Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
Í979. }űnius 9. SZABAD FÖLDMŰVES 11 A felszabadulás után földhöz Jutott az évszázadok óta nincstelen parasztság. A néhány hektáron gazdálkodó parasztok helyzete azonban így sem lett könnyebb, mert nehezen tudták művelni földjeiket. Nem sokra mentek a borsos bérért szerzett kölcsönigávál, sem a tehén vontatta ekékkel. A mezőgazdasági gépeket csak hallomásból ismerték. Politikai és gazdasági szükségszerűség volt a gép- és traktorállomások harminc évvel ezelőtti létrehozása. X X A CSKP akkori programnyilatkozata hosszú távra megszabta a fő célkitűzéseket. A mezőgazdaság fejlesztésében döntő feladattá vált a tudományos-műszaki vívmányok alkalmazása. A CSKP síkraszállt a mezőgazdaság gépesítéséért, vagyis a gép- és traktorállomások hálózatának kiépítéséért, a mezőgazdasági gépipar nagyarányú fejlesztéséért. A gtá-k feladata volt a mezőgazdaság gépesítésén túl a parasztságnak támogatást nyújtani a szakszerű és tudományosan megalapozott gazdálkodásban. A gépesítés forradalmat indított el a földeken, s hazánkban eddig nem tapasztalt, soha пещ próbált úton indult el a parasztság. X X ’ — A kabin nélküli traktorokon az esőkabát volt a legmelegebb ruhánk. Ha eleredt az eső, a gép alá bújtunk, hogy meg ne ázzunk. Nyolc óra helyett rendszerint tizennégy-tizenhat órát is dolgoztunk. Főtt ételt csak esténként, vagy vasárnap láttunk. Szalonnát, hagymát vagy zsíros kenyeret csomagolt az anyám. De még a szalonnát sem unhattuk meg, nem jutott olyan gyakran. Loksa Miklós, a lelesi (Lelesz) Május 1. Efsz traktorosa az elsők közt került a Kráľovský Chlmec-i (Királyhelmec) Gép- és Traktorállomásra. Hosszú évekig vezette a mezőgazdasági gépek különböző típusát. Ha elromlott a gépe, javítását is maga végezte el. — Ha egyszerűbb hiba történt, ott a helyszínen rendbe hoztam a gépet. De nem egyszer előfordult, hogy a hibás alkatrészt a négy-öt kilométerre levő műhelybe vittem megjavítani. Ma már jobbnál-jobb gépekkel dolgozunk a földeken és egy egész szerelőgárda javítja őket, ha meghibásodnak. X X Szepesi István 1949-től dolgozik a Királyhelmeci Gép- és Traktorállomáson. Mint traktoros kezdte, ma műhelymester. Megkértem, mondjon valamit a kezdetről. — A Királyhelmeci Gtá 1947-ben alakult. Kezdetben tizenegy traktorral rendelkezem. De 1951-ben már 280 kerekes és 42 lánctalpas traktorunk, 46 gabonabetakarító gépünk, 58 kévekötőnk és 48 cséplőgépünk volt. A gépállomás elsősorban a gépi munkákat végezte el a szövetkezetben: a tavaszi és az őszi szántást, a talajelőkészítést, de a szállítást is vállalta. A közös gazdaságok földjeinek megművelése mellett a traktorosok az egyéni gazdák földjein is dolgoztak. De csak akkor láthattak munkához, ha megrendelést kaptak tőlünk! Akkor még gyakran előfordult, hogy inkább a tehetősebb gazdától kérték a kölcsönigát, habár kétszeresen, háromszorosan drágábban mint amennyit a gépállomás számlázott. A gtá-nak gyakran kínálni kellett a jobb, olcsóbb, gépeket. És mi több: munkával kellett bizonyítani, hogy nem „nyomorodik meg a föld a gép alatt!“ A szövetkezeti elnököknek, agronómusoknak gépbemutatókat rendeztek, ahol mindenki megszemlélhette az új gépekkel végzett munkát. Amikor a meggyőzött egyéni gazdák is kérték a gtá segítségét, a legjobb traktorosokat küldték ki, hiszen a nadrágszí jparcellákat nehezebb volt felszántani, mint a nagy táblákat. Ha elromlott a gép, a gépállomás azonnal küldött helyette másikat, hogy ne kelljen a szántás, vagy a vetés kellős közepén abbahagyni a munkát. Traktorral ment haza abban az időben minden traktoros, hogy reggel mielőbb kiérjen a földekre. Kisebb gépállomásra hasonlított minden udvar: a traktoron kívül az eke, a pótkocsi is ott állt a ház mellett... X X Panyko István 1950-től dolgozik a királyhelmeci gépállomáson, jelenleg üzemvezető: i—; Az ötvenes évek végén, amikor a gép- és traktorállomások átszervezésére került sor, a gépeket a szövetkezetek vették át. • Most mivel foglalkoznak? i— jelenleg száztizenhárom dolgozónk van. Három részlegünkön évente huszonnégy és fél millió korona értéket termelünk. A műhelyben szériamunkát végzünk. A sávos öntözőberendezésekhez mi készítjük a dobokat. Évente 2150 dobot gyártunk. A mezőgazdasági üzemeknek ezenkívül pótalkatrészeket is gyártunk. Gépesítő részlegünk feladata a hütő- és a fejőberendezések karbantartása, szerelése. A takarmányszállító és a trágyaszóró gépeket, valamint a takarmánypogácsáző gépsorokat is mi szereljük. A speciális központ a növényvédelmi és a talajjavító munkálatokat végzi. X X A gép- és traktorállomások sokat tettek a szövetkezetek megszilárdításáért. Utánképző tanfolyamokon szakképzett traktorosokat, gépkezelőket, esztergályosokat, heggesztöket és gépjavítókat neveltek. boksa Tibor is gépállomási alkalmazottként kezdte Királyhelmecen. Ma a Somotori (Szómotor) Magtermesztő Állami Gazdaság főnemesítője. Így emlékszik vissza: — A legrégibb — de akkoriban korszerű — Zetor tizenötösön kezdtem. Az időjárás volt a legnagyobb ellenfél: nem lehetett védekezni ellene. Sok esős, szeles időt szenvedtem végig a traktor nyergében. Most a legkorszerűbb traktorokkal vagyunk ellátva. X X A gépesítéssel jelentős változás vette kezdetét a falusi lakosság gondolkodásában is. A föld jobb megmunkálásában, a közös gazdálkodás népszerűsítésében és meghonosításában úttörő szerepet töltöttek be az egykori gépállomások traktorosai. Közülük sokan ma is ott ülnek a modern gépek vezetőfülkéiben és a gépek legjobb mestereiként dolgoznak a földeken. A hatalmas szövetkezeti táblák fölött pedig ott röpködnek a növényvédő repülőgépekkel fiaik, unokáik, akik ma már a kapát is kivették a földművesek kezéből. Gép húz barázdát a földön, gép barázdálja az eget. Szántástól betakarításig zúgó motorok* sokat tudó szerkezetek segítik az embert a földeken, s megkímélik az egykori nehéz munkától. Illés Bertalan MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Gyékényből, sásból font milliók Sokak szerint a viharos gyorsaságú ipari fejlődés révén a természeti környezetben okozott, olykor jóvátehetetlen károk fölötti bűntudat készteti az embert a rusztikus, a megjelenésűkben anyagszerű késztermékek vásárlására. Talán így van, talán nem, annyi mindenesetre tény, hogy jó szemű divatszakértők és lakberendezők fölfigyeltek erre a világjelenségre. Nem utolsósorban ennek köszönhetően keresve-keresik az ipari szakemberek is a mutatós késztermékké földolgozható, eddig semmire sem becsült természetes anyagokat. Hogy ezek sorában mennyire előkelő helyre tört előre a vadvizek partjain bőven termő sás, gyékény, meg a korszerű gabonatermesztési , módszerek terjedésével együtt növekvő szalma, arról igazán sokat a Tápéi Háziipari Szövetkezetben tudnak mondani. A valamikor mindössze néhány tucatnyi háziaszszonynak szinte csak szabad időt kitöltő tevékenységét az elmúlt két évtizedben a tápéiak módszeresen fejlesztették, s mára egy immár évenként kétszázmillió forintnyi értéket termelő sajátos nagyüzemet hoztak létre. CSAK HIBÁTLAN ÁRUNAK VAN BECSÜLETE Fontos hangsúlyozni, hogy sajátos nagyüzemet, hiszen ez a megállapítás csak a termelési értéket tekintve igaz. Az ezernyi féle kézműipari terméket ugyanis lényegében ma is ősi módon, főként falusi házak udvaraiban, konyháiban állítják elő az asszonyok, lányok. Valamennyien bedolgozói a szövetkezetnek, akiknek helyükbe viszik az anyagot, s a készárut is korszerű fuvareszközökkel szállítják Szeged-Tápéra. Nincsenek tehát ma sem csarnokórtások a szövetkezetben, ám a termelés egyre növekszik. Az elmúlt öt évben például éppen ötszörösére a korábbinak. Időben gondoltak persze a tápét szövetkezet vezetői arra, hogy nagy mennyiségű árura csupán hazai piacon aligha találnak értékesítési lehetőséget. így azután a bedolgozói létszám növelésére fordítottnál nem kevesebb gonddal keresték: mely országokban találhatnak vevőket termékeikre. Jó partnerre találtak e törekvésükben az Artex Külkereskedelmi Vállalatban, amely a kézműipari termékek forgalmazásában már megfelelő tapasztalattal rendelkezett. A szép áruk — főként népi jellegű bútorok, ülőalkalmatosságok, de díszműáruk is — hamar meg is hódították a vásárlókat egy sereg országban. Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Angliában és másutt is jó árat fizettek a tápéi szövetkezet termékeiért. Így alakult, bokrosodott a vevőkör, amelyre támaszkodva bátran gondolhattak a tápéiak szüntelenül a termelés növelésére. Annál is inkább, mert egynéhány évvel korábbi fiaskóból — egy szállítmányukat visszaküldték minőségi hibák miatt! — levonták az egyértelmű tanulságot: az elnéző termékminősítésnek nincs helye! Az elmúlt években azután nem is érte szó a ház elejét — dicsekednek vele a tápéiak, s ez talán meg is érthető, hiszen akárhány szervezett nagyvállalatunk szívesen vállalná magáénak ezt a sikert. SZERVEZÉS, ÖSSZEHANGOLÁS A tény, hogy 1978-ban immár kétezerszáz bedolgozót foglalkoztattak a tápéiak, önmagában aligha sejteti, mennyi szervezési, munkaegybehangolási feladatot kellett megoldaniuk. Lényegesen többet mond ennél, hogy a 2100 bedolgozó hét megye mintegy 120 községében él. Nagymértékben növekedtek tehát a szállítási távolságok, s ezzel együtt a munkát szervezők felelőssége is, hiszen korántsem mindegy, hogy egy.-egy, jármű, amely, elindul Tápéról a késztermékek begyűjtésére, valójában mennyi áruval is tér meg a központba. A pontosságra, a vállalt határidők betartására azonban jó módszert alkalmaznak a szövetkezetben. Bizonyos termékmennyiségen túl a bérjárandóságon fölül prémiumot is fizetnek bedolgozóiknak, akik ilyen formán anyagilag is érdekeltek a termelés növelésében, a határidők betartásában. Ezt a dotációs rendszert fönn is tartják, hiszen csupán ez a biztosíték rá, hogy a külföldön már fölvállalt határidőt a szállításnál minden esetben betartsák. Alapszabály ugyanis — s éppen a legjobban fizető piacokon! —, hogy csakis a pontos időben érkező árura van vevő. KEDVEZŐ CSERE... Szóltunk arról, hogy a tápéiak termékeinek nagy hányada Nyugat-Európa számos országában kedvelt, keresett cikk. A számok erről világosan beszélnek: az elmúlt évben immár hatvan százalékra növekedett az export hányada az összes termelésen belül. S miután ennek óriási többsége dollárrelációban értékesül, bátran elmondható, hogy a tápéiak korábban semmire sem becsült anyagokat; sást, gyékényt, szalmát adnak el dollárért. Vitán fölül kedvező csere ez népgazdasági szinten is, hiszen az alapanyagokhoz hozzáadott munkaerőt túlnyomórészt csakis a bedolgozói rendszer képes mozgásba hozni. E konstrukcióban ugyanis a nap egy részében mezőgazdasági munkát végző falusi asszonyok és lányok is részt vesznek a székek, padlóvázak, bárpultok és különböző díszmüárúk készítésében. Az 1978-as évben elért termelési és gazdálkodási eredmények alapján kivívott Kiváló Háziipari Szövetkezet címet a tápéiak nem tekintik végállomásnak. Erre mutatnak terveik is, hiszen abban ilyen célok szerepelnek: idén további 13—15 százalékkal növelni a termelést s a terméktöbbletet teljes egészében Nyugat-Európában akarják eladni. Meglevő üzleti kapcsolataik ezt a reményt reálissá teszik, ami körülbelül annyit jelent, hogy az év végi mérleg készítésénél hozzávetőleg 3,5 millió dollárt könyvelhetnek majd a bevételi oldalon. Márpedig ez olyan eredmény, amelyet számon tarthatunk népgazdasági szinten is. Bedő Nándor Hiányzott az áruismeret A manapság elég sok szó esik arról, hogy társadalmunk további előrehaladása szempontjából a fegyelmezett magatartás mellett a szakmai hozzáértés is fontos követelménnyé vált. Ezt azonban egyes ágazatokhan különböző okok miatt gyakran nem veszik komolyan. Így a szakmai hozzáértés törekvése a közömbösség útvesztőjében fenekük meg. Márpedig ha valaki a népgazdaság valamelyik ágazatában dolgozik, akkor a munkakörével járó fogásokat és elnevezéseket ismernie kell, és ez kereskedelmünk dolgozóira vonatkozik leginkább, akiktől az emberek ezrei vásárolnak, esetleg bizonyos áruk után érdeklődnek. A közelmúltban egy bevásárló központban szem- és fültanúja voltam, amint egy háziasszony a zöldségelárusító részlegen zellert kért a pult mögött szolgálatot teljesítő fiatal alkalmazottól. Kérésére azonban azt a választ kapta, hugy zeller jelenleg nincs. A vásárló meg jómagam ámulatba esve néztünk az elárusítónöre, mert közvetlenül mellette néhány láda zeller volt lerakva. — Miért mondja, hogy nincs, amikor több láda zellert látok a pult mögött? — tette fel a kérdést a háziasszony. A zöldség-elárusító részleg fiatal dolgozója csak nézte a ládák tartalmát és félhangosan, csodálkozva az alábbiakat mondta: — Ez itt mind zeller?! Szó nélkül csak egymásra néztünk. Közben a háziasszony megkapta a kért zellert, amely a húslevesnek kellemes Ízt kölcsönöz, majd távozott. Azóta többször is elgondolkoztam a történteken. Hogyan lehetséges, hogy egy fiatal elárusítónő, a jövendőbeli családanya, akinek valószínűleg háztartást is kell majd vezetnie, nem ismeri a zellert. Hihetetlen, de vnlóságl Kit hibáztassunk ezért? Véleményem szerint a fő hiba a családban történt. Az édesanyának, aki feltehetően háztartást vezet, meg kellett volna ismertetnie eladó leányát a főzéshez szükséges minden kellékkel. Az oktató intézmény és a munkaadó is hibáztatható, mert nem gondoskodott róla, hogy a fiatal pályakezdő elárusítónő kellő áruismeret birtokában álljon a pult mögé. Az elmondottak arra figyelmeztetnek, hogy szocialista kereskedelmünk vezetőinek komolyabban kellene venniük a pályakezdő fiatalok szakoktatását. Erre ugyanis több lehetőség kínálkozik. Van intézményes oktatási rendszerünk, s az üzemi továbbképzés keretében is vannak lehetőségek a nevelés tökéletesítésére. Szocialista kereskedalmünkben egy elárusítónak, aki naponta a vásárlók tömegével találja magát szembe, minden tekintetben fejlettnek kell lennie. A magától értetődő udvariasság mellett — egyebek között — az is fontos, hogy ismerje az árut, melynek az eladását rábízták, mert ha nem ismeri, akkor a vásárlók szemében nevetségessé válik, s ez semmiképpen sem öregbíti kereskedelmünk jó hírnevét, hai-» Épülő villanyeröművek Napjainkban világszerte a gazdasági élet legfontosabb kérdése a növekvő energiaszükséglet kielégítése. így van ez hazánkban is. Szlovákia területén például 1975-ben 3529 megawatt volt az erőmüvek összteljesítménye, jövőre pedig már 5000 megawatt az előirányzott teljesítmény. A csaknem másfél ezres nagyságrendű teljesítménynövekedés nagy része a Jaslovské Bohunice-i Atomerőműből származik, de több mint 200 magawattal nő a vízierőművek összteljesítménye is. A kővetkező ötéves tervidőszakban további csaknem 900 megawattos teljesítménynövekedés várható, s ennek nagy része a Fekete-Vágón épülő villanyerőműből kerül majd a KGST-országok közös energetikai hálózatába. Ezt az erőmüvet jelenleg építik, és folytatódik a Jaslovské Bohunice-i V-l atomerőmű második blokkjának építése, amely várhatóan az év végén kezdi meg próbaüzemelését. Tőszomszédságában már épül a V-2-es atomerőmű Is, szintén kétszer 440 megawatt teljesítményű lesz. E két nagy teljesítményű erőmű építésével párhuzamosan már a múlt évben elkezdődött a Gabőíkovo i—-Nagymaros-! Vízlépcsőrendszer építése is, amely a következő ötéves tervidőszakban, kezdi a villanyáram termelését. E három nagy jelentőségű energetikai építkezés volt a témája annak a sajtóértekezletnek, amelyen Milan Donovál mérnök, az SZSZK- Építésügyi Minisztériuménak osztályvezetője tájékoztatta az újságírókat az erőművek építésének menetéről. Elmondta, hogy a V-l-es atomerőmű második blokkjának építése az ütemtervnek megfelelően halad és előreláthatóan nem lesz akadálya, hogy az év végén megkezdődjön a próbaüzemelés. Jelenleg a V-2 építését hátráltatja, hogy menet közben módosították a kivitelezési terveket, amelyek nem kerülnek mindig megfelelő időben az építők kezébe. A Gabčíkovo—Nagymaros-! Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban elmondotta, hogy nehézségeket okoz a szükséges nagy teljesítményű kotrógépek hiánya és az, hogy a felvonulási épületeket a vízművel párhuzamosan fel kell építeni. Jól haladnak az építők a Fekete- Vágón épülő villanyerőmű építésével, amely a maga nemében egyedülálló hazánkban és teljesítménye is a legnagyobb lesz — 665 megawatt. Különlegessége abból adódik, hogy a villanyenergia gyártásához szükséges vízmennyiség (3,7 millió köbméter) felváltva „vándorol“ majd a két víztároló között. A felső víztároló 1150 méter magasan a Neznáma hegycsúcson épül, és ide a víz az alsó víztárolóból három — egyenként háromezernyolcszáz milliméter átmérőjű * csővezetéken jut fel, majd az energetikai csúcsidőben innen ismét ugyanezen az úton zúdul le az alsó víztárolóba. Közben meghajtja az erőmű hat — egyenként száztíz megawattos — turbináját. A fennmaradó öt megawatt teljesítményt egy kis erőmű szolgáltatja, amelyet a Fekete-Vág hajt majd állandóan, és ez a víz tölti meg az alső víztárolót a szükséges vízmennyiséggel. c Ennek az erőműnek az építése —i tekintettel arra, hogy hazánkban ilyen vízi létesítmény még nem épült ŕ- nagy feladatokat rótt a Váhostav dolgozóira. Ennek ellenére a munkák menetét a tervfegyelem betartása jellemzi. A nehézséget csupán az okozta, hogy a csővezeték részére a hegyben vájt alagútban beomlott a kőzet, így a prievidzai Bányaépítő Vállalat feltehetően augusztusra nem tudja befejezni a földalatti munkálatokat. Az azonban pozitívan értékelhető, hogy megtették a szükséges intézkedéseket a váratlan akadály eltávolítására és egyben abból a célból is, hogy az ne késleltesse a vízierőmű átadási határidejét, amely 1983-ban esedékes. Perhács Valéria TÖBB GYÜMÖLCSÖT Bár Csehszlovákia az élelmiszerfogyasztásban világviszonylatban is előkelő helyet foglal el, gyümölcsből elég hiányos az ellátás. Míg a nyári hónapokban gyümölcstöbblet, addig 3* téli és kora tavaszi időszakban hiány mutatkozik. Ez a tény főleg a gyerekeket érinti, hisz az ő szervezetük igényli leginkább a gyümölcsben található vitaminokat és ásványi anyagokat. Napjainkban az étkezés színvonala nem az elfogyasztott élelem mennyisége, hanem az egyes élelmiszerek minősége szerint van értékelve. Az európai államok többségében a gyümölcstermesztésre egyformák a természeti adottságok. Azonban egyes országokban nagyobb a gyümölcsfogyasztás, mint nálunk. Az orvosok véleménye szerint egy személynek egy év folyamán legalább 100 kg gyümölcsöt kell fogyasztani. Nálunk viszont jóval kevesebb, mindössze 50—60 kg-ot fogyasztunk, beleértve a déli égövből behozott gyümölcsöt is. Közismert, hogy a gyümölcs nagy mennyiségű ásványi anyagokat, vitamint és más olyan tápanyagot tartalmaz, melyeket az emberi test más forrásból nem nyerhet. Viszont nagy gondot okoz mind a termesztőknek, mind a kereskedelemnek a gyümölcs helyes tárolása úgy, hogy tápértáke hosszú ideig megmaradjon. A nagykereskedelemnek mindenekelőtt ezt a kérdést kellene megoldania. ^-a—:
