Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

imraÉgiíÉA, mimleiildnek___ ä к Cilii növekedési erélyű ” nyúlíajták elterjedése és a lápok használata következté­ben egyszerűbbé vált a süldők nevelése. Nem olyan régen ez még nagy gondot okozott a nyáltartónak. A nem megfelelő fajták gyengén takarmányozott egyedei ugyanis csak 4—5 hó­napos korban érték el az érté­kesítési súlyhatárt, s közben ivarérettekké is váltak, zavar­ták, megsebezték egymást. A nvúltartónak rendszerint nem volt annyi egyedi ketrece, hogy a süldőket külön-külön helyez­te volna el. Köztudott, hogy a 12—13 he­tes korú és a 2,5—2,8 kilő élő­súlyú süldők értékesíthetők a legjobban. Ekkor még nem ivarérettek, nyugodtak, tehát csoptorasan is tarthatók. A nyulászok jelenleg többféle módon nevelik a süldőket. Van­nak, akik választáskor az anya­állatot veszik ki a ketrecből, s a süldőket hagyják ott eladá­sig. Ez esetben azonban ki kell cserélni az etetőket és az italo­kat, mert hat-nyolc süldőnek nem elegendő az anya ketrecé­ben levők. Megint mások kis­méretű növendékketreceket ké­szítenek, s azokban kettesével, hármasával, kis helyen helyezik el a süldőket, megakadályozva ezzel a nagyobb mozgási lehe­tőségeket. Ismét mások kisebb­­nagyobb csoportos süldőnevelő­be helyezik több anya fiókáit, rendszerint húszat-harmincat. A két növendék számára al­kalmas ketrec lehetőleg drót rács aljazatú, 45 cm széles, 30 cm mély és 30 cm magas le­gyen. Az ilyen ketrecben ugyan­is kényelmesen elfér a két sül­dő, de ez mégsem akkora, hogy túlzottan sokat mozoghatnának. A ketrec elülső részén helyez­hető el az önitató, önetető. Ha a nyúltartó egyszerre sok nya­lat nevel, s a leírt két férőhe­lyes ketrecet használja, hosszú sorokat, sőt a hátsó oldaliakkal összefordított sorokat is alakít­hat ki belőlük. Ha nem lecsur­­gós rendszerűek a ketrecek, négy szint is kialakítható egy­más fölött. Csoportos neveidének eleinte az üresen álló disznóólakat, tyúkbázakat is berendezhetjük. Az ilyen kis méretű helyiségek ugyanis alapos takarítás és fer­tőtlenítés után, a süldőket meg­felelően csoportosítva alkalma­sak lehetnek a nevelésre. A hosszú dróthálóval ellátott vá­lyú vagy a baromfitartásban használatos fém etető, széna­rács és az itató lehet az ilyen csoportos nevelde berendezési eszköze. így viszonylag kevés mnnkával elláthatók az állatok. Az ilyen alkalmi, kis épüle­teknek azonban hátránya is van. Mivel általában deszkából vagy vályogból készültek, a vé­rengző kutyák vagy patkányok bejutásakor nagy károk kelet­kezhetnek. A gondos takarítás, az állomány elszállítása utáni azonnali fertőtlenítés elenged­hetetlen, hiszen az alomban, sőt alatta, a döngölt anyagban is elszaporodhatnak a kórokozók. A lábon álló nevelőketrec az előbb említett tartásmód kor­szerűsített változata. Előnye, hogy a rácson áthulló trágya, vizelet könnyen eltakarítható, s a nyulak nem a padozat szintje felett összegyűlő káros gázok terében tartózkodnak. A csoportos sütdőnevelde fából, a fa és a drótrács kombinációjá­ról vagy fémből készülhet. A fa és a drótrács kombinációja a legelterjedtebb. A csoportos süldőnevelő fenékrácsa lehet simára gyalult, másfél két cen­timéternyi hézagokkal lerakott lécrács vagy 20X20 mm-es drótrács. A csoportos süldőne­velő általában nagyobb alapte rületű, mint az anyák egyedi ketrece, s a benne tartandó ál­latok is tekintélyes súlyúak, ezért a fenékrácsnak erősnek kell lennie. A rácsozat alatt ki­feszített fémpálcával a fenék­rács közepének' leszüllyedését megakadályozhatjuk. nyilvAntartAs, TETOVÁLÁS A fedeztetések és a fialások időpontjának, valamint a fedező bak ismerete céljából egyszerű, de a legfontosabb adatokat tar­talmazó nyilvántartást kell ve­zetni. A legtöbb nyúltartó a ketrec elejére szögezi ki a nyil­vántartó lapot, amelyen az anya- és az apaállat fulszáma vagy neve, a fedeztetés és a várható fialás időpontja szere­pel. Más tenyésztők még ennél is többet akarnak tudni a nyu­­lakról. Az említetteken kívül feljegyzik a fiókák számát, az alom háromhetes és választási súlyát, az esetleges közbeeső mérések eredményét. Ajánlatos megmérni a választástól kezd­ve elfogyasztott táp és abrak­takarmány mennyiségét is. En­­nak alapján ugyanis a tenyész­tő tájékozódhat az anya- és az apaállat tulajdonságairól, bizo­nyosságot szerezhet arról, hogy jól párosította-e az állatokat. Az alomsúly és a választási súly az anyaállat tejelő- és ne­­velüképességéről, a takarmány mennyiségének számbavétele pedig a növekedési erélyről tájékoztat. Természetesen csak akkor, ha egyfajtájú, egyönte­tű az állomány, vagy ha az egyes növendékcsaládokat kü­lön ketrecben helyezik el. Jó, ha a feljegyzéseken az ál­lomány eredményei, a tartás és takarmányozás módja, rendje is szerepel. Eladáskor a vásárló ez esetben tudja, hogy vílyen tar­tási ás takarmányozás1, szintből származik az állat. Ugyanis a gyengébb tartási és takarmá­nyozási feltételekből a jobb vi­szonyok közé kerülő állat jói honosodik és nagyobb termelési eredményeket hozhat. Fordított esetben viszont az eredmények a vártnál gyengébbek lesznek. A megbízható házi feljegyzések nagy előnnyel járnak, s a ter­melés szintjében hamarosan éreztetik pozitív hatásukat. Két­ségtelen, hogy a rendszeres termelési adatok feljegyzése lelkiismertes, kitartó munkát követel. Az állatok tenyésztése adatok nélkül manapság már szinte elképzelhetetlen. Más­részt az állomány állandó és fokozott javításához csak ezen az Utón juthatunk. A nyúltenyésztés fontos ok­mánya a törzslap. Egyéb adato­kon kívül a nyúl fülébe nyom­tatott jelzéseket is tartalmazza. Ezek az adatok nemcsak a te­toválást végző számára fonto­sak, de a gyakorlott nyulász ezek alapján megállapíthatja az állat korát és egyéb adatait. A nyúl bal fülében a „CS“ jelzés van, mellette a születési év utolsó számjegye és hőnap­ja. A jobb fülben a járás száma és az illető fajtán belüli sor­szám van. A számokat kötőjel­lel választják el. Ha a tenyész­tő klubtag, akkor a nyűi jobb fülébe „S“ betű, ha türzstenyé­­szetről van szó, akkor „K“ be­tű (kmeňový), ha fajtatiszta tenyészetről van szó, akkor pe­dig „P“ betű (plemenný) kerül. A tetoválást általában minden alapszervezetben az ezzel meg­bízott tenyésztő végzi. Jó, ha ez a tenyésztő kellő alapismere­tekkel rendelkezik az egyes fajták standardjáról, mert így csak a fajtának meglelő eg^e­­deket látja el fiilszámmal. A te­toválásnál azonban arra is ügyelni kell, hogy a számok, betűk jól olvashatóak legyenek, mert ellenkező esetben a kiállí­tásokon való értékelés során az állatokat kizárják. A tetováláshoz feltétlen jó minőségű színező festékre van szükség. A számokat a fülben levő két főér közé kell elhe­lyezni, melyek a fültőbö! indul­nak. A nyulakat 6—8 hetes kor­ban ajánlatos tetoválni, mert így a számok a fül növekedésé­vel szépen olvashatóakká vál nak. PUHA MARGIT Fotó: —blm— Egyedi és csoportos növendékketrecek *2* ♦♦♦ *J* *2» *2* ♦> «J» «2* «5* *2* *1* Ф *2* «J» »2* «5* *2* »2« «5* *2‘ ý *J* *2* *J* *** *2* *2* «5* »2* ♦$* *1* *1* *1* «J* *2» *2* «2« *2* *2« *2* *J* *2* *** *** • ramill!nilinntli!ll!!i!!lllllli!ll(llll»IIRI!ttllli!lllllf!illHIIIIIIIII!ltlllNo!li!RI!llit!;ilttNoIINolt!lll!HII!!K!l[IHHnnHrai!IIIIIIIIIIIIIII^!IIIIIHIiminnil!llfllllHnitNoiilNoIHII!llllNoifE(^illlilHII!lli!ilIlif[|llO D □ 500 tennivalók GYÜMÖLCSTERMESZTÉS A tavaszi nap már nemcssrk világít, de egyre jobban mele­gít is, hatására megpezsdül az élet. A gyümölcsfák rügyei megduzzadnak, várják a kihaj­táshoz szükséges hőmérsékletet. A hónap elején a legelső fel­adat, hogy minél előbb befejez­zük a metszést. A mandula, a kajszi, a ribizke és az ősziba­rack rügyei napról napra fejlet­tebbek. Ezek indulnak meg el­sőnek, azután a cseresznye, a szilva, a ringló és a dió, vala­mivel később pedig az alma és a körte következik. Ha a téli permetezést a ko­rábban ajánlott készítmények­kel még nem végeztük el és ha korán tavaszodiJk, tehát ha már­cius közepén már elég meleg van, más készítményekkel keli permetezni. Például az alma- és körtefák még 10 C-fók körüli hőmérsékletnél is permetezhe­­tők az Oleoakaration 1,5 %-os oldatával. Az őszibarackfáikat azonban ezzel a készítménnyel csak rügyfakadásig kezelhetjük. Esetleg az elkésett téli perme­tezés helyett a Sulka 5 %-os oldatát használhatjuk. A kén­tartalmú készítményekre azon­ban a következő almafajták ér­zékenyek: Jonathán, James Grieve, Oldenburg, Сох na­rancs. Az Arafosfotion is jől pusz­títja az ébredező áttelelő kár­tevőiket, de erre viszont a Nyári üvegalma, a James Grieve és a Golden Delicious fajta érzé­keny. Az őszibarackfákat nem szabad tenyészidő alatt réztar­talmú szerekkel permetezni. A tenyészidő alatt — szükséglet szerint — körülbelül nyolc al­kalommal, tehát kéthetenként kell permetezni, ezért a szüksé­ges készítményeket időben sze­rezzük be. Gombák ellen a Perozin 0,4, a Ditbane M—45 0,2, a Funda­­zol 0,06, vagy a Tepsin M 0,08 %-os oldatát használhatjuk. Az utóbbi kettőt főleg a liszthar­mat ellen már virágzás előtt is használhatjuk. A szívó és rágó kártevők el­len a Metation E—50 0,2, vagy a Bi—50 ЕС 0,1 tetvek ellen a Fosfotion E 50 0,2, atkák ellen pedig a Diazinon 60 0,15 %-os oldatát használhatjuk. Ezeket a készítményeket nem könnyű be­szerezni, ezért említettem több félét, mert így nagyobb a való­színűsége annak, hogy valame­lyiket sikerül beszerezni. További munkát jelent már­ciusban a faültetés, helyesebben mondva csak a pótlás, mert ná­lunk a legtöbb helyen inkább az őszi, novemberi ültetést ré­szesítik előnyben. A tavaszi ül­tetés előtt is fel kell újítani a gyökerek vágási felületét. A fák ágait ültetés előtt vissza­vághatjuk egy arasznyira, de mindig a külső rügyre. Az ősz­szel ültetett fákat is most kell ugyanúgy visszavágni. A leg­jobban, két-három rügyre az őszibarackfákat kell visszavág­ni. A kezdő gyümölcsész ezt a műveletet általában sajnálja el­végezni, ezért a fák később las­sabban fejlődnek vagy gyakran a megilledés után néhány hét múlva kiszáradnak. Ültetéskor a gyökerek köze­lébe trágyát ne tegyünk, csak jó földet. Ha a talaj nem volt rigolírozva, akkor a gödör le­gyen legalább 100 X100, a mély­sége pedig 60 cm. Sáros földbe nem szabad fát ültetni. Az is­tállótrágyát inkább a gödör fel­ső részébe szórjuk, hiszen az öntözővíz amúgy is elszállítja a tápanyagokat a gyökerekhez. Műtrágyát Is szórhatunk a fa kőié. Az adag 15—20 dkg lehet. Érré a célra a Cererit vagy az NPK kombinált műtrágya a leg­megfelelőbb. Az idősebb fák alá három részletben szórjuk ki a műtrágyákat. Az első részlet ki­szórásának márciusban van az ideje. A mennyiség a fa nagy­ságának megfelelően 1—5 kiló lehet. A műtrágyát sekélyen kapáljuk be a talajba. Leggyorsabban a lekötözött termőkaros orsófák fordulnak termőre. Ezeknél a lekötözéssel mintegy helyettesítjük a met­szést az első évben, így további beavatkozásra már nincs szük­ség. Az ágak lekötözése víz­szintes síkba vagy V-alakba történhet. Lekötözéshez puha, de erős zsineget használjunk nagy hurokkal, amelyben az ág kicsit mozoghat. A nyár folya­mán a kötéseket vizsgáljuk át és a hibákat távolítsuk el. SZŐLŐTERMESZTÉS A metszés Célja a gazdaságos termőegyensúly kialakítása. A tőkéket úgy nyissuk ki, hogy a harmatgyökerek jől eltávolít­­hatők legyenek. Az őszi telepí­téseket és pótlásokat hagyjuk takarva. A levágott növényi ré­szeket kévébe kötve távolítsuk e! a sorok közül. A következő fontos művelet a permetezés, amit a Sulka 4—5 vagy a Poly­­barit 3—5 %-es oldatával vé­gezhetünk el a rügyfakadásig. (A szőlőtermesztés egyéb tudni­valóiról és a metszésről lapunk korábbi számaiban már részle­tesen beszámoltunk. — A szerk. megjegyzése!) ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Márciusban, ahogy a földre rá lehet menni, vessük el a hi­deget jól tűrő zöldségfélék (borsó, saláta, hagyma, sárga­répa, retek) magvait. Ha korán vetünk, korábban takaríthatjuk bo a termést. A szedést idő meghosszabbítása érdekében a­­zonban később, másodszor is vethetünk. A paprikát, a paradicsomot, a zellert és a káposztaféléket, tehát a melegkedvelő zöldség­félék magvait is elvethetjük fó­liasátorba vagy üvegházba, köz­vetlenül annak földjébe vagy szaporítóládába. A 60 X 30 cm nagyságú ládába körülbelül ezer mag fér el. A szaporító­ládába homokkal kevert meleg­ágy! földet tegyünk. Vetés után a magvakat fél centiméternyi homokkal szórjuk be, deszkával vagy üveglappal nyomkodtuk le, majd langyos vízzel permet - szerűen öntözzük meg és a ke­lésig takarjuk le üveglappal, papírral. Kelés után takarjuk ki a növényeket és az első lomb­levél kifejlődése után tűzdeljük át a melegágyba. Ez a munka elmaradhat, ha közvetlenül a melegágy földjébe vetettünk, de ritkább sorokba. Ha nincs melegágyunk, a magvakat cserépbe vagy ládába is elvethetjük, mert meleg he­lyiségben, esetleg a verandán vagy a konyhában a kiültetésig jól megnőnek. Ugyanígy nevel­hetünk korai termesztéshez uborka-, tök- és dinnyepalán­tákat. Cserépben vagy papírdo­bozban még bokorbabot Is ér­demes nevelni, mert májusban már nem babot, hanem 20—40 crn-es palántákat ültethetünk ki a jól előkészített és kissé megtrágyázott fészkekbe. A gyakorlatban elterjedt téves né­zettel szemben a bokorbab trá­gyaigényes növény. A tápanya­gokat gazdag terméssel hálálja meg. A dinnye-, uborka- és tök­palántákat tápkockában vagy gyepkockában is nevelhetjük. Márciusban történik a korai burgonya előcsíráztatása, vilá­gos, nem túl hideg helyiség­ben. Erre a célra a tojásnagy­­ságú, egészséges, hibátlan gu­mókat válasszuk ki, amelyek már 8—10 C-fok hőmérséklet­nél csíráznak. Természetesen, a korai fajták korábban adnak termést, ezért próbáljunk ilyen fajtákból vetőgumót beszerezni Itt elsősorban a külföldi Desire (holland), az Amsei (NDK-beli) és a Pierwiosnek (lengyel) vagy a hazai Stupnicei, Ambra, Hera, Ostara, Saskia, Тега, Raj­ka stb. fajtákra kell gondolni. Kedvező időjárás esetén már­cius végéré a talaj már eléggé felmelegedhet, így ha korán kezdtük a palántaelőnevelést, már a szabad földbe is kiültet­hetjük a korai káposzta (40X 40 cm), a kel (30X30 cm), a saláta és a korai karalábé (25 X 25 cm) palántáit. Ha ez a feltétel hiányzik, ültessünk in­kább áprilisban vagy 100X100 cm-es fóliakeretek alá, ame­lyeknek az oldala 20 cm maga­san akár vékony deszkából is készülhet. VIRÁGTERMESZTÉS Szabadföldbe vethetjük a sza­gosbükköny (Lathyrus odora­­tus) magvait. Az évelő virágok közül egyesek már virágoznak. Ilyen például a hóvirág (Ga­­lanthus nivalis] és mások. Ha az évelőket tőosztással szeret­nénk szaporítani, ne várjunk tovább, mert a melegben rosz­­szul erednek. Most kell szét­szedni az ikravirágot (Arabis), a pázsit v iolát (Aubrietiaxculto­­run), a kőtörőfűt (Saxifraga) stb. Ugyancsak most kell szét­szedni vagy átültetni a páf­rányféléket. Az árnyékos, meleg és párás levegőt kedvelik. Te­gyünk a földjükbe homokot, tő­zeget és egy kanálnyi szarufor­gácsot, mert ekkor jobban fej­lődnek. A bazsarózsát (Paeonia) és a nőszirmot (Iris) jebb ősszel átültetni, mert ilyenkor nem szeretik a háborgatást. Sóik évelőt a tőosztáson kívül dug­ványozással Is szaporíthatunk, így az évelő szarkalábot (Del­phinium), a lángvirágot (Phlox) stb. Ezek kora tavasszal jől gyö­keresednek. Márciusban szapo­rítható az ibolya (Viola) is. Az elvirágzás után az előre kije­lölt szép virágú töveket szed­jük szét, úgy, hogy minden ré­szén maradjon gyökér is. Homokos melegágyi földbe vagy fóliasátor alá vethetjük a tölcsérkét (Petuniaxhybrida), a rézvirágot (Zinnia elegáns), az árvácskát (Viola tricolor), a zsályát (Salvia splendens), a bársonyvirágot (Tagetes erec­­ta],a szagos violát (Cheirenthus cheirí), a lobéliát (Lobelia erí­­nus), az oroszlánszájat (Antirr­hinum május) és sok más virág magfát. Ha a sorban ritkán ve­tünk, akikor a tözdelés elma­radhat. A mpskátli (Pelargo­nium) töveit szét kell rakni, mert hamar megnyúlnak. Március végéig ki kell takar­ni a rózsákat, amit a metszés követ. Alapelv: az erősen növő fajtákat négy-öt, a gyengébb növésűeket két-három szemre messük. A kúszó rózsákat leg­­l'obb nyáron, elvirágzás után metszeni, de az erős hajtáso­kat hagyjuk meg. Most virágzik a jázmin (Jas­­minium nudiflórumj. Kénsárga virágai vázában is szépen virí­tanak! A virágzó japánbirs (Caeno­­meles japonica) szép piros ága pedig már biztatóan hirdeti, hogy már közel van a várva várt tavasz ... VARSÁNYI GÁBOR mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom