Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. május 1 MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф 1 Я •« f I д шбпбк fajtai Földünkön a mézelő mőhet különböző külsejű és természetű fajták képviselik. Az európai méh más mint az afrikai tarka, vagy a kelet-ázsiai méh. Tekintettel az életkörülményeikre azt gondolnánk, hogy nincs közöttük közeli rokonság. Pedig valamenynyien ugyanannak a fajtának évezredeken vagy évmilliókon keresztül egymástól elszigetelve, más életviszonyok között kialakult, alkalmazkodott ágai. A rokonságot az is bizonyítja, hogy egymással kereszteződhetnek. Példa erre az afrikai tarka méh keresztezése Brazíliában az ottani olasz méhvel. Külön fajtához tartozó állatok párosítása általában sikertelen, vagy az utódok szaporodásra képtelenek. Fajták közötti tervszerű keresztezéssel és válogatással már szép eredményeket értek el. Az indiai óriásméh és törpéméit nem tartozik a mézelő méhek közé. Ezek önálló fajták. Sem egymás között, sem a mézelő méhvel nem keresztezhetők. A földünkön élő sokféle mézelő méhet nagyobb csoportokba, alfajokba osztjuk: európai méh, afrikai tarka, egyiptomi stb. Az európai méh fajtái az északi krajnai, olasz ciprusi és kaukázusi méh. Ezek egymással eredményesen kereszteződtek és új fajták vagy tájfajták alakultak ki. Az alfajokat egymástól könnyen megkülönböztetjük a nagyságuk, színük és tulajdonságaik szerint. A fajták közötti eltérés már nem olyan határozott, mégis könnyen megkülönböztethetjük pl. a szőrövek színe, szélessége és tulajdonságaik szerint. Az idővel kialakult tájfajták kevésbé szoktak különbözni attól a fajtától, amelyhez tartoznak, vagy amelyek kereszteződéséből származnak. Az Alpokban, a Kárpátokban vagy a nálunk élő krajnai méh alig különbözik egymástól, ha nincsen keresztezve északi vagy olasz méhvel, Európa méhei erősen keveredtek a messze szálló rajok és az ember közvetítésével. A legerősebb keveredés nálunk is az északi és krajnai méh között van, mivel az éghajlati viszonyok mindkét félnek megfeleltek. A sík és dombvidék a krajnainak, míg a macj 1NoШсЭ11сэШ1 gasabb hegyek éghajlata az északinak kedvezett. De a krajnai a jó alkalmazkodó képességével meghonosodott a magasabb hegyekben is, tiszta vagy keresztezett formában. Az északi méh nem ismeretlen hazánk déli részén sem. A krajnai méhvel keveredve csökkent a léphagyó tulajdonsága, agresszivitása és jó tájfajtákat képviselt. Napjainkban az északi méh Európában s így nálunk is visszaszorul, elveszíti jelentőségét. A mezőgazdasági termelés gyors fejlődése a méhlegelőket is megváltoztatta. A megváltozott viszonyok a méheket arra kényszerítik, hogy életmódjukkal is alkalmazkodjanak. Ott, ahol jó volt a későre népesedő család, már korán fejlődő kell. A méhlegelő változáséval változott a tenyésztés célja is. Olyan fajtákat kell tenyésztenünk, amelyek gyorsan alkalmazkodni tudnak a megváltozott viszonyokhoz. A krajnai méh tavaszi gyors fejlődésével, szipőkájának hosszfival és jó alkalmazkodó képességével tűnik ki. Ezért tűztük ki ennek a fajtának a nemesítését. A Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutató Intézet dolgozói már azon fáradoznak, hogy kitenyészszék a legmegfelelőbb törzseket és az anyanevelők rendelkezésére bocsássák továbbszaporitás céljából. A nemesítésnek három módszerét ismerjük: keresztezés, vérfrissítés és fajtatiszta tenyésztés. A keresztezés különböző fajtákból származók párosítása. Az ivadékokban különböző fajták tulajdonságai egyesülnek és felülmúlják mindegyik szülőét. A keresztezés hátránya az, hogy a heterózlsok továbbszaporítása már nem kedvező, mivel az utódokban már a kiváló tulajdonságok megszűnnek. A heterózis-példányokat mindig újra kell előállítani keresztezéssel, ami elég költséges. A krajnai és kaukázusi méh keresztezésével Lengyelországban foglalkoztak, de a heterózisok továbbszaporodása nem volt kedvező a helybeli méhekre. A mi tudományos dolgozóink megfontolva a keresztezés hátrányait, a nemesítésnek ezt a módszerét nem vezették be. A vérfrissítés olyan keresztezés, amikor ugyanahhoz a fajtához tartozó, de más tenyészetből különböző viszonyok között élőket párosítunk. Előnye a jó tulajdonságok egyesülése, a rokontenyésztés kiküszöbölése. Az utódok továbbszaporítása kedvező. Hátránya, hogy az ivadékok sokfélék, mivel a jó tulajdonságok mellett egyesülnek vagy előállnak a szülőkben rejlő lappangó rossz tulajdonságok Is. Itt nagyon fontos a nemesítés elengedhetetlen módszere, a kiválogatás, ami csak nagyobb méhészetekben vagy anyanevelőknél lehetséges. A nemesítésnek ezt a módszerét használtuk ki az utóbbi években, amikor két éven keresztül importáltunk Ausztriából alpesi krajnai méheket, a troiseck törzsből. Kiválogatással nagyon jó utódokat kaptunk. A fajtatiszta tenyésztés ugyanahhoz a fajtához tartozók és hasonló viszonyok között élők — kiválogatottak — párosítása. Nagyon igényes munka, mivel először rokontenyésztéssel kezdődik, mely a lappangó rossz tulajdonságok kiküszöbölését szolgálja, utána a jó tulajdonságok párosítása következik. Mind a keresztezést, mind a fajtatiszta tenyésztést csak mesterséges megtermékenyítéssel lehet végezni. A Liptovský Hrádok-i Méhészeti Kutató Intézet a tenyésztés alapjául a hazánkban élő, évszázadokon keresztül alkalmazkodó krajnai méhet választotta és ennek három tájfajtáját nemesíti. Az alacsonyabb fekvésű vidékekre a Hontiankát, magasabb vidékekre a Szabinovcsankát és a hegyvidékre a Tatrankát. Továbbá a Kárpátokból behozott, jól alkalmazkodó Vucsko törzset. Tovább tart a nemesítése az importált Troiseck törzsnek is. A fajtatiszta tenyésztés még igen költséges, ezért az anyák ára is magas, 180 korona. Egyelőre csak a nyilvántartott anyanevelők kapják tenyészanyagnak, hogy ezeknek az ivadékait átadják a szlovákiai méhészeknek. Minden méhésznek módjában van kiválasztani a neki legmegfelelőbb törzset a nyilvántartott anyanevelőknél, ezért nincs szükség arra, hogy idegenből, illegálisan hozzunk be anyákat akkor, amikor a legveszélyesebb méhbetegség, a varoa már hazánkban sem ismeretlen. Antal Zoltán Méhészek az Agrokomplex 79 kiállításon Ebben az évben — amikor a mezőgazdaság szocializálásának 30. évfordulóját ünnepeljük >—. kerül sor az Agrokomplex 79 országos mezőgazdasági kiállítás hatodik évfolyamának megrendezésére. A kiállítás fő mondanivalóját a rendezők a takarmánytermesztés Jelentőségére irányítják. Valamennyi kiállító arra törekszik, hogy a bemutató témaköre, területi rendezése és díszlete minél tökéletesebben és hűen kövesse a kiállítás mottóját. Az SZMSZ a méhészeti kiállító dők — az esetleges csípések veszélye nélkül is — megtekinthessék. Az SZMSZ 60. évfordulója alkalmából az idén — az előbbi évekhez viszonyítva — lényegesen nagyobb arányú kiállítást rendezünk, amelynek reprezentatív, nemzetközi jellege lesz. Ezért a méhészeti kiállításra a vadászati és halászati csarnokban kerül sor. A méhészeti kiállítás egységes komplexumot képez, ahol az SZMSZ tagjai a méhészeti kellékeket gyártó üzemek, a szervezeti központok, valamint a gazdaságosságról. Rámutatnak a beporzás jelentőségére a magra termesztett baltacímnál, valamint a lucerna és baltacím keverékek termesztésének jelentőségére, amely nemcsak nagy zöldanyag-termést ad, hanem egyben kiváló méhlegelő is. A harmadik táblán színes felvételek szemléltetik a vándorméhészetet az erdei méhlegelőkön. Bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az erdők már ősidők óta a nektár és a mézharmat legjelentősebb forrásai közé tartoznak. RÉGI KAPTÁROK részleg Számára is olyan jelszót keresett, amely a legjobban jellemzi az Idei Agrokomplex célkitűzésének mondanivalóját. Az alábbi mottóban állapodtunk meg: „Beporzással növeljük a herefélék és egyéb növények hektárhozamát“. A méhek beporzó tevékenységének — amely a legfontosabb takarmánynövények magtermésének növelésében nyilvánul meg — kidomborításával a látogatóknak teljes képet nyújthatunk a méhészetről, mint a belterjes növénytermesztés egyik fontos tényezőjéről. A méhészeti kiállítás áttekintést ad az SZMSZ tagságáról, a méhészeti szakkörök számáról, a nagyüzemi méhészeti farmokról, valamint az egész méhállományról. Mindez Szlovákia méhészetének fejlődését jelképezi. A méhészeti kiállítás mondanivalóját közvetlenül a szabad térségben szemlélteti. A virágzó here és egyéb mézelő'növények táblái mellett méhcsaládos vándorkocsik, utánfutók és méhészkocsik helyezkednek majd el. A vadászati csarnok közelében levő szabad térségben pedig méhcsaládok nélküli vándorkocsikat, utánfutókat állítunk ki, hogy ezeket az érdeklőmint a Liptovský Hrádok-i és a Nitrai (Nyílra) Mezőgazdasági Főiskola Méhészeti Kutatóintézete is részt vesz. De természetesen a galántai Medos termékei, valamint a hlohoveci (Galgóc) Slovakofarma n. t. méztartalmú kozmetikai szerei sem hiányoznak majd. Ezenkívül a látogatók megtekinthetik az olaj-, a pék- és a cukoriparunk méztartalmű termékeit, valamint a különböző méhtermékek csomagolási technológiáját is. De a gazdagon dtszftett mézeskalácsokban is gyönyörködhetnek és tanulmányozhatják a méhészeti szakirodalmat. A kiállítást több tábla egészíti ki. Az első tábla áttekintést nyújt a szervezet szerkezetéről, az alapszervezetek tevékenységének irányításáról, valamint a méhészet fejlesztésének távlatairól. A második táblára színes felvételek kerülnek a here és a baltacím parcellák mellett elhelyezett vándorkocsikról. A feliratok tájékoztatják az érdeklődőket a vörőshere magtermesztéséről, a bepor-A negyedik táblán ugyancsak színes felvételek adnak áttekintést a vándorméhészetről a repcetáblákon. A repce ugyanis a legjellegzetesebb mézelő növények közé tartozik. Ezért a táblán feltüntetett szöveg adatokat tartalmaz a repce termesztéséről és a beporzás hatásáról. A kiállításon a CSMSZ is részt vesz. Hiszen mind a két szervezet az elmúlt hatvan essztendőben szorosan egymás mellett működött és egységes méhészeti szervezetet alkotott. Az idei méhészeti kiállítás külföldi kiállítókkal is bővül. A kiállításra magyar, német, lengyel, bolgár és moldovai méhészeket hívtunk meg. Egyelőre nem áll módunkban tájékoztatni az olvasókat arról, hogy mit állítanak ki a baráti országok méhészei. Az Agrokomplex 79 rendezvényei közül meg kell említeni az egynapos szemináriumot is, melyen a méhészeti farmok dolgozóit a nagyüzemi méhészet hazai és külföldi tapasztalatairól szeretnénk tájékoztatni. A Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának egyetlen terjedelmes természetben levő múzeuma — skanzenje — a szenckirályfai (Kráľová pri Send) „Paseka“ nevű méhésziskolában található. A múzeum területén különféle kellékek adnak áttekintést a méhészet fejlődéséről. A legérdekesebbek a régi kaptárok, amelyeket az ország különböző részeiből gyűjtöttek össze. Krajcsovics Ferdinónd A legrégibb kaptárok gyűjteménye, A méhészkedő házaspár és a jövő méhésze, a kisunoka. A méhészkedést már gyermekkoromban megszerettem. Apám egy községünkben élő úrnak volt a méhésze. Szaktudás híján persze csak kasos méhészet volt. Ősszel a legjobbakat mindig lekénezték. Nyáron a rajok befogása már az én dolgom volt. A létrát a rajok befogásához még nem bírtam felállítani. Ebben segítségre szorultam. A méheket már ismertem, csak éppen azt nem tudtam, hogyan kell velük úgy dolgozni, hogy abból anyagi haszon is származzon. A háború után utolsó pénzemért négy család méhet vásároltam, jó rajzó év volt, minden család három rajt. adott. A rajokat már kaptárba telepítettem, amelyeket pénz híján magam készítettem. Kaptáraim úgy néztek ki, hogy az senki tetszését nem1 nyerhette meg. De én nagyon boldog voltam. Az én munkám volt a keretes kaptár, melyben láthattam és tanulmányozhattam a méhek életét. Pár év múlva már negyven családom volt, mind saját készítésű kaptárakban. Mint szegény ember, sokat vártam attól, hogy méhcsaládjaim az akkori kevés keresetem kiegészítsék. Sajnos rádöbbentem, hogy ehhez kevés a méhcsaládok kaptárba telepítése, ezért mindent megtettem, hogy bővítsem szaktudásomat. Iskolázásokon vettem részt Prievidzán, (Privigye), Liptovský Hrádokon. Anyanevelési tanfolyamot a Kráfová pri Senci-i (Szenckirályfa) tanintézetben végeztem. Eredményeim azt igazolták, hogy jó úton haladok. Mégsem elégedtem meg azzal, amit már tudtam. Meggyőződésem volt már akkor is, hogy a méhészet olyan szakmunka, mely állandó továbbképzést kíván. Az ezerkilencszázötvenes évek végén tovább szaporítottam állományom, hatvan, majd nyolcvan családra. Később hozzáfogtam a méhpempő termeléséhez, majd a méhméreg szedéséhez. A méhpempő termelésénél olyan tapasztalatokat szereztem az anyanevelés terén, amit kimondottan anyanevelési kísérletekkel nem lehet elérni. Az említett sikerek arra ösztönöztek, hogy méhállományomat tovább bővítsem nyolcvanról száz családra. Ekkor méhcsaládjaim már saját készítésű préselt szalmakaptárakban voltak elhelyezve, jelenleg is ezeket a kaptárakat használom. Bár a korszerű kaptárak előnye vitathatatlan, számomra külön örömet jelent az, hogy ezeket a kaptárakat magam készítettem. Ezerkilencszázhatvanötben súlyosan megbetegedtem. Az erősebb fizikai munkától teljesen eltiltottak. Igen, de a méheim? Ezt is megoldottuk. Feleségem látva komoly betegségem, lemondott munkájáról és átvette a méhcsaládok kezelését. Az irányítás persze továbbra is az enyém maradt. Később egészségi állapotom annyira javult, hogy a felnyitott kaptárakat már kezelni tudtam. A mai napig is együtt méhészkedőnk. Persze az állományt hetven családra csökkentettük, de a méhészkedésről nem tudtam lemondani. Az sem véletlen, hogy szaktanítói képesítést szereztem. Tanultam, hogy taníthassak. így lettem méhész. A leírtakból viszont kitűnik, évek kellenek ahhoz, hogy valakiből méhész legyen s elmondhassa: ettől szebb munkát el sem tud képzelni, s ha még egyszer születne, ezt a foglalkozást választaná. Nagy Kálmán (Vefký Blh) Milyen rajokkal szaporítsunk? Ahhoz, hogy a jelenlegi viszonyok között is legyen némi mézhordás, le kell mondani a természetes rajokról és át kell térni a mesterséges rajoztatásra. A természetes rajok előnye az, hogy a méhésznek nem kell előre gondoskodni anyákról, s ha Időben kijön, akkor még hordanak is a főhordás alatt. Az ugaron és a tarlóvírágon annyira megerősödnek, hogy ősszel újra rajozhatnak. Ez az úgynevezett „unokaraj“. Ezzel szemben természetes rajoknál a rajzás gyakran nem akkor történik, amikor a méhész várja. A raj néha olyan rossz helyre szélt hogy szinte lehetetlen befogni. Többször megszökik a raj, a fajtakiválasztás nehézkes, a másodrajok gyakran álanyásak, a lerajzott család, míg az új anya be nem párzlk, gyengén hord, s tgy csökken a mézhozam. X X Milyen előnye van a mesterséges rajnak? A rajzást nem kell napokon keresztül lesni, a raj nem szökhet meg, s ha a méhész ügyes, nem csökken a mézhozam sem. Én a főhordás előtt nem hozok létre rajt, mert a családnak a főhordás alatt együtt kell maradnia, sőt a családokat a főhordásra a tartalék családokból föl kell erősíteni. A családok felerősítését úgy végzem, hogy a családokat tavasszal osztályozom. Az a család, amelyik a szűkítés után nem takar legalább öt keretet, az tartalék, a többi pedig törzscsalád tesz. A családokat a főhordás előtti tíz-tizenkét napon úgy rendezem, hogy a tartalék családoktól az összes flas keretet elveszem és elosztom a törzscsaládok között. X X A tőhordásra akkor készülök fel, amikor az akácfürtök elérik a három centiméternyi nagyságot. A törzscsaládokat a következőképpen rendezem: A mezteret megnyitom, s a fészekben három-négy keret nyitott fiasítást hagyok, mellé egy mülépet helyezek és egy építőkeretet. Az építőkeret arra jó, hogy a család kielégítheti a hereépítésre szükséges hajlamát. A még meglevő üres helyet kiépített és műlépes keretekkel töltöm ki. A fias kereteket fölrakom a mézelőbe. Ha a család elég népes, akkor a mézelőt is telerakom kerettel. Abban az esetben, ha a családnak nincs elég kikelt méhe, akkor csak a fiaskereteket teszem a mézelőbe, az üres teret bemelegítem és csak fokozatosan bővítem a mézelőt. A mézelőbe tett fiaskereteket Haneman-rács közbeiktatásával úgy helyezem el, hogy azok a fészekben maradt fiaskeretek fölé kerüljenek. így a fészek egy egészet alkot. Hogy a rajok szempontjából ne érjen meglepetés, az Így rendezett családoknál — öt-hat nap elteltével —< a mézelőt alaposan átvizsgálom, s az esetleg még meglevő anyabölcsőt elpusztítom. Főhordás után van a rajkészítés optimális időszaka. Ha szaporítani akarunk, akkor fiaskereteket gyűjtünk össze méhekkel együtt úgy, hogy egy családba hat-hét fiaskeretet teszünk, Az anyáról pedig úgy gondoskodunk, hogy pergetéskor megfigyeljük a családok fészkét. Ilyenkor rendszerint már talál a méhész petés vagy álcás anyabölcsőt. Az ilyen családtól elvesszük az anyát és a kerettel együtt betesszük a rajba: biztonsági okbői az anyát kalitkázzuk. Az így előkészített rajt tanácsos negyvennyolc órára sötét helyiségbe tenni. Arra nagyon kell ügyelni, hogy a kaptárból egyetlen méh se tudjon kiszökni, mert akkor a többi is utána megy. Én a mesterséges rajokkal nem építtetek. A törzscsaládokat etetni csak akkor kezdeni, amikor az anya petézik, így elkerülöm a rablást. KOVÁCS LAJOS, méhésztanítő Hogyan lettem méhész
