Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 11 A kaucsuklabda mesterei Beszélgetésünktől nagy titkok megfejtését vártam. Szakmai rejtélyek teltárulását, olyan módszerek és megoldások megismerését, amelyek nem mindennapiak. Horváth István, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Bizottságának titkára viszont prózai egyszerűséggel jelentette ki, hogy a járásban jó úton halad az asztalitenisz. A' sportág tömegjellegét bizonyítja, hogy a járásban hétszáz az aktív versenyzők száma. A SZISZ, a pionírszervezet és a szakszervezet keretén belül pedig további százak hódolnak ennek a nemes sportágnak. Tömegjelleg szempontjából a járás asztalitenisz-sportja kerületi viszonylatban a második helyen áll, országos méretben pedig a negyedik. A járási Nemzeti Ligában. Az elsó ligába való jutásért a vlašimi és a prahaí selejtezőkön küzdenek meg. Hiába faggattam a bajnokságot nyert lányokat, hogy árulják el, mi van a sikerek mögött. Felelnek ők őszintén, csakhogy szavaikból nem lehet olyat kibogozni, amit egyedinek, máshol meg nem valósíthatónak minősíthetnék. Mikóczi, Šutovská, Potišková, Csiba Mária, Német Nóra és a többiek azt vallják, hogy soha sem voltak szupertehetségek! Viszont nagyon szeretik az asztaliteniszt, sok áldozatra képesek érte. Mostanában is ott vannak — százötven társukkal együtt — a gyönyörű sportcsarhokban, amely csak az övék. Sokan irigyelik őket ezért a létesítményért. Äm ez sem úgy nőtt ki a földből, mint Mózes csipkebokra. Ifjú tehetségek. Közülük többen a felnőttek között is eredményesen szerepelnek. Fotó: Majda Dušan bajnokság első és második osztályaiban összesen harminckét csapat szerepel. Diákoknál a bajnokságot négyfordulós verseny formájában rendezik meg, szintén tömegjelleggel. A járásban két Iskolai sportközpont működik: Dunaszerdahelyen és Trhové Mýton (Vásárút). Az iskolai sportközpontok célja az, hogy megalapozzák a holnapi sikereket. A gyerekek játékos, kötetlen formában szeretik meg az asztaliteniszt. A sportközpontokban az úgynevezett játékelem-módszert alkalmazzák. Nem terhelik őket labda nélküli mozgáselemekkel, ütésfajták besulykolásával, csupán a legalapvetőbb mozdulatokat mutatják meg, s ezután máris játszhatnak a gyerekek. S a gyerekek valóban játszanak, önfeledten, elfeledkezve minden másról. XXX A tömegbázisnak köszönhetik, hogy a DAC női asztalitenisz csapata másodszor nyert-bajnokságot a Szlovák Velük tartanak a minőségi sportra törekvő edzők is. Beneš Dušan, Csupka István, Nagy Arpád, Vími Tibor együtt dolgoznak az Ifjú tehetségekkel. Egy célért áldoznak fel szabad időt, magánéletet, hogy aztán a közösség örömével gazdagodjanak, hogy a sikerek oldják fel a soha nem csökkenő munka fáradságát. XXX A továbbiakban nem is kérdezgettem. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy a járásban niftcsenek titkok, a lelkesedés viszont annál nagyobb. Versengenek egymással, de ki is állnak egymásért. Mindennek sokkal jobban örültem, mintha elmondták volna, hogy: tudod, az ütőfogást kell megváltoztatni. Ök a tömegsport érdekében a magatartáson változtattak. Talán ennek is köszönhetik, hogy ebben az évben a járási székhelyen rendezik meg a szocialista országok ifjú tehetségeinek a versenyét.-—csiba — Sportnapot rendeztek Az első tavaszi vasárnapon sportnapot rendezett az áji (Háj) SZISZ- szervezet. Bár a labdarúgó-mérkőzéseknek a pálya mély talaja nem kedvezett, ez a körülmény azonban nem rontotta a játékkedve't. A mintegy 130 főnyi lelkes szurkoló buzdítása mellett jől játszottak a fiatal labdarúgók. A SZISZ-szervezet vezetősége Ando Péterrel az élen a résztvevők részére értékes díjakat és okleveleket biztosított. A sportnap győztese az Ojbodvai Efsz labdarúgó-csapata lett, második helyen a Hrhovl (Görgő) Efsz együttese, harmadik helyen pedig a hazaiak végeztek. Az ünnepélyes eredményhirdetés után finom gulyás várta a sportolókat, akik aztán baráti hangulatban fejezték be ezt a szép és ünnepélyes tavaszi sportnapot. Farkas Rózsa Eredményes ökölvívók Nové Zámkyban (Érsekújvár) rendezték meg a Szlovák Szocialista Köztársaság ökölvívó bajnokságát, melyen részt vettek az első ligás galántai ökölvívók is. A jól felkészült ellenfelek vetélkedőjén a galántaiak szerepeltek a legeredményesebben, akik öt arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel tértek haza. Galánta egyik legeredményesebb ökölvívója kétségkívül Sztojka Tibor, akinek van kitől tanulnia. Ugyanis édesapja is ökölvívó volt, aki másik két fiából, Feriből és Rudiból is ökölvívót faragott. Tibor az újvári bajnokságon is jól szerepelt. Ellenfele a jő erőlétben küzdő komáromi Matkovics volt, aki fölött pontozásos győzelmet aratott. Krajcsovics Ferdinánd A képen a jó technikával rendelkező galántai ökölvívó, Szlujka Tibor látható. .(A szerző felvétele) Bzerktlencszáznegyvenhárom má" jus harmincadikén a mai galántai (Galánta) járás tizennégy községéből ezer mátyusföldl gyermek énekkel hódolt Kodály Zoltánnak. A galántai kastély matuzsálemi fái alatt jelképesen találkoztak az akkori társadalom ellentétel: ezer mezítlábas gyermek énekét a zárkózott kastélyfalak verték vissza. — Gyerek van, torok van, csak jó tanítók kellenek — mondotta Kodály Zoltán. Mátyusföldön fogant gondolatát késóbb így bővítette ki: „Akinek nem mindegy, hogy mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen egy épület mellett, amikor énekszó hallik ki belőle.“ ♦♦ Ezerkilencszázhetvenkilenc március huszonkilencedike. A Cierný Brody-i (Vízkelet) CSEMÁDOK-klub mellett mentünk el, s énekszót hallottunk. Kicsit késve érkeztünk a terembe. A karnagy éppen leintette az éneklést, s minden kezdődött előírói. Kottalapsuhogás. — Az első oldalon ki kell várni, nem szabad levegőt venni. Érezze úgy a közönség, hogy ebben az énekkarban senki nem vesz levegőt... De előbb szólamonként kicsit hajlítgassuk a hangunkat. Az első sorokban felcsendül a szoprán: — Jó, kérem a basszust! Bölcsen dörmög a basszus. — Nem jól Az altban összenevetnek. A karnagy ledobja zakóját, megoldja nyakkendőjét, a basszus újrakezdi. A karnagy arca 'felderül. Ugye hogy megy ez?! ♦♦ A terem zsúfolt, a szólampróbák egy helyiségben folynak. Az arcok hirtelen felüdülnek. Újra a négy szólam együttese következik. Igazi éneklés. Kodály, Bartók, Suchofi szerzeményeit hallgatjuk, s egyszerre élettel telik meg a terem. A fogason sorakozó kabátok, táskák és retikülök halmazából kikandikál egy reklámszaszatyor. Tartalmát kenyér és konzervek képezik. Bizonyára egy család reggelije. A Harmónia nevet viselő énekkarban ugyanis nem ritkaság, hogy férj és feleség együtt énekel, „Aká si mi krásna ...“ íme a tökély — nézünk össze, ám Pintér Ferenc, a karnagy elégedetlen. Azt mondják róla, fanatikus ember, kitűnő pedagógus. Ha lankadni kezd a társaság, azonnal észreveszi. Magyaráz, biztat... Újra nekilendülünk, kétszer, háromszor, tízszer ... míg végül sikerül a karnagy ízlésének megfelelően végigénekelni a művet. ♦ ♦ Kürtössy Sándor — a kórus alapítója —-a Vörös Csillag Efsz üzemi pártszervezetének elnöke. — Az énekkar megalakulása előtt gyakran észrevettem, hogy a kollégák összenevetnek a hátam mögött: hallgasd csak, dúdol a Sanyi. Most már nem nevetnek, igaz kevesebbet is dúdolok. A hangomat inkább a próbákra tartogatom. Alig várom a csütörtöki próbát. Éneklés közben semmire sem gondol az ember, csak a társához igazodik. De a legjobb a szereplés. Ünneplőben állunk a színpadon. Pintér Feri bácsi vezényel. Figyelem a kezét. Levegőt veszek, s többre nem emlékszem. Jön magától a szünetjel, a piano, a forte. Nincs a világon csodálatosabb, mint amikor sok torok ugyanazt dalolja. Próba vagy fellépés után, frissnek, könnyűnek érzem magam. Ezek azok a napok, amikor este sem gondolok a hétköznapok gondjaira. ♦ ♦ Az énekkar ezerkilencszázhetvenháromban alakult férfikarként. Rövidesen vegyeskarrá formálódott. Vegyes összetételű tehát a kórus, nemcsak zenei értelemben, hanem a munkahelyek szerint is: a szövetkezet a patronáló szerv, s nem véletlen, hogy a kórus több mint fele efsz-tag. A többiek munkásokból, irodai munkaerőkből és diákokból verbuválódnak. A legidősebb kórustág az ötvenhárom éves Horváth József, a legfiatalabb pedig a fia, Tibor. ♦ ♦ Tavaszi este. Csípős szél fúj, egy lány siet az utcán. Megáll a klub előtt, zavarában köhint, aztán bélép. Néhány perc múlva Pintér Ferenc hangja hallik a teremből: —: Csak nyugodtan ... Utánam énekeld, bizonyára fog menni. Ojra Kodály szavai merülnek fel bennem: „Galántán sejtettem meg először a mezítlábas béresgyerekek között, hogy a népnek is van zenéje, Ha majd egykor a zenetörténet megállapítja, hogy hogyan és hol kezdődött a sajátosan nemzeti zenénk alakulása, akkor ott, énrajtam keresztül egy kis pontként, Mátyusföld neve is szerepelni fog ...“ A mester szavalt ezen az estén világosabban átéreztem. Vízkeleten egy közösség énekelt — kottából négyszólamra. CSIBA LÄSZLÖ Közös akarat, négy szólamban Fiatalodik a nap Négyen az éneklő asszonyok közül: Pál Katalin, Básti Sarolta, Pál Gizella és Pál Ida. ff Fotó: Petrovský !ямипяааннпншннашвааввввнпаа Megkezdődtek a Czuczor-napok A CSEMADOK Érsekúj vári (Nové .Zámky) Helyi Szervezete az Idén X. alkalommal rendezi meg a Czuczor Gergely-napokat. Az idén Kopócs Tibor festőművész tárlatával kezdődött meg a rendezvény. A kiállítás sikere Balogh György — a helyi szervezet képzőművészeti körének vezetője — munkáját dicséri. A rendezvény keretében a helyi szervezet honismereti köre sikeres előadást rendezett. Dr. Turczel Lajos „Az egyetemes magyar irodalom szlovákiai vonatkozásai“ című előadásában nagy figyelmet fordított az újvári és a galántai járások régi irodalmának. Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása bizonyítéka volt a helyi szervezet forradalmi hagyományokat őrző tevékenységének. Az ünnepi akadémiát Sidó Zoltán, a CSEMADOK helyi és járási szervezetének elnöke nyitotta meg. Majd a szervezet énekkara — az új karnagy, Zsilinszky Sándor, vezetésével — szerepelt. A szavalők közül Tóth Ildikó, a közgazdasági középiskola tanulója Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez című költeményét adta elő. Majercsik Hilda pedig Czuczor Gergely: Falusi kislány Pesten című költeményét szavalta. Az est fénypontját Szilvássy József — a CSEMADOK KB Elnökségének tagja, az Üj Szó kulturális rovatának vezetője ünnepi beszéde jelentette. Az ünnepi műsor mondanivalójához jól illeszkedett Holocsi István — MATESZ színésze — fellépése, aki kuruc nótákat énekelt ifjú Kolompár Pál zongorakíséretével. Czibulka Béla zenetanár hegedűkvartettje is művészi fokú zenei élményt jelentett. PrDr. Hofer Lajos Most még olyan a napsütés, mint az öreg ember szerelme. Szomorú Is, vidám is. Nem perzsel, csak simogat. A Nová Bašta-i (Üjbást) Efsz szőlőjében is csak szemével áhítgatja a lányok és asszonyok gömbölyded vállát, de már lopva, kedélyesen odacsíp térdük alá. A medvesalji asszonyok azonban már érzik a nap fiatalodását. — Fiatalodik a nap, fiatalodik a szóló —mondják mosolyogva, bár nem hisznek a misztériumokban, a nap titokzatos színváltozásában és feltámadásában. A hegyek mögül friss szél kel, s éneket hoz magával: Sej a tajti szólő közepében__Sej a tajti zölderdőben ... Rózsaszínű szoknyája a babámnak... A felhők mögül hirtelen áttör egy napsugár, s szinte rácsodálkozik a vidámságra. A nóta és a napsugár keres valamit: patakpartok mentén virágok fakadását, berkekben a rügyek indulását, tavaszi fényt a házak tetején. A szövetkezet pincéjében sorakoznak a hasas hordók. Sápadt égők birkóznak a félhomállyal. A csillagos, égkalap alatt a kultúra otthonában fény gyűl. A napközben a szőlőben szorgoskodó asszonyok ajkán újra felcsendül a dal. A Básti Borbála által irányított tizenkét tagú éneklőcsoport, eredeti népviseletben, hetente kétszer tart próbát. h—esi—) Petőfi-est A helyi művelődési tanács a CSEMADOK szervezettel karöltve sikeres Petőfi-estet rendezett a Lúč na Ostrove-i (Lúcs) művelődési otthonban. A műsort Habán Klára vezette. Méltatta Petőfi életét, valamint a szabadságharcban való helytállását. A műsort versek, énekek és jelenetek sokasága tarkította, amelyet a* iskola diákjai, a SZISZ-szervezet tagjai, valamint a CSEMADOK helyi szervezet először szereplő éneklőcsoportja adott elő. Reméljük, hogy a nézők elismerő tapsa további munkára buzdítja az éneklőcsoportot, s a közeljövőben még hallunk róluk. A műsor végén Balogh István, a szervezet elnöke, szervezési kérdésekkel foglalkozott, majd a közönséggel együtt elénekelték Petőfi „Kis lak áll a nagy Duna mentében“ című megzenésített versét. Kulcsár Sándorné