Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 8, A gépészkovács álma A levelet, mely a szerkesztőség címére érkezett, munkától megedzett, idős kezek írhatták. A betűk ugyan kissé szabálytalanok voltak, de az értelmes gondolatokat tartalmazó írás arról árulkodott: egyszerű, jó gondolkodású, becsületes ember a levél írója, aki közérdekű dolog végett fogott tollat a kezébe. S mivel a riporter kíváncsi természetű ember, — valami közérdekűt, értelmeset sejtve — autóba ült, s felkereste a hetvennyolc éves gépészkovácsot. Mielőtt azonban boncolgatnánk a levél tartalmát, pillantsunk vissza Hodossy Bálint életpályáján. Kiváltképp — tanulságos. a kovAcskalapäcstöl A GŐZGÉPIG Ha kissé eltöprengünk affelett, hogy 1913-ban milyen is lehetett egy ötgyerekes szegény parasztcsaládból származó fiúcska sorsa, kilátása, több mint valószínű, hogy elszomorító megállapításra jutunk. A hodost (Vydrany) származású Bálint bácsi így emlékezett erre a nyomorúságos, kilátástalan időszakra: — Visszagondolva a múltba, mindig tudatosítom azt, hogy a legtisztább, a legéleterősebb álmok a gyermekkorban születnek, s kihatnak az ember további sorsára is. Még ma is tisztán emlékszem: egyszer 12 éves koromban, rongyos ruhába ezzel álltam atyám elé: „Apám, én gépészkovács szeretnék lenni.“ Habár ezt ma már sokan megmosolyogják, mégsem szégyeltem kimondani: mind a kettőnk szemében — könny csordult. Ugyanis — az akkori körülmények között — ez valóban csak álomnak számított. De az álmot nem adtam fel. Hosszú könyörgésre apám szekéren elvitt Hegyi Péter kovácsmesterhez, aki ideiglenesen felvett inasnak. A mesternek •jő szeme volt, hamar meglátta, hogy hallatlanul érdekel a vas, vonzanak a mechanikai eszközök, a gépek. Habár annak idején szakkönyv, vagy tankönyv a szegény ember kezébe nem jutott, magam rajzolgattam le az általam nagy becsben tartott gépek vázlatrajzát, s már akkor azon morfondíroztam, mit Is lehetne újítani, tökéletesíteni ezeken a masinákon. Hodossy Bálint a későbbiek folyamán gépészkovács oklevelet szerzett. Persze tudásával, alapismereteivel nem volt elégedett, így tovább képezte magát: egy 1919. augusztus 3-ai dátummal ellátott bizonylat azt árulta el, hogy a mester Cornwall jelzésű stabil kazánra kezelői engedélyt szerzett. Persze a gépek iránti vonzalma tovább fokozta szakmai kíváncsiságát. — Mikor bevonultam katonának az elosztótábor parancsnoka előtt kijelentettem, hogy engem olyan alakulathoz osszon be, ahol a szakmámban tovább képezhetem magam. A mokány, bajszos tüzérkapitány hallgatott a szóra, így a plzeň-i ŠKODA- művekhez kerültem, melynek már annak idején is jó hírneve volt számomra, viszont magát a paradicsomot jelentette. Itt a rövid kiképzés után olyan tisztségbe helyeztek, mellyel csakis a szakemberek „krémjét“ tisztelték meg. Agyúmesternek neveztek ki. — Az ágyú mint fegyver — sohasem érdekelt. De szerkezete annál inkább. A 15-ös Houfnice ágyú annak Idején az akkori hadsereg fegyverarzenáljának a kedvence volt, a közvélemény pedig a tökéletesség csúcsának minősítette. Én nem. A beállítószerkezetben műszaki hiányosságot fedeztem fel, ezt a gyakorló ágyún átszerkesztettem. A fegyver kezelői babért babér után arattak, a tisztek Hodossy Bálint: „Annak érdekében, hogy a gabonát n jövőben minimális veszteséggel takarítsuk be, egy cséplőgéppel évekig kísérleteztem.“ A szerző felvétele. nem győzték kiállítani a szabadságos leveleket. Ezt a nem éppen humánus újítást persze sikerült — szerencsére eltitkolnom, s az ágyú sikerét a fiúk ügyességére „fognom“. Hodossy Bálint a SKODA-művekben több olyan újítást mondhatott a magáénak — a gőzgépek teljesítményének fokozása, javíthatóságának leegyszerűsítése stb. — melyek habár hivatalosan nem fűződnek a nevéhez, az akkori műszaki forradalomban nagy jelentőségűek voltak. Éppen ezért a gyár akkori vezetősége felkérte őt, maradjon a gyárban, mint az újító csoport dolgozója. — A SKODA-művekben ugyan marasztaltak, én viszont már alig vártam, hogy a leszerelés után visszatérhessek a szakmámba, a mezőgazdaságba. Kincset, vagyis szakmai biztonságérzetet hoztam magammal Plzenből, amit a későbbiek folyamán módomban állt hasznosítani. „SEGÍTENI szeretnék A TÁRSADALOMNAK“ Habár a későbbi években a mester nem találkozott otthon olyan tökéletes gépekkel, mint Nyugat-Csehország központjában, Itt is gépközeiben maradt. A kovácsmesterség mindennapos tevékenysége mellett nagy szerelme a cséplőgép és az ezt működtető gőzgép volt. — Mivel a családnak kenyér kellett, elhatároztam, hogy kölcsönre veszek egy gőzgépet. Persze szegényemberek voltunk, s pénzünk is csak annyi volt, amennyi a megélhetéshez szüséges. Mivel a korábbi években több gazda gőzgépével csépeltem, ezeket javítottam, nagyon olcsón megvettem egy öreg, kimustrált Schrantz-Kleyton típusú masinát. A javításakor egy olyan ötletem született, melynek megvalósításával nagyobb teljesítményt tudtam elérni a géppel. Amellett, hogy a gőzgép üzemelésére kevesebb hajtóanyagra volt szükségem, a cséplőgép dobja, amit átalakítottam — egyáltalán nem törte a magot, a szalmát is egészben hagyta. Ezzel az öreg géppel aratáskor számtadan nyarat dolgoztam végig olyan eredményesen, hogy még azok a gazdák is velem csépeltettek, akik azelőtt így gúnyolódtak: „Ez a gép csak fütyülni fog, de csépelni soha.“ A mester a felszabadulás után a hodosi szövetkezet gépjavítója lett. Amíg a műhelyt — fokozatos fejlődés után — nem szakosították, a kitűnő szakember lovat patkóit, máskor traktorra ült, motort javított, s ha ekevasra volt szükség, hát azt kovácsolt. ötleteivel, újítójavaslataival a kollektivizálódást, a szövetkezet fejlődését támogatta. AZ ÜJlTÄS — BIZTATÓ A bevezetőben már említettem, Bálint bácsi hozzánk intézett levele közérdekű ügyért íródott: „Habár már Kiváló fejobrigád hetvennyolc éves vagyok, míg újításomnak nem látja hasznát a társadalom nem szeretnék meghalni. Életemben a munkámmal, a gépek iránti vonzalmammal mindig az emberek javát szolgáltam, s mindvégig — ennyi évvel a vállamon is — ezt akarom szolgálni.“ Miről is van tulajdonképpen - szó. A mester korábban évekig dolgozott azon, hogyan is javíthatná a kombájn teljesítményét úgy, hogy az minimális magveszteséggel dolgozzon, emellett üzemanyagot takarítson meg. 1963-ban — egy korább'!, a fentiekben már említett kísérlet alapján —■ átalakította a ZSM kombájnnak a cséplőszerkezetét, melyet a gazdaság ki is próbált. Az újítással kapcsolatos hivatalos jelentés — melyet magam is áttanulmányoztam — kiváló eredményekről tanúskodott. (Nagyobb teljesítmény, szemveszteség nélküli aratás, üzemanyag megtakarítás stb.) Az újítás azonban nem lett bevezetve, mert a felsőbb szerveknél az újabb kipróbálás címén „elfektették“. Azóta az ügy áll, ami Bálint bácsit a mai napig nyugtalanítja. — Tudja én azt hittem, hogy azóta már változtattak az új gépeken. Még tavasszal megnéztem két-három különböző típusú új kombájnt, s azt fedeztem fel, hogy az a műszaki hiányosság, ami a cséplődobon korábban is észlelhető volt, sajnos ma is megtalálható. Amikor aratáskor kint jártunk a tarlón, meggyőződhettünk arról, milyen nagy volt a szemveszteség, mennyire össze volt zúzva az elszórt mag. Figyelembe véve az elmondottakat — minden egyes újítást alaposan felül kell vizsgálni, s ha bevált, a társadalom hasznára kell fordítani, — Bálint bácsi újítása hamarosan a hivatalos szervek elé kerül, s reméljük arra is lesz mód, hogy valamelyik szövetkezetben idővel kipróbálják. XXX Mivel jól ismerem a mezőgazdasági újítómozgalom eredményeit, hiányosságát „gyermekbetegségeit“ az ezzel kapcsolatos megállapításom a következő. Nagyon sok mezőgazdasági szakemberünk — akinek tálcán nyújtották oda a szakmát — megrekedt a pályán: nem képezi tovább magát, nem fogékony az újra, sok éves tevékenysége után sem képes ötleteket belevinni munkájába, elfogadható újításokkal gazdagítani a gépipart, a termelést. Tehát ahelyett, hogy magyaráznánk a fent leírtakat — Mezőgazdasági gépszerelők! —-, tanuljunk meg végre lelkesedni Hodossy Bálinttól, a hodossybálintoktól. A lelkesedés — embert, társadalmat emelő mivolta — olyan termelési eredmények szülője, melyekről csakis büszkeséggel, megelégedéssel szólhatunk. Kalita Gábor Egyes munkőzösségek évek hosszú során keresztül az ismeretlenség homályába vesznek, mások viszont aránylag rövid idő alatt magukra terelik a közvélemény, a nagy nyilvánosság figyelmét. Ügy Is mondhatnánk, egyik napról a másikra, országvilág előtt ismertekké válnak, épp a kimagasló eredményeik, szívós célratörésük, szakmai-politikai felkészültségük, dologszeretetük s kezdeményezőkészségük folytán. Jobbára ez jellemzi a nádszegi (Trstice) szövetkezet 54 tagú fejőbrigádját is. Az alábbiakban arról lesz szó, miként sikerült ennek a nagy létszámú brigádnak kitörni az ismeretlenség homályából, s az élre küzdenie magát, eljutni a magasfokú erkölcsitárasdalmi elismerésig. Az idei, immár harmincadik aratóünnepélyen sok emberrel nyílt mód, alkalom a közvetlen beszélgetésre. Hencze Istvánt, a brigádvezetőt is ilyen módon invitálom: mondjon el egyet-mást a brigádról, érzékeltesse azt a küzdelmet, solc-sok közös erőfeszítést, amit kifejtettek a kiváló eredmények eléréséért. — Sima, zökkenőmentes útról egyáltalán nem beszélhetek — kezdte a beszélgetést a brigádvezető. — Ennyi, több mint félszáz embert jó közösségé, példamutatóvá kovácsolni nem könnyű dolog. Más-más az életvitelük, a gondolkodásmódjuk. Az egyik lobbanékony természetű, hamar felhorkan, a másik végtelenül türelmes, a harmadik gyors észjárású, a negyediknek a hátán akár tüzet is gyújthatna az ember, akkor sem méltatlankodik, végzi becsülettel és hozzáértéssel a dolgát és így tovább ... A gondolatsort azzal folytatja ez a nagy közösség — a szövetkezet — formálta-nevelte fiatalember, hogy egy dologban ezúttal egységes a brigád: a tervfeladatok teljesítését íratlan törvénynek tartja mindvalahány brigádtag. Tudják, enélkül nem jutnak előbbre. Azt is, hogy nap mint nap az átlagnál többet kell nyújtaniuk. — Miben látja kiváló eredményeik legfőbb mozgaiőrúgóját? — Mindenekelőtt az emberekben, azok becsületes helytállásában és szakismeretük állandó gyarapodásában. Persze,.a dolog jóval összetettebb. Kell a jó minőségű és elegendő menynyigű takarmány, a céltudatos tenyészmunka, az állategészségügyi óvintézkedések rendszabályok feltétlen betartása, az utánpótlásról való rendszeres gondoskodás. Természetesen, a brigádon belül törekedni kell arra is, hogy legyenek élenjárók, példaképek, akiket követnek a többiek. Ez nagynagy vonzerő... Különösen a versenyszellem meghonosítása és állandósítása, az egész brigádra kiterjesztése tekintetében. — A többi között az élenjárókat is említette. Megnevezne néhányat közülük. — Örömmel. Feltétlenül ezek közé sorolható Éliás József, Bartalos Szilveszter, Juhos István, Nagy József és még egynéhány brigádtag. Példás helytállásukhoz, becsületességükhöz, szakmaszeretetükhöz és áldozatvállalásukhoz nem fér kétség. Fegyelmezettségük és állatszeretetük is köveA lévői (Levice) Csehszlovák Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezetben az idén a búzát 1200, az árpát 1008,, a borsót pedig 72 hektárról takarították be. A kedvezőtlen időjárás következtében gyengébb átlaghozamot értek el. Búzából a tervezett hatezer tonna helyett csak 4363 tonnát termeltek, árpából pedig az előirányzott 4322 tonnából csupán 3297 tonnát értek el. A tervezett hozam borsóból is — harminchét százalékkal — alacsonyabb volt. Az aratás gyors elvégzése érdeké ben meghirdetett versenyben a kombájnosok figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak. Bogár József és Kiss Károly az E—516-os kombájnon Visszapillantás 213 hektárról takarította be a gabonát, ami a szövetkezetben egyedülálló teljesítmény. Az E—-512-es kombájnok kezelői közül Ján Šťastník munkája tésre méltó. A gazdaságos takarmányozás elveit is tiszteletben tartják, ahhoz igazodnak. Az I. osztályú tej elérésére törekednek. Példájukat a többiek is követik. — Az előbb összefoglalta, miben is látja eredményeik elérésének legfőbb jellemzőit. Néhányra szeretném, ha visszatérne. — Nagy erőssége szövetkezetünknek: önellátók vagyunk erő- és terimés takarmányokból. Legalábbis, az utóbbi években így volt, hogy a közeljövőben is így lesz-e? Jóslatokba nem bocsátkozhatom. Annyit mondhatok, a kevésbé értékes szalmát, s más huliadékanyagokat is jól hasznosítjuk, pelletet készítünk belőle. Magas szintű az állathigiénia, az állatorvosi szolgálat, ami főleg dr. O z o r á k, György állatorvos szakavatottságát és lelkiismeretességét, felelősségérzetét tükrözi. Győri István mérnök, főzootechnikus is minden tudását latbaveti, hogy rendjén menjenek a dolgok, jövedelmező legyen a tejtermelés. Ennek tudható be az is, hogy csakis olyan tehenektől felnevelt borjakat állítunk tehénsorba, amelyek 3500 liternél több tejet adó elődtől származnak. Ezek száma évente meghaladja a száznyolcvanat. A tehénállomány létszámtervének betartását példázza, hogy a tavalyi létszámot az idén negyvennel gyarapítják, vagyis az év végére eléri a 690-«t. Node, térjünk vissza a brigádhoz. Kiválóságát tükrözi: egész évben csakis I. minőségi osztályba sorolt tejet adnak a közellátás javára, 3,6 százalékos zsírtartalommal. Minden fejő havi teljesítményét felírják a faliújságra. Ez is serkent a jó eredmények elérésére —, mert senki sem szeret a sereghajtók között szerepelni, főleg nyilvánosan. Egy brigád kiválóságának az is fokmérője, miként teljesíti évi tervét. Hencze István brigádvezető így summázott: — A tavalyi tervünk 3900 litert irányzott elő. Ml tehát az egész brigád — úgy igyekeztünk, hogy ezt lehetőleg túlszárnyaljuk. Az eredmény? Átlagban, tehenenként 4016 litert fejtünk. Az idén úgy iparkodunk, hogy elérjük a 4300 literes fejési átlagot. Nem könnyű a dolgunk. De ha valamennyi brigádtag akarja, márpedig akarják, akkor el is érjük. Természetesen, a lehető legjobb munkával, lelkiismeretességgel, személyi felelősségérzettel, a gazdaságos takarmányhasznosítás elveinek következetes gyakorlati alkalmazásával. Tisztelet, becsület az ilyen törekvésnek! A jó összmunkának, az eredményeket hatványozó, helyes irányító munkának, a társadalom elvárásait messzemenően figyelembevevő szakvezetésnek! Ezekután nem véletlen, hogy a brigád kiváló eredményeit a Szövetségi Kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Csehszlovákiai Központi Bizottsága is méltányolta és elismerő díszoklevéllel jutalmazta. A brigádtagok mindegyike tudja: ez a magasszintű erkölcsi-társadalmi elismerés kötelez. Kötelezi őket példamutató, jó munkára, s brigádéletre isi N. Kovács István Felajánlásukat teljesítik volt a legeredményesebb. Az SZK— 5-ös kombájnosok közül Karvai István, az SZK—6-os kombájnkezelő csoportjában pedig Blasko István került ki győztesen. Említést érdemel, hogy az üzemi konyha dolgozói — Molnár Lenke vezető, valamint Rosiková Júlia, Kelemen Berta, Pampuchová Matilda és Bagócsi Margit szakácsnők — kiválóan gondoskodtak az aratók ellátásáról. Naponta ötven reggelit és vacsorát, valamint négyszázötven ebédet készítettek, Főztjükkel mindenki elégedett volt. —ábel— VV4rtAArW'vV\A-VVVvVWVVVVW\/WVWVWVVWWWWWWWVVVWVWVV» Az idei év történelmi évfordulók jegyében zajlik. Méltó megünneplésükhöz a dolgozók százezrei országszerte értékes felajánlásokat tettek a jobb eredmények elérése, a termelés fokozása, a minőség javítása érdekében. Ebben a mozgalomban a mezőgazdasági dolgozók is aktívan részt vesznek. A komáromi (Komárno) járás valamennyi földművesszövetkezete a nevezetes évfordulók tiszteletére a szocialista kötelezettségvállalásokkal a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztéséhez, a munka- és életkörülmények javításához akar hozzájárulni. A felajánlási mozgalomba a szövetkezeti dolgozók több mint hetvenhét százaléka bekapcsolódott. A felajánlások csak akkor töltik be küldetésüket, ha ezeket valamennyien maradéktalanul teljesítik. Dolezsa Györgyhöz — a SZFSZ komáromi járási bizottság politikai dolgozójához — azzal a kérdéssel fordultam, vajon a mezőgazdasági dolgozók az első félévben milyen mértékben tettek eleget vállalalásuk megvalósításának. A szocialista kötelezettségvállalások félévi eredményének értékelése járási méretben kedvezően alakult. Hogy csak a legfontosabb adatokat említsem, kötelezettségüket a mezőgazdasági nyerstermelés fokozásában huszonhat, az árueladási terv növelésében hatvanegy, az anyagmegtakarításban száznegyvenhat, valamint a környezet rendezésében és szépítésében tett felajánlást ötvenhat, a ^“-akcióban pedig ötvenkilenc százalékra teljesítették. A legjobb eredményt a tej- és a tojáseladás növelésében, valamint az abraktakarmány megtakarításában érték el. A dolgozók fokozott igyekezetének és kezdeményezőkészségének köszönve a 24 millió 540 ezer korona értékű felajánlást már hatvanegy százalékra teljesítették. A felajánlások kedvező alakulásához jelentős mértékben hozzájárult a járás mezőgazdasági üzemeiben tevékenykedő nyolcvan szocialista brigád is. Remélhető, hogy a járás mezőgazdasági dolgozói a hátralévő időszakban is helytállnak és célkitűzésüket az év végéig teljesítik. .—kim—
