Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. márciae 31. A labdarúgás múltja és jelene egy járásban X lufieneci (Losonc) Járás munkás­mozgalma gazdag múltra tekint visz­­sza. A kommunista párt által irányí­tott munkásosztály mindenféle esz­közt megragadott, hogy magához vonzza a fiatalokat. Az egýik nagy lehetőség a sporttevékenység volt, mi­vel az ifjúság részére a labdarúgás és egyéb sportágak mindig vonzóak voltak. Ennek felismerése az első köztársaságban nemcsak a Járás szék­helyén jelentett fellendülést, hanem a falvakon is egyre több sportszerve­zet alakult. A legkedveltebb sportág akkor is a labdarúgás volt es ma is ,az. A Lafcnak és a Sláviának országszerte jó híre volt. De a legnagyobb megle­petést a füleki labdarúgók szereplése okozta, akik 1938-ban felkerültek az első ligába. A köztársaság összeomlá­sa azonban megakadályozta, hogy a füleki fiúk megmutassák oroszlánkör­müket a legfelsőbb labdarúgóosztály­ban. A világégés után az ötvenes évek elején kezdett kibontakozni a sport­élet. Az opatovái (Apátfalva) textil­üzem labdarúgó-csapata kiválóan sze­repelt, s lassanként felküzdötte ma­gát a második osztályba. Aztán a pe­remváros sportszervezete egyesült a losonciakkal. Azt gondolták, hogy így még eredményesebben szerepelhetnek. Sajnos nem így történt, sőt ez lett a hanyatlás évének a kezdete. A fölös­leges viszálykodás, a hozzánemértők beleszólása gátat vetett a labdarúgók jó szereplésének. A losonci labdarú­gás a mélyre süllyedt, s tíz eszten­dőt kellett várni, míg a csapat a di­vízióban szerepelhetett. . A járás községeiben a sportszerve­zetek fejlődésének nem volt hasonló akadályozója, mint a losonciakénak, örvendetes, hogy mindig több csapat játszott a kerületi bajnokság különbö­ző osztályaiban. Vannak olyan falusi csapatok, amelyek hosszú évek óta helytállnak a magasabb osztályokban, s az egyesületek keretében többen él­vonalbeli játékossá fejlődtek, s közü­lük jőnéhányan a legmagasabb osz­tályban játszottak, vagy játszanak. A losonci járásban a testnevelési szervezetnek 8340 tagja van, s a lab­darúgó-szakosztályokban 4776 spor­toló, sportkedvelő tevékenykedik. Azt hiszem, ez sok mindent elárul, de nem jelenti azt, hogy más sportágak­ban nincs fellendülés. De maradjunk csak a labdarúgásnál. Jelenleg a ke­rületi bajnokság „A“ osztályában két csapat szerepel. A kerületi, bajnokság „B“ osztályában a Tatran Föltár, Slo­van Radzovce (Ragyolc) -és az állami gazdaságok csapatai közül Cakanovce (Csákány) és Síd szerepel, valamint az SZ Lučenec В és a Magnezit Lovi­nobaňa játszik. Az utánpótlás szintén feltörőben van, hiszen két ifjúsági és gyermekcsapat rúgja a bőrt a kerü­leti bajnokságban. Őszintén szólva a szövetkezetek vi­szonya nem olyan jó a sporttevé­kenységhez, s elsősorban a labdarú­gáshoz, mint más járásokban. Az üze­mek segítsége sokkal jelentősebb, mint az efsz-eké. Az ötvenkét falusi sportszervezet labdarúgó-csapatainak többsége a já­rási bajnokság különböző osztályai­ban szerepel. A második és harmadik osztályban tizenkét-tizenkét csapat játszik. A negyedik osztályban északi­tőknél is. Szám szerint sincs elegen­dő játékvezető, s a képzettek közül sokan nem veszik a szájukra a sípot, mert annyi csalódás érte már őket, hogy nincs lelkierejük a játékvezetés­hez. A közelmúltban is akartak szer­vezni egy játékvezetői tanfolyamot. Talán lett volna elég jelentkező, ha a különböző munkahelyeken nem akadályozzák a tanfolyamon való részvételt. Ősszel újból próbálkoznak, remélhetően nagyobb sikerrel. A losonci járásban szeretik a lab­darúgást. De nem tesznek meg min­dent azért, hogy megfelelő pályák le­gyenek. Őszintén megvallva a járás keretéből kiszakadt nagykürtösi rész­ben sokkal több korszerű stadion épült, mint a losonciban. Nehéz arra választ adni, hogy miért. Egy viszont tény, nem lehet belenyugodni a jelen­legi helyzetbe és mindent el kell kö­vetni a labdarúgópályák korszerűsíté­séért. Nemcsak szeretni 'kell a labdarú­gást, hanem meg is kell teremteni a lehetőséget a jó pályák és szociális létesítmények létrehozásához. Sok községben nincs még tornaterem. így a téli felkészülés komoly gondot okoz. Azt hiszem, a járási labdarúgó­­szakosztálynak a többi szakbizottság­gal karöltve még többet kellene ten­nie a labdarúgás fejlesztéséért, ha azt akarják, hogy a losonci járásban még eredményesebben szerepeljenek a csa­patok. Ha magasabb színvonalon lesz a labdarúgás, minden bizonnyal na­gyobb számú közönség látogatja a mérkőzéseket, s a fiatalok körében még többen hódolnak a pettyes labda kergetésének. Tóth Dezső Asztalitenisz A közelmúltban került sor Svodín­­ban (Szőgyén) a SZÍSZ és a sport­­szervezet közös rendezvényére, me­lyet a község felszabadulásának év­­\ fordulója tiszteletére rendeztek. A kétnapos rendezvényen több mint harminc asztalíteniszező vett részt. A népes mezőnyből végül is Kurucz László került ki győztesen. Második helyen Manguit Béla, a harmadik he­lyen pedig Bantos Kornél végzett. A helyezettek értékes díjakat kaptak. Á versenyben tizenöt fiatal vett részt, ami biztató az utánpótlás szem­pontjából. Remélhető, hogy a járási bajnokság negyedik osztályában baj­nokságot nyert helyi asztalíteniszező csapat a tehetséges fiatalok szerepel­tetésével a jövőben is jó eredménye­ket ér majd el. Hinzellér Lászlr i^reol színű arcok, értelmet, élet­­örömet sugárzó fekete szemek. A múlt még néha kísért, s esténként a szaktanintézet klubhelyiségében még felcsendül a „szárazfába ültetett“ bánat. Majd elnémul a hegedű húrja, a szemek álomra csukódnak. A bol­dog jelen, a biztató jövő kék madará­ról álmodnak. XXX A štrkoveci (Kövecses) Mezőgazda­­sági Szaktanintézet tanulóinak het­venöt százaléka cigány származású. Valósággá vált álmaik felett a szak­tanintézet igazgatója, Agócs Béla, többször éjszaka is őrködik. Az igaz­gató nappal is elfoglalt ember. — Bocsásson meg, ma egy kicsit mozgalmasabb napunk van, — ezek­kel a szavakkal fogad, és leteszi a telefont, amely nyomban kérlelhetet­lenül felberreg. Lefegyverző mosoly­­lyal vonja meg vállát, s jellegzetes nyugalmával, megfontoltságával uta­sításokat adí XXX — Típikus-e az életútja? —■ kíván­kozik ki belőlem a kérdés. — Ki tudja? Minden életrajz egye­di és tipikus egyszerre — válaszolja pillanatnyi töprengés után. Nem szerénykedik, mert — mint mondja — nincs ahhoz elég szellemi java, hogy ami van, elhallgassa. De nem is dicsekszik, mert — ugyancsak az ő szavaival — nincs mivel. Közben én úgy érzem, hogy azért nem sorolja érdemeit, mert szigorú, önmagától is sokat követelő alkata ezt nem engedi. Annak a pedagógus­nak a típusa ő, aki nem szereti az olcsó népszerűséget, akitől tanítvá­nyai eleinte tartanak, msnet közben szeretik meg és csak utólag, az élet­be kerülve, értik meg és tisztelik A tudat mérnöke igazán. Követelő pedagógus. Alkatá­nak ezt az alapvonását a szülői ház­ból hozta magával, s itt a szaktanin­tézetben érlelte tudatossá, pedagógiai módszerré. XXX Beszélgetésünk elején 6 kérdez és visszakérdez. — Azt várja tőlem, hogy foglaljam össze közel négy évtizedes tapasztalatom tanulságait? — Azt szokták mondani, nem min­den igazság nélkül, hogy egy peda­gógus az első évtizedben szeret taní­tani, de nem tudja miként, a második és a harmadik évtizedben szeret és tud is tanítani, a negyedik évtizedben — a nagy tapasztalatok birtokában n viszont elfárad. Ahogy hallgatom, véleményét a köz-> oktatás problémáiról, a cigány szár­mazású tanulók szellemi, jellembeli átformálásáról és felemelésükről mon­datai, egész élfetútja arról győz meg, hogy őt a katedrán eltöltött évtize­dek „lángolása“ nem égette ki, ellen­kezőleg: érett pedagógussá érlelte. XXX J. A. Komenský ' és Apáczai Csere János megfogalmazásai szerint áz az igazi pedagógus, aki éló máglyaként lángol, naponta a tudás átadása köz­ben elég, de másnap hús-vér ember­ként mint élő fáklya újra a katedrán lobog. Az ilyen típusú pedagógusok közé tartozik Agócs Béla is. Számára a legszebb ajándék az a tudat, hogy ta­nítványai jól megállják helyüket az < életben, hogy évekkel később is meg­ismerik, hogy mezőgazdaságunknak haszna van belőlük. Szemem előtt látom azok hálás arcát, akik előtt ő nyitotta meg a tudás titkos kamráit, s ezért megbecsüléssel emlékeznek. Köszönik azt, hogy valódi embert ne­velt belőlük. XXX Jó egészséget, további sikereket kí­vánunk neki és a hozzá hasonló pe­dagógusoknak, nevelőknek a peda­gógusok napja alkalmából. —csiba—i Fotó: Simon Géza* Szellemi táplálékunk, a könyv A Szlovák Nemzeti Könyvkiadó Vál­lalat (Slovenská kniha) az utóbbi években olyan eredményeket ért el, melyek európai viszonylatban is szá­mottevők. Mielőtt azonban említést tennénk a jelen sikereiről, esetleg problémáiról, néhány szóban foglal­kozzunk a múlttal is. Amellett, hogy a felszabadulás utá­ni években nemzetgazdaságunk öko­nómiai eszközeivel főleg a legfonto­sabb beruházásokat támogatta, Szlo­vákiában a könyvkiadás — ha sze­rény keretek között is — teljes ütem­ben beindult. Nőtt az emberek érdek­lődése a tartalmilag színvonalas, esz­tétikailag vonzó könyvek iránt, s egy­idejűleg erősödött a Szlovák Nemzeti Könyvkiadó Vállalat is. A fejlődés a kitűzött célok elérése érdekében nem­egyszer átszervezést, a könyvterjesz­­tősi munkafolyamatok ésszerűbbé té­telét követelte meg. A vállalat rugalmas reagálása egyes hiányosságokra napjainkban is kellő példával igazolható. Ez év elején pél­dául négy korábbi alvállalat össze­vonásával — szlovák könyvkereskedő vállalat három kerületi kirendeltsége megerősítették a bratislavai székhely­­lyel működő Szlovák Nemzeti Könyv­kiadó vállalatot. Človiečik vezérigaz­gató elvtárs szavaival határozottan alátámasztotta ennek szükségességét. Az összevonásra azért került sor, hogy jól szervezett központi irányí­tással hatékonyabbá tegyék a vállalat nem éppen könnyű munkáját. Természetesen ezen kívül egész sor más intézkedést is foganatosítottak. Hosszú éveken keresztül például ne­gatív tényezőként hatott az, hogy Szlovákia legnagyobb könyvnyomdái a. kiadványokat Bratislavába szállítot­ták, ahonnan a könyv visszakerült a könyvnyomda közelében levő köny­vesboltokba. Mivel ez fölösleges költ­ségeket jelent, a vállalat vezetősége elhatározta: elosztó raktárakat építe­nek a könyvnyomdákban. így a köny­vek egyenes úton, rugalmasan juthat­nak el az üzletekbe, az olvasóközön­séghez. A szóban forgó vállalat igyekezetét tanúsítja az a tény is, hogy a lehető­ségekhez mérten korszerűsíteni, bő­víteni kívánja üzlethálózatát. Jelen­leg Szlovákiában kétszáznegyvenhat könyvesbolt található, s intézkedések születtek annak érdekében, hogy ezt a számot — nagyobb falvakban léte­sített könyvesboltokkal — növeljék. Habár számokkal nem lehet egy nagy vállalat munkáját ábrázolni, en­nek ellenére érdemes elgondolkozni azon a néhány adaton, amelyeket a kimutatások rengetegéből válogattuk ki: míg 1974-ben 2655 művet forgal­mazott a vállalat, addig 1977-ben már közel háromezret. A Szlovák Nemzeti Könyvkiadó Vállalat eddigi legered­ményesebb éve az 1977-es volt. U- gyanis nem kevesebb, mint 305 millió korona értékben adtak el könyveket. Örvendetes tény', hogy a kiadott mű­vek huszonegy százaléka (összesen 655 mű) politikai és társadalomtudo­mányi jellegű volt. Ezeknek a szá­moknak, eredményeknek a hatéko­nyabb növekedése 1980-ban, az átszer­vezések után várható. Amint a fentiekből is érzékelhet­jük, a Szlovák Nemzeti Könyvkiadó Vállalat nagy erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy még több és színvonalasabb kiadvány jusson el a könyvszerető emberekhez. —kalita—i A barátság hídja Évzáró A CSEMADOK Krőfov Brod-i (Ki­rályrév) Helyi'Szervezete a közel-, múltban tartotta évzáró taggyűlé-, sét. Szarka Mária elnök beszámoló-, jának első' részében a vezetőség munkáját értékelte. Az elmúlt évben sikeres író­­olvasó találkozót rendeztek Ordódy Katalinnal, szavalőkórust alapítot­tak, kézimunkakiállítást szervez­tek, s a vállalások teljesítésében is jó eredményt értek el. Legsikeresebb akciójuk a járási dalfesztivál volt, ahol a szép szá­mú közönség előtt kétszáznegyve­nen léptek fel. Az évzáró további részében meg­választották az új vezetőséget, el­fogadták az új munkatervet és vállalták, hogy a CSEMADOK fenn­állásának 30. évfordulója tisztele­tére új tagokat toboroznak a szer­vezetbe. Az évzárót Író-olvasó találkozó zárta, amelyen Batta György adott számot munkájáról, terveiről.-*j-A šamoríni (Somorja) Csalié Népművészeti Együttes a közelmúltban baráti meghívást kapott Breclavba, a járás megalakulásának 30. évfor­dulója tiszteletére megrendezett ünnepségre. Kétnapos ott-tartözkodásunk alatt csoportunk kétszer lépett a közönség elé. J Az elutazást hosszú s szorgos próbák előzték meg. A heti több órás próba, a havi két összpontosítás végül is meghozta gyümölcsét a járá­sunk határain kívül először szereplő csoportunknak. Megtisztelésnek vettük, hogy az Európa több országában — Olaszor­szág, Anglia, NSZK, Franciaország, a Szovjetunió, Lengyelország, Ausztria stb. — ismert csoporttal, a bŕeclavi Podlužan együttessel egy műsorban mutatkozhattunk be, a nagy szakértelemmel bíró helyi közönség előtt. A Podlužan együttes tagjai és a közönség szeretettel fogadott bennün­ket, s szűnni nem akaró tapsviharral adta tudtunkra tetszését. Ez még nem volt minden. Ezt követte a szakemberek elismerő gratu­lációja. Másnap a polgári ügyeket intéző városi bizottság rendezvényén léptünk színpadra. A munkától megtört idős bfeclavi polgárok a műsor után nagy elismeréssel nyilatkozta^ a Cselló együttes műsoráról. Rövid ott-tartőzkodásunk alatt jó baráti viszony alakult ki a két nép­­művészeti csoport tagjai között. Közösen daloltunk, roptuk a táncot: a morva-polkát, a csárdást. Most rajtunk a sor, hogy a barátság hídján — mely összeköt bennün­ket — a Podlužan együttest a somorjai közönség is megismerje. Erre szeptemberben nyílik alkalom а VIII. szüreti ünnepségen. Presinszky Szunya déli elosztásban tizenkilenc csapat ve­télkedik a bajnoki pontokért. Sok idő kellett hozzá, míg kialakult a jelen­legi járási bajnoksági rendszer. Nap­jainkban már megállapítható, hogy olajozott csapágyanként folyik a te­vékenység a legalacsonyabb labdarú­gó-osztályokban is. Ennek ellenére meg kell mondani, hogy több csapat is játszhatna a kerületi bajnokság­ban, ha a fiúk rendszeresen járnának az edzésekre és ha elfogadnák az ed­zők tanácsait. Sok esetben az anya­giak akadályozzák a felsőbb osztály­ban való szereplést. Vannak örvende­tes jelenségek is. Megszűntek a ve­szekedések, verekedések, s a játékve­zetők nyugodtan fújhatják a sípot, nem kell izgulniuk,-mikor repül egy kődarab a fejükhöz. Az is pozitív je­lenség, hogy az utóbbi időben már nemigen hallani a szovák, magyar csapatok mérkőzésein a különböző ostoba, nemzeteket egymás ellen uszító bekiabálásokat. Komoly gondot okoz a járásban, hogy kevés az edző. A kerületi baj­nokságban játszó csapatoknak van edzőjük és időben felkészülnek a lab­darúgó-rajtra. De az egyes, járási baj­nokságban szereplő, csapatok nem respektálják az edzőt, nem hallgatják meg a tanácsait és ezért sokan ked­vüket vesztik és otthagyják a csapa­tot. Tény, hogy nincs elegendő jól felkészített edző a járásban. A járási labdarúgó-szakosztály igyekszik meg­oldani ezt a fontos kérdést, s évről évre tanfolyamot szervez. De a való­ság az, hogy ezeken áz iskolázásokon kevesebben vesznek részt a tervezett­nél. Hasonló a helyzet a játékveze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom