Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

a szerkezeti módosítások következetés érvényesítéséről, fő­ként a növénytermesztési részleg termelésének a támogatá­sával, a terimés takarmányok, az ipari növények, a gyümölcs és zöldségágazatban elért mélyreható változásokkal; az állat­­tenyésztési termelésben mindenekelőtt a szakosítást és a szarvasmarha-tenyésztés belterjességének a növelését kell elő­segítenünk. Másorsorban határozottabban kell érvényesítenünk a termé­kek minőségének növelésére, a nyersanyagok gazdaságosabb hasznosítására és az élelmiszeripart termékek választékának gyorsabb ütemű bővítésére Iránýuló igyekezetét. Harmadsorban tevékenyen támogatnunk kell a termelés sza­kosítását és összpontosítását, a kooperációs és integrációs kap­csolatok fejlesztését mind a mezőgazdaság keretében, mind a mezőgazdaság és az élelmiszeripar között. Negyedsorban gondoskodnunk kell a legújabb tudományos­műszaki imeretek gyorsabb ütemű gyakorlati érvényesítéséről, és az építkezési beruházások hatékonyságának a növeléséről. Ütödsorban nyomást kell gyakorolni a gazdálkodás és a ter­melés színvonalában tapasztalható különbségek kiküszöbölésé­re, a termelés hatékonyságának egyidejű növelésére és a belső tartalékok kihasználására. Hatodsorban ki kell alakítani az előfeltételeket a kezdemé­nyezés állandó fejlesztésére és a dolgozók irányításában való részvételének kihasználására.“ П. A TEJTERMELÉS FEJLESZTÉSI IRÄNYAI A tej a gyermekek részére okvetlenül szükséges élelmiszer S egyben a felnőtt ember részére is fontos. Az állati eredetű fehérjék olcsó forrása, amely nélkül az emberi társadalom további fejlődése elképzelhetetlen. A tejben megtalálható a táplálék csaknem minden összetevője. A TEHÉNTEJ ÖSSZETÉTELE: A tej 86,95 % vizet, 13,05 % szárazanyagot, ebből 4 % zsírt, 3,5 % fehérjét, ebből 2,85 % kazeint, 0,65 % laktoalbumiht és laktoglobulint, 4,80% cukrot (laktóztj, és 0,75 % hamut tar­talmaz. A tehéntej a kazeintejek csoportjába tartozik. A benne ta­lálható fehérjék az ún. teljes értékű fehérjékhez tartoznak. Ezeken az alapanyagokon kívül a tej ásványi anyagokat, vita­minokat, enzimeket, festékanyagokat és egyéb anyagokat is tartalmaz. A vitaminok közül a tejben főként az A, B2, D, E, К vitamin és a nikotinsav, az enzimek közül a diasztáze, a lipá­­ze és a proteáze, foszfatáze és a xanthinoxidóze található meg. Az ásványi anyagok főként kloridokikal, - kalciumfoszfáttal, nátriummal és káliummal, kevésbé a vas és a réz sóival van­nak képviselve. A tej ellenanyagokat (védőanyagokat), pl. an­­titoxinokat, antigéneket stb. is tartalmaz. A tej összetételét egész sor tényező, közülük főként a takarmányozás, a tejelési időszak, a fejőstehenek kora befolyásolja. A modern társadalom fokozza a tejtermelés iránti minőségi követelményeket. Egyre több tejet és tejterméket követel. Ha­zánkban a lakosság száma növekzsik és a jövőben is növeked­ni fog, amit az alábbi adatok bizonyítanak. A népesedés ala­kulása a CSSZSZK-ban: 1970 1975 Prognózis 1980 1985 1990 14 349 000 14 857 000 15 370 000 15 880 000 16 340 000 100 % 103,54 % 107,2 % 110,67 % 113,88 % A népesedés növekedésé egyértelműen nagyobb mennyiségű élelmiszerfogyasztáshoz vezet, s ezzel egyidejűleg fokozódni fog a tej és tejtermékek szükséglete is. Napjainkban azonban szerkezeti változások tapasztalhatók az emberi táplálkozásban. Az élelmiszer-szükséglet termelésének fellendítése céljából hangsúlíyozzuk a növényi termékek nagyobb arányú hasznosí­tását. A CSKP KB 7. plenáris ülésének határozataival összhangban az élelmiszer-fogyasztás távlati alakulásában főként az állati eredetű fehérjék fokozott fogyasztásán van a hangsúly, amit elsősorban a baromfi-, a tej-, hal- és más állati termékek vá­lasztékának bővítésével akarunk elérni. Az állati eredetű fe­hérjék fokozott fogyasztásában és keresletében a tej, főként pedig a tejtermékek fogyasztásának részaránya, lesz igen je­lentős. A tej- és a tejtermék-fogyasztás 1990-ben 22,9 százalékkal lesz kifejezőbb, mint 1976-ban. Jelentősen megnövekszik majd a tejtermékek részaránya, úgy árvákkor a folyékony fogyasztási tej iránti kereslet csökkenni fog. A tejtermékek részaránya az 1970-ben elért 37,4 százalékról 1974-ben 42,6 százalékra emelkedett. Hasonló fejlődési irányzat várható a követkéső években is. A tej, a tejtermékek és a vaj fogyasztó szakaszán teljesen önellátóikká váltunk. A hústermelés növelésével fo­kozzuk a tej összetevőkkel készített takarmányok termelését is. A következő évek fokozott mértékű tejszükséglete a tejter­melés állandó növelésén kívül megköveteli a tejipar termelési kapacitásának a növelését is. A tej-, a tejtermék-, vaj- és tejes takarmányszükséglet vár­ható növekedését tartósan a csehszlovák mezőgazdaságnak keli fokozott tejtermeléssel fedeznie. A TEHENÉSZET FEJLESZTÉSE Az utolsó évtized az állattenyésztési termelés dinamikus fej­lődésének időszaka volt. Szépen növekedett a tehenek tejhasz­nossága is. Az 1975—1976. évi növénytermelés gyengébb szín­vonala kedvezőtlenül befolyásolta az állattenyésztési termelés eredményeit is, pedig ezekben az években külföldről nagyobb mennyiségű gabonát importáltunk. A CSKP KB 1975. évi októ­beri plénumán elfogadott határozatok és a CSSZSZK Í976— 1980-as évekre szóló gazdasági és szociális fejlesztésének irányelvei értelmében a tejtermelésnek 1977-ben ismét dina­mikusan kellett volna fejlődnie. Vagyis 1977-ben 1,3 százalék­kal több tejet kellett volna felvásárolnunk, mint 1976-ban. Ez­zel szemben a kitűzött, feladatot (millió literben) a következő­képpen teljesítettük: Terv Valóság Túltelje­sítés Az értékesítés színvonala %-ban CSSZSZK 4660 4752,7 92,7 101,99 CSSZK 3430 3490,1 60,1 101,75 SZSZK 1230 1262,6 32,6 102,65 A tejelékenység aránylag kedvezően alakul. Az évi átlagos tejhozam országos viszonylatban először közelítette meg a tehenenkénti 2300 litert. A szocialista szektorban mindkét szo­cialista köztársaságnak területén meghaladtuk a 2900 literes átlagot. A kelet-csehországi, a dél-morvaországi és a nyugat­szlovákiai kerületekben az egy tehénre számítutt évi átlagos tejhozam meghaladta a 3000 litert. Az egyes kerületek között még mindig aránylag nagyok a különbségek. A legnagyobb és a legkisebb tejátlagot elérő kerületek közötti különbség 870 liter volt. Az állattenyésztési termelés utóbbi években tapasztalható általános kedvező fejlődését azonban néhány negatív jelenség kíséri. Az utóbbi hét év alatt a hús árualapja évente átlagban 21,3 tonnával gyarapodott. A tej-, tejtermékek és vajtermelés teljes mértékben fedi a keresletet. A vágóbaromfi-termeléssel pedig még a keresletet is túlszárnyaljuk. Az állati termékek termelésében lényegében önellátókká lettünk. A fejlődés az állati termékek választékának az összetételében alakult ked­vezőtlenül. A terimés takarmányok termesztésében nem tud­tuk elérni a kívánt színvonalat, s ezek összetétele és minő­sége sem volt megfelelő, ezért a takarmányozás terén fogana­tosított szigorú intézkedések ellenére a szarvasmarha-tenyész­tésben sem sikerült megfelelő eredményeket felmutatnunk. Mindenekelőtt a napi átlagos súlygyarapodás terén marad­tunk adósak, ezért a hús összmennyiségének a növelését a vágósertés és a vágóbaromfi termelésének a fokozásával kel­lett pótolnunk. Míg a vágómarha árutermelésének Indexe az 1970—1977-es években 115,6 volt, addig a vágósertések indexe elérte a 159,7-t. A marhahúsnak az árualapban képviselt rész­aránya 46,6 százalékról 39,4 százalékra csökkent. A vágóserté­sek és vágóbaromfi termelésének ilyen gyors arányú növelése fokozta a szemestaikarmány-források terén már úgyis tapasz­talható problémákat. Az állattenyésztési termelés ilyen termé­szetű fejlődése nem kedvez, hiszen egy lakosra átszámítva amúgyis kevés termőfölddel rendelkezünk. A vágósertések és a vágóbaromfi termelési tervfeladatának a túlteljesítése jelen­tős szemestakarmány-fogyasztással jár. Földalapunknak azon­ban egynegyedét gyep borítja. Ez szükségessé teszi, hogy a szarvasmarha-tenyésztéssel elmélyültebben foglalkozzunk, mert ez kevesebb szemestakarmányt igényel. A szarvasmarha­­tenyésztés szakaszán Jelentős tartalékok kínálkoznak az egyes kerületek tenyészeteinek belterjessége közötti indokolatlanul nagy különbségek kiegyenlítésében. így a' kelet-csehországi kerületben a száz hektár mezőgazdasági terüjletre jutó szar­vasmarhák 86,6, a közép-sehországi kerületben 78,5, a dél­­morvaországi kerületben 77,6, az észak-csehországiban 64,5, a nyugat-szlovákiai kerületben 61,6, a kelet-szlovákiai kerü­letben 52,9 és a közép-szlevákial kerületben csupán 52,5 da­rab. A szarvasmarha-tenyésztés alapját tartósan a tehenészet képezi. Az egyes kerületek eltérő termelési, de főként termé­szeti viszonyai nem teszik lehetővé az azonos állatsűrűség elérését. Ám a jelenlegi nagy különbségek még így is indoko­latlanok, és az állatsűrüség ilyen mérvű alakulása mindenek­előtt az eltérő termelési viszonyok következménye. Az utóbbi években a gazdasági állatok főbb fajainak állo­mányaiban a tehénállomány kivételével, sikerült kedvezőbb számszerű fejlődést elérnünk. így 1976. január 1-től 1978. ja­nuár 1-ig a szarvasmarha-állomány is megnövekedett: CSSZSZK 203 497 darabbal, azaz 4,47 %-kal, CSSZK 131 404 darabbal, azaz 4,10 °/o-kal, SZSZK 72 094 darabbal, azaz 5,34 %-kal. Abból a 104 300 állatból, amellyel a szarvasmarha-állomány az 1977. január 1-ig elért színvonalhoz viszonyítva megnöve­kedett 62 500, a 6 hónapnál idősebb üszőkbe, 25 800, a 6 hó­naposnál fiatalabb borjakra és 16 600, a 6 hónaposnál Idősebb hízóba fogott növendékbikákra esik. Ezek az adatok bizonyít­ják, hogy a törzsállományok 1978. évi újratermelésére kedve­zőbb feltételeket teremtettünk, mivel a nagyobb százalékarány­ban képviselt 6 hónaposnál idősebb üszők több mint 80 %-át már fedeztettük. A szocialista szektor tehénállománya 1978-ban 24 857 állattal gyarapodott, ám a tehénállomány általánosan csökkenő irány­zatát mindeddig nem sikerült megállítani. A tehenek 100 ha mezőgazdasági területre átszámított létszáma a termelés bel­terjességének döntő mutatója. Ezen a téren az egyes kerületek között azonban nagy különbségek vannak. A kelet-csehországi kerületben 1 ha mezőgazdasági területre eladásra 982 liter tejet termelnek, az észak-csehországi kerületben 643 litert, a nyugat-szlovákiai kerületben 660 litert, a közép-szlovákiai ke­rületben pedig csak 328 litert. Az egyes hasonló termelési viszonyokkal rendelkező körze­tek szarvasmarha-tenyésztésének belterjessége közötti különb­ségek kiegyenlítésének legnagyobb akadálya az állattenyésztési termelés tervezési rendszere volt, amely lehetetlenné tetté a nyitott állományforgó gyakorlati bevezetését, az állatok ope­ratív széthelyezését és a kooperációs kapcsolatok fejlesztését az CSKP KB 1976. évi októberi plenáris ülésének határozatai szerint. Ezért vezettük be 1977. január 1-től a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését támogató gazdasági ösztönzők új rend­szerét. GYORS ÜTEMBEN TÁVOLÍTSUK EL A HIÁNYOSSÁGOKAT A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését más tényezők is hát­ráltatják. Mindenekelőtt az építkezési beruházások, főként a tehénistdllók, fejőházak, tejházak stb. építésében való lemara­dás. A szarvasmarhákat továbbra is túlnyomórészt kis befoga­dóképességű istállókban tartjuk. A tehénállománynak csupán a 40 %-át szállásoltuk el nagyüzemi technikával felszerelt Istállókban. A többi szarvasmarha-kategóriák esetében ez a százalékarány még ennél is rosszabb, csupán 23 % körül mozog. A beruházási eszközök kihasználásának a hatékonysá­gát az egy istúllózolt állatra eső nagy költségek, az építkezés vontatottsága, valamint a műszaki berendezések, főként a fejű- és hűtőberendezések hiánya csökkenti. A tenyészállatok génalapjának potenciális biológiai tej- és hústermelő képességét eddig csak részben sikerült kihasznál­nunk. A fajtanemesítő program eddigi érvényesítése során az idegen tejhasznú tehénfajták és azok honi fajtákkal elért ke­­resztezettjeinek száma a tehénállománynak csupán a 2Ö %-át képviseli. A nemesített tej hasznú teheneket és üszőket nem sikerült megfelelő mértékben széttelepíteni a nagy befogadó­­képességű istállókba és szakosított gazdaságokba. A tejtermeléssel további problémák is kapcsolatosak. Amíg a szemesek termelését az utolsó hat év folyamán 4,2 %-kal növeltük, addig az állattenyésztési termelés 11,9 %-kal növe­kedett, s ebből a vágósertés és -baromfi termelés 16,7 %-kal. EZ a tény a szarvasmarha-tenyésztésben elért nagy abrakta­­karmány-fogyasztással egyetemben fokozza az abraktakar­­mány-források és lehetőségek, valamint az abraktakarmány­fogyasztás közötti feszültséget. A vágósertés és vágóbaromfi termelésében az egy termékegységre fordított abraktakarmány­­mennyiség színvonala országos viszonylatban elfogadható ugyan, de a vágómarha 1 kg-os súlygyarapodására kb. 0,80 kilóval, 1 liter tej termelésére pedig 0,06 kilóval több takar­mányt fordítunk a tervezettnél. A tej termelési költségei a többnyire abraktakarmányok fo­gyasztásán alapuló ágazatokkal, a sertés- és baromfitenyész­téssel ellentétben kedvezőtlen irányban fejlődnek. A lehelné­­szetekben az anyagi kiadások a többi szarvasmarha-kategó­riákhoz hasonlóan igen gyorsan megnövekedtek, viszont a munkaköltségek csak igen lassan csökkentek. Az 1 liter tej termelésével járó anyagi kiadások az 1970—1976-os években 0. 47 koronával megnövekedtek, de ugyanakkor a muwkakölt­ségek csak 0,06 koronával csökkentek. Ennek okát elsősorban a termelőképesség és a munkatermelékenység alacsony szín­vonalában, valamint a rezsiköltségek tartós növekedésében kell keresnünk. — Az állattenyésztési termelés fejlesztésének összhangban kell lennie, a társadalom szükségleteivel és fejlődésével. Ezért az évente felvásárolt tej mennyiségét 1980 végéig az 1975-ben el­ért mennyiséghez viszonyítva 15,1 %-kal kell növelnünk. En­nek érdekében a tehenek számát Is 2,5 %-kal fogjuk növelni. A CSSZSZK-ban 1998-ig a tehenek 100 ha mezőgazdasági föld­re eső száma 31,4 darabra, a CSSZK ban 33,4 darabra, az SZSZK ban pedig 27,8 darabra emelkedik. A szarvasmarha­­tenyésztésben az újratermelés belterjességének fokozása dön­tő tényezővé válik. A fedeztetés tudományosan megalapozott irányítási módszerének fokozatos érvényesítésével, a fogamzó­­képesség jőkori diagnosztikájával' a megtermékenyített peték átvitelével stb. számolunk. A szarvasmarha-tenyésztésben figyelemmel követjük mind a két alapvető irányzatot — a hústermelést és a tejtermelést, — amelytől a termelőképesség függ. Ezért lesz döntő részaránya a hús-tejtermelő típusnak. A hústermelő fajták tenyésztésével csak kis mértékben számolunk. A szarvasmarhák kb. egyhar­­madát a tejtermelésre egyirányúan hasznosított tehénállomá­nyok fogják képviselni. A termelés szakosítását a CSKP KB lés szakosításához vezet. A termelés szakosítását a CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülésének határozataival összhang­ban a tehenészetekben Is érvényesítik. Ehhez szükséges: 1. Az állattenyésztési termelés, különösen a szarvasmarha­tenyésztés irányzatához kell idomítani a vállalatokban és a kooperációs körzetekben a növénytermesztés és az építke­zési beruházás fejlesztését. ? омлга peii váltani a fajtanemesítő programot, hogy így a kimondottan tejhasznú tehenek száma 1990-ig elérje a kb. 30 %-ot, a húshasznú teheneké pedig a 70 %-ot. A más beállítottságú „népességet“ 4—5 ezer literes tejtermelő ké­pességre kell nemesíteni. A húshasznosításra beállított né­pességet 4,5—5 ezer literes tejtermelő képességre, és 3,3— 3,8 ezer literes reális tejtermelésre, valamint 1—1,35 kg-os napi gyarapodóképességre kell nemesíteni napi 0,85 kg-os átlagos súlygyarapodás elérésével. 3. A tejtermelésre beállított teheneket elsődlegesen a nagy fogyasztói központokhoz közeli belterjes ellátó körzeteikbe és a hegyvidéki és hegyaljai kooperáló vállalatokba kell elhelyezni, ahol üszőneveléssel foglalkoznak majd. 4. A tejtermelésre kiválasztott körzetekben a tehenek számát fokozatosan úgy kell növelni, hogy 1985-ig 100 ha mező­gazdasági földre 36 tehén jusson. Ugyanakkor ezekben a 'körzetekben nagy befogadó képességű tehénistállókat és szakosított tejgazdaságokat kell építeni, ahol a minimális tejtermelőképesség 4000 liter lesz. 5. A vágómarha termelésére irányuló szakosítást elsősorban a belterjes körzetekben és nagy összpontosítás mellett kell fejleszteni, ahol megfelelő nagyságú, minőségű szénhidrátos tömegtakarmány-bázis áll rendelkezésre. Viszonyaink között, korlátozott abraktakarmány-források, főként fehérjedús komponensek mellett az állattenyésztési ter­melést a terimés takarmányok maximális kihasználásával kell fejlesztenünk. A takarmánykészítő iparban meg kell teremteni a feltételeket az állatok tudományos alapokon irányított ta­karmányozásának ügyvitelére való fokozatos áttérésre, és ez­zel eleget tenni a célnak, amelynek szellemében a takarmány­készítő, ipart tovább akarjuk építeni. Oj feladatot jelent a szarvasmárhá'k, főként a tehenek takarmányozásának tudómé-­­nyosan irányított optimalizálására való fokozatos áttérés fel­tételeinek a megteremtése. Ezzel egyidejűleg feltétlenül még kell változtatni a takarmánynövények termesztésének a szer­kezetét az olyan belterjes takarmánynövény fajok és fajták javára, amelyek területegységenként maximális taikarmánytáp­­értéket nyújtanak, és lehetővé teszik a korszerű technológia és tartósítás érvényesítését. Ezzel szorosan összefügg a szalma fokozott kihasználása a fejőstehenek takarmányadagjaiban. A TEJTERMELÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA A termelés szakosítása és összpontosítása szoros kapcsolat­ban áll egymással. A tehenészetekben az állatok, és ezzel együtt a termelés összpontosításának mértéke nem éri el a vágósertések, tojók vagy brojlerek termelésében elért színvo­nalat. A tejtermelés az állami gazdaságok és egységes földmű­vesszövetkezetek zömének termelési programjához tartozik. Az összpontosítás mértéke azonban eltérő, többnyire kicsi. A teheneket különböző fajtájú és típusú, eltérő technológiai és műszaki ellátottságú istállókban tartják, ahol számtalan tech­nológiai- és munkamenetet érvényesítenek. Még most is üze­meltetjük a mezőgazdaságunk szocializálásának kezdetén fel­épített istállókat. De már új, korszerű istállóink is vannak. Korszerű mezőgazdasági üzemeket üzemeltetünk, speciális te­henészetek működnek. Egy istállóra átlagban 95 tehén jut — e mögött az összpontosítás mértékének egész skálája^ rejlik. A teheneket még 50 férőhelyesnél kisebb istállókban is tart­ják, de ugyanakkor már olyan istállóegységgeket is üzemelte­tünk, amelyek befogadóképessége meghaladja az 1000 tehenet. A tehenek teljes létszámából csupán 713 ezret (azaz 40 /0- nál kevesebbet) istéllózunk a tehéntartás nagyüzemi formái­nak megfelelő viszonyok között. 1990-bon már a tehenek 65 %-a lesz elszállásolva a nagy befogadóképességű objektumok­ban, további 20 %-uk pedig olyan épületekbe kerül, ahol le­hetségessé válik a nagyüzémi technológia érvényesítése. Az új tejgazdaságok nemcsak termelőüzemek. A szocialista falu részévé válnak, megadják a vidék új arculatát, az emberi környezet tényezői is. A rendszerint kb. 500 tehenet befogadó tehénistállókat al­­mozás, nélküli állattartásra, szabadtartásos vagy bekötéses rendszerű 1 rekeszek érvényesítésével építik. A takarmányozást folyamatos üzemű szállítóval vagy mozgó jászolberendezések­kel végzik, a trágya kitakarítását vízsugárral, nyílalakú kapa­rólapos trágyakihordóval, esetleg csörgedeztetéssel oldják meg és ezzel az istállónak a teljesen gépesített munkahely jellegét adják. Az Agroprojekt által kidolgozott tanulmány szerint a fejőstehenek számára többnyire a 756 férőhelyes nagy befoga­dóképességű, óránként 36 tehenet kiszolgáló DZKD 15 típusu kör alakú fejőházzal ellátott istállót fogjuk építeni. Fejesre eddig 15 fejőgép-típust használtunk. A korszerűsítés célja a fejőgép-típusok számának lényeges csökkentése és az, hogy megteremtsük az előfeltételeket a komplex gepjavi rendszer bevezetésére'. Számításaink szerint a kővetkező evek­ben csupán 4 fajta fejöberendezést fogunk alkalmazni. Főként az alábbi típusokról van szó: • a DZ 9 К sajtáros fejögépeket (Agrcstroj n. v.) a 90 és ennél keveseb tehenet befogadó istállókban, főként ,az el­lető istállókban és az állatkórházakban fogjuk hasznosítani, • a DZ 100 vezetékes fejóberendezéseket (Agrostroj n. v.) a 200 férőhelyesnél kisebb К 96 és К 98 típusú tehénistállók­ba szereljük, • a DZD 5 fejőházakat (Agrostroj n. v.) a 200—500 férőbe* • sz^mára gyártják,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom