Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-09 / 23. szám

l97fl. június S. ' .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A múlt hét kiemelkedő esemé­­nye volt és Jelentőségével túl* lépte a két ország kereteit a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi lá­togatása. A moszkvai Pravda a láto­gatást méltatva kiemelte, hogy „a szocialista demokrácia elvein nyugvó magyar társadalom politikailag szi­lárd, valamennyi állampolgár széles körű jogokat élvez; egyre javul a nép élete; a tudomány és a kultúra új magaslatokat hódít meg“. A lap meg­állapította, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország minden oldalú együttmű­ködése a béke-fontos tényezője Euró­pában. Az enyhülés és a béke meg­erősítését célzó újabb fontos kezde­ményezésüket nemrégiben éppen Bu­dapesten tették meg a Varsói Szerző­dés tagállamai. Az Izvesztyija kiemel­te, hogy küzösek a két ország népei­nek céljai, törekvései és eseményei. „A Szovjetunióban nagy tiszteletet vívtak ki a szocialista Magyarország­nak az európai államok közötti jó­szomszédság és békés együttműködés fejlesztésére irányuló erőfeszítései.“ A párt- és kormányküldöttségek tárgyalásainak eredményei, amelyeket közös nyilatkozat foglal össze, való­ban ezt a szellemet igazolták. Brezs­nyev elvtárs egyik pohárköszöntőjé­ben hangoztatta: „Méltán jelenthetjük ki: minden egyes kérdésben az egyet­értés, az igaz, elvtársi, kölcsönös megértés uralkodott közöttünk. És mi az, ami különösen figyelemreméltó? Nincs a világnak két olyan országa, amelyek mindenben hasonlítanának egymásra. Mindegyiknek vannak meg­ismételhetetlen vonásai. Ennek a sajá­tosságnak a figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel Egyetértésben, közös célok érdekében A szovjet—magyar együttműködés normájává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait.“ A tárgyalások és a látogatás ered­ményeit összefoglaló közös nyilatko­zat megállapítja, hogy a szovjet kül­döttséget mindenütt forró baráti lég­körben fogadták. A tárgyalásokon megvitatták a szovjet—magyar kap­csolatok továbbfejlesztésének fő irá­nyait, véleményt cseréltek a békéért és a nemzetközi enyhülésért folyta­tott harc, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a magyar dolgozó nép nagyra ér­tékeli a szovjet népnek а XXV. párt­­kongresszus határozatai végrehajtásá­ban elért nagyszerű eredményeit. Az új társadalmi rendszer építésében szerzett szovjet tapasztalatok az egye­­temes társadalmi haladás szempontjá­ból elvi jelntöségűek. A magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy barátjának és szövetségesének tudhat­ja a Szovjetuniót, bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi se­gítségére. A felek megállapították, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok eredmé­nyesen és dinamikusan fejlődnek. A két ország testvéri barátságának szi­lárd alapja a társadalmi rend közös­sége, az alapvető érdekek egysége, a marxizmus—leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus elveihez való hűség. A két nép barátsága és együtt­működése fejlődésének mozgató ereje az SZKP és az MSZMP testvért össze-Leszőgezték, hogy a baráti országok sikeres társadalmi-gazdasági fejlődése fontos erőforrásának tartják a KGST keretében megvalósuló gazdasági in­tegráció előrehaladását. Nagy figyel­met szenteltek a szovjet—magyar ideológiai együttműködésnek. Kölcsö­nösen előmozdítják a Szovjetunió és Magyarország ideológiai intézményei­nek, tömegtájékoztatási szerveinek al­kotó együttműködését. Széles körű véleménycsere folyt a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. Meg­állapították, ma is érvényes az az ér­tékelés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai 1978 novemberi moszkvai nyilatkozatukban adtak a nemzetközi helyzetről. A Varsói Szerződés többi tagállamával együtt most és a jövő­ben is mindent megtesznek azért, hogy szilárduljon és kiszélesedjék az enyhülés folyamata, egyetemessé és visszafordíthatatlanná váljék. Mindkét fél rendkívül fontosnak tartja az ál­lamok közötti bilazomerősítő és a ka­tonai enyhülést szolgáló intézkedése­ket Európában. Ezt célozza a szocia­lista államoknak az a javaslata, hogy az Európa-értekezleten részt vett álla­mok kössenek szerződést: nem alkal­maznak elsőként egymás ellen nuk­leáris, sem hagyományos fegyvert. A felek meggyőződése, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok SALT-2. megállapodásának küszöbön álló aláírása rendkívül nagy jelentő­ségű a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjából. Életbe­lépése jelentős haladás lesz a tégy* verkezésí hajsza korlátozásának út­ján. Határozottan síkraszállnak a kö­­zép-eurőpai haderő- és fegyverzet­csökkentést tárgyalások sikeres hala* dásáért. A szocialista államok javas­latai lehetővé teszik, hogy e tárgya­lásokat az egyezmény konkrét kidol­gozása felé tereljék. Most a nyugati országokon a sor, hogy e javaslatokra konstruktív választ adjanak. Az európai földrész helyzetének át­tekintésekor a felek ismételten meg­állapították, hogy a helsinki záróok­mány valamennyi elvének és megálla­pításának következetes és teljes érvé­nyesítése az európai és a világhelyzet további javulását szolgálja. Az egyen­lőségen és a kölcsönös előnyökön ala­puló együttműködés szélesítésére irá­nyuló konkrét lépés lenne a KGST és az EGK viszonyának alapelveiről kö­tendő egyezmény mielőbbi megvaló­sulása. A küldöttségek síkraszálltak a Bal­kán-félsziget békéjének, a jőszomszéd­­ságnak és együttműködésnek erősö­dése mellett. A felek kiemelték, hogy Kínának az enyhülési folyamat megszakadását, új feszültséggócok kialakulását, háborús viszályok kirobbanását célzó hegemo­­nista, terjeszkedési politikája komo­lyan veszélyezteti a békét, korunk forradalmi és felszabadító erőinek ügyét. A Szovjetunió és Magyarország ismételten megerősíti internaciona­lista szolidaritását a hős vietnami rendezni ezt vagy azt a problémát, forrottséga. Osztályharcos szellemben Ä portugál Kommunista Párt IX. kongresszusa a múlt héten a Lissza­bontól 25 kilométerre fekvó Barreiro iparvárosban tanácskozott. A kong­resszus osztályharcos szellemben, „Portugáliával a demokráciáért“ jel­szó jegyében zajlott ie. A központi bizottság beszámolóját Alvaro Cnnhal főtitkár terjesztette elő. Hangoztatta, hogy a VIII. kong­resszus óta történt események igazol­ták a párt akkori helyzetértékelését, hogy a tőkés restauráciős politika szorosan vett gazdasági értelemben iš csődbe viszi az országot, elmélyíti válságát. Emlékeztetett arra, hogy az 1976-os választások eredményeként a kommunisták és a szocialisták együt­tesen többséget alkottak a parlament­ben, a szocialisták azonban jobbra nyitottak, a jobboldallal szövetkeztek, bár a PKP mindig is szorgalmazta a párbeszédet. így jöttek létre mind jobboldalibb kormányok, legutóbb a Mota Pinto-kormány. Cunhal szólott a reakció offenzíva­knak fő irányairól, a földreform, az államosítások, a dolgozók életkörül­ményei elleni támadásokról, a tőkés vállalkozás ösztönzéséről, a szabad­ságjogok korlátozásáról, az égyoldalú politikai és külgazdasági orientáció­ról, ezen belül a NATO-kapcsolatok szorosabbra fűzéséről és a közöspiaci csatlakozás szorgalmazásáról. A kormány jobbratolódásával szem­ben a tömegek mindinkább balra tar­tanak s küzdenek az áprilisi forrada­lom útjának folytatásáért. Ezzel kap­csolatban Cunhal négy tényezőt dom­borított ki: 1. a tömegek fellépését; 2. az országos problémák megoldásá­ban való részvételt, különös tekintet­tel a gazdasági építésre; 3. az állam­­hatalmi szervekben való részvételt; 4. végül a választásokat. A kommunisták a kibontakozás al­kotmányos útjának elősegítésére tíz­pontos alternatívát ajánlanak. Ebben helyet kapott a szocialista országok­kal való kapcsolatok diverzifikálása, a közöspiaci csatlakozás elvetése, le­szerelési tárgyalások stb. kezdeménye­zése. Az FKP közvetlen feladatként jelöli meg a Mota Pinto-kormánynak ügyvezető kormánnyal való felváltá­sát. Pártunk üdvözletét Antonín Knapek, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a csehszlovák pártkül­döttség vezetője tolmácsolta. Beszédé­ben hangoztatta: „Saját tapasztala­taink meggyőzően bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elveinek kö­vetkezetes érvényesítése, kapcsola­taink szilárdítása a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és vala­mennyi testvérpárttal hatalmas erőt ad a pártnak, hogy a népet biztosan győzelemre vezesse.“ A PKP IX. kongresszusa a vezető szervek megválasztásával, a beszámo­ló elfogadásával és határozathozatal­lal a múlt vsárnap befejezte munká­ját. A párt főtitkárává ismét Alvaro Cunhal elvtársat választották. I „KORMÁNYFŐ“.. о Az angol kormán; lázas erőfeszítése* két tesz a zimbab­wei fehér telepese­ket kiszolgáló Mu­­:orewa-bábkormány iti8mertetésére. (Borisz Jefimov rajza) Választások ködfüggönnyel Egy hét múlva nagyszabású válasz­tásokat rendeznek Nyugat-Európában. Általában a választások időszakát élik, most azonban olyan rendezvény­re kerül sor, mely arányaival, főként pedig látványosságával mindent túl­szárnyal. A lényegről, a választások tartalmáról nem beszélünk. Arról van szó, hogy első ízben ren­deznek közvetlen választásokat az ún. Európa Parlamentbe, a választók pe­dig a kilenc közöspiaci állam polgá­rai lesznek. Az Európa Parlament, mint intéz­mény régebbtől létezik. Az 1957. évi római szerződés értelmében kialakult Közös Piac állandó bizottsága és vég­rehajtó apparátusa nagy ügyrenddel foglalkozik, sok kérdésnek kényes politikai vetületei vannak, vagy pedig kimondottan politikai kérdésekről van sző, melyek az illetékességet tekintve sokszor nem illenek a közöspiaci szervek hatáskörébe. Ezért hozták létre a tagállamok parlamentjeinek kijelölt csoportjaiból az ún. Európa Parlamentet, hogy felügyeljen a poli­tikai vonatkozású kényes kérdésekre, politikai befolyást gyakoroljon a dön­tésekkor. A nyugati világ gazdasági bajainak elharapódzásával egyidejűleg azonban a szervezetileg egyébként is képlékeny Európa Parlament befolyása mind hatástalanabbnak bizonyult. E- zért ötlött fel több közöspiaci állam­ban az a gondolat, hogy tartsanak közvetlen választásokat az Európa Parlamentbe, amely a múlttól elté­rően a nemzeti parlamentektől füg­getlen szervvé válna. Valóban? Látszatra talán, de lénye­gében ez formális kérdés, mert a kö­zöspiaci szervekben akaratukat a leg­erősebb tőkés országok és a multi­nacionális monopolista csoportosulá­sok diktálják rá a gyengébb partne­rekre. A nemzett függőség megszünte­tésének látszata e tény elkendőzésére szolgál. Valamilyen demokratikus, né­pi jelleget kívánnak kölcsönözni a közöspiaci szervek tevékenységének felügyeletére hivatott Európa Parla­mentnek, hogy a díszletek mögött to­vább folyjék a monopóliumok szeny­­nyes játéka. Június első felében tehát a kilenc közöspiáci ország 180 millió választó­­polgára járul urnákhoz, hogy „hozzá-Külpolitikai kommentárunk öhodesiának a múlt hét óta „fe­­” kete kormánya“ van. Sőt, az új államfő is a néger többség képvi­selője. Teljesült volna a bennszülöttek régi álma, a faji emancipáció és a hatalom birtoklása? Korántsem. Csa­lóka látszat az, ami most Rhodesiá­ban, elsősorban a fajüldöző Smith­­rendszer afrikai cinkosainak segéd­letével lejátszódott. A cégtáblát átfes­tették, de a lényeg nem változott: Cecil Rhodes szelleme tovább él. A rhodesiat fehértelepes kormány önmentési törekvésének legutóbbi tak­tikai fogása az ún. belső rendezés volt, azaz a hatalom gyakorlásának fokozatos átadása az afrikai néger többség képviselőinek, akik azonban a valóságban nem népük képviselői, hanem a régi kormányzat engedel­mes eszközei maradnak. A Salisbury! rendszer szempontjából ez is „fájdal­mas szülés“ volt. A Smith-kormányzat igazi szándéka már az ún. átmeneti rendezés során megmutatkozott, ami­kor a leendő kabinet egyik tagja sze­mélyes és hivatalos sérelmek miatt önként megvált hivatalától. Muzorewa püspök, a fehértelepes kormánnyal együttműködő néger vezető nemegy­szer szóváltásba keveredett a Smith­­kormányzattal és szakítással fenyege­tőzött, ha a kormány nem tartja be a szavát. A „vészfelhők“ eloszlottak és a püs­pök úr kegyeskedett elfogadni párt­fogói kezéből a kormányfői tisztséget. Azt mondják, a „választások“ eredmé­nyeként, viszont egy másik pap-poli­tikus, Sithole tiszteletes a salisburyl rendezésű választási komédiában le­adott szavazatok meghamisításával vádolta politikai vetélytársát. Hogy volt, hogy nem, nem érdemes töprengeni rajta, mert a lényegen mit sem változtat. Tény, hogy a múlt hét óta Abel Muzorewa 17 tagú kormánya áll az ország élén. A kormányfő a hadügyi és az ún. „hadműveleti“ tár­cát is megtartotta magának, nyilván személye fontosságát akarja ezzel ki­domborítani, ám ez is csak spanyolfal a lényeg palástolására: az afrikaiakat megvesztegethető törzsfőnökök képvi­selik az új állami szervekben, a par­lament felső- és alsóházában a man-Színjáték és valóság dátumok egyharmadát a fehérek tar­tották meg, akiknek emellett még sok más módjuk van akaratuk érvényesí­tésére. Tehát a többség nem szavaz­hatja le őket, mert csak papíron léte­zik. Az ország legelőkelőbb közjogi mél­tósága most egy volt iskolaigazgató és köztisztviselő, Josiah Gumede lett. Senki sem Ismerte, a névtelenségből emelkedett ki Muzorewa Egyesült Nemzeti Afrikai Tanács pártjának el­nökjelöltjeként. Muzorewa kormányá­nak egyébként lan Smíth-volt minisz­terelnök is tagja maradt, tárca lélküll miniszteri tisztségben. Talán a helyzet pikantériája? Alighanem nagyobb be­leszólási lehetősége lesz Smith-nek a rhodesiai ügyekbe, mint egyszerű tár­canélküli miniszternek, tisztsége csak jó álcázás. A jelek szerint az ország cégtáblája is változik, mert mind gyakrabban kettős néven emlegetik: Zimbabwe — Rhodesia. Ez persze még nem jelent lényegi változást, viszont kapóra jön azoknak a nyugati hatalmaknak, ame* néppel, amely bátran visszaverte в ktnai agressziót, és valamennyi béke* szerető erővel együtt határozottan tá* mogatja a Vietnami Szocialista Köz­társaság konstruktív álláspontját, a* mely Délkelet-Azsia békéjének helyre­állítását és biztonságának erősítését szolgálja. A Szovjetunió és Magyarország elvi álláspontra helyezkedve Kína jelenle­gi külpolitikájával kapcsolatban, egy­úttal megerősíti azt is, hogy barátság­ra törekszik a kínai néppel, kész a békés egymás mellett élés elvei alap­­pán normális államközi kapcsolatokat fenntartani a Kínai Népköztársaság­gal. A tárgyalásokon véleményt cserél* tek a nemzetközi kommunista és mun* kásmozgalom számos kérdéseiről is. Megállapították, hogy napjainkban egyre nő a kommunista és munkás­­mozgalom nemzetközi szerepe és be* folyásolása. A két párt tisztelettel te* kint a társadalom forradalmi átalakí* fásáról, a szocializmus és a kommu­nizmus építéséről szőlő marxi, engelsi és lenini tanításokat továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére. Az élet igazolja, hogy gyümölcsöző ez a tevékenység, ha figyelembe veszi mind az osztályharc, mind a szocia­lista átalakulás általános törvénysze* rűségeit, mind pedig az adott orszá* gok konkrét történelmi feltételeit és nemzeti sajátosságait. A felek rámu* tattak a testvérpártok internaciona* lista szolidaritásának növekvő szere* pere. Leonyid Brezsnyev meghívta Kádár Jánost, hogy magyar párt- és kor­mányküldöttség élén látogasson el a Szovjetunióba. járuljon“ az újfajta testület létreho* zásához. Eleve eldöntött dolog, hogy az új szervezetű Európa Parlament létrejön, noha létrehozóit nagy érdek­­ellentétek választják el egymástól. Az egyes nyugat-európai kormányzó szo­cialista vagy szociáldemokrata pártok befolyásuk erősödését várják a vá­lasztások kimenetelétől, a sok helyütt ellenzéki konzervatív erők pedig fe* lülkerekedésükben reménykednek. A választások eredménye a 410 tagú parlament megalakulása lesz. Ebben azonban, egyenként 81 mandátummal, Franciaország, az NSZK, Anglia és Olaszország 324 helyet foglal el, a többin, tehát 86 mandátumon a kisebb tagállamok osztozkodnak. Hollandiá­nak például 25 képviselői hely jut, a többinek kevesebb, Luxemburgnak mindössze hat. Bármilyen „demokrati­kusén“ választják megfáz Európa Par­lamentet, továbbra is csak a „nagy halak“ és a multinacionális monopo­lista társaságok fognak diktálni, az ő akaratuk fog érvényesülni, s ezt a kisebb országok a most megválasz­tandó intézményen keresztül aligha tudják majd befolyásolni. Az új szervezetnek is szembe kell majd néznie egy változatlan rémmel: hatmillió nyugat-európai munkanél­küli helyzetének megoldásával. Ez sokkal nehezebb lesz a választásnál! —1 n -* lyek már régebben rendezni szeretnék viszonyukat és együttműködésüket a nemzetközi szervezetek által megbé­lyegzett fajüldöző rendszerekkel, köz­tük a rhodesiaival, csak keresik a megfelelő jogi indítékot, hogy „tisz­ták“ maradjanak a közvélemény sze­mében. Veszélyes fejleménynek mu­tatkozik az új brit konzervatív kor­mány állásfoglalása az új rhodesiai rendszer elismerése kérdésében. Tha­tcher asszony egyszerűen megoldaná a gordiusi csomót: elismerné a „feke­te többségi kormányt“, hiszen ez már „nem a régi Smith-kormány“. A lát­szat ellenére azonban mégsem ilyen egyszerű a helyzet. A közvélemény alakulását befolyásoló nemzetközi szervezetek zöme ugyanis semmisnek tartja a rhodesiai változásokat, csú­nya színjátéknak a régi fajüldöző rendszer átmentésére. A Békevilágtanács felhívással for­dult a békeszerető közvéleményhez. Leleplezte a fajüldözők manővereit és a zimbabwei nép függetlenségi és sza­badságtörekvéseinek további támoga­tására szólította fel a haladó erőket. Lord Carrington, a brit tory kormány külügyminisztere nem véletlenül ta­lálkozott több ízben is amerikai kol­légájával, Cyrus Vance-szel, hogy kö­zös álláspontot dolgozzanak ki az új rhodesiai kormány elismerése kérdé­sében. Vance óvatosságra int, őv az elhamarkodástől. Ebben a washingtoni kormány keserű tapasztalatainak a le­szűrése érezhető. London és Washing­ton közös politikát követ a rhodesiai kollaboráns kormány elismerésével kapcsolatban, a de facto elismerés már megtörtént, nem kétséges a de iure, vagyis a jogi elismerés sem, de ez még várathat magára. így aztán nagyon sokan osztják Josuah Nkomőnak, az afrikai nép igazi érdekeit képviselői Zimbabwei Hazafias Front elnökének véleményét: „Csúnya összeesküvés készül Rhodesia népe ellen“, LŰRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom