Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

1979. márcins 3. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Klement Gottwald Érdemrend a /5 éves Alekszej Kosziginnek A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Alekszej Koszigint, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Renddel tün­tette kf. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meleg hangú üdvözletben kö­szöntötte a párt és az állam 'kiemelkedő személyiségét. Alekszej Koszigin a párt- és állami munkában szerzett gazdag tapasztalatait, minden erejét és tudását a kommunista építés nagy ügye, a marxizmus—leninizmus eszméi önzetlen szolgálatának szenteli — hangoztatta a szovjet párt- és állami vezető testületek üdvözlete. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének javaslatára Gustáv Husák köztársasági elnök a Klement Gottwald Érdemrendet adományozta Alekszej Nyikolajevics Kosziginnek 75. születésnapja alkalmából a CSKP és az SZKP, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió népe kö­zötti testvéri együttműködés és barátság fejlesztésében szerzett rendkívüli érdemei elismeréséül. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök külön levélben fejezte ki jókívánságát a jubilánsnak. Barátok között Gustáv Husák, a CSKP Központi Bi­zottságának főtitkára, köztársasági el­nök a múlt héten Edward Giereknek, a LEMP Központi Bizottsága első tit­kárának a vendége volt. Baráti mun­kalátogatásáról hivatalos közleményt adtak ki, mely szerint a vendég és a vendéglátó kíséretük jelenlétében megbeszéléseket folytatott. A két párt vezetői tájékoztatták egymást a párt­­kongresszusok határozatainak végre­hajtásáról, megtárgyalták a két test­vérpárt és állam sokoldalú kapcsola­tai továbbfejlesztésének fő irányait, eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Elégedetten állapították meg, hogy kapcsolataink minden területen dina­mikusan fejlődnek, s ebben döntő ré­sze van a két pártnak, mely a két állam kapcsolatainak új, szocialista típusát fejleszti és alkotó módon for­málja. Nagy jelentőséget tulajdonítot­tak a két ország pártjai, parlamentjei, szakszervezetei és társadalmi szerve­zetei további szoros együttműködésé­nek. Megtárgyalták a két ország gaz­dasági és tudományos-műszaki együtt­működésének legfontosabb irányait, s hangoztatták,, hogy a legfontosabb kérdés az áttérés az 1980 utáni gaz­dasági eléőirányzatok fejlesztésre. Ki­emelték a tudomány, a kultúra, a tö­megtájékoztatási eszközök és az ide­genforgalom terén folytatandó együtt­működés fejlesztésének további lehe­tőségeit. Megállapították, hogy gazdasági erejük szilárdításában fontos tényező a KGST keretében folytatott sokoldalú együttműködés. Husák és Gierek elvtárs a jelenlegi nemzetközi helyzetről is véleményt cserélt. Megerősítették, hogy mindkét párt és állam kész szilárdítani test­véri szövetségét és együttműködését az SZKP-vel és a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés keretében a szocia­lista közösség egysége és felzárkó­zottsága érdekében munkálkodni. A két ország harcolni fog minden olyan kísérlet ellen, amely az enyhülési fo­lyamat lefékezésére, nyugtalanság keltésére, a világbéke zavarására irá­nyul. Ebből a szempontból kidomborí­tották a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén elfogadott nyilatko­zatban megfogalmazott javaslatok nagy jelentőségét és időszerűségét, mert ezek az enyhülési folyamat to­vábbi elmélyítésére, a fegyverkezési hajsza megakadályozására és a konk­rét leszerelési lépések megkezdésére irányulnak. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a katonai enyhülésnek és az európai le­szerelésnek. Minden téren hozzájárul­nak ahhoz, hogy haladás jöjjön létre a bécsi haderő- és fegyverzetcsök­kentési tárgyalásokon anélkül, hogy csorbát szenvedne bármelyik fél biz­tonsága. Kifejezték azt a készségüket, hogy következetesen teljesítik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának ajánlásait, amelyek az európai földrészen a ba­ráti kapcsolatok és a sokoldalú együttműködés sikeres fejlesztésének alapját alkotják. A megbeszélések során elítélték a kínai vezetés külpolitikájának antiszo­­cialista, soviniszta irányvonalát, a­­mely nemzetközi feszültség élezésére irányul Európában, Ázsiában és szerte a világon, és célja a szocializmus és a béke erőinek a gyengítése. Ez az irányzat ma különösen negatívan nyilvánul meg a nemzetközi kapcsola­tokban. Hangsúlyozták: szilárd szolidaritást vállalnak a Vietnami Szocialista Köz­társasággal. és támogatásukról bizto­sították igazságos harcát a kínai fegyveres agresszió ellen. Nyomatéko­san követelik a kínai katonai akciók azonnali beszüntetését és a Kínai Népköztársaság fegyveres erőinek ma­radéktalan távozását Vietnam terüle­téről. A két vezető szolidaritást vállalt az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek antiimperialísta és antikolonialista függetlenségi harcával, támogatásukat fejezték ki Zimbabwe, Namíbia, Dél- Afrika népeinek a fajüldöző rendsze­rek ellen folytatott harcával. Eszmecserét folytattak a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, kiemelték a testvérpártok marxista-leninista, internacionalista egységének fontosságát, annak jelen­tőségét, hogy a világ haladó és for­radalmi erőivel együtt felzárkózzanak a közös célokért vívott harcban. A találkozó a kölcsönös megértés szellemében, szívélyes elvtársi légkör­ben zajlott le. Valamennyi kérdésben igazolta a teljes nézetazonosságot, s eredményei újabb ösztönzést adnak a két ország sokoldalú kölcsönös kapcsolatainak továbbfejlesztésére. LSatvan évvel ezelőtt jött létre moszkvai alakuló kongresszu­sán a Kommunista Internacionálé. Lenin javaslatára és közreműködésé­vel született meg a kommunista és munkáspártok új nemzetközi szerve­zete, hogy elődje, a szociálsoviniszía árulók magatartása miatt dicstelen véget ért II. Internacionálé helyébe lépjen, átvéve azt, ami tevékenységé­ben pozitívum volt, és felső fokon ki­bontakoztatva a nemzetközi átfogó szervezet politikai és ideológiai tömö­rítő szerepét, mozgósító erejét. Joggal tekinthető Lenin művének a Kommunista Internacionálé, amely az oroszországi győzelmes Nagy Októberi Forradalom hatására megváltozott vi­lághelyzetben és a mozgalmon belüli helyzetben jöhetett létre, amikor az orosz bolsevikok tette igazolta azt a lenini tézist, hogy bizonyos körülmé­nyek közepette a szocialista forrada­lom egyetlen országban is megvalósít­ható és a szocializmus egyetlen or­szágban is felépíthető. Az ebből szár­mazó ideológiai következtetések tet­ték szükségessé egy koordináló erő, szervezet létrehozását, hogy a múlt ballasztjától megszabadult, a szociál­demokrata opportunizmussal szakító baloldali frakciókból alakult kommu­nista pártok helyes, egyeztetett irá­nyítással munkálkodjanak közös cél­jaik elérésén. A Komintern megalakítását a kü­lönféle baloldali csoportok kétszeri előkészítő találkozója vezette be, majd 1919. március 2-a és 6-a között sor került az alakuló kongresszusra. A Kommunista Internacionálé a mozga­lom világszervezeteként alakult meg és szerveit a demokratikus centraliz­mus elveinek érvényesítésével alakí­totta iki. Legfelső szerve a kongresz­­szus volt, azaz az egyes tagpártok küldötteinek összejövetele. A kong­­reszusok közti időben a KI Végre­hajtó Bizottsága hozott döntéseket. Létrehoztak még egy Nemzetközi El­lenőrző Bizottságot is. A szervezet fennállása és tevékenysége azokra a gondolatokra épült, amelyeket Lenin a polgári demokráciáról és a proletár diktatúráról szóló téziseiben kifejtett, amelyek szellemében az alakuló kongresszus kiáltvánnyal fordult a vi­lág proletárjaihoz, felhívással fordult a világ munkásaihoz és különféle ha­tározatokat fogadott el. Különösen fontos volt a Kommunis­ta Internacionálé 1920. júliusi-augusz­tusi II. kongresszusának a szerepe. Ezen a kongresszuson Lenin beszá­molt a nemzetközi helyzetről és a Kommunista Internacionálé soron kö­vetkező feladatairól, s a kongresszus ennek kapcsán elfogadta a szervezet­be való felvétel 21 kötelező feltételét. Ennek elfogadása fontos szerepet ját­szott pártunk megalakulásában és fej-A mozgalom világítótornya volt lődésében is. A Kommunista Interna­­cionálénak később nagy szerepe volt abban, hogy a CSKP bolsevik típusú, harcos és ütőképes párttá1 fejlődjék, és nagy segítséget nyújtott később pártunk gottwaldi vezetőségének, a­­mely — mint arról a közelmúltban' emlékeztünk meg — ötven évvel ez­előtt a CSKP V. kongresszusán győ­zelmesen megvívta harcát az új típu­sú párt jellegéért, a CSKP bolsevizá­­lásáért. A KI 1924. évi V. kongresszusa to­vábbfejlesztve a III. kongresszus ha­tározatát, hatásos tömegpplitikai jel­szavával lépett fel. A legidőszerűbb feladatként jelölte meg kommunista tömegpártok létesítését, az élő kap­csolatot a legszélesebb néptömegek­kel. Mindez elősegítette a pártok szikla­­szilárd egységének és eszmei szilárd­ságának, -tisztaságának fenntartását. Ebben az időszakban szenvedte el nagy vereségét a trockizmus is, mely­nek jóslatait a fejlődés teljesen meg­cáfolta. A harmincas években a Kommunis­ta Internacionálé tevékenységét a népfront-politika jellemezte. Ebben az időszakban kezdett veszedelmesen tért hódítani a német fasizmus, s ezért a KI VII. kongresszusa 1935-ben aján­lotta a nemzeti szekcióknak, hogy egyesítsék a munkásokat, a paraszto­kat, a kispolgárságot és az értelmisé­get a fasiszta veszély elleni harcban. A Ki ugyanis abból a feltevésből in­dult ki, hogy a demokratikus erők akciőegysége népfrontkormányok ala­kulását eredményezheti, s ilyen kor­mányokat, melyek antifasiszta politi­kát folytatnának és fellépnének a reakció ellen, a kommunisták nem­csak messzemenően támogatnának, ha­nem hajlandók volnának részt venni bennük. A Kommunista Internacionálé közel negyedszázadig fejtette ki áldásos te­vékenységét. 1943-ban, a háborús vl* szonyok közepette, szüntette be tevé­kenységét és oszlott fel, amikor lehe­tetlen volt az egyes testvérpártok kapcsolatának fenntartása, egy köz­ponttal s a küldetésük magaslatára felnőtt egyes pártoknak a maguk sa­játos viszonyai között kellett megbir­kózniuk- elsősorban a fasizmus elleni harc feladataival, s kellett elérniük, hogy országuk vezető erejévé küzdjéik fel magukat. A háború után megnőtt a kommu­nista és munkáspártok száma és ezért szükségessé vált bizonyos nemzetközi koordináló szervezet létrehozása. Ezt a szerepet töltötte be az 1947-ben lét­rejött Tájékoztató Iroda egészen 1956-ig. Nagy pozitívumai mellett fo­gyatékosságok is voltak munkájában, s ezek többnyire a személyi kultusz időszakának torzulásaiból adódtak, mint például a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének kizárása a Tájé­koztató Irodából. A KI 1928-ban 1 millió 680 ezer kommunistát képviselő 48 pártot tö­mörített. Jelenleg 96 kommunista és munkáspárt működik a nagyvilágban, s tagjaik száma meghaladta a hetven­­milliót. Önálló politikát folytatnak, de szükséges tevékenységük eszmei-poli­tikai orientációjuk, a nemzetközi helyzetben való eligazodásuk egybe­hangolása. Erre szolgálnak a külön­féle szintű nemzetközi értekezletek, beleértve az olyan csúcsértekezletet is, mint amilyen az 1969. évf moszk­vai világértekezlet volt. —ín— A legteljesebb nézetazonosság BOHUSLAV CHNOUPEK, a CSKP Központi Bizottságának tagja, külügy­miniszterünk, február 17-től 22-ig a Szovjetunióban tartózkodott és tár­gyalásokat folytatott szovjet kollégá­jával, ANDREJ GROMIKÖVAL. Elége­detten állapították meg, hogy orszá­gaink kapcsolatai a marxizmus-leni­­nizmus és a szocialista internaciona­lizmus elvei, a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alapján sikeresen fejlődnek. A Szovjetunió és Csehszlovákia kife­jezte szilárd eltökéltségét a szocialis­ta közösség egységének és felzárké­­zottságának erősítésére, a szocialista országok külpolitikai tevékenységének tökéletesebb egybehangolására mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon a Varsói Szerződés keretében. Időszerű nemzetközi kérdéseket megvitatva határozottan elítélték a szocialista Vietnam ellen elkövetett kínai agressziót és testvéri szolidari­tást vállaltak a hős vietnami néppel a szabadságának és függetlenségének megvédéséért vívott harcában. Cinkos, aki hallgat Álarc nélkül Peking provokációk sorozata után, hamis Vietnamot, agressziót követett el ellene. vádakkal illetve a szocialista (M. Abramov rajza) Találóbban nem is jellemezhetnénk a legutóbbi távol-ikeleti drámai fejle­ményekkel kapcsolatban kialakult nemzetközi helyzethez való viszonyu­lást. Pillanatnyilag változatlan heves­séggel tartanak a vietnami határterü­leten folyó harcok, sok kár keletke­zett emberéletben és anyagiakban. A vietnami néphadsereg a szocialista közösség és a világ haladó és béke­szerető embereinek támogatását él­vezve kemény elszántsággal, hősiesen küzd a betolakodó agresszor ellen, amelynek magatartását jellemtelenség, elvakultság és határtalan cinizmus jellemzi. Kegyetlenkedéseknek van ki­téve a polgári lakosság. A múlt héten már úgy tűnt, az ellenség visszahúzó­dik, megelégelte a vietnami rendszer 1 „megleckéztetését“, ám kiderült, hogy a lélegzetvételnyi Időt átcsoportosítás­ra és tartalékok bevonására használta fel. A világ népeinek egyaránt érdekük, hogy mielőbb leállítsák a hadigépeze­tet, a Távol-Keleten elcsituljon a harci zaj s a felek találjanak valami­lyen modus vivendi-t a problémák bé­kés megoldására. Ez azonban csak jámbor óhaj, mert a maóista Kína mutatni akar valamit. Meg akarja mu­tatni nagyhatalmi voltát, rettenthetet­lenségét és főként világuralmi ambí­cióit. A Vietnam ellen elkövetett kí­nai agresszió világszerte mozgásba hozta a tömegeket, sőt a kormányok nagy részét is, hisz a konfliktus elfa­julása az egész világra kiható, nagy veszedelemmel fenyeget és precedens agresszió büntetlen elkövetésére. Ter­mészetesen az ENSZ4cörökben is lá­zas tevékenység folyik. Keresik a leg­alkalmasabb módszert a tűzoltó mun­ka elvégzésére. Ez a gondjuk most a Biztonsági Tanács tagjainak is, mert a szerv összeülése a kínai agresszió tárgyában nem vezetne eredményre a vétójog alkalmazhatása miatt. Marad tehát az útkeresés, a meggyőzés és egyéb kimerítő, de nem mindig célra­vezető módszer. Nem célravezető ak­kor, ha az ilyen rábeszélések süket fülekre találnak Pekingben. Valami azonban hatásos lehet, s ez elsősor­ban a fegyverrel kereskedő hatalma­kat érinti: ne szállítsanak modern fegyvereket a maoista Kínának, mert mint mondani szokás: gyermek kezé­be gyufa nem való. Persze, mint általában minden ha­sonlat, ez is kissé sántít. Annyiban, hogy a pekingi vezetést gyermekhez hasonlítjuk. Ha ez így volna valóban, némiképp mentségül szolgálhatna Pe­­kingnek. De a kínai támadás előre megfontolt szándékkal történt, meg­van a maga történelmi és időszerű politikai háttere, szervesen beleillesz­kedik Mao Ce-tung örököseinek ter­veibe. Maó örökösei „feltalálták“ ma­gukat. Azaz a „nagy kormányos“ za­varos eszmei hagyatékából kivették annak lényegét és rátértek pragmati­kus gyakorlati megvalósítására. Ez a „nagy Kína“ 6-új terve, ázsiai hege­móniája, melyet a legkörmönfontabb módszerekkel akarnak kierőszakolni. Gyorsabban és büntetlenül nagyban kívánják folytatni azt, amit már ed­dig is csináltak. Gondoljunk csak a Paracel-szigetek 1974. évi megszállá­sára. Kína több százezer négyzetkilo­méter területre tart igényt Ázsiában. A régi érvényes egyezményeknek fity­­tyet hány. Például 1887-ben és 1958- ban rendezte államszerződés Kína és Vietnam határterületeit, Peking azon­ban mit sem akar erről tudni és ter­vei szerint nagy darab területet sze­retne kikanyarítani a Vietnami Szo­cialista Köztársaság területéből, de' ugyancsak területi igényeket támaszt Burmával, Malaysiával, és más kör­nyező országokkal szemben, ami nem jelenti azt, hogy megfelelő időpont­ban nem szándékozik további orszá­goktól Is területeket követelni. Elég, ha kínai bevándoroltak vannak ott, mint Singapore-ban. Peking a szocializmus árulója lett. Szovjetellenességében és azoknak a szocialista országoknak a gyűlöleté­ben, amelyek szolidárisak az SZKP-val és a Szovjetunióval, oly messzire ment, hogy teljesen elárulta a moz­galmat, Marx, Engels és Lenin tanait, lábbal tiporta a szocialista és prole­tár nemzetköziséget, s legújabban Hitler nyomdokaiba lépett. Hisz az apró termetű Teng Hsziao-ping minisz­terelnök-helyettes, mint valamilyen Napóleon-komplexumtól fűtve, Hitlert utánzó pózban jelentette ki nemrégen Washingtonban, hogy „Vietnam leckét kap, ideje, hogy megbüntessük“. Mi­ért? Mert Peking kambodzsai kísérleti bábjainak a rendszere a hazafiak csa­pásai alatt összeomlott, s a hazafiak támogatást kaptak vietnami testvé­reiktől. Peking csak önmagát hibáz­tathatja, de a szégyenfoltot nyilván nem tudja elviselni. Ezért még a vi­lágháborút is megkockáztatja. A kam­bodzsaiak válasza rá: új barátsági és együttműködési szerződés, mely a kö­zös érdekek védelmén alapul. Még egy szempont: mit szólnak a történtekhez azok, akiket Teng Hsziao­­ping kifakadásai nagyon kényes hely­zetbe hoztak, de a koros vezető poli­tikus szókimondása mögött inkább az enfant terrible-t, a rakoncátlan gyere­ket keresték, mint a valamit kifecse­gő és megszállottan hirdető felelős politikust. James Carter ma már nem tagadja, hogy tudott a támadás ké­szülő tervéről, csak pontos időpontját nem ismerte. Állítólag meddőn pró­bálta lebeszélni vendégét a kockáza­tos kalandról. Nos, akkor a legna­gyobb kapitalista állam elnöke tanú­síthat annyi felelősségérzetet, hogy nem szítja a tüzet és nem segíti elő terjedését, tehát megtagadhatná sze­repét a kínai hadsereg korszerűsítési tervének megvalósításában és nagyha­talomként tárgyalóasztalhoz utasíthat­ná Pekinget. Hazánk, népe mély felháborodással elítélte a hitlerista ambíciókkal fel­lépő pekingi vezetőket és ugyanakkor legmélyebb szolidaritásáról biztosítot­ta a harcoló hős vietnami népet. A pekingi árulók megbélyegzése és a megtámadott hős vietnami nép meg­segítésére irányuló odaadó szolidari­tás, támogatási készség cseng ki leve­leikből, melyek a napilapok szerkesz­tőségeihez érkeznek. Hazánk népét e napokban valóban egy jelszó hatja át: Veled vagyunk, Vietnam népe! LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom