Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-20 / 42. szám

SZABAD FÖLDMŰVES ; 8 1979. október 2fl. A korszerű orvostudománynak, a tokozott egészségügyi gondoskodásnak köszönve sok betegséget sikerült le­küzdeni s így az életkorátlagot jelen­tősen növelni. Am napjainkban újabb kórus tünetek, az úgynevezett „civili­zációs betegségek“ hatalmasodtak el a lakosság körében. Statisztikai kimu­tatások szerint minden második em­ber halálát a szívinfartkus vagy az agyvérzés okozza. Nem kevésbé ko­moly gondot jelent az orvosoknak a cukorba] is, az epebántalmak rohamos elterjedése. A vészjelző tünetek az elhízás, az érelmeszesedés, a vérke­ringés! zavarok. Ezért nem véletlen, bogy a jelenkori betegségek okainak felderítésében az orvostudomány tü­zetesen szemügyre vette a táplálko­zást, az elfogyasztott élelem mennyi­ségét és összetételét. Bebizonyosodott, hogy az említett betegségek elterjedé­séhez jelentős mértékben a helytelen táplálkozás is hozzájárul. 1 Vajon hogyan táplálkozunk hazánk­ban? Erre a kérdésre adott választ Andrej Buč ко docens, az Élelme­zési Kutatóintézet igazgatója a közel­múltban tartott sajtóértekezleten. Az elmúlt három évtized alatt, pár­huzamosan az életszínvonal emelkedé­sével, az egy lakosra jutó napi élel­miszerfogyasztás kétezerháromszáz kalóriáról több mint háromezer kaló­riára növekedett. Ez annyit jelent, hogy az elfogyasztott élelem tápérté­ke tekintetében a fejlett országok ranglistáján az élvonalba kerültünk. De ne ringassuk magunkat tévhit­ben ... A kiadós táplálkozás nem egyenlő az egészségessel! Az egészsé­ges, vagyis az ésszerű táplálkozásban döntő szerepet játszik az elfogyasztott élelem összetétele, s ezzel korántsem lehetünk elégedettek. Ugyanis táplálé­kunkban a kelleténél több a szénhid­rát — cukor, zsír, liszt — és sokkal kevesebb a fehérje. Az utóbbi években a húsfogyasztás jelentősen megnövekedett, ami örven­detes. Szlovákiai viszonylatban az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás megha­ladja a hetvenegy kilót. Am saj­nos még mindig jobban előnyben ré­szesítjük a zsíros „zamatos“ sertés­húst a marhahúsnál. Az évi húsfo­gyasztásnak több mint a fele sertés­hús. Az egészséges táplálkozás szem­pontjából ideális lenne, ha az össz­­fogyasztásban a sertés- és a marha­hús negyven-negyven százalékban ré­szesedne, a hátralevő részét pedig a borjúhús, baromfihús és a hal egészí­tené ki. Az utóbbi húsfélék gyakran kimaradnak étlapunkról, holott diete­tikus szempontból igen kedvezőek könnyen emészthető fehérjetartalmuk révén. Nem beszélve arról, hogy gyakran igen egyhangú étlapunkat változékonyabbá tehetnénk. Persze A csizmádat és a íábäaoláe Á csizmaviselet célszerű, megvédi a lábat az átázástól, fagyástól, kevesebb a cipő- és liarisnyagond. Érthető te­hát, hogy az utcán már szinte csak csizmát látunk, de hogy miért viselik sokan reggeltől estig, még a munka­helyen is, annak csak egy magyará­zata van — a divat. S amíg ennyire divat, hiába próbálnánk bárkit lebe­szélni, nem is érdemes szólni. Inkább felhívjuk a figyelmet arra, hogy leg­alább esténként legyünk jók szegény, meggyötört lábunkhoz, amely gyakran befülled a csizmába. Fordítsunk foko­zottabb gondot részben a láb „léle­geztetésére“, részben az ápolására. A lélegeztetés csak abból áll, hogy mielőtt fürdünk vagy lábat mosunk, járjunk harisnya és papucs nélkül a szőnyegen — feltéve persze, ha ezt lakásunk hőmérséklete megengedi. S ha egyébként a tévétornát legszí­vesebben egy kényelmes karosszékből nézzük is végig, legalább a lábunk­kal „tartsunk lépést“ azaz kalimpál­­gassunk egy kicsit. Természetesen, a lábat is meg kell mosni naponta szappannal, langyos vízzel, ezenkívül hetente egyszer ik­tassunk be egy-ogy lábfürdőt. Az iz­­zadásra hajlamos lábnak jót tesz a tölgyfakéreg-kivonatból vagy más gyógynövényekből készült lábápoló­szer. Ezek behatolnak a bőrbe, nem hagynak zsírfoltot, és frissítő, fertőt­lenítő hatásúak. A szénsavas tabletták ugyancsak enyhítik a fáradságérzetet. Az oxigénfejlesztő lábsók megszünte­tik a viszkető, égető érzést, a lábbal­zsam pedig enyhíti az izületi fájdal­makat. Igen hasznos, ha esténként száraz masszázst végzünk, azaz egy frottír­­kesztyűvel a saroktól felfelé halad­va, köröző mozdulatokkal átdörzsöl­jük fájó bokánkat. A duzzadásra haj­lamos lábat tanácsos esténként egy negyedórára magasra helyezni, majd t— hogy a véredények, az Izmok fe­szültsége feloldódjon — alulról fel­felé simogassuk végig alsó lábszá­runkat. Ha azonban a láb erei dagad­tak, vagy ideggyullndás veszélye fe­nyeget, inkább mellőzzük a masszázst. t— Szy—i ehhez az őstermelőnek, az élelmiszer­­iparnak és a kereskedelmi hálózatnak is hozzá kell járulnia. A háziasszonyok zöme ma is azt tartja, ízletes étel csak disznózsíron készíthető, s főztjük akkor jó igazán, ha úszik a zsírban. Pedig tudatlan­ságból családjuk egészségét kockáz­tatják. Az állati eredetű zsiradékok, de főleg a disznózsír olyan anyago­kat tartalmaz — (például koleszterin) , — melyeknek a szövetekben való le­rakódása az érelmeszesedést gyorsít­ja. Egészségünk érdekében célszerű lenne nagyanyáink, anyáink receptjeit módosítani, s fűztőnket olajon, növé­nyi zsiradékon készíteni. Elgondolkoztató, sőt döbbenetes tény, hogy a tejfogyasztás évről évre csökken. Ma Szlovákiában évente egy lakosra számítva több sört — 144 litert — mint tejet — 136 litert — fogyasztunk. Pedig mindenki előtt is­meretes a tej fontossága, pőtolhatat­­lansága főleg a gyermekek táplálko­zásában. E szomorú valóságért a fe­lelősség jórészt a kereskedelmi háló­zatra — a rendszertelen, akadozó szállítása miatt — és az iskolákra is hárul, ahol sok esetben nem biztosí­tották a tejet a gyerekek számára. De a szülőknek is többet kellene tenni, hogy gyermekeiket pici koruktól kezdve rászoktassák a tej rendszeres ivására. A gabonafélék táplálékunk összka­­lőriaértékének negyvenöt százalékát teszik ki. Tehát a fejlett kapitalista országokhoz viszonyítva tésztafélékből a dupláját fogyasztjuk. Nem ártana a knédlit vagy galuskát inkább burgo­nyával helyettesíteni; az utóbiből egy­re kevesebb kerül az asztalunkra. Az , étlapunkat ugyancsak gazdagíthatnák a hüvelyesek, melyek úgy tűnik szin­te kimentek a divatból. Ma a hüve­lyesek évi fogyasztása — egy lakosra számítva — csupán í,7 kiló, pedig tápértékük az ésszerű táplálkozás szempontjából jelentős. Világviszonylatban az évi cukorfo­gyasztásban — 28 kiló egy lakosra — ; az élen járunk. Sajnos, ez az elsőbb­ség nem szolgálja az ésszerű táplál­kozást, sőt igen káros hatású. Erre bizonyíték, hogy Szlovákiában a gye­rekek 18, az asszonyok 30, a fértiak 25 százaléka elhízott. Viszont a zöld­ség- és gyümölcsfogyasztásban az utolsók között helyezkedünk el. Tehát étlapunkbon sokat kell változtatnunk egészségünk érdekében. Az édességet iktassuk ki, a tésztaféléket inkább zöldséggel, gyümölccsel pótoljuk. Az orvosok azt vallják: a konyha az emberiség egyik legnagyobb ellen­sége, s igazuk van. Persze az említett betegségek előidézésében más ténye­zők is szerepelnek; például a dohány­zás, az alkohol, a kevés testmozgás, a stressz. De a megelőzésük leghaté­konyabb eszköze az ésszerű táplálko­zás. Ezt főleg az asszonyoknak és az üzemi konyhák dolgozóinak tudatosí­tania kellene. KLAMARCSIK MÁRIA, mérnök / Buga doktor: Éjfél előtt néüty perccel I. Öreg ember és öreg orvos vagyok. Közelebb a hetvenötödik, mint a hetvenedik születésnapomhoz. Fél évszázad orvosi tapasztala­ta, verítéke és napsugara van mögöttem. Bámészkodtam és bábás­kodtam az élet fakadása mellett, és sokszor álltam éjfél előtt a bú­­csúzkodók ágyánál, várva, hogy lefoghassam a szemüket. Sok szó esik mostanában a jó halálról. Elmondom én azt is, hogy mit ta­pasztaltam, mit láttam és mi izgat. „A halál kenyerespajtásom nekem. Együtt tanulunk az anatómián...“ De régen Is volt, amikor ezt a két sort leírtam. Pár hónapja vol­tam akkor még csak medikus, és a suhanc nagyképű nyegleségével titkoltam a bennem sunyitó félel­met. Igenis: féltem. A haláltól. Mindenki fél, még az is, aki fél­téglával veri a mellét és azzal di­csekszik, hogy nem félt soha sem­mitől. Életében nem is, de a halá­lában igen, mert azt nem ismeri, abban nem bízik meg senki. Leg­feljebb a megszállottak, a vallásos, megbabonázott szerelmesek. De, honnét származik ez a leta­gadott, eltitkolt, borzongató féle­lem? A haláltól? Ami elkerülhetet­len. Ezt tudja. A bizonytalanságtóll Az átlépéstől az élet határán és az ezzel kapcsolatos — ritkán látott, de gyakran emlegetett — szenve­déstől. „Circum dederunt me genitus , mortis dolores inferni...“ (Körül­vesznek engem a halál gyötrelmei, az alvilág szenvedései) — szól a gyász-zsoltár. Nahát ettől! 4> A halálnak még a meghatározá­sa is bizonytalan. Az egyik sze­rint: a vég. Az egyén életének leg­utolsó akkordja. A másik azt mondja: a kezdet. Az örök életnek, a másvilágnak a kezdete. Ahol az örökkévaló — a kimondhatatlan nevű — egyisten színről-színre való látása teszi boldoggá azt, aki hisz benne. Vagy átmenet az Alsi­­rát hídján a tubafa kellemes ár­nyékába. Átevezés a Tix folyón, esetleg indulás emberből állatba, vagy állatból emberbe a jobb vagy rosszabb felé, mindenkinek érde­me szerint. Az Ilyen azt mondja: mennyország, vagy poklot emleget. A harmadik azt hiszi, hogy a Nir­vana a teljes megnyugvás a leg­igazibb boldogság állapota. A nagy , csend, ahol a tökéletes megsemmi­sülés öröme az igazság. A halál valóban — minden val­lási felfogás nélkül is — béke, az a nyugodalom, amiről még csak elképzelésünk sincs. Bizony nincs! Mert a halottlátók és egyéb spiritiszták ostobaságait józan ember nem hiszi. * Madáchot olvasom: „Csak az a vég! Csak azt tudnám felfedni!“ Adám nem ostoba. A vég szükség­­szerűségét ismeri. Hát akkor mitől fél? A bizonytalanságtól, a fájda­lomtól, vagy attól, hogy elsilányo­­dik, elkorcsosul, a saját kultúrá­jába belefullad az ember? Talán mindháromtól, de leginkább attól a fájdalomtól, amit kénytelen el­szenvedni. A szenvedés a huszon­negyedik óra előtti utolsó percben és a bizonytalanság a huszonne­gyedik óra első perce után. Ott, ahonnét még sohasem jött hír, ahonnét még soha sem tért vissza senki. Senki?-... No, ne tréfáljak még önmagámmal se. Dehogynem! Fia­tal orvos koromban még szó sem volt a biológiai halálból való vlsz­­szatérésről. Ma már nem Is ritka. A halál mezsgyéjén már átlépett, tökéletesen élettelen — tehát gya­korlatilag halott — ma megfelelő orvosi segítséggel már visszaevic­­kélhet az életbe és elmondhatná, hogy ott mit érzett, mit látott. Ha lenne mit. De nincs. Semmi. Még csak a Nirvana szent békéjéről sem tud semmit a túlvilágról visz­­szahozott, feltámadt halott.. De, hogy előtte — amikor a keresz­tény felfogás szerint a lélek elvá­lik a testtől — mi van, azt sajnos, mi öreg orvosok sokszor láttuk, sokszor hallottuk, sokszor végig, szenvedtük a vívódókkal, a gyöt­­rődőkkel, a vonaglókkal, fuldok­lókkal, a haldoklókkal, az élethez ragaszkodókkal, öreggel, fiatallal egyaránt. ... és éreztük, hogy segíteni kel­lene rajtuk. De hogyan?... (Folytatjuk) ERŕSZTREJTVÉIIY A vén varangy (KOREAI MESE) rA Virág hegyen egyszer egy Csang nevű fehér szarvas nagy lakomát ren­dezett, és minden állatot meghívott rá, csak halálos ellenségét, a tigrist hagyta ki a névsorból. De hogy nem volt ott a tigris, ki üljön az asztal­­főre?. Tanácskoztak, tanakodtak a lakoma résztvevői, végül megegyeztek abban, hogy a legöregebbiknek adják a dísz­helyet. Felrepült a varjú, és goi gol-t kiáltott, ami öregebbet jelent. Már épp ültették volna az asztalfő­­re, mikor előugrott a béka, és elkez­dett „meng-kong“, meng-kong“-ot bre­kegni. Tudjátok meg, hogy Meng másképpen Mencius, és Kung másként Konjucius, mindketten 'az ókor legré­gibb bölcsei, együtt ma már kétezer évesnél is öregebbek. Ilyen öreg bi­zony egyik állat sem volt. Senki sem mert tehát kételkedni benne, hogy a díszhely a vén varangyot illeti. ’A lakoma alatt azonban a tigris, bosszankodva, mert előbb nem hívták meg, eljött a környékre és hangosan ordított. Az asztaltársaság megrémült. u, Te vagy a legértelmesebb és a legravaszabbt — mondta a szarvas a rókának. — Eredj a tigrishez, békítsd. meg, hogy ne vegye rossznéven, amU ért nem hívtuk. Próbáld meg rávenni, hogy menjen el más környékre innen. A róka valóban felkereste a tigrist, tisztelettel földrevetette magát előtte, és válogatott szavakkal köszöntötte. — Miért nem hívtatok meg? — kér­dezte kelletlenül a tigris. — Meg­bosszulom magam! — Nem eszünk húst ma, nagy tig­ris, gyökér és fű a lakománk, és vizet iszunk rá. Te pedig a hegyek királya vagy, hogy is merészeltünk volna lé­ged is meghívni? A tigrisnek hízelgeit a róka beszé­de és megtisztelve, elégedetten vonult vissza. A róka pedig boldogan futott a la­komához. Igen ám, de nem talált ott senkit. Minden állat elbújt és csak lassan-lassan jöttek elő megint. Külö­nösen sok-sok idő telt el addig, amíg a varangy is előmerészkedett, mert beásta magát a homokba, és nem hal­lotta meg a többiek hívását. Az álla­tok jót mosolyogtak a „legöregebben", és az bizony kénytelen-kelletlen be­látta, hoqu a díszhely nem őt, hanem a rókát illeti. Feldolgozta: L. Rádi Judit Sárba hullott sárga falevelek, földig érő fehér köd-fellegek, hideg esőcseppek monoton zúgása — szerelmem testvére, boldogságom mása. BOZŰ KATALIN, Hubovo Rejtvény gyermekeknek FÜHARAZÄS t 2. Az öt pohár közül csupán egyet szabad megmozdítani mellé kerüljön a három töltött és a két üres pohár. VÍZSZINTES. 1. A rejtvény első ré­sze, zárt betűk: o, á, u, i, e, e, k, e. 9. Számnév. 10. Kettős mássalhang­zó. 11. Csacsibe­széd. 12. A Rhone mellékvize. 13. A csehszlovák repü­lőgépek jelzése. 15. Fohász. 18. Tól-tól szlovákul. 19. ,.. culpa. 21. Vászon­féleség. 23. Régi római . köszöntés. 24. .... László, magy. színész. 25. ... fia arabul. 26. Építészeti stílus. 28. Gárdonyi re­gényalak. 30. Bar­tók Béla névjele. 32. Járom. 34. Ar­gon vegyjele. 35. Házrész. 36. Riadó. 37. A negyedik di­menzió. 38. Igekö- 16. 40. Nem ezt. 42. szlovák személyes lévmás. 43. Magyar államvasutak. 45. Omladék. 47. Férfinév. 48. Formai. 49. Lengyel város. 50. Csődör. 52. Béke több szláv nyelvben. 54. Tiltószó. 56. Fogával szétmorzsol. 58. Nem valódi. 59. Rossz szlovákul nőnemben. 61. Nagy befogadóképességű. 63. Női be­cenév. 64. Zamatos. FÜGGŐLEGES: 1. Lapos. 2. Azono­sak. 3. Mellrész. 4. Lóösztökélés. 5. Női becenév. 6. Igen németül. 7. Ki­csinyítő képző. 8. Enyém olaszul. 9. A rejtvény harmadik része, zárt be­tűk: v, b, j, e, t, é. 14. A pincébe. 16. A rejtvény második része, zárt betűk: e, ö, d, s. 17. Folyó a Szovjet­unióban. 19. Összeadást jelentő szócs­ka. 20. Meztelen testet ábrázoló szo­bor, kép. 21. Török férfinév. 22. ... úgy, hogy egymás Sámuel, magyar király. 27. Tyúk­lakás. 29. Igen oroszul, 31. Irány. 32. Becézett Ilona. 33. Francia művé­szet. 34. Állami Illeték. 39. Morze-jeL 41. Háziállat. 43. Magyar Optikai Mü, vek. 44. Létezik. 45. Verssor-végződés. 46. Nem fél. 51. Egyszerű gép. 53. Gyógykenőcs. 55. Nem mögé. 56. Fö­léje. 57. Gyom. 58. Káros. 60. Földet túr. 61. A múlt idő jele. 62. Tiltószó, Beküldendő a vízszintes 1., függő, leges 16. és 9. számú sorok megfej, tése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 39. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: A tudományos világnézet terjesztése korparancs. Könyvnyertesek: Marsai László, Lé­va—Kiskér (Levice—Malý Kiar), Bődi Irén, Serke (Sirkovce), Dudok And, rás, Kovácsi (Kovágovcej,

Next

/
Oldalképek
Tartalom