Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

8 Szocialista társadalmunkban minden feltétel adott a felnövekvő nemzedék sokoldalú művelődéséhez. Az oktatási és nevelési feltételek minden fiatal számára egyformán biztosítottak: ez a rendkívül demokratikus elv vonatko­zik tehát azokra a fiatalokra Is, akik valamiben eltérnek a természetestől testileg vagy szellemileg fogyaté­kosak. A fogyatékosság — a betegség Jellegétől és tüneteitől függően — meglehetősen sokféle lehet. Hiszen fogyatékosnak tekinthetjük a hibás látású, a hallássérült, a beszédhibás gyerekeket, a testileg és szellemileg fogyatékosakat, az Idegrendszeri za­varban szenvedőket, sőt a fiatalkorú bűnözőket is. A hibás gyermekek ne­velésével kapcsolatos kérdések felve­tését a gyakorlat teszi szükségesssé, hiszen az ilyen egyének megkülön­böztetett bánásmódot igényelnek, ok­tatásuk és nevelésük sajátos eljáráso­kat feltételez. E rendkívül igényes és megterhelő nevelőmunka a szülők és pedagógusok megértése, együttműkö­dése nélkül elképzelhetetlen. Nem arről van sző, hogy a szülők segítse­nek a gyógykezelésben, vagy a peda­gógiai munkában; megértésük, támo­gatásuk általánosabb érvényű. A gyógypedagógiáról szólva, hang­súlyozni szeretnénk, gyakran nehéz egyértelműen megállapítani, teljesen egészséges-e, vagy fogyatékos-e a gyermek. Ez elsősorban azzal magya­rázható, hogy a fogyatékosság külön­böző formában nyilvánul meg, tünetei nem egyformák. Azok a gyermekek, akiknél például szellemi fagyatékos­­ságot állapítottak meg, intézeti gon­doskodásban részesülnek, s a defek­tus fokának megfelelően történik az oktatásuk is. Az orvostudománynak és a pszichológiának megvannak a mód­szerei, melyekkel feltárja ezeket a zavarokat, és megállapítja a súlyos­ság fokát. Minden gyermeket azon­ban nem vethetnek alá ilyen vizsgá­latoknak, hogy aztán így döntenék el, melyik hibás. Az orvost vagy a pszi­chológust rendszerint a szülők kere­sik fel; esetenként a tanító figyel­mezteti a szülőt, hogy bizonyos zava­rokat észlelt a gyermeknél. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a pedagó­gusok és a szülők ismerjék a fogya­tékosságok legfontosabb tüneteit. Vegyük például a gyermek látási rendellenességét. A látás Jelentőségét a nevelés és oktatás szempontjából nem kell különösképpen hangsúlyoz­ni. Pedig a látáshibás gyermekek Volgái történet (UKRÄN NÉPMESE) Réges-régen egy kis faluban élt egy szegény asszony a fiával, akit Misának hívtak. Nagyon szerették a falut körülölelő erdőt és a hegyeket, a vadon élő állatokat. Az anya egy napon az erdőbe ment, hogy gombát szedjen. De egyet­len egy, gombát sem talált. Fáradtan és csalódottan már vissza akart for­dulni, amikor egy kígyót pillantott meg. A kígyó fejét egy aranykoro­­nácska ékesítette, amely csillogott a napfényben. Az öregasszony a kígyó előtt egy kendőt terített le, a kígyó i pedig jólesően tekeredett. De amilyen hirtelen jelent meg a kígyó, olyan váratlanul tűnt el. Csak az aranyko­­ronácskája maradt ott. Ekkor egy hang szólt az öregasszonyhoz: „őrizd jól meg az aranykoronát és semmiben sem lesz hiányod“. Az öregasszony boldogan sietett ha­za, hogy a fiának elmesélte a történ­teket. — Nézd Misa, egy csodakoronal — kiáltotta izgatottan az öregasszony — „Használd, amire akarod!“ Misa el is ment a vásárba, hogy a klgyókoronácska varázserejét kipró­bálja. Csizmát vásárolt és csodálkoz­va látta, hogy a pénze nem lett keve­sebb. Még mindenfélét megvett, olyan dolgokat is, amire már régóta vá­gyott. Misa és az édesanyja gazdagok let­­. tek. Az öregasszony egy napon így szólt a fiához: „Ideje lenne, hogy megházasodj!" Az ország legszebb lá­nyai közül választott a fiának felesé­get. Misa meg is házasodott. A fiú a kígyókorona varázserejéről a feleségének semmit sem árult el. Egyszer azonban, amikor a menyecs­ke éppen font, az öregasszony az aranykoronát a kenderbe ejtette. Misa felesége font és font, de a kender csak nem akart fogyni. A menyecske ezen nagyon elcsodálkozott, és még SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 10. nem mennek ritkaságszámba. A rövid­vagy a távollátás meglehetősen gya­kori eset. A rövidlátás rendszerint az iskoláskor kezdetén alakul ki, gyor­san állandósul, s ez az állapot aztán már nem igen változik. Rosszabb a helyzet akkor, ha a rövidlátás már a gyermekkorban túlságosan erős. Meg­történhet. a gyermek fél szeme telje­sen egészséges, fél szemére viszont rosszul lét. A gyermek ezt a hibáját általában nem is tudatosítja, mert az egészséges szemét veszi igénybe. Elő­fordulhat azonban, hogy tudomása van erről a rendellenességről, de azt Igyekszik eltitkolni, mégpedig úgy, hogy például nem a tábláról nézi a másolandó szöveget, hanem a szom­szédja füzetéből másolja ki. Hogy job­ban lásson, gyakran hunyorítja a sze­mét. Erős rövidlátás esetén megtör­ténhet, hogy a gyermek közeire is rosszul lát, ezért az írott szöveget nagyon közelről olvassa, ez pedig fá­rasztó a szemnek. A távollátó gyer­mek épp fordítva van ezzel. A távol­­látó gyermek számára a közeli tár­gyak — olvasás, írás, rajzolás esetén is — elmosódnak; az írás például egybeolvad. A gyerek azután gyakran fejfájásra panaszkodik, sőt esetenként fáj a szeme vagy a homloka. A látási rendellenesség legsúlyosabb foka a gyenge látás, vagyis a szemek olyan gyengesége, melyet szemüveggel sem lehet pótolni annyira, hogy a gyerek a betűket képes lenne elolvasni. Ez az állapot súlyosbodhat a munka so­rán, megtörténhet, hogy a gyermek­nek erősen fáj a szeme, vagy rossz lesz a közérzete. Ha a szülők vagy a pedagógusok nem veszik komolyan a gyermek súlyos látási rendellenessé­gét, vagy nem tartják szükségesnek, hogy a hibás látású gyermeket gyógy­pedagógiai intézetbe adják, fennáll a veszély, hogy az alapiskolában nem bírja tartani az iramot a többi gyer­mekkel, és lemarad. Szellemi képes­ségei normálisak lehetnek, előmene­tele ennek ellenére gyenge lesz. Eredménytelen iskolai munkája az­tán elkeseríti ót, sőt kisebbségi ér­zést válthat ki nála. Az elmondottak­ból következik, hogy a szülők és pe­dagógusok a látszólag jelentéktelen fogyatékosságok felett se tekintsenek el, hanem tudatosítsák, mennyire árt­hatnak a gyermekeknek. Elgondolkoztató az a tény is, bog; az iskolaköteles gyermekeknek mint­egy hét százaléka hallássérült, ami nehezíti Iskolai munkájukat. A gyen­ge hallás a gyermek egész személyi­ség-fejlődése szempontjából szinte be­láthatatlan következményekkel járhat. Nemcsak az érzelmi-szellemi fejlődés­re van káros hatással, hanem az érzelmi és jellembeli tulajdonságok alakulását is károsan befolyásolja. A hallássérülés még veszélyesebb, ha a környezet ezt idejében nem veszi ész­re, s a felnőttek nem tudatosítják kellőképpen ennek következményeit. Az a gyermek, aki már zsenge korá­tól rosszul hall, tulajdonképpen nem is tudja, mit jelent jól hallani, ezért nem is mondhatja meg a rendellenes­séget a szüleinek. A hallássérült gyer­mek idősebb korában sem tudatosítja ezt a fogyatékosságát, jövője szem­pontjából pedig az komoly következ­ményekkel járhat. Ha a gyermek nem hallja jól a beszédet, vagy a környe­zet felszólítását, természetesen béül reagálhat rá. Emiatt fegyelmeden, vagy szellemileg fogyatékos gyermek benyomását keltheti. Megtörténhet az is, hogy reagálása nem lesz helyén­való. S ha ráadásul ezért még meg is büntetik, fokozódik dacossága, mely aztán negatív magatartáshoz vezethet, és a gyermek zárkózott lesz. Sorol­hatnánk tovább a példákat: az a térty, hogy a bukott tanulók között ötször több a hallássérült gyermek, mint a jó elómeneteiűek között, feltétlenül figyelmet érdemel. Gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni a hallássérült gyermeket a szellemileg fogyatékos­tól. A fogyatékos gyermekek problémái­ról szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a nehézségeket, melyek a szülőknél mutatkozank. Előfordul ugyanis: képtelenek vagy nem akar­ják belátni, hogy gyermekük fogyaté­kos, csak gyógypedagógiai intézetben részesülhet megfelelő gondoskodásban és nevelésben. Érthető a szülőknek az a magatartása, mely a legtöbb eset­ben érzelmi kötöttséggel magyaráz­ható. Ezért aztán, ha a gyermeknél például bizonyos fokú szellemi fo­gyatékosságot állapítanak meg, gyak­ran a lehetetlent is elkövetik, csak­hogy a gyereknek ne kelljen kisegítő iskolába Járnia, vagyis ne legyen „megbélyegzett“. Mindenképpen szük­séges a szülök megfelelő felvilágosí­tása és tájékoztatása a gyógypedagó­giai intézetek szükségesséről és jelen­tőségéről, illetve arról: a hibás gyer­mekeknek a legsajátosabb érdekük, hogy ilyen intézetekben nevelkedje­nek. Csak kellő felvilágosítással ér­hetjük el, hogy a szülők megértik a gyógypedágógiai intézet mélységesen humánus küldetését, hiszen társadal­munk a fogyatékos gyermekek gondo­zására tetemes anyagi eszközt és fá­radságot fordft azért, hogy számukra is nyugodt, rendes életet és emberi körülményeket teremtsen. Svinger István EGYÜTTÉLÉS Bezzeg az en nagppn! — Az én nagymamám még egészen fiatal és csinos — dicsekedett peda­gógus ismerősömnek tízéves kisdiák­ja. Ugyanez a kislány néhány évvel ezelőtt a másodszor férjhez menő nagymamától megkérdezte: — Milyen ruhában mész az eskü­vőre? Fehérben? Bennünk ezek a szavak tán mosolyt fakasztanak. A mostani felnőttek, a 20—30 éve­sek, még úgy gondolnak vissza nagy­anyjukra, mint aki jó, gyöngéd vagy szorgalmasabban dolgozott.. De a ken­der csak nem fogyott el. A fiatalasz­­szony, hogy senki ne gondolja őt lus­tának, fogta a kendert, és a kályhába dobta. Erre lobogó lángok szökkentek fel. Amikor Misa hazaért és a szeren­csétlenséget meglátta, már sejtette, hogy mi történt. Kétségbeesetten hív­ta a szomszédokat. A szomszédok víz­zel telt vödrökkel rohantak a tüzet ol­tani. De a kályhából a víz kifolyt és egyre több- és több lett —, míg az egész falut elöntötte. Evek teltek el, de a víz csak folyt és folyt szakadatlanul. Egyszerre csak egy folyó keletkezett. Az emberek a folyó fölé hidakat, építettek, majd el­nevezték Volgának. Fordította: (Z) lASZLÖ GYULA: ŐSZI SZÉL Világ végén ül a szél, gondol egyet, útra kél, hátizsák és vándorbot nélkül indul el gyalog, országokon átszalad, gyors akár a gondolat,, füttyős kedvvel itt terem, kóborol a réteken, szökdel az út közepén, sárgult levél tengerén. Tréfás kedvű szél-gyerek út porában hempereg, kéményekbe bedudál, kormot, füstöt hajigái, bukfencet vet perc alatt, letöri az ágakat, sürgönydróton hegedül, fákkal táncra penderül, utcahosszat sepreget tépett lombot, levelet. Kavicskirakó A parkban, egy pádon, télen otthon, a szobában is látszhat­játok. De előbb össze kell gyűj­teni jó néhány szép — lehetőleg különféle színű — kisebb-nagyobb kavicsot gömbölyűt, szögletest, oválist. Kékes, barnás kavicsból lehet a kislány, a kutya, a hal szeme, rózsaszínből az оггчк. ■ szájuk. B. S. kemény, de meleg szlvü nénike volt. Fehér hajú matróna, aki ötvenéves korára megöregedett, elvesztette a fia­talság külső vonájalt. Gyermekeink többségében azonban egészen más kép marad meg a nagy­mamáról, A mai 45—50 éves nők ugyanis még nem lépték át az öre­gedés küszöbét, hiszen a szociális helyzet és az orvostudomány fejlődése következtében az emberi élet határa egyre inkább kitolódik, a munkához való jog pedig egyre hosszabb ideig értelmet ad az egyén életénekl A negyven-ötven éves nők többsége ko­runkban munkahelyén dolgozik, tár­sadalmi munkát végez, aktív közössé­gi életet él. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nők többet „adnak magukra“, nemcsak munkavégzépben, hanem megjelenésben sem akarnak lemarad­ni fiatalabb kolléganőiktől. A társa­dalom számára fontosnak érzik mun­kájukat. Rugalmasabban eligazodnak a világ dolgaiban, gondolkodásuk, életfelfogá­suk, világnézetük közelebb áll a fia­talabb korosztályokhoz, akiket jobban megértenek. Adódik az a gondolat is, hogy ez a jelenség alapja lehetne a különböző korosztályok együttélésének átrende­zésére, az itt-ott élesen felvetődő nemzedéki konfliktusok tudatosabb levezetéséhez, megoldásához. Azt kell mérlegelni, hogy mennyi érzelmi, ér­telmi többletet nyújt a különböző kor­osztályok együttélése. Ha a barátság, az emberség, a jóindulat köti össze az embereket — mind a nagy közösség­ben, mind a kis közösségben, a csa­ládban — tartozzanak bármelyik kor­osztályba —, együttes tevékenységük lendítő erejű lehet, szárnyalásra kész­tethet munkában, szerelemben, tanu­lásban. Különösen a mikroközösség­ben, a családban törölheti le a kint­ről hozott sérelmek verejtékét a kü­lönböző nemzedékek kiegyensúlyozott együttléte. Korunk megváltozott igényei, köve­telményei azokra is hatnak, akik nyugdíjba vonulásuk után „főhivatás­ként“ elvállalják az unokák gondozá­sát, nevelését, nem Járnak be tovább munkahelyükre dolgozni. Az öltözkö­désük, viselkedésük, gondolatviláguk szintén nem azonos a 10—20 évvel idősebb nagymamákéval. A nagy kö­zösségektől való elszakadás az 6 szá­mukra nem jelentheti azt, hogy „el­hagyják magukat“, hiszen a munka­helyen távollevő anyukák helyett ők válnak az unokák példaképévé. Nem­csak az alapvető higiéniai szokásokra, a rendszeretetre kell tanítaniuk a gyerekeket, hanem korszerű életfelfo­gásra, alkotó, aktív életvitelre is. Ezért kell arra törekedni, hogy az idősebb korosztály igyekezzék a kor­szerű igényeknek megfelelően szelle­mileg és fizikailag jól, ápoltan mu­tatkozni gyermekeik, és különösen az unokák előtt. Hiszen ez is része az unokák neve­lésének. Dr. Ruzsicska Mária lERESZTREJTVÍNY ■ прилит« BHtijüaiáiaékii1 "ammihs VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 10. Az idézet harmadik része, zárt betűk: sz, á, o, v, t. 11. Termést betakarít. 12. Az ENSZ angol nevé­nek rövidítése. 13. Ékezettel: áram­közvetítő. 14. Sú­lyos betegség. 15. Szlovák helyeslés. 15. Város Romániá­ban. 17. Kíván. 19. Ékezettel kerti szerszámai. 20. Tá­madás kezdete. 22. Az ókori germánok főistene. 23. Rang­jelző. 24. Tyúkla­kás. 26. jugoszláv város. 28. Kettős mássalhangzó ford. 29. В. I. О. 30. Ezen az űrhajón repülte körül 48-szor a Földet Valentyina Tyereskova-Nyiko­­lajevna. 32. A. N. V. 33. BIS betűi. 34. Személyes névmás. 35. Tévesen jegyez. 36. Allófilm. 38. Török férfinév. 39. Rés. 41. Angol szoba. 43. Albánia része. 44. Az idézet második része. 44a. Elme. 45. Nem egészen arra ék. hiba. 46. Szergej Vasziljevics........hires szovjet kémi­kus. 48. Királyi szék. 50. Föléje. 51. Hadonászik. 53. A hegedű tartozéka. 55. Hiányos nyár. 57. Kellemetlenség. 58. Nem egészen árva. 60. Görög betű. 82. Liba közepe. 63. Aram........... szovjet—örmény zeneszerző. FÜGGŐLEGES: 1. Testvérvárosunk neve, jelentős ipari központ és votgai kikötő, nevéről ismeretes a „Hibátla­nul dolgozni“ című módszer is. 2. Ál­lam Közel-Keleten. 3. Zár. 4. A másik oldalra. 5. Európa második legna­gyobb folyója. 6. Egy olaszul. 7. Há­ziállat. 8. Csillagkép. 9. Női becenév betű hiány. 10. Kalapban van! 16. Is­mert szovjet autómárka. 18. Hirtelen meghúz. 19. Nagy magyar forradalmi költő. 21. Izomdaganat. 23. A Rhône mellékvize. 25. Sorsjegy szlovákul. 27. Si Idegen nyelvben. 29. Barlang ré­sze. 31. Valentyina .... a női tőrví­vás olimpiai világbajnoka. 33. Az idézet negyedik része, zárt betűk: a, s, g. 35. Az Elba folyó német neve. 37. Lám. 38. Balkán nép. 40. Ékl 42. Érzékszerv. 43. Levegő görögül. 44. Betegségben van! 47. Nagyüzem. 49. Ismeretlen névjele. 52. Francia név­elő. 54. Korsó közepe. 56. Portéka. 59. R. H. 81. Csecsemőhang. 62. Fegy­ver. Beküldendő a vízszintes 1., 44., 10., függőleges 33, valamint a vízszintes 30., 46., 63 és a függőleges 1., 16. és 31. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A Szabad Földműves $2. számában közölt keresztrejtvény helyes megfej­tése: Szolgáljuk minden erőnkkel a mezőgazdaság továbbfejlesztését. Könyvnyertesek: Prikkel Mária, Cfj­­élet (Nový Život), Kovács Ernőné, Kálna (Kalná nad Hronom), Fülöp Tibor, Kistárkány (Maié TrakanyJ. A fogyatékos peraekefe . áFÄ D ■% ttfk l- ff'b ítb 'У U X > V -Vi. ÍIIb if uililliffi IIUP ® wFCJvH t&JPéa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom