Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
1979. március 17, .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Változások nélkül Március 1-én parlamenti választások zajlottak le Spanyolországban. Izgalmas, feszült légkörben, várakozások hatása alatt zajlott a választási (kampány, melyet olykor szélsőséges elemek terrorcselekményei árnyékoltak be. Ez azonban szinte megszokottá vált az Ibér-félszigeten. A választásokat azért is kísérte nagy figyelem, mert a demokratikus alkotmány elfogadása óta első ízben választották meg a Franco utáni spanyol állam törtvényhozó szerveit, s ebben a demokratizálódás markáns kifejeződését látták. Mégsem történtek nagy változások. Sőt, Santiago Carrillónak, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának állítólagos kijelentése szerint jobb lett volna, ha egyáltalán nem tartanak választásokat, mert ezek semmit sem változtattak az erőviszonyokon; pontosan a burzsoá választási matematika érvényesült. Valóban ezt mutatják a választások ideiglenes végeredményei. A spanyol polgári demokráciára jellemző, hogy a miniszterelnök, Adolfo Suarez Demokratikus Centrum Unió pártja abszolút többség elérésére törekszik s olyan helyzetbe akar jutni, hogy mások megkérdezése nélkül, a maga elképzelései szerint kormányozzon és oldja meg a felhalmozódott problémákat. A Demokratikus Centrum Unió a szavazatok 32,2 százalékát szerezte meg és 170 mandátumot 'kap a képviselőházban. Az abszolút többséghez kilenccel több mandátumra volna szükségé, de reméli, hogy bizonyos hasonló ideológiájú csoportok — általában a regionális kis pártokra gondolnak — támogatásával négy évig egyedül kormányozhat, mint ezt a párt főtitkára mondotta. Ebben az esetben azonban a UCD szembetalálja magát a második legerősebb spanyol párttal, Felipe Gonzalez Spanyol Szocialista Munkáspártjával, mely a jelek szerint vesztett a választásokon — a szavazatok 29,4 százalékát szerezte meg és 125 képviselőházi helyet kap. A kommunisták — a rájuk adott szavazatok számát tekintve — megerősödtek, noha a polgári demokrácia mesterségesen emelt gátjait nem tudták átszakltani. A választások utáni helyzetre jellemző, hogy a győztes UCD egyeduralomra készülődik. Ezzel azonban maga ellen hívja ki a demokratikus erőket, mert ellenzékként lép fel vele szemben a már említett Spanyol Szocialista Munkáspárt, természetesen á kommunisták és sok egyéb kis párt is, mint csoportosulás. A kommunistáknak az a véleményük, hogy Suarezéknak az a taktikája, hogy hol az egyik, hol a másik regionális nacionalista párt támogatásával tartsák fel egyeduralmukat, csak sorozatos kormányválsághoz vezethet. A eddiginél nagyobb erőpróba vár az ország népére az áprilisi községtanácsi választásokon, amelyeken valószínűen jobban érvényesül majd a politikai differenciálódás, jobban megnyilvánul a választók viszonyulása az egyes pártokhoz. Ami a választások után eddig történt, csak a terrorizmus folytatódása. A napokban ölték meg az év eleje óta 25., a választások óta pedig első politikai áldozatot, Augustíne Muftoz Vazquez katonatisztet... —in— Hasznos kapcsolatfejlesztés Bohuslav Chiíoupek külügyminiszter spanyol kollégája meghívására március 6-től 9-ig látogatást tett Spanyolországban. A hivatalos közlemény szerint munkatalálkozón, szívélyes baráti légkörben gyümölcsöző eszmecserét folytattak a legfontosabb időszerű kérdésekről, főként az európai helyzet alakulásáról és a spanyol—csehszlovák kétoldalú kapcsolatokról. Mindketten megerősítették országaiknak azt a szándékát, hogy tiszteletijén tartják az ENSZ alapokmányának célkitűzéseit és elveit, továbbá a helsinki Európa-értekezlet záróokmányéban az államközi kapcsolatokra vonatkozóan rögzített elveket. Kiemelték az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elkezdődött folyamat fontosságát, áttekintették a belgrádi találkozó eredményeit. Egyetértettek abban, hogy határozottan törekedni kell a helsinki záróokmány valamennyi határozatának dinamikus és komplex megvalósítására, és ezzel kapcsolatban kifejezték eltökéltségüket: maximálisan arra fognak törekedni, hogy a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselőinek 1980-ban esedékes madridi találkozója hozzájáruljon az európai biztonság és együttműködés megszilárdulásához, a katonai enyhülés, a leszerelés, a gazdasági, tudományos, műszaki, valamint környezetvédelmi, humanitárius és egyéb területeken folytatandó együttműködés útján. Kijelentették, hogy további enyhülést kell elérni s ezt politikai és katonai téren ki kell terjeszteni. Igazolták, hogy tovább fognak törekedni nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelésre és síkraszállnak újfajta tömegpusztító fegyverek fejlesztésének és gyártásának betiltása mellett. Támogatják az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának záróokmányát. A felek ugyancsak kifejezték kívánságukat, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható megállapodás szülessen. A külügyminiszterek állást foglaltak az igazi és igazságos közel-keleti béke mellett, melynek megteremtését a vonatkozó ENSZ-határozatok alapján képzelik el. Az afrikai eseményeket értékelve kiemelték az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet elveinek és határozatainak tiszteletben tartásának fontosságát. Országaink kapcsolatairól megállapították, hogy pozitívan fejlődnek. Chiíoupek elvtárs látogatásakor kulturális együttműködési és nemzetközi közúti közlekedési megállapodást írt alá. Külügyminiszterünket II. János Károly király és Adolfo Suarez miniszterelnök is fogadta. Chiíoupek elvtárs csehszlovákiai látogatásra hívta meg spanyol kollégáját, Marcelino Oreja Aguirrét. A KÉTARCÜ JÄNUSZ Az amerikai kormány szóvivője igyekszik összeegyeztetni az összeférhetetlent, azt állítja, hogy „bár a Pol Pót — leng Sary rendszer a történelem folyamán az emberi jogok legkegyetlenebb megtiprója" volt, ugyanakkor „elvszerűségböl“ támogatja a megdöntött kambodzsai rendszert. (Kukrinyikszi rajza) A békére, a kommunizmusra szavazott a szovjet nép A Szovjetunióban március elején választásokat tartottak a Legfelsőbb Tanács mindkét 'kamarájába. A választásokon a szavazásra jogosultak 99,99 százaléka vett részt, s azzal, hogy 99,89 százalékuk a jelöltekre adta szavazatát, Ismét elkápráztató győzelmet aratott a kommunisták és a pártonkfvüliek megbonthatatlan, szilárd tömbje. A szovjet választók hagyományosan a békére és az építésre adták szavazatukat. Ez természetes Is, s most ez a békés és megmásíthatatlan építő szándék rendkívül kidomborodik azzal szemben, hogy a maőista Kína vietnami agressziójával és ebből A szovjet vezető beszédében a XXV. pártkongresszuson elfogadott irányvonal érvényesülésével foglalkozott s megállapította, hogy a szocialista demokrácia sikerei elvitathatatlanok, de (kétségtelen az is, hogy a néphatalom potenciális lehetőségeit még korántsem merítettük (ki. A főtitkár hangoztatta: „Szükséges, hogy folytassuk és még aktívabbá tegyük a törvények megsértése, a kritika elnyomása, az aktatologatás, a formalizmus és a bürokrácia egyéb jelenségéi ellen vívott erélyes, megalkuvás nélküli harcot. Erősíteni kell a nyilvánosság szerepét, jobban oda kell figyelni az emberek szükségleteire és véleményére. Több közvetlen, valódi érdekeltséget tükröző tömegkapcsolatra van szükség. Így teszi fel a kérdést a párt. Ilyennek kell lennie minden tanácsi szerv munkastílusának, a Legfelsőbb Tanácstól kezdve, egészen a falusi tanácsokig.“ Brezsnyev elismerő szavakkal illette a népgazdasági feladatok teljesítését, síkraszállt a gazdálkodás korszerűsítéséért, majd a legidőszerűbb népgazdasági feladatokkal foglalkozott. Az első helyen természetesen a Vietnam ellen folyó kínai agresszió kérdésében nyilatkozott. Elvi álláspontra helyezkedett: ’ „A szovjet nép az egész világ békeszerető népeivel együtt követeli a Vietnam ellen indított kínai agresszió azonnali megszüntetését és az intervenciós csapaklfolyólag más ázsiái népek, sőt a világbéke veszélyeztetésével állandó feszültséget idéz elő Ázsiában, a Távol- Keleten, területi hódító terveivel fenyegetve az itt élő népek életét és békés szándékait. A szovjet állam terveiről, állásfoglalásáról korunk legégetőbb kérdéseivel kapcsolatban éppen a választások küszöbén Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyilatkozott nagy figyelemmel várt, világszerte feltűnést keltő választási beszédében. toknak az utoiső emberig való kivonását vietnami földről. A testvéri Vietnammal fenntartott barátságunk évek hosszú sora alatt kiállt minden próbát. Most, a vietnami nép számára oly nehéz órákban, teljes szolidaritást vállalunk velük. Senkinek ne legyenek kétségei: a Szovjetunió hű a két országot összefűző barátsági és együttműködési szerződéshez. A Vietnami Szocialista Köztársaság igazságos, nemes harcot vív. Ezért Vietnam ügye legyőzhetetlen, az agresszor tervei kudarcra vannak ítélve“, hangoztatta Brezsnyev elvtárs. Másik fontos kérdéskomplexum volt a SALT—II. szerződés sorsa. Jelentőségét így foglalta össze az SZKP főtitkára: „Először is az új szerződés néhány évre — egy sor fontos vonatkozásban 1985-ig — bizonyos gátat emel a legpusztítóbb és legköltségesebb fegyverfajták további felhalmozódása elé. Ezen belül a szerződésben kifejezésre jut a felek egyenlőségének és egyenlő biztonságának elve. Másodszor: a szerződés életbe lépése azt fogja jelenteni, hogy a Szovjetunió kezdeményezéséhez híven folytatódik a fegyverkezési bajsza megfékezése. A SALT—I. szerződést követte a SALT—II. Ez utóbbinak az életbe lépése után megkezdődik a munka a SALT—III. szerződésen. Fékeznie kell az áj fegyverfajták létrehozását. és már nemcsak a fegyverzetek felhalmozásának korlátozására kell irányulnia, hanem kölcsönös csökkentésükre is.“ Brezsnyev megemlítette, hogy a Szerződést valószínűleg Carter elnökkel való találkozójukon írják alá, s reméli hogy a (közeljövőben erre valóban sor kerül. Nemzetközi téren a jelenlegi legfontosabb feladatot abban jelölte meg, hogy katonai területre is kiterjedjen az enyhülés. „Mi arra törekszünk, hogy megegyezésre jussunk a kontinensen szemben álló katonai erők csökkentésének reális módjaiban, ami erősítené az európai béke alapjait.“ A főtitkár megemlítette a szovjetországnak a gyarmati, illetve félgyarmati elnyomás alól felszabadult országokkal való kapcsolatait, s leszögezte: „Nincs a világpolitikában olyan terület, amelyen pártunk ás a szovjet állam ne az igazságosság, a haladás és a béke ügyéért lépne fel. Erről az álláspontról kiindulva közelftjük meg a szabadságért és a demokráciáért vívott küzdelmet a távoli Nicaraguában, a szomszédos Iránban, Zimbabwe és Namibia népének a faji elnyomás alóli felszabadulásért, a Dél-afrikai Köztársaság apartheidrendszerének felszámolásáért vívott harcát. Ugyanez határozza meg a közel-keleti rendezés kérdéseihez való viszonyunkat is.“ Leonyid Brezsnyev beszédében végül az iráni fejleményeket is érintette. „Üdvözöljük ennek a forradalomnak a győzelmét, mely véget vetett anqak az önkényuralmi elnyomó rendszernek, amely az országot a külföldi imperializmus kizsákmányoitjává és támaszpontjává tette. Az új, forradalmi Iránnak sikereket és felvirágzást kívánunk, és reméljük, hogy a szovjet és iráni nép jószomszédi viszonya, az új feltételek között termékenyen fog fejlődni, a kölcsönös megbecsülés, jóakarat és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás szilárd alapjain.“ Az SZKP főtitkára a szovjet külpolitika általános céljainak 'körvonalazásával fejezte be beszédét: „A célunk: tartós béke és biztonság a szovjet népnek, tartós béke és világméretű együttműködés a föld minden országa között. Es ennek a célnak az eléréséért fáradhatatlanul, erőnket nem kímélve fogunk küzdeni.“ Célunk: tartós béke és biztonság LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE Megleckéztetett , m egleckéztetők Pekingi körök az utóbbi időben kiszivárogtatták, vezető személyiségek bizonyos alkalmakkor „bedobták“ a (köztudatba, hogy rövidesen takarodót fújhatnak, mert úgymond Vietnam elegendő leckét kapott Kambodzsáért, de ha a jövőben is „folytatja agreszszióját... Könnyű kitalálni, mi következett. Hamis vádak, rágalmak özöne. Peking a híresztelések ellenére sokáig semmi jelét sem adta 'kivonulási szándékának. Sőt, bizonyos nyugati szélsőséges körökkel összejátszva, olyasmit akart elhitetni a közvéleménnyel, mintha a Szovjetunió egy ujját sem mozdította volna szövetségeséért, tehát lássátok ázsiai népek, mit -ér a Szovjetunió szövetsége. Ezek a propagánd ahangok hamis zeneként hatottak, nem tudták elaltatni az ázsiai (közvélemény éberségét. A vietnami dráma eddig Is bizonyított valamit, ami talán egész életre szóló leckével ér fel. Bebizonyosodott, ki a hű szövetséges és ki az álnok támadó. Bebizonyította azt is, hogy a Szovjetunió vezette szocialista közösség Vietnam békéjét sohasem választja el az egyetemes világbékétől, mert az annak szerves része, kölcsönös összefüggőben van vele. A Szovjetunió a barátsági és együttműködési szerződés értelmében minden politikai, erkölcsi és anyagi segítséget megadott a hősiesen küzdő Vietnami népnek. Ezt az egész világ tudja és elismeréssel nyugtázza, mint ezt a Helsinkiben most véget ért nemzetközi vietnami szolidaritási értekezlet tanácskozása is bizonyította. Akkor miért hullat Peking krokodilkönnyeket amiatt, hogy a Szovjetunió „nem segített“? Peking azt szerette volna, ha szovjet (katonákat ejtenek foglyul vagy találnak kilőtt tankokban, tönkretett ütegek mellett. Csak ez kellett volna neki és nyugati pártfogóinak, hogy a kínai agresszió nyomán nemzetközi konfliktus terebélyesedjék ki. A maőistáknak az (kellett volna, hogy valamilyen tápot kapjanak a Szovjetunió és az őt követő szocialista országok leszerelési erőfeszítéseinek aláásására, mert a kínai agresszió visszhangja azt bizonyította, hogy a nyugati hatalmak sem szívesen sodródnának valamilyen szélesebb, esetleges világkonfliktusba. Vietnam tehát megvédte magát. Az agresszornak szégyenszemre kotródnia kell, mert a vietnami 'kormány állásfoglalásában világosan tudtára adta Pekingnek: bármilyen vitás kérdés rendezésére csak akkor ül tárgyalóasztalhoz, ha az agresszor előbb A kínai agresszorok támadásának főbb irányai. kivonja csapatait és szavatolja az agresszió előtti történelmi határokat, zálogát adja annak, hogy nem készül újabb támadásra. Pekingnek Vietnamban savanyú a szőlő — az események tragizmusa ellenére határozottan állíthatjuk ezt. Amikor Peking bedobta a köztudatba csapatai (kivonulásának hírét, Hanoi tudta, hogy a határokon hatalmas kínai csapatösszevonások történnek, melyek megokolására egyáltalán nem magyarázat az, hogy a kínai csapatok „visszovonlásának biztosítására“ hivatottak. Hanoit ez nem tévesztette meg, hanem elrendelte az általános mozgósítást. Lelkesen fegyvert fogtak, akiket ez érintett. A teendőket röviden és nagyon érthetően megszabta a Vietnami Kommunista Pártnak a bevonulókhoz intézett felhívása: „Dicsőséges feladatotok a harc a frontvonalakon, hogy megtisztítsátok országunk területét qz agresszoroktél, mégvédjétek szilárdan határainkat.“ Az, hogy az Üj Kína hírügynökség által március 5-t61 ígért visszavonulás helyett csak tizediké (körül kezdődött meg a kínai agresszorok seregeinek látszólagos kivonulása, arra vall; hogy az agresszornak ez nem volt eredeti szándéka, inkább álnok manőverezésnek szánta meddő ígéreteit, viszont a vietnami általános mozgósításnak és a szovjet 'kormányjegyzékeknek megvolt a hatásuk. Hisz a kínai agresszió kiterebélyesedése már Laoszt is veszélyeztette. Peking viszont tisztában lehetett vele, hogy a szovjet kormány mindenütt eleget tesz szövetséges! (kötelezettségeinek; s a vietnami—laoszi szövetségi szerződés sem marad értéktelen papírlap. E (kérdésben határozottan csengett a laoszi (kormánynyilatkozat hangja, mely leszögezte: „Amennyiben Kína valóban meg akarja őrizni és erősíteni kívánja a szolidaritást a két nép között, ezt a szándékát gyakorlati lépésekkel kell alátámasztania: azonnal szüntesse be a csapatösszevonásokat a laoszi határon, ne fenyegesse Laosz függetlenségét, szuverenitását és területi épségét, hagyjon lel a laoszi beiügyekbe való beavatkozással“. A Vietnammal és Laosszal (kapcsolatos szándékokat leleplező legutóbbi szovjet kormánynyilatkozat a kínai agresszió feltétel nélküli és azonnali beszüntetését követelve, határozottan leszögezte: „Kína cselekedetei nem hagyhatják közömbösen azokat, akik valóban érdekeltek a népek biztonságának szavatolásában, a béke fenntartásában.“ Helsinkiben ezt megértették, s ez jó. A négy elfogadott okmány, (közöttük a 'kínai néphez intézett felhívás azt bizonyítja, hogy a lényeget érinteték. Hisz a Vietnamba küldött és fogságba esett kínai katonák azt sem tudták, miért harcolnak, éppen az ellenkezőjéről győződtek meg annak, amit instruktoraik állítottak. A kínai agresszió céljait a nyugati országokban is bizonyos körök szándékosan ködösítik. Márpedig az emberiségnek rá kell eszmélnie az egyetemes világot fenyegető veszélyre, s ezért úgy, mint dolgozóink, határozottan ítélje el a kínai agressziót, követelnie kell a támadó visszavonulását és annak garantálását, hogy a történtek nem ismétlődnek meg. LÖRINCZ LÄSZLÖ
