Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-28 / 17. szám
1979. április 28. SZABAD FÖLDMŰVES „Mint győzelmi zászló, égbe lendült A jegenye, s ezer pacsirtadal Hirdeti boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal.“ (Juhász Gyula) Európa éghajlati viszonyai között a május a tavasz, az újjáéledés, a virágzás időszaka. A fák kilombosodnak, a növényzet üdén zölden, madárdaltól zeng az erdő és a mező. Magától értetődő tehát, hogy a természetnek ebből az általános megújulásából maga az ember sem akar kimaradni. Május beköszöntését ezért ünnepük már évszázadok óta az európai népek dallal, tánccal és játékos vetélkedéssel. (Magát a hónapot egyébként a rómaiak nevezték el MAIA istennőről, akinek ekkor volt az ünnepe, de ekkor tartották meg az ókori Róma virágünnepét, a FLORALIÄT is. Egyes európai népeknél, például a keltáknál már azért is jeles nap volt május elseje, mert ettől számították az év elejét.) Sokfajta régi népszokás is kapcsolódik a télfelejtő tavaszi Időszakhoz földrészünkön. Ilyen volt a májuskirály és -királynő-választás, zöldág hordás és a nálunk Ismertebb szokás, a májusfa állítása. Májusfát főleg falun állítottak a legények a lányos házaknál. Jóelőre kiszemelték az erdőben azt a szép, sudár, egyenes növésű fát, melyet május elseje előtti napon, este kivágtak. A fa ágait lenyesték, csak a tetején hagytak meg néhányat. Erre sokszínű szalagokat kötöztek és a májusfa tetején elhelyeztek egy kisebb, borral vagy pálinkával megtöltött üveget is. Az elkészített fát azután titokban éjszaka vitték a kiszemelt lány házához, a kiskapu melletti oszlopnál a legnagyobb csendben gödröt ástak, felállították a fát, a földet jól ledöngölték, hogy a szél ki ne döntse. A kapitalizmus fejlődésének idején, a munka és a tőke közötti harc kiéleződése következtében, az elnyomás fokozódásával a tavaszünnep, a május elseje is egyre inkább politikai tartalmat kapott. Amióta 1890-ben a II. Internacionále a párizsi határozattal nemzetközi ünneppé nyilvánította május elsejét, e nap szerte a világon szorosan összekapcsolódott a munkásosztály harcával és a munka majálisává vált. A múlt század második felétől kezdve — nálunk is — kivonultak a munkások, hogy politikai jogokat, egyesülési és gyülekezési szabadságot, választójogot, nyolcórás munkaidőt, béremelést követeljenek. A krónika feljegyzése szerint hazánkban 1918. május 1-én a podbrezová), hronovéi, piesovi és breznói üzemek fémmunkásai különösen nagy sztrájkkal ünnepelték meg a munka napját. A hozzájuk csatlakozott lopjei, jašenie!, Dolná és Horná Lehota-1, bystrái, valaskáí stb. munkásokkal, parasztokkal együtt hosszú menetben, vörös lobogók alatt indulókat énekelve, óriási lelkesedéssel vonultak Hronec főterére, ahol vörös vászonnal, zászlókkal díszített diadalkapu köszöntötte őket. A kapun szlovákul és magyarul a „Világ proletárjai egyesüljetek!“ jelszó díszelgett. A tömeg a május elsejét méltató ünnepi beszédek után még sokáig éljenezte a napot és kiáltozta a forradalmi jelszavakat. A Népszava című újság ezért írhatta péhány nappal az esemény után a kővetkezőket: „Zólyom, Breznó, Kisgaram. Az állami vasgyár munkássága, továbbá a kisgarami vas- és zománcgyári munkások impozáns módon ünnepelték meg először a munkásság ünnepét... Volt is bámulat, mert ennek a környéknek a legidősebb lakosai sem láttak még ennyi népet együtt...“ A május elsejei tüntetések általában a szabadban értek véget. Az emberek az élesedő tőkés rendszer ellenére is együtt töltötték el az ünnepnapot, majálisokat tartottak. Az ősrégi hagyományt folytatva szórakoztak, zöld ágat, virágokat szedtek és sorsukról beszélgettek, daloltak. Ilyen s hasonló majálisról, vidám és ragyogó napról ír olyan megkapó erővel Kosztolányi Dezső is az „Aranysárkány“ című művében. Májust a szerelmesek hónapjának is tartják, mert ilyenkor friss bizsergés, lelkesedés lobog a szemekben, a virágok érzelmeket rejtegetnek, derűt és jókedvet keltenek. A májust megének- 16 költők között Weöres Sándor Napsugár a levegőben című versében is ezért örvend így a hónapnak: Napsugár a levegőben, Tündököl a rét. Kincseit az ifjú tavasz Bőven önti szét. Szántogatók dala szól, Égig evez a madár, Mézillatú libegéssel, Közeleg a nyár. Kényes idő lelke jár, Belepezsdül a határ, Lengjünk, mint a harang nyelve, Énekelve márI“ A májustól valóban elválaszthatatlan az ének, a dal, a zene. Énekeltek az emberek a politikai tüntetéseken, majálisokon régen is. Akkoriban a munkásdalok, tömegdalok hiányában ismert melódiákra költöttek új szöveget és azokat énekelték-. Az első köztársaság munkásszervezeteinek kulturális rendezvényein — különösen a világgazdasági válságot követő ínséges években —, a májusi össz^iöveteleken is gyakran hangzott fel a dalosok ajkáról az alábbi, harcra mozgósító forradalmi dal: A MATESZ és Thália színpadának májusi játékterve Nesvady (Naszvad) м A hazug (19.30) Košice (Kassa) <— Huszárok (19.00) Číčov (Csicsó) — A hazug (19.30) Hrkáő (Harkács) >- Huszárok (19.00) Reca (Rété) — A hazug (19.30) Rešice (Rosta) Huszárok (19.00) Velká Ida (Nagyida) t— Huszárok (19.00) Rožňava (Rozsnyó) — Huszárok (19.00) Móldava nad Bodvou (Szepsi) — Huszárok (19.00) Komárno (Komárom) — A beszélő köntös (19.30) Dlhá Ves (Hosszúszó) — Huszárok (19.00) Gemerská Hôrka (Gömörhorka) — Huszárok (19.00) Mokrance (Makranc) — Huszárok (19.00) Genkovce (Csenke) — A beszélő köntös (19.30) Galovo (Nagymegyer) — A beszélő köntös (19.30) Kráľovský Chlmec (Királyhelmec) — Huszárok (19.00) Košice (Kassa) — Huszárok (19.00) Nové Zámky (Érsekújvár) — A beszélő köntös (19.00) Košice (Kassa) — Huszárok (19.00) Komárno (Komárom) — A beszélő köntös (19.30) Hrhov (Görgő) — Huszárok (19.00) Окой (Ekecs) — Szilveszter (19.30) Drienovce (Somodi) — Huszárok (19.00) Veiké Trakany (Nagytárkány) — Huszárok (19.00) Nitra (Nyitra) — Szilveszter (19.00) Dun. Streda (Dunaszerdahely) — Szilveszter (19.30) Veiké Kapušany (Nagykapos) — Huszárok (19.00) Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — Szilveszter (13.30, 19.30) Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely) <— Huszárok (19.00) Kolárovo (Gúta) 1— Szilveszter (19.30) Gefiejovce (Csécs) — Huszárok (19.00) Horné Saüby (Felsőszeli) — Szilveszter (19.30) Giőarovce (Csicser) — Huszárok (19.00) Zemné (Szímő) — Szilveszter (19.30) Oborín (Abara) — Huszárok (19.00) Gbelce (Köbölkút) — Szilveszter (19.30) Šafárikovo (Tornaija) — Huszárok f 19.00) Lúč na Ostrove (Lúcs) — Szilveszter (19.30) Gemer (Gömör) «•- Hókírálynő (19.00) 3. csütörtök: 4. péntek: 5. szombat: 6. vasárnap: 8. kedd: 10. csütörtök: 11. péntek: 12. szombat: 13. vasárnap: 15. kedd: 16. szerda: 17. csütörtök: 18. péntek: 19. szombat: 20. vasárnap: 21. hétfő: 22. kedd: 24. csütörtök: 25. péntek: 26. szombat: 27. vasárnap: 29. kedd: 31. csütörtök: „Egységfrontba proletárok mind, akik elnyomva vagytok. Szlovák, magyar, német és cseh munkás minden munkás. Menjünk együtt, gyere elvtárs, jaj lesz akkor az uraknak, ha a munkások összefognak. Nem lesz munkanélküli egy munkás sem, egy munkás sem, és a munkás szabad lesz. Bátran elvtárs, fel a harcra, ne maradjon egy sem hátra. Bátran megyünk mi az osztályharcba, az osztályharcba, Szabadságért a csatába. Munka is lesz, kenyér is lesz, ha itt is szovjet rendszer lesz. Nem lesz munka nélkül egy munkás sem, egy munkás sem, és a munkás szabad lesz." Napjainkban különösen szívderítő hónap a május az elnyomás alól felszabadult, társadalmat sikeresen építő, a kommunizmus felé biztosan haladó népeknél. A Nagy Októberi Szó- ; cialista Forradalom sikere, a Szovjetunió megszületése, a fasizmus felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelem nyomán kialakult szocialista világrendszer országaiban május elseje az ember saját teremtő, formáló erejének igazi ünnepnapja lett. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának napján százmilliók vonulnak fel szabadon, vidáman, „pirosló arccal és piros zászlókkal“. A szocialista országok fő és nagyobb városaiban órákig tart a seregszemle. Mindenütt pattogó ritmusokra örömmámorban vonul fel a nép. Azután zászlós, éneklő emberekkel telnek meg a parkok és terek. Utcabál, beatzene és még sok más teremt jó hangulatot, jó kedvet. Az idén különös öröm számunkra az is, hogy annyi sok szenvedés, hősi küzdelem után Vietnamban néhány hete ismét elhallgattak a kínai agresszorokat is megleckéztető fegyverek és távoli testvéreink szintén viszonylag békében ünnepelhetik meg május elsejét. S ha valahol, hát Távol-Keleten igazán színes, kedves ez az ünnep. Hímzett rózsaszín, zöld, sárga, fekete tunikás nők, fehér inges férfiak, gyermekek zászlókat lengetve, dalolva vonulnak fel a feldíszített utcákon, hogy aztán a festői szépségű tavaknál szórakozva új erőt gyűjtsenek a kínaiak által rommá lőtt városok és falvak újjáépítéséhez, a békés építő munkához. Távoli testvéreink május elsejét ünnepük és kipróbált fegyvereiket erősen tartva is a békére gondolnak, a csendes, nyugodt ünnepekre, hétköznapokra, a békeidőre. Velük együtt ezt tesszük mi is, hiszen a munka majálisát, május elsejét alig egy hét múlva követi a béke napja, hazánk felszabadulásának felemelő ünnepe. 34 évvel ezelőtt, május 9-én a borzalmas világégéstől, a háborútól, a vérontástól, a kapitalista és a fasiszta elnyomástól szabadította meg hazánkat s Európa népeit a győzelmes szovjet hadsereg. Legnagyobb nemzeti ünnepünk tehát így kapcsolódik immár mindörökre össze a békével, a virágzó és szerelmes májusokkal. Hazánkban a béke és a szocializmus az embereknek a CSKP mutatta úton közel három és fél évtizede végzett odaadó szorgalmas munkája állandóan szebbé, gazdagabbá tette, s teszi életünket. A természet, a megújulás, a béke, a munka és a szabadság köszöntése, a munka majálisa, a májusi ünnepeink így válnak országunkban egyre élőbbéké, teljesebbeké. KANIZSA ISTVÁN VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: REGI HAJU $ A régi május 1 most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán: van-e kozák, vagy zsandér? Micisapkás munkás, kezében tollak. Szembejön — jelszótt súg, tovább ballag. A Szokolnyiki mögött, mint tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba. őrségre kiállt a legéberebb. A suttogó szónoklat gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szöveteket, méntünk és maréknyi zubbonyos követett. Lópaták alatt a bokor ropogott. —- Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapotl s. De a reményünket nem ölte a bánat: Mi tudtuk jön a nép, jönnek a gyárak. Mi tudtuk i— ez a perc egységbe szorítja a világ dolgozó koldusait ma. S tudta, mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd ;— nevüket ne is számláld össze. Lobog a lobogók millió vöröse! 8 jön századot, korszakot rohamozva vele A Szovjetunió végtelen erejé.
