Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-22 / 38. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES ,1979. szeptember 22. ARATÁSI ÉS BÉKEÜNNEPÉLY A MEGBONTHATATLAN CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARATSAG, A BÉKÉS EPITOMUNKA JEGYÉBEN Mint valami óriási mágnespatkó a szöget, ügy vonzotta az oroszvári (Rusovce) kastélypark — szeptember második szombatján, ezen a szép, de­rűs nyárutói napon — a Bratislava környéki községek szövetkezeti tag­jait, állami gazdasági dolgozóit, s a fővárosiak százait, hogy megünnepel­hessék a szorgalmas, áldozatkész me­zőgazdasági munka, a gabonabetaka­rítás, a békés építőmunka eredmé­nyeit. Az évszázados platánfák lombsátra alá, s a hatalmas tisztásra, a szabad­téri színpad előtti padokra több­ezer ember telepedett. Viharos taps­sal köszöntve a pártküldöttséget, melyet Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a városi párt­­bizottság vezető titkára vezetett. Ugyancsak meleg szeretettel üdvözöl­te a békeünnepély többezer résztve­vője Ladislav Martinákot, a főváros polgármesterét, Alekszander Makszi­­movics Persint, a Szovjetunió brati slavai főkonzulját, s a dísztribünö levő párt- és közéleti személyeket. Martinék elvtárs, ünnepi beszédé­ben többek között hangsúlyozta: „Bár a Bratislava környéki mezőgazdasági üzemek földterülete nem nagy kiter­jedésű, a gabona, a zöldség, a gyü­mölcs és szőlő hozamátlaga elég ma­gas és állandó jellegű, jelentősen rási viszonyok, s termelési lehetősé­gek közepette 34 mázsás hozamátla­got ért el gabonából. De mint a ra­­čai, s a Vajnory-i szövetkezet jó pél­dája mutatja, az átlagtól jóval több, 38, sőt 41 mázsa is elérhető volt, hektárátlagban. Tanulság: a jő, az élenjáró mezőgazdasági üzemek érté­kes termelési, szervezési és gazdaság­­irányítási tapasztalatait sosem szabad lebecsülni, sőt azt minél előbb fel­használni illenék. Azért, hogy a szel­lemi forrás közkinccsé, termelőerővé Mint ahogy szó !s esett A gyermekek érdekében Az ünneplő tömeg egy ki* része. róla a dolgozók körében. Már az őszi munkák Idején váljanak széleskörűen elterjedtté a jó tapasztalatok, mód­szerek, termelési eljárások. Ez job­bára a vezetők, a szakemberek dolga, hogy szorgalmazzák, s valóban a jö­vedelmezőbb, tökéleteseb termelést és irányítást segítsék elő. A békeünnepség résztvevőinek ki­sebb hányada a gyümölcs- és zöldség­kiállítást, a nagyobb tömeg a kultu­rális programot tekintette meg, több száz embert pedig a lacikonyhák, a boros és „burcsák“-os sátrak von­zottak. Zene, csapongó jókedv, a jól­­végzett, eredményes munka öröme vert tanyát ezen a napon a kastély gyö­nyörű, tágas parkjában. S az ünnep­ség résztvevőinek jelentős hányada sokáig emlékezni fog majd az ünnepi beszédben foglaltakra: csakis a még áldozatkészebb, s felelősségteljesebb munka érlelhet gazdagabb termést, válhat még eredményesebbé a fejlett szocialista társadalom építése, a vi­lágméretű békeharc. —kov— A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége fennállása óta a dolgozókról való komplex gondoskodás keretében fokozott figyelmet szentel a fiatal nemzedék nevelésére. Járási és szövet­kezeti szervezetein keresztül mód­szertani tanácsadással, segítségnyúj­tással irányítja a bölcsődék és óvo­dák építését azzal a céllal, hogy a szövetkezetekben dolgozó asszonyokat minél széleseb körben mentesítsék a gyermekek nevelésével járó minden­napi gondoktól és a szövetkezeti ta­gak gyermekei kedvező szociális kö­rülmények között nevelkedjenek, fej­lődjenek. Az iskolás gyerekek szá­mára lehetővé teszik, hogy évente hazai és külföldi pionirtáborokban nyaralhassank, a mezőgazdasági szak­tanintézetek tanulóit pedig üdülésre küldik. Ezen túlmenően a mezoga­­dasági fiatalok számára országos méretű nyári és téli olimpiászt szer­veznek. Támogatják a választási programba foglalt sportlétesítmények építését, továbbá a sportfelszerelés vásárlását és aktívan részesednek a különböző sportrendezvények, vetél­kedők megszervezésében. Az idei nemzetközi gyermekév al­kalmából a SZFSZ szervezetei az eddiginél még aktívabb, széles kör­ben kiterjedő tevékenységet fejtenek ki a gyermekekről való gondoskodás­ban. Erre bizonyítékul szolgál a nyári szünidőben szervezett legkülönbözőbb rendezvények sokasága. A SZFSZ Lévai (Levice) Járási Bi­zottsága a tagság 492 gyermekét ha­­zpi pionírtáborokban üdüitette a szün­idő alatt. Külföldön — a Magyar és a Bolgár Népköztársaságban, vala­mint Jugoszláviában — mintegy száz­­négy gyermek nyaralt. Annak érdekében, hogy a gyerekek a pionírtáborokban megfelelő eszmei­nevelő gondoskodásban részesüljenek, az erköicsiség és szaktudás magasla­tán álló nevelőkre bízták őket. A gyermekek tevékenysége, valamint a különböző rendezvények a pionir­táborokban részben szórakoztató, részben nevelő jellegűek voltak. A gyerekeket mindenekelőtt a kollektív szellemre, a környezet védelmére, a kulturált életmódra és a higiéniára nevelték. De nagy súlyt fektettek a testnevelésre, a sportra. A reggeli torna mellett röplabda-, futbal- — de több más közkedvelt sportjátékban —< mérkőzéseket szerveztek. A Spišská Belá-i pionirtáborban a turisztikára is gondoltak. A gyerekek rövidebb és hosszabb kirándulásokat tettek meg a természeti szépségek, a műemlékek megismerése végett. A gyerekek megismerkedhettek a Maga« Tátra és környékének szépségeivel, érdekességeivel. Visszatérve a kirán­dulásokról, a nevelők vetélkedők se­gítségével felelevenítették a gyerekek élményeit, s képet kaptak arról, hogy a kirándulók hogyan reagáltak s mi­lyen ismereteket szereztek a túrákon. Az ilyen összejöveteleket a kulturális műsorok — ahol a gyerekek szeval­­tak vagy népdalokat énekeltek — még színesebbé, hangulatosabbá tették. Minden pionirtáborban egészség­ügyi felügyeletet is biztosítottak. Ezen túlmenően rendszeresen ellen­őrizték a gyerekek elszállásolását, ét­kezését és a higiéniai követelmények betartását. Az ellenőrzéssel megbízott bizottságok szükség esetén azonnal intézkedtek. Az SZFSZ szervezeteinek tevékenysé­ge a gyerekekről való gondoskodásban több járásban — így például я trna­­vai, a nitraí, a Banská Bystrica-i, a knsicei, a preáovi — is elismerést érdemel. Valamennyi rendezvénynek közös vonása, lő célja a gyerekek egészsége, vidámsága és a szülők megelégedése volt. PROKEŠ JOZEF mérnök A versenymozgalom legjobbjai ca. hozzájárul a lakosság ellátásához. A Dukla alji ukrán Az ipari szintű mezőgazdasági terme- folklúregyüttes tán­­lésben jól hasznosul a tudomány és technika megannyi vívmánya, betart­ják az agrotechnikai fegyelmet, a gaz­daságirányításban és az ellenőrzés­ben elmélyült a vezetők felelősség­­érezte. Időnként azonban több figyel­met fordíthatnának a termelékenység fokozására, a termékek minőségére. Ez a fogyatékosság azután kedvezőtlenül hat a mezőgazdaságra és az ellátásra. Mind a szövetkezetekben, mind más termelési szférában állandóan küzde­ni kell a tervfeladatok fegyelmezett, rendszeres teljesítéséért, az áldozat­kész, felelősségteljes munkáért..“ A béke- és aratási ünnepély részt­vevői egyöntetűen jóváhagyták a CSKP KB-nak, az SZLKP KB-nak, va­lamint a baráti Kijevnek — a Hős Városnak — címzett üdvözlő levele­ket. Hát ki vitathatná a főváros polgár­­mestere szájából elhangzott szavak igazát? Azt, hogy csakis az eredmé­nyek alapozhatják meg életszínvona-A „rezesek" közül hárman. \ szerző felvételei) Űjítás - megrendelésre Mint ismeretes, a Harc minden szem gabonáért! országos mozgalom a fiatalok kezdeményezőkészégéből született, s terebélyesedett. Ebbe a nemes mozgalomba évről évre bekapcsolódnak a komáromi (Komárno) járás fiataljai. Az idén a legjobb alapszervezetek közé sorol­ható: a marcelovál (Marcelháza), a vágfüzesi (Vŕbová), a perbetei (Prí­­beta), a búcsi (Búč) a lakszakállasi (Sokolce) és még egynéhány. Ez tűnt ki abból az értékelésből, ame­lyet a SZISZ járási bizottsága tar­tott a Hajósok Házában. Az ifjukombájnosok a járásban ös­szesen 7250 hektáról csaknem 30 ezer tonna gabonát takarítottak be. A „Harc minden szem gabonáért!“ mozgalomba a járás 30 Ifjúsági szer­vezetének 980 tagja kapcsolódott be, akik összesen 63 710 órát dolgoztak le. A gabonabetakarítás sikeressé­géhez tizennyolc ifjúsági fényszóró tagjai, valamint harmincöt pionír­szervezet 670 tagja is hozzájárult. Hadd említsük itt legalább a leg­jobb ifjú kombájnoscsoportokat (akik bizonyára az őszi munkák idején is hallatnak majd magukról): az E-512- es kategóriában a búcsiak, Ojhelyi József vezetésével; az SZK-4-es kate­góriában a gútai (Kolárovo) szövet­kezet kombéjnosai, Nagy Józseffel az élen; az SZK-5-ös kategóriában pedig a lakszakállasi (Sokolce) szö­vetkezet kombájnos-csoportjéé az ab­szolút győzelem. Az egyéni versenyben legjobban kitűnt szorgalmával, áldozatkészsé­gével, szaktudásával és mély felelős­ségérzetével (a legkisebb szemvesz­teséget is beleértve): Varga Vilmos, Lengyel Zoltán, Marcinkó Zoltán, Mo­hos Sándor (Marcelová), Horváth Sándor, Nagy József (Komárnoi ÄG), Szabó Benjámin és Gulyás Arpád (Príbeta), Péntek János és Pintér János (Vojnice). A legjobb maghordónak bizonyult Gál Imre (Marcelová), Веке Imre (Bálványi ÄG), mint a legjobb szal­­mapréselő; a szalmafelszedő kocsi­val pedig a legjobb teljesítményt a marcelháza! Kiimán Béla nyújtotta. A legtöbb társadalmi munkaórát dolgozta le, s a legtöbb taggal kap­csolódott be a „Harc minden szem gabonáért!“ országos mozgalomba a SZISZ marcelovái alapszervezete, melynek elnöke, Németh István vette át a SZISZ JB vörös vándorzászlaját, Varga Ivén, a SZISZ )B elnöke kezé­ből. A SZISZ ]B titkára beszámolója vé­gén köszönetét mondott mindazok­nak a fiataloknak, is, akik nem a gabonabetakarító gépeken, hanem a gabona tisztítása és szárítása szaka­szán serénykedtek. Az őszi munkák során is jő ver­senyszellem tanúsítását, s eredményes munkát kívánunk az ifi-szervezetek valamennyi tagjának, ami egyben hazafias kötelességük is. Mfriák Ferenc, Vojnice Barátok találkoztak — Hogyan születik az újítás? — kérdeztem Sponták Györgytől, a nagykaposi (Vei. Kapušany) szövet­kezet érdemrenddel kitüntetett újító­jától. — Kényszerböll — válaszolta rövid töprengés után. — Nem értem — mondtam kissé tétovázva — ki kényszerítheti magát, hogy újítással foglalkozzon. — Nem így értem — magyarázta az építészi csoport vezetője. — Akkor hogyan? — firtatom to­vább. — Az újításokra többnyire a hely­zet kényszerít. Ugyanis a járás szö­vetkezeteiben munkaerő-gondokkal küzdünk. Ezért azon törjük a fejün­ket, hogy a nehéz fizikai munkát gé­pekkel helyettesítsük, s így az embe­rek munkáját megkönnyítsük. — Bemutatná a legújabb újítását? — fordulok kérelemmel a napbarní­tott emberhez. — Nagyon szívesen — s öröm csil­lan föl az arcán. — A sok újítás kö­zül megnézhetné talán ezt a gépet, amely harminc ember munkáját he­lyettesíti. Aratás idején a termény mozgatása sok fáradságos munkát igényelt, hi­szen a kicsépeit gabonát tisztítani, szárítani kellett, és csak ezután szál­lították a felvásárló üzem raktárába. A hagyományos munkamódszer ma már elképzelhetetlen. A munkafolya­mat korszerűsítése érdekében az aranyérmes újító és társai egy ki­mustrált targoncát gondosan kijaví­tottak és átalakították úgy, hogy most ennek segítségével harminc ember munkáját tudják helyettesíteni. — Ezzel a targoncával egy óra alatt tíz vagon terményt tudunk megforgatni, a sajátkészítésű hidrau­likus emelővel pedig két perc alatt öt tonnás kocsit megpakolunk. Jelenleg két ilyen gépünk van. Ezekkel végez­tük a termény mozgatását. A nehéz kézi munkától mentesített dolgozókat pedig más részlegekre helyeztük át Spontán György újításai a mezőgaz­dasági termelés összes ágazataira ki­terjednek, kezdve az elavult istállók gépi berendezésének korszerűsítésétől egészen a növénytermesztési gépekig. A legnagyobb sikert a diagnosztikai berendezés tervrajzával aratta. Ennek jelentősége túlnőtte a gazdaság kere­tét. Az ő terve alapján és irányítá­sával hasonló berendezést több mű­helyben létesítettek. A pályafutását kétszázhetven újítás, ezenkívül szám­talan találmány fémjelzi. Tudom, hogy az újító egymagában nem újító. Rengeteg buktatón kell átjutnia, mire az ötletből valóság lesz. Nehezen boldogulna, ha nem kapna segítséget. A nagykaposi szövetkezet­ben az újítók sokoldalú támogatásban részesülnek. Ha valaki egy értékes gondolattal előjön. Spontán György csoportja nyomban munkába lép. El­készül a rajz, az üzemgazdász kiszá­mítja a várható hasznot, a jogász a törvények tekintetében egyengeti az ügyet és így tovább. Arra a kérdésemre, hogy a sok-sok újítása közül, melyiket tartja a leg­értékesebbnek, Spontán György azt vallja: — Én valamennyit értékesnek tar­tom. — Bizonyára anyagilag is ösztönzik az újítókat? — Az újításokat nem az anyagi juttatás reményében végzem. Ki sem lehet mondani, mekkora öröm volt számomra, amikor megkaptam az Érdemes újító kitüntetést és a vele járó aranyérmet. Higgye el, hogy én nem csinálok semmi mást, csak vég­zem a dolgom és örömet lelek a mun­kában. Illés Bertalan A Košice-vidéke járás mezőgazdasági üzemei csaknem két évtizede szo­ros, őszinte baráti kapcsolatokat tartanait fenn a szovejt vinogradovl (Nagyszőlős), valamint a Magyar Népköztársaság encsl járásával. A három járás között kibontakozott baráti kapcsolatok hasznos tapaszta­­\atcserére, az ismeretek gyarapítására kiváló lehetőséget nyújtanak. A baráti összejövetelek az idén sem maradtak el. A Košice-vidéke járás küldöttsége mindkét baráti járásban ellátogatott. A két járás küldöttsége pedig viszonozta látogatásukat. A Košice-vidéke járás küldöttsége a vinogradovi járás Csepa községébe látogatott, ahol a S. M. Kirov kolhoz dolgozóinak a járási párt- és állami szervek vörös vándorzászlaját adták át. A kitüntetést — az említett kol­hoz — a nemzetközi szocialista versenymozgalom keretében érdemelte ki, azáltal, hogy az elmúlt esztendőben a vinogradovl járás mezőgazdasági üzemei közül a legjobb eredményeket érte el. A küldöttség számára talán a legérdekesebb az volt, hogy a kolhoz —i hasonlóan mint a járás több mezőgazdasági üzeme — egy minikonezrv­­gyárral rendelkezik, ahol az összes zöldséget és gyümölcsöt, amit a kol­hoz szerződésen felül termel, vagy amely nem felel meg az állami szab­ványnak, feldolgozzák és értékesítik. A szovjet tapasztalatok e tekintetben is sok hasznos tanulságot jelentenek számunkra és gyakorlati érvényesí­tésük igen célszerű volna. Hiszen a zöldség és gyümölcs értékesítése gyakran komoly nehézségekbe ütközik, ami végső soron számottevő gaz­dasági kárt, a mezőgazdasági üzemek részéről jelentős ráfizetést jelent. Iván Sándor ■ lünk további emelését. Elhangzott: ' „Ahogy dolgozunk, úgy élünk!“ Am, fogalmazhatnánk ezt másképp is, konkrétabban: Ma termel) többet a tegnapinál! Bratislava-környéke nyolc szövetkezete és egy állami gazdasága, az idei, fölöttébb kedvezőtlen időjá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom