Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-13 / 41. szám

Í979. október 13. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT! — ANKÉT! ANKÉT! — ANKÉT! ANKÉT! — ANKÉT!" Alapítók és a nagy művet továbbépítők Ez év májusában múlt 30 éve an­nak, hogy Perényben (Ferin), Kelet- Szlovákia e kis falujában, Péter Lajos vezetésével megalakult az akkori szepsi (Moldava nad Bodvou) járás első szövetkezete, amely 1952-ben már a kerület III. típusú szövetkezetei kö­zé tartozott, Cigler elnök irányításá­val. A kommunisták, a volt szegény­parasztok szorgalmas munkája nyo­mán a szétforgácsolt kisüzemi terme­lést a szocialista mezőgazdasági nagy­üzemi termelés váltotta fel. Habár a kezdet kezdetén döcögött a szövetke­zeti gazdálkodás, végülis győzedel­meskedett. Győzött a kommunista párt helyes agrárpolitikája, győztek a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára lépők, vállalva a sok nehézséget, lemondást. i— Az alapítőtagjaink közül már sokan nem élnek. Az előttem tevé­kenykedő két elnök se, de harcos múltjuk és emlékük továbbra is él a község lakóinak szívében — jegyzi meg beszélgetésünk legelején Kis- Kendl Ferenc mérnök, a perényl (Pe­rín) GYŐZELMES ÜT Efsz elnöke. —< Sorsuk, munkájuk nem volt könnyű. Létezésüket nehezítette a Februári Győzelem idején vereséget szenvedett négyezret. Az egy hektárra eső hús­termelés 317 kilogramm. Vagyis ösz­­szesen 40 vagon sertéshúst, 15 vagon marhahúst és 16 vagon baromfihúst termelünk évente. Az utóbbi években a hús- és tej­termelés megkétszereződött, sőt egyes üzemegységek állattenyésztő telepein a négyszeresére növekedett. Ez ter­mészetesen az állatgondozók érdeme is, ami személyi jövedelmükön is kéz­zelfoghatóan meglátszik. Havi jövede­lemátlaguk eléri a 3000 koronát.’ Nyugodtan állíthatjuk, hogy a leg­­nagyobb fejlődésen a szövetkezeti ta­gok mentek keresztül. Megtanultak nagyüzemi módon gazdálkodni, magu­kévá teszik a tudományos-műszaki forradalom vívmányait, sőt a minden­napi munkájuk könnyítésére használ-* ják fel, az ipari szintű tervezés, szer­vezés és irányítás elemei érvényesül-* nek a szövetkezetben. Ennek kapcsán idézem azt, amit a szövetkezet dolgo­zóitól hallottam: — Szeretjük szövetkezetünket, a főidet, ám nem vagyunk a „föld­­anyácska“ rabjai — mint a múltban. Tiszteljük az efsz elnökét, akinek ugyan nem itt ringott a bölcsője, de Kis-Kendi Ferenc mérnök, Trembecký József, Baran Michal, Efsz elnök pártelnök. alapitótag. reakció; a faluban rekedt osztályéi-* lenség mindent elkövetett annak ér­­dekében, hogy meghiúsítsa a „nagy tervet“. Ehhez társult még az ala­csony színvonalú anyagi-műszaki ellá­tottság is. Az akkor 342 hektáros szö­vetkezetnek csupán két traktora, két cséplőgépe és néhány pór lófogata volt. Ez sokáig éreztette hatását. A változást, illetve a felemelkedést az 1971-es év hozta. Ugyanis ez év január 1-én a perényi (Perín), a hími (Chým) és az alsóláncl (Nižný Lanec) szövetkezet dolgozói az egyesítés mel­lett döntöttek. *— Azt hiszem, éppen a kölcsönös bizalmon alapuló egyesülés, valamint Kis-Kendi elvtárs elnökké választása jelenti szövetkezetünk életében a tel­jes kibontakozást, a fejlődés második szakaszát — veszi át a szót Trem­becký József, a közös gazdaság párt­­elnöke. — Kis-Kendi elvtárs a szak­mai-politikai hozzáértésnek nyitotta ki, š tárta szélesre a kapuját, ilymó-* dón a termelőerők összpontosítása a célszerűbb munkaerőgazdálkodást, a termelés szakosítását, a gépek és gépi eszközök tökéletesebb kihasznál lását, vagyis a munkatermelékenység fokozását tette lehetővé. A pártelnök szavaihoz kívánkozik még, hogy a szigorú, de emberséges és jól megfontolt irányítás rövid idő alatt megváltoztatta a szövetkezeti dolgozók életét, a gazdálkodás anya­gi-műszaki alapját, amely azóta csak­nem a tizenegyszeresére nőtt. Míg három évtizeddel ezelőtt Perényben csupán két ósdi traktor volt, ma már minden 55 hektár mezőgazdasági föld­területre Jut egy nagyteljesítményű. A mezőgazdasági termelés az 1949-es évihez hasonlítva a háromszorosára, az árutermelés pedig a tízszeresére növekedett, annak ellenére, hogy a szövetkezeti dolgozók száma több mint a felére csökkent. *— Jelentős sikereket értünk el a gabonafélék termesztésében is — foly­tatja tájékoztatását az efsz-elnök. *—* Míg az ötvenes évek elején 12—13 mázsa gabonát termesztettünk hektá­ronként, ma már általában 43—45 mázsa a hozamátlag. Az utóbbi években a szakszerű, tö­kéletesített gazdaságirányítás követ­keztében az állattenyésztés is előre­lépett. Az egykori 1 hektárra jutó termelés csaknem a nyolcszorosára emelkedett: például míg 1952-ben 115 fejőstehene volt a szövetkezetnek, ma már 950 tehén adja a 4,1 százalékos zsírtartalmú tejet. Jelenleg a szántó egy hektárjára 1100 liter tej kiterme­lése jut. Hasonló pozitív eredménye­ket könyvelhetünk el a sertéstenyész­tés fejlesztésének szakaszán is. A kezdeti években négyszáz volt a ser­téslétszám, jelenleg megközelíti a szíve már értünk, a szövetkezet to< vábbfejlesztéséért dobog. Jól átgon­dolt, előrelátó munkaszervezéssel, az emberekhez való helyes viszonyával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy teljesen megváltozott a község lakói­nak élete, gondolkodásmódja —­­együtt, egymásért élnek. Látókörük kitágult. Ezt nagymértékben elősegí­tette a szövetkezet vezetősége által szervezett számos társasutazás. Mód nyílt ^által országunk legszebb tá­jainak, kulturális és történelmi neve­zetességeinek megismerésére, a kiváló mezőgazdasági nagyüzemekben hasz­nos tapasztalatok szerzésére... Míg a múlt társadalmi rendszerben nap­keltétől napnyugtáig robotoltunk, a szövetkezet gyógykezeltetésre, ország­­világlátásra is lehetőséget nyújt. Mindebből kitűnik, falvaink nem­csak külsőleg újhodtak meg, hanem benne az emberek gondolkodásmódja is sokat változott. Am a Győzelmes Űt-ban a jövőre is gondolnak. — Előszöris, gazdaságosabban sze­retnénk hasznosítani a takarmányala­pot ' jelenti ki Balogh Zoltán mér­nök, főállattenyésztő. — Ezért a jö­vőben a járási mezőgazdasági igazga­tósággal közösen készített tervekkel összhangban emeljük a szemes kuko­rica hozamszintjét, tekintettel a ta­karmánykeverékben betöltött szerepé­re. Feltárjuk tartalékainkat, s hasz­nosítjuk kellően azokat, hogy legke­vesebb 50 mázsás hozamátlagot ér­jünk el szemes kukoricából. Az elmondottakhoz hadd tegyem hozzá: nagy súlyt fektetnek a fehérje­programra, ezen belül a bab és a napraforgó termesztésére. A zöldség­­termesztés fejlesztése érdekében a jö­vő évben három hektárnyi fóliás zöldségtermesztést létesítenek, ami ál­tal 25 hektárra bővül a zöldségterü­let. A helyi kedvezőtlen adottságokat (sovány talaj, szűkös vízforrás) fi­gyelembe véve, ez a fejlesztés meg­felel a jmi elvárásának, a fejlesztési programnak. Merész, de teljesíthető tervet dol­goztak ki az állattenyésztés tovább­­fejsztésére vonatkozólag is. A tehenek létszámát *— az új istálló átadása után — a mostani 900-ról 1400 darab­ra gyarapítják. Míg az üszőnevelést (az újratermelési alapot) a novoőanyi üszőnevelő társulással kooperálva oldják meg. örvendetes, hogy a Győzelmes Út­ban a gazdaság dolgozói a növényter­mesztés és az állattenyésztés jövedel­mezősége alapvető tényezőjének a munkatermelékenység fokozását te­kintik, valamint az összes mezőgaz­dasági földterület eddiginél mégjobb hasznosítását. A talaj termőképessége további javítása érdekében a meliorá­ciós és talajfelújítási munkálatokon kívül a szerves- és műtrágyák éssze­rűbb kombinálását és célszerűbb fel­­használását helyezik előtérbe. Harminc év telt el a szövetkezet megalakítása óta. Az alapítók helyét ma már az új nemzedék tölti be. A fiatalok sokkal kedvezőbb körülmé­nyek között dolgozhatnak, művelődhet­nek, tanulhatnak, szórakozhatnak; en­nek ellenére azért van még javítani­való. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés mai továbbfejlesztőinek nap mint nap azon is kell fáradozniuk, hogy a múlt káros örökségétől a kis­polgári csökevényektől, a káros elő­ítéletektől a lakosság minél előbb megszabaduljon. Ehhez nem vezet más út, mint a türelmes, meggyőző, felvilágosító munka — az okos sző. Engels szavaival élve: ez végérvénye­sen akkor következik be, ha megszű­nik a város és a falu közötti különb­ség. Kertész Pál, Kassa (Košice) Könyv- és folyóiratkiállítás, a csicsúi művelődési otthonban. Baráti kapcsolatok A Német Demokratikus Köztársaság a közelmúlt napokban ünnepelte meg­alakulásának 30. évfordulóját. Az NDK nemzeti ünnepe előtt különböző ak- tózkodásuk ciők, nagygyűlések voltak hazánkban is. Ez nem véletlen, hiszen a két szo­cialista ország között sokoldalúi poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcso­lat fejlődött ki az elmúlt évtizedek során. Az ipari üzemek között már régebbi keletű az együttműködés, s az utóbbi időben egyre jobban elmélyül a mező­gazdaságban is, illetve a mezőgazda­sági üzemek között. A Szlovák Szocia­lista Köztársaságban már több szövet­kezet viseli a német munkásmozgalom kimagasló egyéniségének, a demokra­tikus köztársaság megalapítójának, a párt vezetőjének, első elnökének, Wil­helm Piecknek a nevét. A nyugat-szlo­vákiai kerületben a veselyi (trnavai járás), a nagyölvedl (Veiké Ludince, lévai járás) és a komáromi járásban a társult csicsói (Cifiov) szövetkezet. A csicsói Wilhelm Pieck Efsz eddig főleg kulturális és sportkepcsolatot tartott fenn az NDK-ban levő mező­­gazdasági üzemekkel. A jelentős év­forduló alkalmából a csicsói művelő­dési otthonban megtartott baráti nagy­gyűlés előtt szűkebb körű megbeszé­lés volt, amelyen részt vett Walter Ganpe, az NDK bratislavai főkon­zulja, a komáromi járás képviselői és mások. Ezen a baráti beszélgetésen abban is megállapodtak, hogy a Csi­csói Efsz baráti kapcsolatot létesít az 5700 hektáros növénytermesztésre sza­kosított Gemüsesaatgant mezőgazda­sági üzemmel. A német szövetkezei képviselői szintén részt vettek a ba­­ráti találkozón, és a további itt-tar-i alatt arra is volt idő* hogy kidolgozzák az együttműködés alapelveit. Át község határát egyesíti a ^ nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezet. Bármelyik üzemegységé­be is megyünk, mindenütt traktorzú­gást kap szárnyára a virgonc őszi szél. A munka sürgőssége készteti mind nagyobb igyekvésre a derék gépkezelőket. Galgóczy Tibor, a szövetkezet elnö­ke némi büszkeséggel mondja, hogy hetven főnyi a traktoros-gárdájuk. De nemcsak ők értik kellően a mester­ségüket, hanem a gépjavítók is, akik bármikor traktorra, kombájnra ültet­­hetők, ha a helyzet úgy kívánja. A rövid szóbeli tájékozódást terep-* járás követte. Az első utunk Lelesz >— Nős? i— Igen. Nős vagyok. A hat gyér-* mekem közül egy már férjhezment, a szövetkezet kertészetében dolgpzik. A vöm szaktársam, szintén traktoros. Egy fiam gépjavító szakmát tanult. Amióta a közösben dolgozom, már családi házat építettem. Megvan min­denünk. Igazán jól élünk. A gyerekek Is mindent megkapnak, amire szüksé­gük van. <— Mit tart a legfontosabbnak? •— A becsületes, felelősségteljes, jó minőségű munkát. Aki ezt teszi, hol­táig megbecsülik s .tisztelik, nemcsak a közvetlen munkatársai, hanem a közös gazdaság vezetői, szakemberei felé vezetett. A repülőtér melletti dű­lőn Bódy József szántott egy K—* 700-as traktorral. — Mióta kezeli ezt a gépmonstru-* mot? i— érdeklődtem a traktorostól, miután szusszanásnyi időre az árok­partra heveredtünk. .— Már második éve. — Milyen teljesítményt tud vele el­érni? *— Ha szántok, 18—20, ha tárcsá­zok vagy kultivátorozok, akkor meg 50 hektárnyit. i— Más géphez is ért? i—* Már hogyne értenék ... >— Mióta dolgozik a szövetkezet* ben? — 1963-ban jöttem haza, azóta traktorosként dolgozom. *— Elégedett? <-- Megtaláltam a számításomat a szövetkezetben. Azelőtt sokat ingáz­tam, bejártam Csehországot. Tudja, mindenütt jő, de legjobb idehaza. Mit mondhatnék még? A jó munkaerőt megbecsülik a közösbeliek. s egyéb tisztségviselői is. Aki pedig felületes, hanyag, liónyavetí munkát végez, az megérdemli, hogy elmarasz­talják, bírálják, vagy végső soron „útilaput kössenek a talpára“ ... Node, nemcsak szántásból-vetésből áll az őszi munka. Kísérőm, az elnök arról is tájékoztatott, hogy az idén százharminc hektárnyi területről kel­lett betakarítani a cukorrépát. A ho­­zamátlag négyszáz mázsa körüli. A fehérjeprogramról nem papolnak, mint egyes mezőgazdasági üzemben, hanem cselekedtek. A száztíz hektár­nyi lóbabot már kicsépelték, sőt a félszáz hektáron termett bükkönyt és a maglucernát is. Az elnök alighogy befejezi a mon­dókáját, továbhmenet három E—512-es kombájn tűnik fel. Kaszonyi Jánost szólítom meg, aki eredetileg a ko­­vácsműhelyben dolgozik. i— Mióta vezet kombájnt? >—* Amióta befejeztem a kombájnos­tanfolyamot. •r-. Van mód a szövetkezetben a ta­nulásra, a szakismeret-gyarapításra? ►—i Van-e? Van bizonyt Itt csak az nem tanul, aki nem akar. De még az is rákényszerül, s előbb-utöbb belátja: ez a boldogulás egyedüli útja. A két­kezi munka már mindjobban kiszorul a mezőgazdasági termelésből Is... A technika szorítja ki, meg a tudomány újabb és újabb vívmánya... És ez így is van rendjén — ezt nevezzük szüntelen előrehaladásnak. ö is elégedett. Érthető, hiszen a szövetkezet szép lakást biztosított számára. Fiatalember, mindössze 28 éves, két gyermek apja. Felesége is a közös gazdaságban dolgozik. Szabad idejét jobbára olvasásra, önművelő­désre fordítja. Szereti nagyon a me­zőgazdasági szakirodalmat. A Szabad Földművest is hetente átböngészi, ta­nul belőle. f—* Nem félünk a közelgő téltől * jegyzi meg határozottan az elnök. — Terimés takarmányból nem lesz hiány. Kilencszáz hektárnyi területen termesztettünk az Idén pillangós ta­karmányt. Kétszázhetven vagonra te­hető a lóhere- és lucernaszénánk, s harminc vagonnyi a lucernaliszt. Szilázsból meg mintegy kétszáz va­gonnal több a készlet, mint tavaly. Nem hagyunk kérbaveszni semmit: hasznosítottuk a répakarajt, a lucer­naszalmát, a 110 hektáros zöldségker­tészet hulladékanyagát, s a kukorica­szárat is már amennyit tudunk --­­silózzuk répaszelettel. Sok munkát már maguk mögött tudhatnak a nagykaposi (Veľké Ka­pušany) székhelyű közös gazdaság tagjai. Am még nem mondhatják el, hogy letakaritották a határt, helyére került valamennyi termés: a gyü­mölcs, a zöldség, a szőlő szüretelése is sürget, hogy kár ne essék a ter­mésben, nehogy meglepje őket a hir­telen fagy, amivel — okőtberben — már számolhatunk. Ha valamennyien így gondolkoznak: a szorgalmat busás haszonnal nyugtázhatják. (illés) Baráth Imre, a szövetkezet elnöke, ismerteti a gazdaság eredményeit. Fotó: Krajcsovics A találkozón a csicsói Barátság Efsz elnöke *— Baráth Imre —* dióhéjban beszámolt a Dunamenti tár­sult szövetkezet helyzetéről. Az egye­sülés 1975-ben történt, s azóta figye­lemre méltó eredményeket értek el. A társulás utáni második évben tagjai lettek a hatvanasok „klubjá­nak“. Két gazdasági évben hatvan mázsán felül volt az átlag hektárho­zam gabonából. Ebben az esztendőben a mostoha időjárás következtében nem sikerűit elérni a kitűzött célt, de az ötven mázsán felüli átlaghozam is dicséri a szövetkezet jő gazdálko­dását. Az eddig elért eremények alap­ján minden garancia megvan, hogy a hatodik ötéves tervben a kitűzött fel­adatokat túlteljesítik szemesekből. A társulás évében a tejhozam mindösz­­sze 2200 liter volt évente tehenen­ként. Az idén minden előfeltétel meg­van, hogy elérjék a 3500 literes fejési átlagot. Sokáig lehetne még sorolni az el­ért jó eredményeket, amely bizonyít­ja, hogy a társulás, a nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtett előfeltételei előrehaladást jelentettek. Sajnos, nincs ez mindenütt így, de a Barátság Efsz példája igazolja, hogy a gépek jobb kihasználása szempontjából, a na­gyobb táblák kialakítása, a szakosítás a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben, a jó irányítás, a dolgo­zók többségének a szorgalma, meg­hozza a várt eredményt. A csicsói találkozó pedig annak volt bizonyíté­ka, hogy a szocialista országok között egyre jobban elmélyülnek a baráti kapcsolatok, amelyek mind gyümöl­csözőbbek a mezőgazdasági üzemek részére is. TÖTH DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom