Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 16. szám

1979. április 21 SZABAD FÖLDMŰVES Edes-probléma reflektorfényben A cukorrépa-termesztés belterjessége mércéjének azt tekintsük, mennyi cukrot termelünk hektáronként Van egy közismert szólásmondá­sunk, amely így hangzik: Nehogy szó érje a ház elejét! Nos, ezúttal bizony érte, mégpedig a mezőgazdaságot, a szó legszorosabb értelmében. Méghoz­zá a legmagasabb szintű parasztfóru­mon, az efsz-ek IX. országos kong­resszusán. Szövetségi miniszterelnökünk, Ľu­bomír Štrougal, a CSKP KB elnöksé­gének tagja, kongresszusi főbeszámo­lójában elismerően szólt a szocialista mezőgazdaság kimagasló eredményei­ről — ami, úgy hiszem, mindany­­nyiunknak nagyon jólesett —, ugyan­akkor a fogyatékosságokat is reflek­torfénybe állította. Mert mit is mon­dott többek között? „Cukorrépából már évek óta nem érjük el a terve­zett hozamátlagot. Míg a hasonló ter­mészeti adottságú országokban 45 tonna a hozamszint, nálunk nem egé­szen 35 tonna. A cukortartalom is 17 százalékról 14—15 százalékra csök­kent ... Nyilvánvaló, hogy a cukor­répa-termesztés mezőgazdasági terme­lésünk egyik leggyengébb pontja ... Szükséges, hogy a cukorrépa-termesz­tés belterjessége mércéjének azt te­kintsük, mennyi cukrot termelünk hektáronként. . Ugye nagyon megszívlelendő ez az útmutatással is párosuló, segítő szán­dékú bírálat. Bár hidegzuhanyként hatott, kell, hogy ne csak felfrissít­sen, elgondolkoztasson, hanem azon­nali cselekvésre serkentsenl Hiszen nemcsak a hazai cukorszükséglet ki­elégítéséről van szó, a kiviteli szerző­désekben foglalt kötelességeinknek is eleget kell tennünk. Ez is népgaz­dasági érdekünk. © © Tekintettel az édes-probléma rend­kívüli időszerűségére, összetettségére és népgazdasági vetületére, felkeres­tük Magnus Otto mérnököt, a sládko­­viőovói (Diószeg) Major István Cu­korgyár igazgatóját, hogy — mező­­gazdasági termelésünk egyik leggyen­gébb pontjáról — a cukorrépa-ter­mesztésről, s a vele kapcsolatos prob­lémákról elbeszélgessünk, a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülései, s az efsz-ek IX. országos kongresz­­szusa állásfoglalásainak szellemében. A gyárigazgatő, nagy elfoglaltsága ellenére, készséggel válaszolt kérdé­seinkre. — Štrougal elvtárs a kongresszusi főbeszámolóban hangsúlyozta, hogy a legalkalmasabb vetőmagot kell hasz­nálnunk, ennek megfelelő agrotech­nikát kell alkalmaznunk és fokozato­san át kell térnünk arra, hogy a fel­vásárlásnál figyelembe vegyük a cu­kortartalmat. Mi ezzel kapcsolatban a véleménye? — Nagyon is helyénvalónak tartom! Az utóbbi években főleg a hazai pobi'ovicei A fajta vetőmag volt az urálkodó, amellyel a hozzánk tartozó galántai, Bratislava-vidéki és a nitrai járás cukorrépa-termesztő üzemeit el­láttuk. A vetőterület az idén már meghaladja az ötezer hektárt. Ami az agrotechnikát illeti, ennek igen nagy fontosságot tulajdonítunk: agronómiái tanácsadó szolgálatot, mind a három járásban, egész éven át, agronómusi képesítésű szakembereink látják el. A cukortartalom megállapítását a múlt évben már praktizáltuk a felvá­sárlás időszakában. Mégpedig az úgy­nevezett Rüpro-mődszert alkalmazzuk. Ilyen gépesített cukor-mintavételre rendezkedtünk be. Tavaly már 11 ezer mintát vettünk. Húsz tonnából égy minta az előírás, mi az elmúlt évben tizenhét tonnánként vettünk egy-egy mintát. Sőt, a Dunajská Streda-i (Du­­naszerdahely), a trnavai, a seredi és a Trenčianska Teplá-i cukorgyárak körzetéből is ide szállítják a szilon­­zacskókba helyezett, hermetikusan el­zárt répakását, a cukortartalom meg­állapítása végett. Rajtunk kívül ilyen NDK-gyártmányú Rüpro-mintavevővel Szlovákiában csak a Jurányi (Nagysu­­rány) és a trebišovi (Tőketerebes) cukorgyár rendelkezik. , — S mi ennek a gépesített minta­vevő módszernek az előnyé, igazgató elvtérs? — Az előnye? A mintavétel után azonnal kiszámítható, mennyi cukor termett hektáronként. Ez lehetővé te­szi, hogy a 7. ötéves tervidőszak első évétől már csakis a cukortartalom szerinti répaátvétel érvényesül Szlo­­vákia-szerte. Például az idén hektá­ronként 65 mázsa polarizált cukrot (5 tonna tiszta cukor) kell elérni. — Milyen az együttműködés a cu­korgyár és a répatermelő üzemek között? — Jónak mondható. Igyekszünk min­denben a termelő üzemek segítségére lenni. S nem csupán az agronómiái tanácsadó szolgálatban leledzik mind­ez. Például a répaátvételt azáltal is könnyítjük, hogy háromszor egy hek­tárnyi betonozott területre kerül a répa, mégpedig Mostován (Hidas­kürt), Tešedíkovóban (Pered) és Moj­­mírovcén, s a gyárunk területén is több mint fél hektárnyi az ilyen te­rület. A répa nem hull így a sárba, könnyebb a lerakodás, a szállítójár­művek térülése-fordulása. — Hallottuk, hogy a múlt évben már speciális prémiumot kaptak a termelőüzemek, amelyek igazodtak a cukorgyár által szabott feltételekhez? Mik e tekintetben a tapasztalataik? — Valóban adunk speciális prémiu­mot, ezzel érdekeltté tesszük a ter­melőüzemeket abban, hogy ne kizáró­lag a mennyiségre törekedjenek, ha­nem a cukortartalom is döntően es­sék latba. Míg tavalyelőtt 14,5 száza­lék volt a gyárunk körzetéhez tartozó mezőgazdasági üzemektől felvásárolt répa cukortartalma, tavaly már elérte a 15,2 százalékot. Persze, ezzel sem lehetünk elégedettek. Sok még a ki­használatlan lehetőség, amivel élni lehetne, s kell is élni. — Miben látja ezeket a tartaléko­kat, melyek feltárásával és célszerű hasznosításával a cukortartalom to­vább javítható...? — Mindenekelőtt a nitrogén-túlten­­gést kell elkerülni. Egy-egy gyökérre 2 grammnál több nitrogén ne jusson. Persze, ezen kívül még több minden közrejátszik. A termelőüzemekben fel­tétlenül alkalmazkodni kell a Bučanyt Cukorrépatermesztési Kutatóintézet tudományos munkatársai által kidol­gozott technológiai és agrotechnikai követelményekhez, az egyes répafaj­ták sajátos igényeit figyelembe véve. Tehát még az eddigieknél is jobban oda kell figyelni a termelőüzemek szakembereinek, dolgozóinak az agro­nómiái szaktanácsadó-szolgálatunk ál­tal elhangzottakra, szaktanácsokra — az őszi istállótrágya- és műtrágya­­beszántástól egészen a termésbetaka­rításig. © © S hadd fejezzük be a cikket azzal, hogy az Idén már valamiféle közös felelősségvállalás is kibontakozóban van. Vagyis a járási mezőgazdasági igazgatóság, a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetségének járási bizottsá­ga, az agrokémiai központ, a gépáflo­­más és a cukorgyár — mindhárom já­rásban — közösen ügyel arra, hogy a cukorrépa-termesztésre (beleértve a növényvédelmet, betegségmegelő­zést, szakszerű tápanyagpótlást, az agrotechnikai határidők és techno­lógiai előírások feltétlen megtartását, a betakarítási veszteségek lényeges csökkentését stb.) maximális figyel­met fordítsanak a CSKP KB 13. ülése, s az efsz-ek IX. kongresszusa elvárá­sainak megfelelően. Tehát valamennyi cukorrépa-ter­mesztő üzem vezető- és szakember­­gárdájának, dolgozóinak szívügye le­gyen, hogy az édes-probléma minél előbb megoldódjék, s a mezőgazdasá­gi termelés becsületén esett csorbát menthetetlenül kiköszörülhessék. Ez becsület dolga! Sőt, a legalapvetőbb kötelesség.. .1 A beszélgetést köszöni: N. Kovács István Az első erőpróba A tavaszi munkák idején в szeszé­lyes, csapadékos időjárás nem kis gondot okoz a mezőgazdászok szá­mára. Azt lehet mondani, hogy ez az évnek az első komoly erőpróbája. Hi­szen az idejében és jól végzett tava­szi munkák fél sikert jelentenek az elvárt, nagy hektárhozamok megala­pozásában. A Jahodnái (Pozsonyeperjes) Efsz­­ben ezért tekintenek nap mint nap aggódva az égboltra. A tavaszi csapa­dék ugyan igen fontos a vetemények fejlődéséhez, de az idő is sürget, mert valamennyi munkálatot el kell végezni, még hozzá agrotechnikai ha­táridőben. Erre pedig fokozott gondot fordítanak a szövetkezetben, hiszen az idei tervük a tavalyinál még igé­nyesebb. Az elmúlt esztendőben a nö­vénytermesztés szakaszán a nyerster­melés tizennyolcmillió korona volt. Ha azt vesszük, hogy aránylag kis — az ezerháromszáz hektár mezőgazda­sági területet alig meghaladó — gaz­daságról van szó, az elért eredmény még a Dunajská Streda-i (Dunaszer­­dahely) járás körülményei között is jónak mondható. Ebben az esztendő­ben három százalékkal akarják fo­kozni a termelést. Annak ellenére, hogy az esőzések miatt a mezőn többször is leállt a munka és a gépek kényszerpihenésre szorultak — amíg megszikkadt a ta­laj —, a tavaszi munkákkal mégis gyors ütemben haladnak. Go dó Já­nosnak — a szövetkezet főnö­­vénytermesztőjének — a legnagyobb gondot az őszi vetés okozta, amely a kemény tél következtében jelentős mértékben károsodott. Ezért igye­keztek már kora tavasszal menteni, ami még menthető volt. — Azokon a búzatáblákon, ahol a négyzetméterenkénti növénysürüség meghaladta a háromszáz agyedszá­­mot, idejében elvégeztük a nitratációt és a mechanikai kezelést, hogy a le­romlott növényzet megerősödjön. A- zonban ötven hektár búzát kellett ki­szántani. Helyébe kukoricát vetünk, hogy Így legalább a szemesek terve­zett vetésterületét biztosítsuk. Valamennyi növény alá a talajelő­készítést gyors ütemben végezték el, ügyelve a víztartalom megóvására, valamint a magágy tökéletes előké­szítésére. A gyors munkának köszön­ve az árpa, a cukorrépa, a tavaszi keverékek és napraforgó vetésén már túl vannak, csupán a kukorica veté­sét kell befejezni. Az idei vetőmag­ellátás jónak bizonyult, azonban ne­hézséget okozott az akadozó vegy­szerellátás, főleg az egyes növényvé­dőszerek hiánya. Ezt fokozott mecha­nikus növényápolással kell majd pó­tolni. — Legfontosabb takarmánynövé­nyünk — jegyezte meg a növényter­mesztő — a lucerna. Szárítóüzemünk­ben lucernából tetemes mennyiségű takarmánylisztet készítünk. Ezért fo­kozott figyelmet fordítottunk a két­száz hektáros lucernás műtrágyázá­sára, vegyszerezésére és mechanikus kezelésére. Ezenkívül hetven hektá­ron lucernát telepítettünk. Hogy a szövetkezetben valóban tel­jes felelősségtudattal fugtak hozzá a tavaszi munkákhoz, arra utalnak a szántóterület teljes mértékű kihasz­nálására irányuló intézkedések is. Ugyanis elhatározták, hogy a talaj előkészítésével egyidejűleg rendezik a parcellákat is, vagyis „tavaszi nagytakarítást“ végeznek. így például felszámolták a régi kazalhelyeket és a trágyadombokat. A korábban parla­gon heverő, vizenyős területeket is megművelték és bevetették. Habár ezekről a területekről nem is várnak jelentősebb termést, de legalább megakadályozzák az elgyomosodásu­­kat. A tavaszi munkálatok során a ti­zennyolc traktorosból és tizenkét ki­segítőből álló csoport jó munkát vég­zett. Igaz, hogy a munka minőségé­nek tüzetes és szigorú ellenőrzése nem maradt el. A főnövénytermesztő szavai szerint valamennyi dolgozó ér­deke, hogy munkáját becsületesen vé­gezze el. Bár mindannyian jó munkát hagytak maguk után, mégis a legjobb helytállást a talajelőkészítésben Var­ga Ferenc, a vetésben pedig J n­­h o s Antal tanúsította. Szorgalmasan tevékenykedtek a kertészeti dolgozók is. Számukra a tavaszi munkálatok gyors elvégzése ugyancsak nagy erőfeszítést jelentett. Hiszen a százöt hektár gyümölcsös metszése és permetezése, valamint a tizenöt hektár szőlő művelése nem csekély feladat. A tavaszi munka értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni az erdé­szeti dolgozókat sem. Ugyanis száz­hat hektár erdő is a szövetkezet tu­lajdonában van. Marcel Imre — a tíztagú erdészeti csoport vezetője — elmondotta, hogy a fakitermeléstől kezdve egészen a dugványok és cse­meték termesztéséig minden munká­latot maguk végeznek. A negyedéves tervüket minden tekintetben jóval túl­szárnyalták. Április elejéig tizenhat­­ezer csemetét ültettek ki. Jelenleg a dugványokat készítik elő, hogy a ki­vágott fák helyében jövőre is új cse­metéket telepíthessenek. Megjegyezte, hogy a megmaradt tüzelőfát és fahul­ladékot hőforrásként hasznosítják, fő­leg az állattenyésztésben. A szövetkezet szorgalmas, igyekvő dolgozói a tavaszi munkálatok java részén túl vannak. Remélhető, hogy a további munkák során sem lazíta­nak, vagyis fokozott igyekezettel min­dent elkövetnek a gazdag termés ér­dekében. Klamarcsik Mária mérnök Ä gyakorlati tapasztalat nagy érték Könnyű azoknak, akik úgy is­merik a mezőgazdasági üzem határát, mint a tenyerüket — mondják a kez­dő mezőgazdasági szakemberek közül sokan. Van ebben valami igazság. Vojtek Károly, a lubái (Libád) Egyet­értés Efsz főnövénytermesztője is azok közé tartozik, akik együtt nőt­tek fel a közös gazdasággal, és hosz­­szú tevékenysége során volt ideje megismerkedni a hepehupás határral, a, föld fortélyaival, amelyre nagy ha­tással van az időjárás. A tavalyi mos­toha időjárás különös gond elé állí­totta az irányító szakembereket. Ez megmutatkozott a mezőgazdasági ter­melés eredményeiben is. Az ősz szin­tén mostoha volt, s ezt a tavasz is igazolja. — Ritkán előforduló szélsőséges időjárás volt az elmúlt esztendőben — vallja a megnyerő arcú főnövényter­mesztő. Ez megmutatkozott a terme­lési eredményekben is. A nyárutó sem ________________________________________________________________-11 volt kedvező, nagy volt a szárazság. Bár a repcét időben elvetettük, az aszály miatt csak a szeptember végi esőzések után kelt ki. így aztán elég­gé csenevész volt, amikor beköszön­tött a hideg. Érthető, hogy a közel húszfokos száraz hidegben kifagyott. Mivel az ország étolaj-ellátása szem­pontjából lényegesen fontosak az ola­jos növények, napraforgót vetettünk a repcetáblákba. Bízunk benne, hogy he tudjuk szerezni a vegyszereket, s jó termést takarítunk be. — A búza hogy telelt? — Hatszázharminc hektár földbe vetettünk kenyérgabonát. Erinek kö­zel a felét a Solaris fajtából. Ez a hazai nemesítésű búza elismerést vál­tott ki szakembereink körében és or-I szágszerte nagy termést hozott. Igen ám, de a nemesítők aligha gondoltak arra, hogy 18—20 fokos hidegben már kifagy. Sajnos, nemcsak a késői vetéseknél volt fagykár, hanem a ko­rábbiaknál is. A Szovjetunióból im­portált búzafajtákkal nincs különö­sebb gond, azok jól bírták a nálunk szokatlan száraz fagyokat. A Solaris­­nál ősszel a tőszám hektáronként öt­hat millió között mozgott s tavasszal alig két- két és fél millió maradt meg belőle. Voltak olyan parcellák, amelyeket ki kellett szántani, másutt viszont rávetettünk, s bízunk a Sola­ris bokrósodásában. A nitratációt két­szer nagy gonddal elvégeztük, s re­méljük a kedvező időjárás sokat se­gít, hogy elérjük a tervezett hektár­hozamokat. A tavaszi árpa időben került a magágyba és más szépen sorollik. A cukorrépa vetése mindig gondot okoz. Részben nincsenek megfelelő vetőgé­pek, másrészt az egycsírájú vetőmag nem a legmegfelelőbb. Jóval többet kell vetni a tervezettnél, mert a csí­raképesség csak 70—75 százalék. Ná­lunk mindig jól előkészített talajba kerül a mag. A 350 mázsa istállőtrá­­gyát a gabona betakarítása után be­szántjuk a földbe. Mivel az előírtnál jóval több magot vetünk, a keléssel nálunk nemigen van baj. De egy tény: egyelni kell, s esetenként ka­pálni is. Nincs elegendő megfelelő vegyszer a gyomirtásra. — Milyen eredményeket érnek el cukorrépából hektáronként? — Azt hiszem, nemcsak a hozamok mennyisége, hanem a minősége is fontos. Tavaly 15,8 volt a cukortarta­lom, s ettől lehetne jobb is. Ami a hozamokat illeti, nagyon eltérőek. Nálunk voltak már 500 mázsán felüli átlaghozamok is. Tavaly viszont csak 348 mázsás hozamot értünk el, de így is a másodikok lettünk a járásban. A cukorrépa gondos talajművelést és tápanyagellátást kíván. Sose feledem el, az 1966-os évet, amikor társultunk a szomszédos szövetkezetekkel. A leg­gyengébb részlegre, a sárkány! hi tárba, is terveztünk cukorrépát vetni. Amikor a falucskában a tagok meg­tudták, hogy a 74 holdas határrészbe (így hívták a parcellát) tervezzük a cukorrépa vetését, csak nevettek raj­ta. „A zsidó bérlőnek sem termett meg a répa s Vojtek sem bölcsebb nála“ — mondták a szemembe. Ala­posan, előkészítettük a talajt, megad­tuk a szükséges tápanyagot, nem ta­karékoskodtunk a vetőmaggal, s olyan eredményeket értünk el, amelyekről előzőleg a sárkányiak álmodni sem mertek. Csak akkor döbbentek rá, hogy a nagyobb hektárhozam elérése jelentősen több anyagi bevételt és cukorjárandóságot jelent. Akkoriban a tervezett hektárhozamon felüli ter­més árának a felét a tagok kapták. — Hogyan teljesíti a növényter­mesztés a feladatát az állattenyésztő» szempontjából? — Közismert: a szálas takarmány termesztésére szánt terület csökkent a szövetkezetben. Ezért már jő né­hány esztendővel ezelőtt azon töp­rengtünk, miképp lehetne több jő minőségű tömegtakarmányt termesz­teni. Az alávetések nem mindig sike­rültek, esetenként nagyon gyomosak voltak, és akadtak üres foltok a táb­lákon. Akkor határoztuk el, hogy nem termesztjük a lucernát alávetés­sel, hanem tiszta kultúraként. Az el­képzelésünk bevált. A jó sűrűn vetett lucerna mindig szépen kelt, s amikor 10—15 centiméterre megnőtt, leka­száltuk. Még aratás után megtörtént a második kaszálás, amely mindig bő termést hozott. Nem véletlen, hogy 90—95 mázsás az évi átlaghozam szá­raz állapotban és ez nagy tömegű mi­nőségi takarmányt jelent. De jobb a tiszta kultúraként vetett lucerna mag­termesztése is. Tavaly például 220 ki­logramm lucernamagot „.fogtunk“ hektáronként, őszintén megvallva, jó­részben az eladott lucernamag ára húzott ki bennünket a „sárból“. — A szőlőben nem volt fagykár? — Gazdaságunkban jelentős a sző­lőtermesztés, hiszen több mint nyolc­van hektáron terem a nemes gyü­mölcs. A tavalyi rendszertelen időjá­rás a szőlőben is. éreztette hatását. A szőlővesszők egy része nem ért be, s így elég kevés a termőrügy. Bár nagyüzemileg termesztjük a szőlőt, de szükség van kétkezi munkásokra és nincs belőlük elegendő. A szaksze­rű metszés nagyon fontos a szőlőter­mesztésben. De a betanított dolgozók közül nem mindenki ért kellőképpen a metszéshez, s nemigen gondolnak a következő évre. Az érzékenyebb faj­táknál — mint például a Müller Thurgau — bizony fagykár is volt. Azt hiszem, azokban a mezőgazdasági üzemekben voltak előrelátőak, ahol több szemet hagytak, és a rügyfaka­­dás után utánmetszést végeztek. A ki­sebb fagykár ellenére még lehet jó termés, ha kedvező lesz az időjárás, megfelelő a tápanyagellátás és a vegyszerezést gondosan, időben elvé­gezzük. Vojtek Károly 1952-ben jegyezte el magát a közössel. Eleinte kocsisko­­dott és onnan került a traktor nyer­gébe. A delekorában levő férfit két­éves mesteriskolára küldték, annak sikeres elvégzése után — 1959-ig — körzeti növénytermesztőként tevé­kenykedett a traktorállomáson. Aztán Libádon, a falujában, lett agronőmus s közben Šahyn (Ipolyság) elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát. Eleinte ő irányította a gépesítést is, hiszen a traktorállomáson komoly tapasztalatokat szerzett. A környék- _ beli szövetkezetek társulása után fő­növénytermesztő lett. A hatodik év­tized határán azt vallja, rendszeresen olvasni, tanulni kell, ha lépést aka­runk tartani a fejlődéssel. Közeleg a nyugdíjkorhatár, pedig a megnyerő, fiatalos arca nem árulja el, hogy el­szálltak felette az évek, s a küzdel­mes időkben egyike volt az élharco­soknak. Most is a holnap izgatja. Azt hajtogatja, az lenne az üdvös, ha a főiskoláról kikerült növénytermesztők egy-két évet a nagy gyakorlati ta­pasztalatokkal rendelkező szakembe­rek mellett töltenének el, hogy ala­posan megismerjék a gazdaságot, ahol irányítják majd a termelést. A tudományos, szakmai felkészültség nagyon fontos, de nem elegendő, szükséges a gyakorlati tapasztalat. Azt vallja, ha meg akarjuk valósítani a CSKP KB legutóbbi ülésének a ha­tározatát, és a szövetkezetek IX. kongresszusának a célkitűzéseit, kivá­lóan képzett, jó szervező, irányító szakemberekre lesz szükség. Tóth Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom