Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Június 2, Gyermekszíii játszásunk helyzete 'Az eredményhirdetés és az ünnepi zárszó után legördült a függöny. Ki­ürült a nézőtér, elárvult a színpad, mely gyermekszínjátszóink jóvoltából négy napig meseországgá változott. Véget ért a Dunamenti Tavasz... Néhány liét elteltével tekintsünk visz­­sza a rendezvény négy napjára. Való­ban olyan fényes volt-e gyermekszín­játszóink szereplése, amely a feszti­válon nekünk, a felnőtteknek új haj­tásként a holnapot is jelképezte. 0© A lelkes gyermekközönség és a zsűri előtt elsőként az Orechová Po­­tőü-í (Dióspatony) Kilencéves Alapis­kola színjátszó psoportja — Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművével — mutatkozott be. A lel­kes és népes szereplőgárda Hurka Katalin rendezővel az élen újra bizo­nyította kiváló felkészültségét, azt, hogy nem véletlenül jutott el a fesz­tiválra. A nesvadyi (Naszvad) iskola és művelődési otthon színjátszói Illyés Gyula: Tűtevők című egyfelvonásos népijátékát vitték színpadra. Fekete Zoltánt számos szerep kiváló formáló­jaként ismertük eddig. Ezúttal rende­zőként mutatkozott be, s igazolta, hogy a hagyományokkal rendelkező naszvadi gyermekszínjátszás továbbra is jó úton halad. Vadnay Dezső: A táncos csizma című mesejátékát a Seneci (Szene) Kilencéves Alapiskola színjátszói mu­tatták be Csuka -Gyuláné rendezésé­ben. A szereplők közül dicséret illeti a táncmestert, a földesurat és a ki­rályt megszemélyesítő Szimondel Ró­bert, Hamerlík Zsolt és Pomichal Ist­ván alakítása. A színpadi megoldások­ban és a játékformákban korszerű­ségre törekvésük méltán hozott si­kert a rendezőnek és a szereplőknek egyaránt. A diakovcei (Deáki) diákszínjátszók Hárs László: Mesélj magadnak című játékával szerepeltek. Az Új Hajtás nevű csoport szereplői és a rendező A gyermekzsüri Rózsaszínű elefánt díját a szenei színjátszók kapták. Marcell Kornélia nem mindig kama­toztatta a játékos színmű kínálta le­hetőségeket. A hagyományos, de szórakoztató színjátszás elemeivel találkoztunk a Rožavai (Rozsnyó) Kilencéves Alap­iskola színjátszóinak előadásán. A rendezői hármas — Zabarí Béla irá­nyításával — nagy feladatra vállalko­zott, amikor a Ludas Matyit tűzte a csoport műsorára. Bár az előadás el­nyerte a gyermekközönség tetszését, a mi észrevételünk az volt, hogy az ilyen bő terjedelmű színmüvet — gyermekcsoportról lévén szó — szak­szerű feldolgozásban rövidíteni kel­lene. Az előadás több helyen vonta­­tottnak tűnő cselekménysorozatát a főszereplők kiváló teljesítménye tette élvezhetőbbé. Ebből a szempontból külön említést érdemel a Matyit meg­személyesítő Fabó Tibor, a Döbrögit alakító Badon Adám és az Éva sze­repében játszó Ulbrich Laura. A színjátszók seregszemléjét a Hor­ná Potôň-i (Felsopatony) csoport zár­ta. Peti és az oroszlán címmel Lázár Ervin mesejátékát mutatták be nagy igyekezettel. Kár, hogy játékfelfogá­suk, a cselekmények ritmusa kívánni­valót hagyott maga után. Azokat a jeleneteket, ahol a rendezőnek és a szereplőknek sikerült elcsípni a darab hangulatát, a közönség lelkes tapssal fogadta. A fesztivál üde színfoltját jelen­tette a Dunajská Streda-i (Dunaszer­­dahely) Májusul, téri szlovák tan­nyelvű iskola színjátszóinak szereplé­se, akik Alojz Čobej: Pionírnyár című színművével nagy közönségsikert arat­tak. о 0 összegezve elmondhatjuk, hogy a gyermekszínjátszóink i— munkafelté­teleiknek és művészi elképzeléseik­nek — megfelelően formálgatják sa­játos profiljukat. A szakemberek egy­hangú véleménye alapján gyermek­színjátszásunk terén is történt bizo­nyos előrelépés. Igényesnek mutatko­zott a pedagógusok munkája a felké­szítésben. A továbblépés érdekében azonban szerencsésebb műsorválasz­tásra, a rendezői elképzelések kifeje­zőbb megvalósítására, egyszóval a korszerűbb előadásmódra kell töre­kednünk. i Szobi Kálmán A zenei: járási versenye A Komárnói Járási Művelődési Köz­pont a múlt héten a Szakszervezetek Házában megrendezte a művelődési központok és otthonok zenetanfolya­mi növendékeinek VIII. járási verse­nyét, amelyen a komárnói járás tíz körzeti versenyének győztesei, vala­mint a második, illetve a harmadik helyezettjei vettek részt. A legnépesebb és a legszínvonala­sabb a zongoristák mezőnye volt, a­­melyben összesen harminc versenyző indult. A harmadik évfolyamosok cso­portjában a zsűri — amelynek Rácz Tibor, a bratislavai konzervatórium tanára volt az elnöke — Grommer Edit tanítványának, az alsópéteri (Dolný Peter) Árendás Erikának ítél­te az első díjat. A második helyet megosztva Bíró Adrianna és Gabriella Kučkovičová szerezte meg. A negye­dik évfolyamosok csoportjából Éva Babusává tanítványa, az újgyallai (Dulovce) Alena Kraslanová került ki győztesen. Ebben a csoportban is két második díjat osztott ki a bíráló bi­zottság, amelyeket Németh Alena és jarmila Kellesová érdemelt ki. Az Jó fegyüt Tekovské Lužanyban (Nagysallôj а szövetkezet megszervezése egybeesett a CSEMADOK alakulásával. Nem cso­da, hogy a kezdet kezdetén a CSEMA­DOK tagjai élenjártak a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Valamennyien örömmel emlékszünk vissza a CSEMADOK által szervezett és lejátszott színművekre. Közös út, Őri muri. Cigány, Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül, Baj van a szerelemmel és még számos jól sikerült elaődásra. Az egyik Lovicsek színművet Magyar­­országon — Márianosztrán, Kócspal­­lagon, Szobon, Letkésen — is bemu­tattuk. Idén megkezdtük a község hagyo­mányainak a gyűjtését. Többek között megtaláltuk Cseri Mihály jegyzeteit is — a múlt század 90-es éveiből — me­lyekből kitűnnek az akkori mezőgaz­ötödik évfolyamosok csoportjában el' ső és második díj kiosztására nem került sor, a hatodikosokéban viszont a nemesőcsai (Zemianska Olöa) Föl­des Ildikó (Székely Márta tanítványa) és a komárnói Köles József (Rácz Ilona tanítványa) is első, Markó Jan­ka pedig második díjat nyert. A hete­dik évfolyamosok csoportjában az egyedül induló Gaál Ferencnek be kellett érnie a második dijjal, noha megítélésünk szerint rászolgált az el­ső díjra. A harinonikások és a -gitárosok sze­replése nem felelt meg a várakozás­nak. A harmonikások helyezést sem szereztek; a két gitáros versenyző kö­zül Bakulár Tibor volt a jobb, aki a harmadik díjat kapta meg. A hegedűsök versenyéből az igen tehetséges Lakatos József, a népszerű marcelházi (Marcelová) Rajkó-zene­kar tizenhárom éves prímása, Kovács József tanítványa, került ki győztesen, Horváth Antal második lett. Sajnos, a kerületi versenyen csak az egyes évfolyamok győztesei vehet­nek részt. <— bar n ГГ I * • I r működés daság terméseredményei: bűzéből 10, árpából 7—9 mázsát értek el holdan­ként. A forrásmunkát fölhasználta a CSEMADOK helyi szervezetének hon­ismereti köre. „Ismertető“ címen egy kiadvány^ jelentetett meg. A kiad­vány összehasonlítást.tesz az akkori és a jelenlegi korszerű mezőgazdaság között. A CSEMADOK ék a szövetkezet tag­ságának együttműködését bizonyítja, hogy a szervezet tagsága az aratás és az időszaki mezőgazdasági munkák idején hangoshíradón keresztül ismer­teti a község lakók a napi eredmé­nyekről. A CSEMADOK és a szövetkezetek harmincéves közös múltja és az elért sikerek a CSEMADOK tagságát újabb eredményes munkára; serkentik. Bajkay Béla A fövő héten (június 8—10.) 21. al­kalommal rendezik meg a Zselizi Or­szágos Népművészeti Fesztivált. A nagyszabású rendezvényen tizenkét gyermek-, hét felnött-tánccsoport, ugyanannyi jolklóregyüttes, valamint egy magyarországi és egy szlovák vendégegyüttes lép jel. A felnőtt tánccsoportok között lát­hatjuk majd a levicei (Léva) Garam­­menti Népi Együttest, melynek Halász Gyula a vezetője és a koreográfusa. Tőle tudtam meg, hogy csoportjuk az ötvenes évek derekán alakult. Halász Gyula is táncosként indult, majd ké­sőbb koreográfiái munkát végzett. Nyolc éve az együttes vezetője. Hely­zetük nem kedvező, mivel a CSEMA- dók székházát egy éve városrendezés miatt lebontották, s nincs megfelelő. próbatermük. — A költözködés miatt úgy nézett ki a helyzet, hogy szétesik d tánc­csoport. Nem tudtunk felkészüli a zselizi fesztiválra sem. A tagság ten­­niakarása, kitartása révén később si­került mégis „fedél alá hoznunk* az „Ipoly szakállast lakodalmas“ című. összeállításunkat. — Kész anyag alapján tanította be a táncot, vagy gyűjtötték a motívu­mokat? — A csoport néhány tagjával több hónapos gyűjtőmunkát végeztem Ipolyszakálíason (Ipeľský Sokolec). Megkerestük az idős embereket, és magnószalagra vettük a beszélgetése­ket. Lejegyeztük a tánclépéseket is, amely szerint elkészítettem a koreo­gráfiát. Mondhatnám azt is, hogy Bartók-módszerrel dolgoztunk: „a tisz­ta forrás cseppiejt“ úgy szűrtük, ros­táltuk meg. hogy az eredeti folklór színezet megmaradjon. A tánc- és zenei anyag mellett összegyűjtöttük a még megmaradt népviseletet is: ruhá­kat, csizmákat. Ami még használható­nak bizonyult, azt táncosaink maguk­ra öltötték a többieknek pedig úja­kat készítettünk. — Hány tagja van a tánccsoport­nak? — A tánccsoport nyolc tagú, de ve­lünk együtt lép fel a tíztagú éneklő­­csoport is. Bodonyi András zenekara kísér bennünket. — Az évente egyszer sorra kerülő zselizi fesztiválon kívül hol lépnek még fel? — Sokfelé hívnak bennünket, van elegendő alkalmunk a bemutatkozás­ra. Szinte minden helyi, vagy- járási jellegíj rendezvényen ott vagyunk. — Mi a helyzet az utánpótlással? — Ha holnap jelentkezne akár tíz, tizenöt táncoskedvü fiatal, tárt karok­kal üdvözölnénk őket. Az utánpótlás területén egyre romlik a helyzet, mi­vel a Magyar Tannyelvű, 'Pedagógiai Középiskolában már tavaly sem nyílt első osztály. Ugyanis ezelőtt sok tán­cosunk ebből az iskolából került ki. Az a véleményem, hogy á mai fiata­lokat legalábbis a lévaiakat, nem na­gyon érdekli a népi tánc. Szívesebben beülnek a moziba, vagy elmennek szórakozni, mintsem közénk jönnének. Pedig a csoporlunk minden egyes tágja a megmondhatója, hogy nem unatkozunk összejöveteleinken, sőt sokszor egy-egy próba alig akar vé­get érni, annyira belelendülünk a táncba. Nagyon jó érzés tölt el, ami­kor a magnószalagon jegyzetekre ösz­­szegyüjtött anyagból kikerekedik a kész műsor. •— A most betanult új műsorukat hogyan jellemezné? — Van a műsorban egy verbunk­­betét, amely a maga nemében Dél- Szlovákiában csak egyedül Ipolysza­­kállason ismert. Aztán az úgynevezett gyertyás menyasszonytáncot sem jár­ták másutt, csak Szakállas környé­kén. Egyébként hadd entlítsem itt meg, hogy anyaggyűjtő munkáinkhoz nagyon el kellene egy filmfelvevő gép is, melynek segítségével az utó­kornak eredeti formájában meg tud­nánk őrizni az összegyűjtött anyagot. A csoport vezetőjével folytatott be­szélgetés közben megérkezik három táncos. Frasch Klárától arról érdek­lődöm, hogyan került a tánccsoport­ba? — Csoportunk vezetőjével egy mun­kahelyen dolgozom. Három évvel ez­előtt ő szólt, nincs-e kedvem táncol­ni. Eljöttem a próbára, s már akkor megtetszett a népi. tánc. Időközben nemcsak a népi táncot, de a népze­nét is megkedveltem és ma már nem tudnék elképzelni egy hetet kétszeri próba nélkül. Bungyi András, az együttes régi tagja ezt vallja: — Még a hatvanas évek végén én is a Garammenti Népi Együttesben kezdtem táncolni, majd későbbijeiké­­rüllem Bratlslavába, ahol tagja lettem a Szőttesnek. A tényleges katongi szolgálat letöltése után haza kerültem szülővárosomba LéváraL és ismét itt folytatom , a táncot. Úgy érzem, na­gyon jó kollektíva kovácsolódott ősz­­sze, érdekesen és értelmesen töltjük el szabad időnket és sok új barátra találtam. Környezetemből, ismerőseim közül igyekszem új tagokat toborozni, sajnos, eddig gyér eredménnyel. Azt tapasztalom, hogy a velem hasonló korúakat, vagy a még fiatalabbakat, nem nagyon érdekli a népi tánc. A szórakozás könnyebb és kevésbé ön­­művelő formáját választják inkább. Hogy én miért csinálom? Egyszerűen azért, hogy fellépéseink alkalmával örömet szerezzek, szerezzünk az em­bereknek és ápoljuk népi hagyomá­nyainkat. feskó Katalin: — Már nagyon várjuk a zselizi fel­lépést, mivel csoportunk -tavaly kivé­telesen nem vett részt a seregszemlén. Ezekben a hetekben megszaporodtak a próbák, s reméljük a népművészeti fesztiválon új műsorunk megnyeri a közönség tetszését. P. V. Járási fesztivál Az Irodalmi színpadok galantai (Galánta) járási versenyébe az idén csak két csoport nevezett be, ezért a járási fesztivál megrendezésére nem került sor. A bírálóbizottság a galántai Vág irodalmi színpad Illyés Gyula mesé­jéből összeállított „Kis Kolozs és Nagy Kolozs“ című műsorát, és az Irodalmi színpadok szlovákiai feszti­válján sikert aratott „Képek“ című feldolgozását, valamint a žihareci (Zsigárd) csoport műsorát — Gáti József: Kinn a bárány — helyben ér­tékelte. A zsűri döntése alapján a kerületi fesztiválra a galántaiak ju­tottak „Képek“ című összeállításukkal, ahol másodikok lettek. A színjátszó csoportok járási verse­nyén hat csoport vett részt. A Dolné Saliby-iak (Alsószeli) Sza­­konyi: Életem Zsóka, a Dolný Cho­­tár-iak (Alsóhatár), Tóth: Furfangos szerelmesek, kajaliak Luls Velle: Szenteltvíz és kokain, a récseiek (Ré­té) Goldini:' Mirandolina, a tnpol'ni­­caiak (Tósnyárasd) Végh Antal: Ká­polnavirág, a váhovceiek (Vága) Ked­­ro: Zabosi szakácsnők című darabját mutatták be. A Tešedikovon (Pered) megrende­zett döntőbe a rétéi, alsőszeli és a. kajali csoport jutott. A járási döntő szlovák nyelvű résztvevői, a zsigár­­diak voltak. Első helyet a réteiek sze­rezték az alsószeliek előtt. A kerületi versenyen — Zemnén (Szimő) rendezték — az alsószeli csoport képviselte a járást. A hagyományokhoz hűen sikeresén mutatkozott be „A“ kategóriában a Kráľova n/Váhom-i (Vágkirályfa) szín­játszó csoport ts, Lovicsek Béla: Vég­állomás című színművével. Z—** ■нммшвмм нишами Lovak és lovasok A lósport Iránt szerte a világon nagy érdeklődés nyilvánul meg, s eb­ben hazánk sem képez kivételt. A hazai lótenyésztő vállalatok munká­ját dicséri, hogy az eladásra felkínált sportlovak iránt külföldön Is egyre nagyobb az érdeklődés. Ma mér nem ritkák a több százezres, összegek sem, amelyeket egy-egy lóért kínál­nak. Az eladási árak bizonyítják, hogy a hazai méntelepeken végzett szak­képzett munka meghozta gyümölcsét. X X Szlovákiában is gombamódra szapo­rodnak a lovas szakosztályok. A múlt évben például Bytöán .alakult újabb szakosztály. A helyi Lokomotíva lovui és lovasai sikeresen mutatkoztak be a város fennállásának hatszáz éves jubileumi ünnepségén. A versenyen részt vettek a Liptovské Mikuláš-i, piešfanyi, poprádi és a slatinai lova­sok is. A közép-szlovákiai kerület mint látjuk a lósport propagálása te­rén is példát mutat. X X A lósport egyes ágazataiban — ga­lopp, fogathajtás, ugratás, stb. — dön­tő szerept játszik a szakszerű idomí­­tás. Pékár Igor mérnöknek a „Jaz­­dectvóban“ közzétett írásában olva»­tűk: „Csakúgy mint minden sportág­ban, az idomításnál is nagy szerepet játszanak a korszerű edzésmódszerek. Tavaly sajnps, több Ismert idomítóval nem találkoztunk. Örvendetes viszont, hogy az idomítás terén új tehetségek tűntek fel. Kellemes meglepetésnek számít Kišáková, Konőa, Remisová, Zaoráiová, Kolzbechr, Kelemen és Jan­da mérnök kiváló teljesítménye.“ Összegezve elmondhatjuk, hogy a múlt év legkiválóbb idomítőjának és lovasának Kišáková bizonyult. Petrior névre hallgató lovával tizenhárom versenyen vett részt: kilencszer győ­zött, négyszer pedig harmadik helye­zést ért el. Befejezésül az érdekesség kedvéért Is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a múlt esztendő — lósportban is — a nők előretörésének éve volt. Kmoskó László mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom