Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. január 20. 14 • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADASZ АТ ф VADÁSZAT ф — -г - -у * - -- - ..................................................■ ------—. — "■■■ i ■ .................................................................................................................—” ' ............................................. Mit tegyünk az apróvad tenyésztésének sikere érdekében? Az elmült év vége felé meghívást kaptam Csallóközbe fácán- és nyúl vadászatra. Nagyon csábító volt a hívás, örültem, hogy kedvenc szórakozásomnak hódolhatok. Csallóköz tájai különben csodálatos látványt rejtegetnek. Minden úgy vonul el előttünk, mint egy hatalmas színes képen. A nyárfa erdők mellett csillogó tavacskák és áthatolhatatlan nádasokkal benőtt területek titokzatos világa fogadja a cserkésző vadászt. A Duna végtelennek tűnő partvidéke az ősvadon gyönyörűségével vetekszik. Csodálom, hogy az illetékes szervek Szlovákiának ezt a részét nem nyilvánítják Nemzeti Parkká. Kisérőm, Szabó Jenő erdészeti mérnök megbízhatóan tájékoztatott a vadállomány fejlődéséről és arról a vadkárról, amit itt a Magyarországról érkezett „bánsági“ szarvasok elkövettek. A nem éppen kedves vendégeket az erdészeti személyzet százhúszra becsülte. Ezek a fiatal nyárfacsemetékben nagy károkat okoztak. Kilövési engedélyt kellett kérni visszaszorításuk céljából. Ebben a körzetben tehát nyolc szarvasbikát lőttek le. Kérdéseimre, a fácán- és a nyúlvadászatra vonatkozóan Szabó mérnök az alábbiakat mondotta: „A nyárasdi vadásztársaság tagja vagyok, s ebben az évben (1978) fácánra nem vadászunk. Nyulakból is csak a szerződéses befogást teljesítjük. A szomszédos vadásztársaságok hasonlóképpen járnak el — fácánt és nyulat nem lőttek.“ Miért? A teljes okot nem tudják, de a mezőgazdasági növények vegyszerezésére gyanakodnak. Morvaországban is azonos a helyzet. A hozzám érkezett értesülésekből tudom, hogy Brno, Pferov környékén és másutt szinten betiltották a fácán és a nyúl vadászatát. Židlochovicén, ahol évente húszezer fácán volt a teríték, a külföldi vendégvadászok eredménye az elmúlt évben éppen a fele, vagyis tízezer volt. A hetényi, a palárikovói, a Suranyi és a losonci járás vadászai szintén panaszkodtak, hogy nagyon gyenge az apróvad állományuk, ezért vadászatukat az idény elején betiltatták. A sliafii vadásztársaság egy zsenge lucernáson tizenhat őzet talált kimúlva. A vadászok a repülőgépről való permetezést okolták, s a vizsgálatok is erre utaltak. A vadgazdálkodás szempontjából mindenekelőtt a nyúlnak, a fácánnak és a fogolynak van gazdasági jelentősége. A lelövési díjakból származó bevétel, az élővad eladásából befolyó jövedelem a leglényegesebb, azonban a legkevésbé értékelik a fogoly és a fácán erdő- és mezőgazdasági haszontételét, amit az állati és a növényi kártevők pusztításával végeznek. Ezt az értéket óvni, ápolni, gondozni kell! Hazánkban a mezőgazdaság' fejlődése — a nagyobb hozamokra való törekvés — magával hozta a munka jellegének módosulását is. Az egy főre jutó munkatermelékenység növekedett. A munkaráfordításból a gépesített munka a döntő. Számos területen nem szab határt a fizikai igénybevétel, mert ezt a szellemi és az anyagi igénybevétel helyettesíti (Gépek, munkaszervezés stb.). A munkaszervezéssel kapcsolatos felelősség sajnos gyakran nem éri el azt a színvonalat, amilyet elvárnánk. Ez nagyon érzékenyen érinti a vadgazdálkodást. S máris eljutottunk a kérdés lényegéhez. Gj műtrágyaszóró gép jelent meg a géppiacon. Az új gép kétszáz hektáron képes kiszórni a műtrágyát naponta. A járműre szerelt daru a tartályt tizenöt perc alatt megtölti ömlesztett műtrágyával. A tartály befogadó képessége tíz tonna, s nagyon könnyen kezelhető. Amennyiben az istállótrágya „termelése“ ez idő szerint elenyésző, a mezőgazdasági üzemek a talajok tápanyag pótlásához műtrágyákat használnak. Minden munka mögött a dolgozó embert kell keresni, s ha az felületes, nem lelkiismeretes, azonnal megmutatkoznak a bajok. Három problémakörre kellene felfigyelni a trágyázásnál. A termelési technikára, a gazdaságosságra és az ökológiára. A műtrágyázással a környezetvédelmi problémák is felszínre kerülnek. A vízvédelmi szakemberek nagy figyelmet fordítanak a felületi vizek műtrágyákkal való szennyezettségére. A szerves és a szervetlen trágyák használatával összefüggésben tudni kell, hogy ha ezeket nagyobb adagban juttatják a földbe, veszélyesek lehetnek vadgazdálkodásunkra, s éppen ezt szeretnénk kiküszöbölni. A gyomirtószerek egyoldalú használata következtében — mint ismeretes — elhatalmasodnak egyes gyomfajok. Ekkor kerül előtérbe a permetezés. Ma úgyszólván minden növényt permetezünk. Az azonban bizonyos, hogy a szakszerűtlen permetezés, a túladagolás veszélyezteti az apróvad életét. A műtrágyázással és a növények vegyszeres kezelésével kapcsolatban volna egy javaslatom. Véleményem szerint keresni kellene egy új hidat a mezőgazdasági üzemek felé. Állandó kapcsolatot kellene tartani velük, pontosan megfigyelni az agrotechnikai teendőket, hogy azokkal egyidőben a vadásztársaságok tagjai is ott legyenek a fészkelő hely megválasztásának a színhelyén, a fészkek felkutatásánál, a tojások összegyűjtésénél stb. Ismeretes, hogy ahol a fácán és a fogolyállomány csökkent, ott nagy mértékben elszaporodtak a kultúrnövényeket károsító állatok és növényfajok. A károsítok elszaporodását nagy mértékben elősegíti a hasznos apróvad létszámának a csökkenése. Ezt tudatosítani kellene a mezőgazdasági üzemekben. Köztudott . ugyanis, hogy a legkevésbé költséges a gazdaságok részére a biológiai növényvédelem, amikor főleg a természet erőit használják fel a kártevők elleni küzdelemben. Azokat az állatfajokat szaporítják el, amelyek ingyenes napszámosokként hűségesen szolgálják a mezőgazdaságot. (Folytatjuk) J. M. Habrovský Ez is közérdek! Vadgazdálkodásunk helyzetére jellemző az állategészségügyi védelem magas színvonala. Jelentős eredménynek minősíthető, hogy Zvolenban (Zólyom) vadegészségügyi laboratóriumot hoztak létre. Ez a laboratórium minden vadtenyésztéssel összefüggő állategészségügyi és általános jellegű vadegészségügyi kérdésnek és az érvényes állategészségügyi jogszabályoknak megfelelően — az Országos Állategészségügyi Intézettel karöltve — jár el minden bejelentési kötelezettség alá eső vadbetegség esetén. A szőbanfgrgó laboratórium dolgozóinak az a feladata, hogy Szlovákia vadegészségügyi helyzetének figyelemmel kisérésével felszámoljuk a vadbetegségeket, egyes kevésbé ismert betegségek kőrtanánák és kórfejlődésének tisztázásával tömeges kezelésre alkalmas új hatóanyagokat hozzanak létre, stb. A laboratórium nagymértékben elősegíti a vadbetegségek és a vadelhullás okainak időben történő felkutatá-Vadgazdálkodás Svédországban Svédországban a nagyvadak tenyésztésének módszereit újabban nagy előnyben részesítik. Erre főleg a vadhús hazai keresletének szüntelen növekedése ösztönözte az illetékeseket. Az országban termelt húsok évi félmillió tonna készletéből napjainkban a vadhús mintegy tízezer tonna, Mivel a fogyasztók sokasága főleg a nagyvadak húsát kedveli, a vadgazdálkodás kedvező feltételei ellenére a Szovjetunióból, Lengyelországból, Magyarországról, Angliából és más országokból mintegy ezerötszáz tonna vadhúst szereznek be, különben nem elégíthetik ki a fogyasztók igényeit. A nagyvadak tenyésztésével és szaporításával mindenekelőtt a külföldről érkező vadhús-szállítmányok'csökkentésére törekednek. Ezen a téren már eddig is figyelmet érdemlő sikereket értek el. Svédországban a vadhús fogyasztói ára alapjában hasonló mint Európa más országaiban. Némi eltérés azonban mégis van. A háztartásokban ugyanis a szarvas friss húsát kedvesét, az országos jelzőszolgálat létrehozását, s a vadásztársaságok támogatásával a betegségek felderítését, a kezelési módok időben történő alkalmazását s ezen keresztül az állomány védelmét, hasznosságának fokozását. Többszöri látogatásom alkalmával a zvoleni Erdészeti Kutatóintézet vadászati laboratóriumában, dr. Farkas állatorvos — a laboratórium vezetője szóvá tette, hogy a vadásztársaságok eléggé kevés anyagot küldenek kivizsgálás és kutatás céljából, pedig elhullott szőrmés és szárnyas vad akad bőven! Felkért, hogy a Szabad Földműves hasábjain hívjuk fel a vadásztársaságok figyelmét a laboratórium létezésére. Eleget téve Farkas doktor kérelmének, még annyit tennék hozzá, hogy ne sajnálják vadászaink az időt, amit az elhullott vad csomagolásával és postára vitelével elveszítenek. Ezzel tulajdonképpen nagy szolgálatot tesznek vadegészségügyi problémáink megoldásához. J. M. H. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Vincze Jenő bácsi ízig-vérig sporthorgász. Élete nagy részét folyóvizek mellett töltötte. Mindig mejontoltan, előre meghatározott céllal indult horgászútjára. Főleg akkor készült fel gondosan, amikor pontyra ment. horgászni. Szerinte a ponty a legéberebb, legkifinomultabb hal. — Pár évvel ezelőtt még a Gólya-csárda volt a horgászok tanyája. Onnan indultunk hajnalonként zsákmányszerzésre. Úgyszólván lehetetlen azt a sok-sok horgászkalandot leírni, melyet az elmúlt évtizedek során átéltem. A sok közül szeretnék megörökíteni kettőt. E- zek is igazolják, hogy a ponty nem egykönnyen adja meg magát. — Az alábbi eset a. Vág jobboldali holtágánál történt, a Szúnyog-csárdával szemben. A csárda azon a helyen állt, ahol jelenleg a vízisport kedvelőinek csónakházához kell letérni. Ott egy hatalmas nyárfa volt a vízbe dőlve. A víz folyása ennélfogva lassú, csendes volt, nem úgy mint a jobboldalt parirészen. Ez a fa és annak a környéke volt a horgászok réme. Sok „fenekező“ etette itt állandóan a halakat és nem csoda, hogy odaszoktak, szinte rajzottak a nagy pontyok a vízbe dobált eleség után. Akinek egy nagy példány a horgára akadt, bizony meg kellett küzdenie amíg azt a partra emelhette. Vízpezsdülés alkalmával érkeztem az említett helyre, a szokásosnál erősebb, nehezebb szerelékkel. Felszereltem a botokat és a horogra tésztacsalit tűztem. A táskámban kukoricát is hoztam. Amikor mindennel elkészültem, az említett fa mellett a horgokat a vízbe vetet tem, a botokat pedig a pártol dalhoz erősítettem. Az első ka pásra nem vártam hosszú ideig. A kétnullás horogra tűzött cseresznye nagyságú tésztacsalit az én pontyom szépen bekapta és menekülni próbált. A botot az utolsó pillándtban kaptam el. A ponty megijedt, szabadulni szeretett volna, mert akkorát rántott a szereléken, hogy majdnem a vízbe pottyantam. A dolog már-már komolynak látszott. Érthetően nem akartam szégyent vallani, ezért minden tudásomat össze kellett, szednem. Annál is inkább, mert zsinórom úgy feszült, mintha egy kisebb fajta vadászkutyát tartottam volna pórázon, amely vad után szimatol. A küzdelem meglehetősen huzamos ideig tartott. Be kell vallanom, nem tudtam megbirkózni a ponttyal, sikerült bejutnia a tőke alá és annak ágas-bogas gyökerei közül képtelen voltam őt a szabad vízre vezetni. Ez irányú kísérletem tehát reménytelennek látszott. Erre azonban nem is volt szükség, mert a ponty egy erőteljes húzás után elszakította zsinóromat, s erre botostól hanyatt estem. — A reményt mégsem adtam fel, hiszen ott volt még a másik horgom is. Alighogy a víz fenekére jutott a csali, máris erőteljes rántást éreztem. Bevágtam. Megfeszült a zsinór, szinte süvítve futott le az orsóról. Az előbbi kudarcból tanulva kissé higgadtabban cselekedtem. Ügy vezettem a zsákmányt, hogy ne tudjon bejutni a fa alá, tehát a szabad víz felé irányítottam őt. így ts jó félórás küzdelembe került, amíg annyira kifárasztottam, hogy a bedült partrész felé vontathattam és nagy üggyel-bajjal a merítőszák nélkül partra. emelhettem. A zsákmányom 4,80 kg súlyú volt, de ugyanott még további két kisebb példányt is kifogtam. Az ilyen pontytanyán való horgászat persze néha kellemetlen meglepetéseket tartogat. — Második kalandom egy kilométer-jelzőtábla közvetlen közelében történt. Régebben ott szakadt két ágra a Vág-folyó. A víz forgós volt, normális vízálláskor elérte a 3—4,5 méter mélységet. Éppen ezért kitűnő horgászhely volt. Többen jártunk ide pontyozni. Igényben — júliustól szeptember közepéig — biztos volt itt a fogás, mert ez a hely kukoricával, tésztával, sőt napraforgó pogácsával jól be volt etetve. Egy délelőtt csónakkal érkeztem erre a helyre. Mintegy három méterre eveztem be a partról, majd óvatosan leengedtem a csónakot rögzítő nagy követ, előkészítettem a két fenekezőt. Peremorsós szerelékem volt. A triplex és a saját készítésű, ragasztott — 2,80 méteres — botokra harmincötös zsinórt használtam. Az a szokásom, hogy előbb mindent a kezem ügyébe készítek, nehogy meglepetés érjen s amikor már minden a helyén van, csak akkor dobom vízbe a horgokat. Az előkészületnek persze a legnagyobb csendben kell történnie, mert a csónakban minden zörej hatással lehet a kapásra. Körültekintő elővigyázatosságomnak hamarosan meg is lett az eredménye. Ezen a napon egy 3,80 és egy 4,20 kilós pontyot akasztottam meg. Mindkettőnek a feje jpreparálva j ) előszobám falát díszíti. Vincze Jenő bácsid hét ikszszel a vállán is kijár a Vág partjára s 6 is szomorúan tapasztalja, hogy a víz szennyezettsége következtében egyre pusztul a halállomány ... Andriskin József édjük életkörnyezetünket, v Őrködjünk vizeink tisztasága fölött — ezt hallhatjuk az értekezleteken, de a személyes eszmecseréken is. Már-már üres szalmacsépléssé válik a nemes elképzelés. A szavak elhangzanak, környezetünk, a víz és a levegő azonban továbbra is szennyezett, vagy ha úgy tetszik, még szennyezettebb. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy nem elegendő csupán elmélkedni a környezet védelméről, vagy rendelkezéseket kiadni, hanem egyebek között cselekedni is kell, érvényt szerezni a rendszabályoknak, s ez csak helyszíni ellenőrzéssel lehetséges. Különféle tanácskozásokon, konferenciákon, kongresszusokon sokszor hallhattuk, hogy folyóink szennyezettek és a halak élete veszélyben van. Korábban arról is szó esett, hogy az Ipoly, — amely egyike volt a legtisztább vizeinknek — halban eléggé gazdag. Ez sajnos, már a múlté. Egyrészt a folyő eléggé furcsa szabályozása, másrészt a gyakori szennyezettsége miatt. A folyóban honos nemes, érzékeny halfajok jörésze elpusztul, vagy pedig a Dunába menekül. Most tehát a vízszennyezésből eredő károkkal foglalkozunk, hiszen a horgászok táborát ez érinti legérzékenyebben. A horgászengedélyért ugyanis becsületesen fizetik a díjat, így, érthetően halat is szeretnének fogni. Egyes felelőtlen egyének mulasztása miatt azonban sokszor le kell mondaniuk a zsákmányról. Az alábbiakban olyan esetet írunk le, amely súlyos mulasztások végett következhetett csak be. Az elmúlt esztendő júliusának második felében a Közép-szlovákiai Üveggyárak poltári üzemében megrepedt e»y nagy savtartály, s amennyiben a védelmi berendezés nem felelt meg a biztonsági követelményeknek, a sav az üzemi, majd a városi csatornahálózaton keresztül az Ipolyba került. A tartály július 23-án a délutáni órákban repedt meg, az üzem vezetősége az esetet csak másnap reggel jelentette az illetékeseknek Banská Bystricára. Nem vitás, ezzel mulasztást követtek el. Banská Bystricán az illetékes Szervek egy szakbizottságot jelöltek ki az okok, tehát a mulasztások kivizsgálására és a legszükségesebb védelmi intézkedések megtételére. A helyszíni szemle során megállapították, hogy a szóbanforgó tartályból több mint tizenkét köbméter, vagyis tizenöt tonna sav folyt el. Ugyanakkor a vízügyi szervek víztisztasági elemzést végeztek az Ipoly felső szakaszán és egyben figyelemmel kísérték a városi csatornából a folyóba ömlő szenyvíz tisztaságának a fokát. így megbízható képet alkothattak az Ipoly szennyezettségének további következményeiről is. A vízmintákat vegyi, míkro- és hidrobiológiái szempontból elemezték. A nagy tömegű, káros hatású szennyező anyagnak a folyóba kerülése után a nemzeti bizottságok mindazon vállalatot és üzemet értesítettek az esetről, amelyek valamilyen célból felhasználták az Ipoly vizét, hogy elkerülhessék a további bonyodalmakat. A vízügyi szervek megállapították, hogy az Ipoly vize Zelené és Boľkovce térségében volt a legszennyezettebb. Kalinovő térségében azonban — július 24-én — a halállomány tömeges pusztulására figyeltek fel, de az említett folyószakaszon azt is met'állarítníták, hogy a szennyezettség következtében az élet jele alig észlelhető a folyó vizében. Július 26-án Kalinovú és Holiéa (Galsa) határáig az Ipoly vizének mikrobiológiai összetétele azt bizonyította, hogy a szennyezettséggel megbomlott egyensúly kezd helyreállni. Bár az Ipolyba került sav tetemes károkat idézett elő a halállományban, mégis helyreállt a rend. Jé időbe telik, míg a halbőség eléri a szennyezettség előtti színvonalat! A halpusztuláson kívül persze egyéb károk is keletkeztek, A mezőgazdasági és az ipari üzemek nem használhatták fel a szennyezett vizet termelési célokra. A szennyeződés Magyarország bizonyos területeinek vízellátásában is érzékeny zavart okozott. Az üveggyár által előidézett vízszennyeződés arra figyelmeztette az illetékeseket, hogy hanyagság, súlyos mulasztás történt — olyan mulasztás, mely nagy károkat okozott a népgazdaságnak! Az üveggyárban négy olyan tartály is van, amelyben savat tárolhatnak. Ezek közül azonban csak azt az egyet használhatták, amely megrepedt. A biztonsági lánchoz tartozó felfogó medence csőhálózattal van öszszekötve, hogy valamelyik tartály károsodása esetén felfogja a savat, s onnan a zárózsilippel ellátott biztonsági medencébe juthasson. A biztonsági medencében összesen tíz köbméter folyadék fér el. Amenynyiben ez a medence a szívónyomó pumpa üzemképtelensége kövekeztében színültig megtelt, ezért a tartály megrepedésével a folyadék könnyen belekerülhetett az üzemi, majd a városi csatornahálózatba, onnan pedig az Ipolyba. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az említett eset kapcsán a mulasztások láncolatát állapíthatjuk meg. Nem volna helyes, ha az elbírálás során az illetékesek ezt a körülményt figyelmen kívül hagynák. Mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy hasonló esetek többé ne fordulhassanak elő. Hoksza István Mulasztások láncolata f lik a legjobban. Ezért ennek a fogyasztói ára — a kereslet és a kínálat tőkés-piaci közgazdasági szabályai szerint — szüntelenül ingadozik. Az üzletekben a zsiradékkal átszőtt ki- * váló minőségű fiatal szarvas húsának kilójáért huszonegy svéd koronát kérnek. Az országban — a gazdag emberek körében — nagyon kedvelt sport lett a meghatározott összegért engedélyezett vadászat. A módos vendégvadász egy nap vadászati jogért kétszáz svéd koronát fizet, s attól függően, milyen vadfajtát lőtt — darabonként — további ezerkétszáz-négyezer svéd koronát kell fizetnie. Ez persze nem jogosítja fel őt arra, hogy a meglőtt vadat magáénak tekintse. Ha el akarja vinni magával, akkor az érvényben levő árak szerint rfieg kell azt vásárolnia. Talán mondanunk sem kell; hogy a vételár jelentős. Svédországban állítólag az így szerzett összeget a vadgazdálkodás fellendítésére, főleg a nagyvadak állományának a szaporítására használják fel. —in—
