Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-13 / 41. szám

KÁBÁD FÖLDMŰVES 1979. október 13, Űj elképzelések a szőlőnemesítésben A CSKP KB 13. plénuma többek kö­zött hangsúlyozta, hogy más­képp viszonyuljunk a tömegtakar­­mányok termesztéséhez. Nem sza­bad az igényes behozatal árán tovább növelni az import szemestakarmányok részarányát a takarmányfogyasztás­ban, nem szabad szemestakarmánnyal pötolni a szarvasmarhák tömegtakar­mányának a hiányát“. Tán mondani sem kell, hogy a pártplénum figyel­meztetése nem a véletlen műve. Cgy tűnik, hogy erről más alkal­makkor is hallhattunk, mégsem okul­tunk belőle. A gabona és a fehérje­­dús takarmányösszetevők világpiaci árának szüntelen emelkedése ugyanis régebbi keletű folyamat, s ez nem kerülhette el figyelmünket. Kerestük a megoldás lehetőségét? Hangzatos szavakban gyakran, valóságban azon­ban módjával, vagyis nem általánosit­­hatóan. A társadalom igényeit jobban kielé­gítő, több marhahúst és tejet, ugyanis csak elegendő, vagyis kifogástalan minőségű terimés takarmányokkal termelhetünk, s a jó minőség alatt az egységnyi tömegtakarmányban rej­lő beltartaími értéket, illetve a táp­lálóanyagok megoszlásának helyes arányát értjük. Ahhoz ugyanis, hogy a tehén több — emberi fogyasztásra alkalmas — állati fehérjét termeljen, elegendő fehérjedús takarmányt kell kapnia. Tudjuk azonban, hogy fehér­jedús takarmányokból nincs fölösle­günk. Ismertük azonban a megoldás lehetőségeit, mégsem vettük igénybe azokat. Kényelmesebb megoldásnak tűnt a hiányzó fehérjének erőtakar­mányokkal való pótlása. Az utóbbi néhány évben azonban a takarmánytermesztési program kere­tében fellendült a fehérjedús szántó­földi takarmánynövények termesztése, és feldolgozása. Sorra építettük a me­leglevegős szárítóberendezéseket és a herefélék bizonyos hányadából fehér­jedús takarmánylisztet készítünk a ta­karmánytápok összetevőjeként. A pártplénnm azonban arra is fi­gyelmeztetett, hogy „az energiahordo­zók gazdaságosabb kihasználása érde­kében a meleglevegős szárításban csak a fehérjében gazdag takarmá­nyokat szabad feldolgozni“. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a zöldtakarmányok szárítása, illetve lisztté való feldolgozása olyan mód­szerek életbeléptetését sürgette, ame­lyek a fűtőolajjal való takarékosságot szolgálják. A közelmúltban Öllé Gyula elvtárs­sal, az SZLKP dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járási bizottságának titkárával arról beszélgettünk, milyen A Királyhelmeci (Král. Chlmec) Ä1- lami Gazdaság gépesítési részlegén ugyancsak dicséretes az üzemanyag­fogyasztás csökkentésére való törek­vés. Bér a műszaki fejlődés természe­tes következményeként az abszolút fogyasztás itt is nyilván növekszik, hiszen évről évre több gép dolgozik a földeken, azonban a jobb munka­­szervezés, a gazdaságosabb gépki­­használás és nem utolsósorban az öt­letes ésszerűsítés nyomán javult a gé­pek kihasználásának hatásfoka, s a korábbi időszakhoz képest érzékelhe­tően csökkentették az üzemanyag­fogyasztást Ma már egy traktor, kom­bájn vagy más munkagép kevesebb üzemanyaggal nagyobb teljesítményt nyújt, mint régebben. Bélán József főgépesítő ezt azzal magyarázza, hogy ma már szigorúan betartják azokat az intézkedéseket, melyeket eddig elhanyagoltak. Régeb­ben például indulás előtt sokáig járt üresen a motor, s a földön is gyakori volt a fölösleges motorjavítás. Ilyesmi ma már nem fordul elő. Kidolgozták ugyanis a traktorok üzemanyagnormá­ját. Minden liter gázolaj felhasználá­sát megfelelő teljesítménnyel kell iga­zolni. Kiderült, hogy ez anyagilag ösztönzi a traktorosokat a takarékos­kodásra. Kicserélték a lefutott nagy fogyasztási motorokat. A szakosított javítóműhely dolgozói jó munkát vé­geztek. Felülvizsgálták a korábban ki­alakított üzemeltetési grafikonokat is. Ügy látták, hogy itt is akad még ja­vítani való, mert a gépek jobb telje­sítményre képesek. Érdemes megemlí­teni néhány olyan tényezőt, amely a korábbi igénybevételhez mérten már önmagában is több ezer liter gázolaj megtakarításához vezethet* sikerrel termesztik és dolgozzák fel a fehérjedús szántóföldi terimés takar­mányokat. Öllé elvtárs elmondta, hogy a járáa szántóterületének tizenhárom száza­lékán évek óta sikerrel termesztik a lucernát, a vetésterületének több mint fele öntözhető, s ezért ötször kaszál­ható. Ezzel magyarázható, hogy — já­rási átlagban — nyolcvanhat száz mázsán felüli hektárhozamot érnek el, amint ezt a pártplénum irányelvei megkövetelték. Nagy eredménynek minősíthető, hogy a járás lucernatermésének több mint a feléből fehérjedús takarmány­­lisztet készítenek, s arra törekednek, hogy egy egységnyi szántóról minél több fehérjét tartalékoljanak az álla­tok részére. Érthető tehát, hogy a lu­cerna vetésterületét növelik. A ki­egyenlítettebb, illetve a még nagyobb termésátlag elérése céljából áttérnek a lucerna tiszta kultúrában való ter­mesztésére, mert ez a megoldás na­gyon előnyösnek bizonyult. Gondos­kodnak ugyanakkor a szükségletet ki­elégítő vetőmagtermesztés fellendíté­séről is. A jövőben energiatakarékossági meggondolásból a lucerna hasznosítá­sának három változatát alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tekintet­ben visszatérnek a szénakészités ha­gyományos és jól bevált módszerére, ugyanakkor a szenázsolást és a me­leglevegős szárítást is folytatják. Ar­ról persze még ma korai volna be­szélni, milyen arányt foglalhat el egy­­egy tartósítási változat. Ezt természe­tesen a jövőben is az időjárás alaku­lása szabja meg. Eltökélt szándékuk azonban, hogy minden változatban a lehető legnagyobb táplálóanyag-meny­­nyiséget érjék el. Ennek itt már ha­gyományai vannak. Ezzel magyaráz­ható, hogy országos méretben a duna­szerdahelyi járás mezőgazdasága évek óta a tejtermelési ranglista élén van. Tény persze az is, hogy a járás kellő színvonalat ért el a fehérjedús takarmányok termesztésében, azonban több gondot kellene fordítaniuk a be­gyűjtési veszteségek csökkentésére s ugyanúgy a nyári és a téli takar­mányozás fehérjeösszetevő arányának a kiegyenlítésére. Az eddigi tapaszta­lat azt mutatja, hogy nyáron az álla­tok több lucernát kapnak, s ezáltal jelentős takarmányfehérje vész kárba. Ugyanakkor a téli takarmányfehérje készlete jóval kisebb, mint kellene. Szükséges, tehát, hogy ésszerű meg­oldással egyensúlyba hozzák a nyári és a téli takarmányok fehérjeösszeté­telét. Köztudomású, hogy a tekarmány-Az állami gazdaságnak 114 traktora van. Ezeknek a javítását úgy szervez­ték, hogy helyben távolíthassák el az üzemzavart. A gépek csoportos „beve­tését“ tovább folytatják. A nagytelje­sítményű traktorokat két, a kisebbe­ket pedig nyújtott műszakban üzemel­tetik. Csoportosan dolgoznak a trak­torokkal, így gyorsabb, minőségileg jobb a munka. A felesleges üresjárat kiiktatásával az üzemanyag-fogyasztás érezhetően csökkent. Az első félévben nem kevesebb, mint 35 ezer liter üzemanyagot takarítottak meg. Bizonyított tény, hogy körültekin­tőbb munkaszervezéssel s a gépek ha­tékonyabb kihasználásával nemcsak egy gazdaságban, hanem annak egyet­len részlegén is sok ezer liter üzem­anyag megtakarítható. Fontos azon­ban, hogy komolyan vegyék azokat a szervezést és fegyelmi szabályokat, melyekre régebben rá se hederítettek. Lám, a szükség sok mindenre megta­nít! Amíg abban a tudatban éltek, hogy az üzemanyagot „úgyis mindig kiutal­ják“, annak a felhasználására nem volt döntő mérce az egyéb meghatá­rozók között. Most azonban azzá lett »— s rögtön kiderült, hogy lehet az­zal jobban Is gazdálkodni. Vajon el­mondhatjuk-e a fentiek után azt is, hogy az állami gazdaság gépesítő részlegén megtettek mindent, s immár valóban példásan gazdálkodnak az üzemanyaggal? A kérdést a főgépesítőnek tettem fel. A kapott válasz alapján kiderült, hogy korántsem Ilyen rózsás a hely­zet, Még mindig sok üzemanyagot gazdálkodásban három fokozat ven. Első helyen a termelést, másodikon a begyűjtést, harmadikon pedig a hasz­nosítást említhetjük. Tény, hogy mind a három fokozatnak buktatói vannak. A legnagyobb fogyatékosságok rend­szerint begyűjtéskor jelentkeznek. Többször láthattuk, amint a járva­­szecskázók a felaprított zöldlucerna jelentős hányadát a főidre szórták, mert a pótkocsikon nem volt oldal­­magasitó. Olykor a termés tizenöt­húsz százaléka vész kárba, к ezt na­gyobb figyelmességgel kikószöbölhet­­nék. Öllé elvtárz megjegyezte, hogy a jövőben, a szecskázott zöldlucerna be­gyűjtésében sűrű dróthálóval bevont nldalmagasítókkal fölszerelt pótkocsi­kat használnak, s így a begyűjtési veszteség minimumra csökkenthető, a termés jobban hasznosítható. Megállapították azt is, hogy amíg a frissen szecskázott lucerna meleg­­levegős szárításához, illetve lisztté való feldolgozásához a zöldtömeg ton­nájaként harmincnégy-harminchat li­ter fűtőolaj fogyott, addig az előző­leg rendre vágott napon fonnyasztott, s azután szecskázott lucerna tonnájá­nak a szárításához csupán huszonhat liter, vagyis az előbbinél jóval keve­sebb fűtőolaj kellett. Ez jól bizonyít­ja, hogy ésszerű megoldással csök­kenthető a fűtőolaj szükséglete. Ha tehát figyelembe vesszük alt, hogy a járásban mintegy háromezer vagon lucernalisztet készítenek, ak­kor a feldolgozás során az energia­­takarékos módszert általánosítva való­ban sok fűtőolajat takaríthatnának meg. Napjainkban ex nagyon időszerű feladat. Az energiahordozók — köztük a fűtőolaj — takarékos felhasználása közérdek. A járás mezőgazdasági üzemeiben a lucerna mellett a takarmányhüvelye­sek, vagyis a takarmányborsó és a takarmánybab is tért hódítottak. Eb­ben az évben több mjnt 1200 hektár­ról gyűjtötték be a termést és tizen­hét mázsa leietti hozamot értek el hektáronként a nagy fehérjeértékű takarmánykiegészitűkből. Pár évvel ezelőtt szóját Is termesz­tettek. Ez persze csak próbálkozásnak tekinthető. Azért mondtak le a szója termesztéséről, mert nem kaptak ele­gendő nagyhozamot biztositó, körzete­­sített vetőmagét, s az is köztudott, hogy a szója főleg a természetes pá­­ratartalmú körzetekben nyújt kielégí­tő hozamot. A dunaszerdahelyi járás azonban az aszályos körzetben fek­szik. Az is problémát okozott, hogy a járásban a szója termesztéséhez sem kellő tapasztalattal, sem pedig meg­felelő begyűjtő gépekkel nem rendel­keztek, ezért rendszerint nagy vesz­tességgel takarították be a termést. Ugyanakkor célul tűzték ki, hogy egy egységnyi szántóterületről minél na­gyobb termésátlagot, illetve a lehető legtöbb fehérjedús takarmányt érje­nek el. Amint már említettük, ennek a követelménynek legjobban a lucer­na felel meg a járásban. HOKSZA ISTVÁN .nyelnek el“ az üresjáratok. A munka­gépek kihasználásán is lehet javítani. Helytelen állapot az is, hogy amíg áz Ifjúsági traktorosbrigádnál ma már valóban dicséretes a gépkihasználás, i—i a tavalyinál sokkal jobb >—* addig a boťanyi gazdasági részleg brigád­központjában az üzemanyagíogyasztás indokolatlanul nagy! Hogy miért? Azért, mert az ottani traktorosok munkábaindulás előtt so­káig járatják üresen a motort, és még a legtávolabbi határrészről Is traktor­ral járnak haza ebédelni. Ez rengeteg időveszteséget s egyúttal üzemanyag­­pazarlást eredményez. I. B. Szakmai körökben közismert, hogy a „hybrid“ szőlő értékeléséről a véle­mények még a közelmúltban is eltér­tek. Akadtak olyanok, akik főleg Breider kutatásai alapján egészség­­ügyi szempontokból mindennemű vítis vinifera x amerikai eredetű kereszte­zést elvetettek, mások ismerve az amerikai fajták néhány kiváló tulaj­donságát — mint például a gomba­betegségek és fiioxéra elleni ellen­állását stb. — a gátló, tiltó rendelke­zések ellenőre, a nemesítő munkát tovább folytatták. A sokéves, szakmai szempontból megalapozott munka e­­redményeként újabban már sikerült a régi, nálunk sajnos, itt-ott még ki­ütköző rossz és egészségre ártalmas borokat nyújtó hibridekkel szemben olyan új fajták kinemesítése, melyek az európai fajtákkal a bor minőségé­ben felvehetik a versenyt. Kedvező eredményeket értek el e téren Magyarországon is, ahol két év­tizede foglalkoznak a vítis vinifera és az ázsiai eredetű vítis amurensis ke­resztezésével, hogy'fagyállóbb fajtá­kat nyerjenek. A magyar nemesitők­nek sikerült ugyanis olyan kiónok (kiindulási egyedek) kinemesítése, a­­melyek a jő termőképesség mellett fagytűrőbbek és némely gombabeteg­ségek ellen kevésbé fogékonyak, bo­ruk pedig vetekszik az európai fajták minőségével. Az első ilyen perenoszpó­­rával szemben is ellenállóbb fajta ne­mesitől — dr. Tamássy és dr. Koleda —■ a „Kun-barát“ elnevezést adták. További ilyen fajta a Csizmadia és Bereznai által kinemesített „Egri csil­lagok 2“. Mivel azonban a vítis vinefera és az amerikai, illetve az ázsiai fajták­kal történő keresztezésekből származó interspecifikus hibridek tulajdonsá­gaikban eltérő értékűek, az OIV (Of­fice Internacionál de la Vigne et du Vin) idei közgyűlésén az ezirányú ne­mesítés! munkákkal igen behatóan foglalkozott, és első ízben hozott po-Ä napenergia felhasználása több te­rületen ígéretesnek látszik. A nap­energia hasznos energiává a követ­kező változatokban alakítható át: 1. Fotokémiai átalakítás: a növé­nyek közismert fotoszintézisén kívül széles körű kutatás folyik — egyelő­re kísérleti szinten — a kémiai ener­gia termelésére, főleg a széndioxid közvetlen előállítására. 2. Fotovoltaikus átalakítás: szoláris cellák alkalmazása útján közvetlenül sikerült elektromos áramot előállítani. Gyakorlati alkalmazása az űrhajózás­ban meghonosodott. Kutatási szinten igyekeznek a földi használatban e módszert meghonosítani,. bár mező­gazdasági alkalmazása egyelőre nem remélhető. 3. Fototermikus átalakítás: a nap­sugarak gyűjtő kollektorokban hő­energiát termelnek, amelyet közvetle­nül, vagy hőerőberendezések útján mechanikus vagy elektromos energiá­vá lehet átalakítani. Ez utóbbi eljárá­sok már a gyakorlatban is alkalmaz­hatók a mezőgazdaságban, elsősor­ban a vízmelegítésre vagy szárító­­levegő előállítására. A napfényenergiát abszorbeáló vagy gyűjtő kollektorok többféle formában készülhetnek: \ A lapos-keretes kollektorok 100 C fokig dolgozhatnak, míg a fénykon­­centrálő tükrökkel vagy lencsékkel felszerelt kollektorok száz és négy­ezer C fok között használhatók, de felületüket viszonylag költséges me­chanizmussal, folyamtosan a napfény irányába kell beállítani. Mezőgazdasági célokra leginkább zitív döntést az ilyen Irányú hibrid­nemesítéssel kapcsolatosan. A határozat értelmében a tagálla­moknak azt tanácsolják, hogy a jövő­ben az új hibrideket a vinefera faj­tákkal megegyező szempontok figye­lembevételével értékeljék. Azoknál is, szőlészeti felhasználhatóságuk és így boruk minősége legyen a döntő té­nyező, és ne az, hogy az új fajta mi­lyen keresztezésből származik. Tanácsolják továbbá, hogy az euró­pai és amerikai fajok keresztezéséből származó hibrideket a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség alapján a gombabetegségre rezisztens, elegendő fiioxéra rezisztencia esetén a filoxé­­rára ellenálló, vagyis mindkét ténye­zővel, a gombabetegség és a fiioxéra ellenállósággal pedig gombabetegség­re és filoxérával szemben ellenálló bor vagy csemegeszőlő fajtaként je­löljék. Az elnevezések az új hibrideknek az európai fajtákkal szembeni eltérő tulajdonságaira is utalnának., A Szovjetunió és Jugoszlávia képvi­selőjének az ajánlatára a „rezisztens“ szó fogalmát a szélsőséges időjárási viszonyokkal szembeni (fagy, száraz­ság) ellenállőképességre is ki kell terjeszteni. Az OIV döntése alapján tehát a! hibridnemesités szabad utat kapott, feltéve, hogy a fajták borának minő­sége is megegyezik az európai szőlők borával szemben támasztott követel­ményekkel. A különböző gombabetegségekkel szemben részben vagy teljesen ellen­álló hibridfajták termesztésbe vonása új távlatokat nyithat a szőlészetben, A mainál kevesebb permetezés, főleg a meredek, lejtős szőlők termesztését is gazdaságosabbá tehetné. Egyben lényegesen csökkenne a vegyszer szükséglet is, ami pedig közegészség­ügyi szempontból kívánatos. Külföldi források alapján: Renczés Vilmos folyékony „hővezető“ közeggel dolgo- ; zó kollektorokat alkalmaznak, hőtáro­lókkal kombinálva. Az utóbbiak egy­két napig képesek a víz hőmérsékle­tét fenntartani. Ha borús az idő több napon át, hagyományos kiegészítő fű­tés válik szükségessé. Bevált megol­dás a fekete műanyagcsövekből össze­állított hőabszorbeáló keret, melyet tetőfelületekbe lehet beépíteni. A nap­fénynek kitett kollektorfelületet pél­dául egy háztartási melegvízellátó rendszernél személyenként 2—3 m2- ben és 80—120 liter melgviztároló ka­pacitással célszerű méretezni. Más kiviteli formát képvisel a fény­áteresztő műanyagból készült, vá­kuumrendszerű, légtáskás fólia-kollek­tor, amely mőszállítő közegként leve­gőt használ. Két ilyen légtáskás mat­rac közé helyezett fekete polietilén fólia abszorbeáló felületként szerepel, A kollektorfelületekben felmelegedett levegőt műanyagcsövön át elszívják és terményszárítási célokra ventillá­torral fuvatják be a szári tőtérbe. Egy kutatóintézetben merev és rög­zített levegőközeges kollektorokat is készítettek fekete könnyűfém- vagy bitumen-hullámlemezekből, mint ab­szorbeáló anyagokból. Ilyen „csupa­­tető“ szénapajta napsütötte tetőfelüle­tet Is képeztek ki bitumenhullámle­­mez-borítással. Egyelőre nem lehet sző arról, hogy napenergiával lehetne pótolni az egyéb energiahordozókat, de felhasz­nálása jelentősen hozzájárulhat azok részbeni helyettesítéséhez, illetve az energiahordozók kiegészítéséhez. S. H, Belterjes takarmánytermesztés „Nem búzát vetünk“ s— mondotta Kümo Mihály, a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom] Állami Gazdaság traktorosa. Belenéztem a ve­tőgépszekrényébe, és fűmagot láttam benne. A gazdaság deáki (Diakovce) részlegén negyvenöt hektáron vetették el a fűmagot, hogy jő takarmányalapot létesítsenek a szar­vasmarháknak. Az angolperjét rozzsal kever­ték, hogy tavasszal korán kaszálhassák. Az an­­golperje azonban tovább erősödhet. A gazda­ság vezetősége úgy határozott, hogy ezt a te­rületet szükség szerint öntözik, s így hektá­ronként 700—900 mázsa kiváló minőségű zöl­det gyűjthetnek be. A képen Kümo Mihály és munkatársa látható, Krajcsovics Ferdinánd Takarékosabb íizemanvag - gazdálkodást! A napenergia felhasználásának lehetőségei i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom