Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. július 7 12. Elegendő jó minőségű takarmányt! 5$ Követendő példák <|r Széleskörűen hasznosítsuk e jól bevált módszereket, az értékes tapasztalato­kat! ♦ Necsak beszéljünk a hozamszint-különbsé­­gekről, hanem tegyünk is a kiegyenlítődés érdeké­ben! ♦ A határozatok annyit érnek, amennyi meg­valósul belőlük 4: Emlékezzünk csakl Az efsz-ek IX. kongresszusát megelőző or­szágos vita elég nagy figyelmet szentelt a takarmányproblémá­nak, s azon belül a lucernater­mesztésnek, a begyűjtési, a tar­tósítási és tárolási veszteségek csökkentésének, a takarmány célszerű és gazdaságos felhasz­nálásának. Az e célból kibo­csátott vitaanyag felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a kerüle­tek járásainak mezőgazdasági üzemeiben e fontos takarmány­­növény termőterülete a szüksé­gesnél kisebb, tehát a bővítése nagyon is időszerű feladat. E- mellett a hektárhozam-átlag sem kielégítő, mindenütt meg kell teremteni a bő hozam el­érésének előfeltételeit. Az efsz-ek galántai járási konferenciáján — amely sok tanulsággal, tapasztalatok gar­madájával szolgált —, a takar­mány-kérdéssel is behatóan foglalkoztak, mégpedig az SZLKP járási bizottsága elnök­ségének állásfoglalása, vala­mint a járási pártkonferencia határozatának szellemében. Sőt, az efsz-konferencia határozatá­ba is belefoglalták, s egyönte­tűen Jóváhagyták többek kö­zött: a lucerna termőterületé­nek a szántó 15 százalékára kell bővülnie az 1980-as évben; s már az idén 80 mázsás ho­zamátlagot kell elérni; a siló­­kukorica szárazanyagtartalma pedig hektáronként legyen 100 mázsa. Tavaly a járás mezőgazda­­sági üzemei átlagban 76,23 má­zsás hozamátlagot könyvelhet­tek el lucernaszénából. Ami több is lehetett volna, ha ... Igen, ha még ésszerűbben és céltudatosabban hasznosítják lehetőségeiket (szakszerű táp­anyagutánpótlás, öntözés, be­gyűjtési, tartósítási és tárolási veszteségek csökkentése, stb. TANULJUNK A LEGJOBBAKTÖL! Kétségkívül, van a galántai Járásban jónéhány mezőgazda­sági üzem, ahol már az 1979-es évre kitűzött célt — 80 mázsa lucernaszénát begyűjteni hek­táronkénti már több évben elérték, sőt 100 mázsán felüli hozamszinttel dicsekedhetnek. Vegyük csak például a felső­­szelí (Horné Saliby) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság szövet­kezetei, ahol kiválóan gondos­kodnak a lucerna termesztésé­ről (639 ha) és a termés be­gyűjtéséről, tartósításáról vala­mint tárolásáról. A lucerna el­ső termésének közel a felét szenázsolták (ezt tartják a leg­­keveseb betakarítási veszteség­gel történő tartósítási módszer­nek!), ezt követte a szénává szárítás, majd a zöldtakarmá­nyozás és kisebb mértékben a lucernaliszt előállítása. Az ál­lattenyésztési eredményeik is igazolják: jól sáfárkodnak ta­karmánykészleteikkel, a MÉM által meghatározott takarmány­felhasználási normákat sem lé­pik túl. Akadnak azonban tőlük még jobbak is az illető járásban. A sókszelőcei (Selice) szövet­kezetben például az idén 100 múzsa lucernaszéna betakarítá­sát tűzték célul, hektáronként. Ez a szövetkezet már hagyo­mányosan, évről évre bekap­csolódik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ál­tal hirdetett szlovákiai ver­senybe. A Nagy Ferenc által irányított szocialista brigád jobbára I. és II. helyezést ért el. több alkalommal ebben a versenyben. Ami pedig a járási versenyt illeti, ugyancsak — kevés kivétellel >— ők az ab­szolút győztesek. Az idén az első kaszálatból, 218 hektár terméséből lucernalisztet gyár­tottak. Máris hozzáfogtak az ugyancsak jónak ígérkező má­sodik termés begyűjtéséhez — és feldolgozásához. Itt jegyez­zük meg: a 100 mázsás hozam­szint eléréséhez eléggé korlá­tozottak az öntözési lehetősé­geik. Valójában melyik a legjobb lucernatermesztő mezőgazdasá­gi üzem az illető járásban? Hát a peredi (Tešedikovo) szö­vetkezet, amely tavaly 118 má­zsás hozamszintet ért el. Per­sze, mind a 320 hektárnyi lu­cernát öntözték (s más növény­­kultúrák öntözésében is élen­járók!). Viszont jócskán igyekezniük kell a nagygurabi (Velký Grôb) és a szenckirályfai (ÍCrálová pri Senci) szövetkezet tagjai­nak. Az előbbi közös gazdaság­ban 455 hektárról csupán 53 mázsás hozamátlagot értek el; tehát mélyen alul maradtak a járási átlagon. Még szomorúbb a helyzet az egyéves takarmá­nyok termesztésében, ahol 185 mázsát takarítottak be hektá­ronként, holott a járási átlag 248 mázsa volt. Ettől még gyöngébb hozamátlagot jegyez­tek fel az utóbb említett szö­vetkezetben, 158 mázsát. * Az említett és a hozzájuk hasonlóan gyönge hozamátla­got elérő mezőgazdasági üze­mek vezetőinek, szakemberei­nek igazán nem lenne szabad sajnálni az időt s a fáradságot a peredi (Tešedikovo), a fel­sőszeli (Horné Saliby), a sők­­szelőci (Selice) vagy a nádsze­gi (Trstice) szövetkezetben, a­­hol a lucerna és más takar­mánynövények termesztésére, begyűjtésére, tartósítására-táro­­lésára, valamint hasznosítására különös .figyelmet fordítanak, sok hasznos tapasztalattal ren­delkeznek. Nagyon megszívle­lendő lehetne számukra az idő­szerűségéből sosem veszítő közmondás: Tanulni sosem A ső! Nézzenek hát jól körül ezekbenl a szövetkezetekben, s a szerzett hasznos ismerete­ket, tapasztalatokat hasznosít­sák a takarmánytermesztés, va­lamint tartósítás-tárolás gya­korlatában. FELLENDÜLŐBEN A FÜTERMESZTÉS A járás jó eredményekre tö­rekvő mezőgazdasági üzemei­nek vezetői, szakemberei még öt-tíz évvel ezelőtt is csak ál­modoztak arról: de jó lenne olyan fűfajtákat termeszteni, amelyek 900—1000 mázsás ter­méssel fizetnek hektáronként! Nos, a jég megtört. Első­ként a šoporňai szövetkezetben kezdték az intenzív fűfajták termesztését — sikerrel. Példá­jukat gyorsan követték. Nád­szegen (Trstice), Hidaskürtön (Mostová) valamint Orföldön (Slovenské Pole), az állami gazdaságban s másutt. Ezekután egyáltalán nem vé­letlen, hogy az említett állami gazdaság a tejtermelésben a nádszegiek után ,a kitűnő II. helyet tartja — tehenenként, napi 11 liter tejet adva a köz­ellátásnak. Am, úgy lenne helyénvaló, ha a mezőgazdasági üzemek­ben minél szélesebb körben el­terjednének a már jól bevált módszerek, hasznosulnának a kiváló tapasztalatok. De nem­csak a galántai, hanem más járásban, más kerületekben is. Az ismeretek így válhatnak közkinccsé, a termelést hatéko­nyan segítő szellemi termelő­erővé. N. KOVÁCS ISTVÁN (ВДШШ“. ШЕКШ \ ro-------­A rubafti (Für) Vörös Csillag szövetkezet a Nové . Zámky-I (Érsekújvár) járásban egyike a legnagyobb szőlőtermelő gazdaságoknak. A strekoví (Kürt) részle­gen a szőlőoltványok előkészítésének már Jó hagyomá­nya van. A szőlészet dolgozói Puskás János felügyelete alatt sikeresen végzik ezt az igényes munkát. Puskás János 1960-ban végzett a szőlőskei mesteris­kolában. Ott sajátította el a szőlészet és a gyümölcsé­­szet „mesterfogásait“. Amint mondotta, szakmai és el­méleti tudással felvértezve került ki az oktatási intézet­ből. Jól tudja, hogy osztálytársai közül többen abba­hagyták a szakmát, ö azonban a mezőgazdaságban ma­radt s ma már tízenötéves gyakorlattal rendelkezik. Bármikor kopogtatnak az ajtaján, kérik szakmai taná­csait, örömmel segít mindenkinek. Esetenként olyan szenvedéllyel magyaráz, mintha a saját szőlejét mentené. A szőlőoltványok minőségéről beszélgettünk, és akkor említette, hogy a kelet-szlovákiai kerületben a múlt év­ben az oltványok eredése hét-nyolc, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig tíz-tizenegy százalékos volt. A Vörös Csillag szövetkezetben ezzel szemben tizenöt-tizenhét százalékos eredést értek el! Hozzáfűzte, hogy ez alatt az állami normának megfelelő első osztályú vesszők eredését kell érteni. Az átlagos eredés ugyanis (I—II— III. minőségi osztály) a szövetkezetben negyvenöt szá­zalékos volt. A szőlő „iskolázása“ ugyanis már nem hagyományos (ásős) munkafolyamat. Bizonyos mértékben a gépesítés itt is teret hódít. Az oltványok előkészítése aprólékos, sok fáradozást és szakismeretet követel. Az elmúlt év változékony időjárása, a nagy hőingadozás próbára tet­te őket is. A fűri öntözőbrigád — Pócs Attila vezetésé­vel — kivette részét a szélsőséges időjárással vívott küzdelemből. A kedvezőtlen időjárás nemcsak az oltvá­nyok fejlődésének nem kedvezett, de egyben — a vesz­­szők révén r-* a következő évi eredményekre is kiha­tott. Puskás János hivatásos oktatói pontossággal magya­rázott. Ésszerűen érvelt, tényekkel bizonyított. Megemlí­tette, hogy kilenc hektáron foglalkoznak vadalany ter­meléssel, az oltványtelep pedig tizenegy hektár. Tavaly 1 millió 300 ezer alanyt oltottak be. Valamennyi olt­vány értékesítése a Magnemesítő Kísérleti Intézet köz­reműködésével történik. Tavaly a Zöld veltelíni, a Rizling, a Kékfrankos és a Szentlőrínci volt a legkere­­setebb oltvány. Ezért az idén is ezeknek a szaporítását szorgalmazzák. A nemesítő intézet pirosszőlőalanyok termesztésére is ösztönzi a gazdaságot. Beszélgetés közben Puskás János saját borát ízlelget­tük. Megemlítette, hogy mintegy négyszáz tőkéje van. A választék Zöld veltelíni, Müller, Thurgau-Sémillon és Burgundi fajtákból áll. Valamennyinek a borát külön tárolja. Miközben a világossárga színű bort öntögette bevallotta, hogy mindig a borászat állt hozzá a legkö­zelebb. Még ma is a vincellért munka az álma. A „Vadas“ csoportnak nevezett huszonöt tagú szocia­lista brigád már a bronzérem tulajdonosa. A szövetke­zetben ez a munkacsoport Puskás János brigádvezető irányításával szorgalmasan végzi a soron levő teendő­ket. ' Pénzes István A Csehszlovák Békedíj és a Munkaérdemrend kötelez! Ha a számadatok tükrében vizs­gáljuk a michalovcei járás palíni Csehszlovák Vietnami Barátság Efsz­­ének termelési eredményeit, azonnal szembetűnik a felfelé ívelés. Megala­kulása óta minden évet eredménye­sen zárt. Egyszer sem küszködtek mérleghiánnyal. A múlt évben pél­dául a termelési tervet minden mu­tatóban teljesítették. A szövetkezet gazdasági udvarai rendezettek, az istállók tiszták, a trágyatelepek gondozottak. Ez kevés szövetkezetben tapasztalható. Valóban gondoskodnak a dolgozók munkakör­nyezetének a javításáról. >— Legelemibb kötelességünk ez — említette Ján TkáC, az egyesült szövetkezet pártelnöke. A Munkaér­demrend is kötelez bennünket. Az utóbbi négy hónapban huszonkét fia­tal kérte felvételét sorainkba, mert a Ipari munkásokéhoz hasonló munka­környezetet biztosítunk. Ladislav Palčik ökonómustől sze­retném megtudni, hogy miért kapta a szövetkezet a magas állami kitün­tetést? i— Ott kell kezdenem, hogy 1973 őszén hét kisebb szövetkezet egye­sült. Tény, hogy a kis terület fékező­­je volt a fejlődésnek. Az egyesülés után a mezőgazdasági nagyüzemben a termelés szakosítására helyeztük a fő hangsúlyt. Akkora táblákat alakít­hattunk ki, amilyeneken a korszerű mezőgazdasági gépeket jól kihasznál­hatjuk. A korábbi 442 parcella he­lyett 105-öt alakítottunk ki. Az egye­sítés óta a mezőgazdasági termelés 35,8 százalékkal növekedett. Az álla­mi kitüntetést a kimagasló termés­­eredményekért kaptuk. Az egyesítés utáni állapotról a szö­vetkezet ökonómusa azt is elmondta még, hogy kezdetben a termelés min­den szakaszán a régi megszokottság­­ból eredő nehézségekbe ütköztek. En­nek ellenére aránylag rövid időn be­lül sok problémát sikerült megolda­niuk. Lényegesen javult a szervezés színvonala. A legtöbb probléma az emberekkel volt A nyolcszázkét szövetkezeti dol­gozó többségénél már korábban ki­alakult a szocialista öntudat, de akadtak olyanok, akik munkájukat hanyagul végezték. Az első és egyben a legfontosabb feladatnak a nagy szövetkezet vezetőségének az aktivi­zálását tartották. Ebben a tekintet­ben mindenekelőtt az üzemi pártszer­vezet tagjaira támaszkodtak. A vezető kádereket célszerűen osztották el. Mindenkitől következetességet, sze­mélyes felelősségérzetet, a munkaidő ésszerű kihasználását követelték. Napról napra fokozottabb ellenőrzés­re s a munkafegyelem .szilárdítására törekedtek. A hatvankéttagú üzemi pártszervezet, valamint az efsz veze­tőségének irányító, szervező munkája kiváltotta a tagok szorgalmát és ser­kentette azok munkakezdeményezését, így közös erővel „ugrásszerűen“ ja­vult a termelés. A 4480 hektáros szö­vetkezet vezetősége és tagsága az egyesítésben a közös gazdaság to­vábbfejlesztésének lehetőségét látta. Többet, jobban és olcsóbban akartak termelni. A szövetkezet ökonómusa elmon­dotta, hogy első feladat volt a nö­vénytermesztés szakosítása. Az elmúlt időszakban 2175 hektáron elvégezték a meliorációs munkálatokat, és 2476 hektáron kiépítették az öntözőrend­szert. !—. Kezdetben helyzetünk nem volt könnyű — jegyezte meg megfontoltan Lukács József mérnök, a közös gaz­daság elnöke. — A búza hektáron­ként csupán tizenhét mázsát termett. A tehenek is elég kevés tejet adtak. Alig értük el az 1200 literes évi tej­átlagot. Nem szeretek dicsekedni, azonban szükségesnek tartom meg­említeni, hogy az elmúlt évben búzá­ból 42,4, árpából 40, szemes kukori­cából 40,1, repcéből 24,1. hüvelyesek­ből 20,5, cukorrépából pedig 400,3 mázsás hektárhozamot értünk el. Fel­tételeink között ezek valóban rekord eredmények. Az „1 millió tonna ter­ményt a köztársaságnak“ kerületi felhívásra vállalt kötelezettségünknek száz százalékra eleget tettünk. Jól tudjuk, hogy eredményeinket a ter­melésben tovább növelhetjük. A talaj termőképességének állandó fokozásá­val, a nagy hozamú vetőmagvak használatával eredményeinket szinte megduplázhatjuk, hiszen még mindig óriási eltérések mutatkoznak az egyes parcellák termésátlaga között! Az aránytalanságok felszámolása céljából még 1850 hektáron kellene végez­nünk meliorációs munkálatokat, fő­leg alagcsövezést. Remélem, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban sikerül a komplex meliorációs program befe­jezése. Az üzemi pártszervezet elnökétől azt tudom meg, hogy az állattenyész­tésben 25—26 kommunista példásan dolgozik. Eredményesnek bizonyult az állattenyésztés dolgozóinak rend­szeres tájékoztatása a tervmutatókról, az állatlétszám alakulásáról, a tejho­zam átlagáról, a hízó állatok súly­­gyarapodásáról stb. Az eredmények megalapozáshoz hozzájárult az is, hogy esetenként napirendre tűzték az ésszerű takarmányozás, az istállók rendjének szigorú betartását, a mun­kafegyelem megszilárdítását, a politi­kai és szakmai ismeretek gyarapítá­sát stb. A hatékonyság elérését a ta­karmányozási terv szigorú betartása szavatolja legjobban. Gyakorlattá vált, hogy az ágazatvezetők időközönként beszámolnak a tevékenységről, a párthatározatok végrehajtásáról. A szövetkezetnek 3300 szarvasmar­hája, ebből 1100 tehene van. Érde­mesnek tartom megemlíteni, hogy míg 1973-ban egy liter tej termelésé­re 0,45 kg abrakot használtak, addig a múlt évben csak 0,25 kg-ot. Mosta­nában mindössze 0,22 kg-ot használ­nak fel, vagyis kilenc dekával keve­sebbet, mint amennyit a járási nor­ma engedélyez. A marhahizlaldában egy kiló hús termelésére mindössze 1,42 kiló abrakot használnak, vagyis 68 dekával kevesebb a járási normá­nál. A sertéshizlaldában 5250 hízót tartanak. Itt egy kiló hús termelésé­hez 4,19 kiló abraktakarmányt hasz­náltak, tehát 21 dekával kevesebbet a Járási normánál. A közellátásnak évente 497 tonna marha-, 704 tonna sertéshúst, valamint több mint 2,8 millió liter tejet adnak. Az üzemi pártszervezet elnöke elis­merte, hogy a lehetőségek Palínban is jóval nagyobbak. Ezt az üzemi pártvezetőség legutóbbi ülésének ha­tározata is kidomborította. f— A pártszervezet határozatai arra kötelezik gazdaságunk vezetőségét, hogy gyorsítsák meg az istállók kor­szerűsítését, gyökeresen változtassák meg az állatgondozók munkafeltéte­leit ... >— Akad még tennivaló az ésszerű takarmányozás, a rendszeres ellenőr­zés, a munkafegyelem további szilár­dítása terén, s nem utolsósorban az állattenyésztésben dolgozók szakmai, politikai ismereteinek gyarapítása, a szocialista öntudat fokozása tekinte­tében is. — Mezőgazdasági bruttó termelé­sünk a múlt évben elérte a hetven­­millió koronát, vagyis harmincmillió koronával többet, mint amennyit a hét szövetkezet 1972-ben külön-külön előteremtett >— újságolta az ökonó­­mus. >— Az egyesülést követő évek­ben az állóeszközök értéke több mint százmillió koronával növekedett. Űj, modern istállókat, termény és takar­mányszárító berendezéseket, raktára­kat építettünk, korszerűsítettük az elavult gazdasági épületek egy ré­szét, felújítottuk a gépparkot, diag­nosztikai állomást létesítettünk. Az utóbbi években a korszerű gépekre harmincmillió koronát költöttünk. Kétszázötven hektáron korszerű zöld­ségtermesztési központot is létesítet­tünk. A termelési-értékesítési feladatok teljesítése és túlszárnyalása az egye­sítés utáni években az előirányzott­nál jóval nagyobb jövedelemhez Jut­tatta a szövetkezetei. Így a dolgozók jövedelme is kedvező. A béralap az egyesítés után 29,3 százalékkal nö­vekedett. A szövetkezetben dolgozók havi jövedelme felülmúlja az ipari dolgozók keresetét. Annak ellenére, hogy az utólsó két évben sokan nyugdíjba mentek, a szövetkezet kö­zel száz dolgozóval gyarapodott Az utóbbi években 185 szövetkezeti dolgozó részesült fürdői gyógykeze­lésben és 629 dolgozó vett részt kül­földi és hazai üdülésen. A szociális alapból évente több mint ötvenezer koronával támogatják a nyugdíjaso­kat. A családok támogatására több mint tízmillió koronát fordítottak. Az egyesítés előtt a szövetkezetben nem volt főiskolát végzett dolgozó. Ma azonban már tizennégy mérnök és több tucat középiskolát végzett fiatal dolgozik ott. Jelenleg harminc fiatal tanul szövetkezeti ösztöndíjjal az ország különböző szakiskoláiban. A jövőbeni tervek felől faggatom az üzemi pártszervezet elnökét, aki megfontolva a szavakat, ezeket mon­dotta: — Ha a szocialista életmód összes követelményeinek megfelelő normák érvényesülését vesszük vizsgálat alá, akkor azt kell mondanunk, hogy ná-. lünk is akad tennivaló bőven. A gaz­dasági eredmények szépek, de egyút­tal azt is bizonyítják, hogy nagyob­bak a lehetőségek. Célkitűzésünk, hogy búzából 45, szemes kukoricából 60, cukorrépából 450 mázsás átlajgot érjünk el, de a többi növényfajták termésátlagát is szeretnénk az ország legjobb gazdaságainak a színvonalára növelni. A tehenészetben el akarjuk érni a háromezer literes évi tejátla­got, stb. A feladatok teljesítése meg­követeli, hogy minden szövetkezeti dolgozó a gazdaságot magáénak te­kintse, mindenki egyformán dolgoz­zék a munkahelyén, s a közvagyon iránti pozitív magatartás mindenkinél érvényesüljön. A palíni szövetkezet 1963 óta ba­ráti kapcsolatot tart fenn a hősi viet­nami néppel. TAN TIEN vietnami község szövetkezetének több dolgozó­ja látogatta meg a palíni szövetkeze­tei, ahol szakmai-gyakorlati kiképzés­ben részesültek. A palíni szövetkezet a baráti együttműködésben és a köl­csönös segítségnyújtásban elért kima­gasló sikerekért 1974-ben magkapta a Csehszlovák Békedíjat. ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom