Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-15 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 15., 5 A N K É T! —A N K É T ! A N К ÉT ! —A N K É T! A N K É T!-A N K ÉT! Harminc év alatt a gyermekből szü­lő, a szülőből nagyszülő lesz. Ez a változás még szembetűnőbb egy köz­ség életében — s hozzátehetjük: a szocialista társadalomban. Ez a társa­dalmi rendszer a kelet-szlovákiai Szentes (Plešany) települést, vala­mint lakosait jómódúvá és műveltté tette. Természetesen ezt az illető köz­ség lakosainak szorgalma, vasakarata, tanulékonysága és leleményessége is jócskán elősegítette. NÉHÄNY SZŐ A RÉGMÚLTRÓL Á krónikások már az 1100-as évek-' ben nagyobb településként tartották számon. Bortermeléséről és kőbányái­ról volt leginkább nevezetes, ami mindmáig jellemző rá. A lakosság át­vészelte a tatárjárást, a török igát, a kuruc—labanc háborút, és az 1831-es parasztfelkelést. Mindezek csökken­tették a lakosok számát. Ami a társadalmi rétegeződést Ille­ti: voltak kízsákmányolók és kizsák­mányoltak. Az előbbihez tartozott Majláth gróf, aki a kőbányáiban 100 i—120 munkást szipolyozott, továbbá a nyolc-tíz kulák kezében összpontosult a földek nagy része, húsz-negyven hektárnyi területet birtokolt egy-egy zsíros paraszt. A szegényparasztok viszont egy-két hektárnyi földdel baj­lódtak, s tengették életüket. Ez a kemény,, nagyon nehéz fizikai munka, a kízsákmányolók elleni min­dennapos küzdelem, a kenyérért, a betevő falatért folyó harc >— és az osztályharc — megedzette a szente­sieket. Résztvettek szinte valamennyi megmozdulásban, itt a Bodrogközben. A kapitalista társadalmi rendszerben felforgató elemekként, lázadókként tartották őket számon a helyi és já­rási hatóságok, s nemegyszer munkát, kereseti lehetőséget sem nyújtottak számukra. Ezt az~ osztályharcot az 1922-ben megalakult pártszervezet kommunistái vívták, akik <— közülük többen >— a Vörös hadseregben is szolgáltak. Már itt megismerkedtek a lenini eszmék­kel, melyeket otthon és a szomszédos falvakban is terjesztettek. Így például az első Csehszlovák Köztársaságban a kommunista párt tagjainak felvilá­­gosltó-meggyőző munkája folytán a választásokon a legtöbb mandátumot szerzik meg. Am a reakciós erők a hatóságok segítségével kirekesztik a kommunistákat a községvezetésből. A kommunistáknak csupán 1931-ben si­került rövid időre kézbe venni az irányítást.. Ezt azonban nem nézték jó szemmel a hatalmasságok, s 1933-ban már kormánybiztost állítottak a köz­ség élére, aki egészen a Horthy­­megszállásig betöltötte ezt a tisztsé­get. Ez idő alatt a kakastollas csend­őrök gyakorta tartottak házkutatá­sokat, s meghurcolták a kommonistá­­kat. A fasiszta uralom igája alól a di-i cső szovjet hadsereg alakulatai szaba­dítják fel a lakosságot 1944. novem­ber 26-án. Ez a dátum aranybetűkkel íródott be a község krónikájába. A lakosság mély tisztelettel emlékezik a felszabadítókra, akik megsemmisítő csapásokat mértek a hitlerista hor­dákra, majd kiűzték őket az ország­ból (azokat, akiknek sikerült egér­utat nyerniük, menteni az irháju­kat ...). A HATALOM A DOLGOZOK KEZÉBEN Az 1948-as februári Győzelem vég­legesen megszüntette a nemzetiségi elnyomást, a kízsákmányolók remé­nyét szertefaszlatta. A községvezetés a kommunisták kezébe kéjül, a sok megpróbáltatást, megalázást átélt­­kommunisták kezébe, akik a mező­­gazdaság szocialista átépítéséért, a szövetkezeti gazdálkodás megteremté­séért szállnak síkra. Már 1949-ben működik az I. típusú szövetkezet, ami még a módosabbaknak, a földdel be­lépőknek kedvez. Miután megjelennek a földeken a gépállomás korszerű gé­pei, s a munkásosztály falusi képvi­selői, a traktorosok, gépkezelők, egy csapásra megváltozik a helyzet: ösz­­szefognak, közösen agitálnak, szóval, tettel bizonyítják a közös gazdálkodás előnyeit, a gépi munka hasznát, i Az 1950-es év őszén aztán megalakult a III. típusú szövetkezet, 1150 hektárnyi területtel, sőt egészközségivé válik. Az őszi vetés alá már a gépállomás gépei készítik elő a talajt, s 130—140 pár lovas-, illetve ökrösfogat végzi az egyéb tennivalókat, hogy a mag idejében a földbe kerüljön. Tehát, lé­nyegében az első igazi közös aratás­ra 1951 nyarán került sor. TISZTELET AZ ALAPÍTÓKNAK Feltétlenül említést érdemel: a szö­vetkezet alapítótagjai voltak >— Kis- Kendi Lajos, Séra András, Oltman László, Mátyás István, Nagy József, Feke Bertalan (az első elnök), Feke A. István, Kulcsár Sándor és mások, akiknek már csak az emlékét őriz­zük: íd. Kis-Kendi Ferenc, Tar Mihály, Borsodi Sándor, Kendi J. Ferenc, Pé­ter Ferenc, Kresztyankó József, Kul­csár (sugár) Ferenc. ök voltak azok, akik a legtöbb baj­jal, nehézséggel birkóztak, közben hadakozva a reakciós elemekkel, az osztályellenséggel. Gazdasági épületek híján a közös állatállományt a tagok istállóiban helyezték el. Ez igen-igen megnehezítette a takarmányozást, s az ellenőrzést. Híján voltak a gyakorlati szakembereknek, a jó szervezőnek. Iskolapadba kellett ültetni a fürgébb, élesebb észjárású, fejlődőképes szö­vetkezeti tagokat, hogy rövid idő alatt elsajátíthassák a közös gazdál­kodás irányításának legfontosabb alapismereteit, az új, haladó terme­lési és jutalmazási módszereket stb. Mivel az első év nem hozott kézzel­fogható eredményeket a termelésben, több kis- és középparaszt származású tag kilépett a szövetkezetből, akik különböző — nem mezőgazdasági t üzemekben keresték a jobb megélhe­tési lehetőségeket. Épp azok, akiknek ott lett volna a helyük a szövetkezet­ben. Igazi fejlődés csak 1955-ben tapasz­talható, amikor már az állatokat kö­zös, új istállókban helyezték el, s a termelés kezdett rendes kerékvágásba zökkenni. Ekkor már a munkaegy­ség értéke 15 korona. Ez a tény meg­győz, felvillanyoz. Ismét 220-ra gya­rapodik a taglétszám, ami a fokozott útemű gépesítés következtében újra csökken. ' FEJLŐDÉS í~ SZAMOKBAN Húsz évet alapul véve (1955—1975) az efsz közös vagyonának értéke két­millió koronáról 15,5 millióra gyarap­szik; a pénzjövedelem megháromszo­rozódik: a szemesek hozama 17 má­zsáról 38 mázsára emelkedik hektár­átlagban; míg az ötvenes évek dere­kán az évi húseladás csupán 170 má­zsa, a 75-ös évben már 1185 mázsa (marhahúsból); a sertéshús-eladás is meghaladja az 55-ös évinek az 5 és félszeresét. A malacszaporulatl átlag is a kétszerese, a fejési átlag meg a háromszorosa. Persze, a malacszaporulatl átlag és a fejési átlag jobb is lehetett volna, ám a 60-as évek első felében a tébécé és a Bangbetegség kedvezőtlenül be­folyásolta az eredményeket. BODROGKÖZ LEGNAGYOBB SZÖVETKEZETE Döntő lépésre szánták el magukat az 1975-ös év végén Kisgéres, Nagy­­géres. Őrös és Szentes; (Malý Horeš, Veľký Horeš, Strážné, Plešany) szö­vetkezeteinek tagjai. Egyesítették Ingó és ingatlan közös vagyonukat, a négy község határát. A hétezer hektáros mezőgazdasági nagyüzemet nyolcszáz tag tudja magáénak. Most a legfőbb cél az, hogy a me­zőgazdasági nagyüzem nyújtotta lehe­tőségeket teljes mértékben kiaknáz­zák, illetve a szakágazati Irányítás­nak megfelelően hasznosítsák. Hiszen, jelenleg ez a legnagyobb szövetkezete Bodrogköznek. Magától értetődő, hogy a megválto­zott viszonyok közepette nemcsak a termelésnek, az irányításnak Is fej­lettebbnek, tökéletesebbnek kell len­nie. VÄLT0ZÖ FALUKÉP, EMELKEDŐ MŰVELTSÉGI SZINT Természetes, itt csupán Szentes fej­lődését, arculatának megújulását, az emberek műveltségi szintjének kéz­zelfogható eredményeit érzékeltetjük. Az ankét-cikk meghatározott terje­delme a társult községek viszonyai­nak elemzésére nem nyújt módot... Bár a lakosság száma az utóbbi három évtized alatt nem sokat gya­rapodott — mintegy százötven fővel t—, annál nagyobb a minőségi válto­zás. A valahai kőtörők, földmunká­sok, szegényparasztok jómódüakká váltak a szövetkezetben. A község há­zainak háromnegyed része új, illetve átépített. A lakberendezéseik a leg­korszerűbbek. A szövetkezeti tagok saját autóikkal járják az országot­­vílágot. A felszabadulás előtt csupán a pap és a tanító jelentette a mű­velt, érettségizett embert, ma 29 a diplomás, ebből 15 mérnök (közülük 5 agrármérnök), továbbá 2 orvost tar­tanak nyilván, meg Jónéhány jogászt, tanárt. A műveltségi szint emeléséhez lényegesen hozzájárpl a 260 tv-készü­­lék, melyből tíz már színes. A falu életében nagy jelentőséggel bírt az 1967-ben átadott új iskola s az óvoda. Az utcák portalanitottak, a gyalogjárók betonozottak, a házak elejét díszbokrob, rózsatövek, virág­ágyások díszítik >—> a község két parkját úgyszintén. Van tehát mivel büszkélkednünk! Hiszen az utóbbi három évtizedben többet fejlődött a község — és benne a lakosok —, mint azelőtt egy évszá­zad alatt. Mindez a CSKP átgondolt, célravezető politikájának, a szövetke­zeti tagok — a kommunisták és pár­­tonkívüliek — szorgalmának köszön­hető. A jövőben is megtesznek min­dent azért, hogy még szebb, gazda­gabb legyen a holnap, s épüljön a magasfokúan fejlett szocialista társa­dalom. Parajos László mérnök, Szentes (Plešany) II MINDENKI A MEZON Dombvidéki gazdaság a pelsőci (Plešivec) Vörös Csil­lag Efsz, melyben már a hűvös éjszakák, s a még hűvö­sebb hajnalok riogatják a szakvezetőket. Mert nem mindegy, mennyi zöldséget talál a settenkedő talajmenti fagy a határban. Sürget a munka. Lépten-nyomon ez tapasztalható. Az olajrepcéjük ,már a földben.. A búzavetéshez készülőd­nek. i— Harminc az erőgépeink száma — magyarázza Far­kas István, az efsz elnöke. — Ügy végezzük a munkát, hogy a hatszáz hektárnyi búza október közepéig jól elő­készített s pihent vetőágyba kerüljön. Segítségre nem szorulnak. A gépeket jól kijavították. Hosszított műszakban végzik a munkát. Szemléljük a határt az elnökkel. Rajta felejtjük a sze­münket a sokat Ígérő kukoricatáblákon. — Többnyire korai és félkoraí fajta *- tájékoztat kisérőm. — S összesen csaknem négyszáz hektárnyi. A növénysürűség jó, az időjárás kedvező, csak idejében beérjen, hogy betakaríthassuk. Silóznak. Ha minden jól megy, ötszáz vagonnyl jő mi­nőségű kukorícaszilázst készítenek télire. Örömmel újságolja az elnök, hogy az aratás utáni időszakot erőfel frissítésre hasznosították: százhatvanan vettek részt különböző kirándulásokon, köztük negyve­nen a Cseh Szocialista Köztársaságban. Közben a Markotag nevű dűlőhöz érünk. Itt Székely Árpád boronái, odébb Oravec Márton vet, s Kovács Jó­zsef középszántást végez. A tábla túlsó vége fölött heli­kopter köröz, a hetven hektárnyi maglóher^t permetezi. Mint a beszélgetésből kitűnik, harminc hektáron ter­meltek az idén korai, illetve félkorai burgonyát. A korai 110 mázsás hozammal honorálta a pelsőciek fáradozá­sát, amire még nem volt példa. A félkorai burgonyát most takarítják be, ami szintén jól fizet. E szövetkezet vezetősége, tagsága valóban megtesz mindent az eredményes, jövedelmező közös gazdálkodás érdekében. Jövedelmük legfőbb forrása az állattenyész­tés. Görgei Lajos főállattenyésztő igazán büszke lehetne az eredményekre, hiszen minden mutatóban túlteljesítik az időarányos tervet. A 2328 szarvasmarhából 726 a te­hén. Napi tejeladási tervüket mintegy kétszáz-háromszáz literrel túlteljesítik; a hústermelés napi súlygyarapodási átlagát négy dekával szárnyalják túl a marhahizlalás­ban, a sertéshústermelésben pedig tizenöt dekával. Negyvenezer a baromfi s 1728 a juh. Eddig már 61 má­zsa gyapjút értékesítettek, s még kétszáz juh nyírása hátra van. A pelsőci Vörös Csillag-beliek úgy számolnak, hogy az idén jóval több, mint másfélmillió liter tejet, 66 va­gon sertés- és marhahúst, 18 vagon baromfihúst és 125 mázsa juhhúst adnak az állami alapokba. Vetésterületük jelentős részén szemeseket termeszte­nek, nem mindegy tehát, hová, milyen talajba kerül a mag; milyen lesz a kukoricabetakarítás szervezési szín­vonala, s mekkora a betakarítási veszteség, jő minősé­gibe a kukorlcaszilázs. Az ősz első figyelmeztető jelei­ből megértették, s az őszi munkák szervezési-politikai tervéből is jól tudják, ml a teendőjük. Minden alkalmas percet, őrét kihasználnak *— a gépek teljesítőképességét Is —, hogy Idejében földbe kerüljön a jövő évi kenyér­­nekvaló magja, (illés) V TulajdonképiDen háromnapos volt az idei, XIV. nyitral *j* (Nitra) országos aratóünnepély. Azzal kezdődött — a *J* legméltóbban —, hogy a gabonatermesztésben, S más sza-V kaszokon elért kiváló eredmények erkölcsi-társadalmi el-V ismeréseként üzemek, munkaközösségek, egyének vehet­ni* ték át az Építésben szerzett érdemekért, a Kiváló mun­káért magas állami kitüntetéseket, s emlékérmeket á д szocialista mezőgazdaság 30. évfordulója alkalmából. Er­­j*. re az ünnepi aktusra a Nyitrai (Nitra) Járási Nemzeti ,í„ Bizottság tágas tanácstermében került sor. ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A. ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * V * Az alábbiakban a frissen ki­tüntetett mezőgazdasági üzemek egyikét mutatjuk be, amely az Építésben szerzett érdemekért ma­gas állami kitüntetésben részesült. S ez nem más, mint a somorjai (Samorín) КЁК DUNA Efsz, mely­nek szorgalmas tagsága, jól felké­szült vezetőgárdája — főleg az utóbbi évtizedben ; kiváló terme­lési eredményeivel, s hatékony tö­­megpolitikaí nevelőmunkájával, a szocialista verseny (termelési és tudásgyarapítási) széleákörü ki­bontakoztatásával hívta fel magá­ra a járási és kerületi párt- és mezőgazdasági Irányító szervek, valamint a közvélemény figyelmét. Am még mielőtt az eredményeik­ről szólnék, feltétlenül említést érdemel, hogy ebben a felső-csal­lóközi szövetkezetben követésre méltóan érvényesül a kommunista párt vezetőszerepe. Valamennyi munkaszakaszon a kommunisták teljes felelősséggel munkálkodnak azon — a pártonkívüliekkel szoros együttműködésben >—, hogy a XV. pártkongresszus, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB határozataiból a szövetkezetre háruló feladatokat maradéktalanul teljesítsék. Első­sorban személyes példamutatáss.al, alapos politikai-szakmai felkészült­ségükkel, az átlagnál jóval többet nyújtással, becsületes, hazafias helytállással, önbfrálattal és segítő szándékú bírálattal járulnak hoz­zá ahhoz, hogy a közös gazdaság elérje éves tervcéljait. Például az idei kedvezőtlen idő­járás ellenére Is elérték az 50 má­zsás hozamátlagot gabonából. Ez ugyan a tervezett hozamátlag alatt van, de Písch László mérnök, szö­vetkezeti elnök, s Fehér Károly, a pártszervezetek csúcsbizottságának elnöke abban reménykedik, hogy a terméskiesést a kukorica pótol­hatja. Ebből 58 mázsát terveztek hektáronként, s ha minden jól megy, elérhetik a 70 mázsás ho­zamátlagot. — Szűkmarkú volt a nyár, vi­szont az ősz bőkezűnek Ígérkezik, az előző őszöktől sokkal jobbnak. A cukorrépa határozottan jobb tér» mést ígér a tavalyinál — mondot» ták az említett vezetők. Ez ért» hető, hiszen a májusi forrőságok idején kielégítően, szakszerűen ön­töztük: A silókukoricából 60 hek» tárnyit a kukoricaállományba so» róttunk. Ez — testvérek között is i— mintegy 40 vagon szemes-több» lettel kecsegtet. Közel háromszáz hektárnyi tar« lókeveréket (borsó, napraforgói kukorica) vetettek. Zöldtömegként 200 mázsát várnak belőle hektá­ronként, melyből szilázst készíte» nek. Ami a tejtermelést illeti, dicsé» retesen jól állnak. Terveztek 3800 literes fejéshozamot, évi átlagban, s előzetes becslések szerint túlha­ladják a 4000 litert. Erre mindéit előfeltételük megvan. — Igen nagy hasznát vesszük aa MGF jelű. magyar gyártmányú szá­rítóüzemnek, s a pelletgyártő vo» nalnak >— hangsúlyozta Písch elv» társ. —‘ Ilymódon a szalmánk több mint egyharmadát jól hasznosítjuk a pelletgyártáshoz. A kukoricaszá» ratM^- mintegy 70—80 százalékát így hasznosítják répaszelettel és répafejjel együtt silózzák. A KÉK DUNA szövetkezet hatá» rának talaja eléggé homokos, ka» vicsos. BíZony, öntözés nélkül nem sok termést adna. Jelenleg az össz-szántóterűletüknek mintegy 40 százalékát tudják öntözni, ami rendkívül nagy Jelentőséggel bíü gazdálkodásuk eredményessége szempontjából. Legfőképp a nö» vénytermesztés válik ezáltal biz» tonságosabbá, ami azután az állat» tenyésztés jövedelmezőségét is be» folyásolja — a jő minőségű és bő» séges takarmányalapon keresztüli Mit jelent számukra Nyitrafi Nem csupán a már hagyományos szlovákiai aratőünnepély színhe» lyét: Több ez annál. Mint szlovákiá ősrégi — és mégis fiatal — váró» sa egyben a mezőgazdasági tudó» mány fellegvára, a felsőfokú me» zőgazdasági szakképesítés birodaí» ma, a békés aratás szimbóluma. A somorjai szövetkezet vezetői átveszik az Építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom