Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Június 2, Gyermekszíii játszásunk helyzete 'Az eredményhirdetés és az ünnepi zárszó után legördült a függöny. Kiürült a nézőtér, elárvult a színpad, mely gyermekszínjátszóink jóvoltából négy napig meseországgá változott. Véget ért a Dunamenti Tavasz... Néhány liét elteltével tekintsünk viszsza a rendezvény négy napjára. Valóban olyan fényes volt-e gyermekszínjátszóink szereplése, amely a fesztiválon nekünk, a felnőtteknek új hajtásként a holnapot is jelképezte. 0© A lelkes gyermekközönség és a zsűri előtt elsőként az Orechová Potőü-í (Dióspatony) Kilencéves Alapiskola színjátszó psoportja — Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművével — mutatkozott be. A lelkes és népes szereplőgárda Hurka Katalin rendezővel az élen újra bizonyította kiváló felkészültségét, azt, hogy nem véletlenül jutott el a fesztiválra. A nesvadyi (Naszvad) iskola és művelődési otthon színjátszói Illyés Gyula: Tűtevők című egyfelvonásos népijátékát vitték színpadra. Fekete Zoltánt számos szerep kiváló formálójaként ismertük eddig. Ezúttal rendezőként mutatkozott be, s igazolta, hogy a hagyományokkal rendelkező naszvadi gyermekszínjátszás továbbra is jó úton halad. Vadnay Dezső: A táncos csizma című mesejátékát a Seneci (Szene) Kilencéves Alapiskola színjátszói mutatták be Csuka -Gyuláné rendezésében. A szereplők közül dicséret illeti a táncmestert, a földesurat és a királyt megszemélyesítő Szimondel Róbert, Hamerlík Zsolt és Pomichal István alakítása. A színpadi megoldásokban és a játékformákban korszerűségre törekvésük méltán hozott sikert a rendezőnek és a szereplőknek egyaránt. A diakovcei (Deáki) diákszínjátszók Hárs László: Mesélj magadnak című játékával szerepeltek. Az Új Hajtás nevű csoport szereplői és a rendező A gyermekzsüri Rózsaszínű elefánt díját a szenei színjátszók kapták. Marcell Kornélia nem mindig kamatoztatta a játékos színmű kínálta lehetőségeket. A hagyományos, de szórakoztató színjátszás elemeivel találkoztunk a Rožavai (Rozsnyó) Kilencéves Alapiskola színjátszóinak előadásán. A rendezői hármas — Zabarí Béla irányításával — nagy feladatra vállalkozott, amikor a Ludas Matyit tűzte a csoport műsorára. Bár az előadás elnyerte a gyermekközönség tetszését, a mi észrevételünk az volt, hogy az ilyen bő terjedelmű színmüvet — gyermekcsoportról lévén szó — szakszerű feldolgozásban rövidíteni kellene. Az előadás több helyen vontatottnak tűnő cselekménysorozatát a főszereplők kiváló teljesítménye tette élvezhetőbbé. Ebből a szempontból külön említést érdemel a Matyit megszemélyesítő Fabó Tibor, a Döbrögit alakító Badon Adám és az Éva szerepében játszó Ulbrich Laura. A színjátszók seregszemléjét a Horná Potôň-i (Felsopatony) csoport zárta. Peti és az oroszlán címmel Lázár Ervin mesejátékát mutatták be nagy igyekezettel. Kár, hogy játékfelfogásuk, a cselekmények ritmusa kívánnivalót hagyott maga után. Azokat a jeleneteket, ahol a rendezőnek és a szereplőknek sikerült elcsípni a darab hangulatát, a közönség lelkes tapssal fogadta. A fesztivál üde színfoltját jelentette a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Májusul, téri szlovák tannyelvű iskola színjátszóinak szereplése, akik Alojz Čobej: Pionírnyár című színművével nagy közönségsikert arattak. о 0 összegezve elmondhatjuk, hogy a gyermekszínjátszóink i— munkafeltételeiknek és művészi elképzeléseiknek — megfelelően formálgatják sajátos profiljukat. A szakemberek egyhangú véleménye alapján gyermekszínjátszásunk terén is történt bizonyos előrelépés. Igényesnek mutatkozott a pedagógusok munkája a felkészítésben. A továbblépés érdekében azonban szerencsésebb műsorválasztásra, a rendezői elképzelések kifejezőbb megvalósítására, egyszóval a korszerűbb előadásmódra kell törekednünk. i Szobi Kálmán A zenei: járási versenye A Komárnói Járási Művelődési Központ a múlt héten a Szakszervezetek Házában megrendezte a művelődési központok és otthonok zenetanfolyami növendékeinek VIII. járási versenyét, amelyen a komárnói járás tíz körzeti versenyének győztesei, valamint a második, illetve a harmadik helyezettjei vettek részt. A legnépesebb és a legszínvonalasabb a zongoristák mezőnye volt, amelyben összesen harminc versenyző indult. A harmadik évfolyamosok csoportjában a zsűri — amelynek Rácz Tibor, a bratislavai konzervatórium tanára volt az elnöke — Grommer Edit tanítványának, az alsópéteri (Dolný Peter) Árendás Erikának ítélte az első díjat. A második helyet megosztva Bíró Adrianna és Gabriella Kučkovičová szerezte meg. A negyedik évfolyamosok csoportjából Éva Babusává tanítványa, az újgyallai (Dulovce) Alena Kraslanová került ki győztesen. Ebben a csoportban is két második díjat osztott ki a bíráló bizottság, amelyeket Németh Alena és jarmila Kellesová érdemelt ki. Az Jó fegyüt Tekovské Lužanyban (Nagysallôj а szövetkezet megszervezése egybeesett a CSEMADOK alakulásával. Nem csoda, hogy a kezdet kezdetén a CSEMADOK tagjai élenjártak a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Valamennyien örömmel emlékszünk vissza a CSEMADOK által szervezett és lejátszott színművekre. Közös út, Őri muri. Cigány, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Baj van a szerelemmel és még számos jól sikerült elaődásra. Az egyik Lovicsek színművet Magyarországon — Márianosztrán, Kócspallagon, Szobon, Letkésen — is bemutattuk. Idén megkezdtük a község hagyományainak a gyűjtését. Többek között megtaláltuk Cseri Mihály jegyzeteit is — a múlt század 90-es éveiből — melyekből kitűnnek az akkori mezőgazötödik évfolyamosok csoportjában el' ső és második díj kiosztására nem került sor, a hatodikosokéban viszont a nemesőcsai (Zemianska Olöa) Földes Ildikó (Székely Márta tanítványa) és a komárnói Köles József (Rácz Ilona tanítványa) is első, Markó Janka pedig második díjat nyert. A hetedik évfolyamosok csoportjában az egyedül induló Gaál Ferencnek be kellett érnie a második dijjal, noha megítélésünk szerint rászolgált az első díjra. A harinonikások és a -gitárosok szereplése nem felelt meg a várakozásnak. A harmonikások helyezést sem szereztek; a két gitáros versenyző közül Bakulár Tibor volt a jobb, aki a harmadik díjat kapta meg. A hegedűsök versenyéből az igen tehetséges Lakatos József, a népszerű marcelházi (Marcelová) Rajkó-zenekar tizenhárom éves prímása, Kovács József tanítványa, került ki győztesen, Horváth Antal második lett. Sajnos, a kerületi versenyen csak az egyes évfolyamok győztesei vehetnek részt. <— bar n ГГ I * • I r működés daság terméseredményei: bűzéből 10, árpából 7—9 mázsát értek el holdanként. A forrásmunkát fölhasználta a CSEMADOK helyi szervezetének honismereti köre. „Ismertető“ címen egy kiadvány^ jelentetett meg. A kiadvány összehasonlítást.tesz az akkori és a jelenlegi korszerű mezőgazdaság között. A CSEMADOK ék a szövetkezet tagságának együttműködését bizonyítja, hogy a szervezet tagsága az aratás és az időszaki mezőgazdasági munkák idején hangoshíradón keresztül ismerteti a község lakók a napi eredményekről. A CSEMADOK és a szövetkezetek harmincéves közös múltja és az elért sikerek a CSEMADOK tagságát újabb eredményes munkára; serkentik. Bajkay Béla A fövő héten (június 8—10.) 21. alkalommal rendezik meg a Zselizi Országos Népművészeti Fesztivált. A nagyszabású rendezvényen tizenkét gyermek-, hét felnött-tánccsoport, ugyanannyi jolklóregyüttes, valamint egy magyarországi és egy szlovák vendégegyüttes lép jel. A felnőtt tánccsoportok között láthatjuk majd a levicei (Léva) Garammenti Népi Együttest, melynek Halász Gyula a vezetője és a koreográfusa. Tőle tudtam meg, hogy csoportjuk az ötvenes évek derekán alakult. Halász Gyula is táncosként indult, majd később koreográfiái munkát végzett. Nyolc éve az együttes vezetője. Helyzetük nem kedvező, mivel a CSEMA- dók székházát egy éve városrendezés miatt lebontották, s nincs megfelelő. próbatermük. — A költözködés miatt úgy nézett ki a helyzet, hogy szétesik d tánccsoport. Nem tudtunk felkészüli a zselizi fesztiválra sem. A tagság tenniakarása, kitartása révén később sikerült mégis „fedél alá hoznunk* az „Ipoly szakállast lakodalmas“ című. összeállításunkat. — Kész anyag alapján tanította be a táncot, vagy gyűjtötték a motívumokat? — A csoport néhány tagjával több hónapos gyűjtőmunkát végeztem Ipolyszakálíason (Ipeľský Sokolec). Megkerestük az idős embereket, és magnószalagra vettük a beszélgetéseket. Lejegyeztük a tánclépéseket is, amely szerint elkészítettem a koreográfiát. Mondhatnám azt is, hogy Bartók-módszerrel dolgoztunk: „a tiszta forrás cseppiejt“ úgy szűrtük, rostáltuk meg. hogy az eredeti folklór színezet megmaradjon. A tánc- és zenei anyag mellett összegyűjtöttük a még megmaradt népviseletet is: ruhákat, csizmákat. Ami még használhatónak bizonyult, azt táncosaink magukra öltötték a többieknek pedig újakat készítettünk. — Hány tagja van a tánccsoportnak? — A tánccsoport nyolc tagú, de velünk együtt lép fel a tíztagú éneklőcsoport is. Bodonyi András zenekara kísér bennünket. — Az évente egyszer sorra kerülő zselizi fesztiválon kívül hol lépnek még fel? — Sokfelé hívnak bennünket, van elegendő alkalmunk a bemutatkozásra. Szinte minden helyi, vagy- járási jellegíj rendezvényen ott vagyunk. — Mi a helyzet az utánpótlással? — Ha holnap jelentkezne akár tíz, tizenöt táncoskedvü fiatal, tárt karokkal üdvözölnénk őket. Az utánpótlás területén egyre romlik a helyzet, mivel a Magyar Tannyelvű, 'Pedagógiai Középiskolában már tavaly sem nyílt első osztály. Ugyanis ezelőtt sok táncosunk ebből az iskolából került ki. Az a véleményem, hogy á mai fiatalokat legalábbis a lévaiakat, nem nagyon érdekli a népi tánc. Szívesebben beülnek a moziba, vagy elmennek szórakozni, mintsem közénk jönnének. Pedig a csoporlunk minden egyes tágja a megmondhatója, hogy nem unatkozunk összejöveteleinken, sőt sokszor egy-egy próba alig akar véget érni, annyira belelendülünk a táncba. Nagyon jó érzés tölt el, amikor a magnószalagon jegyzetekre öszszegyüjtött anyagból kikerekedik a kész műsor. •— A most betanult új műsorukat hogyan jellemezné? — Van a műsorban egy verbunkbetét, amely a maga nemében Dél- Szlovákiában csak egyedül Ipolyszakállason ismert. Aztán az úgynevezett gyertyás menyasszonytáncot sem járták másutt, csak Szakállas környékén. Egyébként hadd entlítsem itt meg, hogy anyaggyűjtő munkáinkhoz nagyon el kellene egy filmfelvevő gép is, melynek segítségével az utókornak eredeti formájában meg tudnánk őrizni az összegyűjtött anyagot. A csoport vezetőjével folytatott beszélgetés közben megérkezik három táncos. Frasch Klárától arról érdeklődöm, hogyan került a tánccsoportba? — Csoportunk vezetőjével egy munkahelyen dolgozom. Három évvel ezelőtt ő szólt, nincs-e kedvem táncolni. Eljöttem a próbára, s már akkor megtetszett a népi. tánc. Időközben nemcsak a népi táncot, de a népzenét is megkedveltem és ma már nem tudnék elképzelni egy hetet kétszeri próba nélkül. Bungyi András, az együttes régi tagja ezt vallja: — Még a hatvanas évek végén én is a Garammenti Népi Együttesben kezdtem táncolni, majd későbbijeikérüllem Bratlslavába, ahol tagja lettem a Szőttesnek. A tényleges katongi szolgálat letöltése után haza kerültem szülővárosomba LéváraL és ismét itt folytatom , a táncot. Úgy érzem, nagyon jó kollektíva kovácsolódott őszsze, érdekesen és értelmesen töltjük el szabad időnket és sok új barátra találtam. Környezetemből, ismerőseim közül igyekszem új tagokat toborozni, sajnos, eddig gyér eredménnyel. Azt tapasztalom, hogy a velem hasonló korúakat, vagy a még fiatalabbakat, nem nagyon érdekli a népi tánc. A szórakozás könnyebb és kevésbé önművelő formáját választják inkább. Hogy én miért csinálom? Egyszerűen azért, hogy fellépéseink alkalmával örömet szerezzek, szerezzünk az embereknek és ápoljuk népi hagyományainkat. feskó Katalin: — Már nagyon várjuk a zselizi fellépést, mivel csoportunk -tavaly kivételesen nem vett részt a seregszemlén. Ezekben a hetekben megszaporodtak a próbák, s reméljük a népművészeti fesztiválon új műsorunk megnyeri a közönség tetszését. P. V. Járási fesztivál Az Irodalmi színpadok galantai (Galánta) járási versenyébe az idén csak két csoport nevezett be, ezért a járási fesztivál megrendezésére nem került sor. A bírálóbizottság a galántai Vág irodalmi színpad Illyés Gyula meséjéből összeállított „Kis Kolozs és Nagy Kolozs“ című műsorát, és az Irodalmi színpadok szlovákiai fesztiválján sikert aratott „Képek“ című feldolgozását, valamint a žihareci (Zsigárd) csoport műsorát — Gáti József: Kinn a bárány — helyben értékelte. A zsűri döntése alapján a kerületi fesztiválra a galántaiak jutottak „Képek“ című összeállításukkal, ahol másodikok lettek. A színjátszó csoportok járási versenyén hat csoport vett részt. A Dolné Saliby-iak (Alsószeli) Szakonyi: Életem Zsóka, a Dolný Chotár-iak (Alsóhatár), Tóth: Furfangos szerelmesek, kajaliak Luls Velle: Szenteltvíz és kokain, a récseiek (Rété) Goldini:' Mirandolina, a tnpol'nicaiak (Tósnyárasd) Végh Antal: Kápolnavirág, a váhovceiek (Vága) Kedro: Zabosi szakácsnők című darabját mutatták be. A Tešedikovon (Pered) megrendezett döntőbe a rétéi, alsőszeli és a. kajali csoport jutott. A járási döntő szlovák nyelvű résztvevői, a zsigárdiak voltak. Első helyet a réteiek szerezték az alsószeliek előtt. A kerületi versenyen — Zemnén (Szimő) rendezték — az alsószeli csoport képviselte a járást. A hagyományokhoz hűen sikeresén mutatkozott be „A“ kategóriában a Kráľova n/Váhom-i (Vágkirályfa) színjátszó csoport ts, Lovicsek Béla: Végállomás című színművével. Z—** ■нммшвмм нишами Lovak és lovasok A lósport Iránt szerte a világon nagy érdeklődés nyilvánul meg, s ebben hazánk sem képez kivételt. A hazai lótenyésztő vállalatok munkáját dicséri, hogy az eladásra felkínált sportlovak iránt külföldön Is egyre nagyobb az érdeklődés. Ma mér nem ritkák a több százezres, összegek sem, amelyeket egy-egy lóért kínálnak. Az eladási árak bizonyítják, hogy a hazai méntelepeken végzett szakképzett munka meghozta gyümölcsét. X X Szlovákiában is gombamódra szaporodnak a lovas szakosztályok. A múlt évben például Bytöán .alakult újabb szakosztály. A helyi Lokomotíva lovui és lovasai sikeresen mutatkoztak be a város fennállásának hatszáz éves jubileumi ünnepségén. A versenyen részt vettek a Liptovské Mikuláš-i, piešfanyi, poprádi és a slatinai lovasok is. A közép-szlovákiai kerület mint látjuk a lósport propagálása terén is példát mutat. X X A lósport egyes ágazataiban — galopp, fogathajtás, ugratás, stb. — döntő szerept játszik a szakszerű idomítás. Pékár Igor mérnöknek a „Jazdectvóban“ közzétett írásában olva»tűk: „Csakúgy mint minden sportágban, az idomításnál is nagy szerepet játszanak a korszerű edzésmódszerek. Tavaly sajnps, több Ismert idomítóval nem találkoztunk. Örvendetes viszont, hogy az idomítás terén új tehetségek tűntek fel. Kellemes meglepetésnek számít Kišáková, Konőa, Remisová, Zaoráiová, Kolzbechr, Kelemen és Janda mérnök kiváló teljesítménye.“ Összegezve elmondhatjuk, hogy a múlt év legkiválóbb idomítőjának és lovasának Kišáková bizonyult. Petrior névre hallgató lovával tizenhárom versenyen vett részt: kilencszer győzött, négyszer pedig harmadik helyezést ért el. Befejezésül az érdekesség kedvéért Is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a múlt esztendő — lósportban is — a nők előretörésének éve volt. Kmoskó László mérnök
