Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

HOZZÁ­SZÓLÁS KÉNESSAV — KÉNSAV A szakmelléklet 1978. no­vember 18-1 számában je­lent meg a „Borkénezési ta­pasztalatok“ című Írás. A cikk hatodik bekezdésében a következőket olvashattuk: „Régebben kénszelet (kén­lap) égetésével, vagy folyé­kony tömény kéndioxid (kénsav) adagolásával ké­­neztek“. Majd tovább: „A kénszelet elégetésekor nem tudjuk pontosan, hogy meny­nyi kénsavat kell a borba juttatni“. És a bekezdés vé­gén: „A folyékony kénsav használata pedig azért kö­rülményes, mert ennek ki­juttatásához adagolókészü­lék is szükséges“. A cikkben három ízben is sajnálatos nyomdai, szedést hiba fordult elő: a kénessav kénsavvá változott! A kén elégetésekor ugyan kén­dioxid keletkezik, ez azon­ban a vízzel való egyesülés­sel nem kénsavat, hanem kénessavat ad. A két sav között elég nagy a különb­ség. A kénsav az erős, a kénessav pedig a gyenge savak csoportjába tartozik. A kénsav színtelen, szag­talan, rendkívül maró hatá­sú folyadék. Tömény álla­potban forrón is oxidál. A szerves anyagoktól elvonja a vizet, roncsol, szenesít. Vízzel való hígításkor any­­nyira felmelegszik, hogy forrásba is jöhet. Ezért so­hasem szabad a kénsavhoz vizet önteni, hanem mindig a kénsavat kell vékony su­gárban a vízhez önteni! Ha a bőrre vagy a szervezetbe kerül, szódabikarbóna oldat­tal semlegesítsük. A tömény 'kénsav 98 százalékos. A kéndioxid színtelen, szúrós szagú, köhögésre in­gerlő gáz. Légköri nyomá­son mínusz tíz C-fokon, 3,4 atm nyomásnál pedig plusz húsz C-fokon cseppfolyósít­ható. A forgalomba hozott cseppfolyós kéndioxid, ame­lyet a bor kénezésére is használnak, 99,3 súlyszáza­lék kéndioxdot tartalmaz. Könnyen mozgó, szúrós sza­gú folyadék, azért acélpa­lackokban tárolják. A kén­dioxid vízzel kénessavat al­kot, amelynek csak híg vi­zes oldata ismeretes. A for­galomba 6 százalékos olda­ta kerül. Ma már a kénsav gyakran előfordul a házaknál is, mert az autósok az akku­mulátorok feltöltésére hasz­nálják. Ha valaki netán a kénsavat vegytani ismeretek hiányában a bor kénezésére használná fel, a bort maró hatásúvá tenné. A felhasznált mennyiség szerint a bor jó­val karcolóbb ízt venne fel, mint amilyet a bor túlkéne­­zés esetén kapna. (Be—3 A szőlő telepíté­sével egy életre meghatározzuk a termesztés irányát, a várható termés nagyságát, minősé­gét stb., ezért a fajtát, illetve faj­tákat körültekintő gondossággal kell megválasztani. A megfelelő termesz­tési cél elérése ér­dekében az egyes fajták jellemző tu­lajdonságait is is­merni kell. -Van­nak keveset termő, közepesen termő és bőtermő, vala­mint rendszeresen termő és a rúgás­ra hajlamos (vi­rágzáskor rosszul termékenyülő) sző­lőfajták. Egyes fajták el­lenállóbbak a be­tegségekkel és a téli fagyokkal szemben, mások vi­szont érzékenyeb­bek. A szőlőfajták egyes tulajdonsá­gai azonban a kü­lönböző körülmé­nyek között módosulhatnak. így például a termés minőségére a fekvés, a talaj tápanyagtartal­ma, összetétele, a metszés stb., a metszésre pedig a tőke álla­pota, a tápanyagokban gazda­gabb vagy szegényebb talaj stb. van kihatással. Ugyanaz a fajta például szálvesszőn vagy lugosművelésnél többet terem, mint fejműveléssel, rövid csap­ra metszve. Ezért a fajták ter­mőképességét csak egymáshoz viszonyítva határozhatjuk meg. A kiválasztás megkönnyítése érdekében a következőkben érési idő sorrendben ismerte­tem a telepítésre érdemesebb fajtákat, OTTONEL MUSKOTÁLY Rövid tenyészidejű, termése már szeptember elején, köze­pén fogyasztható. Fagytűrésé átlagon felüli, metszési igénye hosszúcsap, szálvessző. Sovány talajokon rövidebbré, a táp­anyagokban jól ellátott talajo­kon szálvesszőre kell metszeni. Bőven termő fajta, jó talajo­kon fejlődése kielégítő, sovány talajokon és száraz homokon a tőke gyenge növekedésű. Házi­­kertekben étkezési célra és bornak egyaránt érdemes ter­meszteni. A termelő öröme. RIZLINGSZILVÁNI Érési ideje szintén szeptem­ber eleje-közepe. Fagytűrése közepes. A minőségi borszőlő­fajták között az egyik legjob­ban termő fajta. A tőké köze­pesen erős, vagy erős növeke­désű. Éves vesszőinek alsó rü­gyei is termékenyek, ezért rö­vid csapra metszve is jól te­rem, de hosszabbra is metsz­hető. Hibája a rothadás-érzé­kenység, ezért ajánlatosabb szellős fekvésű helyre telepíte­ni. Bora tüzes, kiváló 'zamatú. LEÄNYKA Érési ideje szeptember köze­pe-vége. Fagytűrőképességé kö­zepes. Bármilyen minőségű és fekvésű talajon megállja a he­lyét. Erős, edzett tőkét nevel, rövid csapra metszve azonban kisebb termést ad. Rothadásér­zékenységét a fajtaarányok megválasztásakor figyelembe kell venni. Ajánlatos szellős helyre telepíteni és lugosmfive­­lést alkalmazni. Jó évjáratok­ban átlagosan huszonkét cukor­fokkal szüretelhető. PIROS TRAMINI Érési ideje szeptember közé­pe vége. Fagytűrése igen jó, tőkéje közepes növekedésű, a talaj iránt nem különösképpen igényes. Homoktalajon is jól fejlődik. Közepesen termő. Alsó két rügye rendszerint termé­ketlen, ezért — és apró fürtjei miatt — hosszú csapra vagy szálvesszőre kell metszeni. Elő­nyös tnlajdonsága, hogy a rot­hadással szemben ellenállá. Át­lagosan huszonegy cukorfokkal szüretelhető. OLASZ RIZLING Érési ideje október eleje-kö­zepe. Téli fagyállósága jó. A szőlőtermő vidéken elterjedt, értékes borszőlőfajta. Közepes minőség, tápanyagokban gaz­dag talajon bőven terem. Rö­vid és hosszá csapra — ba jó erőben van a töke — szálvesz­­szőre metszhető. Alkalmas lu­­gasművelésre. Átlagos beérési cukorfoka 20,5 körüli. Az említett szőlőfajtákat csak példaképpen vetettem fel. Kívü­lük még igen sok jó tulajdon­sággal bíró szőlőfajta létezik. Nem árt, ha a kezdők még a telepítés előtt kikérik egy ta­pasztalt szőlész véleményét. Az ajánlott szőlőfajták ugyanis nem mindig felelnek meg az elvárásnak. Először is, nem biztos, hogy fagytűrő, másod­szor, hajlamos lehet bizonyos betegségekre, harmadszor, mi­lyen igényeket támaszt a talaj­jal és a fekvéssel szemben, ne­gyedszer, milyen a terméke­­nyítőképessége, milyen termést nyújt stb. Az embert kudarc is érheti, főleg akkor, ha nem vált be a szőlőfajta telepítése. Gyakorlati tapasztalataim sze­rint ajánlhatom, hogy inkább a korai fajtákat részesítsük e­­előnyben, mert ezeket az érés idején több napfény éri, s ez­által a cukorfok is magasabb lehet, mint a később érő fajták esetében. Mivel az őszi időjá­rás hazánkban általános bűvös szokott lenni, a későn érő faj­ták cukorfoka általában ala­csony. Egyes szőlőfajták esetében a rothadásra való hajlamosságot a minimálisra csökkenthetjük, ha korszerű növényvédőszerek­kel permetezünk. Én például a gyümölcsfáknál használatos permetanyagot alkalmazom. A Leánykán például csak 0,5 szá­zalékos volt a rothadás, ami szinte a nullával egyenlő. VEHOVSKY PÄL, Štúrovo Az U'krán SZSZK 'kutatói a gyümölcsfák trá­­gyázási problémáit vizsgálva megállapították, hogy ha a talajt még a gyümölcsfák kiültetése' előtt kellő mennyiségű szerves- és műtrágyával látták el, akkor a gyümölcsfák a telepítést kö­vető harmadik-negyedik évben kevésbé reagál­tak az akkori trágyázási eljárásokra. A gyengén kilúgozott és a kevés humuszt tartalmazó feketeföld (csernozjom) talajokon az almafák esetében a legjobb trágyázási mód­szernek az az eljárás bizonyult, amelynek so­rán évente egyszer istállótrágyáztak, s ugyan­így juttatták ki az NPK-műtrágyákat. Ugyan­csak megfelelő volt az a trágyázási módszer, amikor az istállótrágyát — a zöldtrágyázással kombinálva — négyévenként, az Ipari trágyá­kat pedig évente egyszer adagolták. Az agyaghomokos altalajok esetében a gyü­mölcsfák termésfokozásának egyik legfonto­sabb előfeltétele a meszezés volt. Magnézium­tartalmú műtrágya kijuttatása ugyanakkor elő­segítette a meszezés és az Ipari trágyák hatá­sának fokozását. r—zch—• |S ezdő nyúl tartók első gondja, hogy az udva­ron fölállított, esetleg tető alatti ketreceikben, vagy inkább zárt épületben, istállóban tart­sák-e a nyulakat. A szabadban fölállított — s gyakran három oldalról is védett — ketrecekben való tar­tás mellett szól, hogy nem szükséges a szellőztetésről gon­doskodni, a trágya és a vizelet eltávolítása, elvezetése Is egy­szerűbb. A nyúl prémes állat, fezért közvetlen napfényt nem igényel, a hidegre nem érzé­keny, de annál inkább a poros, nyirkos és elhasználódott leve­gőre. A legolcsóbb és legkézenfek­vőbb elhelyezési módnak azon­ban alapvető hátrányai vannak. Elsőként említhető, hogy az udvaron fölállított ketrecekben az ősztől tavaszig terjedő Idő­szakban szüneteltetni kell a szaporítást. Nem érdemes az anyákat pároztatni, ha a szüle­tendő fiókák életben maradása a kedvezőtlen időjárás miatt bizonytalan. Aki tehát az udva­ron helyezi el a ketreceket, annak számolnia kell ezzel. Ál­talában két fialásról van szó, de ezek szaporulata egyébként a legjobb időben lenne értéke­síthető. A szabadban való tar­tás ellen szól, hogy a míxoma­­tózist terjesztő szúnyogok ellen a nyulak védtelenek, márpedig ez a betegség az egész tenyé­szet pusztulását okozhatja. Sőt, a környék minden állománya is veszélybe kerül. Esős, szúnyog­­járásos időben erre számítani kell. A szabadban való tartás az állatok számára más veszé­lyekkel is jár. A kutyák, patká­nyok ellen alig védhetők meg, s a ketrecéből kiszökött nyúl sem szokott megkerülni. Az istállós (épületben való) tartást csupán ez utóbb emlí­tett veszélyek indokolják. Ha azonban még a lehetséges fial­tatások számát, a mixomatózis elleni eredményes védekezést is figyelembe vesszük, akkor feltétlenül az épületben való tartásmődot kell választani. Annak ellenére, hogy ilyen esetben gondot kell fordítani a levegő rendszeres cseréjére, nehezebb a trágya és a vizelet eltávolítása, rendszeresen kell takarítani, s a ketrecek, — s így a tartott állatok — szá. ma sem növelhető tetszés sze­rint. Az épület nagysága ugyan­is határt szab.-. Az elhélyezhető ketrecek szá­mának meghatározása során a következőkre kell gondolni: a közepes testnagyságú fajta egy felnőtt egyedének 0,6, a nagy testnagyságúnak 0,7, egy hat­tíz egyedből álló növendékcso­portnak pedig egy négyzetmé­ter alapterületű ketrecre van szüksége. A nyúltartásra szánt épület tehát megfelelő nagysá­gú legyen, csakis fgy tudjuk a nyulakat huzatmentesen, Ele­gendő friss levegővel ellátni. Ügyeljünk arra, hogy az ólak ne legyenek 'keskenyek és mé­lyek, de háromszintesnél maga­sabb ketreceket se készítsünk. Ugyanis a csaknem mennyeze­tig érő ketrecek céltalanok és veszélyeseik. Ebben az esetben csak létrára, székre állva jut­hatunk az állatokhoz, nem tud­juk őket alaposan szemmel tar­tani. Az épület levegője mindig a mennyezet alatt a legmele­gebb, tehát a nyulak egy ré­szét a többieknél melegebb légviszonyok közé kényszeríte­­nénk. Gondoljunk arra is, hogy a nyúl élő, lélegző, a környező hatásokra pedig érzékeny állat. MIRE ÜGYELJÜNK A NYÜLÓL KÖRNYÉKÉN? Már a nyúlól, a tenyészet helyének kijelölésekor gondol­junk arra, hogy az állatoknak nyugodt, csöndes helyre van szükségük. A kert elején vagy az udvar hátsó részében igye­kezzünk tehát kialakítani a nyúltelepet, olyan helyen, ahol a kutya és egyéb állat nem za­varhatja őket. Idegenek lehető­leg ne látogassák a nyúltelé­­pet. Feltétlenül kerüljük el, hogy a fertőző anyagok behurcolásá­­ra alkalmas tárgyak, eszközök kerüljenek a nyulak közelébe. Nem helyes, ha ismerőstől ké­rünk fél zsáknyi tápot kisegí­tésül, s azt az idegen helyről egyenesen a nyúlólba visszük, avagy fiaztatóládát, szállítóesz­közt és ketrecet kérünk, vagy adunk kölcsön. Egyes helyeken, főleg kisebb tenyésztőknél még mindig szokás, hogy az anya­állatot pároztatás céljából ko­sárba téve hordják az Ismerős­míkMÉsML mindenkinek_____ höz. Ennek mindkét fél számá­ra kiszámíthatatlan következ­ményei lehetnek. Inkább 'kétszer kérdezzük meg a felvásárlás szervezőitől, hogy mennyi nyulat és mikor adhatunk át, mintsem egyszer hiába vigyük oda és haza a nyulakat. Ha ugyanis az állato­kat az udvarból egyszer kivit­tük, s megfordulunk velük olyan helyen, ahol mások álla­tai is voltak, nagy veszélynek tettük ki őket. Érthető a tenyésztők becsvá­gya. Kiállításokon szerepelnek kedvenceikkel, s díjat, magas pontszámot szeretnének nyerni velük. Az állományt, a legszebb állatokat féltő nyulászok azon­ban egyre kevésbé vállalkoz­nak a kiállításon való részvé­telre. Magartartásuk érthető. A nyulat megszokott helyéről ki­emelni, napokon át a kiállítási ketrecben, idegen állatok szom­szédságában látni, kitéve a nagy melegnek, a szeles, huza­tos elhelyezés veszélyeinek, nem kecsegtető dolog. A láto­gatók, köztük a gyerekek ked­veskedéseitől sem óvható meg az állat: ha tehetik a fülét, farkát rángatják, fogdossák, piszkálják stb. Sokszor még a felnőttek is ezt teszik az álla­tokkal, hogy minden oldalról láthassák a kiváló tenyészálla­tot. Az értékes tenyészállatok gazdája nem kedveli az ilyes­mit. Nagy gondot kell fordítani a tisztaságra. Akár több oldalról védve, szabadban, akár istáljó­­ban helyezzük el a ketreceket, tartsunk rendet a környékén is. A szemetet, az elhullott takar­mányt és a szénát naponta sö­pörjük össze. A nyúlketrecek környéke ne legyen sáros. A vizelet és a trágya eltávolítá­sára is nagy gondot fordítsunk. Ha lecsugós rendszerűek a ket­recek, akkor a trágya, a vize­let esőcsatornába, hosszában félbevágott műanyag csőbe, majd vödörbe vagy tartályba kerüljön. Ha kis betonárokban vezetjük el, fedjük be a tete­jét fémlemezzel vagy deszká­val. Ügyeljünk arra, hogy a trágya a nyulak ketrecéből fe­dett, takarított árkon vándorol­jon, s ne váljon a legyek te­­nyésztelepévé. A tenyésztők többségé á nyúltrágya értékével sincs tisz­tában. Ha tőzeggel vagy szal­mával keverjük, s döngölt ha­lomban érleljük, kiváló szer­ves trágyához juthatunk. A nyúl átlagos évi trágyatermelése öt­ven kilogramm, a vizelete va­lamivel több. Tudni kell azt is, hogy a laza halomba hordott nyúltrágya, akárcsak más álla­toké, kiszárad, nitrogéntartal­mának nagy része elbomlik. A tömörítésről, nyirkosán tartás­ról gondoskodni kell. A nyúl vizeletének táplálóanyag-tartal­mát úgy őrizhetjük meg, ha a trágyahalom nedvesítésére használjuk, vagy egy tartály­ban gyűjtjük össze, úgy, hogy a tetejére kevés olajat öntünk. A vékony olajréteg ugyanis megakadályozza a levegővel való érintkezést, elbomlást. A rendszeres fertőtlenítés a gazdaságos nyúltartás egyik legfontosabb alapfeltétele. A gyakori meszelés sem nélkülöz­t hető. A nyúltartók tapasztalata szerint, a legyek hetekig nem szállnak a falakra, ha a mész­­oldatba klórmeszet is kevernek. Ha az anyaállatok ketrecéből kivesszük a fiaztatóládát, ha a süldőnevelő kiürül, mindig ala­pos tisztogatás, fertőtlenítés következzék. A fából készült részeket lúgos vízzel súrolju’: le, majd fertőtlenítő oldatban áztassuk. Ami kiemelhető, szét­szedhető, azt az udvaron tisz­títsuk és a napon szárítsuk. Sok nyúltartö használ a te­nyészállatok ketreceiben ki­emelhető fenékrácsot. Ezek a­­zért célszerűek, mert javításu­kat a nyulaktól távol végezhet­jük, takarításkor pedig kiemel­hetők és tisztával cserélhetők. A nyúltartók bizonyos hánya­da a faketrecek oldalfalait, léc­­rácsait is bemeszeli. Nem rossz megoldás, de ha a fehérre me­szelt fa szennyeződik, szinte kiált a következő meszelésért, takarításért. A nyúl egyébként a meszelt lécet nem rágja meg. A mész, ha nem is hatékony fertőtlenítőszer — gyenge lúg­nak tekinthető — eltörni a re­pedéseket, egyenetlenségeket és megakadályozza a kóroko­zók megtelepedését. Ha istállóban, épületben tart­juk a nyulakat, legalább éven­te egyszer végezzünk alapos nagytakarítást. Erre akkor ke­rüljön sor, amikor legkevesebb benne az állat. A munka úgy lehet igazán eredményes, ha tel­jesen kiürítjük a helyiséget. Ez alkalommal kijavíthatjuk a fa­lakat, az ajtók hibáit: meszel­hetünk, elvégezhetjük azokat a javításokat, pótlásokat, ame­lyek szükségessége már koráb­ban felvetődött. A ketrecek cseréjére, nagyobb javítására, átrendezésére is ekkor kerülhet sor. A szénarácsokat, fiaztató­­ládákat, ketrecrészeiket az ud­varon takaríthatjuk, fertőtlenít­hetjük. Ha a szükséges tenni­valóik végére jártunk, s ismét a helyén van minden, gázos fer­tőtlenítéssel fejezhetjük be a nagytakarítást. Ezt azonban alapos szellőztetés kövesse, s csak utána telepítsük vissza felfrissített helyükre az állato­kat. A hullákat, hullarészeket úgy távolítsuk el, hogy megakadá­lyozzuk az esetleges fertőző­dést. Veszélyezteti a saját és mások nyúlállományának egész­ségét a nyulász, ha az esetle­gesen elhullott nyulat, annak bőrét, a halva született fióká­kat a kutya elé teszi, a szemét* dombra, vagy a faluszéli árok­ba dobja. Az a helyes módszer, ha jó mélyre elássa, s a gödör­be kevés oltott meszet is tesz. Magának Is, másoknak Is kárt Okoz a nyúltartó, ha eltit­kolja az állatoknál észlelt be­tegséget. A mixomatózis pél­dául renaszerint egy udvarban keletkezik, s onnan terjesztik a szúnyogok. Ilyen esetekben inkább azonnal állatorvost hív­junk, aki a gyors beavatkozás eredményeként megakadályoz­hatja a fertőzés elterjedését. PUHA MARGIT Szabadban vagy épületben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom