Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. július 7, 14 VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Jól sikerült a trófeakiállítás A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) vadászok évente kiállításon mutatják be a trófeákat. Ebben az évben a „Konyárt “ vadásztársaságot bízták meg, hogy járási méretű kiállítást szervezzen. A múlt évben lőtt vadak trófeáinak a bemutatásáról volt szó. A kiállításra 238 szarvasbika, százötven őzbak és százhetven vaddisznó trófeát gyűjtöttek. A minősítő bizottság több trófeát kétszáz ponttal jutalmazott. Egy szarvasbika agancsát 236 ponttal és aranyéremmel jutalmazták. Ezt a szarvasbikát Varga Sándor gömörhorkai vadász lőtte. Hazánkból ezt a trófeát viszik Bukarestbe a világkiállításra. Az értékelő bizottság tagjai elismeréssel nyilatkoztak a járási méretű kiállításról. Megszervezése azt a célt követte, hogy a tömegek közelebb kerüljenek a természethez és. ők is védjék nagy Egy vadásztársaság életéből Legutóbb Perbetén (Príbeta) a vadásztársaság tevékenységéről érdeklődtem. Varga Richárd mérnök készségesen tájékoztatott az alapszervezt munkájáról. A vadásztársaságnak tizenhat tagja van. A szervezet elnöke dr. Nagy Ferenc. Vadászterületük több mint háromezerötszáz hektár. Az őzállomány az elmúlt vadászidényben kedvezően szaporodott. így a tervezett tizenkét őzet meglőhették. Hagyományosan jó a nyúlszaporulat is. Pár évvel ezelőtt még 1500—1800 nyulat lőttek. A v SZVSZ járási vezetősége azonban korlátozta a nyúl vadászatát. Egyetlen vadászat alkalmával csak kétszázhatvan nyulat lőttek. Más alkalommal pedig százhatvan élőnyulat fogtak be. A fácán szaporulata tekintetében a múlt év kedvezőtlenül alakult. Arra törekednek, hogy a jövőben jobb állományt neveljenek. A fogolyállomány a szaporítási törekvés ellenére csökkent. A fácán és a fogoly elégtelen szaporodását több tényező befolyásolta. A növények vegyszeres kezelésén túl az is, hogy a fogoly a tagolt, vagyis a változó növényzetű terepet kedveli. A szocialista nagyüzemű mezőgazdaság erre kevés lehetőséget nyújthat. Hátrányosan befolyásolja a szaporodást az is, hogy az apróvad részére a vadászterületen nincs elegendő természetes itatóhely. A négy, öntözésre is használatos, ideiglens víztároló az apróvad vízigényét csak részben elégíti ki. A lőtt vadak száma legutóbb a vaddisznóval bővült. A vaddisznók főleg a kukoricavetéseket „látogatják“. Némely években három-négy vaddisznót is lőttek. A múlt évben azonban csak egyet sikerült meglőni. A vadvédelem és az állomány fejlesztése céljából megtették a szükséges intézkedést. A vadászok mindegyike két etetőt készített az apróvad téli etetésére. A harminckét etetőt rendszeresen feltöltötték eleséggel. Az őzek részére négy etetőt és ugyanannyi sózót tartanak. E- zcket Nagy László töltötte fel takarmánnyal. A nyulak állománya jónak mondható. Évente mégis hetven-nyolcvan nyulat szereznek be más területről vérfrissítés céljából. A fácáncsibéket pár éve Palárikovóról szerzik be. A múlt évben társadalmi munkában segítettek a szövetkezetnek. Szerződést kötöttek a közvagyon őrzésére. A termésbetakarítás idején a határban esténként három vadász őrködött. A szövetkezet ezért takarmányt adott a vadásztársaságnak. A szervezet tagjai sarjúszénát is begyűjtötték a vadak téli etetésére. A vadászok nyolc nyilvántartott vizslát tartanak. Két vizsla megfelelt az általános követelményeknek. Ezeket nyomkeresésre használják. Az új vadászati idényben a vérfrissítés s az állomány minőségi fejlesztése mellett tervbe vették, hogy a csatorna felújító munkálatainak a befejezése után fákat és bokrokat ültetnek ki, hogy a fácánok és a foglyok búvóhelyet találhassanak. Az új óvoda építésén kétszáz órás társadalmi munkát vállaltak. Nem feledkeznek meg a kóborló ebek, a macskák és a más kártevők tervszerű irtásáról sem. Arra törekednek, hogy a vadásztársaság minden tagja tökéletesen ismerje a vadászat jogszabályait és aszerint cselekedjen. P. PLAVEC, Kolárovo értéket képviselő kincseit, e vadállományt. A jósovai (Jelšava) vadásztársaság krónikájában például 1913-tól szorgalmasan bejegyzik az adatokat. A szöveget képek tarkítják, és a vadászok élménye' teszi ezt a krónikát csodássá. A helyi vadásztársaság tagjaival, továbbá Ötvös Sándor elnökkel és másokkal az alapszervezet munkájáról beszélgettem. Megemlítették, hogy a szervezetnek hatvan tagja van. járási méretben elsőként teljesítették kötelezettségvállalásukat. A mezőgazdasági idényben személyenként tizenhat órát dolgoznak társadalmi munkában. Részt vesznek a községfe*esztési és -szépítési akcióban. is. Tíz kilométeres sávon kaszálják le az utak partjairól a füvet, hogy kielégíthessék a vadak téli eleségigényét. A vadászat hónapja keretében természet- és vadvédelmi tárgyú előadásokat tartottak. A múlt évben túlteljesítették a vadhúsértékesítés tervét, járási méretben ezzel a harmadik helyet szerezték meg. GÁL EDIT A Szlovákiai Vadászszövetségnek napjainkban több mint 38 ezer tagja van. Az utóbbi időben a nők körében is fokozódik a nemes kedvtelés iránti érdeklődés. A gyengébb nem képviselőinek rendszerint problémát jelent a fegyverkezés tudományának, a lövés mesterfogásainak tökéletes elsajátítása, de az ügyesebbek — a férfiakkal vetekedve — már az agyaggalamb-lövészeteken is megállják a helyüket. Felvételeünk a vajkai (Vojka nad Dunajom) vadásztársaság szervezte versenyen készült. Fotó: —bor Védik a vadállományt Köztudomású, hogy telenként a vadállomány etetését szervezetten kell megoldani és a vadászterületeken levő etetőket bőséges eleséggel kell ellátni. A vadászok ügyelnek arra is, hogy a kihelyezett etetők védettek legyenek stb. Az SZVSZ komáromi (Komárno) járási szervezeteinek tagjai már a nyár folyamán felkészülnek a komoly és felelősségteljes feladatra. A vadásztársaságok többségében nagy mennyisőgű takarmányt halmoznak fel társadalmi munka keretében. A szövetkezetek vezetői lehetőséget adtak a vadásztársaságnak arra, hogy a társadalmi munkáért járó ellenértéket takarmány formájában kapják. Az őz, a nyúl, a fácán és a fogoly rendszeres etetése azért szükséges, mert a téli eleség hiányában elpusztulnának és a ragadozók martalékává válnának. Tudjuk, hogy télen a ragadozók is nehezebben jutnak eleséghez. A vadállományból pótolják a táplálékot. Ezért szükséges, hogy az alapszervezetek tagjai a vadászterületen rendszeres ellenőrzést véj gezzenek. Így elejét vehetik a kártételnek. Ott, ahol rendellenességet észlelnek, tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket. Járásunkban legjellegzetesebb a rókák garázdálkodása. Ha ugyanis a róka valamelyik etető körül ólálkodik, akkor nagy pusztítást végezhet az odaszokott vadállományban. Ugyanakkor más ragadozók is pusztíthatják a vadállományt. Ide sorolhatók például a kóbor kutyák, a macskák, a sasok, a héják, a vércsék stb. Ezeket indokolt esetben ritkítani kell. A vérbeli vadász már a nyomokból „kiolvassa“, hogy a vadászterületen milyen ragadozó járt és azonnal megteszi a szükséges óvintézkedést a veszély elhárítására. Azt hiszem, nem szükséges bővebben fejtegetni, hogy mit tehetünk a vadon élő állatok és madarak életének megóvásáért. A vadvédelmet a fajfenntartási szempont is megköveteli, amely csak akkor valósítható meg, ha kellő szigorral járunk el, mindenekelőtt bőséges eleséggel látjuk el a vadakat és megteremtjük részükre a természetes szaporodáshoz szükséges előfeltételeket. Andriskin jőzsef HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A horgászatban nincs általános érvényű módszer Előző lapunk horgászrovatában a dévért a sporthorgászat jó halfajaként méltattuk, és horgászatának módját nagy általánosságban ismertettük. Engedtessék meg azonban, hogy horgászatának módozataival bővebben is foglalkozzunk, mert csak a horgász körültekintése és jó érzéke teszi lehetővé ezen hal zsákmányolásának tökéletes elsajátítását. Már említettük, hogy ez a halfaj a mederfenéken csoportokban kutat tápláléka után. A szó legszorosabb értelmében feltúrja az iszapot. Jelenlétét rendszerint így árulja el. Ezt azonban csak a tapasztalt horgász veszi észre. A dévér horgászata akkor jár sikerrel, ha fogásához a lehető legérzékenyebb szereléket használjuk. Értem alatta az érzékeny, vékony hegyű botot, a húsz-huszonötösnél nem vastagabb zsinórt, a legkisebb mozdításra is érzékenyen reagáló úszót, a vékony acélból készült 10—12-es horgot és a minél kisebb ólmot. Azt is említettem, hogy egyes horgászok az osztott súlyú zsinór sikerére esküsznek. Ez a módszer azonban nem fogadható el általános és egyedüli horgászati formának. A horgászat módszerére ugyanis nincs általános érvényű szabály. Az egyik horgász ilyen, a másik pedig amolyan módszert részesít előnyben. A módszer tehát csak az egyén ízlésének a függvénye. tény, hogy minden horgásznak ki kell alakítania saját horgászati módszerét, s azt úgy kell tovább tökéletesítenie „finomítania“, hogy sikerélménye minél gazdagabb lehessen. A szereléket úgyis összeállíthatjuk, hogy a felcsalizott horog a mederfenéken feküdjön. Az „érzékenyre“ állított úszó ilyen szerelésnél kapás esetén „elfekszik“ a víz tükrén, s akkor eredményes bevágás. Ha azonban apró ólmot használunk, akkor a csali közvetlenül a mederfenék fölött lebeg, és kapáskor a könnyű úszó néhány apró mozdítás után hirtelen elmerül, s ekkor érkezett el a bevágás pillanata. Ha a fent említett horogra apró csalit tűztünk, akkor a megakasztás is biztos. Amint látjuk, elérkeztünk a csali használatának a kérdéséhez. Szükséges, hogy a horgász a vízpartra a csali fajtáinak nagy választékával érkezzen. Előfordul ugyanis, hogy a dévér és más halfaj is az egyik napon csak az apró szemű tejeskukoricával felcsalizott horogra, a másikon pedig a gilisztára, esetleg a gonddal elkészített máiéra kap. Voltak ugyanis olyan esetek,, hogy az egymástól két-három méterre lévő horgászok egyike megfelelő csali használatával egymásután szedte ki a vízből a szebbnél szebb dévéreket, míg szomszédja, aki másfajta csalit tűzött horgára, kapás nélkül áztatta zsinórját. A dévérezésnél ugyanis íratlan szabály, hegy a horgász bő választékot kínáljon fel a halnak, s ezek közül az egyik feltétlenül sikert hozhat. A csali-készletben lehet főtt árpa és búza, aprószemű főtt kukorica, máié, kenyérgyurma, főtt tarhonya, félig főzött burgonya és nem utolsó sorban a dévér és más halfajok kedvelt univerzális csalija, a giliszta, Sikeres a fogás, ha egy sűrű fonatú hálóba kenyérmaradékkal kukoricadarát gyúrunk őszsze, a hálót műanyagzsinórra kötjük és a vízparttól pár méternyire ólomnehezékkel a kiszemelt helyre dobjuk. A zsinór végét pedig a parton földbe nyomott cövekhez kötjük, s amikor hazamegyünk, a hálót a zsinór segítségével kihúzhatjuk. A beetetett helyre szívesen ellátogatnak a dévérek vagy más halfajok s így a zsákmány is sikeres. Egyes horgászok a darát agyaggal keverik össze és azt ökölnyi nagyságú gombócokká formálják és etetésre a vízbe dobálják. Ezek a gombócok azonban eléggé kemények, ezért az összesereglett halak azokat csak nehezen túrhatják szét, hogy kiszedjék belőlük az élelmet. A horgász éppen ezzel tartja őket huzamosabb Ideig a beetetett helyen és gond nélkül kifoghatja az öt-hat darab méretes dévért. Folyóinkban a dévért a lassú áramlású, nagy kiterjedésű öblökben és kanyarulatokban, esetleg a gyors és lassú folyá sú vizek határán találjuk meg. Ott gyülemlik fel ugyanis a dévér eíeségét biztosító hordalék. A sekély vizek bizonyos szakaszain dévérre a gödrös részek alkalmasak, ahol a víz áram lása nem nagy. Ezekbe a gödrökbe a dévér számára értékes táplálék gyűlik össze, ahol a halcsapat napokig tartózkodva szedegeti az élelmet. =r-hai=r Teendőink a természetes vizeken A belterjesen hasznosított természetes vizeken igen fontos a természetes táplálék megvizsgálása, és mennyiségének megállapítása. Amennyiben a kitelepített békés természetű halállománynak nem áll rendelkezésére megfelelő táplálék, kisebb adagú műtrágyázást kell végezni. Az oldott oxigéntartalom rendszeres vizsgálatát tovább kell folytatói, a káros vízinöványzet irtását szorgalmazni kell. A megfelelő fényviszonyok teremtésével az életteret javítani lehet. Ebben az időszakban a természetes vizek (folyók) már teljesen letisztulnak, és akkor ismét egy olyan halfogó eszköz kerül a vízbe, ami még eddig nem volt használatban. Ez a mód a kuttyogtatás, mely elsősorban harcsafogásra alkalmas. A harcsa rablásakor jelentkező hang utánzásával csalja oda a horgász a harcsát a lótetűvel csalizott horogra. A harcsás vizeken ez igen jó eredményeket hozhat. Precíz horgászati felszerelést és nagy gyakorlatot igényel. Ezért sok horgász meg Г Élettelen folyó A Nyitra (Nitra) folyó halasítása az utóbbi években eléggé nagy ütemben haladt. Ez szükséges is volt, hiszen az SZHSZ városi szervezetének sok tagja van, s ezek halat szerettek volna fogni. A legutóbbi záporeső azonban a sző legszorosabb értelmében szennyvízcsatornává változtatta a folyót. Az iszaptól sűrűvé vált víz tükrét összefüggő olajréteg borította és a már amúgy is szennyezett folyó holtvízzé vált. Az oxigén hiányában szenvedő kisebb-nagyobb halak a felszínen fuldokoltak, s végül a folyó partjaihoz közel nagy tömegben elpusztultak. Meglehetett volna menteni a halakat? Természetesen, ha az Illetékesek, vagy a Szövetség városi szervezetének vezetősége azonnal mozgósítja a tagságot, mert a part közelébe sodródott nagyob halak jó része még élt, csak össze kellett volna azokat gyűjteni és tiszta, oxigéndús vízbe áthelyezni. Ez azonban elmaradt. így a Nyitra folyó bizony jó Ideig méretes hal nélkül marad, s ezt elsősorban a Szövetség városi szervezetének tagjai érzik meg, mert csökkent a halfogás lehetősége. fc-halrx sem próbálkozik ezzel a módszerrel. A másik nagyon eredményes mód a fenékhorog — megfelelően felcsaiizva — több halfaj fogására alkalmas. Ez a horgászati eszköz akkor volt igazán eredményes, amikor még sok volt a kérészlárva, és a horgot ezzel lehetett felcsalizni. Különös gonddal kell vizsgálni vizeinket, ahol sok a bomld szerves anyag, igen erősen igénybe veszi a víz oldott oxigéntartalmát. Az ilyen vizeknél a szerves anyag folyamatos elásványosodása — valamint a vízgyűjtőkből bemosott ásványi és fényviszonyok következtében — erős „algavirágzás“ indul meg. Ez a jelenség szabad szemmel is jól ézékelhelő, mert a kékalga túlszaporodása miatt a víz színe almazöldre változik. Az alga túlszaporodása a hajnali érákban jelent nagy veszélyt a halállományra, ugyanis éjjel — napfény hiányában — megszűnik a fotoszintézis, és ezzel az oxigénprodukció is. Az algatömeg maga is oxigénfogyasztóvá vélik, átmenetileg olyan oxigénhiányt idézhet elő, amely egyik óráról a másikra a halállomány teljes pusztulását okozhatja. Ez ellen vízfrissítéssel, meszezéssei es az évről évre nagy tömegű hmárnovényzet lerothadásának megelőzésével lehet védekezni. Az árvíz elvonulásával az ívott halfajok utódai igen nagy tömegben kinn maradnak az ártéri gödrökben. Ezeket a kintrekedt ivadékokat vissza kell helyezni a vizekbe. A visszahelyezés úgy történjék, hogy a halak olyan helyre kerüljenek, ahol az életfeltételek minden téren biztosítottak. —kd-
