Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-03 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 14 1979. február 3. • VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Mit tegyünk az apróvad tenyésztésének sikere érdekében? и. A szaggatott terep nagy hatással van a fácánra, nem szereti a hirtelen emelkedőket, mély szakadékokat, il­letve az egyenetlen terepet. Nem ked­veli a mocsaras vidéket, azonban szí­vesen él a nádasokkal határos; üde talajú területeken. A nádasok közelé­ben nem ritka a fácán, azonban a nagy nádasokban tömegesen és állan­dóan nem tartózkodik. A fogollyal ellentétben a fácán nem a belterjesen müveit területek madara, hanem inkább a kisebb ki­terjedésű, ligetes erdőket kedveli, a­­mennyiben a közelben mezőgazdasá­gilag müveit területek vannak. A fá­cánnak a területhez való ragaszko­dását az állomány elhelyezkedése mutatja. Amint 'kedvezőtlenné válik az életfeltétele, tüstént helyet változ­tat. Kevésbé ragaszkodik a terület­hez, mint a fogoly. Ezért résen kell lennünk, nehogy a fácánok meglepe­tésszerűen máshová vándoroljanak. A fácán szeret kapargatni és a porban fürödni. Erre legalkalmasabb a ho­mokos talaj. Az agyagos talajt nem kedveli. A hosszú ideig szikkadó sá­ros talajon nehezen mozog. A fácán meghálálja, ha azon a te­rületen, ahol él, tó vagy patak van. Nem annyira a víz, mint inkább a vizek környékének az üde területe, változatos növényzete és bogárvilága vonzza oda a fácánt. Az összes környezeti tényezők kö­zül a fácán részére legjelentősebbek az éghajlat hatásai, a csapadék, a hő­mérséklet, a napos órák száma és a szél hatása. Télen a csapadék veszélyeztetheti az egész fácánállomány életét. A ma­gas, jegesre fagyott hótakarő elzárja a fácán elől a táplálkozás lehetősé­gét, s ha ilyenkor nem etetjük, le­gyengül és elpusztul. Tavasszal a csapadék a fácán sza­porulatára hat ki. Tönkremegy a fészke s ezzel a tojás is kárba vész. A nagy kiterjedésű mezőgazdasági földek fácánfészkei között nagyobb a károsodás, mint az erdőben védet­tebb talajon. A kedvezőtlen hőmér­séklet is gátolja a fácán szaporodá­sát. A fácánnak rendkívül sok ellen­sége van. Ide tartoznak a kóbor ku­tyák és macskák is. Fészkelés idején a macskák felfalják a fészekaljakat. A róka, a vadmacska, a borz, a nyasf, a nyuszt, a görény, a menyét, a sün, a vidra, sőt a patkány is fészekrablól A szárnyas ragadozók közül: a ga­­lambászhéja ritkítja a fácán állomá­nyát, azonban a karvaly is nagyon vérengző ragadozó. A szürkevarjű és a szarka a szemfüles és az óvatos madarak közt említhetők. Ezek a leg­kártékonyabb fészek- és csírkerablók. Tavasszal a méltóságteljesen sétáló gólyát sem árt figyelni. Száraz tavasz idején veszedelmes. Nagy kárt tehet a kiscsirkékben. A fészkelő helyről el kell zavarni a gólyát. Az elmondottakból láthatjuk, hogy mennyi vadfaj pusztítja a fácánt. A nyulakról egy esetet említek: Öz­­bakra várva magaslesen az előttem elterülő lóherében öt nyulat figyeltem távcsövemmel. Ezek a lóherelevelek­től csuromvizesek voltak. Immel-ám­­mal ették a lóhere levelét, de amint a száraz helyre jutottak, tüstént neki­álltak a bunda rendbe hozásához. Melyik vadásztársam ne ismerné a gondos lábmozdulatokat és nyalalfo­­dást... Ezzel a permetezőanyag a gyomrukba került és délután a va­dászgazda kíséretében az öt nyulat kimúlva találtuk. A kutatóintézet meg­állapította, hogy vegyszeres mérgezés okozta a kimúlásukat és ez nem az egyedüli eset. Csehszlovákiában a vadászatnak jó hagyománya van. Ez tulajdonképpen nagy elismerés hazánk vadgazdálko­dására és vadászatának a kultúrájára. Tudósaink erőfeszítéseit, a természet­­védelem eredményeit, a vadállomány életterét állandóan csökkenő és szá­mát civilizációs hatások mellett szük­ségszerűnek kell tekinteni. Aprövad-gazdálkodásunk fellendülő­ben van, de a gépesítés, a vegyszerek alkalmazása kedvezőtlen hatásokat vált ki. Ezért állami szerveink és va­dásztársaságaink megkezdték a kor­szerű apróvadtenyésztést. Rendszeres­sé válik az apróvad vérfelfrissítése. Ennek további fokozása is várható. Az utolsó két év sajnos, az apró­vad szaporodásában visszaesést mu­tat. Keressük az okokat. Szükséges­nek tartom az SZVSZ KB tagjainak bő­vítését: egy állatorvossal és egy ve­gyészmérnökkel. Ajánlom továbbá egy magyar tagozat létrehozását is és ez a marxizmus-leninizmus alapelveinek gyakorlati ípegvalősításából követke­zik. Szlovákiában a vadászat helyzetét azok a rendelkezések befolyásolják, amelyek határt szabnak a vadászat tömegsporttá fejlesztéséneik. Szlová­kiában mintegy harmincháromezer vadász van. Ezt már csúcsszámnak tekinthetjük! A taglétszám további gyarapítása veszélyeztetné az ered­ményeinket. Helyes az a törekvés, hogy a vadászok sorában mindenek­előtt azok legyenek, akik vad- és ter­mészetszeretetükkel képesek példát mutatni, a szenvedélyt alárendelni az állományfejlesztés érdekeinek és bi­zonyos anyagi áldozatokra is készek. Helyesnek tartom a vadásztársaságok taglétszáma felső határának a meg­határozását Is. Engedmények csak akkor tehetők — elsősorban az apró­vadas területeken —, ha az állomány szaporodása és újratermelésének fel­tétele biztosított. Apróvadállományunk — főleg a fá­cán, a fogoly és a nyúl — mindenütt az eltarthatóság szintje alatt van! Szaporításuk növelné a vadászhatóság esélyeit, ugyanakkor ebben közreját­szik a biológiai növényvédelem ked­vezőtlen hatása. Fejlesztési célkitűzéseink megvaló­sításában fontos szerepet játszik a mezőgazdasági üzemek érdekeltté té­tele. Enélkül manapság a vadgazdál­kodás nehezen képzelhető el. Az évek­kel ezelőtti jó indulás ugyanis ütemét vesztette, — főként a vadásztársasá­gokban. A vadászat irányítását úgy kellene fejleszteni és a vadgazdálkodásnak olyan kritériumait kellene felállítani, hogy az alapvetően szolgálja a terme­lők, tehát a mezőgazdaság érdekeit. Különösen érvényes ez a gazdaság­­irányítás új rendszerének ismereté­ben, amikor az érdekek ütközése so­rán a vadászat hátrányos helyzetbe kerülhet. Ezt szem előtt tartva hang­súlyozni kell a vadászat népgazdasá­gon belüli helyének gondos mérlege­lését. Az érdekelt felek nem fogják megengedni a vadászat szerepének túlzott hangsúlyozását a mezőgazda­sági termelés rovására még az erdő­területeken sem. Szlovákia rendkívül nagy értéket jelentő vadállománya megköveteli, hogy óvjuk és továbbfejlesszük ered­ményeinket. Keressük a fejlesztés és irányítás olyan módozatait, amelyek az erdő-, a mező- és a vadgazdálko­dás teljes összhangját eredményezik. J. M. HABROVSKÍ S Sikeres vadászat Szabó György már évek őta a J salkai (Ipolyszalka) Jánošík vá­jj dásztársaság tagja. Számos őz-, í szarvas-, vaddisznó-, borztrófeával ' dicsekedhet. „A vadászatra fordí-0 tott idő mellett a sikerhez szakér­­j telem, de szerencse is kell“ — * vallja Szabó elvtárs. Nem kerülte - el a szerencse. Magyarországról, a 1 Börzsöny hegységből egy vaddisz­­í nőcsorda vágott át az Ipolyon. Ter­­. mészetes, hogy útlevél és vámvizs- I gálát nélkül lépték át az állam- I határt. Ezt az alkalmat használta : ki a fiatal vadász és a megzavart J kondából sikerült négy süldőt ki- I lőnie. Ha több tölténye van, a va­dászat talán még sikeresebben. ? végződött volna. Majerszky Márton ♦ j Hét róka egy kazalban ' A -kutya futkosni kezdett a ka­­{ zal körül. Három vadász felfigyelt {erre. A legidősebb vadász, Samuel Geschvantner, a Nebojsai ÁG veze- I tője volt, aki három éve nyugdij­­j, ban van. — Álljatok csak meg, — mon- I dotta a többieknek. Itt biztosan i) rókák vannak. • A három vadász megállt és iz­­; gatottan nézte a kutya futkározá- I sát. Kis idő múlva a kutya a ka- 2 za! egyik sarkában eltűnt. Fel* ; riasztotta a rókákat és azok me- I nekülni próbáltak. Az egyik va- I dász lőtt, mire a róka felbukott a » szalmakazal közelében. így került » terítékre a többi is... Krajcsovics Ferdinánd HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • „Az utolsó mohikán" A múlt századból fennmaradt ok­mányok arra utalnak, hogy a Csalló­közt bővizű erek, patakok és folyók szelték keresztül, melyekben a halak minden fajtája tömegével élt. A nép­törzsek fő foglalkozása a halászat volt. Ezt az is bizonyítja, hogy a te­lepülések helyén ‘létesült községek el­nevezésében, valamint a déli járások­ban élő családok nevében megtalál­ható a rokoni kapcsolat. A komáromi járásban például gyakran találkozunk a Csukás, a Harcsás, a Keszeg, a Csík nevekkel. De nemcsak a járásban, hanem Komáromban is, ahol a halá­szat gazdag múltra tekint vissza. Ko­máromban igen sok család mesterség­­szerűen űzte a halászatot. Egyes csa­ládok nemzedékeken keresztül a vize­ken éltek. Ezek közé sorolható a Czilllng család is. Idősebb Czilling András kiváló is­merője volt e szakmának. Egy kora­beli tudósítás arról számol be, hogy a mai hajógyár helyén egyszer olyan gazdag zsákmányra tett szert, hogy a kifogott halat hat csónakkal tudták csak elszállítani. A gazdag zsákmányt a bécsi, a brnői és ungvári halkeres­kedők vásárolták meg 400 koronáért. De adjuk át a szót András bácsinak. — A halászmesterség nem volt ép­pen könnyű foglalkozás, mert sokszor heteket kellett a víz mellett tölteni, dacolva az Időjárás viszontagságaival. Am a halászattal járó izgalom és a bőséges zsákmány gazdagon kárpó­tolt. Ahhoz azonban, hogy valakiből jo halász legyen, sokat kellett tudni, tapasztalni. A jó halásznak ismernie kellett az egyes halfajtákat, a halak élettanát és mindazon jelenségeket, melyek a halak életével összefügg­tek. A Czilling család jelentős szerepet töltött be a komáromi halászok életé­ben. Czilling józsef több évtizeden ál volt a komáromi halászcéh mestere fia, András, pedig a céh jegyzője. A­mikor első ízben jártam Czilling And­­lás halászmesternél, sok érdekes dol­got tudtam meg. Az akkor 71 éves — jelenleg 81 éves — öreg halász meg­nyerő külsejével, halk szavával szinte észrevétlenül lopta be magát az em­ber szívébe. A csendhez szokott em­ber egy régi, ismeretlen világot tárt fel előttem abban a szobában, amely­ben életének, Ifjúságának legszebb emlékeit őrzi. A városrendezés azon­ban kiszakította őt abból a megszo­kott .környezetből és most a IV. lakó­telep egyik épületében éli egyhangú életét. Régi könyvek, megsárgult iratok fekszenek az asztalon. Az utóbbiak közül néhány már csak másolat, mert az eredeti példányokat a komáromi horgászegyesületnek adta megőrzés végett. Azonban ezekből is megtudom, hogy például a rév-komáromi halá­szok 1456-ban érdekvédelmi szerve­zetet — halászcéhet' — alapítottak A halászcéhnek 142 tagja, ebből 36 mestere volt. Egy másik írás arról szól, hogy 1813. április 6-án kelt ki­rályi tervezetbe foglalták össze azo­kat a jogokat és kötelességeket, ame­lyeknek a betartása a céh tagjaira nézve kötelező volt. A tervezet 20 cikkelyből állott. Aki megszegte en­nek valamelyik cikkelyét, pénzbírsá­got kellett fizetnie, és ez az összeg a céh pénztárát gyarapította. Egy másik iratból az derült ki, hogy a rév-komáromi halászok társa­dalmi helyzete egészen más volt, mini a város többi polgáráé, mivel bizo­nyos kiváltságokat élveztek. Kiváltsá­gaikat, jogaikat az uralkodó szabta meg. Így például: ♦ III. Ferdinánd császár 1647-ben szabadságot biztosít a rév-komáromi halászcéh tagjainak és azok utódai­nak. ф f.ipót királv 1696-ban a halak ‘•bad árusítását biztosította. + V. Ferdinánd törvénykönyvben biztosítja a céhbe tömörült halászok jogait. Czilling András 1920-ban lett a ha­lászcéh jegyzője. Ezt a tisztséget 1939-ig látta el, majd a céh meste­révé választották. Céhmesteri funk­cióját egészen 1946-ig ellátta. — Mi volt a céhmester feladata? — tettem fel a kérdést. — A tagdíjak, a bírságolások be­szedése, a felmerült ellentétek és vi­szályok elbírálása. — Mennyi tagdijat fizettek a céh tagjai? — A kifogott halmennyiség árának 25 százalékát voltak kötelesek a ha­lászcéh pénztárába befizetni. Téves volna az a hiedelem, hogy a halászmesternek nem kellett művelt­nek lennie. András bácsi könyvtáré­nak a polcain szakkönyvek, halászati folyóiratok bekötött évfolyamai sora­koznak. Néhányba futólag belelapoz­tam, s közben András bácsi magya­rázott. Nagyon sok ismeretlen foga­lom vált érthetővé számomra. Pél­dául, hogy tőkehálóval csak állóvíz­ben lehetett halászni és ezzel a há­lóval csak hat ember tudott megbir­kózni, mivel a háló hossza 250 méter volt. A háló a közepén zsákszerűén megy össze és ide gyűlnek össze a halak. Ezenkívül volt még balindháló, ke­szegháló és búvárháló Is. Mindegyik hálónak megvolt a jellegzetessége és küldetése. Igen fontos kelléke volt a halászatnak a ladik is. Czilling And­rás bácsinak négy halászladikja és vagy 21 bárkája volt. Az utóbbiakba kerültek tárolás céljából a kifogott halak. A halászladikok hossza általá­ban kilenc, szélessége pedig másfél méter volt. Az volt a jó ladik, amely­nek csak egyharmada érintette a víz­felületet. fgy könnyen siklott a folyó vizén. A halászok igen sok időt töltöttek a szabadban, a folyóvizek közelében. Ezért hajlékra volt szükségük. Ezt a feladatot látták el a halásztanyák, amelyek közvetlenül a folyók mellett épültek. Czilling András hal*«vmes­­ternek három halásztanyája volt. Egyik a mai kikötő helyén, a másik a volt dunai üdülőnél, a harmadik pedig a Nyitra folyó partján. Itt töl­tötte életének nagy részét. A szabad­ban eltöltött évek, a friss levegő jó­tékony hatással volt egészségére. Senki se mondaná róla, hogy már 81. életévét tapossa. — Melyik volt életének legszebb halászélménye? — A sok élmény közül kettőt tar­tok számon. Az egyik 1928-ban tör­tént, amikor egy 80 kilós harcsa ke­rült hálónkba, a másik pedig az 1947-es évhez fűződik, amikor egy 45 kilós harcsát zsákmányoltunk. Bizony egy-egy ilyen fogás megdobogtatja a tapasztalt halászember szívét is. Beszélgetésünk csapongva szálldo­­sott a múltban, fgy derült fény arra is, hogy a halászcéhnek volt egy szé­pen faragott, díszes ládája, melyben a céh iratait és értékeit őrizték. Ezt a céhládát 1811-ben készítették és 1967 végéig András bácsi birtokában volt. Nyomós okok arra késztették, hogy megváljon tóle és a fontos ira­toktól. Ezeket a komáromi horgász­szervezet elnökének: Gecző Béla mér­nöknek adta át azzal a kikötéssel, hogy örök Időkre Komáromban ma­rad, az itt létesítendő halász-múzeum­ban. Mielőtt azonban a halász-mú­zeum teljes anyagának összegyűjtése megtörténne, szükséges lesz ezeket az iratokat preparálni, hogy meg­mentsük az utókor részére. Még két dolgot tartok fontosnak megemlíteni ezzel kapcsolatban. Az első a halászcéh esküje. A halász­céhnek külön esküje volt, mélyet minden céhtagnak le kellett tennie. Esküvel kellett köteleznie magát, hogy mindenben alárendeli magát a tervezetben foglaltaknak. A másik pe­dig András bácsival függ össze. 1947- ben Khin Antal, a komáromi múzeum egykori igazgatójának kezdeményezé­sére, egy halászati kiállítást rendez­tek Komáromban. A halászati felsze­relések nagy részét Czilling András, az öreg halász adta, és segített a ki­állítás megszervezésében is. Az ér­dekes kiállítást sokan megtekintették. A komáromi múzeum igazgatósága értékelve András bácsi ügybuzgósá­­gát, egy díszes oklevéllel tisztelte meg, mely ott lóg a szobája falán. Czilling András bácsi jól megérde­melt pihenő napjai egyhangúan pe­regnek. A halászszenvedély már csak a múlt felidézében tér vissza. Csak azt fájlalja, hogy mind kevesebb a hal, s ezt az egyre szaporodó ipari üzemekből kibocsátott szennyező a­­nyagok idézik elő. Az élet őszét élő utolsó mohikánnak őszinte szívből még sok-sok nyugalmas napot és jő egészséget kívánunk. ANDRISKIN JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom