Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-25 / 34. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 2Í Múlt és jelen Nemesőcsa (Zemianska Ol£a) közel háromezer lakosával Alsó Csallóköz egyik gazdasági és kulturális köz­pontja. Az ott levő üzemekben több falu lakója talál megfelelő munka­­lehetőséget. A községben a szervezett sporttevé­kenység a huszas években kezdődött. 1927-ben alakult meg a testnevelési egyesület labdarúgó-szakosztálya. — Labdarúgóink először barátsá­gos, majd bajnoki mérkőzéseken sze­reztek elismerést a sportszervezetnek — emlékezik vissza a ma már őszha­­jú, de még mindig egyenes tartású Heiter István bácsi, az egykori lelkes focista. A népszerű Pista bácsi a továbbiak­ban elmondotta, hogy az alakulás éveiben nem kaptak anyagi támoga­tást. A játékosok saját pénzükből vá­sároltak felszerelést, s a mérkőzé­sekre kerékpárral vagy lovaskocsival régi játékosok: Kalmár Zsigmond, Soós Vince, Földes Béla, Vörös Fe­renc és a többiek ... Szívvel, lélekkel „hajtó“ játékosok voltak. Nevük is­mert volt a környező falvakban, de Csallóköz városaiban is. A. felszabadulás után gép- és trak­torállomás létesült a községben, amely anyagi és erkölcsi támogatást nyúj­tott a sportszervezetnek. A község sportja ekkor élte fénykorát. A sport­­szervezet több csapattal képviseltette magát a különböző szintű bajnoksá­gokon. Az első csapat ezerkilencszáz­­ötvenegyben érte el a legszebb ered­ményt: a kerületi bajnokság első osz­tályában — Dunaszerdahely (Dunaj­ská Streda) és Nagymegyer (Calovo) után — a harmadik helyen végzett. Ezerkilencszázötvenötben a gép- és traktorállomást Nagymegyerre helyez­ték át. Ezzel egyidőben megszűnt az anyagi támogatás is. А В és a C csa­A sportszervezet járási bajnokságot nyert labdarúgói. Fotó: Krnács András jártak. Ha valaki cserejátékosként sem került a csapatba, az végigsírta a mérkőzést. — Ki tenné ezt meg ma? —1 kér­dezte az örökifjú sportvezető. — Senkii — feleltem gondolkozás nélkül. — Igazad van, — mondta keser­nyésen. — Akkor volt szív, akarat. Ma sajnos, ezek az erények hiányoz­nak. Megsárgult fényképeket tett elém. Remegő keze néha meg-megállt, mintha a régi sporttársaknak akart volna tisztelegni. Közben sorolta a neveket: — Ez itt Galambos Károly a sport­­szervezet első elnöke. Ezek pedig a pat felbomlott, az első csapat pedig csak a hagyományokból élt. A lejtőn lefelé az első csapat szekere sem tu­dott megállni, több idényben bizony a járási bajnokságban is alárendelt szerepet játszottak. Az utóbbi években a hnb, a helyi üzemek és a Nemzeti Front tömeg­szervezetei újra felkarolták a sport­szervezetet. A sokoldalú támogatás­nak, az ügy iránti buzgalomnak az idén érett be a gyümölcse. A labda­rúgók járási bajnokságot nyertek, s a most kezdődött őszi idényben már a kerületi „B“ osztályban képviselik a község labdarúgó sportját. Reméljük, hogy a hagyományoknak megfelelően. KÄSA MIHÁLY ■zsa (Iža) azon községek egyi­­" ke a komáromi (Komárno) já­rásban, ahol eléggé sokoldalú kultu­rális tevékenység : folyt a -■ múltban. Rendszeresen voltak előadások, nagy körültekintéssel rendezték meg az állami ünnepeket, törődtek az iroda­lom népszerűsítésével. A Duna menti falu mindig hires volt színpompás népviseletéről, jól működő tánccso­portjuk a helyi fellépések mellett többször szerepelt a CSEMADOK or­szágos rendezvényein, a zselizi (Že­liezovce) folklórfesztiválokon, és el­jutottak a gombaszögi kulturális ün­nepségre is. A szinjátszócsoport is jó munkát végzett, s majdnem minden évben bemutattak egy színdarabot, a­­mellyel a környékbeli falvakba is el­látogattak, sőt még a Jókai-napokon is szerepeltek. Az irodalmi színpad egy ideig szintén jó munkát végzett. Az érdemdús közművelődési tevékeny­ségért azért is elismerés jár, mert nincs a faluban korszerű művelődési otthon. Az utóbbi időben azonban nincs minden rendjén a népművelésben. A közművelődést irányítók egymástól kérdezgették, mi az oka a visszaesés­nek. Ugyanazok a lelkes kultúrmun­­kások vannak a társadalmi szerveze­tek élén, mint előbb, s a tevékenység mégsem ugyanaz. Celus Tihamér, a népmüvelődési központ vezetője egy ideig szintén töprengett, aztán a közelmúltban a nyári kánikula ellenére is összehívta a társadalmi szervezetek vezetőit, hogy közösen vitassák meg a pangás okát. A tanácskozáson mindenki őszintén megmondta a véleményét, és a végső következtetés az volt, hogy lenni kell valamit, méghozzá sürgő­sen. Határozatként megbízták a tö­megszervezetek vezetőit, hogy gondol­ják át eddigi munkájukat, és dolgoz­zanak ki reális tervet a népművelési tevékenység fellendítésére. A legsür­gősebb feladatok közé tartozott az új kenyér ünnepének, és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának méltó megünneplése. A műsor szerve­zésével a Szocialista Ifjúsági Szerve­zetet és a CSEMADOK-ot bízták meg. Olyan műsor összeállítását tervezték, amely tükrözi a jelentős történelmi eseményt és egyben a Nemzetközi Gyermekévet is. Még augusztusban megkezdik az előadások rendszeres szervezését. Gondoltak képzőművészeti kiállítások megrendezésére is. A járásban több érdemes képzőművész van, s jó lenne ha az izsaiak is megismerkednének a műveikkel. A művelődési központ a Nőszövetséggel és a CSEMADOK-kal karöltve megszervezi a már hagyo­mányossá vált kézimunka-kiállítást, Kellemesen eltöltött napok amelyen a látogatók megtekinthetik a falu ügyes kezű asszonyainak jel­legzetes varrottasait, hímzéseit. A ké­zimunka-kiállítások sok nőt ösztökél­tek a nemes, hasznos szórakozásra, s ma már azok munkáit is ott lát­juk, akik régebben csak csodáló! vol­tak a népművészeti remekeknek. Egyik nemes célkitűzésük a ko­molyzene megszerettetése. Az Izsán lakó Tóth házaspár vállalta, hogy diafilmvetitéssel és magnóval lelát­szott zeneszámokkal, s természetesen azok magyarázásával közelebb hozzák a komolyzenét az érdeklődőkhöz. Sor kerül majd főzőtanfolyamra is. Nap­jainkban egyre érdemesebb gazdasá­gosan főzni. A konyhaművészetnek ezt a módját főleg a háziasszonyok szeretnék elsajátítani. A tánccsoport az utóbbi időben nem fejtett ki érdemleges tevékeny­séget, most azonban műsorral készül­nek a Nagyigmándi Tsz aratási ünne­pélyére. A műsor szervezését Izsák Lajos, a helyi nemzeti bizottság elnö­ke vállalta. A magyarországi szövet­kezettel szoros baráti kapcsolatot tar­tanak fenn, és gyakoriak a kölcsönös látogatások. De nemcsak a vezetőség és a tagság látogatja egymást, hanem a két község labdarúgói is össze­mérik erejüket. Az izsai kultúrcsoport is szerepelt már Nagyigmándon, és a község lakóinak nagyon megtetszett a műsor, ezért hívták meg őket újból az aratási ünnepségre. Izsán sokaldalúan törődnek a mun­kában elfáradt idős emberekkel. Min­den évben megrendezik az öregek napját, ahol köszöntik a hetvenévese­ket és ajándékokkal kedveskednek nekik. A nyugdíjasoknak is van „nap­juk“ a kultúrházban. Hetente egyszer jönnek össze, elbeszélgetnek, egy-egy kellemes délutánt töltenek együtt. A CSEMADOK az egyik legjelentő­sebb szervezet a községben. Közel kétszáz tagja van a helyi szervezet­nek. A CSEMADOK megalakulása 30. évfordulója tiszteletére huszonegy új tagot szerveztek be, s közülük a leg­több fiatal. Izsán a CSEMADOK 1949, november 5-én alakult, és az évfor­duló napján szeretnék méltóan meg­ünnepelni a szervezet létrejöttét. Az alapszervezet érdemdús munkát fej­tett ki az elmúlt évtizedekben. Ebben sok lelkes szervezőnek, kultúrmun­­kásnak volt érdeme. Az élenjárók kö­zé tartozik a Kurucz házaspár is. Az alapítástól kezdve tevékenykednek a szervezet szekerét mindig kihúzták a kátyúból. Kurucz Lujza most sem pesszimista, reménykedik, hogy már a CSEMADOK megalakításának évfor­dulóján műsorral is bizonyítanak. — Bíznak bennünk a község irá­nyítói — vallja a tanítónő — ez pe­dig kötelez. Az iskolában van egy jó képességű tánccsoportunk, amely az utánpótlást jelenti. De a többi nép­művészeti ág újjászervezésére is lesz erőnk. Természetesen szeretnénk elő­­segíténi a népművelői tevékenység fellendítését is. Kurucz Nándorné arról is beszélt, hogy a CSEMADOK helyi szervezeté­nek vezetősége rendszeresen ülésezik, és foglalkozik a felmerült nehézségek­kel. A tagsággal jó a kapcsolat. Ezt elmélyíti az olyan gesztus is, hogy az akítv tagokat házasságkötésük alkal­mából a CSEMADOK küldöttsége kö­szönti és megajándékozza. A lelkes kultúrmunkás a helyi szer­­vezet elnöki funkciójának betöltése mellett tagja a CSEMADOK Központi Bizottsága Elnökségének és elnöke a járási bizottságnak. Egyedüli női el­nök az országban, aki járási szinten is felelős a helyi szervezetek tevé­kenységéért. Kurucz Lujza pedagógus. Kurucz Nándorné tevékenységét nemcsak a CSEMADOK köreiben is­merik el, hanem pedagógiai pályáján is. Az idei tanítónap alkalmávak sok­éves érdemdús tevékenységéért az Oktatásügyi Minisztérium Érdemes Tanitó című kitüntetését kapta.­­A kiváló pedagógust, népművelőt a közeli napokban egy jeles évfordulón köszöntik majd. Szeptemberben ün­nepli 50. születésnapját. A Szabad Földműves munkakollektívája előre gratulál a sokoldalú népnevelőnek —. aki sok éve egyik leghűségesebb leve­lezője lapunknak —, s szívből kíván erőt, egészséget további munkásságá­hoz. TÖTH DEZSŐ A közelmúltban a komáromi járás mezőgazdasági termelési igazgatósága tizenkét napos tanulmányutat szerve­zett a Szovjetunióba. A cél: Ukrán Szocialista Köztársaság fejlődésének megismerése. Az első állomás Ukrajna fővárosá­nak, KIJEVNEK a meglátogatása volt. Lakosainak száma a háború előtt 850 ezer volt, a felszabadulás napjaiban csupán 180 ezer, s jelenleg 2 millió 320 ezer ember él a városban. A háború után a Dnyepper lápos bal partját lecsapolták, s lakótelepe­ket építettek. Kijevben a lakásépítés­nek 60 százaléka állami, 30 százaléka szövetkezeti, 10 százaléka pedig ma­gánjellegű. Kijevnek testvérvárosa Bratislava, és ezt a kapcsolatot egy utcanév is hirdeti. Rövid ottlétünk során alkalmunk volt megtekinteni az Ukrajna ipará­nak és mezőgazdaságának fejlődését bemutató kiállítást, mely hűen ábrá­zolja a szocialista köztársaság roha­mos fejlődését. Ötünk következő állomása Poltava körzet volt. A kerület párttitkárának kíséretében a teplovkai kolhozba lá­togattunk. ttt népviseletbe öltözött lányok kenyérrel, sóval és virággal fogadtak bennünket, majd a kolhoz üléstermében vendéglátóinkkal kicse­réltük tapasztalatainkat. Ennek a szö­vetkezetnek 1044 tagja van, s ebből 546 az állandó dolgozó. Az átlagbér naponta 5,60 rubel, a traktoristáké 8—10, az állattenyérsztőké 11—12 ru­bel. A kolhoz 1800 hektáron termesz­tett gabonát. A Mironovszkája búza nemesítője is ebben a faluban szüle­tett — tudjuk meg többek között a házigazdáktól. A kolhoz évente 510 hektáron termeszt cukorrépát, ez any­­nylt jelent, hogy minden állandó dol­gozóra egy hektár megművelése jut. Szemeskukoricát évente 345 hektárról takarítanak be, hetven hektárnyit zöldetetésre, száznegyven hektárnyit silózásra használnak fel. A kolhoz alapszabályai szerint a ta­goknak 0,5 hektár szántót, legelőt, kaszálót biztosítanak, ezen felül a tagok családonként egy tehenet, egy borjút, üszőt, 2—3 sertést, s baromfit bármennyit tarthatnak, minden meg­keresett rubelra 1 kg gabonát vásá­rolhatnak. A falunak egyébként 1450 lakosa van, utcái aszfaltozottak, a házsorok rendezettek. Az új iskolába, melynek építésében a szövetkezet is segédke­zett, 220 gyerek jár. Az egészségügyi központot szintén a szövetkezet épí­tette fel. A kerület székhelyére, POLTAVÄBA, az esti órákban érkeztünk meg. E vá­ros régi és új negyede között folyik a Vorszkia folyó. Az itl élő 280 ezer lakos zömében ukrán nemzetiségű. A város lakói nagyon sok szépen rende­zett utcával, térrel, parkokkal és sok­sok műemlékkel büszkélkedhetnek. A kilátótorony alsó része múzeum, a­­melyben megtalálhatjuk Zalka Máté egyik portréját is. A háború utáni években harminc iskola épült, ebből öt főiskola. Ezen­felül 2500 gyermeket befogadó pionír­­háza is van. Érdekességként megem­­emliteni, hogy 1931-ig Poltava volt Ukrajna fővárosa, s csak ezután lett Kijev. HARKOV a Szovjetunió városai kö­zött nagyságrendben a hatodik. Ez volt utunk következő állomása. A vá­ros nemcsak tudományos és kulturá­lis központ, de gazdasági szempont­ból is kulcsszerepe van az ország életében. A Szovjetunió minden ötö­dik traktora itt fut le a gyártószalag­ról. Harkovi tartózkodásunk során al­kalmunk nyílt arra, hogy egy nagyon érdekes özemet meglátogassunk. Az üzem 500 dolgozója mezőgazdasági gépek és teherautók meghibásodott alkatrészeinek készítésével foglalko­zik. Az üzem igazgatója tájékoztatott bennünket, hogy évente kb. 350 da­rab teherautót, kb. 45 ezer hidrauli­kát, 25 ezer elosztófejet, 12 ezer da­rab konpresszort javítanak meg. Fi­gyelemre méltó például, hogy egy darab aggragátor megjavítása, felújí­tása 12 ezer rubelba kerül, az újnak viszont 45 ezer rubel az ára. Ezek a számok azt igazolják, hogy az alkat­­részfeiújitó üzem jó és gazdaságos, egyébként az átlagkereset Itt 156 ru­bel havonta. Harkovtól télórás autóútra van a 2500 lelket számláló SZOKOLOV falu, ahol leróttuk kegyeletünket az itt elesett csehszlovák hősök emlékműve előtt. Itt említem meg, hogy jaros ka­pitány volt az első csehszlovák kato­na, aki megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Utunk utolsó három napját Moszk­vában töltöttük. A főváros már a jövő évi olimpia jegyében él. Az olimpiára látogatóknak a sportjátékok mellett biztosan nagy élmény lesz a város megtekintése is. A kellemesen eltöltött napokért kö­szönet jár mindazoknak, akik ezt az utat számunkra lehetővé tették. ASBÖTH jÚZSEF Izsai népviselet- és varrottaskiálUtas. Épül a művelődési Hűvös, esős reggelre ébredt a ko­máromi (Komárno) Duklianska utcai építkezés. A jövő-menők közül a kí­­váncsiabbak mégis megállnak néhány pillanatra, és megkérdezik a munká­soktól: — Mi lesz itt? — Városi művelődési központ <— kapják meg a felvilágosítást. Hat óra tizenhárom percet mutat az órám. A munkaidő fél hétkor kez­dődik. A korábban érkezők azonban már dolgoznak. Még mindig szemer­kél az eső, de az építőmunkásokat ez nem zavarja. A városi művelődési központ építé­sét 1979. június 11-én kezdték el a komáromi kikötő, a dohánygyár, a Május 9 építőszövetkezet, a Martosi (Martovce) Egységes Földművesszö­vetkezet és a Bátorkeszi (Vojnicej Helyi Nemzeti Bizottság üzemrészle­gének szakmunkásaiból összeállított brigádok. Jelenleg a Perbetel (Prlbe­­ta), az Ögyallai (Hurbanovo), az Oj­gyallaí fDulovce), a Hetényl (Chotín) Egységes Földművesszövetkezet, a Bajcsi (Ba]ő) Állami Gazdaság és az Alsópéteri (Dolná Peter) Helyi Nem­­zei Bizottság üzemrészlegének dolgo­zói folytatják az építőmunkát. Egy­­egy brigád általában egy hónapig dolgozik az építkezésen. Sajnos, a Komáromi Magasépítő Vállalat na*n képes maradéktalanul kielégíteni az építkezés anyagszük­ségletét, különösen a betonszállítás marad el az igényelt mennyiség mö­gött. Az illetékesek azonban bíznak abban, hogy ez az állapot rövid Időn belül megszűnik. A Bajcsi Állami Gazdaság hegesztő­brigádját, amelynek tagjai Pataky István, Kecskés Imre, Nagy Béla, Ke­­szár László és Kaszanóczky István, az építkezés észak-nyugati szárnyán találjuk, ahol a tartópillérek vasele­meit forrasztják. — Szorgalmasan és jói dolgoznak dicséri őket Barlanusz István elv­központ társ, építkezési felügyelő, a jnb kul­turális szakosztályának dolgozója. — Szívesen dolgozunk itt — mond­ja Kaszanóczky István, majd így foly­­tatja: — A munkafeltételek jók, minden­­nel meg vagyunk elégedve. A tervek szerint a komáromi mű­velődési központ építését 1981. de­cember 31-ig kell befejezni. Az űj létesítmény a Bátorkeszi Művelődési Központ épületéhez lesz hasonló, ugyanis annak a terve alapján épül. A háromszázötven férőhelyes klub és irodahelyiségek mellett négyszáz sze­mélyes színházterem, korszerű forgó­színpad és szélesvásznú-filmszínház is lesz a művelődési házban. Ha a később jövő brigádosok is ilyen lelkiismereetesen és jől dolgoz­nak, mint a mostaniak, a komáromi művelődési központ, a kitűzött határ­időre minden bizonnyal felépül. er-bar=a

Next

/
Oldalképek
Tartalom