Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. január 20. A falvak újjászületésének három évtizede (Folytatás az 1. oldalról.) A CSKP vezetésével — a tőkés kizsákmánynlókkal folytatott küzdelemben — létrejött és megszilárdult a munkások és a szegényparasztok harci szövetsége, mely később, a fasizmus elleni harcban is a fő erőt képezte és összetartotta a derékhadat. Népünk életében az 1945-ös év nagy fordulatot hozott. A dicső szovjet Vörös Hadsereg felszabaditotta hazánkat a fasiszta járom alól. Létrejött a dolgozó nép demokratikus állama és a CSKP vezetésével a munkásosztály lett a hatalom igazi birtokosa. A szocializmusba való átmenetet pártunk kezdettől fogva olyan folyamatnak tekintette, mely szükségszerűen a nemzeti demokratikus forradalom talaján fejlődik ki. A politikai hatalomért folytatott küzdelemben nagy fontossággal bírt a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Pártunk ennek a szövetségnek a fejlesztéséről és szilárdításáról szüntelenül gondoskodott. Síkra szállt a parasztság megnyeréséért, s egyben törekedett a burzsoázia maradványainak elszigetelésére. Azoknak az elszigetelésére, akik az NF-ba tömörülő reakciós pártok vezetőségeiben hangadók voltak és távol kellett tartani őket a néptömegektől. A politikai és a gazdasági hatalom teljes átvételével a falvak népének a helyzete lényegesen jobbra fordult. A hathatós intézkedések ugyanis elősegítették a falun élő dolgozó nép politikai profiljának kialakulását. Akkoriban jelentős volt azon dolgozó parasztoknak a száma, akik teljes erőfeszítéssel a CSKP politikáját támogatták, s ezzel jelentős mértékben elősegítették a munkás-paraszt szövetség megszilárdulását. A kassai kormányprogram és a hradeci pogram kinyilatkoztatásával lehetővé vált a gazdálkodás szövetkezeti módozatának a kialakítása. Akkoriban a parasztok megsegítésére megalakítottuk a gép- és traktorállomásokat. Falvainkon a dolgozó parasztság ezreinek — szocialista értelemben vett — forradalmi aktivitása bontakozott ki, hiszen mindannyian azt látták, hogy a CSKP az ő érdekeiket védelmezi, azonban azt is láthatták, kik szállnak síkra a földesurak mellett. Abban az időszakban — 1947 — nagy jelentőséggel bírt a Szovjetunió önzetlen segítsége. Hatszázezer tonna gabonával segített ki bennünket, hogy áthidalhassuk a kegyetlen szárazság következményeit és népünknek kenyeret adhassunk. , A mezőgazdálkodás szocialista feltételeinek a létrehozására — dolgozó népünk 1948-as Februári Győzelme után kerülhetett sor. A nemzeti demokratikus fprradalom szocialista forradalomba ment át. Megkezdődhetett a földreform második szakaszának a megvalósítása. Mezőgazdaságunk további fejlesztése szempontjából akkoriban alapjában két lehetőség is kínálkozott. Az egyik lehetőség az volt, hogy a százezres létszámú apróparcellás gazdasági egységekre támaszkodó mezőgazdaság ösztönös fejlődésére építsünk-e, vagy pedig a második lehetőség szerint a szocialista nagyüzemi gazdaságok létrehozása mellett döntsünk. Munkásosztályunk — nagyon bölcsen — a második lehetőséget választotta. A CSKP KB 1949. február 2U-i plénumának irányelvei alapján kibocsájtották a földmuvesszövetkezetek létrehozását szabályzó törvényt. Aztán megalakulhattak az első szövetkezetek. A CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusáig — 1949 májusáig — Szlovákiában már 2370 előkészítő bizottság, illetve kétszáznyolc földművesszövetkezet működött. A kongresszus sokrétűen boncolgatta társadalmunk akkori helyzetét, a fejlődés további lehetőségét és a mezőgazdaság szocialista átszervezését a kor legidőszerűbb feladataként jelölte meg. A CSKP IX. kongresszusának ezen irányvonalát a falvak kis- és középparasztsága tudatosította. Azonban nagy visszhangot keltett ez a szocializmus ellenségeinek a körében is. Erre kemény küzdelem bontakozott ki falvainkon. Abban az időszakban a mezőgazdaságban szükségszerűen éppen ez a nemzedék dolgozott, amely a tőkés rendszerben nőtt fel, s ennek a nemzedéknek legjobbjai szálltak síkra a szövetkezetek megalakításáért. Közülük többen még ma is becsülettel dolgoznak a közös gazdaságokban. Ez a nemzedék ítélheti meg legjobban, milyen változás történt életében. Ezek igazán nagyra értékelik mánkat, mert jól tudják, hogyan éltek és dolgoztak a tőkés uralom alatt. Tény azonban, hogy a szövetkezetekbe való belépés részükre sem volt problémamentes. Sokat vívódtak, gondolkodtak, mérlegelték a lehetőségeket, éjszakákon át virrasztottak s a családokban nem ritkán össze is zördültek, míg végül az elsők között aláírták a belépési nyilatkozatot. Szövetkezeteinkben — napjainkban — túlsúlyban már az új nemzedék dolgozik. Ezek már nem élték át a tőkésuralom megpróbáltatásait. A harcokról és a szenvedésekről csak apáiktól hallhattak. Ez az új nemzedék tehát a termelés korszerűsítésének a kezdetén került a szövetkezetekbe, s azóta is szenvedélyesen követi az új, a haladó módszereket. Arra törekszik, hogy a tudományos műszaki ismereteknek a gyakorlatban való meghonosításával sikereink még jobbak legyenek, hatékonyabban, belterjesebben gazdálkodjunk, s minél jobb minőséget érjünk el. A hagyományosan gazdag gyakorlati ismereteket így újakkal, korszerűbbekkel, valóban a nagyüzemi termeléshez illőkkel gyarapítják és jelentősen elősegítik a nagyüzemi termelés fejlődését. Rövidesen harminc esztendő telik el a korabeli szövetkezeti törvény kibocsátása óta. Mit értünk el, menynyit fejlődtünk ezen néhány évtized alatt? Fejlődésünknek általános számadatokkal való ecsetelése talán fölösleges. Sokkal célravezetőbb ha ki-ki éppen azokat a számadatokat használja fel, amelyek részére a legtöbbet mutatják. Így számításba vehetik, hogyan éltek korábban és hogyan élnek ma. Hogyan dolgoztak régebben és milyen körülmények között dolgoznak ma. Hogyan művelték a földeket korábban, és ma a közös gazdaságban hogyan művelik stb. Részükre ugyanis az ilyen bizonyító számadatok mondhatják a legtöbbet, ezért nagyon értékesek . Tény, hogy még napjainkban is meglehetősen sokat vitatkozunk mezőgazdasági termelésünk néhány fogyatékosságáról. Ezek a viták azonban ma már nem a létbiztonság veszélyéből adódnak. Egyszerűen nem vagyunk elégedettek a fejlődés ütemével, ezért bíráljuk a gátló okokat, mert azt szeretnénk, ha a mezőgazdaság több korszerű gépet, jó minőségű vetőmagot és tenyészállatot, korszerűbb termelő berendezéseket kaphatna. Ezek szinte állandó jellegű problémáink, mert hiszen a termelés fellendítéséhez mindenkor a lehető legkorszerűbb eszközök szükségesek. Gyakran elhangzott már, hogy vajon ki segítette elő a falvak szocialista átalakítását. Erre azt válaszolhatjuk, hogy senki más, mint az egyszerű dolgos emberek, akik nem békéitek meg a régivel, hanem mindig az újat keresték és azt meg is lelték. Mi, akik kezdettől fogva aktív résztvevői lehettünk a falvak átalakításának, jól tudjuk, hogy amennyiben a dolgozó parasztság nem értette volna meg pártunk helyes politikájának a lényegét, ma semmiképpen sem tarthatnánk ott, ahol tartunk. Öntudatos parasztságunk azonban teljes mértékben bízott pártunk politikájában. Az életben csak így válhatott gyakorlattá. Csakis a kölcsönös bizalom tette lehetővé, hogy rövid harminc év alatt olyan termelőalap jöhessen létre, mint a mai korszerű szocialista mezőgazdaság. Pártunk iránti nagy erkölcsi bizalom tette lehetővé a dolgozó parasztság bölcs döntését, a szövetkezetek létrehozását. Ehhez szilárd akarat, tiszta lelkiismeret és bátor hozzáállás kellett. Lemondani a régiről és néha szembe kerülni másokkal is. A szocializmus ellenségei akkoriban azt jósolgatták, hogy mezőgazdaságunk a kollektivizálással a tönk szélére jut. S mit mutat a harmincéves mérleg? Ennek szöges ellentétjét. Mindannyian jól tudjuk ezt. Szövetkezeti parasztságunk azonban mindenkinél jobban tudja, hogy társadalmunk a kollektivizálás kezdetétől mennyire segítette szocialista mezőgazdaságunkat. Csakis társadalmunk és egész munkásosztályunk hatékony támogatásával fejlődhetett sikeresen a szocialista mezőgazdaság s ennek a magától értetődő eredménye, hogy évről évre javul termelése. így alakult ki a társadalom és a szocialista mezőgazdaság kölcsönös érdekekből fakadó harmonikus egysége. Szocialista mezőgazdaságunk fennállásának harminc esztendős sikerei manapság módot nyújtanak, hogy elgondolkodjunk, mi mindent tettünk. Tény, hogy mindenütt az ember volt az élen, ő volt a fő tényező. Maga döntött az elképzelésekről. Azzal kezdte, ami a keze ügyében volt. Az aránylag kevés elméleti tapasztalattal rendelkező kis- és középparaszt képessége gyakran csak a szocializmus építésének első fázisában volt elegendő. Az új műszaki eszközök sokasága és a gyarapodó .'öldalap azonban már azt követelte, hogy érvényesüljenek az agrotechnika, a zootechnika és a műszaki fejlesztés új ismeretei. Ezért jogosan megkövetelték, hogy mezőgazdaságunk dolgozói szorgalmas tanulással megszerezzék a politikai ismereteket és a szaktudást. Kezdetben hosszabb és rövidebb távú tanfolyamokat szerveztek. Ezekkel azonban nem oldották meg érdemben a tudományos-műszaki haladás támasztotta követelményeket. Ezt követően a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola közreműködésével hároméves tanfolyamokat szerveztek. Ezeknek a keretében a gazdag termelési és szervezési gyakorlati ismeretekkel rendelkező fiatalabb nemzedék megszerezhette a legszükségesebb elméleti ismereteket. Pár év múlva ezen tanfolyamoknak a résztvevőit már a mezőgazdaság minden döntő fontossággal bíró szakaszán megtalálhattuk. A tanfolyamokon sok-sok elméleti anyagot rögzítettek, s ennek kapcsán nagy részük volt a gyenge eredményt elérő szövetkezetek megszilárdításában. Hazánkban a szocializmus építésének harmincadik évfordulója egybeesik a szövetkezetek IX. kongresszusának előkészítő munkálataival s ez valóban nagy esemény számunkra. A maga idejében tehát a szövetkezeti kongresszusok mindegyikének megvolt a jelentősége. Most sincs ez másképpen. A kongresszust megelőző vitaanyag magában foglalja a szövetkezetek eddigi fejlesztésének és fejlődésének gazdag anyagát. Körvonalazza persze a további teendőket is. Megmutatja a szövetkezetek és más szocialista szervezetek dolgozóinak, hogy a hatodik ötéves tervfeladatok sikeres teljesítése, valamint a szövetkezetek társadalmi és szociális fejlesztése milyen feltételek mellett váltható valóra. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a szövetkezetek dolgozóinak a törekvése a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság lehetőségeinek mind jobb kihasználására, a termelés összpontosítására és szakosítására, a belterjesítésre és a hatékonyság növelésére irányuljon. Szocialista mezőgazdaságunk termelésének tudományos-műszaki fejlesztése a munkamegosztás és a munka jellegének tökéletesítésére is vonatkozik. Amíg a szocializálás kezdetén ugyanis a sokféle munka végzésére képes dolgozó célravezető szakosítására törekedtünk, addig a termelés mai színvonalán még inkább megköveteljük, hogy az egyes szakágazatokban a dolgozók minél jobban elsajátítsák a szakismereteket, hiszen a mezőgazdasági termelés egyre inkább ipari jelleget ölt. Ez persze azt is megköveteli, hogy hasonlóan, mint a népgazdaság más ágazataiban okszerűen kihasználjuk a többműszakos termelés lehetőségeit, ugyanakkor a munka idényjellegét megszüntessük. A mai korszerű mezőgazdasági termelés már a munka kultúrájával szemben is nagy igényeket támaszt. Ez megköveteli, hogy számoljuk fel a kedvezőtlen munkafeltételek okait és okozóit. Ugyanakkor a tudományosműszaki ismereteknek a mezőgazdasági termelésbe való beáramlása még nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szakképzettségével szemben is. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés módot nyújtott a szövetkezeti parasztság életszínvonala szüntelen javulására. Szocialista társadalmunkban jelentős vívmánynak számít a szövetkezeti tagok szociális biztosítása is. Ebben a tekintetben hasonló színvonalat értünk el, mint a népgazdaság egyéb ágazataiban, s ezen a téren már a világszínvonalnál tartunk. így sorolhatnánk a további vívmányokat és előnyöket is, amelyeket csak a falvak szocializálásával lehetett elérni. A soron levő harmincadik évforduló lehetőséget nyújt részünkre, hogy időnként visszapillantsunk a múltra, de főleg arra, hogy előre tekintve fölfedezzük a fejlődés sokat ígérő távlatait. Megemlékezzünk azokról, akik lerakták a szocialista falu alapjait, de azokról is, akik ma nem kisebb akadályokat küzdenek le a népgazdasági feladatok sikeres teljesítése érdekében. A CSKP KB 12. és az SZLKP KB décemberi plenáris ülése jövőnk szempontjából nem kis feladatot tűzött elénk. Arra kell törekednünk, hogy megszívleljük a pártplénumok ajánlásait, hatékonyabban termeljünk és még jobb minőséget érjünk el. Ez indokolttá teszi azt, hogy méltó keretek között ünnepelhessünk. Jövőnk szempontjából tehát ezt az utat kell követnünk. A három évtized alatt számtalan akadályt legyűrtünk. Számolnunk kell vele, hogy a jövőben is találkozunk fogyatékosságokkal, persze minőségi szempontból más jellegűekkel. A tapasztalat, az odaadás és a hűség azonban nagy erőt kölcsönöz. így leküzdhetjük az akadályokat és sikeresen megvalósíthatjuk a hatodik ötéves terv célkitűzéseit. zárszámadás előkészítésére csak ezután kerül sor, de a könyvelőség adataiból máris fény derült rá, hogy az utóbbi esztendők legeredményesebb termelési évét zárták Leleszen. Ezt főképpen a kedvező jövedelem támasztja alá. — Mezőgazdasági össztermelésünk értéke meghaladja a 37 millió koronát — említette Brezo István, a Május 1. Efsz üzemgazdásza, — Egy év alatt négymillió koronával fokoztuk a mezőgazdasági termelésből származó bevételt. Az alapeszközöket tavaly nem kevesebb mint hatmillió korona értékkel növeltük és az összérték ma már meghaladja az 53 millió koronát. NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A szövetkezet háromezerháromszáznyolcvan hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Ebből kétezerötszáz hektár a szántó. Talajaik fele savanyú kémhatású, a többi pedig középkötött és kötött vályogtalaj. — A növénytermesztés nem hozta meg a várt sikert — mondotta Koleszár Gábor főagronómus. — Szerencse, hogy legalább a szemesek jól sikerültek. A búza nem adott csúcshozamot, de a negyvenhárom mázsás átlag már szép eredménynek mondható. Ugyanilyen hozamot adott az árpa is. így elég sokat törlesztettünk adósságainkból. Az „Egymillió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi felhívásra tett vállalásunkat 99,8 százalékra teljesítettük. Korai burgonyából öt vagonnal túlteljesítettük az eladási tervünket. A- ránylag jó eredményeket értünk el a hüvelyesek termesztése szakaszán. Tizenöt vagon étkezési babot sikerült értékesítenünk. — Nem dicsekedhetünk a cukorrépával — folytatta a főagroriómus —, a hetven hektárról mindössze 223 vagonnal szállítottunk a feldolgozó üzemekbe. Kukoricánk azonban közepes termést adott. A növényzet érése is elhúzódott. így a .terület termésének a felét lesilőztuik. Végre az illetékeseknek is tudatosítaniuk kellene már, hogy a kései érésű fajták a mai feltételeinknek egyáltalán nem felelnek meg. Korai és középkorai érésű fajtákra volna szükségünk. A zöldségtermesztésük évek óta ráfizetéses. Tervfeladataikat csupán harminc százalékra teljesítették. Érdemes lenne felülvizsgálni, szabad-e ilyen terméseredménnyel zöldségtermesztéssel foglalkozni. Van ennél gazdaságosabb, de ugyanilyen fontos ágazat. A szőlészetük és a gyümölcsészetük sem közelítette meg az előirányzott tervfeladatot. Sokat javult, de még mindig nincs megfelelő színvonalon a növényvédelem. A vegyszerek hiánya immár éppúgy közismerten általános problémává vált, mint amilyen probléma például a legszükségesebb pótalkatrészek beszerzése. Olykor akadozik a műtrágyával való ellátás is. A szövetkezet vezetői persze házon bélül is meglelhetnék a növénytermesztés eredményesebbé tételének egyikmásik segítőjét. Gondolunk itt elsősorban az istállótrágya hasznosítására, vagy annak szakszerű tárolására és kezelésére. Egy komplex brigád elkellene az egyesített gazdaságban, amely gondoskodna a talaj termőképességének fokozásáról, illetve az istállótrágya helyes tárolásáról és kezeléséről. A TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK F0RRÄSAI A kedvezőtlen Időjárás ellenére a növénytermesztés szakaszén sokat fejlődtek. Igaz, lehetőségeik korlátot szabnak a termelésnek, de ezen a korláton belül mindent megtesznek a termelés sikeréért. Jól értékelik helyzetüket és reális terveket, célokat tűznek maguk elé. — A takarmány-termesztéssel kapcsolatban ésszerűbbé akarják tenni a rét- és legelőgazdálkodást, egyetlen kiút van — magyarázza Koleszár főagronómus: intenzív legelőgazdálkodást és gyeptermesztést kell megvalósítanunk. A lehetőségek adottak, csak ki kell tudnunk használni azokat. Általában a legelők helyzete a legkritikusabb, az elhanyagolt területek helyenként már egyáltalán nem, vagy csak kevés termést adnak. Ha megkapnák a szükséges tápanyagokat, bizonyára más lenne a helyzet. — Milyen tervekkel indultak az új 'gazdasági évben? — érdeklődtem a főagronómustól. — Erkölcsi kötelességünknek tartjuk hozzájárulni azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek az önellátottság mielőbbi elérését szolgálják. Ami azt illeti, a gabonatermesztés a szövetkeztünkben sem lebecsülendő jövedelemforrás. Szemesekből az állami tervünk harmincnyolc mázsás hektárhozamot irányoz elő, de mi negyvenöt mázsás hektárhozamot tervezünk. Cukorrépából hektáronként négyszáz, szemes kukoricából hatvan, hüvelyesekből pedig tizennyolc mázsát szeretnénk elérni. A célkitűzéseink elérése érdekében az ősz folyamán mindent megtettünk. Elvégeztük az istálőtrágyázást és a vegyszerezést is. Azt hiszem, csüggedésre nincs okunk. A szövetkezetben jelentős az állattenyésztés is. Jelenleg ezerhétszáz szarvasmarhájuk, háromezerjól dolgozni! négyszáz sertésük és ötvenezer baromfijuk van. Úgy tűnik, az állattenyésztési termelés fejlesztése jó úton halad. Egymillió liter tej és hetven vagon hús értékesítésére vállaltak szerződéses kötelezettséget. S azt teljesítették is. Sőt, tojásból és sertéshúsból az eladási tervüket túlteljesítették. A baromfiágazatuk is jövedelmező. Nem kevesebb mint egymillió csirkét keltettek ki és tizennyolc vagon baromfihúst adtak a közellátásnak. — Az állattenyésztés belüzemi szakosításának tervezete elkészült — szólt közbe az üzemgazdász — és a felsőbb szervek is elfogadták, sőt a kivitelezését már el is kezdtük. Mintegy tizenhét éves lemaradást akarunk két-három éven belül behozni! ■ Sok mindent megtudtunk a leleszi szövetkezet vezető dolgozóitól az állattenyésztés összpontosításával és szakosításával kapcsolatban. A szarvasmarha-tenyésztésben továbbra is a tejtermelésnek lesz kulcsszerepe. Hétszáz tehenet összpontosítanak. Már megkezdték egy hétszáztizenkét férőhelyes tehénistálló építését. Természetesen ezzel párhuzamosan rangos helyet foglal el az üszőnevelés is. E célból egy ötszáz férőhelyes üazőneveldét építenek, mégpedig a somorjai típust. S hogy a zárt állományforgós szarvasmarha-tenyésztés zavarmentes legyen, fejlesztik és összpontosítják a borjúnevelést, s erre a célra átalakítják a korszerűtlen marhaistállókat. Természetesen nem mondanak le a sertéshizlalásról sem. Kétszázötven férőhelyes kocaneveidét építenek. Évente mintegy nyolcszáz törzskönyvezett koca eladásával számolnak. A baromfitenyésztési ágazat bővítésével is számolnák. Ötmillió naposcsibe keltetésével és negyven vagon baromfihús eladáséval akarják növelni a termelésüket. Ehhez minden feltételük adott. Az állattenyésztés belüzemi szakosításával és összpontosításával három fő cél elérését tűzték maguk elé. Kedvező feltételeket akarnak teremteni az állattenyésztési termelés további növeléséhez, a munkatermelékenység színvonalának javításához és lényegesen javítani akarják az állattenyésztési dolgozók munka- és életkörülményeit. Ugyanilyen célt szolgál majd az újonnan építendő javító- és karbantartó- gépműhely. Ott ugyanis szociális helyiségeket is építenek. A szövetkezet dolgozói komolyan hozzáláttak gazdaságuk korszerűsítéséhez. Iván András, a szövetkezet elnöke nem titkolja, hogy a siker — az anyagi-műszaki ellátás állandó javulása mellett is — főképpen az emberektől, a szövetkezetben dolgozó kommunisták, munkájától függ. Az erkölcsi és az anyagi ösztönzés tehát elsőrendű feladat, hiszen az elmúlt esztendőben ez és a szocialista munkaverseny, továbbá a szocialista brigádmozgalom fontos forrása volt a közepes eredményeknek. Igaz, hogy a szocializmus eredményes építésért, a boldogabb jövőért jónéhány „csatát“ kell még megvívniuk a munka frontján. Ezért érdemes jól dolgozni. I. B.
