Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-03 / 44. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 3. 14 MÉHÉSZET * MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET * MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ Méhek mm a nagyüzemi mezőgazdaságban A tejfalusi (Mlieíno) székhellyel gazdálkodó Kék Duna Efsz-ben jó példát találtunk arra, hogyan lehet a nagyüzemi technológiába szervesen beépíteni a növények terméseredmé­nyeit jelentősen növelő méhészetet. A méhészet a belterjes mezőgazda­ság azon szakaszát képezi, ahol a termelési eredményekben a jövedelem csekély és bizonytalan. A mézterme­lésben uralkodó bizonytalanságot leg­jobban a pergetési eredmények szem­léltetik, amelyekből kitűnik, hogy a vizsgált tíz esztendőben mindössze négyben volt átlagosnál jobb ered­mény. A nagyfokú ingadozást elsősorban méhlegelőink egyoldalúsága, vala­mint a szélsőséges időjárás rovására írhatjuk. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a gyomirtás egyre fokozódó tö­kéletesítésével, a mézelő növényünk is egyre kevesebb. Ehhez járul hozzá a mérgező vegyszerek egyre nagyobb méretű elterjedése, amely főképpen a méhállomány biztonságát veszélyez­teti. A vázolt nehézségek ellenére naiv­­ság lenne azt követelni mezőgazdasá­gunktól, hogy a méhészkedés érdeké­ben mondjon le a korszerű talajmű­velésről és gyomirtásról. A nehézsé­geket áthidaló módot azonban szük­séges megtalálnunk annál is inkább, mert a méhek termésfokozó virágter­mékenyítő munkája érdekében fejlesz­tenünk kell a szövetkezeti méhészete­ket. A mezőgazdasági üzemeink mel­lett működő méhészetek száma sajnos csökken, amit bizonyos mértékben be­folyásol a csekély jövedelmezőség. Ebből a szempontból csak az elis­merés hangján szólhatunk a Kék Duna Efsz vezetőségéről, amely a jö­vedelmezőségen túl, felismerte a mé­hészet egyéb gazdasági jelentőségét is. A gazdaság méhészetét közel har­minc esztendeje Szabados József irá­nyítja.-©­A nagyüzemi méhészeteket érintő legfontosabb problémákról Fehér Ké­­rolynak, az efsz alelnökének vélemé­nyét kértük ki. — A közös vagyonát megőrizni, vele bánni és termelni nagy felelős­ség, annál is inkább, mert a méhészet a mezőgazdaság olyan ágazata, ahol a méhész lelkiismeretes munkáját nem mindig követi az eredmények­ben mutatkozó siker. A szövetkezet méhészének a szakmai tndáson kívül ki kell érdemelnie a vezetőség és a tagság bizalmát is, amit csak terv­szerű munkával lehet elérni — fog­lalta össze a nagyüzemi méhészet egyik alapfeltételét. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a tervszerűség szempontjából elenged­hetetlen egy olyan terv készítése, a­­mely a rossz vagy közepes időjárást és az egyéb külső nehézségeket figye­lembe véve is teljesíthető. A tervezés alapját a méhállomány nagysága és állapota szabja . meg. Ezért a tervet csak a tavaszi átvizsgálás után készí­tik el, amikor meggyőződnek arról, Fehér Károly, a Kék Duna Efsz alelnöke. hogy hány méhcsalád jöhet a mézel­­tetés szempontjából számításba. Hány család vár fejlesztésre, hány anya he­lyett kell újat nevelni. A szövetkezet méhésze minden évben felméri a kör­nyék nektárt és virágport adó nö­vényzetét, ezt figyelembe véve tervezi és szervezi meg a serkentő etetést.-0-A tervezésen túlmenően az egészévi munkát úgy irányítják, hogy a szö­vetkezet szempontjából lehetőleg a legolcsóbb és legjövedelmezőbb le­gyen, ami talán a legfontosabb, a méhállományt biztonságos körülmé­nyek között tartják. Méhészetüket a szövetkezet anyagi forrásainak igénybevétele nélkül ala­pították a háztáji méhészek segítsé­gével. A méhészet fenntartásánál fi­gyelembe veszik a természeti viszo­nyokat. Méheiket a Duna mentén tart­ják, s a központi méhes környékén méheik az egész hordási idényben ta­lálnak gyűjteni valót. Száznegyven méhcsalád áll réndel­­kezésükre. Szerintük az ennél keve­sebb méhcsaláddal való foglalkozás nem gazdaságos, másrészt kisebb lét­számú állománnyal a méhész nem tudja megkeresni a megfelelő fizetést. Idetartozó feladat tehát a meglévő méhcsaládok felerősítése. Az önköltség csökkentésének egyik önként kínálkozó módját abban lát­ják, hogy a méhész maga készíti el a kisebb felszereléseket, és igyekszik minél jobban meghosszabbítani a kap­­tárak és felszerelések élettartamát. Az efsz-ben például vannak olyan kaptárak, amelyek már túl vannak az amortizációs időszakon, de még min­dig használhatók. A vázolt problémákon túlmenően nagy jelentőséget tulajdonítanak a méhlegelőknek. A gazdaságban olyan növények termesztésével is foglalkoz­nak, amelyek nyár végén virágoznak, s méhészeti jelentőségükön túlme­nően más téren is hasznosak népgaz­daságunknak. Ezektől a növényektől nem várnak pörgethető mézfelesleget, de arra megfelelnek, hogy biztosítsák a nyárvégi serkentést és az őszí ete­tést. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az ésszerűen szervezett és irányított nagyüzemi méhészet nem jár ráfize­téssel. Kedvező képet pedig elsősor­ban akkor kapunk róla, ha nem egyé­ni, hanem népgazdasági szempontból vizsgáljuk a méhek hozamait. Ne té­vesszük szem elől azt, hogy a méhek beporzó munkájából származó mag- és gyümölcstöbblet mindig többszörö­se a közvetlen termelésből származó haszonnak. A szövetkezet az idén százhúsz hektáron — gyengébb termőképessé­gű földeken — termesztett maglucer­nát. A fontos vetőmag hektáronkénti hozama százötven kilogramm körül alakult. A gazdaság szakemberei sze­rint a gazdag termést beporzó mun­kájukkal nagyon is elősegítették a méhek.-0-A méhek nagyüzemi jelentősége te­hát nem vitatható, mert ahogy Fehér elvtárs megfogalmazta — gyakorlati tapasztalataik alapján —, jelentős a termésnövekedés a méhek beporzó munkája után. A kezdeményezés, a példa tehát adott arra, hogyan kell szervezni ezt az ágazatot, mely mind a nagyüzemeknek, mind a kisterme­lőknek, összességében pedig a nép­gazdaságnak számos előnyt jelent. —c s i b a— $ Érdemes méhészkedni „Nem érdemes méhészkedni!“... Hangoztatta több méhész a gyakori mondást Poprocson, alapszervezetünk méhészvasárnapján. A „fohászt“ később így toldották meg: „Nincs elég táp a méhek számára__Már a virág­zó növényeket is szabad permetezni, ha azt engedélye­zik. Az erdőgazdaságok akadályozzák a méhek vándo­roltatását.“ Ilyen és hasonló érveket hoztak fel bizo­nyítékul arra, hogy nem érdemes méhészkedni... Ha ezeket komolyan vesszük, azt gondolhatjuk, hogy nincs jövője a méhészetnek. Elért eredményeink azonban mást mutatnak... Alap­szervezetünk méhészei, akik a szepsi (Moldava nad Bod­­von) szervezethez tartoznak, szlovákiai viszonylatban ts a legtöbb mézet értékesítették. Idei eredményeink is biztatók. Körzetünk déli részén még a tavalyinál is több mézet gyűjtöttek méheink. Tel­jes felmérést azonban még nem tudtunk készíteni, mert a méz felvásárlása még tart. Kocsis Gyula például Somodiban (Drienovec) tíz ton­na mézet vásárolt tel. Felesége egy másik felvásárló központból pedig húsz tonna mézet küldött a galántai Medosnak. Ha mindezt számításba vesszük, akkor megállapíthat­juk, hogy többen vannak olyanok, akik tiszta jövedel­met érnek el, mint a ráfizetők. Környékünkön is van olyan méhész, akt egy kanna — 35 kilogramm — mézet pergetett, de szép számmal akadnak olyanok Is, akik 5 kg mézet sem termelnek családonként. Több helyen azonosak a feltételek, de mások a méhészek. Élenjá­róink nemcsak etetik és szaporítják a méheket, hanem maguk nevelik az anyát, sőt a fajtafelfrissítésről is gon­doskodnak. A lemaradók viszont egyszerűen magukra hagyják méhcsaládjaikat az anyanevelés terén. Az elmondottak után megállapíthatjuk, hogy a vándor­­méhészeké a jövő. A tavalyi és az idei évben nemcsak mézből, hanem repcéből Is gazdag termés volt a Kassa­­vidéke (Kosice-vidiek) járásban. Hozzászólás az „Egy méhész tapasztala taUT sírni! cfeUxz A nagyüzemi mezőgazdasági termelés bevezetése óta sokat változott minden. Hasznos mézelő növényeink kö­zül eltűnt a baltacím, a bükköny és a tísztesfű. Ezeket a növényeket a repce pótolja, azzal a különbséggel, hogy míg a nyárutói tisztesfü a gondnélküli betelelést bizto­sította, a repceméz erre egyáltalán nem felel meg. De ez nem baj, mert a repce árán vehetünk cukrot. Ha a nyárvégi serkentést és betelelést jól végezzük, akkor a következő főhordásra olyan népesek és erősek lesznek családjaink, mint régen a tisztesfű kiváló nektárától. Repce után az akác következik. Az a család, amelyik repcéből sokat gyűjtött, az akácon Is kivágja a rezet. Ebből a szempontból csak egy példát szeretnék emlí­teni. Járásunk legeredményesebb méhésze Bubenkn And­rás hími méhésztársunk nem vándorol, ennek ellenére a legerősebb családjaival repcéről tíz, akácról pedig huszonöt kilogramm mézet termelt. „Könnyű neki, mondják a rossznyelvek, mert helyben van minden: a repce és az akác..." Ez igaz, de az is bizonyos, hogy az idős méhész — nemrég töltötte be 79. életévét — ötven éve vezet méhésznaplőt. A naplóba nemcsak a tényeket rögzíti. Beírja oda az eredmények okát, de az eredménytelenség okozóit Is. András bácsi mindig tudja, hogy mikor, mit kell tennie. Tanácsot ad bárkinek, még a „vetélytársaknak“ is. Tudományát sem rejti véka alá. Mindenkin segít, ha hozzá fordul. A mé-' hészeti összejöveteleken többen körülveszik. Tömören fogalmaz és mindig csak az igazságot mondja el. A mostani beszélgetésünk alkalmából elmondotta, hogy méhlegelőink túl vannak terhelve. Kétszáz hektáros akácoson például hétszáz hími és 1300 vándor méhcsa­lád osztozkodott. Ennyi méhnek — még hordástalan időben is — 1,5 tonna nektár szükséges.-©­Szervezetünk méhészei és méhészetei sokat fejlődtek az utóbbi időben. Az elért eredményeink pedig azt iga­zolják, hogy továbbra Is érdemes méhészkedni. Csurilla József A rimaszombati (Rimavská So­bota) járásban idős, lapasztalt mé­hésznek tartanak. A bizalmat ered­ményeim- is igazolják. Minden írást, ami a méhészettel kapcsola­tos — s a kezembe kerül — elol­vasom. így olvastam Csurilla Jó­zsef írását Is a Szabad Földműves „Méhészet“ című rovatában. Ehhez kívánok hozzászólni már csak a­­zért Is, mert a szerző cikkét így fejezte be: „Jó lenne ha más is hozzászólna a felvetett kérdéshez, mert több szem többet lát, és más kárán tanul az okos“. A cikkben felvetett első téma az anyák szárnyának megcsonkítása a rajzás elkerülése végett. Az évtizedek során sok mindent kipróbáltam a méhcsaládok keze­lésénél. így az anyák szárnyának a csonkítását is. Véleményem erről a következő: Mint azt a szerző is említi, az anyák szányának cson­kításával a rajzást semmi esetre sem gátolhatjuk meg. Elérhető ve­le viszont az, hogy idős, esetleg gyengélkedő méhésznek nerti kell magas létrára mászni a raj után, hanem az állandóan tisztán tartott kaptárak elől — a lehetőleg fes­tett anyát — kényelmesen felszed­hetjük. S amíg a raj a levegőben köröz, a megrajzott családot ren­dezhetjük. Gondolok it az anyaböl­csők elszedésére. Amikor a raj a kaptárba visszatér, az anyát a röp­­nyíláson a családhoz engedjük, és kész a raj befogása. Mindez csábítóan hangzik. Mik erről a tapasztalataim? Az ilyen családnál a rajzás! hajlam to­vább tart. Tehát csak elodáz­tuk a rajzást. A család — mi­vel fennáll a rajzást hajlam —, nem dolgozik úgy, mint termelő család. De megtörténhet az Is, hogy esetleg elnéztünk egy-egy raibölcsőt, ebből a kifejlett fiatal anya a következő rajzásnál ki­száll. A földről tehát hiába vesz­­szük fel az öreg, festett anyát, csodálkozásunkra a raj egy közeli faágon telepedik meg. Ha viszont a rajzás elmarad, tizenöt-húsz család közül kettő­három csendes anyaváltásba kezd. Én soha nem örültem a csendes anyaváttásnak. Többször előfordul, hogy párzás­nál a fiatal anya elvész. A cson­kított anya gyengén petézik, s a család néptelenül megy telelőbe. Ezt egyetlen méhész sem akarja. Én az állományomban a legkisebb hibával sem tűröm meg az anyá­kat. Ezért nem ajánlom az anya csonkítását: sem szárnyán, sem a lábán. XXX A szakcikk szerzője nem serken­ti méhcsaládjait, mert szerinte a saját ösztönük serkenti őket. Én amikor serkentésről olvasok, illetve írok, mindig a méhészeti év kezdete, július 20. jut az eszembe. Sajnos, az említett cikk nem említi a nyárvégi serkentést. Tapasztala­taim pedig azt bizonyítják, hogy a tavaszi jó fejlődést a nyárvégi ser­kentéssel tudjuk biztosítani. Észrevételeim erről a követke­zők: Mint kezdő, családjaimat én sem serkentettem nyár végén. Vi­szont hamar rájöttem, hogy ezt a tavaszi serkentéssel már nem tu­dom pótolni. A tavaszi serkentés szükséges, a nyárvégi serkentés viszont követelmény. Csak így ér­hetjük el, hogy életképes, sok fia­tal méhvel teleltetjük be méhcsa­ládjainkat. De mielőtt tovább men­nék, itt meg kell' említenem, hogy a szőbanforgő cikkben hogyan nyi­latkozott a perbetei fPríbeta) mé­hész. ö szeptemberben kezdi a méhek betelelését. S erre Spisák Gyula így vála­szolt: Nálunk ez már késő. Akkor én már befejezem ezt a munkát. Rendszeresen augusztus 20-án kez­dem a téli eleség kiegészítését és a hónap végére be is fejezem. Ez a néhány mondat gondolko­dóba ejti a kezdő méhészeket. Az egyik méhész a méhek betelelésé­­rői nyilatkozik, a másik viszont a téli eleség kiegészítéséről. Én amikor telelésről beszélek, úgy értem, hogy a családban már az utolsó ellenőrzést végzem. Gon­dolok itt az anyára, a kellő élelem mennyiségére, népességre, a né­pesség arányára, a fészekszűkítés­re és a takarásra. Ezt a műveletet én szeptember végén, s október első napjaiban végzem. A téli eleség kiegészítését au­gusztus végén kezdem és szeptem­ber közepén fejezem be. Az au­gusztus 20-án kezdett és augusztus végén befejezett télt eleségpótlást nem javaslom. A nyárvégi serkentéssel elérjük, hogy a fiatal, kiváló anyák még intenzíven fiasítanak augusztus 15. —20. körül is. így a téli eleség gyakran a szélső lépekben talál he­lyet, s az említett kiterjedt Hasítá­sok helyén gyenge mézkoszorút kapunk. Ezt sokan úgy pótolják, hogy még szeptember végén—ok­tóber elején néhány liter cukorol­datot etetnek fel. Ez már ellenke­zik a méhek életével, s a megol­dás kényszerűségből ered. Legjobb a nyárvégi serkentést —i augusztus 25.—30. között — né­hány nagyobb adag cukoroldattal befejezni. Ekkor átnézem a csalá­dokat, rendezem fészküket, s a ké­sőbben beadott téli eleségpótló az elrendezett fészekbe kerül. Utána szeptember első napjaiban meg­kezdem a téli eleségpótlást másfél­­kétliteres adagokban. Ebben az időben a fiasítás már mind kisebb­re zsugorodik, Így a beadott éle­lem már a végleges helyére kerül. Pár szót még a tavaszi serken­tésről. A cikkben ez olvasható: „A serkentést már a tavaszi tisztuló kirepülés után megkezdem". Szerintem a kora tavaszi serken­tés nem ajánlatos. Még a jól ellá­tott, népes családokban is kevés ekkor a Hasítás, és ez így helyes, A korán serkentett méhcsaládok­ban lehet, hogy kora tavasszal több fiasítást érünk el, de szerin­tem ezzel nem segítjük a tavaszi zavartalan fejlődést. Én úgy ta­pasztaltam, hogy mindent el kell követnünk azért, hogy az áttelelt méhek minél tovább éljenek. Sze­rintem ez a zavartalan fejlődés igazi alapja. A fiasítás igazán csak március végén — április elején in­dul meg. Ilyenkor van szükségünk az áttelelt méhekre. Ezért nem ja­vaslom a kora tavaszi serkentést. Ezzel csak megrövidítjük az átte­lelt méhek életét. Tisztuló kirepü­lés után, február végén — március elején még az Időjárás nagyon változó. Így az esetleges fiasítás kiterjedésével a méhcsaládoknak megnő a vízigénye. Olyan időben is kénytelenek kirepülni, amikor még a nem serkentett családok meg sem mozdulnak. Ez nagyon sok méh életébe kerül. Ezért a tavaszi serkentést csak március második felében ajánlom. De még ekkor sem híg eleséggell Ekkor viszont mindent megte­szek, hogy családjaim minél több fiasítást érjenek el. Az egészsége­sen áttelelt méhcsaládok, szinte csodákra képesek. S ami nagyon fontos a fejlődésben, a kieső mé­hek arányban vannak a már kelő méhekkel. így a fejlődés zavarta­lan. Ehhez persze még az is szük­séges,, hogy a fejlődő méhcsalá­doknak legyen kellő mézkészlete, jól szűkített és takart fészke, és ami nagyon fontos, tisztán tartott melegvizü itatója. A méhcsaládok életét, illetve fej­lődését elő tudom segíteni; a hor­dás viszont a méhlegelőtől és az időjárástól függ. De a jól felkészí­tett termelő méhcsalád a legkisebb adottságot is jól kihasználja. S így hordás után a beérett mézet min­dig elveszem, de a fejlődésükhöz szükséges öt-hat kilogramm' élel­met mindig biztosítom. Csakis így tudják kihasználni az esetleges to­vábbi hordást. Nagyon köszönöm Csurilla Jó­zsefnek, hogy írásában megkérde­zett bennünket, ki hogyan látja a felvetett kérdést. Én a leírt módon kezelem méhcsaládjaimat. , NAGY KÄLMÄN

Next

/
Oldalképek
Tartalom