Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 3, A haladás (Folytatás az 1. oldalról) A sikerek persze nemcsak a szervezésen, hanem a termelési technológia színvonalán is múlottak. Ebben a tekintetben az állami gazdaságok és más szocialista mezőgazdasági üzemek is magától értetődően a szovjet ismeretekre támaszkodtak s ennek köszönhető, hogy szocialista mezőgazdaságunk aránylag rövid időn belül megbirkózott a kezdeti fogyatékosságokkal és figyelmet érdemlő sikereket érhetett el a termelés hatékonyságának a növelésben. A korszerű gépek és más eszközök hozzáértő kezelésében, az új termelési technológia meghonosításában, a termelés ipari szervezési formáinak a bevezetésében, s ugyanúgy a munkatermelékenység növekedésében — kezdetben — az állami gazdaságokban is akadtak problémák. Ez mindenekelőtt a politikailag és szakmailag képzett dolgozók hiányának volt a következménye. A korszerű eszközök, műtrágyák és biológiai anyagok teljes kihasználásához nem volt elegendő szakemberük. Vezető tisztségekbe gyakran olyan munkásokat emeltek ki, akik a korábbi kapitalista nagybirtokokon a nagyüzemi termelés szervezésében bizonyos gyakorlati tapasztalatokat szereztek. Ezek a későbbiek során rövid és hosszabb távú tanfolyamokon bővítették szakmai ismereteiket, majd megbízhatták őket a gazdaságok vezetésével. A vezető dolgozók kiválasztásakor az öntudatos helytállás, a pártunk iránti hűség képezte a fő kritériumot. Ezek az emberek a tőkés társadalomból megmaradt csökevények, a burkolt és nyílt támadások és rágalmazások ellen kemény harcot folytattak, sikeresen védelmezték és fejlesztették a szocialista nagyüzemeket. A tanfolyamokat persze intézményes, rendszeresített oktatás váltotta fel, s ugyanakkor kibontakozott az egyes gazdaságok vezetői között a termelés minden ágazatára kiterjedő tapasztalatcsere is. Egyre nagyobb szerep jutott a dolgozók üzemi, politikai és szakmai oktatásának. Az irányítás, a tudományos és a műszaki kutatás szakemberei, valamint a mezőgazdasági iskolák tanárai a dolgozókat tájékoztatták a növénytermesztés és az állattenyésztés alapismeretéiről. Így rövid időn belül megismerték és meghonosították a rendelkezésre álló földek nagyüzemi termeiéélharcosai sének, az állatok takarmányozásának, a műszaki berendezések, a műtrágyák, a vegyszerek és a biológiai anyagok ésszerű hasznosításának módszerét. A szocialista mezőgazdaság vezető dolgozói első nemzedékének szakmai felkészültségét szolgáló nevelési módszerek hatásosnak bizonyultak s így lehetőség nyílott arra, hogy az állami gazdaságok saját problémáikkal való vívódás mellett szakemberekkel is segítsék az alakuló földművesszövetkezeteket. A kezdet kezdetén a szövetkezetek sokasága az állami gazdaságok szakembereinek felügyeletével és segítségével készítette el termelési-pénzügyi tervét, alakította meg a munkacsoportokat, váltotta valóra a termelés igényes teendőit. Az állami gazdaságok több tapasztalt szakembert küldtek a szövetkezetekbe, hogy segítségükkel megszilárduljon azok gazdasági helyzete. Ezek az emberek éveken keresztül szervezték a szövetkezetek termelését. Többen közülük továbbra is a szövetkezetekben maradtak és vállalták az egyre igényesebb feladatok teljesítését. Azzal, hogy az állami gazdaságok az ország minden táján aránylag gyorsan megalakultak, egyben a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés szószólóivá is váltak. Még akkor is jelentős politikai feladatot teljesítettek, ha nem mindegyik gazdaságnak sikerült elérnie a szocialista nagyüzemi termelésben jő példát mutató állami gazdaságok színvonalát. Mivel a fogyasztói igények a nagyüzemi termelés szervezésének fogyatékosságai ellenére is növekedtek, követelményként jelentkezett az üzemirányítás és munkaszervezés új elemeinek keresése és térhódításának biztosítása. Annak érdekében, hogy következetesen teljesítsük a jó minőségű nemesített vetőmagok termelési feladatát és a jó hasznosságú gazdasági állatok szaporítását, 1962-ben — a kimagasló sikereket elért állami gazdaságok bázisán — szakosíott vetőmagtermesztő és állatnemesítő szervezetek jöttek létre, amelyek sikeresen teljesítették küldetésüket. Az állami gazdaságok termelésének fejlődésére nem a legkedvezőbben hatott az egyébként időszerű és szükségszerű intézkedés, melynek értelmében a gazdaságilag legyengült szövetkezetek egész sora az állami gazdaságokhoz csatlakozott. Mint tudjuk a hegyi, a hegyaljai körzetekben és egyes városok körzetében gazdálkodó szövetkezetek földalapja és összes tulajdona, s persze az adóssága is a szövetkezeti tagság jóváhagyásával az állami gazdaságok hatáskörébe került. Azzal, hogy az állami gazdaságok magukra vállalták ezeket a terheket, hozzájárultak a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez, lényegében a megmaradt földművesszövetkezetek fejlődéséhez szükséges előfeltételek országos méretű kibontakozásának megkönnyítéséhez is. Az utóbbi három évtized alatt szocialista mezőgazdaságunk — s azon belül állami gazdaságaink — jelentős sikereket értek el a termelésben. Persze megoldatlan problémák még ma is akadnak, melyekről a CSKP KB 1975. évi októberi plénumának az állami gazdaságok fejlesztését célzó fő programja is megemlékezett. A fogyatékosságot a rendszertelen, vagyis a felaprózott földalapban, a tudományos-műszaki ismereteknek a gyakorlatban való hiányos és lassú átültetésében, a belüzemi szakosítás, a termelés, az elsődleges nyilvántartás alacsony színvonalában jelölte meg. Az állami gazdaságoknak napjainkban az a feladatuk, hogy a gyakorlatban minél hatékonyabban alkalmazzák a tudományos-műszaki ismereteket és vívmányokat, szorgalmazzák a termelés ésszerű összpontosítását és a célnak legjobban megfelelő szakosítást, az üzemirányítás és szervezés leghatékonyabb formáinak bevezetését, tehát, hogy termelésszervezésben, a szakosított növény- és állattenyésztés korszerűsítésében követésre méltó példát mutassanak. Szükséges, hogy az állami gazdaságok módszeresen és rendszeresen vizsgálják és értékeljék a tudományos kutatás vívmányainak termelést növelő hatását, hogy vállalják az új gépek és gépparkok, valamint a termelés új technológiájának kipróbálásával járó rizikót, tehát szavatolják, hogy a legszélesebb körű termelési gyakorlatba valóban használható és gazdaságosan használható eszközök kerüljenek. Az új, korszerű állattartó telepeket fel kell használni arra is, hogy a mezőgazdasági iskolák tanulói a szakmai gyakorlatok alkalmával ott gyakorlati ismeretekre tehessenek szert. Csak így válhatnak későbben a leghaladóbb termelési és szervezési módszerek szószólóivá, s valóban korszerű termelési technika és technológia meghonosítóivá s ennek kapcsán a termelés hatékony növelőivé. Jó úton az önellátás felé A CSKP KB 1975. évi ülésének záradékait annak idején a Nesvadyl (Naszvad) szövetkezet kommunistái is gondosan lebontották és nagyon igényes távlati feladatokat tűztek ki. Vajon hogyan sikerült e célkitűzéseket megvalósítani, milyen fejlődés tapasztalható az állattenyésztés szakaszán — erre kértem választ Kiss Ferenc elvtárstól, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnökétől. A fejlődést a szarvasmarha-tenyésztésben elért eredményekkel igyekezett ecsetelni. Többek között megtudtam tőle, hogy a szövetkezetben elsősorban a szarvasmarha-állomány létszámának növelését tartották elsőrendű feladatnak. 1970-ben a szövetkezetben 1030 szarvasmarhát, ebből 516 tehenet tartottak. Ma már szarvasmarhából 2053, s ebből a tehenek létszáma 780. Ugyanakkor az állatgondozók száma csökkent. Mindez céltudatos munka eredménye volt. A szarvasmarha-állomány létszámának növelésével — főleg az 1975-ös év után — fokozatosan növekedett azok hasznossága. 1975-ben egy hektár mezőgazdasági területre átszámítva 592 liter tejet, 333 kg húst termeltek. A tej literenként 36 deka, a hús kilójaként pedig 2 kg és 32 dkg szemes takarmányt használt el. A múit évben egy-egy hektár mezőgazdasági területre 677 liter tej és 375 kg hús termelése jutott. A takarmányfogyasztás a tej literjénél 10 dkg-mal, a hús kilójánál pedig 25 dekagrammal csőikként. A szarvasmarha-tenyésztés múlt évi sikerei csak egy részét képezik annak a fejlődésnek, amit Naszvadon elértek a CSKP KB 1975. évi októberi ülése záradékainak megvalósítása során. A sikerek a jó pártmunkának, az irányítók jó szervezőkészségének és nem utolsósorban az állatgondozók nagyszerű hozzáállásának köszönhetők. E tényezőknek köszönhető az Is, hogy az állattenyésztők sikeresen teljesítették a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére tett szocialista felajánlásukat, amelynek keretében terven felül ötven mázsa húst és százharmincezer liter tejet juttattak a dolgozók asztalára. KOLOZSI ERNŐ A termelés fejlesztését célozza A múlt év gazdasági eredményeinek birtokában arra lehet következtetni, hogy a lévai járás több éven át stagnáló mezőgazdasági termelésében bizonyos előrehaladás történt. Lényeges javulás tapasztalható a kalászosok termesztésében és a tehénállomány hasznosságában, ahol — járási viszonylatban — meghaladták az egyedenkénti háromezer liter tejtermelési átlagot. A beruházások is gyorsabb ütemben haladtak és a múlt év folyamán több szárítóüzemet, pelletizáló gépsort, tehénistállőt, tizenöt sertéshizladát és a süldők részére nyolc ketreces istállót adtak át küldetésének. Azonban a mérleg a múlt évben sem billent a pozitív eredmények javára. A tervfeladatokat több ágazatban nem sikerült teljesíteni. Ezért az előbbi évektől eltérően a közeledő zárszámadó közgyűléseknek fokozott szerepük lesz a fogyatékosságok feltárásában, valamint a termelés fejlesztési lehetőségeinek kiaknázásában főleg ott, ahol lemaradás mutatkozott. A zárszámadásra való jó felkészülésben fontos mozgósító erővé vált az efsz-ek IX. kongresszusát megelőző vita. A mezőgazdasági üzemek egyes részlegein, a zárszámadásra kisebb munkacsoportokon belül megtartott gyűléseken készülnek fel a múlt év gazdasági eredményeinek, valamint az idei évre kitűzött konkrét feladatoknak a megvitatásával. Ezzel párhuzamosan a kongresszusi vitaanyaggal Is behatóan foglalkoznak. A javaslatok és hozzászólások a lemaradozó ágazatok fellendítésére irányulnak. Az efsz-ek többségében ezért a vita középpontjába olyan fontos kérdések kerülnek —, mint például a kukorica-program megvalósítása, a tömegtakarmányok tokozott mértékű termesztése, a rétek és legelők hatékonyabb kihasználása, a cukorrépa, a hüvelyesek és az olajosnövények termesztésének fokozása, a talajjavító munkálatok gyorsabb ütemű végrehajtása, a hústermelés növelésé stb. —, melyeknek megoldása elősegítheti a múlt évi kiesés behozását és az idei tervfeladatok teljesítését. A viták során fokozott figyelmet fordítanak a gazdasági, irányítási, szervezési kérdésekre, a dolgozók szociális és anyagi helyzetére, a munkakörülmények javítására, valamint a kezdeményező készség serkentésének lehetőségére. A zárszámadásra való felkészülést és a kongresszust vitát a jml, valamint az SZFSZ aktivistái irányítják és ellenőrzik. A járás egyik legnagyobb gazdaságában, a kálnai Augusztus 29. Efszben, teljes felelősségtudattal készültek fel a szárszámadásra. Az idei tervfeladatokat, célkitűzéseket részlegekre, ágazatokra, csoportokra bontva vitatták meg. Ugyanis a négy évvel ezelőtt nyolc község összevonásával létrejött nagyüzemi gazdaságnak sok problémával kell még szembenéznie, habár nem egy nehézségen már túlvannak. Hiszen a társulás előtt többnyire gyengén gazdálkodó szövetkezetek rövid időn belül közepes szintre emelkedtek. V Finta István mérnök, a szövetkezet közgazdásza, elmondotta, hogy a legnagyobb problémák az állattenyésztésben merülnek fel. A telepeken elszórtan elhelyezett állatcsoportok, a körülményes ember- és anyagmozgatás sok nehézséget okoz a munka irányításában, szervezésében és ellenőrzésében. Ha azt vesszük, hogy a szövetkezet területe negyvenhat kilométerre terjed ki, akkor ez érthető is. Azonban a helyzet javítására törekvő szövetkezetben a vita során több hasznos, értékes javaslat és elképzelés született. A legfontosabb megoldásra váró kérdés az állattenyésztés átszervezése, vagyis összpontosítása. Ezt részA takarmányok étrendi hatásáról Az állattenyésztés területén dolgozó szakemberek megfigyelése szerint a táplálóanyagok kihasználása mindenekelőtt a takarmány minőségétől, a tárolás és a tartósítás szakszerűségétől függ. A rostban gazdag takarmánynövények sejtfalai kemény burkot képeznek. A táplálóanyagok nehezen és csak kis mértékben szabadulnak fel az emésztés során. Emiatt nemcsak a rost, hanem az általa „bezárt“ más táplálóanyagok is rosszul hasznosulnak. A rosttartalom egy százaléknyi növekedésével 1,5—2,5 százalékkal csökken a szervesanyag kihasználása a sertéseknél és a baromfinál. Az állatorvosok megfigyelései szerint a rosttartalom növekedésével a szervesanyag emészthetősége a sertésnél kétszer, a baromfinál pedig háromszor olyan mértékben romlik, mint a kérődzőknél. A jól kiegyensúlyozott takarmányadagban valamennyi táplálóanyag kihasználása jobb, mint az egyoldalú takarmányoknál. A szénhidrát és a nyersrost aránya jelentősen befolyásolja a takarmány kihasználását. A rostban gazdag, szénhidrátokban szegény takarmányokból a bendő-mikroorganizmusok nem tudnak elegendő energiát meríteni, a rostnak csak egy részét tárják fel. A szénhidrátnak a rosttartalommal arányban nem álló nagy mennyisége is hátrányos. Ilyenkor főképpen a szénhidrátot bontják el a mikroorganizmusok. Emiatt emésztési zavar keletkezik. A megszokott összetételű takarmányadag meghatározott bendő- és bélmikroflórát alakít ki. A hirtelen takarmányváltoztatáskor az emésztésben zavar keletkezhet. Egyes táplálóanyagok tökéletlenül hasznosulnak. A táplálócsatornában fokozódnak a rothadási folyamatok. Dugulás és hasmenés Is felléphet. Az erjedési gázok és toxinok mérgezik a szervezetet. A hirtelen takarmányváltoztatás a tehenek tejtermelését 25—40 százalékkal is csökkentheti. Általában 2—3 hét kell hozzá, hogy a bendö- és a bélmikroflóra az új takarmányra áthangolódjék. Az állatokat az új étrendre szoktatni kell. A jé étrendi hatás kellemes közérzetet vált ki háziállatainknál. Ilyenkor az emésztés, a takarmányok tovahaladásának a sebessége s a bélsár konzisztenciája normális. Jelentéktelenek a rothadási folyamatok a bélben és könnyed az állat ürítése. A nagy víztartalmú és az emésztőrendszert Ingerlő takarmányok rendszerint hasmenést okoznak. Ilyen hatásuk van a zsenge zöldtakarmányoknak, a répának, a gyári moslékoknak stb. A romlékony, illetve romlott, erjedt takarmányok erős hasmenést okoznak. A cukornak és a cukorban gazdag takarmányoknak (pl. melasz) is hasmenést kiváltó hatásuk van. A cukorból képződő szerves savak és gázok, a cukrokon gyorsan és nagy mértékben szaporodó mikroorganizmusok anyagcsere-termékei ingerük a táplálöcsatornát. A gyomor- és bélmozgás s az í ürítés gyorsabbá és szaporábbá válik. A szervezet sok vizet veszít és legyengül. Ezeknek a hátrányoknak az elkerülése érdekében Idényben a zsenge zöldtakarmányokat csak kellő szoktatás után, lehetőleg kissé fonnyasztva, mérsékelt adagban etessük. Répát és a moslékot túlzott adagban ne adjunk a háziállatoknak. Tanácsos ezeket dugító hatású takarmányokkal együtt etetni. Gyakran előfordul, hogy az egyes takarmányok táplálóanyagaiből főleg a kérődző állatoknál jóval több gáz képződik az emésztőcsatornában az átlagosnál. A zöldtakarmányok egy kilogrammjában a szarvasmarháknál és a juhnál — normális körülmények között is — mintegy hat liter gáz keletkezik. Különösen nagy lehet a káros mikroorganizmusokkal megtámadott (ázott, befülledt, harmatos, tárolás alatt megnyirkosodott) pillangós Zőldtakarmány gázkeltő hatása. A gázok böfögéskor „bendőgázok“, illetve bélsárürítéskor „bélgázok“ formájában távoznak az állatból. Mennyiségük és összetételük a takarmánytól függ. Az erjedési gázok a takarmánypépben habzást váltanak ki. A habképződés megakadályozhatja a gázok távozását a táplálőcsatornából. Fokozatosan felhalmozva feszítik az előgyomrok (kérődzőknél), illetve ' belek falát (lónál), előgyomor és bélfelfúvédást (kólikát) is okozhatnak. A táplálócsatorna kellően feszült, tónusos állapota a ránehezedő nyomással megszűnik. Elernyed, keverőtovábbító mozgásai egyre lassúbbakká válnak, meg is szűnhetnek. A takarmány megreked, majd rothadni kezd, ami végső soron az állat pusztulásához vezethet. Ma a felfúvódás megszüntetésére — a szúrcsapoláson és a szondázáson kívül — több módszerrel próbálkoznak. Habzásgátlő lipideknek az előgyomorba juttatásával, antibiotikum etetésével vagy detergens anyagoknak a bendőbe juttatásával védekezhetünk. Az egyik ; legismertebb felfúvődásgátló készítmény a „Poloxalene“. Dr. László László, tudományos kutató ben már sikerült Is megoldani, a hízőmarhák és borjak összevonásával egy telepre. Ez Idén pedig a több mint kétszáz férőhelyes tehénistálló felépítésével további lépést tesznek előre. További intézkedésként bevezetik a kocák mesterséges megtermékenyítését, hogy a múlt évi igen gyenge malacelválasztás az Idén 'kedvezőbben, vagyis a tervhez mérten alakuljon. Sokat várnak a rugalmasabb gazdasági irányítástól is. Ebben nagy segítségükre szolgál az év elején üzembe állított munkairányító rádióközpont, amely lehetővé teszi az adatok napi összegyűjtését, kiértékelését és behatóbb ellenőrzését. Jobban érvényesítik az ágazati irányítási rendszert Is. A telepzootechnikusok nagyobb hatáskört kapnak — például a takarmánygazdálkodásban —, de ezzel szemben fokozódik a személyi felelősségük is. A két fő részleg jó összehangolása végett például a növénytermesztés veszi át az Istállótrágyával való komplex gazdálkodást — a kihordástól kezdve a talajba juttatásig. A növénytermesztés szakaszán a gépek hatékony kihasználását a? új — Szlovákia egyik legkorszerűbb — gépjavító és Irányító központjának átadása teszi majd lehetővé. A hektárhozamok növelésében a fontos intézkedések egyike a műtrágyák és vegyszerek ésszerű kihasználása lesz. Ebben pedig teljes mértékben kihasználják az Agrokémiai központ repülőgép-szolgálatát. Már tavaly hozzávetőlegesen nyolcezer hektárt repülőgéppel kezeltek, s ez a módszer Igen gazdaságosnak és hatékonynak bizonyult. Több javaslat érinti a takarékos gazdálkodást is. Ennek leghatékonyabb eszközévé az anyagi érdekeltség válik. A traktorosoknak és gépkocsivezetőknek például a megtakarított üzemanyag értékének a huszonöt százalékát fizetik ki. Hasonló anyagi ösztönzésen alapuló rendszert az erőtakarmány megtakarítása végett Is be akarnak vezetni. A dolgozók aktivitását, kezdeményezőkészségét a még kiterjedtebb szocialista versenymozgalommal serkentik. A szocialista brigádok számát például az idén nyolcról tizenötre növelik. A munkaerők stabilizálása is az eddiginél sokkal nagyobb teret kap, elsősorban a fokozott szociális gondoskodás révén, amely főleg a lakásépítésre, valamint a szociális létesítmények kibővítésére terjed ki. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az aktív szövetkezeti dolgozók átlagos életkora harmincöt év. Remélhető, hogy majd a zárszámadó évzáró közgyűlésen elhangzó ió elképzelések nemcsak üres szavak maradnak, hanem tetté Is válnak. Hiszen a megvalósításukhoz a reális feltételek adottak. \ KLAMARCSIK MÄRIA mérnök
