Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-09 / 23. szám

l97fl. június S. '

.SZABAD FÖLDMŰVES,

3

A múlt hét kiemelkedő eseménye volt és Jelentőségével túl* lépte a két ország kereteit a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása. A moszkvai Pravda a látogatást méltatva kiemelte, hogy „a szocialista demokrácia elvein nyugvó magyar társadalom politikailag szilárd, valamennyi állampolgár széles körű jogokat élvez; egyre javul a nép élete; a tudomány és a kultúra új magaslatokat hódít meg“. A lap megállapította, hogy a Szovjetunió és Magyarország minden oldalú együttműködése a béke-fontos tényezője Európában. Az enyhülés és a béke megerősítését célzó újabb fontos kezdeményezésüket nemrégiben éppen Budapesten tették meg a Varsói Szerződés tagállamai. Az Izvesztyija kiemelte, hogy küzösek a két ország népeinek céljai, törekvései és eseményei. „A Szovjetunióban nagy tiszteletet vívtak ki a szocialista Magyarországnak az európai államok közötti jószomszédság és békés együttműködés fejlesztésére irányuló erőfeszítései.“

A párt- és kormányküldöttségek tárgyalásainak eredményei, amelyeket közös nyilatkozat foglal össze, valóban ezt a szellemet igazolták. Brezsnyev elvtárs egyik pohárköszöntőjében hangoztatta: „Méltán jelenthetjük ki: minden egyes kérdésben az egyetértés, az igaz, elvtársi, kölcsönös megértés uralkodott közöttünk. És mi az, ami különösen figyelemreméltó? Nincs a világnak két olyan országa, amelyek mindenben hasonlítanának egymásra. Mindegyiknek vannak megismételhetetlen vonásai. Ennek a sajátosságnak a figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel

Egyetértésben, közös célok érdekében

A szovjet—magyar együttműködés normájává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait.“

A tárgyalások és a látogatás eredményeit összefoglaló közös nyilatkozat megállapítja, hogy a szovjet küldöttséget mindenütt forró baráti légkörben fogadták. A tárgyalásokon megvitatták a szovjet—magyar kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányait, véleményt cseréltek a békéért és a nemzetközi enyhülésért folytatott harc, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a magyar dolgozó nép nagyra értékeli a szovjet népnek а XXV. pártkongresszus határozatai végrehajtásában elért nagyszerű eredményeit. Az új társadalmi rendszer építésében szerzett szovjet tapasztalatok az egyetemes társadalmi haladás szempontjából elvi jelntöségűek. A magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy barátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót, bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi segítségére.

A felek megállapították, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok eredményesen és dinamikusan fejlődnek. A két ország testvéri barátságának szilárd alapja a társadalmi rend közössége, az alapvető érdekek egysége, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveihez való hűség. A két nép barátsága és együttműködése fejlődésének mozgató ereje az SZKP és az MSZMP testvért össze-Leszőgezték, hogy a baráti országok sikeres társadalmi-gazdasági fejlődése fontos erőforrásának tartják a KGST keretében megvalósuló gazdasági integráció előrehaladását. Nagy figyelmet szenteltek a szovjet—magyar ideológiai együttműködésnek. Kölcsönösen előmozdítják a Szovjetunió és Magyarország ideológiai intézményeinek, tömegtájékoztatási szerveinek alkotó együttműködését.

Széles körű véleménycsere folyt a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. Megállapították, ma is érvényes az az értékelés, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai 1978 novemberi moszkvai nyilatkozatukban adtak a nemzetközi helyzetről. A Varsói Szerződés többi tagállamával együtt most és a jövőben is mindent megtesznek azért, hogy szilárduljon és kiszélesedjék az enyhülés folyamata, egyetemessé és visszafordíthatatlanná váljék. Mindkét fél rendkívül fontosnak tartja az államok közötti bilazomerősítő és a katonai enyhülést szolgáló intézkedéseket Európában. Ezt célozza a szocialista államoknak az a javaslata, hogy az Európa-értekezleten részt vett államok kössenek szerződést: nem alkalmaznak elsőként egymás ellen nukleáris, sem hagyományos fegyvert.

A felek meggyőződése, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok SALT-2. megállapodásának küszöbön álló aláírása rendkívül nagy jelentőségű a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjából. Életbelépése jelentős haladás lesz a tégy* verkezésí hajsza korlátozásának útján. Határozottan síkraszállnak a közép-eurőpai haderő- és fegyverzetcsökkentést tárgyalások sikeres hala* dásáért. A szocialista államok javaslatai lehetővé teszik, hogy e tárgyalásokat az egyezmény konkrét kidolgozása felé tereljék. Most a nyugati országokon a sor, hogy e javaslatokra konstruktív választ adjanak.

Az európai földrész helyzetének áttekintésekor a felek ismételten megállapították, hogy a helsinki záróokmány valamennyi elvének és megállapításának következetes és teljes érvényesítése az európai és a világhelyzet további javulását szolgálja. Az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés szélesítésére irányuló konkrét lépés lenne a KGST és az EGK viszonyának alapelveiről kötendő egyezmény mielőbbi megvalósulása.

A küldöttségek síkraszálltak a Balkán-félsziget békéjének, a jőszomszédságnak és együttműködésnek erősödése mellett.

A felek kiemelték, hogy Kínának az enyhülési folyamat megszakadását, új feszültséggócok kialakulását, háborús viszályok kirobbanását célzó hegemonista, terjeszkedési politikája komolyan veszélyezteti a békét, korunk forradalmi és felszabadító erőinek ügyét. A Szovjetunió és Magyarország ismételten megerősíti internacionalista szolidaritását a hős vietnami

rendezni ezt vagy azt a problémát, forrottséga.

Osztályharcos szellemben

Ä portugál Kommunista Párt IX. kongresszusa a múlt héten a Lisszabontól 25 kilométerre fekvó Barreiro iparvárosban tanácskozott. A kongresszus osztályharcos szellemben, „Portugáliával a demokráciáért“ jelszó jegyében zajlott ie.

A központi bizottság beszámolóját Alvaro Cnnhal főtitkár terjesztette elő. Hangoztatta, hogy a VIII. kongresszus óta történt események igazolták a párt akkori helyzetértékelését, hogy a tőkés restauráciős politika szorosan vett gazdasági értelemben iš csődbe viszi az országot, elmélyíti válságát. Emlékeztetett arra, hogy az 1976-os választások eredményeként a kommunisták és a szocialisták együttesen többséget alkottak a parlamentben, a szocialisták azonban jobbra nyitottak, a jobboldallal szövetkeztek, bár a PKP mindig is szorgalmazta a párbeszédet. így jöttek létre mind jobboldalibb kormányok, legutóbb a Mota Pinto-kormány.

Cunhal szólott a reakció offenzívaknak fő irányairól, a földreform, az államosítások, a dolgozók életkörülményei elleni támadásokról, a tőkés vállalkozás ösztönzéséről, a szabadságjogok korlátozásáról, az égyoldalú politikai és külgazdasági orientációról, ezen belül a NATO-kapcsolatok szorosabbra fűzéséről és a közöspiaci csatlakozás szorgalmazásáról.

A kormány jobbratolódásával szemben a tömegek mindinkább balra tartanak s küzdenek az áprilisi forradalom útjának folytatásáért. Ezzel kapcsolatban Cunhal négy tényezőt domborított ki: 1. a tömegek fellépését; 2. az országos problémák megoldásában való részvételt, különös tekintettel a gazdasági építésre; 3. az államhatalmi szervekben való részvételt;

4. végül a választásokat.

A kommunisták a kibontakozás alkotmányos útjának elősegítésére tízpontos alternatívát ajánlanak. Ebben helyet kapott a szocialista országokkal való kapcsolatok diverzifikálása, a közöspiaci csatlakozás elvetése, leszerelési tárgyalások stb. kezdeményezése. Az FKP közvetlen feladatként jelöli meg a Mota Pinto-kormánynak ügyvezető kormánnyal való felváltását.

Pártunk üdvözletét Antonín Knapek, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a csehszlovák pártküldöttség vezetője tolmácsolta. Beszédében hangoztatta: „Saját tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek következetes érvényesítése, kapcsolataink szilárdítása a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és valamennyi testvérpárttal hatalmas erőt ad a pártnak, hogy a népet biztosan győzelemre vezesse.“

A PKP IX. kongresszusa a vezető szervek megválasztásával, a beszámoló elfogadásával és határozathozatallal a múlt vsárnap befejezte munkáját. A párt főtitkárává ismét Alvaro Cunhal elvtársat választották.

I „KORMÁNYFŐ“..

о

Az angol kormán; lázas erőfeszítése* két tesz a zimbabwei fehér telepeseket kiszolgáló Mu:orewa-bábkormány iti8mertetésére.

(Borisz Jefimov

rajza)

Választások ködfüggönnyel

Egy hét múlva nagyszabású választásokat rendeznek Nyugat-Európában. Általában a választások időszakát élik, most azonban olyan rendezvényre kerül sor, mely arányaival, főként pedig látványosságával mindent túlszárnyal. A lényegről, a választások tartalmáról nem beszélünk.

Arról van szó, hogy első ízben rendeznek közvetlen választásokat az ún. Európa Parlamentbe, a választók pedig a kilenc közöspiaci állam polgárai lesznek.

Az Európa Parlament, mint intézmény régebbtől létezik. Az 1957. évi római szerződés értelmében kialakult Közös Piac állandó bizottsága és végrehajtó apparátusa nagy ügyrenddel foglalkozik, sok kérdésnek kényes politikai vetületei vannak, vagy pedig kimondottan politikai kérdésekről van sző, melyek az illetékességet tekintve sokszor nem illenek a közöspiaci szervek hatáskörébe. Ezért hozták létre a tagállamok parlamentjeinek kijelölt csoportjaiból az ún. Európa Parlamentet, hogy felügyeljen a politikai vonatkozású kényes kérdésekre, politikai befolyást gyakoroljon a döntésekkor. A nyugati világ gazdasági bajainak elharapódzásával egyidejűleg azonban a szervezetileg egyébként is képlékeny Európa Parlament befolyása

mind hatástalanabbnak bizonyult. E- zért ötlött fel több közöspiaci államban az a gondolat, hogy tartsanak közvetlen választásokat az Európa Parlamentbe, amely a múlttól eltérően a nemzeti parlamentektől független szervvé válna.

Valóban? Látszatra talán, de lényegében ez formális kérdés, mert a közöspiaci szervekben akaratukat a legerősebb tőkés országok és a multinacionális monopolista csoportosulások diktálják rá a gyengébb partnerekre. A nemzett függőség megszüntetésének látszata e tény elkendőzésére szolgál. Valamilyen demokratikus, népi jelleget kívánnak kölcsönözni a közöspiaci szervek tevékenységének felügyeletére hivatott Európa Parlamentnek, hogy a díszletek mögött tovább folyjék a monopóliumok szenynyes játéka.

Június első felében tehát a kilenc közöspiáci ország 180 millió választópolgára járul urnákhoz, hogy „hozzá-Külpolitikai kommentárunk

öhodesiának a múlt hét óta „fe” kete kormánya“ van. Sőt, az új államfő is a néger többség képviselője. Teljesült volna a bennszülöttek régi álma, a faji emancipáció és a hatalom birtoklása? Korántsem. Csalóka látszat az, ami most Rhodesiában, elsősorban a fajüldöző Smithrendszer afrikai cinkosainak segédletével lejátszódott. A cégtáblát átfestették, de a lényeg nem változott: Cecil Rhodes szelleme tovább él.

A rhodesiat fehértelepes kormány önmentési törekvésének legutóbbi taktikai fogása az ún. belső rendezés volt, azaz a hatalom gyakorlásának fokozatos átadása az afrikai néger többség képviselőinek, akik azonban a valóságban nem népük képviselői, hanem a régi kormányzat engedelmes eszközei maradnak. A Salisbury! rendszer szempontjából ez is „fájdalmas szülés“ volt. A Smith-kormányzat igazi szándéka már az ún. átmeneti rendezés során megmutatkozott, amikor a leendő kabinet egyik tagja személyes és hivatalos sérelmek miatt önként megvált hivatalától. Muzorewa püspök, a fehértelepes kormánnyal együttműködő néger vezető nemegyszer szóváltásba keveredett a Smithkormányzattal és szakítással fenyegetőzött, ha a kormány nem tartja be a szavát.

A „vészfelhők“ eloszlottak és a püspök úr kegyeskedett elfogadni pártfogói kezéből a kormányfői tisztséget. Azt mondják, a „választások“ eredményeként, viszont egy másik pap-politikus, Sithole tiszteletes a salisburyl rendezésű választási komédiában leadott szavazatok meghamisításával vádolta politikai vetélytársát.

Hogy volt, hogy nem, nem érdemes töprengeni rajta, mert a lényegen mit sem változtat. Tény, hogy a múlt hét óta Abel Muzorewa 17 tagú kormánya

áll az ország élén. A kormányfő a hadügyi és az ún. „hadműveleti“ tárcát is megtartotta magának, nyilván személye fontosságát akarja ezzel kidomborítani, ám ez is csak spanyolfal a lényeg palástolására: az afrikaiakat megvesztegethető törzsfőnökök képviselik az új állami szervekben, a parlament felső- és alsóházában a man-Színjáték és valóság

dátumok egyharmadát a fehérek tartották meg, akiknek emellett még sok más módjuk van akaratuk érvényesítésére. Tehát a többség nem szavazhatja le őket, mert csak papíron létezik.

Az ország legelőkelőbb közjogi méltósága most egy volt iskolaigazgató és köztisztviselő, Josiah Gumede lett. Senki sem Ismerte, a névtelenségből emelkedett ki Muzorewa Egyesült Nemzeti Afrikai Tanács pártjának elnökjelöltjeként. Muzorewa kormányának egyébként lan Smíth-volt miniszterelnök is tagja maradt, tárca lélküll miniszteri tisztségben. Talán a helyzet pikantériája? Alighanem nagyobb beleszólási lehetősége lesz Smith-nek a rhodesiai ügyekbe, mint egyszerű tárcanélküli miniszternek, tisztsége csak jó álcázás.

A jelek szerint az ország cégtáblája is változik, mert mind gyakrabban kettős néven emlegetik: Zimbabwe — Rhodesia. Ez persze még nem jelent lényegi változást, viszont kapóra jön azoknak a nyugati hatalmaknak, ame*

néppel, amely bátran visszaverte в ktnai agressziót, és valamennyi béke* szerető erővel együtt határozottan tá* mogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság konstruktív álláspontját, a* mely Délkelet-Azsia békéjének helyreállítását és biztonságának erősítését szolgálja.

A Szovjetunió és Magyarország elvi álláspontra helyezkedve Kína jelenlegi külpolitikájával kapcsolatban, egyúttal megerősíti azt is, hogy barátságra törekszik a kínai néppel, kész a békés egymás mellett élés elvei alappán normális államközi kapcsolatokat fenntartani a Kínai Népköztársasággal.

A tárgyalásokon véleményt cserél* tek a nemzetközi kommunista és mun* kásmozgalom számos kérdéseiről is. Megállapították, hogy napjainkban egyre nő a kommunista és munkásmozgalom nemzetközi szerepe és be* folyásolása. A két párt tisztelettel te* kint a társadalom forradalmi átalakí* fásáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szőlő marxi, engelsi és lenini tanításokat továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére. Az élet igazolja, hogy gyümölcsöző ez a tevékenység, ha figyelembe veszi mind az osztályharc, mind a szocialista átalakulás általános törvénysze* rűségeit, mind pedig az adott orszá* gok konkrét történelmi feltételeit és nemzeti sajátosságait. A felek rámu* tattak a testvérpártok internaciona* lista szolidaritásának növekvő szere* pere.

Leonyid Brezsnyev meghívta Kádár Jánost, hogy magyar párt- és kormányküldöttség élén látogasson el a Szovjetunióba.

járuljon“ az újfajta testület létreho* zásához. Eleve eldöntött dolog, hogy az új szervezetű Európa Parlament létrejön, noha létrehozóit nagy érdekellentétek választják el egymástól. Az egyes nyugat-európai kormányzó szocialista vagy szociáldemokrata pártok befolyásuk erősödését várják a választások kimenetelétől, a sok helyütt ellenzéki konzervatív erők pedig fe* lülkerekedésükben reménykednek. A választások eredménye a 410 tagú parlament megalakulása lesz. Ebben azonban, egyenként 81 mandátummal, Franciaország, az NSZK, Anglia és Olaszország 324 helyet foglal el, a többin, tehát 86 mandátumon a kisebb tagállamok osztozkodnak. Hollandiának például 25 képviselői hely jut, a többinek kevesebb, Luxemburgnak mindössze hat. Bármilyen „demokratikusén“ választják megfáz Európa Parlamentet, továbbra is csak a „nagy halak“ és a multinacionális monopolista társaságok fognak diktálni, az ő akaratuk fog érvényesülni, s ezt a kisebb országok a most megválasztandó intézményen keresztül aligha tudják majd befolyásolni.

Az új szervezetnek is szembe kell majd néznie egy változatlan rémmel: hatmillió nyugat-európai munkanélküli helyzetének megoldásával. Ez sokkal nehezebb lesz a választásnál!

—1 n -*

lyek már régebben rendezni szeretnék viszonyukat és együttműködésüket a nemzetközi szervezetek által megbélyegzett fajüldöző rendszerekkel, köztük a rhodesiaival, csak keresik a megfelelő jogi indítékot, hogy „tiszták“ maradjanak a közvélemény szemében. Veszélyes fejleménynek mutatkozik az új brit konzervatív kormány állásfoglalása az új rhodesiai rendszer elismerése kérdésében. Thatcher asszony egyszerűen megoldaná a gordiusi csomót: elismerné a „fekete többségi kormányt“, hiszen ez már „nem a régi Smith-kormány“. A látszat ellenére azonban mégsem ilyen egyszerű a helyzet. A közvélemény alakulását befolyásoló nemzetközi szervezetek zöme ugyanis semmisnek tartja a rhodesiai változásokat, csúnya színjátéknak a régi fajüldöző rendszer átmentésére.

A Békevilágtanács felhívással fordult a békeszerető közvéleményhez. Leleplezte a fajüldözők manővereit és a zimbabwei nép függetlenségi és szabadságtörekvéseinek további támogatására szólította fel a haladó erőket. Lord Carrington, a brit tory kormány külügyminisztere nem véletlenül találkozott több ízben is amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel, hogy közös álláspontot dolgozzanak ki az új rhodesiai kormány elismerése kérdésében. Vance óvatosságra int, őv az elhamarkodástől. Ebben a washingtoni kormány keserű tapasztalatainak a leszűrése érezhető. London és Washington közös politikát követ a rhodesiai kollaboráns kormány elismerésével kapcsolatban, a de facto elismerés már megtörtént, nem kétséges a de iure, vagyis a jogi elismerés sem, de ez még várathat magára.

így aztán nagyon sokan osztják Josuah Nkomőnak, az afrikai nép igazi érdekeit képviselői Zimbabwei Hazafias Front elnökének véleményét: „Csúnya összeesküvés készül Rhodesia népe ellen“,

LŰRINCZ LÁSZLÓ