Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
1979. MÄJUS 19. XXX. évfolyam 20. szám. Ära 1,— Kč* Az SZSZK Mezöga zdasági és Eléír nezésügjri Minisztériumának hetilapja N Lapunk tartalmából: Hová tűntek a kispadok? * Örök barát a színpad Merre tart a szovjet mezőgépipar? * Termésfejlesztés: a szomszédok segítségével A,zöldaratás1 küszöbén A közelmúltban Hurbanovón (Ügyalla) rendezték a mezőgazdasági szaktanintézetek és szakközépiskolák gépjavítóinak szlovákiai szakmai vetélkedőjét. A mezőgazdasági gépek jövendő mesterei ezen a versenyen is bizonyították rátermettségüket és szaktudásukat. Fotó: ČSTK Я A tavasz négy pillanata —í— Van egy szinte örökérvényű, a mezőgazdasági termelés gyakorlatában elvként is elfogadható közmondás: Mindent a maga idejében! Cselekedjünk hát eszerint! Annál is inkább, mert a mezőgazdaság csak nagyon csekély mértékben tudja magát függetleníteni az időjárás viszontagságaitól. Ez az, ami próbára teszi a vezetők tudását, szervező-irányító készségét, s ugyanígy a szakemberekét, műszaki dolgozókét, gépkezelőkét is. Nos, az idei első nagy erőpróbán, ha üggvel-bajjal is, de túljutottunk. Kisebb-nagyobb késéssel került földbe a tavasziak vetőmagja, ültetoanyaga, főleg Kelet-Szlovákiában, de ez volt a helyzet kisebb mértékben Közép-Szlovákiában, a legrugalmasabb munkavégzéssel találkozhattunk Nyugat-Szlovákiában. Csapadék-deficitre az idén aligha panaszkodhatunk, sőt néhány járásban épp a kiadós, többnapos esőzések hátráltatták a tavaszi munkák végzését, legfőképpen a kukorica, a silókukorica vetését. Viszont, Nyugat-Szlovákia egyes járásaiban —, mint például a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely), a Nové Zámky-iban (Érsekújvár), a galántaihan, a komáromiban — idejében felkészítették a műszaki erőket, gépkezelőket, s természetesen a begyűjtő gépeket, szállítóeszközöket, szárítóüzemeket a „zöldaratásra", vagyis a sorra kerülő második erőpróbára. A már hetekkel ezelőtt megtartott gépes üzemszemlék tapasztalataiból arra következtethetünk, hogy az efsz-ek kongresszusa előtti országos vita tanulságait kellőképpen leszűrték. Okultak az előző évek baklövéseiből, hibáiból, főleg szervezési fogyatékosságaiból, megelégedve a kisebb-nagyobb összegű „tandíjak" fizetését. Evégból komoly erőfeszítéseket tettek a felelős vezetők, szakemberek, ágazatvezetők, hogy a takarmány-kérdés előtérbe kerüljön, nagyobb mennyiségű szemest takaríthassanak meg, mint ed dig, épp a szálastakarmdnyok okszerű termelésével, szakavatott tárolásával és gazdaságos felhasználásával. A komárnói járásban például az idén ötezer hektárnyi területen termesztenek takarmánynövényeket. A csatornák, töltések, árkok füvét is idejében lekaszálják (nem akkor, amikor az már elöregedett!!!) Az idén csak a szántónak 13—14 százalékán termesztenek lucernát, lóherét, a jövő évben viszont már eléri a 15 százalékot. Ezáltal elegendő mennyiségű vitamindús lucernaliszthez jutnak, s mentesítik az orszrgot a méregdrága, s nem is igen kapható külföldi takarmány-koncentrátnmok behozatalától. Míg a lucerna első termésének nagyobbik részét zöldtakarmányként hasznosítják ebben a járásban, a második kaszálatot már megszárítják, takarmánylisztet készítenek belőle. Azokban a mezőgazdasági üzemekben járnak el helyesen, ahol a zöldtakarmányt szállító nagytérfogatú járműveket dróthálóval magasítják: így több a hasznos teher, s kevesebb a betakarítási veszteség. jó tapasztalatokkal rendelkeznek a lucernaszenázs készítésében Modranyban (Madar), Sokolcén (Lakszakállas), a kolárovói (Gúta), az fmelyi szövetkezetben és a Bajcsi (Bajé) Állami Gazdaságban. Nemcsak jó minősűgű szenázst nyernek az említett gazdaságokban, hanem időt is. És köztudott: aki időelőnyhöz jut, az eredményesebben gazdálkodhat, kizárva a kapkodást, a hányaveti munkát. Sőt, a másoknak nyújtott segítség révén, több pénzhez is jut! Ha már itt tartunk, az idén jó lenne, ha méginkább tért hódítana az üzemek, gazdaságok közötti együttműködés (gépkölcsönzés, gépátcsoportosítás), mint az előző években. Ott, ahol élnek ezekkel a nemegyszer tálcán kínált lehetőségekkel, egészen biztos, hogy kevesebb takarmány megy veszendőbe, a „zöldarany“ hamarabb eljut a terményszárító üze mekbe, silótornyokba, szenázsgödrök be. Feltétlenül szólni kell itt még az egyes járások szárítóüzemei közötti versenyről, amely már szinte hagyományos és fölöttébb eredményes. A szárítóüzemek vezetői, szakemberei, műszaki dolgozói — a komárnói já rásban több mint másfél-százán — szakoktatáson vettek részt májusban. Tudják, mihez kell tartani magukat, mik a tennivalók, mire kell a legjobban ügyelniük, hogy baleset, tűzkár be ne következhessék. Ügyelnek jócskán arra is, hogy a fűtőanyag-felhasználási normát túl ne lépjék. E téren követésre méltó példaként említhető: a Citoví (Csicső), a Zemianska OlCa-i (Nemesócsa), a Vŕbová nad Váhom-i (Vágfüzes), a sokolcei (Lakszakállas) szövetkezet. Persze, azért probléma is akad: például az NDK-ból behozott E—280-as és az E—301-es rendvágó gépekhez hiányzanak bizonyos alkatrészek; ezt a problémát a komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben „bütyköléssel", házilag igyekeznek megoldani. Vagyis, nem várnak időtlen-időkig, amíg esetleg a gyártó üzem felelős vezetői meggondolják: a géphez alkatrész is dukál. Idejében szólunk: a „zöldaratás“ szervezése és irányítása sem nélkülözheti a tervszerűséget, a gabonaaratáséhoz hasonlóan. Már csak azért sem, mert — erre az előző évek tanulságai intenek, figyelmeztetnek — a helytelen szervezésnek a betakarítógépek teljesítő képességének ki nem használása, álldogálás, időveszteség a következménye, ami eleve kár. Mindenképpen ügyelni kell arra, hogy gazdaságosan bánjanak a traktorosok az üzemanyaggal, mellőzzék az üresjáratokat. Ahol rend van a gépek „házatáján", ott ilyesmi nehezen fordulhat elő. A becsületes, jó traktoros, gépkezelő segítőkész: üzemzavar esetén azon serénykedik, hogy társa minél előbb elháríthassa a meghibásodást, az ő segítségével ... Ilyenkor a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is bekövetkezhet munkabaleset. Az elvtársi .segítőkészség ilyen esetben sem maradhat el. Ezért, a lehető legnagyobb rend uralkodjék a gépek körül, s fegyelmezettség. Az óvintézkedések, rendszabályok megtartása valamennyi dolgozó számára kötelező érvényű. A felelőtlenség, a könnyelműség csúfosan megbosszulhatja magát. Tehát, vigyázzunk necsak magunkra, hanem embertársainkra is, hogy mentősnek, orvosnak, sírásónak ne legyen dolga. Feleség, gyerek, hozzátartozó szívét ne szorítsa bánat, kétségbeesettség. Tehát, a „zöldaratás“ időszakában tokozott felelősségérzettel végezzük a ránk bízott feladatokat. Ügyelve a végzett munka minőségére, szakszerűségére, hogy elegendő, kiváló minőségű takarmány jusson rendeltetési helyére. Hiszen köztudott, hogy a tarimés takarmányokkal, a vitamindús lucernaliszttel, pellettel nagy menynyiségű szemestakarmány takarítható meg. A „zöldaratás“ időszakában is ügykén cselekednünk, hogy a természet és az ember szüntelen harcából az utóbbi kerüljön ki győztesen. A gondolkodó, alkotó ember, aki felhasználhatja — és fel is kell, hogy használja — évtizedes tapasztalatait, a tudomány és a technika új és legújabb ismereteit, a különféle tartósítási eljárásokat, módszereket. S ezáltal még kevesebb legyen a takarmányozási gond, jövedelmezőbb az állattenyésztés, még zavartalanabb a lakosság élelmiszerellátása. N. KOVÁCS ISTVÁN Ürge Istvánnal, a iihareci (Zsigárd) Efsz főkertészével beszélgetek. A főkertész szűkszavú és komor. Talán nem szereti, hogy pár perces pihenőjében is a gondokra, feladatokra emlékeztetem. Hangja alig hallatszik ki az üvegházakban szorgoskodó asszonyok élénk beszélgetéséből. — A tél zord volt, s a tavasz Is szokatlanul hideg. Emiatt a kertészetben is elhúzódtak a tavaszi munkák. Közben a tekintete a fóliasátrakra esik. Gond és öröm tükröződik az arcán, s mielőtt újra megszólalna, megböködi üjjával az asztal szélét. Van ebben a mozdulatban valami furcsa, határozatlan. — Az idén is beleadtunk mindent ... Sajnos, az időjárás közbeszólt ... Az időjárás! — visszhangzik bennem a szó. Lám itt élünk mind a Föld hátán, a közömbös ég alatt. Szán-Figyelem! Az egységes földművesszövetkezetek vezető dolgozóinak figvelmébe ajánljuk lapunk 1979. június 2-án megjelenő számát, melyben közöljük a Csehszlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetségének alapszabályát. Mivel az egységes földművesszövetkezetek minden dolgozója tagja az említett szövetségnek is, ajánlatos, hogy a szövetkezetek mindenegyes dolgozója megkapja a szövetség alapszabályát. Szerkesztőségünk lehetővé teszi az alapszabály szükséges mennyiségének beszerzését azcknak az egységes földművesszövetkezeteknek, amelyektől a Szabad Földműves 22/79. számára legkésőbb 1979. május 24-ig hivatalos megrendelést kap. A megrendelést az alábbi címre kérjük: Redakcia Szabad Földműves — 891 27 Bratislava, Križkova 9. tunk, vetünk, boronálunk. Mindennap harcba indulunk, de a földművesek élete mégis kimozdult az ősi tehetetlenség árkából. —2— A szövetkezet hetven hektáros kertészetéből három és fél hektárt foglal el a fóliaváros. A sátrak alatt szépen fejlődik a paprika, saláta és az uborka-salátának való. A szántóföldi zöldségfélék közül befejezték a paprika, a zeller és a dinynye kiültetését, valamint a konzervgyárnak szánt uborka vetését. Csilek András csoportvezető újságolta, hogy a káposztánál új módszert alkalmaztak. A káposztát nem palántázták, hanem vetették. A megfelelő tőtávolságot — a cukorrépához hasonlóan — egyeléssel biztosítják. Káposztából egyébként az idei tervük ezerháromszáz tonnát irányoz elő. A főkertész bosszankodására leginkább a hagyma adott okot. Vetését kiválóan előkészített magágyba, az agrotechnikai követelményeknek megfelelő időszakban elvégezték. A hagyma már, egyenletesen sorolt, amikor jöt a viharos erejű szél; s tönkretette az egészet. Húsz hektáron a hagymát ki kellett- szántani, s helyére- zellert és uborkát tettek. A nap egykedvűen ontotta sugarait a tájra, s roppant közömbös búra volt az ég. így bámul évmilliók óta, hisz nem lakozik benne sem értelem, sem szív, sem akarat. Az ember gondjait csak az ember oldhatja meg. —3— Az üvegházban asszonyok szorgoskodtak. Paradicsom-palántákat készítettek elő a kiültetéshez. Ambrus Ilona, Habán Ilona, Habán Pálné és Horváth Lajosné már a huszadik tavaszon végzik ezt a fontos munkát. Buzdításra nem vártak., Szokott mozdulatokkal, tempósan végezték tennivalójukat. — Több mint húsz éve dolgozunk a kertészetben. Fiatalon kezdtük, akkoriban épült a szövetkezet első üvegháza. Újdonság volt számunkra az „üvegpalota". Azóta is ez a munkahelyünk. Az üvegfalak közé költözik leghamarabb a tavasz. Amikor a nap csupán néhány arasszal növekszik, mi már a zöld színben pompázó .élet sarjait — a palántákat — gondozzuk féltő szorgalommal. — Sajnos, a hideg késleltette a paradicsom-palánták ktültetését, — kapcsolódott a beszélgetésbe ürge István. A palánták megerősödtek, s nagy részük a virágzás stádiumába jutott. Ezért a palántákat fektetve, előre elkészített barázdákba ültették ki. A K—3-as paradicsomot termeszeik, mely eddig még mindig megfelelt az igényeknek. A Bonset fajtát — amely nagyhozamú, de nagyon munkaigényes — az idén csak fólia alatt termesztik. —4— A paradicsom-palánták kiültetését közel harminc asszony végezte. A gép által vájt barázdák úgy tárultak elénk, mint egy olvasásra kínálkozó nyitott könyv sorai. A képzeletbeli könyv élőképeit az egész napon át hajladozó asszonyok: Marosi Júlianna, Vágó Ella, Besztro Maliid, Balogh Katalin, Szőcs Mária és a többiek alkották. — Ha feljegyezte a nevem, akkor szólaltasson is meg. —- Indítványozta mosolyogva Besztro Matild néni, majd hozzáfűzte: — Tizenhét éve dolgozom a kertészetben, de rövidesen nyugdíjba megyek. Dolgoztam én már eleget: napról napra helytálltam. — Egy-két napot azért bizonyára kihagyott? — Nálam ilyen nincs! Kislánykoromtöl megszoktam a munkát, s az öreg csontokat nem jó elkényeztetni. Sajnos, a tréfába bosszúság is vegyült. A fiatalabb édesanyák közül többen elpanaszolták, hogy gondot jelent számukra gyermekeik elhelyezése. Az iskolai napközi, s az óvoda régóta szűkösnek bizonyul. A kertészet vezetője gyakran említetté a munkaerőhiányt. Meglátásaink szerint ehhez az említett probléma Is jócskán hozzájárul.( A kertészet földjeit behálózták már az öntözőberendezés fémcsövei. Az öntözőbrigád tagjai: Szalay Győző, Ambrus Elek, Gombus Pál, Cblebnický János és Pásztor József a körbeforgó öntöző pisztolyok vízsugaraival áztatták a frissen beültetett hatalmas táblát. Gondolataim hirtelen összetorlódtak. Néztem, csak néztem a görnyedő asszonyokat. Alakjuk élesen kirajzolódott az azúrkék égkalap alatt. Minden olyan keménynek, hallgatagnak bizonyult, mint a termékeny rög. Aszszonyok hajladoztak a szélben, mint a virágzó csipkebokrok. Csiba László
