Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

1979. május 26. SZABAD FÖLDMŰVES Ha a tudomány és a gyakorlat összefog... Uj technika napja - új módon ♦ Kerületi takarmánytermesztési-, betakarítási- és tárolási­tartósítási verseny ♦ Jutalom a győztes mezőgazdasági üze­meknek, komplex ésszerűsítő brigádoknak ♦ Érvényesüljön a takarmánybetakarításban a gépek csoportos üzemeltetése, a tárolásban és tartósításban a szakszerűség, a gazdaságosság és a folyamatosság ф Valamennyi szövetkezet, állami gazda­ság takarmányból váljék önellátóvá! ♦ Horné Saliby-i (Felsőszelí) székhelyű Csehszlovák—Szovjet Barátság Etsz főagronómusa a gyakorlati bemutató közevette megjegyezte: „Láttunk né­hány hasznos, jó gépet, egész sor újí­­tást. A tökéletesített szalmarakodóhoz például a Pusté Sady-í (Pusztakert) Efsz újító! a Galántai Gépállomás dolgozóival karöltve SZK—-4-es gabo­nakombájn alvázát és motorját hasz­­nálták fel. Az ilyesmihez jó lenne [• hozzájutni, még a gabonabetakarítás ’* előtt. Jó a zsigárdiak szenázsszállító- I* ja, a Mostovái (Hidaskürt) Efsz töké­­•' létesített permetezőgépe, amely igen ' jól alkalmazható az illanó vegyszerek '■ esetében, mert a talajba juttatja azt, У ugyanakkor a traktorost sem éri per­met, mivel az zárt kabinból figyel­heti a permetezőgép működését. A tristicei (Nádszeg) szövetkezet képviselő szakemberek is értékesnek, hasznosnak tartották a kerületi mé­retű új technika napját. Ugyanakkor azt is megjegyezték: mihaszna nép­szerűsítik egyes intézményeink a Chemosilt, a I.aktosilt és más vegy­szereket, ha a mezőgazdasági üzemek nem jutnak hozzá ... A résztvevők jelentős részének megnyerte tetszését a *négydobos ka­szálógép, a gajary-i, 8 méter széles talajsímítógép, a galántai Május Я-е Efsz műszaki kollektívájának — Lacz­­kó, BaluSek, Modrocky, Bezúr — több újítása. S ugyanígy a tešedikovoi (Pered) szövetkezetnek a szecskázott zöldtakarmány szállítására nagyon al­kalmas kocsija, melynek újítói, s kivi­telezői a szállítás biztonságosságát, a szecskaveszteség minimálisra csök­kentését helyezték előtérbe. Egy szó, mint száz: magasszinvo­­naló volt az új technika napja, s új­|%ubník (Csúz) a Nové Zámky-i ” (Érsekújvár) járás közepes nagyságú községe, több új lakótelep­pel. Ezek egyikén laknak a helyi Vö­rös Lobogó Efsz példás állatgondozói: Závodszky István és öccse Imre, va­lamint Jandász Mihály ős Hrabovszky János. Fiatal koruk óta a szövetke­zetben dolgoznak, ök a koránkelök, akik már hajnalban kerékpároznak ki a telepre. Várja őket a jószág, a munka. Amikor mások munkába igye­keznek, ők már a napi dolog javát elvégezték. Hazamennek. Otthon is akad a ház körül tennivaló. Háztűznézőbe mentem. Imre és Mi­hály bácsi a kertben dolgoztak. Vár­nom kellett kicsit. Aztán az egyik egy fatönkre ült, a másik cigarettára gyújtott. Závodszky Imre mér tíz éve dolgo­zik az állattenyésztésben, ebből hat éve az előhizlaldában. Mihály bácsi a közvetlen munkatársa, ötven fiatal hízómarhát etetnek, gondoznak. Ami­kor a hízók elérik a 300—320 kiló élősúlyt, átadják őket a hizlaldának. Az előhizlaldában az a fő feladat, hogy a hízók az említett súlyt minél előbb elérjék, az ne tartson három­négy hónapnál tovább. Ez az időszak aszerint alakul, mennyi a napi {el­hízási átlag, milyen az állatok gond­viselése. — Hogyan telik a munkanapjuk? bekötve. Dicséret illeti a Galántai Já­­rási Mezőgazdasági Igazgatóság gé­pesítési és növénytermesztési szak­embereit, akik gondos, előrelátó szer­vezéssel, jelentős .mértékben hozzájá­rultak az új technika napja alapos előkészítéséhez és sikeres lebonyolí­tásához. Mint a főcímben is szerepel, új mó­don próbálkoztak az új technika napjának fő rendezői, hogy minél színvonalasabb, tartalmasabb legyen e rendezvény. S fölöttébb eredmé­nyes! A mezőgazdaságtudomány és a gyakorlat fogott valójában össze, hogy előrelépés történjen, természetesen az új technika, a vegyszerek és az emberi találékonyság, a szaktudás, az általánosítható tapasztalatok, takar­mánybetakarítási-, valamint tárolási és tartósítási eljárások nyújtotta le­hetőségek minden eddiginél jobb hasznosításával. A korszerű művelődésháza tágas tanácstermében kezdődött a rendez­vény. ANTON JÄNOŠ, a kerületi me­zőgazdasági igazgatóság igazgatóhe­lyettese fő beszámolójában értékelte a takarmánytermesztés, a betakarítás és a tárolás-tartósítás múlt évi ered­ményeit, s természetesen a fogyaté­kosságok felett sem húnyt szemet. Tárgyilagosan mérlegelte a helyze­tet, alapul véve az utóbbi éveket: a hozamátlag jobbára egy helyben to­pogott, a takarmány termőterülete egyre csökkent. Tarthatatlannak mi­nősítette ezt az állapotot. Hangsú­lyozta: épp a takarmánytermesztés vonalán sok még a kihasználatlan tartalék; minden eddiginél jobban hasznosíthatnák a mezőgazdasági üze­mek az öntözési lehetőségeket; min­den módon azon kell munkálkodni, hogy a legkisebbre csökkenjen a be­takarítási, szállítási és tárolási-tartó­sítási veszteség; a „zöldaratás“ gya­korlatilag is megkezdődött, melynek keretében érvényesülni kell a betaka­rítógépek csoportos üzemeltetésének; olyan betakarítási, illetve tárolás-tar­tósítási eljárásokat kell alkalmazni, amelyek a lehető ieggazdaságosabbak, s a takarmány fehérjetartalmát a leg­kevésbé csökkentik, a villanyenergia- és fűtőanyag-takarékosság elveit a gyakorlatban érvényesítve; napi több műszakban üzemeltetni az E—301-es — szársértővel is ellátott — rendvá­gó gépeket, melyek csökkentik a zöldtakarmány nedvességtartalmát. A takarmánybetakarítás időszaká­ban is egyik legfőbb követelmény: a tervszerűség, a rugalmas, folyamatos­ságot szavatoló munkaszervezés. Ha a szükség úgy kívánja: jó szolgálatot tehet a gépkölcsönzés, a kooperációs körzetekhez tartozó mezőgazdasági üzemek kölcsönös segítése, szorosabb együttműködése. Végül )ánoš elvtárs, a kmi igazga­tóhelyettese azza> zárta főbeszámoló­ját, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői. szakemberei, kommunistái tartsák magasfokú politikai elkötele­zettségnek, legalapvetőbb, elodázha­tatlan feladatuknak a terimés takar­mányok idejében, jó minőségben és a ▲ Ezzel a körforgású, villás rendlazílóval vékonyabb a rend. s ezáltal sokkal hamarabb szárad a lucerna. — Még egy ilyen permetezőgépet szerkesztünk... Nagyon jól bevált. Teljesítménye nyolc órás műszakban 30 hektár — újságolta Karácsony Sándor, a hidaskürti Vörös Csillag Efsz főag­ronómusa. (A szerző felv.) mesztés fejlesztését, a hozamátlag lé­nyeges növelését, a minőségi követel­mények betartását, a veszteségcsök­kenést. Azt, hogy a kerület valameny­­nyi mezőgazdasága terimés takar­mányból önellátóvá váljék. Az új technika napján a mezőgaz­daságtudomány is szóhoz jutott: LO­­BOTKA IGNÄC CSc., a Rovinkai Mező­­gazdasági Gépkísérieti Kutató Intézet tudományos dolgozója, gépszakértője tartott a gyakorlati szakemberek szá­mára értékes, hasznos előadást, is­mertetve a takarmánybetakarftást lé­nyegesen meggyorsitó, legcélszerűbb eljárásokat, a legtökéletesebb takar­­mánybegyüjtő géptípusokat, a begyűj­tőkocsik térfogatának növelésére, s egyben a betakarítási veszteség csök­kentésére irányuló újításokat, éssze­rűsítéseket, stb. Skultéty mérnök, a Nitrai Állatte­nyésztési Kutató Intézet tudományos dolgozója elméleti előadását összeha­sonlító ábrákkal, szemléltető módon tette még közérthetőbbé. Előadása homlokterében főleg az egyes terimés takarmányok vegyszeres tartósítási illetve tzesftési eljárásai, illetve a Chemosillal, Laktosilla! — és anélkül elért eredmények szerepeltek. Ezt az NDK-beli Fortschritt Mezőgazdasági Gépgyár tanulságos filmjének forgatása követte, mely a szálastakarmányok gépi betakarítását, az egyes begyűjtőgép-tfpusokat nép­szerűsítette. Ha mást nem is, egyetlen tanulságot nyújtott ez a film: kitűnt belőle, mily nagy figyelmet fordíta­nak az NDK-ban a takarmánybegyűj­tésre, a rét- és legelőgazdálkodásra, az egyes begyűjtési eljárások komplex alkalmazására. Az új technika napja keretében a takarmánybetakarítás és az egyes gé­pek gyakorlati bemutatója általában jól sikerült. A résztvevők saját sze­mükkel megbizonyosodhattak az egyes takarmánybegyüjtő géptípusok üzemeltetésének előnyeiről. Például SZABÓ DANIEL mérnök, a szerű, másutt is követésre méltó. An­nál is inkább, mert két mezőgazda­­sági tudományos intézmény is hozzá­járult, közre bocsátva a tudomány legújabb ismereteit. N. KOVÁCS ISTVÁN — Reggel fél ötkor már dolgozunk — válaszol Imre bácsi. — A munka a jászoltisztítással kezdődik, utána az abrakolás, az itatás, a trágyakihordás, etetés, almozás, nagytakarítás, fertőt­lenítés következik. Félnyolc körül reggelizünk. Ezt követően szecskáz­zuk a szalmát, előkészítjük a silót, répaszeletet s a napi takarmányada­got összekeverjük, illetve előkészítjük, hogy az állatok jóízűen fogyasszák. Aztán hetente kétszer abrakvételezés a főraktárból. S havonta egyszer le­adjuk az állatokat. Van itt munka bő­ven! Jól mondom, Mihály bácsi? Szól­jon már maga IS valamit... — Csak folytasd — felelte amaz. — Ami igaz, az igaz. Mind a ketten azon vagyunk, hogy a hibákat eltá­­volítsuk. — Milyen hibákat? — Az állatokat gondozni, ápolni kell akkor is, ha egészségesek, meg akkor is, ha betegek. Amint észre­vesszük a betegséget, azonnal jelent­jük Csada József segédzootechnikus­­nak, aki gyakran meglátogatja a te­lepet s igyekszik az orvosságokat is beszerezni. így, ha előfordul köhögés, étvágytalanság, vitaminhiány, azon nyomban orvoslódík a betegség. Érde­künk ez, hiszen az eredmények sze­rint fizetnek. — Mennyi volt az idei első negyed­évben a napi íelhízási átlag? — A terv hetven dekát ír elő, ml elértünk kilencvenhat dekát. — Mennyi a havi keresetük? — Kétezerháromszáz korona. — Sok ez, vagy kevés? — Hát, többet is elfogadnék — szól közbe a 37 éves fiatalember. — Kell a pénz. Két gyerekünk van. Nemrég építkeztünk. Pénzzel csak a szövet­kezet segített. Aláírtam tíz évre szőlő szerződést. így tehát a jövőben is itt dolgozom. Jandász Mihály már túl van ezeken a gondokon. Gyermekei felnőttek. Lá­nya férjhezment, fia elektromérnök, jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Ennek a példás dolgozónak valamivel több a szabad ideje. Tűzoltóparancs­nok, az egyesület zenekarában nagy­dobos. Hegedűn és bőgőn is szépen játszik. Hetente kétszer jár próbára. S egy-egy ünnepi alkalommal fellép. Amikor Jandász Mihályt máshova szólítja a kötelesség, Závodszky Imre felesége helyettesíti, kisegítőként. Mi­hály bácsi a Vöröskereszt helyi szer­vezetének is tagja, önkéntes vérado­mányozó. Már közel jár a hatvanhoz, de nyugdíjaztatásáról hallani se akar. Azt mondta: nem megy nyugdíjba, nem akar agyvérzést kapni. Hrabovszky János szűkszavú ember. De egyetmást azért megtudtam tőle. Hazafelé menet elmondta: hét évig volt a szövetkezet kocsisa. Tizenhat éve már anyakocákat gondoz. Társa Slivanik József, ötvenöt kocát gon­doznak, szaporulatukkal együtt. Ta­valy például huszonegy malacot vá­lasztottak el anyakocánként. Ezt két­ségkívül nagyon jó eredmény. Azt is megjegyezte: az eredmények még jobbak is lehetnének, ha jobb minő­ségű takarmánytápot kapnának az állatok. Öt is hazakisértem. A ház melletti kispadon foglalunk helyet. Így Eszter, a felsége Is bekapcsolódott a beszél­getésbe. A házigazda Attilát, a legfia­talabb kisfiút az ölébe vette. Zsuzsi­ka is előkerült valahonnét. Róbert, a legidősebb fiú hatodik osztályos, aki elárulta: 6 bizony vincellér lesz. Hátulról, a kertből egy Idősebb em­ber érkezett. — ő az édesapám — mutatja be a fia. — Édesanyám korán meghált. A- zért is jó a munkahelyem, mert nap­közben néhány órára itthon lehetek, így az itthonlevők sincsenek felügye­let nélkül. A feleségem a szőlészetből négy óra után jár haza. Ű jön, én megyek. Este ismét együtt a család. A másik utcában laknak Závodszky Istvánék. A hozzám kísérőül szegődött Zsuzsikával könnyen odataláltunk. A konyhában Mária néni fogadott, ölében a kisunokával. Azt dédelgette. Amikor István bácsi a konyhába lé­pett, mindjárt a kis unokára mosoly­gott, s beszélgetett vele. — ötvenhat éves vagyok — mon­dotta. A három gyerek közül a leg­idősebb a szövetkezet szerelője. Nős. Két kislánya van. A középső fiam szobafestő. Marika, tizenhároméves. Ajándék. A fiúk után tizenegy évre született. És a családhoz tartozik a 96 éves anyósom. Tehát a háromszobás lakásban ke­vés a hely. A házigazda már 13 éve fejögulyás. Az utóbbi években sokat javultak a munkakörülményei. Oj, gé­pesített istállóban dolgozik, mint a közös gazdaság legjobb fejőinek egyi­ke. Egyáltalán nem elégedett a tejter­meléssel. Az egyes részlegek között lényeges különbségek mutatkoznak a fejési átlagban. A lehetőségeket nem mindenütt aknázzák ki kellőképpen. Szakszerűbb, becsületesebb munkával, még nagyobb kezdeményezőkészség­gel jobb eredmények is elérhetők. Éppen ezért több olyan szorgalmas, élenjáró állatgondozóra van szüksége a szövetkezetnek, mint az említettek. Nagy Teráz Tanulj, hogy boldogulj! Az utóbbi évtizedekben robbanás­­szerű fejlődésnek vagyunk szemta­núi a szocialista mezőgazdasági üze­mekben. Az előrehaladás fontos té­nyezői; a gondos irányítás, az egyre nagyobb méretű gépesítés és a Javak termelői, a becsületesen dolgozó szak­munkások, akiknek nagy szerepük van a termelés fellendítésében. Manapság már nem elég szorgal­masnak lenni, hanem szakszerű hoz­záértésre is szükség van mind a nö­vénytermesztésben, mind a állatte­nyésztésben. Az elkövetkező években a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak döntő többsége szakmunkás lesz. Ez biztosítja majd a további előrehala­dást a fontos népgazdasági ágazat­ban. A javak termelői különböző tanfo­lyamokon, iskolázásokon sajátítják el a szakismereteket. Nem olyan egy­szerű családos édesanyáknak, dere­­sedő üstökű férfiaknak iskolapadban ülni, hallgatni az előadásokat, sőt fe­lelni és vizsgázni is. Mégis sokezren megteszik, mert érzik a szükségét. Az elmúlt évtizedekben Dél-Szlová­­kiában több olyan termelési ágazat jött létre, különösen nagyüzemi szin­ten, amely régebben nem volt hagyo­mányos. Ezek közé tartozik többek között a nagytáblás szőlőtermesztés. A búcsi szövetkezetben például köze) száz hektáron termesztenek szőlőt. Ez az üzemág jelentős anyagi forrása a közösnek. De csak akkor' hozza meg a tervezett jövedelmet, ha szaksze­rűen kezelik a bor gyümölcsét, a metszéstől, a szüretig. A szőlészetben többnyire a gyen­gébb nem szorgoskodik. Nekik szin­tén szükségük van a szakképzettség­re. A Bernáthok, az apa és a fiú, a szőlészet vezetői, jól értik „mestersé­güket“, de ez nem elegendő, ha nin­csenek az irányításuk alatt |6 szak-Kiss Irén. Kétyi Kató. Fotó: — tt­munkások. A gazdag szőlőtermés sok mindentől függ, s ha nem szakszerű a metszés, lényegesen csökkenhet a termés, sőt a következő évi termés ígérete sem lehet a legbiztatóbb. De lehetne sorolni a további munkafolya­matokat, amelyek szintén befolyásol­ják a jő termést. Mindezeket figye­lembe véve a szövetkezet irányítót igyekeznek elérni, hogy a tagok kö­zül minél több legyen a szakmunkás, vagyis főleg télidőben vegyenek részt különböző tanfolyamokon, iskolázáso­kon. Két menyecskével, Kiss Irénnel és Kétyi Katóval, a szakmunkás-igazol­vány megszerzésének várományosai­val váltottam a minap szót. Irénke már egy évtizede dolgozik a szőlészetben. Barátnője Kati, aki ném a falu szülötte ötödik éve dolgozik a búcsi szövetkezetben. Űk mondtak vé­leményt, milyen fontos számukra a továbbképzés. — Őszintén megvallva — azt hit­tem mindent tudok, mindenhez értek, amit a szőlészetben el kell végezni. Csak akkor jöttem rá, hogy menny! mindenhez nem értek szakszerűen, amikor elkezdtük hallgatni az előadá­sokat a Kravany nad Dunajom-i (Kar­­va) Mezőgazdasági Szaktanlntézetben állítja határozottan Irénke. Kati csak megerősíti a barátnője által mondottakat. A két asszony már nagyon várja a vizsgát, és a szakmunkás-igazolványt, amely talán a fizetési boríték vasta­godását is elősegíti majd. —tt— Hívatlan vendégként is úgy éreztem ■— hivatásomból eredően —, igenis, ott a helyem ezen a kerületi találko­zón, amelyen Nyugat-Szlovákia járá­sainak, s kiválasztott mezőgazdasági üzemeinek növénytermesztési és gé­pesítési szakemberei vettek részt, mintegy kétszázan. Az új technika napját a kerületi mezőgazdasági igaz­gatóság és a zvolení AGROTECHNIKA nemzeti vállalat kezdeményezte és rendezte, a galántai járásbeli Tešedi­­kovóban (Pered), illetve a község ha­tárában, gyakorlati bemutatóval egy­legkisebb veszteséggel történő betaka­rítását, tárolását, illetve tartósítását. A főbeszámoló után PRŠTEK ŠTE­FAN mérnök, a kerületi mezőgazda­­sági igazgatóság gépesítési főágazat vezetője ismertette a kerületi takar­­mánytermesztési-, betakarítási- és tá­rolási-tartósítási szocialista verseny 8 kategóriáját, a versenyfeltételeket, s a győztes mezőgazdasági üzemek­nek, Komplex brigádoknak járó pénz­jutalmak összegét. A verseny arra hivatott, hogy szá­mottevően elősegítse a takarmányter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom