Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. október 13 14 VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VAD ASZ AT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT 4 VADÁSZAT ф Vadlibahűzáson léire % v/ I KCHlZľ* Ifif6tak Váratlanul szépre fordult az őszi idő, ezért széles mosollyal arcunkon ültünk be az új Dáciába, és igyekeztünk Csallóközbe. Három órán belül megérkeztünk, délre Bősön (Gabőíkovo) a Dunaparton tárgyaltuk az esti líbahúzás esélyeit. Csallóköz, a keveset háborgatott természeti környezet valóságos ősi gazdaságában viruló madárkolónia. A nádas a récék és a vadlibák különböző fajtáival találkozik itt, a vadász nem beszélve más madárfajokról. Csendes, napos tiszta időben ballagtunk a Dunasziget felé. Kísérőnkkel együtt négyen voltunk. Bár sokszor jártam itt, a Duna varázsa mindannyiszor magával ragadott. Az erdők csendjében megtalálom a kikapcsolódást. A városlakó ember néma csodálatával hallgattam a természet sajátos szimfóniáját. A Csallóköz összterületének egyharmada erdő. Ezekben számottevő a faanyagkészlet. A csallóközi ember hajdanában csak az erdőből élt. Itt most is többen folytajták a régi nehéz, de szép foglalkozást. A tervszerű erdőgazdálkodás nem fenyegeti a természet összhangjának romlását. Ez csak akkor következnék be, ha nagy területen tarolnák le az erdőt és nem gondoskodnának a pótlásról. A tervek és a gondok nagyok, a sikerek pedig még váratnak magukra HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • — a Bős—nagymarosi vízerőmű építésére gondolok. Aggodalom fog el, ha az átszakílott védőgát eszembe jut. Az árvíz elöntötte a Csallóköz legtermékenyebb földjeit. Akkor láttam, mit tud a kék Duna. Szagatta a partot, tövestül forgatta ki a fákat s garázda kedvében rohanva söpörte a házakat és vitte magával a mezei és háziállatokat. A gondolatok tömkelegé foglalkoztatott várakozás közben. Izgalmasan újnak ígérkezett a vadliba vadászat, már azért is, mert két barátom hegyivadász volt, akik e madarak vadászatát hallomásból ismerték. A beszélgetésből kiderült, hogy fogalmuk sincs a vadliba élettanáról, természetrajzáról stb. Nálunk a gyakran előforduló és csoportosan megjelenő vadludak közül a vetési ludat, a nyári vagy a szürke ludat, továbbá a nagy és kis liliket említhetjük meg. A nyári és vetési lúd mocsaras, lápos vidékeinken költ. A nagy és kis lilik pedig tavasszal az északi tundrákra vonul költeni. A két első fajta hangja egymáshoz és a házi lúd gágogásához hasonlít, a lilik hangja nem gágogás, hanem hosszan nyújtott, éles li-likk, klikkklikk. Vadászat tekintetében egy sajátságos tulajdonságnak van jelentősége. A legelőről az éjszakai tanyára, vagyis a nyílt vízre, szürkületkor mindig ugyanazon az útvonalon repülnek nagy gágogással, nyújtott ék vagy „V“ alakban. A víz közelében már nem repülnek magasan. Repülésük sem gyors, így a húzást útvonal mentén a lesvadászat célravezető és eredményes. Amint néztem a Duna ágát, szép egyenes sorba vadrécék úsztak a víz színén. Ügyesen halászgattak. Kísérőnk arra ösztönzött, hogy menjünk tovább. Nagy sűrűségen törtettünk át. Közben földiszederindákban botladoztunk és öles csalánrengetegben gázoltunk. Talpunk alatt láthatatlan posvány cuppogott. Végre a leshelyekre érkeztünk. A nád tövében lapultunk meg. Ott osztotta el a feladatot kísérőnk. Lassan elérkezett a húzás ideje, kezdett sötétedni. Kezdődött a húzás, a vadászok pedig nézték. A vadlúdnak nagy a teste. Röpte lomha, a sötétben is jól látható, hiszen az érkezést már messziről hangos gágogás jelzi. Végre jöttek a ludak. Erősödött a lárma, az egybefolyó zsivaj különkülön hangzavarra bomlott. Ércesen hangzott belőle egy-egy „gi-gá“, mégjobban az éles „lilik“. A Duna túlsó partján eldördült a puska. A magyarországi vadászok sortüze hangzott el. Örökkévalóságnak tűnt, mire hozzánk is megérkeztek, sajnos, magasan, néha pedig annyira alacsonyan, hogy az erdő árnyéka takarta őket, s csak a hatalmas szárnyak suhogását hallottuk. Az égen katonás fegyelembe sorakozott a vadludak árnyéka, majd dördült a lövés és a ludak méltatlankodva lázadoztak, aztán újra nem látszott semmi, csak a távolodó zajongást hallottuk. Az este, nagyon sok lövés dördült el. Ki tudná megmondani, hány madár sebesült meg. Némelyikük megéri a reggelt, másikuk pedig nem. Hűvös volt, s a vizek partján megborzongtunk, majd elgondolkozva indultunk haza. Búcsúztunk a Dunaparttól, a nádastól, a magasra nőtt nyárfáktól, füzesektől, a csodálatos Dunától. A bűbájos fantomtól, amelynek körvonalai mind jobban egybefolynak a mögötte feltűnő éjszaka árnyékával. Viszontlátásra Dunai Te édes álom, amelyből bár ne kellene felébredni soha! J. M. Habrovsky Az SZVSZ madari j Modrany) szervezetének harminchárom tagja van. Ez a vadásztársaság 3560 hektáron gazdálkodik. Néhány évvel ezelőtt a Srobárovái és a tnudroňovói szerrezetek egyesülése révén jött létre a nagyobb vadásztársaság. Tevékenységét Soóky Lajos elnök, Bucsek János vadgazda és Miroslav Hulák titkár irányítja. A közelmúltban Bucsek János vadgazdával beszélgettem, akitől a következőket tudtam meg: '— El kell mondanom, hogy nyúlállományunk évről évre csökken. Ezt nemcsak a rendszeres kilövés — évi átlag nyolcszáz darab —, hanem az is okozza, hogy évente száz-százötven élőnyulat kell leadnunk a járási előirányzat szerint. Ezt külföldre szállítják. Ha ehhez hozzászámítjuk az elhullást, továbbá a kártevő vadak által elpusztított mennyiséget, csak akkor állapíthatjuk meg a tényleges veszteséget. Fácán állományunk megfelel a követelményeknek. Baj van azonban a fogolyszaporulattal. A mezőgazdaságban hasznúit gyomirtó szerek úgyszólván teljes kipusztulásra ítélik a foglyot. Az őzek száma is kielégílő. Ez annak tulajdonítható, hogy a kilövést rendelet szabályozza. Évente csak a megengedett mennyiséget — tizenhárom darab — lehet kilőni. Ebből hét darabot közellátási célra adunk. Bucsek elvtárs még azt is elmondotta, hogy határuk szomszédos az állami erdészet területeivel, ahonnan a vaddisznók kijárnak a kukoricásokba. A kilövést a nagykiterjedésíí parcellák nehezítik. Évente mégis egykét darab kerül terítékre. Az elmondottakból adódik, hogy a vadászok nagy figyelmet fordítanak a vadvédelemnek. Mindent elkövetnek azért, hogy biztosítsák a vadak részére a szaporodás előfeltételeit. Rendszeresen járják a határt. Olykor kíméletlenül irtják a kóbor kutyákat, macskákat, rókákat és a kártevő szárnyasokat. Egy év leforgása alatt 53 kóbor kutyát, 74 macskát és 13 rókát lőttek. Minden vadásznak becsületbeli kötelessége tíz káros vad kilövése és a kilövést bizonyító jel leadása. A madari határban vadludak Is tanyáznak, azok azonban rendszerint tilalmi időben húznak el a terület felett. Kisebb mennyiségben vadmacskák is felkeresik a vadászterületet. Ezek küzül néhány puskavégre is kerül. A szervezet harminc etetőt készített. Ezeket a vadászok télen rendszeresen látogatják és időközönként feltöltik eleséggel. Már a nyáron gondoskodtak elegendő eleségről, amikor a csúcsmunkák idején társadalmi munkát vállaltak a szövetkezetben. Ennek fejében takarmányokat kaptak. Az apróvadak téli etetését négyesötös csoportokban végzik. így a legkisebb rendellenesség sem kerüli el figyelmüket. Korábban a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordult, hogy egy orvlövész megsebzett egy őzet, az elmenekült, később azonban elpusztult. A madari vadászoknak még nincs megfelelő lövöldéjük, sem vadászházuk. Ezért a közeljövőben egy korszerű lövölde építését tervezik, ahol versenyeket rendezhetnek. A „Z“ akció keretében belátható időn belül megkezdődik a szociális létesítmény építése a felújított sportpályán. A munkából a vadászok is részt vállalnak, s szeretnék ha a létesítményben kijelölnének részükre egy helyiséget. A szervezet vezetősége gondot fordít újabb tagok nevelésére is. A jelölt persze csak az előírt feltételek teljesítése után válhat rendes taggá. Évente á létszámot csak egy vagy két taggal bővítik. Erre csak akkor kerül sor, ha valamelyik vadász elköltözik vagy meghal. Bátran állíthatjuk, hogy a madari vadászok mindent megtesznek a vadállomány védelméért. Nem rajtuk múlik, hogy évről évre csökken, pusztul az értékes apróvad! ANDRISÉIN JÖZSEF HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A süllő hasonlóan, mint más hal-j fajok, esetenként váltogatja eleségét Néha csak élő kishalra, máskor pe-j dig halszeletre, gilisztára, s nem rit-^ kán főttknkoricára rabol. Ebből kifolyólag a horgász jelentős hátránnyal megy süllőzni. Kezdetben ugyanis nem. sejtheti, hogy mire van étvágya a, halnak, mivel ingerelheti azt kapásra.! Nem ritkaság, hogy a rablási idő-i szak leteltével állapítjuk meg, milyen csali lett volna legalkalmasabb a sül lőzéshez. A horgászok némelyike a legjobban megfelelő készség összeállítására törekszik. Célszerű tehát, hogy a kapási1 időszak kezdetén ismerjük fel a süllő' étvágyát, mert ez zsákmányt biztosíthat. A süllő leggyakrabban kis csalihal ra harap rá. Előfordul azonban, hogy, Miiven felszereléssel? előzőleg nem tudtunk kishalat fogni., Ilyen esetben az esetleg kéznél levői nagyobb halból készített szelet ir zsákmányt eredményezhet. A horgá szók némelyike ezzel éri el a legjob' zsákmányokat. A halszelet horogr tűzése előnyös, mert arra bármilyen méretű süllő rárabolhat, és követkéz hét a szákolás. Ennél a módszernél azonban a horgásznak olyan helyzetet kell teremte nie, mintha élő kishal volna a hor gán. Olyan készséget kell összeállíta nia, hogy a halszelet a horgon hasonlóan mozogjon, mintha élő kishal volna rajta. Ennek a kísérlete természetesen a horgász leleményességétől függ. A felszerelésnek alkalmasnak kell lennie a víz sodrási sebességéhez. Ez azt jelenti, hogy a sebes vízben olyan szereléket kell használni, amely a halszeletet a víz felszínei alatt tartja. Ezt megfelelő súlyozással érhetjük el. Az ólomsörétekkel részben megterhelt balinozó úszót legjobb a szíton végéra kötni, s a horgot attól — visszafelé számítva — 50—60 centi méterre élőkével az előzőleg kikép zett csatlakozó fülre. Ez a felszerelés a horgásznak jó zsákmányt eredményezhet. fc-hai a fiatal щЛкфак irtáséról Az SZHSZ vágsellyei (Šala) városi szervezetének vezetői nagy gonddal végzik a fiatal horgászok nevelését. Ezt az is bizonyítja, hogy nemcsak most a nemzetközi gyermekévben, hanem az előző években is arra törekedtek, hogy minél több fiatal bekapcsolódjon a szervezet munkájába. A szakköröket tapasztalt, idősebb horgászok vezetik. Az ifjú horgászok nemcsak a halfogás mesterfogásait sajátítják Itt el, hanem a természetvédelmi feladatokat is megismerik. Megtanulják, hogyan kell viselkedni horgászás alkalmával stb. Megismerkednek továbbá a halfajokkal és azok életével, a horgászfelszerelés összeállításával és javításával. A' nemzetközi gyermekév keretében i,több versenyt szervezett a vezetőség. A városi szervezet hatáskörébe tartozó körzetek versenyén 290 fiatal rajdőlt. A versenyek elősegítették a legjobbak kiválogatását. Ezek a vándorjserleg élnyeréséért szálltak sikra. A iversenytia sókszelőcei (Selice) Bikatavon rendezték. Az időjárás sajnos, nem kedevezett. Az ifjú horgászok azonban végig kitartottak. Ez a verseny, mint a legtöbb, amelyet a gyerekeknek szerveznek, a nemzetközi CIPS szabályok szerint folyt le. Minden megfogott hal egy pontot, s a halak minden grammja egy további pontot jelentett. A vándorserleget már másodszor a vágsellyei csoport nyerte. Második helyen a vágkirályfai (Královná nad Váliom) csoport végzett. Harmadik a tornőci (Trnovec n/Váhom), a negyedik a negyedi (Neded), ötödik a zsigárdi (Žiharec), hatodik helyen pedig a sókszelőcei csoport végzett a versenyben. Legszebb eredménynek számít a „Barátság“ vándorserleg elnyerése. A serlegért négy városi szervezet ••— Szene fSenec), Galánta (Galánta), Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és Vágsellye Ifjú horgászai küzdöttek. A serleget az idén már harmadszor szerezték meg a vágsellyei ifjú horgáA vágsellyei csoport másodszor nyerte meg a vándorserleget. szók. így már végleg az 6 tulajdonukban marad. A vágsellyei szervezet már beszerezte az új serleget a következő küzdelmekre. A városi szervezet körzetében jól működik a vágsellyei Pionírház Ifjú horgászcsoportja Pavel Miško vezetésével és a felnőtt horgászok közreműködésével. A csoport adja magvát azon versenyzőknek, akik a versenyeken a szervezetnek dicsőséget hoznak, nem egyszer helytálltak a .nagyok“ versenyén is!’ A csapat állandó tagjai közé tartozik: Danka Reháková, Igor Kopácsik, Dušan Knezoviö, Ivan Cibulka, Ivan és Milan Dob- Cáni. ADAMCSlK FERENC Második helyezett a vágkirályfai piunírusupurt. A turnóciak győztes csoportja.
