Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 20. szám

1979. május 19. SZABAD FÖLDMŰVES a szomszédok segítségévei A szocialista nagyüzemi mező­gazdasági termelés fejlesztésében mind nagyobb szerepe van az üzemközi kooperációnak. Ezért nem véletlen jelenség az sem, hogy a párt központi szerveinek határozatai — főleg a CSKP XIV. kongresszusa óta — a mezőgazda­sági termelés összpontosításának és szakosításának sürgetése mel­lett, egyértelműen hangsúlyozzák a kooperációs viszonyok fejleszté­sének szükségességét is. Ennek, vagyis a kooperáció fej­lesztésének rendkívüli figyelmet szentelt a CSKP Központi Bizottsá­gának 13. ülése is. Az üzemközi és a nemzetközi kooperáció fej­lesztésével jácó előnyök Ismereté­ben a Központi Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a me­zőgazdasági és élelmiszeripari üze­meknek, valamint a mezőgazdasági vállalatoknak és intézményeknek még nagyobb igyekezetét kell ta­núsítaniuk a kooperáció sokrétű fejlesztésében, s ennek az igyeke­zetnek tükröződnie kell a testvéri szocialista országokkal való e­­gyüttmüködésünk, tehát a nemzet­közi kooperáció fejlődésében is. Ez a követelmény mezőgazda­­sági üzemeink többségében kedve­ző visszhangra talált. S azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek már eddig is kihasználták a nem­zetközi együttműködésben rejlő gazdaság- és termelésfejlesztési lehetőségeket, keresik és céltuda­tosan konkretizálják a nemzetközi együttműködés fejlesztésének to­vábbi lehetőségeit. Ezek közé tar­tozik a Dunajská Streda-i AGRO­­FRIGOR is, az említett járás mező­gazdasági üzemeinek zöldség- és gyümölcsértékesítő és feldolgozó közös vállalata. Az AGROFRIGOR működési köre pár évvel ezelőtt új termelési ága­zattal bővült. S éppen ennek az ú) termelési ágazatnak a megho­nosítása és a termelés gazdaságos­ságának garantálása tette szüksé­gessé, hogy a vállalat vezetősége külföldön, vagyis a szomszédos Magyar Népköztársaságban keres­se egy olyan mezőgazdasági üzem segftőszándékát, amely az üveghá­zi és a fóliás zöldség- és virágter­mesztésben már gazdag tapaszta­latokkal rendelkezik. Oswald Frigyes elvtárs, az AG­ROFRIGOR igazgatója annakidején, vagyis 1973-ban, az Óbuda Mező­­gazdasági Termelőszövetkezet se­gítségére alapozott. Ugyanis tudo­mása volt arról, hogy ez a mező­­gazdasági üzem, amely a virág­­termesztés egyedüli rendszergaz­dája Magyarországon, s amely ké­sőbb a zöldségtermesztésben is termelési rendszergazda lett, fi­gyelemre méltó eredményeket ér el a termesztési technológia fej­lesztésében és a termelés jövedel­mezőségének növelésében. Az óbudaiak a jó szomszédság és a szocialista nemzetközi együtt­működés jegyében segítő kezet nyújtottak. Védnökséget vállaltak az AGROFRIGOR új termelési ága­zata felett. A saját tapasztalataik alapján — már az üvegházak épí­tésekor — figyelmeztették a duna­­szerdahelyíeket a termelésre káro­san ható buktatók elkerülésére; aktív segítséget nyújtottak az üvegházak és a fóliasátrak gazda­ságos kihasználásához vezető ter­melési szerkezet kialakításában; közreműködtek a legkorszerűbb termesztési technológia meghono­sításában és magukra vállalták a szakemberképzés Igényes felada­tát; s rendszeresen ellenőrzik az AGROFRIGOR kertészetét; ha ne­talán rendellenesség tünetei je­lentkeznek, úgy azok eltávolításá­ban szakavatott segítséget nyújta­nak. S mindezt ellenszolgáltatás nélkül, tehát önzetlenül. Az persze természetes, hogy a vágott virág — a szegfű és a krizantém — sza­porító anyagát az óbudaiak a kül­kereskedelmi szervek közvetítésé­vel hivatalos áron juttatják el az AGROFRIGOR-hoz. A tények arra utalnak — s ezt nem tagadják az AGROFRIGOR ve­zetői sem —, hogy az Óbuda Me­zőgazdasági Termelőszövetkezetnek nagy érdemei vannak abban, hogy a 30 ezer négyzetméteres üveg­­há/.rendszer és a 10 ezer négyzet - méteres fóliaház, melyben kombi­nált, vagyis zöldség- és virágter­mesztés folyik, az évi 15 millió 500 ezer koronás bevételével na­gyon jó jövedelemforrásnak bizo­nyult. Ugyanis a kertészet kombi­nált formája, amely az óbudaiak tanácsai nyomán született, vala­mint az, hogy a zöldség betakarí­tása és forgalmazása után, az év második felében a vágott virág jö­vedelmező termelését kiváló minő­ségű óbudai szaporító anyag ga­rantálja, a magyarországi partner­nak a javára is írható. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, vajon hogyan lehetne ezt az előnyös együttműködést fejlesz­teni abból a célból, hogy kedvező hatása minél szélesebb méretekben érvényesüljön, vagyis döntő fordu­latot eredményezzen főleg a dél­nyugat-szlovákiai termelési körze­tek zöldségtermesztésében?! Az persze elképzelhetetlen, hogy az óbudaiak közvetlen kapcsolatot tartsanak az említett csehszlová­kiai termelési körzetek zöldségter­mesztésre szakosított gazdaságai­val, avagy az ilyen gazdaságok termelési társulásaival. Egy kis leleményességgel azonban lehetne megfelelő megoldást találni. Eset­leg úgy, hogy az óbudai zöldség­termesztési rendszergazdának egy jó feltételekkel rendelkező cseh­szlovákiai mezőgazdasági üzem vagy közös vállalat vezérképvise­leti intézményévé válna. Oswald Frigyes elvtárs szerint ez a meg­oldás helyesnek bizonyulna és az AGROFRIGOR rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek szüksége­sek az említett vezérképviseleti te­vékenység sikeres kibontakoztatá­sához. Az persze természetes, hogy a zöldségtermesztés óbudai módsze­reinek, tehát a termelési rendszer­­gazda sokrétű segítségének k- ir­­jesztését csak fokozatosan le ,et megoldani. A vezérképviseletre vállalkozó gazdaságnak, esetleg az AGROFRIGOR-nak lenne a feladata fokozatosan kiépíteni azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a háló­zatát, amelyek e széleskörű nem­zetközi kooperáció segítségével akarják a zöldségtermesztésüket fejleszteni, s a korszerűsítés nyo­mán a jövedelmüket növelni. S e­­zeknek a mezőgazdasági üzemek­nek a hálózata fokozatosan kiter­jedhetne az egész nyugat-szlová­kiai kerületre, ami azt jelenti, hogy Szlovákia zöldségtermeszté­sének 75—80 százalékára. Az AGROFRIGOR márcsak azért is alkalmas lenne az említett ve­zérképviselet betöltésére, mert ha­sonló jellegű tevékenységben már némi tapasztalatai vannak. Így például említést érdemel a Bojni­­cei Gyümölcstermesztési Kutatóin­tézettel való együttműködése is. Az említett kutatóintézet a koope­ráció alapján kihelyezett munka­helyet létesített az AGROFRIGOR- ban, vagyis három-négy tudomá­nyos dolgozója nyújt hatékony se­gítséget Dél-Szlovákia, elsősorban is a dunaszerdahelyi járás gyü­mölcstermesztési problémáinak megoldásában. Az érdeklődők körében joggal vetődhet fel a kérdés, hogy az említett nemzetközi kooperációban résztvevő mezőgazdasági üzemek milyen segítséget várhatnak az Óbuda Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezettől, mint a zöldségtermesz­tés rendszergazdájától?! Oswald Frigyes elvtárs, az AG­ROFRIGOR igazgatója ezzel kap­csolatban nagyon derűlátóan nyi­latkozott. Elsősorban is kiemelte az óbudaiak felkészültségét, illet­ve annak a ténynek a rendkívüli jelentőségét, hogy a zöldségter­mesztés említett rendszergazdája — a kiterjedt nemzetközi kapcso­latai nyomán — ismeri és sajá­tos éghajlati és talajviszonyai kö­zött alkalmazza a zöldségtermesz­tés legkorszerűbb módszereit. Hangsúlyozta továbbá, hogy a nemzetközi kooperáció fejlesztése szempontjából nagyon előnyös, hogy Dél-Szlovákia éghajlati és talajviszonyai szinte azonosak az óbudaiak sajátos természeti adott­ságaival. Tehát — mondotta Os­wald elvtárs — adottak a feltéte­lek ahhoz, hogy az óbudaiak ve­zérképviselet közreműködésével garancia mellett vállalhatják a kooperációban résztvevő gazdasá­gok zöldségtermesztésének fejlesz­tését. Véleménye szerint a termelési rendszergazda tevékenysége kiter­jedhetne: a legkorszerűbb termesz­tési technológia meghonosítására; a növényvédelem leghatékonyabb formáinak elterjesztésére; a szán­tóföldi zöldségtermesztés ésszerű szerkezetének kialakításában nyúj­tott segítségre; a fajtaismeret gya­rapítására és a fajtafejlesztésre; esetleg szaporító anyagok szállítá­sára; a kertészeti szakemberek rendszeres . tájékoztatására és to­vábbképzésére; a szántóföldi zöld­ségtermesztés gépesítésének fej­lesztésére, esetenként gépek és gépsorok kölcsönzésére is. Az együttműködés eddigi folya­matában szerzett tapasztalatok távlati szempontból is biztatóak. Elgondolkoztató tehát az az elkép­zelés, amely az említett nemzet­közi együttműködés fejlesztésének lehetőségeit körvonalazza. Ilyen méretű nemzetközi kooperáció a­­zonban csak a két baráti szocia­lista ország illetékes központi szerveinek egyezménye, vagyis jó­váhagyásával bontakozhat ki. A két szocialista ország Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztériu­mának hozzájárulásával talán el lehetne érni azt is, hogy az együttműködést ne zavarják a de­vizakötöttségek, vagyis, hogy az esetleges számlakiegyenlítés áru­csere alapján történjen. PATHÖ KAROLY A NUCS erőgépre függesztett jEAN 12-es egyelő adapter. Cukorrépatermesztőknek A jičíni — Agrostroj vállalat több éve foglalkozik nagy teljesítményű vetőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek tervezésével, gyártásával. Gyárt­mányaik a szakemberek körében is elismerésnek örvendenek. • a KVAN 12-es kultiváciős adap­ter a cukorrépa, a kukorica és a magra termesztett takarmányok sor­közi művelésére szolgál. Munkasebes­sége hat kilométer, teljesítménye pe­dig 2,5 hektár óránként; A SEAN 12-es vetőgép A vállalat az efsz-ek IX. kongresz­­szusa alkalmából rendezett gépkiállí­táson a résztvevőknek bemutatta a NUCS—12-es magajáró univerzális eszközhordozó gépet, amely a cukor­répa termesztésénél használatos. A gépre szükséglet szerint szerel­hetők fel a tizenkét soros függesztett adapterok. Az efsz-ek IX. kongresz­­szusának küldöttei a kiállításon há­rom ilyen adaptert ismerhettek meg: # a SEAN 12-es vetőadapter a cu­korrépamag egyenletes vetésére al­kalmas. A munkasebesség nyolc kilo­méter, teljesítménye pedig 2,8 hektár óránként. A sortávolság negyvenöt vagy ötven centiméter. A magmennyi­ség szükséglet szerint szabályozható; # a JEAN 12-es egyelő adapter. A JÉG—6 típushoz hasonló, amit 1974 óta gyártanak. Munkasebessége há­rom kilométer, teljesítménye pedig 1,2 hektár óránként. XXX A további két cserélhető adapter a POAN 12-es a vetés utáni növény­­védelmet szolgálja, a KVAN 12-es pe­dig nagy teljesítményű kultivátor. A jifiíni Agrostroj az idén kezdi el a magajáró gép és a JEAN 12-es egyelő adapter gyártását. A jövő év­ben a SEAN 12-es adapter és a KVAN 12-es kultivátor gyártását is előirá­nyozzák. A vállalat a gépek sorozat­­gyártását 1981-ben kezdi meg. A KVAN 12-es kultivátor. Kép és szöveg: dr. Ivan Kuncz Különösen a marhatenyésztésnek nagy gondja, hogy egy-egy tehénnek egy évben legfeljebb két-három borja lehet (szerencsés esetben, ha egyszer ikreket is ellik). Ez azért nagy gond, mert a nagyon jól tejelő vagy a ta­karmányt nagyon jól hasznosító pél­dányokat lenne jó minél nagyobb számban tenyészteni, az lenne az iga­zi, ha ezeknek a jó példányoknak egy évben több tíz borja lehetne. A legutóbbi időben a tudomány er­re is talált megoldást. Mindenekelőtt sikerült olyan szereket felfedezni, a­­melyek gyorsítják a peteérést, éspe dig úgy, hogy egy-egy érés alkalmá­val egyszerre több, akár nyolc-tíz pete is beérik. Persze, egy tehén sem képes arra, hogy nyolc-tíz borját ki­hordjon. Mi tehát a teendő? Beadják a peteérést gyorsító szert, megérik, mondjuk, tíz pete, és meg is termé­­kenyül akár mesterséges megterméke­nyítéssel, akár a „hagyományos“ úton. Ezek után fel kell nyitni a te­hén hasfalát, kioperálni a néhány napos, megtermékenyített és osztó­dásnak indult petesejteket, és be kell ültetni más, közönséges tehenekbe, amelyek majd azután kihordják eze­ket a „szuperborjakat“. Meg is pró­bálkozott az Egyesült Államokban pár évvel ezelőtt néhány cég ezzel a mód­szerrel és sorra tönkre is mentek be­le. Ugyanis az eljárás meglehetősen drága műtéti beavatkozást igényelt, és ez elvitte a várható hasznot. Idő­petesejteket beültetni, tehát amikor ezeket kiveszik az eredeti anyából, akkor ott kell legyen másik tíz ilyen, megfelelő állapotú tehén. A megoldás az volt, hogy a kivett embriókezde­ményeket sikerült mélyhűtéssel tartó-Forradalom az állattenyésztésben közben azonban kialakult egy új eljá­rás a műtét helyett. Üvegszálas, opti­ka végére helyezett manipulátorral „vér nélkül“ ki lehet emelni a meg­termékenyített petesejteket, és ugyan­ilyen manipulátorral bele is lehet ezeket helyezni a „pőtanyákba“. .Egyetlen nehézség van még, ame­lyet végül ugyancsak sikerült áthidal­ni. Ugyanis a „fogadó“ tehenekbe csak egy meghatározott biológiai ál­lapotukban lehet a megtermékenyített sítani, tehát képesek „megvárni“ egy lombikban a beültetés pillanatát. Ez az eljárás egészen új utakat nyit az állattenyésztésben. (Zárójel­ben hadd említsük meg, hogy már Magyarországon foglalkoznak ennek a kutatásával, a Herceghalmi Állatte­nyésztési Kutató Intézetben.) Ugyanis egyrészt az, hogy ezeknek a nagyon jó teljesítményű teheneknek egy év­ben akár hatvan-hetven borjuk Is lehet, megkönnyíti a nemesítés mun­káját, hiszen a sok borjú között fel­tehetőleg több olyan példány lesz, a­­mely örökli anyja jó tulajdonságait, vagy esetleg még jobb tulajdonságo­kat mutat. A másik egészen új lehe­tőséget viszont éppen az rejti magá­ban, hogy a kivett embriók mélyhűt­­ve tárolhatók, és ennek következté­ben szállíthatók is. Tehát amikor egy fejlődő ország állatállományát kelle­ne feljavítani, akkor nem kell költsé­gesen számos felnőtt állatot odaszál­lítani, hanem egy lombikban oda le­het vinni az embriókat, és a helyszí­nen beültetni a tehenekbe. Ennek az az előnye is megvan, hogy az így születő borjak a „pótma­mától“ megkapják a betegségek elleni védettséget is és nem hullanak el, mint az a felnőtt állatokkal gyak­ran előfordul. Tedmészetesen a mar­hatenyésztés csak egy példája ennek a technikának, hiszen számos más háziállatnál ugyanezt meg lehet csi­nálni, például kecskékkel, juhokkal stb. Feltehetőleg hamarosan fel is lendül ez az új mezőgazdasági „ipar­ág“, amely valóban forradalmat je­lenthet a mezőgazdaságban. EGYED LÄSZL0 *;♦ »j. »;♦ ♦♦♦ »> •> ♦> ♦> •> »> »> ♦;« ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> <♦ •> ♦> ♦> ♦> *> ♦> ♦> ♦> ♦> •> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> »> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> »J

Next

/
Oldalképek
Tartalom