Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
1979, október 13. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Csehszlovák-magyar gazdasági tárgyalások Rudolf Rnhlíček, a szövetségi kormány elnökhelyettese és Marjai József, h Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a csehszlovák-magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökei a múlt héten Budapesten tárgyaltak. Meghatározták a kormányfők augusztusi találkozóján kijelölt feladatok végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket. Áttekintették az 1981—1985. évi gépipari termelést együttműködés előkészítésének helyzetét, és véleménycserét folytattak az együttműködés időszerű kérdéseiről. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a termelési szakosítás és kooperáció további bővítésére a gépiparban és a két népgazdaság többi ágazatában, a harmadik piaci együttműködés előkészítésével kapcsolatos feladatokra, valamint a két ország gazdasági együttműködése 1990-ig szóló hosszú távú programjának kidolgozására. Panama a panamaiaké lesz Panama lakossága a múlt héten örömünnepet ült: Aristides Royo panamai elnök és Walter Mondale amerikai alelnök hat latin-amerikai államfő jelenlétében kicserélte azokat az okmányokat, amelyek értelmében helyreállítják a panamai jogszolgáltatást a csatornaövezetben, mely az országot gyarmati beékelésként kettészelte és az Egyesült Államok irányítása alá tartozott. Az 1232 négyzetkilométernyi csatornaövezet 60 százaléka most már közvetlenül visszakerült Panamához, további részének irányítására pedig kilenctagú vegyes csatornabizottságut hoztak létre, mely 1999 végéig működik, s akkor majd Panama teljesen ura lesz területének. A vegyes bizottságnak tíz évig amerikai elnöke lesz, s az USA-t öt tag, tehát többség képviseli. Mostantól kezdve az egész területen panamai jogszolgáltatás érvényesül. Együttműködés a béke védelmében Ä múlt héten Moszkva vendégül látta a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportját, s ez alkalomból Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi' Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta a csoport küldöttségét, melyet a csoport elnöke, Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke vezetett. A találkozón Brezsnyev elvtárs kidomborította, hogy az SZKP mindig kulcsfontosságú kérdésnek tekintette a világ dolgozói számára létérdekű leszerelést, s a hetvenes években sikerült elérni a feszültség jelentős mértékű enyhülését, a hidegháború híveinek háttérbe szorulását. A SALT •—II. szerződést méltatva hangsúlyozta, hogy nemcsak mennyiségi, hanem minőségi korlátozását is jelenti a hadászati fegyverzetnek, és lehetőséget teremt arra is, hogy továbbhaladjanak ezen az úton. Leonyid Brezsnyev figyelmeztetett arra is, hogy az enyhülés és a leszerelés ellenségei még korántsem tették le a fegyvert, és kitért az imperialista propagandakisérletekre is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Hangoztatta: ez hazugság, csupán a fegyverkezési verseny kezdeményezőinek ködösítése. A Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem készül támadást indítani. Tartós békére törekszik, s amikor kiépíti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szükséges a saját és szövetségeseinek védelméhez. A Szovjetunió állhatatosan azt javasolja, hogy csökkentsék a Varsói Szerződés és a NATO fegyverzetét és fegyveres erőit. Erre vonatkozóan tucatnyi javaslatot terjesztett elő. Az SZKP továbbra Is azon lesz, hogy gyakorlati kapcsolat jöjjön létre a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal, konstruktív párbeszédet folytasson minden más demokratikus és békeszerető erővel. Nagyra értékeljük azt, amit már elértünk ezen a téren, és készek vagyunk az ilyen kapcsolatok továbbfejlesztésére, hiszen a legfontosabb az, hogy közös feladataink vannak, olyanok, amelyek a népek sorsát érintik. A leszerelés előrehaladása szempontjából alapvető jelentőségű a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének létrehozása, hangoztatta Leonyid Brezsnyev. A munkacsoport nevében Kalevi Sorsa és Berni Karlsson méltányolta Brezsnyev elvtárs állásfoglalását. Kalevi Sorsa kifejtette, hogy a munkacsoport már találkozott az Egyesült Államok elnökével, az ENSZ főtitkárával, valamint az el nem kötelezett országok képviselőivel. Felhívta őket az enyhülés folytatására, a leszerelésre. Hasonló felhívást szeretnénk előterjeszteni Itt, Moszkvában, mivel tudjuk, hogy ön régóta odaadást tanúsít a béke politikája iránt, s meggyőződésünk, hogy önnél pozitív visszhangra találunk, jelentette ki Sorsa. Az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa, Minisztertanácsa és Nemzeti Frontjának Tanácsa a múlt szombaton díszünnepséget rendezett az NDK megalakulása 30. évfordulójának tiszteletére. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke az eseményt méltató beszédében leszögezte: Az NDK három évtizede meggyőzően bizonyltja azt a tényt, hogy államunk megalakulása történelmi fordulópont volt népünk és Európa történetében. Az NDK politikáját körvonalazva, végül leszögezte, hogy az NDK szoros szövetségben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, szolidárisán összefogva minden haladó erővel következetesn halad tovább a jónak és sikeresnek bizonyult úton. Az ünnepségen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke is felszólalt. Tolmácsolta a szovjet kommunisták és dolgozók üdvözletét, méltatta az évforduló jelentőségét, a két ország kapcsolatait, külön kiemelve azt a tényt, hogy az ünnepségek küszöbén Írtak alá új együttműködési dokumentumot — az 1990-ig érvényes termelési szakosítási és kooperációs programot. Leonyid Brezsnyev az NDK fejlődésével kapcsolatban érintette a világhelyzet alakulásait. Említést tett a helsinki értekezlet záródokumentumáról, az európai népek biztonságának chartájáról, melynek megvalósulását a fegyverkezési hajsza hívei veszélyeztetik. Komoly aggodalomra adnak okot azok о veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen való elhelyezését célozzák. Ezeknek az eszközöknekva valóra váltása lényegesen megváltoztatná az Európában kialakult stratégiai helyzetet. E tervek célja az, hogy megbontsák az európai katonai erőegyensúlyt, s megpróbálják a NATO katonai fölénybe juttatását. A szocialista országok természetesen nem szemlélnék közömbösen a NATO militaristáinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kellene tennünk a szükséges intézkedéseket biztonságunk erősítésére. Brezsnyev elvtárs figyelmeztette az AZ NDK MEGALAKULÁSA 30. ÉVFORDULÓJÁNAK IMPOZÁNS ÜNNEPSÉGEI Újabb szovjet gyakorlati lépés a leszerelés felé NSZK-t valamint a többi tagállamot, milyen következményekkel járhatna rájuk nézve az amerikai tervek megvalósítása. Majd leszögezte: Mind Európában, mind a világ más térségeiben is tartós békét akarunk. Ez külpolitikánk alapja és gerince. Ezt a politikát következetesen, ingadozás nélkül folytajtuk. Teljes határozottsággal kijelenthetem: a Szovjetunió enrópai részének területén tíz év óta egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növeljük a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverliordozúk mennyiségét. Ellenkezőleg, még csökkentettük is índitóberendezéseik számát. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európában állomásozó csapataink létszámát. Többet mondok: Készek vagyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített közepes hatótávolságú nukleáris eszközök menynyiségét, természetesen csak akkor, ha Nyugat-Eurőpában nem helyeznek el további, közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket. Brezsnyev elvtárs bejelentette, hogy a szövetségesekkel folytatott konzol* tációk alapján úgy döntöttek, egyoldalúan csökkentik a Közép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövetkező 12 hónap folyamán 20 ezer szovjet katonát, ezer harckocsit, valamint meghatározott mennyiségű haditechnikát vonnak ki az NDK területéről. Meggyőződésünk, hogy Európa és a világ népei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszeretetének és jószándékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánnulását, <—i hangoztatta Brezsnyev elvtárs. Vasárnap Berlinben hatalmas katonai díszszemlét rendeztek az évforduló tiszteletére. Elsőrendű cél a leszerelés Az ENSZ-közgyűlés XXXIV. ülésszakának általános politikai vitája kulminál. A felszólalásokra általában jellemző, hogy támogatják a szocialista országok küldöttségeinek a leszerelő sí kérdések megvitatásával kapcsolatos javaslatait. Igen nagy visszhangot keltett Csehszlovákia javaslata is, hogy vitassák meg egy, a leszerelést célzó nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozat tervezetét. Ezt már napirendre tűzték a politikai bizottság vitájában. Külügyminiszterünk, Bohuslav Chúoupek elvtárs az általános vitában elhangzott felszólalásában kifejtette hazánk álláspontját a tó nemzetközi kérdésekkel és megoldásukkal kapcsolatban, s hangoztatta: megérett az idő új kezdeményezésekre, melyek kizárnák egy új apokalipszis lehetőségét. Minden akadályt le kell közdenünk, amely a béke, az enyhülés és az együttműködés nagy terveinek útjában áll. Ügy keli ala-Egy évforduló kapcsán A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 30. évlordulóját ünnepelte a múlt hét elején. A Szovjetunió Legíelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa az ünnepi alkalomból táviratot intézett a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságához és az államtanácshoz. A távirat hangoztatja, hogy a Szovjetunió min-Athén közeledik a szocialista országokhoz j elentős nemzetközi esemény volt múlt héten Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök moszkvai látogatása és tárgyalásai Alekszej Koszigin szovjet kormányfővel. A görög jobboldali sajtó már hetekkel előtte támadta a miniszterelnök szándékát és nyilván a hazai reakció, másrészt az imperialisták érdekei sugallta szempontból erős aknamunkát fejtett ki Athén és Moszkva közeledésének megakadályozására. Nos, a görög jobboldal kénytelen háttérbe szorulni, a látogatás eredményei ugyanis bizonyítják, hogy a két ország kapcsolatainak erősítése kétoldalúan hasznos, s ugyanakkor az enyhülés és a világbéke érdekeit is szolgálja. A két kormányfő tárgyalásainak középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése állt, nemzetközi kérdéseket érintve pedig az enyhülés és leszerelés problémakörével, az európai biztonság erősítésével és a Földközi-tenger térségének problémáival összefüggő kérdéseket vitattak meg Andrej Gromiko szovjet és Georgiosz Rallisz görög külügyminiszter jelenlétében. Karamanlisz látogatása során dokumentumokat írtak alá. A kétoldalú kapcsolatok további bővítésének, a kölcsönös megértés és barátság erősítésének előmozdítását szolgáló nyilatkozatot a két kormányfő látta el kézjegyével, Szemjon Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke és Georgiosz Rallisz pedig gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást írt alá. A tárgyalások sikeres befejeződése után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke fogadta a magas rangú görög vendéget. Beszédében hangoztatta, hogy a Szovjetunió a közeledés, együttműködés és barátság politikáját folytatja Görögország irányában. Karamanlisz biztosította a szovjet vezetőket, hogy országa békeszerető politikát folytat és kész elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését és a béke megszilárdítását. A kiadott közlemény szertnt nyílt, konstruktív légkör és széles körű egyetértés jellemezte a találkozót. denkor nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is szomszédjához, a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainak. Következetesen törekszik e kapcsolatok javítására, ennek érdekében több gyakorlati kezdeményezést tett. A szovjet—kínai államközi kapcsolatok fejlesztéséhez megfelelő alappal szolgálhatnak a békés egymás mellett élés elvei, beleértve az egyenjogúságot, a szuverenitás és a területi egység kölcsönös tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erő alkalmazásáról történő lemondást, szögezte le a távirat. A moszkvai PRAVDA az évforduló alkalmából megjelent cikkében a kínai forradalom útját elemezve egyebek között megállapította, hogy az ötvenes évek végén Mao Ce-tung nacionalista csoportja kerekedett felül és éles fordulatot hajtott végre Kína bel- és külpolitikájában. A kínai politika napjainkban a háború elkerülhetetlenségéből indul ki, és szembeszegül a nemzetközi feszültség enyhltékítanunk a történelmet, hogy jövőnk békés legyen, úgy, hogy a pótolhatatlan világfórum — az ENSZ is beváltsa a békeszerető emberiségnek hozzá fűzött reményeit, s így erősítse a nemzetközi béke és biztonság alapjait. A múlt héten hatásos beszédet mondott a közgyűlés politikai vitájában II. János Pál pápa, a katolikus egyház feje, aki Írország után az Egyesült Államokban vendégeskedett. Síkrászállt az átfogó közel-keleti rendezésért, szorgalmazta Jeruzsálem nemzetközileg szavatolt különleges státusát. Szót emelt a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért és az emberi jogok tiszteletben tartásáért. A közgyűlés ügyrendi bizottsága a múlt héten úgy döntött, hogy önálló pontként napirendre tűzi a hegemónizmus nemzetközi kapcsolatokban való megengedhetetlensége elveinek megvitatását, amit a szovjet küldöttség szorgalmazott. sére, a fegyverkezési verseny korlátozására és a leszerelésre irányuló erőfeszítésekkel. A Szovjetunió következetesen síkraszáll a hegemonizmus politikája ellen, fontosnak tartjta, hogy a két ország egyezzék meg abban: nem ismerik el senki igényét előjogokra vagy hegemóniára a nemzetközi kapcsolatokban, kétoldalú viszonyukat pedig a békés egymás mellett élés elvei alapján építik. A jelenleg folyó szovjet—kínai tárgyalásokkal kapcsolatban a lap megjegyezte, hogy a kínai fél szavakban pozitív változások elérésére valő törekvés mellett foglal állási A tárgyalások eredményessége attől függ, hogy a szavakban kifejeződő törekvésből mennyi valósul meg a gyakorlatban. Megfigyelőknek feltűnt, a kínai nemzeti ünnep alkalmából rendezett pekingi parlamenti fogadáson elhangzott pohárköszöntőjében Hua Kuofeng pártelnök és kormányfő kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait és együttműködését a világ országainak népeivel, s ezúttal egy szővaí sem tett említést a hegemonizmusról és Mao Ce-tungról is hallgatott. Külpolitikai kommentárunk ! CARTER VISSZAKOZÁSA TAPASZTALT „TANÄCSADÖ“ Az ideológiai aknamunka modern központjai a szocialista közösség elleni kirohanásaikban a hitleri propagandagépezet módszereit és fogásait alkalmazzák. A hírneves szovjet karikaturista trió, Kukrinyikszi karikatúráján a Pentagon és a CIA emberei Goebbels szellemét idézik szovjetollenes propagandájukhoz. (Kukrinyikszi, Pravda) Régi érvényű az a mondás, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az Egyesült Államok nagyhatalmú elnöke azonban mégsem tudta ezt. így történhetett, hogy James Carter, akit az Egyesült Államokban bizonyos körök az utóbbi idők leggyengébb elnökeként emlegetnek, bedőlt a CIA hírszerző szerv és a Pentagon provokációjának, s hitelt adott annak az állításnak, hogy a Kubában állomásozó szovjet csapatok veszélyeztetik az Unió biztonságát és a békét. A koholmány kitervelői nyilván próbaléggömbnek is szánták, hogyan reagál majd rá a közvélemény, meg az Egyesült Államok lakossága, mindenesetre trükkjük sikerült, mert az elnök bemászott a kelepcébe: kénytelen volt ugyanis megcáfolni önmagát, ugyanakkor azonban nemcsak tekintélyét járatja le, hanem lehetőséget adott az általa is szorgalmazott SALT—II. szerződés ratifikálása ellenzőinek, hogy csatarendben felsorakozzanak a szenátusban és veszélyeztessék a nagy, fontosságú bécsi megállapodás sorsát, illetve különféle, nekiK tetsző döntéseket csikarjanak ki az elnöktől. Ez a lényege annak a nagy felhajtásnak, amely a SALTs^II. ratifikálásával kapcsolatos szenátusi vitát egy idő óta kísérte. Ugyanis már eleve nevetséges volt, hogy az a mintegy háromezer főnyi szovjet kiképző tiszt, aki már a hatvanas évek óta Kubában tartózkodik, nem veszélyeztette és nem is veszélyeztetheti az Egyesült Államok biztonságát és békéjét. Nagyon átlátszó kísérlet volt, hogy az enyhülés ellenzői ürügyet találjanak a leszerelési törekvések torpedózására, és Carter lejáratásával vagy önlejáratásával kapcsolatban nem utolsó sorban már az elnökválasztási kampányban követendő céljaikat tartották szem előtt. Carter csúfosan felsült. A héten elhangzott, várva várt állásfoglalásában, nyilatkozatában az ún. kubai ügyről ugyanis beismerte, hogy „nem nagy szovjet haderőről van szó és az Egyesült Államok biztonságát nem fenyegeti veszély“. Ennek ellenére az elnök kissé tompítva támadta a Szovjetunió és Kuba együttműködését, melyet karibi és közép-amerikai feszültségforrásnak minősített. Persze a béke és az enyhülés ellenfeleinek kiagyalt kampánya nem maradt hatástalan, mert Carter bejelentette, hogy az Egyesült Államok fokozottabb légi felderítéseket hajt végre Kuba fölött, diplomáciai biztosítékokat nyújt egyes latin-amerikat országoknak, hogy az USA segítségükre siet „a szovjet vagy kubai erők részéről őket ért fenyegetés elhárítására“, a floridai Key Westben „karib térségi egyesült készenlétierő-főhadiszállást“ létesít, nagyobb méretű hadgyakorlatokat rendeznek a térségben, növelik _a karibi nemzeteknek nyújtott amerikai segélyt, hogy — mint az elnök megjegyezte — leküzdhessék „a társadalmi rendszereik felborítására és a kommunista befolyás növelésére irányuló esetleges kísérleteket“. Az elnök felidézte a „gyorsan átcsoportosítható erők“ létrehozásának már régóta emlegetett pentagont tervét, ez pedig az egész világot érintené. Mindettől függetlenül az elnök a SALT—II. egyezmény ratifikálását elválasztotta a lezárt „kubai ügytől“, s reményét fejezte ki, hogy sor kerül a ratifikálásra. Carter beszédének nyugati visszhangja arra vall, hogy lejáratta magát, s például a francia lapok roszszallják, hogy az elnök a tűzzel játszik. A szovjet állásfoglalás mértéktartó: A SALT—II. szerződés a békét szolgálja, ezt is várják tőle. Ami pedig Kubát illeti: független, önálló és szuverén szocialista állam, önálló politikát folytat, s ezt a Szovjetunió tiszteletben tartja és támogatja. LÖRINCZ LÁSZLÓ