Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 20. szám

1979. május 19. SZABAD FölDMÜVES 5 Az Idegen kétszer-háromszor végigmegy a falucska, Velke­­nye (Vlkyňa) egyetlen utcáján. A postáson kívül senkivel sem találkozik. Megszámlál néhány ktspadot a házak előtt, de a verőfényes tavaszi napsütésben nem ül rajtuk senki. Elárvul­tak. • Az idegen betér a kocsmába. Kér egy üdítőt és szembefordul az asztaloknál ücsörgőkkel. El­kapta a hunyorítva feléirány­zott tekinteteket. Nem szólt, csak nézett. És amikor már úgy érezte, beteltek a bámészkodás­­sal, ezt mondta: — Leülhetek? — ... No, ott hagytam abba, hogy az öreg eladta mindkét ökrét, készült hazafelé. Ekkor azt mondja a fiának: „Józsi, menj má\ vegyé’ egy liter pá­linkát!“ A gyerek alig tért visz­­sza, az öreg már fölkantározta a lovakat, fölültek, oszt gyüttek haza. Útközben aztán iszogat­tak. Az öreg közben rágyújtott egy szivarra. De hideg vót, fá­zott a keze, hát minden szip­pantás után bedugta a szivart az -üveg szájába. Az .meg bele­esett a pálinkába, oszt észre se vette. Iszogattak tovább, mintha mi Se történt volna. Már közeljártak a faluhoz, ami­kor az öreg megszólal: „De fene erős ez a pálinka!“ De azért csak ittak belőle tovább. Hát amikor hazaérnek, az öreg húz egy nagyot az üvegből, de azt már alig bírja leengedni a torkán. Megnézi jobban az üve­get, hát akkor látja csak, hogy beleesett a szivar a pálinkába, attól lett olyan méregerős... Így mesélte mindig az öreg, ha kiültünk a kispadra. Nyugodjék békében! Elmondta százszor is, de mi mindig szájtátva hallgat­tuk. Sose tudott kifogyni a té­mából — mondja Csutora Ar­zén. — Ügy volt, tanúsíthatom én is, nincs abban egy szó hazug­ság se! — bizonygatja Jécsa Lajos. — Te Arzén, arra emlékszel még, amikor ... Az idegen szájtátva hallgat és tekintetével mindig annak az arcát fürkészi, aki épp be­szél. Borostás, kérges-ráncos, arcokat. Örömmel hallgatja a semmi-kls-történeteket, amelye­ket az idő csiszolt, szépített ér­dekessé, fontossá. Meg a me­sélő, aki nemcsak elvesz a tör­ténetből, hanem hozzá is tesz: a mese kedvéértl Valahogy így születtek a népmesék, a mon­dák. Valahogy így élhetett to­vább évszázadokon és évezrede­ken át a leíratlan szó: szájról­szájra járva. Csakhogy, akkor öreg beszélt fiatalnak. Ma meg öreg mesél öregnek. Mesélő még lenne, de nincs már hall­gatóság. Üresek a kispadok, a min­denkori mesélő-beszélő-társal­­gó-szórakozó fórumok. De hová beszélek: nincsenek is már kispadok! /// — Vannak imitt-amott, csak épp nem ül rajtuk senki. Amit nem szedett szét a porta gaz­dája, azt megette az idő. Nem gondozta a kispadokat senki, hiszen rég nincs rájuk senki­nek szüksége. Ma már nincs idejük az embereknek kiülni a kispadra és beszélgetni. Nem úgy, mint valamikor?!... Az emberek hazajöttek a mezőről, megetették az állatokat, az asz­­szonyok az aprójószágot és ki­ültek a kispadokra. Az öregeb­bek, akik már nem dolgoztak, csak pihengettek egész nap, már korábban ott ültek. Köré­jük csoportosultak a többiek. A fiatalabbja: a suhancok, a gyerekek. Előbb elbeszélték a napi problémákat: hogyan ment a munka a mezőn, aztán meg a vásárokról esett szó. A leg­végén, amikor már csak a leg­hűségesebb hallgatóság maradt, szóba jött a katonaság, a front, a fogságok. Egy suhanc elhall­gatott egy öreget néha éjfélig is. Mi abból tanulunk, okosod­tunk — mondja Cigány Alajos. — Nem kellet a kispadra senkit se hívni, jött oda min­denki magától. Ma meg...?! Ha elromlik a tévé, akkor se megy át az ember a szomszédba, nemhogy a kispadra üljön. Pe­dig, de szép is volt az, amikor a hosszú estéket átbeszélgettük mondja Csutora Arzén. — A kispad olyan hely volt, ahol mindenről lehetett beszél­getni. Ott mindenki őszintén elmondott mindent. Ügy ismer­tük a másik örömét, bánatát, mint a magunkét, őszinték vol­tunk egymáshoz, ismertük, be­csültük, szerettük egymást. Nem volt titok senki előtt — mondja Kiss János. — Abban a bizonyos „régi jó világban“ a kocsmába nem jár-A kucsmából csak a fotózás kedvéért vonultunk ki a kis­padra, egyébként „élőben“ ilyen képet már rég nem lehet készíteni a faluban. НМВИПВШМШППВ1 hattunk, méregdrága volt a pá­linka, de a kispadokon mindig találkoztunk. Ma meg, akár a kocsmát is megvehetném ma­gamnak, mégsem tudunk egy­mással őszintén beszélgetni. Ba­rátok vagyunk, mondogatjuk, de hol vannak már az igazi ba­rátságok, amikor kútba ugrott volna egyik barát a mási­kért?!... — mondja Cigány Alajos. Mi történt az emberekkel!? Mi történt velünk?... Nem akarunk, nem tudunk egymás­sal beszélgetni. Mintha nem lenne témánk, mondanivalónk. Ha találkozunk, csak állunk egymással szemben, alig várjuk, „Ügy ismeriü.. а ш-*».. lírámét, bánatát, mint a magunkét.“ mondja már a másik, hogy siet, nincs ideje, majd máskor... Vannak problémáink, de hát, minek elmondani, minek őszin­tének lenni. Vannak örömeink is, de ki tudja, örülne-e ugyan­annak a másik, aminek én?! ... Minek elmondani?!... Gyerünk tovább, sietünk! Fölösleges idő­­pccsékolás a beszélgetés. Nincs közünk egymáshoz? Gubózzunk csak be szépen házunkba-vá­­runkba, hadd lepjen be ott a közöny pókhálója: mi ott is élünk, ott is jól vagyunk. Kit érdekel, hogy egy beteg, vagy részeg ember fekszik a „talpunk“ alatt az utcán, hogy Csúcsforgalom idején elgázol valakit az autó és nem akad szemtanú?l... Kit érdekel, hogy betörtek a szomszédhoz, nem az enyémet vitték el?!... Kit érdekel, hogy a szomszéd öreg néni meghalt-e vagy sem, hogy már két hete nem láttam őt?!... Kit érdekel?!... //SS — Az életünk megváltozott: több a pénzünk, jobban megy a sorunk, de irigyek lettünk egy­másra. Egyre jobban boldogu­lunk, s mind jobban távolodunk egymástól. Kényelmesek let­tünk. Valamikor egy ökörért gyalog elmentünk a kassai vá­sárba, ma meg a szomszéd fa­luba se akar senki gyalog men­ni, holott csak két kilométerre van, Kassa meg több, mint százra. Megesz minket a kénye­lem, mint a kosz az egyszerit. Hát Jól van ez így...?! — mondja Jócsa Lajos. — Nincs nekem semmire pa­naszom, de valamikor bizalma-„Nem kellett a kispadra senkit hívni, jött oda mindenki magától.“ sabbak voltak egymáshoz az emberek. Nem tudom, hogy mi­ért kerültünk ennyire távol egymástól. Van aki az mondja, hogy a tévé maga köré vonzza a családot, az embereket, mint a vasat a mágnes, de én nem nagyon hiszem. A tévé mellett is csak ülünk, nézzük, akármit adnak — ha érdekel, ha nem — oszt leintjük a másikat, ha szólni akar. Valahogy nem tu­dunk már annyira hinni, bízni a másik emberben. Megcsap­pant egymás iránt a bizalmunk. Mintha szégyenkeznénk, fél­nénk egymástól —■ mondja Csu­tora Arzén. — Másképp van a világ, de már beleszoktunk ebbe is. Én a tévét hibáztatom, az veri szét a barátságokat. Ma már mi, öre­gek is arról beszélgetünk, hogy mit láttunk a tévében. A fil­mekről. Csak elmondjuk: én ezt láttam, te azt, és végül kiderül, mindketten ugyanazt néztük. Akkor megemeljük a sapkát és megyünk tovább — mondja Ci­gány Alajos. — Nemcsak a kispadok men­tek ki a divatból, hanem a szomszédolások is. Nem járnak már egymáshoz az emberek. Nem akar senki tudni a másik­ról ... A szövetkezet jól fizet, van elég pénzük az emberek­nek. Palotát építhet belőle, ko­csit és más egyebet lehet ven­ni, amit csak megkíván az em­ber. De barátságot, őszinteséget nem lehet pénzért vásárolni. A barátság, az egymás szeretete, megbecsülése, az őszinteség ott alakult ki a kispadokon, az éj­szakába nyúló beszélgetések al­kalmával. Meg amikor elmen­tünk egymásnak segíteni, ak­kor világion ki, hogy ki, kinek a barátja — mondja Csutor Ar­zén. — A gyerekkoromban megis­mert kondással találkoztam egyszer idegenben, de azzal jobban el tudtam beszélgetni, mint a rokonnál, testvérrel. Hát így állunk! ... — mondja Tóth József. ////^ Hová tűntek a kispadok? Fölaprították őket gyújtősnak úgy, mint a barátságokat — fölváltották aprópénzre. A be­szélgetést — hallgatásra. Idő­közben megtanultunk befelé fordulni. Befelé, el a másiktól. Megtanultunk: csak úgy semmíj ről és mindenről nem beszél­getni. Nem a nagy, világrenge­tő eseményekről esik kevés szó, hanem a kis, nüansznyi változásokról, kicsiségekről, a semmiségekről, a pátinkásüveg­„Megesz bennünket a kényelem, mint a kosz az egyszerit.“ (A szerző felvételei.) be esett szivar-féleségekről nem tudunk már beszélgetni. Ami vonzaná, őszintébbé, meg­hittebbé, emberibbé tenné e­­gyüttélésünket. Ami a kitárul­kozások öröméhez vezethetné el a beszélgetőket. sss — Akkor tűntek el a kispa­dok, amikor már a szövetkezet jól kezdett fizetni, építkezni kezdtek az emberek, kő- meg vaskerítéseket vontak a portáik köré. Nem mintha én ebben a szövetkezetét hibáztatnám, isten ments, de így van, ez az igaz­ság! A kerítésekkel, a kispadok megszűnésével egyre jobban el­határolódtak egymástól az em­berek. Egyre idegenebb lett a szomszéd a szomszédhoz. Ma meg már odajutunk — láttam egyes helyeken —, hogy teljé­sen befalazzák magukat az emberek. Még a kaput is bebo­rítják bádoggal, hogy ne lehes­sen belátni az udvarba. Reggel elmegy munkába, délután haza­megy, és ki se teszi aznap töb­bet a lábát a portáról. Még ar­ra se kíváncsi, ki megy el az utcán, a háza előtt. Ha becsön­getek hozzá —, mert már csen­gő van a kapura szerelve — akkor eloltja a villanyt, behúz­za a függönyt, nem nyit ajtót — mondja Csutor Arzén. Zolczer János Élenjáró traktorosok 1. KOLEXA ANDRÄS vígkedé­­lyü, nyugodt, kiegyensúlyozott életvitelű ember. Rokonszenves egyéniség. Nagyon kedveli a gépeket. S példásan karban­tartja azokat. Például már 12 éve a lánctalpas traktorral dol­gozik. De a növényvédelmi gé­pek kezeléséhez is kellő szak­értelemmel rendelkezik. Tudás­szomja szinte olthatatlan. Kifi­nomult az érzéke az újhoz. Ha ilyesmit lát, addig nem nyug­szik, míg meg nem ismeri. Traktoros társaival is eldisku­rál, szakmai vitába elegyedik, ha ideje engedi. A kecerovcei szövetkezetnek ez a traktorosa mindenkor az ésszerű eljárásokra, módszerek­re, azok gyakorlati alkalmazá­sára törekszik. Rendszeresen tanulmányozza a mezőgazdasági szakirodalmat, ami főleg a gé­pekkel kapcsolatos ismereteket nyújthat számára. Minden le­hetőséget megragad annak ér­dekében, hogy szakismereteit rendszeresen felfrissítse, gyara­pítsa. Azt tartja: a korszerű gépek kezeléséhez ez ma már alapvető követelmény. 2. KÖZEL GYULA a períni (Perény-Chim) szövetkezet trak­torosa. Pontos, lelkiismeretes munkát végez. Híve a szocia­lista munkaversenyeknek. Ha egy-egy helyi méretű, vagy já­rási versenybe bekapcsolódik Gyula bácsi, abban derekasan helyt is áll. Többnyire a ver­senygyőztesek jegyzékén talál­juk a nevét. Mint például ta­valy is, mégpedig ősszel, ami­kor az első helyet szerezte meg — az őszi kalászosok vetésé­ben. Az idén sem adja alább! Az „Egymillió tonna gabonát a köztársaságnak!“ mozgalom si­kerét jó munkával segfti elő. (illés) A líg akad olyan község, ahol az utóbbi években óvoda, bölcső de, ne épült volna. Szükség is van erre, mint a sóra, hiszen egyre több asszony vállal munkát, pontosabban szeretne vállalni, de ebben sokszor óvoda, bölcsőde hiánya gátolja. Mert valljuk be őszintén, habár falvaink rohamosan fejlődnek, csinosodnak, szebbnél szebb családi házak építé­sével, a szolgáltatási hálózat bővíté­sével gyarapodnak, óvodából, bölcső­déből még mindig kevés van. Ezért e kérdés megoldása a hnb-ok válasz­tási programtervében az egyik leg­fontosabb, a sürgős megoldásra váró feladatok között szerepel. A marcelovái (Marcelháza) hnb ve­zetőinek sok gondot okoz a falubeli gyerekek elhelyezése. De nem töp­rengenek a problémák felett, hanem cselekednek. Azon községekhez tar­toznak, ahol nemcsak arra gondolnak, hogy a szükséges férőhelyet biztosít­sák, hanem arra is ügyelnek, hogy a kicsinyek minél kedvezőbb körülmé­nyek között, szép környezetben tölt­hessék idejüket, amíg szüleiktől távol vannak. A múlt év januárjában adták át a régi park közepén az új, hatvan fé­rőhelyes óvodát. A terebélyes, lombos fákkal, gyeppel körülvett épület ideá­lis hely a gyerekek számára. Az új alapkő letételére még ebben az évben sor kerül. Egyidejűleg a régi óvodát is korszerűsítik. Ebben akarnak egy osztályt létesíteni a cigánygyerekek számára, ha majd az új elkészül. Nem lesz könnyű helyet szorítani, mert elsősorban a dolgozó anyák gyere­keit kell előnyben részesíteni — mon­dotta gondterhelten a hnb titkára. A két új létesítmény költséges lesz. Az óvoda négymillió, a bölcsőde pe­dig kétmillió koronába kerül majd. A község erre nem sajnálja a kiadást. Valamennyien akarják, hogy a jövő nemzedéke semmiben se érezzen hiányt, és egészséges, kedvező körül­mények között cseperedjen fel. Re­mélhető, hogy ezúttal a szövetkezet is bőkezűbb lesz és anyagilag is hoz­zájárul az óvoda és bölcsőde építésé­hez. Hiszen van miből adni, az anya­gi támogatás ne legyen csak köteles­ség, hanem társadalmi érdek is, a­­mely közös célt szolgál. Klamarcsik Mária mérnök ◄ A régi park terebélyes fáival övezett óvoda minden tekintetben előnyös, egészséges környezetet, sok-sok ját­szási és mozgási lehetőséget nyújt a kicsiknek. Felvétel: Kádek Gábor — ami a tervező vállalat rovására ír­ható — végre elkészült a korszerű, kilencven férőhelyes óvoda és a har minchat férőhelyes bölcsőde terve. A megfelelő helyet már jó előre kijelöl­ték. A „megfelelő“ szót nem véletle­nül hangsúlyozom, mert a két létesít­mény a hnb közelében levő, az or­szágút forgalmától és zajától távol­eső, — ugyancsak egy régi — park­ban ékeskedik majd. A park rende­zése már folyamatban van és az óvoda a „Z“ akció keretében épült. Sándor József, a hnb titkára elmon­dotta, hogy az építkezési munkálatok­ban úgyszólván a község valamennyi lakosa lelkesen, áldozatkészen vett részt. Hiszen közös érdek volt, hogy a kétmillió korona értékű létesítmény mielőbb elkészüljön. Azonban kissé neheztelve megjegyezte, hogy a szö­vetkezet a tetemes költségű építke­zés anyagiakkal nem járult hozzá, holott a szövetkezeit tagok gyerekei is élvezik az új óvodát. Igaz, a szö­vetkezet építészeti csoportja az alap­vető építészeti munkát elvégezte, de munkabér térítése ellenében. A község lakossága az új óvoda területén máris rendbehozza a régi parkot, csinosítja a játszóteret, homo­kozót létesít a kicsinyeknek. Bár az új óvoda sokat enyhített a férőhely-gondokon, még száznyolcvan gyereket nem tudnak elhelyezni, pa­naszolta Sándor József. Ezenkívül a cigány származású gyerekek óvodai elhelyezésének kérdését haladéktala­nul meg kell oldani. Egy évi késéssel A lombos fák között Hová tűntek a kispadok?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom