Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

Termelés eredményeit, mini a termelés egyszerű természetbeni és pénzbeni mutatói. A célnormatívák megszabásakor au alapvető tájékoztatást a táplálkozás ésszerű normái nyújtják, ám az élelmezési igény kielégítésének fokát egyetemesen, más szükségletek sürgősségével és kielégítésük fokával kölcsönös összefüggésben kell megítélni. Az élelmezés ésszerű normáit azonban egyidejűleg ügy kell módosítani, hogy ezek a lehető legjobban tükrözzék a társadalmi szükségleteket.

, A szocialista társadalomban tehát a társadalmi hatékonysá' got a hasznos eredmények és az előállításukra fordított munkaiköltségek közötti viszony határozza meg.

A hatékonyságot — hatásfokot úgy jellemezzük, mint az újratermelési folyamat azon képességét, hogy az előirányzott feladatok lehető legnagyobb fokú teljesítése érdekében mindén erőforrást a lehető leggazdaságosabban, legésszerűbben és legcélszerűbben tud hasznosítani. A hatékonyság színvonalának ellenőrzéséhez és értékeléséhez a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban sok mutatóra van szükség, ami azt bizonyítja, hogy a hatékonyság sokoldalú jellenség.

A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban felhasznált anyagi erőforrások hatékonyságát úgy értékeljük, hogy az erőforrások különböző módon kifejezett volumenét (pl. a termelés önköltségeinek volumenét) összevetjük az eredménnyel (pl. a termelés volumenével). A termelés volumenének értékelésekor a mezőgazdasági termelés van előtérben. A mezőgazdasági termelés növekedése döntő előfeltétele a társadalmi szükségletek mezőgazdasági-élelmiszeripari termékekkel való fokozott mértékű kielégítésének, ám nem feltétlenül tükrözi átfogóan ezen szükségletek szerkezeti, minőségi, helyi és időbeni szempontból való kielégítésének mértékét is. Ez főként olyan körülmények között érvényes, amikor az élelmezés szakaszán bizonyos fokú bőséget sikerül elérni, amint azt a CSSZSZK viszonyai között tapasztaljuk. (Az egy lakosra javasolt napi 2780 kcal helyett 1975-ben 3085 kcal-t értünk el.)

A mezőgazdasági termelés fejlődésének elemzése azt mutatja, hogy a csehszlovák mezőgazdaság a hatvanas évek második felétől kezdve több területen kedvező eredményeket ért el. Ezek a mezőgazdasági termelés rendszeres és viszonylag gyors ütemű növekedésében csúcsosodtak ki. így az 1966— 1970-es években az évi átlagos mezőgazdasági nyerstermelési érték 64 milliárd korona volt, de az 1971—1975-ös éveikben már 74 milliárd koronára emelkedett. A mezőgazdasági termelés ilyen hosszú ideig — teljes 9 évig tartó szakadatlan növekedésére nincs példa a csehszlovák mezőgazdaság eddigi történelmében. Ez nemzetiközi viszonylatban is nagy sikernek számít. A mezőgazdasági nyerstermelési érték átlagos évi növekedése az 1966—1970-es években 4,8 %, az 1971—1974-es években pedig 3,5 % volt. Az évi gyarapodás az értékelt két időszak alatt elérte a 4,2 %-os átlagot. Az állami alapokra előirányzott árutermelés még ennél is gyorsabb ütemben növekedett (évente közel 5 %-kal). A mezőgazdasági árutermelés értéke az 1968—1970-es években évente 33,8 milliárd, 1971—

1975- ben 42,3 milliárd, 1976-ban pedig 47,4 milliárd korona volt. A mezőgazdasági nyerstermelési érték ezen országos“ viszonylatban elért folyamatos növekedésének Időszaka után 'két olyan év következett, amelyben a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt a termelés növekedés megszakadt. A mezőgazdasági nyerstermelési érték 1975-ben az előző, évi eredményekhez viszonyítva 1 %-kal, 1976-ban pedig további 2,4 %kai csökkent.

Az 1966—1976-os évek folyamán mindenekelőtt az állattenyésztési nyerstermelés növelésében értünk el kedvező eredményeket (33,6 milliárdről 40,5 milliárd koronára). A növénytermelési nyerstermelés ugyanazon idő alatt csupán 3,1 milliárd koronával növekedett. Ennek ellenére az állami alapokra szánt árutermelés nem csökkent, sőt, 1975-ben 6,2 %-kal,

1976- ban pedig 0,4 %-kal növekedett. E fejlődésnek megfelelően növekedett a kapcsolódó ágazatok, főként az élelmiszeripar termelése is.

Az élelmiszeripar legfontosabb nyersanyagforrásai az 1970 —1975-ös évek folyamán megnövekedtek. Például a vágómarha termelés 26,7 %-kal, a vágósertés termelés 44,2 %-kal, a vágóbaromfi termelés 51,9 %-kal, a tejermelés 23,3 %-kal és a tojástermelés 26,2 %-kal emelkedett.

A mezőgazdasági termelés hatékonyságának értékelésekor a második szempont az eleven és a tárgyiasult munka mennyisége, amelyet a társadalom a mezőgazdasági termelés növelésére fordít.

A növénytermesztésben az utóbbi évek folyamán eltérő eredményeket értünk el. Mindenekelőtt a gabona és a repce termelésében értünk el igen kedvező eredményeket A gabonatermelés növekedése főként az 1970—1975-ös évek folyamán volt átütő, elérte a 34 %-ot. A repcetermelés ugyanazon idő alatt 47 %-kal növekedett. A többi fontos gazdasági növény, termesztésében eltérő eredményeket érünk el. Nagy csökkenést tapasztalhatunk a burgonya és a cukorrépa termesztésében, ahol nem sikerült állandósítanunk s hektárhozamokat és az egy hektárnyi vetésterületre átszámított cukortermelést, és kiküszöbölni az egyes évek terméseredményei közötti nagy különbségeket. Tartósan jó eredményeket sikerült elérnünk a

repce termelésében, ami mind a vetésterület, mind a hektárhozamok növelésének eredménye. Kisebb eredményeket értünk el a szántóföldi takarmánynövények, valamint a rétek és legelők takarmányhozamának növelésében. A komlőtermelés eredményei is erősen ingadoznak, és hasonlóképpen értékelhetjük a zölség- és a gyümölcstermelés eredményeit Is. Ezek az adatok a növénytermelés 1966-ban és 1975-ben elért hektárhozamaira vonatkoznak.

Gabonából 1966-ban 2,36 t/ha, 1975-ben 3,26 t/ha terméshozamot értünk el; hüvelyesekből 1966-ban 1,30 t/ha, 1975-ben 1,85 t/ha hozamot; cukorrépából 1966-ban átlagban 33,1 t/ha,

1975- ben 35,46 t/ha terméshozamot takarítottunk be; repcéből 1966-ban 1,66 tonnát, 1975-ben 2,11 tonnát termeltünk.

Az állattenyésztésben erősen növekedett a termelés és az árutermelés üteme is. A szarvasmarha-állomány 1976-ban az 1965-ös évhez viszonyítva 1257 000 állattal növekedett, a sertésállomány ugyanazon időszak alatt 802 000 állattal, a baromfiállomány pedig 10 062 000 darabbal gyarapodott. Erősen megnövekedett a gazdasági állatok termelőképessége is. Az 1965—1976-os időszakban az évi tejbozam 2847 literre, a 100 tehéntől felnevelt borjak száma pedig 96,77 darabra emelkedett. Ez lehetővé tette az állattenyésztési árutermelés tartós növelését. Fontos szerepet játszanak itt az adott termelés által lekötött alapok terjedelmének kérdései is. (Pl. az állóeszközök beszerzési árának és a forgóeszközök volumenének egy hektár termőterületre vagy egy takarmányozási napra eső hányada á búza esetében 8999, a cukorrépánál 14 370, a burgonya esetében 25 440, a zöldség esetében 42 323, a 'komlótermelésben 230 572, a tehéntartásban 76,30, a vágóbaromfi esetében pedig

546,40 korona.

Am nemcsak a mezőgazdaságnak leszállított termelési eszközök terjedelme játszik döntő szerepet, hanem azok műszaki színvonala, minősége és hatásfoka is. Éppen ez a tényező, vagyis az anyagi-műszaki bázis vezet a termelés anyagráfordítási igényének, és ezzel a termékegységre eső önköltségeknek a növekedéséhez. Az.anyagráfordltási költségek az 1971—

1976- os években 26 %-ikal megnövekedtek, miközben ez a növekedés a vetőanyagok esetében 44 %-os, az ipari trágyák esetében 30,3 %-os, és a vásárolt takarmányok esetében 35,6 %-os volt. A belterjesítő költségek növekedéséről van szó, amelyek a termelés növekedését közvetlenül befolyásolják. Ezek mennyiségének növekedésével arányosan nő a termelés is, s mivel ezek a legfontosabb anyagráfordítási tételek, hatékony kihasználásukra állandó figyelmet kell fordítanunk. Jelentősen emelkedtek a helyettesítésre, elsősorban a szolgáltatásokra fordított költségek (84,5 %-kal), és a gépi munkálatok anyagráfordítási költségei (44,9 %-kal).

Az anyagköltségek említett növekedésé az utóbbi 10 év folyamán tapasztalt bérnövekedéssel egyetemben (az állami gazdaságokban 59 %-kal és az efsz-ekben 87 %-kal) ahhoz vezet, hogy a teljesítmények 87 %-os növekedése és a munkaerők számának lényeges (20 %-os) csökkenése ellenére, a mezőgazdasági szervezetek nyereségé 1976-ban csupán 15 %-kal volt nagyobb, mint 1967-ben, és a ráfordítási költségek jövedelmezősége 17,3 %-ról 10,2 %-ra csökkent.

Lényeges különbségeik vannak az egyes termelési ágak jövedelmezőségének mértéke között. A legkedvezőbb eredményeket mindig a gabonatermelésben érjük el. A kapásnövények lényegesen rosszabb jövedelmezőségűek, mivel ezek terméshozama az egyes években erősen ingadozó. A jövedelmezőség szakaszán a legrosszabb eredményeket a mezőgazdasági termelés egyik légfontosabb ágában, a szarvasmarha-tenyésztésben érjük el. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy éppen ebben a termelési ágban van feltétlenül szükség a beruházási építkezés, a munkaerőellátás stb. szakaszán létező számtalan probléma megoldására.

A mezőgazdaság termelési struktúrájának korszerű szervezése megteremtette az előfeltételeket a korszerű technika alkalmazására, de ugyanakkor ki is kényszeríti annak érvényesítését. Az egyes termelési műveletek elvégzésére gépsorokat alakítanak ki. Az alábbi áttekintés a kiválasztott gépek számának alakulását szemlélteti a mezőgazdaságban:

Gép

1970-ben

1977-ben

Traktorok

99 016

102 615

Gabonakombájnok

11845

13 515

Silókombájnok

22 213

19 557

Burgonyabetakarító gépek

3 222

3 785

Cukorrépa-betakarítö gépek

2 611

2 804

Tehergépkocsik

9 773

18 132

A traktorok motorteljesítménye az 1970-ben elért 30,7 kW átlagról 1976-ban 39,7 kW-га emelkedett. Az általuk vontatott munkagépek lehetővé teszik a korszerű termelési technológia érvényesítését és meggyorsították a munkaműveletek elvégzését.

A szarvasmarha-tenyésztésben az utóbbi években lényeges Л változásokra került sor, amelyek nagy beruházásokat igényéi- £ nek. A szarvasmarha-tenyésztés összpontosítása, tekintettel a

nagy befogadóképességű istállók építésére, a borjak és a hízómarhák esetében haladt a leggyorsabban, míg a tehenek és az üszőik összpontosítása a nagy beruházási igények miatt még csak a kezdeténél tart.

A sertéshizlalás és a tojástermelés az állattenyésztési termelés legjövedelmezőbb ágai közé tartozik. A termelésnek ezen a szakaszán áz utóbbi években szakosításra került sor; a termelés a közös mezőgazdasági vállalatokba megy át, ahol az állatok nagy mértékű összpontosítása és a termelés szakosítása lehetővé teszi a társadalmi munkatermelékenység növelését. A közös mezőgazdasági vállalatok jövedelmezősége a tojástermelésben (az 1973—1976-os években) 11 %-kal, a vágóbaromfi termelésében pedig 3,4 %-kal növekedett.

A mezőgazdaság fejlődésének ezt a szakaszát tehát úgy jellemezhetjük, mint a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának és a szolgáltatásoknak a fejlődését, amelyek az élőmunka helyettesítésének tényezői, amelyet a mezőgazdaságban bekövetkező szerkezeti változások és a munkaerők számának folyamatos csökkenése kísér.

A távlati fejlődés szerint jelentősen növekedni fog a munkaerők termelési állóalapokkal való ellátottsága. Az egy dolgozóra átszámított termelési állőalapokkal való ellátottság az 1966—1976-os évek folyamán a kétszeresére növekedett és elérte a 178 102 korona értéket. Ezzel egyidejűleg megfigyelhető, hogy az egy dolgozóra számított tiszta termelési érték az utóbbi időszakban közel 50 %-kal emelkedett.

A termelés összpontosításának és szakosításának fejlesztése a mezőgazdaságban a társadalmi munkamegosztás elmélyüléséhez, valamint a mezőgazdaság és a feldolgozóipar közötti integráció elemeinek érvényesüléséhez vezet. Ez a folyamat elsősorban a termelőerők tudományos-műszaki haladáson alapuló fejlődésén alapul. A tudományos-műszaki haladás eléggé egyenlőtlenül érvényesül a mezőgazdasági termelés egyes területein. Ez a tény a mezőgazdasági termelés egyes ágainak különböző fokú és terjedelmű összpontosításában, szakosításában nyilvánul meg. Tudatosítanunk kell, hogy nagy anyagi és beruházási költségekkel járó folyamatokról van szó, ezért szem előtt kell tartanunk a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum reális lehetőségeit. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére kínálkozó nagy tartalékokról tanúskodnak az élenjáró és az átlagos mezőgazdasági vállalatok termelési eredményei közötti különbségek.

A csehszlovák mezőgazdaságra váró feladatok sikeres teljesítése megköveteli a rendelkezésünkre álló tartalékok hasznosítását, és a mezőgazdasági vállalatok eredményei közötti különbségek lényeges csökkentését és felszámolását. Az élenjáró mezőgazdasági vállalatokban belterjesebb a termelés és nagyobb az anyagköltségek hatékonysága a termelési folyamatban. Ezekben a vállalatokban lényegesen nagyobb gondot fordítanak a bővített újratermelés és a felhalmozás biztosítására. Az élenjáró mezőgazdasági vállalatok nagy felhalmozási képessége elsősorban á legfontosabb forrásból — a nyereségből ered.

A csehszlovák mezőgazdaság hatékony belterjesítésének problémái igényesek, és a fejlődés ütemét számtalan tényező befolyásolja és korlátozza. A belterjes mezőgazdaság egyik fontos jele, de ugyanakkor fejlődésének limitáló tényezője is, az energiaszükséglet. Nemcsak az egyes termelési folyamatok gépesítése, hanem a szállítás, öntözés, műtrágya-gyártás és más termelési eszközök gyártása is sok energiát igényel. Ezért vagyunk kénytelenek a mezőgazdaságban is fokozni a tüzelőanyagok és az energia fogyasztásának a hatékonyságát. E kérdés megoldását célzó intézkedéseik közé tartozik a termelés szerkezeti felépítésének a javítása (a termelési egységek összpontosítása], a gyártási felszerelés kapacitásának kihasználása, a termelés horizontális és vertikális kooperációjának és integrációjának a bővítése, új termelési technikák érvényesítése (hatékonyabb energiafogyasztású berendezéseik), az energia gazdaságosabb kihasználása.

A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum társadalmi hatékonyságának értékelésekor íontos szerepet játszik a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek exportja, amely jelenleg az egész csehszlovák export 5,7 %-át képezi. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum kivitelre kerülő termékeinek gazdag választékából a legfontosabb kiviteli cikkek a következők: cukor, komló, sörárpa, maláta, hús, zöldség, gyümölcs, sör. Ezek a hagyományos kiviteli cikkek a csehszlovák mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum exportjának keretében tartósan megőrzik a maguk szilárd részarányát és jelentőségét.

\ mezőgazdasági és élelmiszeripari kiviteli cikkek jelentőségét az 1976-os év adataival dokumentáljuk, amikor 123 millió korona értékű komlót, 256 millió korona értékű sörárpát, 262 millió korona értékű malátát, 239 millió korona értékű tsört, 177 millió 'korona értékű húst és ](65 millió korona értékű zöldséget exportáltunk. Ezenkívül 1446 millió korona értékű mezőgazdasági gépet és berendezést, valamint 714 millió korona értékű élelmiszeripari gépet szállítottunk ki.

Am a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlődése (jelenleg nem lehetséges a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala nélkül, amelveik a csehszlovák behozatal

(import) 18,6 %-áť képezik. A mezőgazdasági és élelmiszeripar külföldi nyersanyagforrásoktól való függőségét az 1971—

1975- ös években pl. az olajmagvak esetében 70 %-ról 54 %-ra sikerült csökkenteni, vajat és tojást ma már lényegében nem importálunk, és a hús behozatalát 11 %-ról 5 %-ra csökkentettük.

A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum 1976. évi Importjából a gabona 1770 millió koronával, a tömény takarmányok 981 millió koronával, az olajipar számára vásárolt nyersanyagok 553 millió koronával, a mérsékelt és forró égövi gyümölcs és termény 524 millió koronával részesedik. Jelentős mennyiségű műtrágyát és peszticídet (866 millió korona], mezőgazdasági gépet és berendezést (443 millió korona) is importálunk. A tömény takarmányok behozatala növekszik a legnagyobb mértékben (az 1960-ban elért 56 millió koronáról

1976- ban 985 millió koronára).

Ebből következik, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékekben való önellátottság kérdésének megoldása nemcsak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladata. A korszerű csehszlovák mezőgazdaság es élelmiszeripar egész sor ipari ágazattal és a külkereskedelemmel is integrálódott, és a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum társadalmi hatékonysága döntő mértékben ezeknek a kölcsönös kapcsolatok, nak a minőségétől és működésétől függ.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés növekedése az elmúlt időszakban nemcsak a legfontosabb élelmiszerek 1 lakosra eső fogyasztását tette lehetővé, de az élelmezés minőségének a javítását is. A legfontosabb élelmiszerek fogyasztása lényegesen megnövekedett. így 1950-től 1975-ig az évi

1 lakosra eső húsfogyasztás 35,2 kg-mal, a tejfogyasztás 5 literrel, a tojásfogyasztás 139 darabbal, a zsiradékfogyasztás 7,2 kg-mal, a cukorfogyasztás pedig 11,7 kg-mal növekedett. Az 1 lakosra eső évi gabonaszükséglet viszont 46 kg-mal, a burgonyafogyasztás 39 kg-mal, a hüvelyesek fogyasztása 0,70 kg-mal, a zöldségfogyasztás 0,7 kg-mal, a gyümölcsfogyasztás pedig 8,1 kg-mal csökkent.

A legfontosabb élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatban igyekszünk megoldani a racionális táplálkozás kérdését is. A racionális táplálkozás megoldásával foglalkozó kutatások eredményei rámutatnak a legfontosabb élelmiszerek fogyasztásának nem megfelelő struktúrájára. Személyenként 90 kg húst, 250 liter tejet, 20 kg zsiradékot, 89 kg gabonát, 103 kg zöldséget és 69 kg gyümölcsöt kellene fogyasztanunk évente.

Fontos, hogy az élelmiszertermelés növelését és az élelmiszeripari cikkek megfelelő struktúrájának kialakítását jelentős mértékben saját forrásokból származó nyersanyagok felhasználásával oldjuk meg. A teljes élelmiszeripari termelési érték az 1970 elért 45 milliárd koronáról 1976-ban 'közel 56 millió koronára növekedett. Ez a növekedés rámutat a feldolgozóipari kapacitások fejlesztésének a feltétlen szükségességére. Az 1970—1975-ös évek folyamán a feldolgozóipari kapacitások a tej alapvető kezelésének szakaszán 21 %-kal, a vágóbaromfi feldolgozásának szakaszán 48 %-kal, a vágóhídi húsfeldolgozás szakaszán 38 %-kal, a maláta- és a sörgyártásban pedig 7 %-kal megnövekedtek. Ennek ellenére ezek a kapacitások még ma sem képesek a szükséges mennyiségű vágöbaromfi és húsipari termékek feldolgozására, és a maláta- és sörtermelés szükségleteinek fedezésére.

Az élelmiszeripari kapacitások bővítésével a következő időszakban is számolnunk kell. A CSSZSZK-ban az 1980—1985-ös évek folyamán olyan arányban akarjuk növelni az élelmiszeripari kapacitásokat! hogy az eddiginél évente 1270 millió liter tejjel, 592 ezer tonna hússal és húsipari termékkel, valamint 143 ezer tonna malátával többet tudjunk feldolgozni.

Az élelmiszeripar egyes szakágazatai közül a cukorgyártás, a mélyhűtőipar, a sörgyártás és a keményítőipar igényli a legtöbb termelési állóalapokat. Ezzel szemben a baromfifeldolgozó és a húsipar egy termékegységre eső termelési állóalap igényével a szerényebb igényű ágazatok közé tartozik.

Az élelmiszeripari termelési kapacitások bővítésekor gondoskodnunk 'kell az új termelési egységek felszerelésének megfelelő műszaki színvonaláról, és a munkatermelékenység lényeges növeléséről. Az új tejipari üzemekben pl. az egy dolgozóra eső teljes termelési érték 953 000 koronára, a húsiparban 1246 000 koronára, a baromfifeldolgozó iparban pedig 696 000 koronára emelkedett. Az átépített tejipari, söripari, malátaipari, konzerv- és szeszipari üzemekben is magasabb munkatermelékenységet érnek el.

Az élelmiszeripari termelési ágazatok önköltségeinek struktúrája szerint nagy az anyagfelhasználás részaránya (1970- ben az anyagfelhasználás 82 %-ot tett ki). Az anyagköltségek jelentős részét az alapanyagok képezik, amelyek kihasználása az utóbbi években lényegesen javult. Erről tanúskodik pl. az 1 liter tej értékesítésének állandóan növekvő színvonala, a baromfifeldolgozó iparban elért 71 %-os vágősúly és a húsiparban húsipari termékek készítésére felhasznált hús növekvő részaránya. A nagyobb gazdaságosság elvét az új technológiák bevezetésétől és a jobb minőségű nyersanyagok feldolgozásától függően az élelmiszeripar más ágazataiban is érvényesítik.

Az élelmiszeripari termelés fejlődésének ütemét a nyersarn*aeforrások és az egyenletes nyersanyag-ellátás is nagy,