Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

1979. november 10. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT!-ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! — ANKÉT! ELISMERÉST ÉRDEMELNEK A fejlődés mérföldkövei Szocialista mező gazdaságunk fenn­állásának 30. jubi­leumi évében min­den eddiginél mélyrehatóbban és szemléltetöbben elevenítjük fel a három évtizedben elért sikereket. A- zokat a nagy je­lentőségű változá­sokat, amelyek a szövetkezeti paraszt­ság soraiban végbementek, s anyagi­szellemi felemelkedésükhöz nyújtot­tak biztos alapot. Alsócsallóközben, pontosabb hely­meghatározással Nagymegyeren (Ga­lovo) a hányatott életű nincstelenek, szegényparasztok a CSKP IX. kong­resszusán elfogadott kollektivizálás! program gyakorlati megvalósításaként 1949-ben szövetkezetei alakítottak. Olyan közismert, edzett kommunisták ihletésére, mint Árvái elvtárs, a csal­lóközi földmunkás-mozgalom élharco­sa, majd a tőle fiatalabb Zsoldos elvtárs és mások. Persze, a kezdet itt is nagyon ne­héz volt. Kétfrontos harcot kellett Vívni: világosságot gyújtani a volt kisemmizettek, az adóterhektől meg­viselt szegényparasztok fejében, báto­rítani őket, hogy a szövetkezetbe lé­péssel teljes mértékben függetleníthe­tik magukat a kulákság befolyása alól, egységesen könnyebben és ered­ményesebben harcolhatnak az osztály­ellenség dühödt támadásai ellen; emellett arra is rá kellett ébreszteni őket higgadt, okos szóval, hogy az új­módi közös gazdálkodáshoz sutba kell dobni a régi gondolkodásmódot, s tel­jesen újjal felváltani. Az utóbbinak a gyakorlati keresztülvitele volt a leg­nehezebb. Ehhez be kellett ülni az őszülő üstökű embereknek az iskola­padokba, hogy szert tehessenek poli­­kai Ismeretekre, s elsajátíthassák az eredményes szövetkezeti gazdálkodás­hoz elengedhetetlenül szükséges, ha­ladó munkaszervezési, termelési, ju­talmazási módszereket, s betekintést nyerhessenek a gazdaságirányítás tu­dományába. Ilyen iskola működött többek között ebben az akkor még poros csallóközi nagyközségben is, amely — járási székhely lévén — vá­rosi rangra emelkedett a későbbiek­ben. No de beszéljünk a szövetkezetről! Az ötvenes évek elején a szövetkeze­tesítés folyamata felgyorsult, ennek hatására az itteni közös gazdaság me­zőgazdasági földterülete 1900 hektár­rá bővült. Az efsz-tagok aránylag fe­gyelmezetten, erős akarattal, szorga­lommal láttak dologhoz. Erre nagy szükség volt, hiszen a mezőgazdasági termelés ez idő tájt rengeteg munka­erőt igényelt. Hiszen gépekről még alig beszélhettünk. Az egyes munka­csúcsok idején az állattenyésztés sza­kaszán dolgozók Is a mezőn serény­kedtek, hogy a sürgős tennivalókat idejében elvégezhessék. Az első években a gabona hektár­­hozam-átlaga alig haladta meg a húszegynéhány mázsát. Éppen a mű­trágya- és a géphiány következtében fáz agrotechnikai határidőket képte­lenek voltak ilyen körülmények kö­zött megtartani. Mezőgazdasági szak-Mai párbeszéd — Boldog-e, And­ré János? — Igen! Fiatal vagyok, nős, két gyermek édesapja. Kiegyensúlyozott a családi életem. E- gészséges és vidám vagyok.-r öt évi munka után? — Mőginkább! A mezőgazdasági főiskola elvégzése után szülőfalumban agronómusi tiszt­séget töltöttem be. Az egyéves kato­nát szolgálati idő letöltése után is­mét agronómusként folytattam. De nem sokáigl Valaki megtorpedózott. A járási irányító szervektől. Azt mondta: egy családból egy gazdasá­gon belül két tisztségviselő nem le­het. öt évvel ezelőtt így kerültem Nagykaposra (Veiké Kapušany) a szö­vetkezetbe. A fél évtized elrepült, sok szép emléket hagyott bennem. Hiszen a gyermekkori vágyam teljesütlt. — Miért választotta a mezőgazda­­sági pályát? — Az édesapámon keresztül sze rettem meg, aki az abarai (Oborin j szövetkezet elnöke. Sokszor elkísér­tem őt a határba. Hát hogyne alakult volna ki hp”nem a mezőgazdaság iránti vonzalom. ember is alig-alig akadt. Így azután az 50-es évek elején a szövetkezet össz-bevétele alig haladta meg a 3— 3,5 millió koronát. Nagyon nehéz volt összhangot teremteni a növényter­mesztés és az állattenyésztés között. A közös állatállomány súlyos takar­mány- és férőhelyhiánnyal küzdött. Nem csoda tehát, hogy a jelzett évek­ben a fejési átlag tehenenként 1100 liter közül mozgott. Az egy hektárra jutó hústermelés pedig 54 kilogramm volt, melyből következtetni lehet arra, milyen állapotok uralkodtak akkor. Nagyobb változásra 1962-ben került sor, amikor a szomszédos izsapi (Ižop)szövetkezet csatlakozott a me­gyerihez, hogy együtt többre vihes­sék, jobban boldogulhassanak. Az egyesített szövetkezet elnöki tisztsé­gét is Zsoldos elvtársra testálta a megszaporodott tagság. Arra az egyén­re, aki közismerten jó szervezési te­hetséggel, s már sok-sok értékes gya­korlati tapasztalattal rendelkezett; ugyanakkor igen jó emberismerő, s edzett kommunista hírében is állott. Közben a műtrágya- és géphiány kérdése is részben megoldódott. A gépállomás itt működő traktoros-bri­gádjának gépei a szövetkezet tulajdo­nába kerültek. A munkaerő-probléipa is enyhült a volt izsapi szövetkezet dolgos tagjai révén. No meg a gépe­ket is jobban ki tudják használni a nagyobb szövetkezetben. S fokozato­san kialakult a szakembergárda is. Egyre több vezető tisztségben levő szerezte meg a mezőgazdasági szak­iskolában a szükséges elméleti-gya­korlati szakismereteket. A javuló ve­tőmagellátás is kedvezően hatott a növénytermesztésre. Például az izsapi határban búzából 40, kukoricából 100 mázsás hozamátlagot is elértek (nem morzsolt állapotban, csövesen). Ez igen jó eredménynek számított akkor. Hasonlóképp javult az állattenyész­tés jövedelmezősége. Míg 1970-ben az éves fejési átlag 3300 liter volt, ta­valy már nagyon erősen megközelí­tették a 4000 litert — tehenenként. Legalább ilyen eredményre számíta­nak az idén is. Igen nagy előrelépés történt a 100 hektár mezőgazdasági földterületre jutó szarvasmarha létszámét illetően: hatvankilencről nyolcvankilenc darab­ra gyarapodott. Az utóbbi tíz évben például az egy hektárra jutó sertés­­hústermelés 182 kilogrammról 271 ki­logrammra gyarapodott. Tizenkét szá­zalékkal javult a száz tehénre jutó választott borjak száma. Érdemes megemlíteni: tavaly például közel 3,5- szer annyi sertéshúst értékesítettek, mint a hatvanas évek elején. A legszembetűnőbb fejlődés mutat­kozik a jövedelemgyarapodás szaka­szán: ez több, mint az ötszöröse az 1960. évinek. Ez érthető, hiszen az egy hektárra jutó mezőgazdasági ter­melés értéke 5062 koronáról 17 ezer koronára szökött fel. Ennek megfele­lően a tagok közösből eredő személyi jövedelmének havi átlaga 1189 koro­náról 2388 koronára gyarapodott. A jól megalapozott, céltudatos és szakszérű irányítással jutottak el a mai korszerű gazdálkodás magas szintjére. A CSKP mezőgazdaságpoli­­tlkájával összhangban, szövetkezetük vezetősége igényes feladatokat tűzött a tagság elé, rendszeresen törődve a munkatermelékenység fokozásával, az ipari, termelési- és gazdaságirányítási formák, eljárások gyakorlati megvaló­sítását is messzemenően szem előtt tartva. A nagymegyeri (Galovo) székhelyű szövetkezet vezetősége kellőképpen tudatosítja, hogy a termelésfejlesztés­re, a dolgozók rendszeres szakmai­­politikai oktatására, az üzemszerve­zésre és gazdaságirányításra — azok tökéletesítésre — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Mindjobban a szellemi tőke termelőerővé alakítá­sán van itt a hangsúly. Mert a leg­több felhasználható tartalék az embe­rek tehetségében, az évek hosszú so­rán felhalmozódott tapaszta­lataiban, tudásában, alkotó­­készségük kiteljesítésében rejlik. Legvégül Zsoldos elvtárs, az efsz-einök arról beszélt nagy meggyőző erővel, hogy az eddigieknél sokkal job­ban felkarolják az embe­rek kezdeményezőkészségét, hasznos ötletek összegyűjté­sét, újítások, ésszerűsítések mielőbbi gyakorlati alkalma­zását szorgalmazzák, hogy a 6. ötéves tervidőszak utolsó évi igényes célkitűzéseinek valóra váltásához megte­remtsék a jó előfeltételeket. Ehhez járul majd hozzá a szovjet hadsereg általi fel­szabadulásunk 35. évforduló­ja tiszteletére kibontakozó vállalási- és versenymozga lomi, s amely legfőképp a tartalékok feltárását és hasznosítását, az igényes éves tervfeladatok teljesíté­sét, illetve túlteljesítését, a minőségi tényezők fokozot­tabb előtérbe helyezését lesz majd hivatott előmozdítani. A növénytermesztési munkák gépi végzésének kezdetén — az izsapi határban... Fotó: (nk) Krascsenics Géza, Nyárasd (Topolníky) — Milyen szakaszon dolgozik? — Üzemágvezető vagyok a növény­­termesztésben, nem kevesebb, mint 5697 hektárnyi területen. — Mi jelent ily hatalmas mezőgaz­dasági nagyüzemben üzemágvezetőnek lenni? — Elsősorban rendkívül nagy fele­lősséget. Majd szeretetet, megbecsü­lést azok részéről, akik belém he­lyezték a bizalmukat, nap mint nap körülvesznek. Meg aztán némi büsz­keséget, amibe olykor szinte belepi­rulok ... — Szokott bosszankodni, idegesked­ni a munkahelyén? — Néha, sajnos van miért. Amikor tőlünk független okok miatt nem megy a munka úgy, mint ahogy kel­lene. A szélsőséges időjárás miatt elégszer. Meg tudja, a gépjavítás sem megy éppen símán, a pótalkatrész­ellátás döcögőse miatt. — Ellenségei? — Nincsenek. Azaz, közös ellensé­günk: a felelőtlenség, a hányavetíség. Nyíltan fellépünk ellene. Csak úgy, harag nélkül, szemtől-szembe ... — Hazakisérik-e a napi munkahelyi problémák? — Ez úgy igazi Otthon elég gyak­ran efczel hozakodom elő: a sikerek­kel, meg a sikertelenséggel. Meg azért olvasgatok is!... — Miként ágyazódott be a szövet­kezetbe? — Sokat köszönhetek a nagy meg­értést tanúsító, idősebb munkatár­saimnak, akik közölték —■ és közük •— észrevételeiket, hasznos tapasztala­taikat szívesen megosztják velem, lép­­ten-nyomon segítenek. Kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. — Szeretí-e a szakmáját? — Nagyon! Erre tettem fel az éle­tem. — Mi az, ami boldogítja, örömmel tölti el? — Hát a kis és a nagy családi AZ előbbiről már szóltam; az utóbbi: a­­mikor őt évvel ezelőtt az itteni szö­vetkezetbe jöttem, mérleghiányos volt a zárszámadás (11 millió korona lemaradást könyvelhettek el), tavaly viszont már közel hárommillió korona tiszta nyereséggel zártuk az évet. — És az idén ...? — Remélhető, hogy a múlt évihez hasonlóan. — Ügy legyeni Ennél jobbat mi sem kívánhatunk. (illés) Főiskolások segitőkászsöge A főiskolások a veliőnái szövetkezetben burgonyával telt zsákot raknak a szállítójárműre. (A szerző felvétele) Már szinte hagyomány, hogy a Bratislavai Műszaki Főiskola vegyé­szeti karának hallgatói évente, ' ősz1 időben több héten korsztül Árva (Orava) mezőgazdasági üzemeiben segítik a takarmányrépa, a széna és a burgonya betakarítását. Így történt ez az idén is, mégpedig a bzinyi, a jasenovái, az Oravská Podhora-i a námestovoi és a veliőnái szövetkezet­ben, ahol az említett főiskola vegyé­szeti karának 290 hallgatója serény­kedett. A veliőnái Csehszlovák'Néphadsereg Efsz-be látogattunk el, s megkérdez­tük Dudáš Jánt, a szövetkezet elnökét, mennyire elégedett a negyvenöt főnyi főiskolás munkájával. Azt válaszolta, hogy lelkiismeretes, jó munkát vé­geznek éppúgy, mint Szlovákia lővá­­rosának magyar gimnazistái tették nemrégiben. Ez a 2130 hektáros szövetkezet 83 hektáron termelt az idén burgonyát. Bár a termést burgonyabetakarító kombájnokkal igyekeztek begyűjteni, a kedvezőtlen terepviszonyok eléggé nehezítették a gépek térülését-fordu­­lását, ezért nagyon jól jött a diákok, főiskolások segítsége. A fiatalok a szó' szoros értelmében versenyeztek abban, ki végzi jobban, felelősségtel­jesen, a minőségi követelményeknek megfelelően feladatát. Ennek meg is volt az eredménye: naponta nem ke­vesebb, mint 200 métermázsa burgo-Juhász Dezső gépjavító és kombájnos. Középkorú, bar­­naképü emberrel találkozunk a csi­­cseri (CiőarovceJ szövetkezet határá­ban. Juhász Dezső kombájnosról van sző, aki azt óhajt­­ja-sóhajtja, hogy nagyon is kellene már egy kiadós eső. Ezt az új ve­tés, meg az ekeva­sak kívánják a leg­jobban. Közben ar­ra figyelek, hogy eléggé jól dolgozik az E—516-os kom­bájn, szépen learatja a három méter magas kukoricát. Beszélgetésbe elegyedem a kombáj­­nossal. — Mióta rajongója a gépeknek? — Gépjavító vagyok 1954 óta. A gépállomáson kezdtem, majd a szövet­kezetben folytattam. Nyaranta kom­­bájnosként dolgoztam, az utóbbi évek­ben meg már ősszel Is, mégpedig a kukoricabetakarítás időszakában. — Milyen kombájntípusokat veze­tett? — Kezdtem az S—4-essel, majd a ZSM következett, később a ZSMV, utána az SZK—4-essel dolgoztam. Ki­lenc évig az E—512-est nyergeltem. Ezt — mutat a tábla szélén levő ma­sinára — az Idén vettem szocialista gondozásba. Háromszáztizenüt hektár búzát arattam-csépeltem vele. A iárá-Sertésgondozó a javaitól Kustyán Lajos alapítótagja a csicsói (Ciüov) szövetkezetnek. Elő­ször növénytermesztő, majd traktoros volt, s az árvízkatasztrófa után vált sertésgnndozóvá. — Közel másfél évtizede mintegy ötven anyakocát gondozok, s az el­választási korig, vagyis a 15 kilós súlyhatárig nevelem a kocák malac­szaporulatát. Ugyanis a munka jutal­mazása ennek az eredményes mun­kának a függvénye. Az anyagi érdekeltség: egy-egy vá­lasztott malacért 33,18 koronát kap a hím ivarú sertések darabjáért — gondozás címén pedig 4Б koronát. A süldők gondozásáért pedig különjuta­­lomban részesül. Mivel a sertéstelep nem mondható korszerűnek, így az aimozás és az etetés kézi erővel történik. De már nem snkáig! 0j, korszerű sertéste nvé'-’ő telep létesül. Itt már az egyes munkaműveleteket gépek végzik. nyát szedtek zsákokba, s rakták a telt zsákokat szállítóeszközökre, hogy a szállítmány minél előbb eljusson rendeltetési helyére Polomský mérnök, a főiskolások vezetője ugyancsak elismerően nyilat­kozott a fiatalok szorgalmáról, helyt­állásáról. A többi között elmondotta: valamennyien a képességeik szerint igyekeztek a lehető legjobb napi tel-» jesítményt nyújtani. Éppen ezért ért-» hetetlen számunkra, hogy az önkén-» tes fiatal dologtevők iránti gondosko­dás nem felelt meg a kívánalmaknak, összehasonlítási alappal rendelke­zünk: már több szövetkezetben segí­tettünk a terméshetakarításban, ahol nagyra becsülték a végzett munkát, a főiskolások szorgalmát, igyekezetét. Feltehető a kérdés: mi történne ak­kor, ha nem kapnának segítséget az ide érkező diákok, főiskolások részé­ről? A válasz, ami el is hangzott: a termés egy része a földeken marad­na, tönkremenne.., A veliőnái Csehszlovák Néphadse­reg Efsz vezetősége másként viszo­nyulhatna a segítő jobbot feléje nyúj­tókhoz. Azokhoz — mármint ez eset-1 ben a főiskolásokhoz —, akik önzet­len segítséget nyújtottak. S ezek után még több ezer óra társadalmi munka végzése vár rájuk — ezúttal a fővá­rosban, az épitőmunka szakaszán. Oláh Gyula, Alsőszeli (Dolné Saüby) sí gabonabetakarítási versenyben nagyon előkelő II. helyezést értem f vele. — Mi a véleménye az idei kukor catermésről? — A Mőralja dűlőben levő tizenha hektáros területet én vetettem be, s betakarítást hasonlóképp; száz mázsa adott nyers állapotban hektáronkén 21 százalékos nedvességtartalomma Vagyis tisztán, szárítva 90 mázsá volt a hozamátlag. Mivel a kukorica betakarítás még nem ért véget, véf eredményről nem beszélhetünk. A előzetes becslések szerint azonba meglesz a 65—70 mázsás hozamátlaj Természetesen, szárított állapotban. — Kukoricabetakarításban a naf teljesítménye? — Naponta úgy 1400 múzsa köríi mozog az E—516-os teljesítménye. — Mivel magyarázza ezt a |ó tec mést? — Jó minőségű volt a talajelőkészl tés, kedvező időben ' történt a vetés a növényápolással is törődtünk, me a betakarítási veszteség lehető legki sebbre szorításán munkálkodtunk - és munkálkodunk. — A szövetkezet vezetői megbe csüük? — Hát aki becsületesen dolgozik.. Jómagam már többször kaptam anya gi-erkölcsi iutalmat, s számos kitün tetést. A gépjavító-kombájnosra nézek. Ba rázdák még nem szántják az arcát fiatalos és nyílt a tekintete. Afféli elégedett ember benyomását kelti. Do logszerető. Munkáját nagy felelősség érzettel, becsülettel végzi. Példamuta tása követésre méltó. пь — Mennyi a tervezett kocánké malacszaporulati átlag? '— Tizenkilenc darab. Ez nem c kélység De igyekszünk, hogy valljunk szégyent. Nagyon kedvező a sertésgondo: és a zootechnika) dolgozók közi viszony. Az eddigi együllmíiködé nem lehet semmi panasz, mert P i ко Štefan telepvezető és Csői Frigyes hrigádvezető és a sertésg: dozók — köztük Kustyán Lajos is mindent megtesznek a kedved -ni kaheiyi léakür és a jó S7»n-i - t|i lag eiéiése érdekében. (andrisk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom