Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 12. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 24. AZ EFSZ-EK «.KONGRESSZUSA & PRAHA 1979 A technika hatása a mezőgazdaság korszerű fejlődésére rium is. Ma már pontosan meg tudjuk állapítani, hogy egy liter tej, vagy egy kilogramm hús kitermelésére mennyi abrakot használunk fel, de nem tudjuk megmondani hogy menynyi műtrágyát használunk fel tiszta tápanyagban egy mázsa búza, kukorica vagy cukorrépa stb. kitermeléséhez. Csak azt tudjuk, hogy évenként hány vagont szórtunk el és milyen összetételben. De hasonló a helyzet a vegyszerezéssel is. Azt is megadott utasítás alapján szórjuk el, permetezzük, sajnos sokszor eredménytelenül. A gyom tovább burjánzik, a gombabetegségek és a rovarkártevők- egész sora pusztítja terményeinket, i Vagy pedig kárt szenvednek kultúrnö> vényeink. Már pedig ezt nem engedhetjük meg, hiszen a Nemzetközi Élelmezési Bizottság (FAO) megállapítása szerint még napjainkban is másfél milliárd ember éhezik a földön s a mezőgazdasági termények ’ egyharmadát a rovarkártevők teszik tönkre. Bár ez hazánkra nem jellem- I ző, de a vegyszerek szakszerű és cél- i szerű alkalmazásával lényegesen- csökkenthetnénk termelési költségein. két és növelhetnénk a termelést. Az elmúlt esztendőben volt szeren• csém külföldön egy növényvédelmi i gépsort megtekinteni, amelyek közül szerintem egynek sem szabadna hiányoznia az agrokémiai központokból, hiszen ma már egytől-egyig szinte nélkülözhetetlenek. Nagy teljesítményük mellett érdemes megemlíteni: láttam köztük egy olyat, amely alkalmas fél liter vegyszer kijuttatására egy hektár földre (nem sajtóhiba), mely lényegesen csökkenti a gép üzemeltetésének és kiszolgálásának költségeit. Egyszóval az agrokémiai központoknak nagyon fontos szerepük van és lesz a jövőben a mezőgazdaság továbbfejlődésében. És nem tévedek, ha azt mondom, hogy az agrokémiai központok kezében van a mezőgazdaság jövője. A harmadik témakör, amit szeretnék még megemlíteni és amelyben hiányosságot látok, a rendelkezésünkre álló, természet ingyenes adománya, a víz, gazdaságos kihasználása. Bár azt mondtam, hogy a víz a természet ingyenes adománya, viszont korszerű felhasználása költséges. De még akkor is megéri a gondolattal tovább foglalkozni és az öntözési vállalatot kiszélesíteni. Dél-Szlovákia száraz éghajlata. ahol az évi csapadék néha csak 450—500 milliméter között váltakozik, megkövetelné, hogy gazdaságosabban használjuk ki a rendelkezésünkre álló vízforrásokat a mezőgaz- | daságban öntözésre. Csak járásunkat, a komáromi járást említem. Járásunk mellett folyik el cca. hetven kilométer hosszan Európa legnagyobb folyama, a Duna, de járásunkat keresztülszeli a Vág, a Nyitra, a Zsitva folyó és még néhány kisebb patak, melyeknek vizét gazdaságosan fel lehetne használni a mezőgazdasági növények öntözésére. Az a kevés tapasztalat, amivel rendelkezünk, egyértelműen bizonyítja, hogy a víz nélkülözhetetlen a zöldségtermesztésben, de nagyon jól hasznosítható a lucerna termesztésében is. A termelés megkétszereződhet a cukorrépa, a burgonya termesztésében és a legelők hasznosításában is. Ezen a téren még hatalmas tartalékkal rendelkezünk. Feltárásával, a termelésben való célszerű alkalmazásával eredményeinket lényegesen javíthatjuk, amihez szintén a közös összefogásra és megértésre van szükség. Ezzel a három gondolattal szerettem volna a vitafórumon keresztül hozzájárulni az Egységes Földművesszövetkezetek járási konferenciájához, valamint az országos kongresszus anyagához is. Dgy gondolom, hogy ezek a magasszintű tárgyalások, értékelve a múlt eredményeit, megszabják a jövő irányvonalát. Bízom abban, hogy szövetkezeti parasztságunk, úgy mint a múltban, a jövőben is megállja a helyét és eleget tesz a pártunk XV. kongresszusán kitűzött irányelveknek és a termelést a megadott irányban tovább fogjuk fokozni. Erre biztosíték az az egység, amelyről földműveseink tanúbizonyságot tettek. Felsorakozva a munkásosztály mellé felépítjük dolgozó népünk szebb és boldogabb holnapját. RETKES LAJOS A gyümölcsöző munka jubileuma Felmérték szövetkezeti életük harminc évét э|с Értékes felajánlásokat tettek ifc A kiváló dolgozók és az alapító tagok érdemeinek elismerése. Mottó: „A technikai haladás lehetetlen az egy helyben topogás és a maradiság elleni erőteljes harc nélkül, s ugyanakkor megköveteli a mai élenjáró tudomány és technika valamennyi vívmányának gyors és széles körű alkalmazását a termelésben.“ Közeleg az idő, amikor összeül az Egységes Földművesszövetkezetek IX. országos kongresszusa, hogy megtárgyalja az elmúlt 30 esztendő eredményeit és hiányosságait. További fontos feladata, hogy kijelölte azt az utat, melyen a következő évtizedekben a többtermelés érdekében haladnunk kell. Az eredmények bizonyítják, hogy parasztságunk, amely évszázadokon keresztül ki volt téve az uralkodó osztály kénye-kedvének és az egyik legelnyomottabb, legelmaradottabb osztály volt, a helyes utat választotta akkor, amikor a szövetkezetesítés útjára lépett. Az eredmények mellett azonban még mindig akad kihasználatlan tartalék, melyet feltárva és helyesen alkalmazva a termelés szolgálatába kell állítani. Bizonyára jónéhány ezret kitesz azoknak a felszólalásoknak és javaslatoknak a száma, melyek a járási konferenciákat és az országos kongresszust megelőző szövetkezeti taggyűléseken elhangzottak. Ezek a felszólalások mind a jó szándékból fakadnak és céljuk elősegíteni a szocialista mezőgazdaság további fejlődését. Nehéz volna mindent elmondani, vagy papírra vetni, ami elősegítené a mezőgazdaság fejlődését, de én is, mint e folyamat részese, a sok százezer szövetkezeti tag egyike, három gondolatot szeretnék felvetni a vitafórum keretében. Elgondolásom helyes értelmezése és gyakorlati alkalmazása a szocialista mezőgazdaság, a lenini szövetkezeti politika továbbfejlődését segítené elő. Az utóbbi időben élég sokat hangoztatjuk, hogy a tudományos-műszaki haladás uralja a mezőgazdaságot is, megváltoztatta a mezőgazdaság jellegét. Ez a továbbiakban a következő években és évtizedekben még hatványozottabban meg fog nyilvánulni, amikor is a mezőgazdaság a szó szoros értelmében ipari jellegűvé változik. E szint eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy átépítsük a mezőgazdaságunk jelenlegi tervezési és termelési politikáját. Az elmúlt harminc év alatt felnőttünk s elérkeztünk a nagykorúságig. A jelenlegi forma már elavult és nem elegendő a további feladatok és célkitűzések megvalósításához. Tehát keresni kell a megfelelő formát, ami a továbbiakban biztosítani tudja a fejlődést, számolva az állandó munkaerőcsökkenéssel, de ugyanakkor a tudományos-műszaki fejlődéssel és annak korszerű és ésszerű felhasználásával. Már ez ideig is különböző megoldásokkal próbálkoztunk e problémák kiküszöbölésére, de nem minden esetben eredményesen. Ha egy szóval akarnám magam kifejezni, csupán azt kellene mondanom, hogy a mezőgazdaságot iparosítani kell. Ehhez pedig olyan gazdasági egységek kialakítása szükséges, melyek lehetővé teszik a komplex irányításon keresztül a termelés szakosítását és a technika korszerű alkalmazását. Ez viszont megköveteli az olyan és akkora termelési egységek kialakítását mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben, hogy egy-egy végtermék előállításánál egyetlen személyre háruljon a felelősség. Például egy megadott gazdasági egységben (hogy az mekkora legyen, az a helyi körülményektől függ) mondjuk a öú*a. a kukorica vagy akár az ipari növények termelése, az állattenyésztésben a tejtermelés, a borjúnevelés, a marhahizlalás, a választási malacok tenyésztése, vagy akár a tojástermelés külön-külön egy felelős személy kezébe összpontosuljon. Ezeknek az egységeknek teljesen önállóan, a többi termelési vagy tenyésztési ágaktól függetlenül kellene gazdálkodniuk az előre kidolgozott termelési és pénzügyi terv alapján (hozraszcsot módszer). Azonban szükséges az is, hogy ezek a kisebb termelő egységek egy nagyobb komplexumba tartoznának, ahol a megadott gazdasági egység magéba foglalná az összes termelőegységeket mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. Ezen termelőegységek között önelszámolási rendszernek kellene kialakulni, hogy az általuk kitermelt és más termelési egységekbe átdiszponált termény vagy termék értékét nyilvántartsák és ezzel az összeggel a nevezett termelőegységeket megterhelnék, illetve javukra írnák. ь A gépesítési szakasz szerves részét ‘ képezné egy megadott mezőgazdasági ' üzemnek, a szolgáltató szerepét töltené be szintén önelszámolás alapján. A középvezetés feladata volna e há' rom termelési ág és a növénytermes lés, állattenyésztés és a gépesítés közvetlen irányítása és termelési áganként szintén itt is egy felelős személy volna megbízva e három termelési ág irányításával. Természetesen, kellene lenni egy 1 központi irányító szervnek is, amely az elnökkel az élen a megválasztott j vezetőséggel, az ellenőrző bizottsággal felelős volna az egész komplexum ’ irányításáért. Ezzel a szervezési módszerrel elejét vehetnénk annak, hogy ’ egy ember — legyen az agronómus, f zootechnikus, vagy csoportvezető — nem volna leterhelve tizenöt- vagy I húszfajta kultúra termelésével, tehát a munkavezető csupán egy vagy két kultúra termelésére tudná magát specializálni és a figyelme csupán a reá bízott kultúrákra vagy állatcsoportok‘ ra terjedne ki. A termelésben nem utolsó kérdés a - bérezés igazságos biztosítása. Minden i esetben a bérezést az ilyen nagy egy- I ségekben is a munkanormák alapján kell elvégezni, hogy mindenki tényleg . a végzett munka alapján arányosan kapná meg jutalmazását. Az év végi részesedésből lehetne aztán differenciáltan jutalmazni az egyes dolgozókat, az egyes termelési ágakat, az elért eredmények alapján. Az ilyen szervezési-irányítási formában nagy szerepe van a nyilvántartásnak is. Tudom, hogy anyagi lehetőségeink pillanatnyilag nem engedik azt meg, hogy az egész mezőgazdaságot átállítsuk egy önelszámolási rendszerre. De jó lenne ezen elgondolkodni annál is inkább, mivel a rendelkezésünkre álló gazdasági épületeink egy részé lassan felmondja a szolgálatot és helyettük újakat kell építeni. Továbbá rákényszerít bennünket a munkaerőcsökkenés, valamint a mezőgazdaságban éppen ezekben az években végbemenő generációváltás is. Ezért helyes lenne köztársaságunkba kísérletképpen összehozni néhány ilyen újabb termelőegységet, természetesen a rendelkezésünkre álló gazdasági épületek felhasználásával. Nézetem szerint ez egyik formája volna a kibontakozásnak, a termelés szakosításának s ebben látom szövetkezeti gazdálkodásunk további fejlődésének alapjait. A második téma, melyről a vitafórum keretein belül szólni szeretnék, az agrokémiai központok feladata a mezőgazdaság szolgálatában. Néhány évvel ezelőtt indult meg az agrokémiai központok munkája, de már most megállapíthatjuk, hogy nem minden esetben a célnak megfelelően szolgálja a mezőgazdaságot. Már magában a nevében is benne foglaltatik, hogy a feladata a kemizálés, a vegyszerezés szakszerű alkalmazása. Mezőgazdasági üzemeink széttagoltsága folytán nincsenek olyan helyzetben, hogy minden szövetkezet rendelkezzen egy növényvédelmi szakemberrel, aki a ma rendelkezésünkre álló több száz fajta vegyszerrel tisztában legyen, nincsenek megfelelő raktáraink és kiszolgálószemélyzetünk, de még gépeink sem. Az agrokémiai központok feladata az lenne, hogy mindezt szolgáltatásképpen nyújtsák a mezőgazdaságnak. Ezzel nagy gondot venne le a szövetkezet vezetőségének válláról és éppen ezért nagyon helyes lenne, ha az agrokémiai központok csak a növényvédelemmel, a gyomirtással vagy esetleg még a repülőgéppel végzett műtrágyaszórással foglalkoznának. Félretéve minden mellékfoglalkozást, mint például az istállótrágya-szórást, fuvarozást stb. Feltétlenül szükséges az agrokémiai központokat ilyen irányban teljesen kiépíteni, hogy a hatáskörükbe tartozó tagszövetkezetek vegyszerezési gondjait teljesen átvehessék. Ehhez megfelelő szakemberekre és gépekre van szükségük, amit a legmesszebbenűen támogatni kell. Az agrokémiai központok elmaradhatatlan tartozéka az agrolaborató-A szövetkezet alapító tagjainak Anton Dano, a szövetkezet pártszervezetének elnöke adta át a díszokleveleket. Képünkön a branci (Berencs) szövetkezet első elnökének, M. Cigáň elvtársnak gratulál. (A szerző felvétele) Nitrán az Agrokomplex kiállítási pavilonjában tartotta meg februárban az Ivanka pri Nitre-i Rozkvet (Nyitraivánkai Virágzás) Efsz ünnepélyes zárszámadó taggyűlését. E társultgazdaság egyik tagja az alsókereskényl (Dolné Krškany) szövetkezet ez alkalommál emlékezett meg alakulásának harmincadik évfordulójáról. Az ünnepi beszámolót JOZEF KQLENČ1K, a szövetkezet elnöke mondotta. Hangsúlyozottan kiemelte a szövetkezet alapító tagjainak érdemdús aktivitását és áldozatkész munkavállalását. Ott voltak 1948. december 12-én a szövetkezet megalakulásának történelmi pillanatánál. Az alsókereskényí szövetkezet, a nitrai járásban elsőkéjit, Szlovákiai viszonylatban pedig negyedikként alakult meg. S az alapító tagok mindvégig kitartottak. oszlopos tagjaivá váltak az 6 hozzájárulásukkal, személyes példamutatásukkal létrejött szövetkezetnek. Kolenöík elvtárs beszédének végén ismertette a több mint egymillió korona értékű össz-szövetkezeti vállalásukat, amelyet a szövetkezet tagjai az efsz megalakulásának harmincéves évfordulója, és a szövetkezetek nemsokára összeülő IX. kongresszusa tiszteletére ajánlottak fel. Ez alkalommal adták át az SZFSZ Központi Bizottságának, valamint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának képviselői az alsókereskényi tehénfarmon létesült szocialista brigád tagjainak érdemdús és áldozatkész munkájuk elismeréseként a szocialista munkabrigádok arany jelvényét. A szövetkezet vezetősége ugyanakkor díszoklevéllel tüntette ki negyven alapító tagját, további tíz dolgozóját a szövetkezet fejlesztésében végzett munkájáért és tizenöt szocialista brigádját is. PAVOL MATIS Kitettek magukért Zárszámadő közgyűlésükön múlt évi eredményeiket értékelték a Veiké Ludince-i (Nagyölved) Wilhelm Pick Efsz tagjai. A szövetkezet azon mezőgazdasági üzemek ■közé tartozik, amelyek igyekeznek a problémákat önállóan, saját erejükből megoldani. Nem véletlenül; a járás egyik legjobb szövetkezetéről van sző. Urbán Ferenc, a közös elnöke, beszámolójában részletesen elemezte az egyes ágazatok eredményeit. A növénytermesztés szakaszén jelentős előrehaladást tettek a gabonatermesztésben, ahol búzából 56,1, árpából pedig 57,8 mázsás hektárhozamot értek el. Ez annyit jelent, hogy búzából 14, árpából pedig 17,6 mázsával többet termesztettek hektáronként, mint az 1977-es évben. Az eladási kötelezettségüknek a cukorrépán és dohányon kívül eleget tettek. Az állattenyésztési termelésben sem vallottak szégyent. A tervezett állatállományt túllépik. A tejtermelésben a tervezett egyedenkénti 7,81 liter napi fejési átlag helyett 8,23 litert értek el, s ezáltal átlépték a bűvös tehenenként! 3000 literes évi fejési átlagot. Szinte valamennyi fejő munkáját dicséret illeti, de közülük külön említést érdemel Récsei Anna, Filo János és Hagyunga András teljesítménye, akik a rájuk bízott tehenektől átlagban több mint kilenc liter tejet fejtek ki naponta. Az itatott borjaknál 0,648, a növendék marháknál 0,732, a hízómarháknál pedig 0,88 kiló napi súlygyarapodási átlaggal dicsekedhetnek. Nézzük itt is a legjobb dolgozók névsorát. Közülük az elnök mindenekelőtt Balázs Mária, Mácsadi Ferenc, Csömör Gyula, Balázs Pál és Esek Irén munkáját emelte ki. Évi átlagban egy-egy kocától 16,11 malacot választottak el. Külön dicséretet érdemel Búri István, aki kocánként 20,38 malacot választott el. A sertéshizlalásban 0,548 kiló napi súlygyarapodási átlagot értek el, ami elsősorban a Lebocz—Kurali, a Garai—Mácsadi, a Berek—Szalma párosnak, valamint az ezer férőhelyes hizlaldában tevékenykedő állatgondozóknak az érdeme. Az állattenyésztők tehát valóban kitettek magukért. Nem csoda, hogy mind a termelést, mind az eladási tervet túlteljesítették. Urbán elvtárs mindezt konkrét számokkal támasztotta alá. Annak ellenére, hogy aránylag kis szövetkezetről van sző — ahol mindössze 1857 hektár szántóterületen 297 állandó tag tevékenykedik —, összesen 811 tonna húst és 1 millió 400 ezer liter tejet termeltek, a népgazdaságnak pedig 697 tonna húst és egymillió 300 ezer liter tejet adtak el. Nem árt megemlíteni néhány gazdasági mutatót sem. A nyerstermelés meghaladta a 37 millió koronát. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán a termelési tervet túlteljesítették. Ennek köszönve, az évet 10 millió 208 ezer korona tiszta nyereséggel zárták, ami a tervhez viszonyítva 133 százalékos teljesítést jelentett. Abel gAbor
