Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 8 1979. január &■ Megkezdődött a Nemzetközi Gyermekév Mint ismeretes, ax ENSZ határozata alapján az 1979-es évet a gyermekek nemzetközi évévé nyilvánították. Ugyanebben az évben emlékezünk meg a gyermekek jogainak kinyilvá­nítása 20. évfordulójáról is. A világ lakosságának több mint egyharmada gyermek. S létszámuk eléri az idén a másfél milliárdot. Elő­zetes becslések szerint 2000-ben a vi­lág lakosságának 40 százalékát gyer­mekek fogják képezni. Mindez paran­­csolólag helyezi előtérbe a tartós vi­lágbéke szükségességét, merthiszen a társadalmi haladás csakis békében lehetséges. Mindannyian bizakodva te­kintünk a jövőbe. Gyermekeink egész­séges fejlődése valamennyiünktől meg­követeli a békeharc fokozását, pár tunk politikájának elkötelezett meg valósítását a mindennapi életben. Az ENSZ keretében működő nem­zetközi gyermekalap (UNICEF) fő igazgatója egyik beszámolójában rá mutat arra, hogy korunkban a világ számos országában embertelen körül mények között élnek gyermekek, an nak ellenére, hogy adottak a feltété lek a helyzet javítására. A világ kü­lönböző tájairól az említett szervezet címére küldött helyzetjelentésekből kitűnik, hogy több országban még előfordulnak tömeges gyermekbeteg­ségek, melyek áldozatokat követel­nek. Elszomorító adatok jelentek meg arról is, hogy korunkban sok gyer­mek éhínségben szenved. Paradox­ként tűnik ez különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás korszakában élünk, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar soha nem tapasztalt ütemben fejlődik. A gyarmati orszá­gokban a gyermekek tízmilliói pusz­tulnak el a hiányos táplálkozás kö­vetkeztében. Csupán Latin-Ameriká­­ban évente egymillió gyermek hal meg ilyen embertelen körülmények között. A gyermekorvosok Rio de ja­­neiro-ban tartott kongresszusa meg­állapította, hogy minden félperc alatt egy gyermek hal éhen. Az Egészség­ügyi Világszervezet felhívással for­dult a világ lakosságához, melyben a figyelmet a gyermekek és anyák vé­delmére összpontosítja. Mindenek­előtt a fejlődő országokról van szó, hiszen a gyermekek 70 százaléka ezek­ben az országokban születik, ám a róluk való gondoskodás nem felel meg a legminimálisabb követelmé­nyeknek sem. A jelentésből kitűnik, hogy 43 mil­lió 6—1Б év közötti gyermek végez fizikai munkát egészségtelen körül­mények között. A fejlődő országok­ban például a gyermekmunkaerő ké­pezi a foglalkoztatásban lévő szemé­lyek 30 százalékát. Elrettentő adatok kerülnek napvi­lágra az analfabetizmus gyakoriságá­ról és elterjedéséről is.. Latin-Ameri­kában a 73 millió iskolaköteles gyer­mekből 33 millió egyáltalán nem jár iskolába. Figyelemreméltó az, hogy az emberi jogok „bajnokának és véd­nökének“ nyilvánított USA-ban 2,5 millió gyermek az utcákon nevelke­dik, mindennemű intézményes neve­lésből kizárva. A fajgyűlölő Dél-Afri­kai Köztársaságban a színesbőrű gyer­mekek 70 százaléka mindössze két évig jár iskolába, ám a középiskola első évfolyamába már csupán öt szá­zalékuk kerül. A Nemzetközi Gyermek­év szervezésével megbízott titkárság statisztikai kimutatásából kitűnik, hogy a fejlődő országokban 350 mil­lió gyermek számára a táplálék mi­nimuma sincs biztosítva, de ugyanez vonatkozik az egészségügyi ellátott­ságra és a művelődési lehetőségeikre is. A felsorolt adatokból nyilvánvaló, hogy milyen nagy különbségek van­nak a gyermekekről való gondosko­dás területén az egyes országokban. Tudatosítanunk kell azt is, hogy szá­zadunkban megvannak a reális felté­telek a hibák kijavítására, hiszen soha nem látott ütemű fejlődést ért el a tudomány és a technika. A kü­lönbségeknek természetesen társadal­mi gyökerei vannak. Sok országban tetemes összegeket fordítanak a fegy­verkezésre. A józanul gondolkodó em­berekben gyakran felvetődik a kér­dés: Miért nem fordítják a dollármil­liókat az életszínvonal emelésére? Miért létezik még mindig a bizalmat­lanság az egyes országok között? Mi­kor kerül sor az általános és teljes leszerelésre? Olyan kérdések ezek, melyek mindannyiunkat érdekelnek, hiszen gyermekeink békés, boldog jövőjéről van sző! Az 1979-es év örömteljes lesz a gyermekek számára. A szórakozási lehetőségek egész skálája teszi meg­hittebbé, tarkábbá gyermekeink éle tét. Többek között sor kerül a szo­cialista és a fejlődő országok gyer­mektalálkozóira. A kölcsönös látoga­tások lehetőséget nyújtanak arra, hogy behatóbban megismerkedjenek egymás életével, örömeivel, gondjai­val. Mi, felnőttek hassunk oda, hogy gyermekeinknek minél több boldog percet, napot, hónapot szerezzünk, osztozkodjunk közös örömükben, vi­gasztaljuk, buzdítsuk őket az életre, a munkára, a nehézségek leküzdésére. Kövessük lengyel barátaink példá­ját, akik díjat tűztek ki a- gyermeke­ket legjobban megörvendeztetők, a derűs, vidám hangulatot teremtők számára. A lengyel úttörők ötlete kö­vetésre méltó! Hassunk oda, hogy mi­nél több felnőtt kiérdemelje ezt a ne­mes kitüntetést. Legyen ez a becses szimbólum a békéért, a szabadságért, a társadalmi haladásért és a leszere­lésért, gyermekeink békés, boldog jö­vőjéért vívott harc megbecsülése, el­ídlDPrPKP JUDr. MICHAL ĎURD1AK A dohányzás nemcsak szen­vedély, hanem társadal­mi szokásforma is, elbí­rálását tehát sok szubjektivitás befolyásolja. A dohányzás te­kintetében az emberek 4, elég jól elkülöníthető csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak, akik sosem dohányoztak, leg­feljebb néha szívnak el egy-egy cigarettát. Életmódjuk ebből a szempontból egészséges, de mint passzív dohányzók, véde­lemre szorulnak. let után fejfájás kínozza. És mit tesz ilyenkor? Rágyújt. Erre készteti a legkisebb zökkenő is, idegesen, nemegyszer reme­gő kézzel nyúl a „bagóért“. Fi­gyeljük csak: milyen veszedel­mesen emlékeztet ez a szoron­gó neurózisra jellemző mecha­nizmus a neurotikusok fokozott italfogyasztására. Jóllehet, a nikotin károsító hatása nem olyan nyilvánvaló, mint az alkoholé, folyamatában azonban kétségtelen. Az 1960- as évek elején az Angol Ki-Koporsószög Russel és munkatársainak ki­mutatása szerint hat dohányzó által elszívott hat darab ciga­retta, a közös helyiségben tar­tózkodó nem dohányzót egy ci­garettának megfelelő szénmo­­noxid belélegzésére kénysze­ríti, ,ami vérében is kimutatha­tó. A második csoportba tartoz­nak a csak mérsékelten, leg­feljebb napi 10—14 cigaretta erejéig dohányzók. Náluk ez nem szenvedély, ihkább csak szokásforma. Képesek lemonda­ni róla, nyilvános helyiségben akár órákig nélkülözni a ciga­rettát. A harmadik csoport a szen­vedélyeseké, a napi nagy meny­­nyiségű nikotint „fogyasztóké“. Állapotuk kóros, az alkohol-, a kábítószer-élvezőkéhez hason­lítható. (Az idült alkoholisták többsége egyébként szenvedé­lyes dohányzó is.) Általában neurotikus szorongó alkatúak, a cigaretta nélkülözése inger­lékennyé, idegállapotukat fe­szültté teszi. A szenvedély rabjainak gyak­ran nem is az egész cigaretta elszívása fontos, hanem első­sorban a rágyújtás pillanata, az első mély szippantás a füstből. Tévedés ne essék, a nagy dohányos tudja, hogy mindez ártalmas, mégsem képes fel­hagyni vele, éppen azért, mert szenvedélye. Pedig rossz száj­ízzel, görcsös köhögéssel ébred, gyakran, főleg egy-egy értekez­rályi Orvostársaság, mint tudo­mányos szervezet, elsőként hív­ta fel a közvélemény figyelmét a veszélyre, és mindenekelőtt orvosoktól, egészségügyi dolgo­zóktól kért példamutatást. 1970-ben pedig az Egészség­­ügyi Világszervezet fordult fel­hívással tagországaihoz, a do­hányzás csökkentése és első­sorban a passzív dohányzók vé­delme érdekében, nyomatékkel hangsúlyozva az orvosok és ápolószemélyzet felelősségét. Hátra van még az emberek negyedik csoportja, azok, akik­nek sikerült abbahagyniuk a nagyfokú dohányzást. Legtöbb­ször valamilyen komoly beteg­ség. kényszerítő hatására. Álta­lában szív- és érrendszeri, kü­lönösen a koszorúér-betegség­ben és a magas 'vérnyomásban szenvedők képesek erre. Érde­kes megfigyelés, hogy a gyo­­morfekélyes beteg perforáció vagy ismételt gyomorvérzés el­lenére is általában vígan do­hányzik tovább. Vagy a fiatal­kori érszűkületes megbetege­désben szenvedőket a végtag amputációjának veszélye sem riasztja el szenvedélyétől. Mit lehet tenni? Bármennyire is károsító hatású a koporsó­szög az emberi szervezetre, ki­zárólag olyan intézkedés lehet hatásos, amely számol az em­ber esendő természetével. Enél­­kül reménytelen szélmalom­harccá válik az egész. Mintha haza mennének... A különféle naplók, fényképek, ser­legek, oklevelek és emléktárgyak azt bizonyítják, hogy az Ižai (Izsa) Ki­lencéves Alapiskola úttörői gazdag szakköri tevékenységet fejtenek ki. Az iskola egyik terme klubhelyiség­nek van berendezve, ahol évről évre terebélyesedik az úttörők ötletfája. Ma már sok •ág található rajta, ami gazdag szakköri tevékenységet jelké­pez. — Az „ötletszoba“ pionírjaink ked­velt találkozóhelye. Természetesen ki­tárjuk az ajtót az óvoda nagycsopor­tosai előtt is, játszunk velük, megis­mertetjük őket a vörösnyakikendősők munkájával — mondta Bnlajcsik Ju­lianna úttörővezető. — Hány gyerek jár ide naponta? — Negyven-ötven. — És hányán dolgoznak a szakkö­rökben? — Iskolánkban minden pionír részt vesz a szakköri munkában. Nagyon eredményesek és népszerűek a bábo­saink, táncosaink és az ifjú tűzol­tóink. A bábcsoport tagjai Markovics Gi­zella szakkörvezető irányításával a hét minden délutánján próbálnak. Az Elhagyott kunyhó, és az Okosabb en­ged című bábjátékokkal részt vettek a járási fesztiválon s most a Télapó méltó fogadására készültek. A csoport tagjai közül Szabó Csilla, Dolný Szo­­nya, Bálint Mónika és Juhász Attila a legszorgalmasabbak. Saját készítésű bábjaik nyomán szinte felelevenedik a mesevilág. Kezükben csetllk-botlik a bohóc, délcegen jár az ólomkatona. Mesék születnek a fülemüléről, a rút kiskacsáról, a hűségről, a becsületről és a sikerről. A negyventagú tánccséport a želie­­zqvcei (Zseliz) népművészeti fesztivá­lon is sikeresen szerepelt. Műsorukon helyi népszokások és népitáncok sze­repelnek. A csoport munkáját évek óta Bulajcsik Julianna vezeti. Koczka Krisztina, Németh Dóra, Anda Róbert, Kurucz Alica és Attila a legszorgal­masabbak: a próbákra szombaton és vasárnap is szívesen járnak. — Nem kell begyulladni... — vall­ják a tűzoltókör tagjai: Janetka Albert és Latimorszký Róbert. A Komlósi Menyhért igazgatóhelyettes vezette két tűzoltóraj rendszeresen részt vesz a körzeti versenyeken. Céljuk a tűz­esetek megelőzése, s főképpen arra ügyelnek, hogy a gyufa játékszerként ne kerüljön a fiatalabb pajtások ke­zébe. A Petőfi Sándor nevű úttörőcsapat tagjai a gazdag szakköri tevékeny­ségnek köszönve úgy járnak az isko­lába, mintha haza mennének. — Pionírjaink nagyon szeretnek dolgozni. Szinte minden percüket be­osztják — mondta búcsúzáskor a pio­nírvezető. Valami mégis nagyon fáj nékik. Munkájukat, szorgalmukat — elsősor­ban a kerületi és országos rendezvé­nyeken — nem értékelik úgy, ahogy azt megérdemelnék. Az „ötletek szobája“ elsötétül. A mesék hősei aludni térnek. Az ólom­katonák helyett — egy másik helyi­ségben — a táncosok próbára készül­nek. Igazi gyerekek ... Törékenyek, csodálkozó szeműek ... Megérdemel­nék a nagyobb elismerést, biztatást és útmutatást. —csiba— IERESZTREJTVÉRY 11 Űrhajósok Jancsi előtt rajzlap, doboz, színes kréta, néhány vonal és kész a szép űrrakéta. Csillagok közé száll rajta vidám kedvvel, a négyéves Karcsi nézi sóvár szemmel. — Ne búslakodj öcskös, szállj be Inkább gyorsanl Máris ketten ülnek elől a kabinban. Égő szemű bolygók jönnek nagy karéjba’ álmélkodva szólnak: — Micsoda rakéta?! Tetszik a biztatás a kis pilótáknak, elég egy pillanat s a Tejúton járnak. Figyeli a nagyi bátor unokáit, talán bizony ő Is a magasba vágyik?..: — Jöjjön velünk ...! — hívják — épp kell egy főszakács. Ügy lesz Igazán szép ez az űrutazás. NÉMETH MÄRTA VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze, zárt betűk: s, j, n, 6, b, z, 6. 9. Rangjelző szócska. 10. Merít közepén. 11. Szövetkezet hozzátartozója. 12. Francia névelő. 13. Növények kapasz­kodására szolgál. 14. Tanonc. 15. To­va. 17. Erna Anna. 19. Területmérték. 20. Gyümölcsnedv. 21. Talál. 23. Ko­pár. 26. Lapos. 27. Számnév. 29. Ruha­darab. 30. ötven százaléka. 31. Ten­gely szlovákul. 32. Kötősző. 34. Ttltó­­szó. 35. Régi római pénz. 36. Ceruza. 37. Testrész. 38. Fo­lyó a Szovjetunió­ban. 40. Mesebeli varázsló. 42. Menet eleje. 43. A pincé­be. 44. Harckocsi. 46. Lakoma. 49. Bhakespeare-király. 50. Három több szláv nyelvben. 51. Előbbre jut. 53. Régi római köszön­tés. 54. Indulatszó. 55. Március kez­dete. 56. Sertléslak. 58. A technikai atmoszféra, röv. 59. Kezébe fog. 61. Fűszernövény. 62. A Ludolf-féle szám. 64. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.j. 65. Sin betűi felcserélve. 66. Folyadék. 67. Nemzetközi segélykérő jel. FÜGGŐLEGES: 1. Alumínium vegy­­jele. 2. Muzsika. 3. Farkas. 4. Üt Ró­mában. 5. Becézett Etel. 6. Pedagó­gus. 7. Parlagon hagyott föld. 8. Olasz névelő. 9. Az idézet második része, zárt betűk: z, m, é, e, t, s. 16. Janá­ček cseh zeneszerző személyneve. 18. Szláv férfinév. 20. Egyfajta szín. 22. Mellrész. 24. Szintén. 25. Fél alma. 26 Tiltószó. 28. Ipari növény. 30. Vá­laszol. 33. Ételt ízesít. 34. Tagadószó. 39.........Margit magyar színésznő. 41. Kikötőgát. 43. Megolvadt kőzet, ék. h. 45. Lám. 46. Tantál vegyjele. 47. Hely­rag. 49. Ernő Aladár. 51. Török női lakosztály. 52. Asszony olaszul. 55. Piciny szlovákul. 57. Római ötvenket­tő. 60. Növényi Ital. 61. A legmaga­sabb értékű kártyalap. 63. Igevégző­dés. 66. Paripa. Beküldendő a vízszintes 1, és füg­gőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 49. és 50. száma kereszt­rejtvényének helyes megfejtése: A kertészkedés kellemes és hasznos idő­töltés — A nyűltenyésztés fejlesztése népgazdasági érdek. Könyvet nyertek: Bajkai Sándor, Búcs, Pécsik Tibor. Nagycétény (Veľ­ký Cetín). Mázik Lajos, Lénártfalva (Lenártovce), Búkor Valéria, Kürt (Strekov), Hornyák Katalin, Sósár (Solniőka). Szelecky Olga, Galsa (Ho­use).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom