Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 6 1979. március 24. Az ifjúsági Ifjúkoromban rengeteget utaztam, s ma is rendkívül érdekel az ifjúsági turizmus kérdése és fejlődése. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha felidézem a werderi (NDK) nemzetközi kerekasztal-konferencia legfőbb tanulságait (ezen 11 ország 18 újságírója vett részt, köztük hazánk is képviseltette magát). Mi volt a fő téma? Az ifjúsági turizmus fejlesztése. A kerekasztal-konferencia kimondta, hogy a részt vevő államok — Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Magyarország, az NDK, a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc és Törökország — elősegítik konferenciák, szimpóziumok rendezését a turizmus tervezéséről és fejlesztéséről, valamint ösztönzik az ifjúsági turizmus továbbfejlesztését. Foglalkoztak az ifjúsági turizmusnak az egyes országokban jelentkező, sajátos problémáival, a szervezett, valamint az egyéni turisták tájékoztatásának kérdésével, továbbá az ifi-turizmus továbbfejlesztésének anyagi feltételeivel. i A vita keretében javasolták, hogy az országok hivatalos idegenforgalmi szervei, az utazási irodák, a repülő- és vasúttársaságok, az ifjúsági hotelek, vendéglátóhelyek, kempingek valamennyi országban a lehető legjobb kedvezményeket biztosítsák az ifjúság utazásához. Szó volt a továbbiakban arról .is, hogy a kerekasztal-konferencia járuljon hozzá állásfoglalásával a dolgozó-, a szakmunkástanuló és a diákifjúság széles rétegeit tömörítő szervezetek közti szorosabb együttműködéshez, s azt is hangsúlyozták, hogy váljanak gyakoribbá a két- és többoldalú cserekapcsolatok. Az elvi állásfoglalás ösztönözze az ifjúsági turizmus legkülönbözőbb formáin keresztül az egyéni turizmust, a nemzetközi diákcseréket, a nemzetközi ifjúsági szemináriumokat, a szakmai és nyelvtanfolyamokat, s ily módon elősegítse a népek közötti megértést és a barátság elmélyítését. Különös figyelmet fordítsanak a fejlődő országok ifjúságának bevonására a nemzetközi turizmusba, s a turistaszervezetek fejlesztési lehetőségeire ezekben az országokban (káderképzés, szakmai, újságírói tapasztalatcsere stb.). A kerekasztal-konferencia annak a megvizsgálását ajánlotta, miként lehetne egyesíteni a ma még eltérő ifjúsági kedvezményrendszereket a közlekedési eszközökön (vasút, repülőgép, hajó). Továbbá javasolta a vízumdíjak mérséklését ott, ahol az ifjúsági utazásokat nehezítik. Ajánlotta a kedvezményes vásárlásokra jogosító ifjúsági kártyák érvényességi körének bővítését. A Nemzetközi Gjságírószövetség keretében működő idegenforgalmi újságírók évek óta munkálkodnak tollal, tettekkel az ifjúsági turizmus fejlesztéséért, az ezzel kapcsolatos békés eszmékért. Hő óhajunk, hogy a világ ifjúsága a turizmuson keresztül is megismerje egymást és együtt harcoljon a béke magasztos ügyéért. J. M. HABROVSKÍ A Mggas-Tátra s hazánk egyéb természeti szépségei hazai és külföldi fiatalok százezreit vonzzák. Fotó: —nki— A sportszerűtlenség okozói Több évtizedes játékvezetői és megfigyelői gyakorlatomból tanácsolom a játékvezető kollégáknak, hogy nagyon is figyeljenek a szabálysértésekre, és azokat minden körülmények között a legtárgyilagosabban bírálják el. Higgyék el, hogy sokszor a játékvezető kihívő, uralkodó és pártoskodó bíráskodásával Is okozója a sportszerűtlenségeknek, verekedéseknek. A jó játékvezető szerény, emberséges, a játékosokkal szemben a szocialista emberhez méltó módon viselkedik. A pályákon levő sportszerűtlenségeknek sokszor a játékosok az. előidézői. Ha a közönség kedveltjei, a mérkőzés előtt egész éjjel mulatnak, számos sportszerűtlenségnek lehetnek az okozói. Természetesen egy átdorbézolt éjszaka után még a legjobb labdarúgónak sem megy a játék. A játékosoknak minden mérkőzésre testileg, lelkileg kellőképpen fel kell készülniük. Az ellenfél egészségére és testi épségére is vigyázzunk, he felejtsük el, hogy szocialista ■ társadalmunkban a legfőbb érték az emberi Tovbbá fontos a fegyelmezett játék. A pályán a labdát keressük, ne pedig az ellenfél lábát. A játékvezetővel is fegyelmezetten beszéljünk. A szimulálást színlelő játékosok helytelen viselkedésükkel a szurkolók fegyelmezetlen viselkedését elősegítik. Molnár Tünde 1964-bén született, a szálkái általános iskola kilencedikes tanulója. Példás úttörő, kitüntetett tanuló. Tagja az énekkörnek és a honvédelmi kör legaktívabb tagja. A honvédelmi nevelés terén kiváló eredményeket ért el, főleg céllövészet terén szerzett nem egy esetben dicsőséget az iskolájának. Aktív tevékenységéről számos elismerő oklevél tanúskodik. Honvédelmi játékok keretében részt Sók esetben a nézők helytelen viselkedése az okozója a labdarúgó pályákon a sportszerűtlenségeknek. A nézők tartsák szemük előtt azt a jó tanácsot, hogy a mérkőzés kimeneteléért ők is felelősek. Ittas állapotban nem menjenek a labdarúgó-mérkőzésekre. Igyekezzenek egyformán tárgyilagosak lenni mind a saját, mind az ellenfél játékosaival szemben. A csapatukat buzdítsák sportszerűen és nem pedig úgy, hogy azt kiabálják a játékosoknak: „Rúgd agyon! Törd el a lábát!“ stb. A labdarúgásban éppen úgy, mint minden más sportban, van győztes és vesztes. Ezeket tárgyilagosan kell értékelnünk. A- helytelen viselkedés a nézők kultúrálatlanságát bizonyítja. Gazdag gyakorlati tapasztalatomból csak néhány sportszerűtlenség előidézőjére mutattam rá: mind a játékvezetőknél, mind a játékosoknál, mind pedig a nézők részéről. Szeretném és azt hiszem, mindenki, aki szereti a szép és jó labdarúgást óhajtja, hogy a most meginduló bajnoki mérkőzéseken a labdarúgópályáinkról eltűnnének a különböző sportszerűtlenségek. Minden mérkőzés adjon igazi örömet a játékvezetőknek, a játékosoknak és a nézőknek egyaránt. PhDr. Hofer Lajos vett a járási, kerületi majd az országos versenyen, ahol dicséretreméltó eredményt ért el. A legutolsó körzeti versenyen a céllövészetben az első helyen végzett, tíz lövésből kilencvenhat körös eredményt ért el. Valóban dicséretre méltó teljesítmény, amelyet elsősorban a rendszeres edzésnek köszönhet. Godő János tanító a honvédelmi kör vezetője is a dicséret hangján nyilatkozik Tündéről, és bízik abban, hogy további szorgalmas edzéssel egész kiváló eredmények elérésére is képes lesz. Majerszky Márton A Volga Európa legnagyobb folyója, 3690 kilométeren kacskaringózik az orosz földön, míg tömérdek vizét nem öleli keblére a Kaspi-tenger. A hatalmas folyamon hajók, rakéták, csónakok százezrei közlekednek. Az öreg Volga napjainkban már nem is nevezhető foiyónak, hanem inkább a vízi erőművek hatalmas rendszerének, amely a Volga—Don csatornán keresztül összekötődik az Azovi- és a Fekete-tengerrel, majd Közép-Európával kontinensünk második legnagyobb folyóján át, a Dunán felfelé hajózva. A Don legnagyobb kikötője Rosztov. Az utóbbi években az Inturist, a csehszlovák utazási irodákkal karöltve hajókirándulásokat szervez a Szovjetunióba. A kéthetes út célja Moszkva megtekintése, majd hajóút Rosztovtól Kazányig vagy fordítva. Útközben a hajó több jelentős Volga menti városban kiköt és a turisták megtekinthetik az ottani nevezetességeket. A mi turistacsoportunk Moszkvából repült Rosztövba és másfél napos otttartózkodás után elindultunk, hogy megismerkedjünk a „csendes“ Don és a Volga folyam csodálatos vidékével. A két folyó között magas a vízszintkülönbség, ezért tizenhárom zsilip szükséges, míg a Don vize összecsókolózik a Volgáéval. A Lenin-csatorna építését a második világháború után kezdték el és 1952. május 31-én adták át rendeltetésének. Rosztov, a kozák „főváros“, több mint ezer kilométerre van a Szovjetunió fővárosától. Manapság ez már nem távolság, a „röpcsi“ jó másfél óra alatt megteszi az utat. Rosztov jelentős ipari város, de emellett jónevű főiskolái is vannak és a város, valamint a környék múzeumaiban meg lehet ismerkedni a kozákvilággal. Rosztov mezőgazdaság'i szempontból is jelentős, hiszen ott van egy nagy mezőgazdasági gépgyár és pezsgőkészítő üzem, ahol a jónevü cimlejanszki vidék, nedűjéből készítik a kiváló italt. A varasban még mindig sok a jellegzetes barokk faház. Talán a halpiac is olyan, mint hajdanában és sokan várják a halszállítmány megérkezését. Manapság is fő étel a hal, amelyből sok van. Természetesen vannak korszerű városrészek is, ahol sokemeletes blokkokban élnek a rosztoviak. Rosztovtól fölfelé hajózva nincs messze a világhírű Nobel-díjas író, Soluhov faluja, Vazenszkája, amelyet csak távolból láthattunk. ★ ★ Az utazás sok mindennel együtt jár, s más országok fiait akkor ismeri meg igazán az ember, ha valamilyen problémája akad. Már Moszkvában kezdődött a gond. Az órám felmondta a szolgálatot. Nehéz a ketyegő nélkül élni, ha már az ember megszokta.- A taxisofőr magyarázta, hogy szombaton nemigen vállalnak javítást, de én szerencsét próbáltam. Valóban szék volt téve a félig nyitott ajtóba. A műhelyben két órás dolgozott, s figyelembe se vették az érkezésemet. A székkel nem volt különösebb bajom, félretoltam. De erre a két fiatalember felugrott és fenyegetően közeledett felém. Kézzel-lábbal magyaráztam, mit szeretnék. Mondogatták, rend az rend, de aztán végül az egyik elvette az órám és a székre mutatott, hogy üljek le. Egy negyedórát csücsülgettem, amikor a fiú hozta az órát. Kérdeztem, mit fizetek. Valami sértődöttség vibrált az arcán. — Nicsevo — mondta határozottan. A hazai viszonyokhoz vagyok szokva, s egy ötrubelest akartam a kezébe nyomni, erre aztán Igazán felháborodott, s úgy éreztem, legszívesebben kidobna. Rosszak a kerekeim, s vittem magammal néhány svájci injekciót. Az óriás hotelban, a Kijevben szálltunk meg s érdeklődtem, hol lelhetnék orvosra, aki beadná az injekciót. A huszadik emeleten van a szálloda üzemi A szovjet emberek ségítőkészsége A novocserszkovi kozák múzeum. orvosnője — mondták. A felvonó gyorsan felrepített az orvosi rendelőbe. Egy szimpatikus fiatalasszony üdvözölt, s megkérdezte, mi az óhajom. Kinyögtem jövetelem célját, és kezébe nyomtam az injekciót. Nézte, forgatta végül kijelentette: „nem ismerem“. De mindjárt hozzáfűzte: „nyicsevo“, s máris tárcsázta a tudományos akadémiát és érdeklődött az orvosság iránt. Hallottam a telefonba a „da-da-t és nemsokára éreztem a tű hegyét. Az orvosnő mondta, hogy jöjjek csak bátran, a rendelkezésemre áll. Rosztov közelében egy vidéki múzeumot látogattunk meg. A novocserszkovi kozák múzeum híres, s valóban sok benne a látnivaló. Amíg végigjártuk, alaposan elfáradtam, ezért nem vállalkoztam délután egy újabb múzeum meglátogatására. Ügy öt óra tájt már úntam a fekvést és elindultam városnézésre. A hajó kijáratánál találkoztam a kapitánnyal s érdeklődtem, mikor indulunk tovább. Valahogy elértettem, ő tizenkilenc órát mondhatott, én meg kilencet értettem, s ebből lett a baj. Bolyongtam a város peremén. Régi utcák, házak sorakoznak a kikötő fölötti részen. A házak előtt padok vannak, amelyeken ugyanúgy üldögélnek estefelé, mint nálunk az Ipoly mentén és tereferélnek. Leültem közéjük az egyik padra, s hol szóval, hol kézzel-lábbal mutogatva beszélgettünk. A búcsú után hosszú lépcsősoron kellett leballagnom a kikötőbe. A lépcső végénél volt egy Matróz elnevezésű vendéglátó üzem, ahová beléptem egy pohár sörre. A pincérnő látta,hogy külföldi vagyok, s megkérdezte, honnan sodort ide a szél, s milyen nyelven beszélek. Mondtam, hogy legjobban vengerül. Erre felragyogott az arca, s csaknem a nyakamba borult. Kiderült, hogy a családjuk tíz esztendeig élt Debrecenben és Szegeden, s örül ha magyarul beszélhet. Sok mindenről érdeklődött, nemcsak az említett városok jelenjéről, hanem Bratislavára is kíváncsi volt, amelyet szintén jól ismer. Még nem volt hét óra, amikor búcsúztam a kedves asszonytól. A langyos őszi este megálltam a Don partjánál és Gorkij szobra előtt azon töprengtem, hogy a Don-kanyarban mennyi ember vesztette életét az esztelen háborúban. Eszembe, jutott Kassa bombázása — a németek által —, amely ürügyül szolgált a magyar uraknak, hogy vágóhídra vigyék a második hadsereg katonáit, megtámadjanak egy olyan országot, amely semmit nem vétett a magyar népnek. Hajókürt zavarta meg merengésemet. A sorakozó hajók közül egy megmozdult, siklott a folyó közepe felé, majd balra fordult. Mikor a közelembe ért, elolvastam a nevét: „Maxim Gorkij“. Ezer ördög! ez a mi hajónk. Integettem, kiabáltam, de a hajón senki nem vett észre, pedig a fedélzetek külső peremei tele voltak integető turistákkal. Most mitévő legyek? — néztem kérdően a Gorkij szoborra, de az nem adott választ. Céltalanul indultam el. Kisvártatva két egyenruhás rendőrrel találkoztam. Elnyögtem nékik bajom. Nyicsevo — mondták és leintettek egy taxit. Röpke percek alatt a személyszállító hajóállomáson voltunk. A szolgálatot teljesítőnek első dolga volt, hogy értesítete a hajónk kapitányát. — S velem mi lesz? — kérdeztém a szimpatikus férfitől. — Bedobjuk a Donba — mondta nevetve. — De talán majd reggel felrakjuk egy szárnyas hajóra. Legyen itt hétre s a rakéta majd elröpíti a társaihoz. A ikét rendőr várt rám és azon tanakodtak, hová tegyenek. Egy szál ingben voltam és csak két rubelt tettem az órazsebembe, amikor elindultam a sétára. Őszintén bevallottam az anyagi helyzetem. Erre telefonáltak és rövidesen megjelent egy fiatal tiszt s besegítettek a kocsijukba és csak az Inturist szállodája előtt álltunk meg. Ott mindent elintéztek és a portás már adta is a szoba kulcsát. A sok izgalomban megszomjaztam. Volt még harminc kopejkám, gondoltam azért kapok egy üveg ásványvizet. A kávéháziban a rendelésem kissé csodálkozva fogadták, de azért hozták a vizet. Velem szemben egy középkorú férfi ült és megkérdezte, mi bajom van, hogy ásványvizet iszom. Mondtam, hogy semmi, csak zsebsorvadásom van. Aztán elmondtam, mi történt velem. Szó nélkül elment és nemsokára egy fejedelmi vacsorát hozott a pincér, s természetesen a „sztogramm“ vodka sem hiányzott. Nemsokára visszajött az újdonsült ismerős, s mielőtt megkérdezhettem volna a megvendégelés okát, elbúcsúzott. Másnap hétóra után már a szárnyas hajón ültem, ahová az esti szolgálatos ismerős kalauzolt. A kapitány mosolyogva fogadott, s ő javasolta, hogy üljek a hajó elejébe, mert onnan legjobb a kilátás. Néhny perc múlva már száguldottunk is. Alig tettünk meg néhány kilométert, egy nő jött és párolgó teával kínált. Tiltakozni akartam, de azt mondta, hogy a kapitány küldi. Csodálatosan szép volt a táj és egy kicsit örültem, hogy lekéstem a hajót. A társaim mintegy kétszázan éjjel utaztak, s így semmit nem láthattak. Mintegy százötven kilométert tehettünk meg, amikor a rakéta karcsú teste odasimult'a kikötött Maxim Gorki] oldalához, S aztán megragadtak és felsuppoltak a hajóra. A kapitány tisztelgett és búcsúzott. A mieink vidáman fogadtak és volt mit mesélnem, hol jártam, s milyen kedvesek voltak hozzám a szovjet emberek. ★ ★ Ki tudja, mennyi élmény jutna még eszembe a szovjet emberekről a hoszszú út során, míg meg nem érkeztünk hajőutunk végső állomására, Kazánéba, a Tatár Autonóm Köztársaság fővárosába. Kazány tipikus tatár város. ott élő emberek nem mások, mint általában más vidéken, de azért érezni a különleges mentalitásukat. A tatárok uralma régi ikeletű a Volga felső folyásánál és csak Rettegett Iván cár hadjárata után csatolták Oroszországhoz. Nagyon érdekes történelmi városka. A milliós városban sok a nevezetesség, múzeum és nem egy nap, hanem egy hónap is kellene, hogy az ember alaposan megismerje. A várdombról csodálatos kilátás nyílik a városra, amely magán viseli a régi jelleget, de szépen illeszkednek bele a korszerű épületek is. Meglepő, hogy az eléggé dombos város egy része a kujbisevi vízi erőmű szintje alatt van, s ezért egy 25 kilométer hosszú gátat létesítettek a város védelmére. Nehéz szívvel búcsúztunk ettől az ősi várostól, s az utunk Moszkvába vezetett, ahol megtekintettük az óriásváros nevezetességeit. Aki még nem járt a Don, Volga vidékén, ha csak teheti,, látogasson el és vegyen részt egy hajókiránduláson, amely örök élmény marad a számára. TÓTH DEZSŐ A Maxim Goi’kij nevét viselő luxushajó. Fotó: —tt—
