Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

1979. március 3. SZABAD FÖLDMŰVES A munkásosztály februári győzelme óriási változást jelentett a Csehszlo­vák Köztársaságban. A történelmi je­lentőségű esemény után alapvető po­litikai, gazdasági és kulturális válto­zásokra került sor. Fellélegezhettek a nemzetiségek is, hiszen a lenini nem­zetiségi politika szellemében „szaba­don szívhatták“ a közös haza őzondús levegőjét. A hazánkban élő legna­gyobb nemzetiségi csoport, a magyar­ság élen járó képviselőinek kezdemé­nyezésére megjelent az Új Szó és 1949. mírcius 5-én lerakták az alap­olyan eredményeket ért el, amelyekre a történelem során nem volt megkö­zelítően hasonló példa. Ez teljes mér­tékben érvényes a CSEMADOK-tevé­­kenységre is, amely nagy létszámú kulturális szervezetté fejlődött, s je­lentős szerepet tölt be a magyar dol­gozók művelődési életében. A szerve­zet legjobbjai sokat tettek annak ide­jén a mezőgazdasági szövetkezetek létrehozásáért, a falu fejlesztéséért. György Istvánnal, a CSEMADOK KB vezető titkárával beszélgettünk a múltról és a CSEMADOK jubileum évi kövét a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesületének. Harminc esztendővel ezelőtt történt a csehszlovákiai magyarság életében az a jelentős esemény, amely lehető­vé tette a művelődési élet kibontako­zását, a sokoldalú szocialista kultúra fejlesztését. A tavasz hajnalán ültek össze Bra­­tislavában a magyarság képviselői, hogy megalakítsák azt a szervet, a­­mely szervezi, irányítja a magyar dol­gozók kulturális tevékenységét. Major István, a közismert dél-szlo­vákiai magyar kommunista, aki a bur­­zsoá köztársaságban kemény harcot vívott a dolgozók elnyomói ellen, a Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága nevében szólalt fel az a'a’s-nlő gyűlésen és többek között a következőket mondotta: „Pártunk meg van győződve arról, hogy ha mi­nél szorosabb lesz az együttműködés a cseh, a szlovák és a magyar nép között, minél szorosabban fűzi őket egymáshoz a nemzetközi összefogás szelleme, annál lelkesebben fogják építeni közös hazájuk népi demokra­tikus rendjét, annál gyorsabb ütem­ben fogják eltávolítani a szocializmus útjából az összes akadályt. Ebben az országban csak annak van joga bízni a jobb jövőben, aki dolgozik és a kulturális javakhoz is csak annak le­gyen joga, aki szívvel-lélekkel kap­csolódik bele az új szocialista társa­dalmi rend építésébe. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nem szigetelheti el magát az őt kör­nyező gazdasági, politikai és kulturá­lis élet jelenségeitől, nem lehetnek célkitűzései, melyek homlokegyenest ellenkeznének a többi hasonló intéz­mények célkitűzéseivel és szellemével. Az egyesület működését, éppúgy, mint a szlovák vagy cseh kultúrintézmé­nyek tevékenységét ugyanaz a gya­korlati elv kell hogy hassa át: olyan kultúrát kell nyújtani a dolgozó tö­megeknek, mely formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocia­lista. Legyen tehát ez a kultúregyesü­­let a magyar és a szlovák dolgozók közötti testvéri megértés és szolidari­tás melegágyai“ Az alakuló közgyűlésen Lörincz Gyulát választották meg az akkor ne­vet kapott CSEMADOK kultúregyesü­­let elnökévé, s jelenleg is ő a mint­egy hetvenezer létszámú kulturális szövetség KB-ának elnöke. Az eltelt harminc esztendő alatt dolgozó népünk pártunk irányításával tevékenységéről. Vagyis arról, honnan indultunk, hová jutottunk. — Lesz valami ünnepi megemléke­zés a 30. évforduló tiszteletére? — érdeklődtem György elvtárstól. — Természetesen. A központi bi­zottság ünnepi ülést tart a Carlton szállóban, amelyre meghívtuk az ér­demes alapító tagokat is. Ezen a ta­nácskozáson értékeljük a három év­tizedes tevékenységet, s elbeszélgetünk a tagokkal. Valójában a kulturális szervezetünk megalakulásának ünnep­ségeit a helyi szervezetek évzáró köz­gyűlésein kezdtük. Az energetikai ta­karékossági intézkedések miatt egy kicsit vontatottan halad az évzáró közgyűléseik megtartása. De ez sem­mit sem von le az értékükből A szer­vezeteink többsége valóban a har­mincéves tevékenység szellemében ér­tékelte a munkáját és a jubileumi év­forduló tiszteletére olyan felajánlá­sokat tettek, amelyek újból előrelen­dítik a szövetségünk munkáját. Én bí­zom benne, amit vállaltak, valóra is váltják. — Központilag milyen rendezvénye­ket szerveznek az idén? — Rendezvényeink ebben az eszten­dőben a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. és a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója jegyében zajlanak le. Ha­sonlóan, mint az elmúlt években meg­rendezzük a Jókai-napokat, a zselizl népművészeti fesztivált, és a gomba­szögi kulturális napokat. Nemzetközi gyermekévet ünnepiünk, s ennek ke­retében kerül sor a gyermekszínját­szó-csoportok, irodalmi színpadok fesztiváljára. Emellett a gyermektánc­­csoportok, együttesek is versenysze­rűen lépnek fel Zselizen. A gomba­szögi gálaműsorban is szerepelnek a legjobb gyermekegyüttesek, s szeret­nénk, ha azt a tévé is közvetítené. Az idén újból megrendezzük a táncdal­­fesztivált. A járási fesztiválra április­ban kerül sor, majd azt követi az elő­döntő, s októberben rendezzük meg az országos vetélkedőt. A CSEMADOK tevékenységének valamint az érdemes tagoknak, szervezeteknek mélyebb megismerését szolgálja a CSEMADOK központi hetilapjában a Hétben folyó, nagy érdeklődést kiváltó „Harminc év a népművelés szolgálatában“ című kép>es verseny is. Érthetően ebben az esztendőben nemcsak a verseny soka­sága a döntő, hanem a minőség is. Azt szeretnénk igazolni, hogy a nép­művelődést' tevékenységünk jelentős minőségi változáson ment keresztül az utóbbi időben. — Más szervekkel nem lesznek kö­zös rendezvények? — Az említett rendezvényeink elő­készítésében mindig számíthatunk a népművelési intézet nemzetiségi osz­tályára, anyagiakban pedig az SZSZK Kulturális Minisztériumára. De a kü­lönböző fokú nemzeti bizottságok is egyre jobban segítik tevékenységün­ket. A kerületi nemzeti bizottságok közül különösen a nyugat-szlovákiai egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a CSEMADOK népművelő tevékenysé­gének. Sajnos, más társadalmi szerve­zetekkel eléggé formális a kapcsolat. Amíg például a mezőgazdasági üze­mek többsége jelentősen segítette a CSEMADOK törekvéseit, a Szövetke­zett Földművesek Szövetségének Köz­ponti Bizottságával nehezen építjük ki az együttműködést. Bár társrende­zőként szerepelnek a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny megren­dezésében, de ez lényegében abban merül ki, hogy valamilyen díjjal já­ruljanak hozzá a vetélkedőn résztve­vők megjutalmazásához. A szövetkeze­teket ezelőtt 3Ü esztendővel kezdték szervezni. A CSEMADOK élenjárói je­lentős agitációs munkát fejtettek ki a földművesek körében a közös gazdál­kodás megszervezéséért. Éppen ezért üdvös lett volna, ha a 30. évfordulón a parasztszövetség javasol valamilyen közös rendezvényt. Egy országos nagy létszámú társadalmi szervezetről van szó, ahol megvan az anyagi lehetőség bármilyen nagy akció megrendezésé­re. Sajnos ilyen kezdeményezés nem jött a szövetségtől, s talán azt is meg lehet mondani, hogy az utóbbi évek­ben a szlovákiai aratóünnepélyen sem igen igénylik a CSEMADOK együtte­sek fellépését. Pedig közismert, hogy dél-szlovákia magyarlakta és vegyes lakosú községeiben jó szövetkezetek vannak és a CSEMADOK tagságának többsége az efsz-ben dolgozik. Ezért is időszerű lenne a szorosabb együttmű­ködés. a két szervezet között. Például miért ne rendezhetne a földművesek szövetsége a CSEMADOK-kal közösen egy nagyszabású szüreti ünnepséget, vagy valami mást? De a népművelés, az előadási propaganda, könyvekkel való munka, szakmai, irodalmi estek közös szervezése, mind-mind elősegí­tené a dolgozók sokoldalú művelődé­sét. — Talán lehetne a CEMADOK is kezdeményező! — Van ebben is valami igazság, de mégis úgy lenne jobb, ha a Nemzeti Front egyik jelentős szervezete kez-Március a könyv hónapja. Ebben az időszakban látogatnak el a könyvesboltokba és új kötetekkel s megajándékozzák szeretteiket, ismerőseiket. a szokottnál többen bővítik könyvtárukat, Fotó: —tt— GÄLIK JÄNOS: Köcsög Péter csirkéi deményezné a közös akciók szervezé­sét. Habár a falvakban, a szövetkeze­tekben megvan a helyi szervezeteink­kel a jó kapcsolat, az lenne az üd­vös, ha magasabb szinten is szoro­sabbá válna az együttműködés. Még egyszer hangsúlyozom: a CSEMADOK örömmel venné az SZFSZ KB kezde­ményezését. Harminc esztendő telt el, mióta hi­tet tettünk a szocialista kultúra fej­lesztése mellett. Az utunk nem volt aszfaltos, de átestünk a buktatókon és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete férfikorba lépett és úgy is végzi sokoldalú népművelő te­vékenységét, a hazánkban élő magyar dolgozók között. A jubileumi évfor­duló rendezvényei minden bizonnyal hűen igazolják majd, hogy a CSEMA­­DOK-szervezetek aktívan segítik elő pártunk politikájának elmélyítését és átgondolt tevékenységgel járulnak hozzá — a különböző szervekkel, szervezetekkel egyetemben — a ma­gyar dolgozók sokoldalú neveléséhez. TÓTH DEZSŐ Köcsög Péter azelőtt is zsugort em­ber hírében állt. Hát még a háború befejezése után, amikor hazajött az olasz frontról. Olyan konok ember lett, hogy hét faluban sem volt hozzá hasonló. Mindenki tudta róla, hogy még az istent is becsapja. Ezt pedig azért mondom, mert ha imádkozott is, csak azért tette, hogy valami dögvész el ne pusztítsa az állatait. Ettől fob­­ban félt, mint az Istentől. A Miatyán­­kot mindig az istállóban mormogta, amikor etetett, vagy éppen a tehene­ket vakarta. Nem is csoda, hogy a szent szavak közé néha egy-egy „far­tő Rezeda“, vagy „az anyád isteni“-t is került. Mindezekből kitűnik, hogy hitbuzgó ember volt Péter bácsi, és megadta az istennek, ami az istené, az állatnak is, ami az állaté, de az embernek nem, ami az emberé. A lelke üdvösségére azonban sokat adott, mert eljárt a templomba. Ott alkalmasint a kórus feljárójánál be­szélgetett gazdatársaival, vagy a templom előtti pádon a hús hársfák árnyékában számolt be élményeiről, rendszerint azoknak, akiket egy-egy ökör ára végleg felmentett a harctéri szolgálat alól. Amikor pedig a ha­rangszó jelezte a mise végét és egy­ben a delet, hazaballagott. Az esperes nem lakott a faluban. Ünnepnapokon más-más atyafi szállí­totta a faluba. Egy nap elhatározta, hogy támadást indít a párbér-vonako­­dók ellen. Akadt ilyen elég abban a háború utáni szűkös világban. Már jóelőre a kezébe vette a lelki karikás ostorát, amellyel nyája rakoncátlan birkáit terelgeti majd jobb útra. A vé­gére új fonatot tett mindazok névso­rából, akik a párbérrel elmaradtak. Prédikált, de úgy, hogy ijedtében mindenkinek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Senkit sem kímélt. A MATESZ és Thália színpadának márciusi játékterve 1- e csütörtök: Nové Zámky (Érsekújvár) — A hazug (19.00) 2- a péntek: TopoTníky (Nyárasd) — A Gedeon-ház (19.30) 3- a szombat: Bof (Boly) — Szerelem (19.00) Moőa (Dunamocs) — A Gedeon-ház (19.30) 4- e vasárnap: Cenkovce (Csenke) — A hazug (19.30) Rašice (Reste) — Szerelem (19.00) 0-a kedd: Dvory nad Žitavou (Udvard) — A hazug (19.30) 8- a csütörtök: Želiezovce (Zseliz) — A hazug (19.30) 9- e péntek: Okoő (Ekecs) — A hazug (19.30) 10- e szombat: Zemianská Olőa (Nemesécsa) — A hazug (19.30) Jasov (Jászó) — Szerelem (19.00) 11- e vasárnap: Oborín (Abara) — Szerelem (19.00) 12- e hétfő: Bratislava (Pozsony) — A hazug 19.00) 16- a péntek: Komárno (Komárom) — Szilveszter (19.30) 17- e szombat: Malý Horeš (Kisgéres) — Szerelem (19.00) 18- a vasárnap: Cenkovce (Csenke) — Szilveszter (19.30) Kováčovo (Kovácsi) — Szerelem (19.00) 21- e szerda: Košice (Kassa) — Szilveszter (19.00) 22- e csütörtök: Košice (Kassa) — Szilveszter (19.00) 23- a péntek: Košice (Kassa) — Szilveszter (19.00) 24- e szombat: Košice (Kassa) — Szilveszter (19.00) Bofany (Battyán) — Sirály (19.00) 25- e vasárnap: Rožňava (Rozsnyó) — Szilveszter (19.00) Turňanská Nová Ves fTornaújfalu) — Sirály (19.00) 29- e csütörtök: Vydrany (Hodos) — Szilveszter (19.30) 30- a péntek: Komárno (Komárom) — Szilveszter (19.30) 31- e szombat: Makrance (Maikranc) — Sirály (19.00) Erre a beszédre •már azok a jámbor­­lelkű gazdák is behúzódtak a temp­lom négy fala közé, akik kint az előbb említett helyeken vitatták meg a napi politikát. Korántsem azért mentek be, hogy az ostorcsapásokból nekik is jusson, hanem inkább azért, hogy lássák szomszédaik és ismerő­seik szégyenét. Hazamenet mindenki feltette magá­ban, hogy ha az utolsót is, de elviszi a szomszédos községben levő plébá­niára. Péter gazda is hazaballagott az ar­cán egy sebbel, amelyet az ostor su­hintása okozott, ilyet még a Dober­­dói-fennsíkon sem kapott. — Hallod, Orzst, a ponciusát a vi­lágnak, ezt a csúfot nem tűröm, In­kább elviszem a párbért a főárnak. — Jól van — hagyta rá az asszony, aki egyébként is szent asszony híré­ben állott, mert mindig a templomban lógott, akárcsak a gyertyatartó, akár kellett, akár nem. Még örült is, hogy a férje alábbhagy az istentelenséggel, amit a front oltott bele. Végre meg­jön az esze és belátja, hogy a csá­szárnak is meg kell adni, ami a csá­száré. Bár én inkább basát tettem volna a császár szó helyett, mert úgy képze­lem, hogy csak a budai basa viselked­hetett így valamikor a szegény ma­gyarokkal. Másnap Péter befogta az ökröket. Szekérre rakta a három zsák búzát, mert a hátraléka éppen ennyit tett ki. Még tett-vett valamit a kétségbe­esett kotlós körül és kifordult az ud­varból. Nagyot nézett a gömbölyű főár, amikor meglátta Péter gazdát. — Hozta isten, jöjjön be Péter gaz­da — fogadta a legnyájasabb szavak­kal, még kezet is fogott vele. Péter csak a bajsza alatt somolygott. — Ne tessék haragudni főár, de nem megyek be, mert sietős az utam. Elhoztam a tartozásomat. — Ez bizony dicséretre méltó dolog — szólt kenetteljesen a plébános. — Jancsi, rakd le és mérd meg a hozott gabonát — kiáltott az udvaron ténfergő kocsisra. — Magának még egyéb tartozása is van — mondotta, amikor belenézett a tartozások könyvébe és felmérte sze­mével a zsákok tartalmát. — Még három pár csirkét is kell, hogy hozzon. Péter gazda egyik kezéből a másik­ba tette az ostorát, nyilván azért, hogy ne legyen a keze ügyében. Pö­dört egyet a bajuszán és belenyúlt a zsebébe. — Főúr — kezdte — elhoztam én a csirkéket is — és egyenként rakta ki a zsebéből az alig kéthetes meg­riadt apróságokat, elhelyezve őket a lerakott zsákokra. Erre már az esperest is elöntötte a pulykaméreg. — Ember, hogy mer velem viccel­ni, hiszen ezek a csirkék csak egy­két hetesek és nagyon jól tudja, hogy nekem kirántani való csirke dukál! — Mire ezek a csirkék megeszik azt a búzát, amit hoztam, akkor már ki is lehet őket rántani. No, de di­csértessék ... és otthagyta az elké­pedt plébánost.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom