Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

I

jk szőlőben. A júliusi munkálatok főleg a kötözésre és a növényvédelemre irányulnak. A karós művelésű szőlőben befejezzük a harmadik kötözést. Ezt azonban erősebben végezzük, hogy a kötés a növekvő fürtök súlyát is megtartsa. A hónap közepén a hajtásokat 20—30 cm-re a karók felett visszavághatjuk. Ajánlatos az alsó kötést eltávolítani, mert a felsőbb kötések már jól tartják a vesszőket, s így a fürtök szellősebbek lesznek.

Kordonművelésnél a hajtásokat gondosan rendezzük el a kettős huzalok között, lehetőleg úgy, hogy szellősen legyenek. Ügyeljünk arra, hogy a huzalról visszahajló hajtások a fürtök vonalát ne árnyékolják. Ha nagyon erős a hajtások fejlődése, akkor a felső huzalpár felett 30 cm-re visszakurtíthatjuk őket. Ha a hajtások nem annyira túlzsúfoltak, akkor a felső huzalpáron vízszintesen, kurtítás nélkül is leköthetjük őket. Ezáltal ugyanis az erősebb lombfelület elősegíti az asszimilációt és a fürtök fejlődését.

Folytatjuk a hónaljazást mind a karós, mind a kordonművelésű szőlőben. A hónaljhajtásokat azonban ne tépjük le a hajtásokról, hanem inkább a harmadik levél után visszacsípjük, mert ezáltal is növeljük a lombfelületet és a hajtásokat nem sebezzük meg feleslegesen.

Az új telepítésű szőlőket és az olyan idősebb tőkéket, amelyeket erősíteni kívánunk, ne csonkázzuik! A hajtásokat hagyjuk minél hosszabbra nőni, mert velük együtt a gyökérzet is erőteljesebben fejlődik. A homoktalajokon levő szőlőkben gondoljunk a kipusztult vagy a gyenge tőkék pótlására. A szomszédos tőkéken már most neveljünk megfelelő hosszúságú és a bújtatásra alkalmas hajtásokat.

Rendszeresen ápoljuk a zöldoltásokat. A megeredtek hajtásairól távolítsuk el az oldalhajtásokat, a nemes részt pedig kössük karóhoz, nehogy a szél letörje. A PVC- vagy a raffiakötést óvatosan — felfelé irányuló metszéssel — lazítsuk tel, nehogy bevágjunk a hajtásokba.

A gyomok ellen sarabolással védekezzünk. Ha a talaj nem túlságosan gyomos, kiadósabb eső után is sekélyen saraboljunk vagy gereblyézéssel lazítsuk fel a felső talajréteget. Ezzel ugyanis megóvhatjuk a talajnedvesség elpárolgását. Tartósabb szárazság idején feltétlenül öntözzünk az újtelepítésű szőlőben. Ha módunk van rá, eláraszthatjuk a termőszőlőt Is, mert ez csak a javára lehet.

Ä növényvédelemre különösen nagy gondot fordítunk. Elsősorban a fürtzárődásí időszakban védekezzünk gondosan, mert Ilyenkor még van lehetőség arra, hogy a növényvédőszereket bejuttassuk a fürtök belsejébe. A peronoszpóra és a

szürkerothadás ellen az Orthophaltan 50 készítménnyel védekezhetünk. Ha ez a vegyszer nem áll rendelkezésre, akkor a Dithane M—45 (0,3%), a Fundazol vagy a Tepsin (0,12%), a Metation (0,25 %) vagy a Bi—58 (0,1%) keveréke használható. A permetezést úgy végezzük, hogy a fürtök tökéletesen kapjanak anyagot.

Erősebb lisztharmatfértőzés esetén kéntartalmú vegyszerekkel (Sulikol K, Thiovit, Pol Sulkol Extra) védekezhetünk. Ha rendelkezésre áll a Karathane készítmény, inkább azt használjuk. Ugyanis a kéntartalmú szereknél 25 °C feletti hőmérsékleten fennáll a perzselés veszészeljük a megtört vagy a letört hajtásokat, ágakat. A metszlapot éles késsel kisimítjuk, majd oltóviasszal vagy fehér Latexfestékkel bekenjük. Az oltványok sarjhajtásait kikötjük, hogy egyenesen fejlődjenek, és a szél nehogy letörje őket. Száraz időjárás esetén főleg a csonthéjas gyümölcsűek öntözésére kell nagy gondot fordítani. Az őszibarackfákat 14 nappal a gyümölcs érése előtt kell kiadósán öntözni. A fák alatt rendszeresen porhanyítjuk a talajt. Összegyűjtjük a lehullott gyümölcsöt, amelyet vagy a háztartásban hasznosítunk, vagy megsemmisítjük.

Folytatjuk a cseresznye és a

lye. A hónap végén a peronoszpóra ellen már használhatjuk a hosszabb időtartalmú rézkészítményeket is. Ilyenek például a Kuprikol, a Neroxon, a Cuprosan, Vitlgran- stb. Zivatar vagy jégverés után 12—18 órán belül feltétlenül permetezni kell a szürke- vagy a fakórothadás ellen, a már említett vegyszerek (Orthophalten, Fundazol, Topsin) valamelyikével, mégpedig úgy, hogy alapos fürtmosást végezzünk. Ha szőlőorbánc-fertőzést észlelünk, gyűjtsük össze a fertőzött és elhullott leveleket, mert ezzel megelőzhetjük a betegség nyár végi újabb fertőzését, Illetve csökkenthetjük annak áttelelését.

A darazsak a korai csemegeszőlőkben nagy károkat okoznak. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, hogy az érésben levő fürtöket tüll- vagy pergamenzacskóval bekötözzük. Megfelel erre a célra a tiszta vékony fólia-zacskó is, de azt előzőleg irodai lyukasztógéppel több helyen lyukasszuk át levegőzés végett.

A pincében, ha még nem végeztük el a harmadik fejtést, haladéktalanul fejezzük be. A hordókat gondosan töltögessük fel, az üreseket pedig havonként kénezzük. A pincét állandóan tartsuk tisztán. Fertőtlenítésére a légköbméterenként 0,5 —0,6 gr kén elégetése a legalkalmasabb.

VARGA JÖZSEF

A gyümölcsösben. A hónap elején befejezzük a törpe almafák, valamint a törpe és az alacsony törzsű körtefák nyári metszését. A hónap első felében ugyancsak befejezzük a fiatal alacsony és középtörzsű almás- és csonthéjas gyümölcsűekén a konkurrens egyéves hajtások metszését. A gyümölcs begyűjtése után levágjuk vagy lefűrémeggy begyűjtését. A gyümölcsöt a levélnyéllel együtt szedjük. Megkezdjük a korai őszi- és kajszibarack szedését is. A termést közvetlenül a teljes érés előtt szedjük kosárba, de ügyeljünk arra, nehogy megnyomódjanak.

Ugyancsak megkezdjük a ribiszke, a köszméte és a málna begyűjtését. A piros és a fehér gyümölcsű ribiszkét teljes érésben, a fekete gyümölcsüt pedig közvetlenül a teljes érés előtt szedjük, mert később a bogyók lehullanak. A ribiszkéből házilag kompótot, dzsemet, gyümölcslét, szörpöt vagy bort készíthetünk. A kompótkészítésre szánt köszmétét 5—10 nappal az érés előtt, a fogyasztásra szántat pedig teljes érésben szedjük. A málnát és a szedert teljes érésben szedjük, amikor a gyümölcs húsa könnyen kinyomható a héjból. Mindkét gyümölcsöt a ribiszkéhez hasonlóan használhatjuk fel. A termés begyűjtése után a fák, illetve a bokrok alatt a talajt porhanyítani kell.

A hónap közepén megkezdjük a körte vadalanyainak és a szilva alanyainak (a mirabella kivételével} szemzését. A magról termesztett vadalanyokat 5, a vegetatív módon szaporított szilvaalanyokat -pedig 10 cm-rel a föld felett oltjuk be. A hőnap végén lemetsszük a beszemezett alanyok ágcsonkjait. A metszlapokat oltóviasszal bekenjük.

A gyümölcsfák és a bogyősgyümölcsfiek alatt a talajt rendszeresen porhanyítjuk. Ezzel ugyanis megakadályozhatjuk a talaj felszínének cserepedését, a talajnedvesség elpárolgását és a gyomnövények fejlődését.

KRAMPL ŠTEFAN

A zöldségeskertben. Júliusban kiültethető a póréhagyma (10X 30 cm-es kötésben), a kései

karfiol (40 X 50 cm), a kései karalábé (30 X 40 cmj, s ha még van elegendő hely, 15 cm-es sortávolságra elvethetjük a spenótot is. A karfiol leveleit a termés felett összekötjük. A leveleket nem tanácsos letördelni, mert ezzel a növényt gyengítjük. A magas, folytonos növekedésű paradicsomról eltávolítjuk a másodlagos hajtásokat.

Ebben a hónapban már beérik a dughagymáról termesztett étkezési hagyma és a fokhagyma. Szedésüket akkor kezdjük meg, amikor a levelek sárgulni, száradni kezdenek. A vörös- és a fokhagymát a szedés után néhány napig az ágyáson szárítjuk, majd megtisztítjuk. Ezt követően a száránál fogva összekötjük vagy befonjuk, és felakasztva vagy vékony zsákokban száraz helyen tároljuk.

Megkezdjük a majoránna szedését, mégpedig úgy, hogy a szárat a talajtól körülbelül 2 cm-es magasságban levágjuk. Ezáltal ugyanis a növényzet a tenyészidő végéig újra kinő. A majoránnát, szárastól papírra rakva, félárnyékos helyen szárítjuk.

A zellert és a többi zöldségfélét gyenge kálisóoldattal vagy Cererittel fejtrágyázzuk, majd száraz időjárás esetén megöntözzük.

Július második felében elvetjük a fejes salátát, a galambbegyet (madársalátát), az endivia salátát, a borsót és kiültetjük a kínai káposztát.

Kétnaponként begyüjtjük az elrakni való uborkát. A termést ne hagyjuk túlnőni, mert ellenkező esetben az uborka kisebb termést ad.

Már a paradicsom is beérik. Szedését akkor kezdjük meg, amikor a termés sárgulni kezd, mert a paradicsom utólag a napon is beérik. A sárga paradicsom a ládákban gyorsabban megpírosodik, ha közéjük nyári almát helyezünk.

Megkezdjük a zöldpaprika szedését is. Mivel a paprika a magképződéshez rengeteg tápanyagot igényel, inkább ne fogjunk magot.

A zöldségféléket szükséglet szerint öntözzük.

A paradicsomtermés penészes rothadása és a burgonyavész ellen a Kuprikol 0,75 %-os, az uborka lisztharmata ellen a Sulikol К 0,5 %-os, a vöröshagyma korompenésze ellen pedig a Dithane M—45 0,3 %-os vagy Perozin 75 0,4 %-os oldatával védekezhetünk.

Mielőtt szabadságra mennénk, alaposan öntözzük meg a zöldségféléket, porhanyítsuk a talajt, majd árnyékoljuk be tőzeggél, lekaszált fűvel vagy nem magző gyomnövényekkel.

CVÍČELA ALEXEJ

Július a kisállattenyésztésben

■ A BAROMFITENYESZETBEN a beálló nagy melegek veszélyeztetik az állatok egészségét. Ezért a baromfi számára árnyékot adó építményeket kell létesíteni. Igen alkalmasak erre a célra a földbe szúrt fűzfaágak, csoportosan. A keveset tojó tyúkok ebben az időszakban megkezdik a vedlést, ami eléggé elhúzódhat. Az ilyen tyúkokat megjelöljük és kiselejtezzük az állományból. A jó tojók később vedlenek, s ennek időtartama is sokkal rövidebb.

A vedlést teljes egészében megakadályozni nem lehet — időtartamát azonban megrövidíthetjük. Az eljárás a következő: amint az állomány tojástermelése 30 százalék alá csökken, a tyúkokat egy napig sö tét helyiségbe zárjuk. A következő napokon — a vedlés kezdetéig — csak szemes takarmányokat etetőnk. Ezt követően visszatérünk az eredeti takarmánykeverék etetésére, sőt azt még fehérjedúsabb takarmányféleségekkel is gazdagíthatjuk. Az eljárás kipróbált, azonban nem minden esetben válik be.

■ A NÖVENDEKBAROMFIT nemek szerint tanácsos külön választani. A jércéket lehetőleg minél nagyobb kifutóban tartsuk. Takarmányozásuk átlagos legyen. Fejlődésüket, a taréj kialakulását és formálódását, figyelemmel kísérjük. A vegyes hasznosságú fajták 5—6 hónapos korukban megkezdik a to jásrakást, tehát a takarmányadagjukat is ehhez állítjuk össze.

■ A KACSA ÉS LIBATENYÉSZETBEN kerüljük a szállások

és kifutók túlnépesítését. Az intenzíven tartott kacsák tiz hónapos korukban elérik a

2—2,5 kilogrammos élősúlyt. Ebben a súlyban mór alkalmasak felhasználásra. A levágás előtt azonban figyeljük meg, hogy nem tokosak-e, vagyis megkezdődött-e már az új toliképződés. Amennyiben igen, várjunk néhány napot, mert ezáltal könnyebb lesz a levágott állat tisztítása. A jobb emésztés érdekében rendszeresen tegyünk a kacsák és a libák ivóvizébe folyami homokot.

■ A GALAMBTENYÉSZTÉS akkor mondható sikeresnek, ha a galambház megtelik fiatal, kirepülő galambokkal. Szigorú válogatást végzünk. Csakis a fajta jelleget mutató, egészséges és szelíd fiatal galambokat hagyjuk meg továbbtenyésztésre. A galambházat rendszeresen tisztogatjuk és fertőtlenítjük. Takarításnál tegyünk szájunkra és orrunkra nedves kendőt, hogy a felszálló portól megvéd jük légzőszerveinket.

Az aratás kezdetén a galambok bőséges eleséget találnak a mezon. A könnyen repülő galambok takarmányadagját lecsökkentjük. így mezőjórásra kényszeríthetjük az állományt. A nyári hőség beálltával könynyen felütheti fejét a trichomonózis és a diftéria. Mindkét betegség veszélyes, ezért előre biztosítjuk a gyógyításukra alkalmas gyógyszereket. A diftéria megelőzésére a védőoltás a legalkalmasabb. A hónap végén megkezdődik a galambok vediése, ezért számukra biztosítani kell a mindennapos fürdőt. Az eledelhez lenmagot,

repcét és kendermagot keverünk.

■ A NYULAK alaptakarmányát a zöld herefélék, a rétifüvek és néhány gyomnövény képezi. Nedves, talajvizes területekről azonban ne takarmányozzuk a nyulakat. Csupán zöldlakarniány etetése viszont emésztési zavarokat, leggyakrabban hasmenést akozhat. Ezért éjszakára ajánlatos jó minőségű szénát tenni a nyuiak elé. Ha mégis előfordul a hasmenés, kihagyjuk a zöldtakarmányt, s az állatokkal teafőzetet itatunk.

A ketreceket rendszeresen takarítjuk, hogy megelőzzük a kokcidiózis terjedését. A nagy hőséget a nyulak nehezebben élik át, mint a hideget. A napsütötte ketreceket beárnyékoljuk, esetleg hideg vízzel naponta meglocsoljuk. A szénakészítés mellett ne feledkezzünk meg a különböző falevelek szárításáról sem. A megszárított levélzet ugyanis a tál folyamán csemege lesz a nyulak számára. Szárításra legalkalmasabb az akác, a hárs, a mogyoró, a bükk és a bodza levélzete.

■ A KECSKÉK és a JUHOK számára a legelőhöz legközelebbi részen biztosítunk hűvös árnyékot. Az itatóedényt kétnaponként kiürítjük és kitisztítjuk, mert máskülönben a mosatok elszaporodnak benne és a víz egészségtelenné válik, amit az állatok nem szívesen fogyasztanak. A kecskék és a juhok gyakori betegsége a sántaság. Ha ezt elhanyagoljuk, nehezen gyógyítható és nagyon

megviseli az állatokat. A körmök megbetegedését a következőképpen kezeljük: először a körmöt tisztára mossuk, majd szárazra töröljük. Pontosan megállapítjuk a megbetegedett rész helyét. A romlásnak indult körmöt éles késsel eltávolítjuk, kifaragjuk, majd gyógyszerrel kezeljük, jól bevált a gyógyszertárakban is kapható Chronicin spray. A kezelt körmöt puha rongydarabbal bekötjük és az állatol száraz almon tartjuk a sántaság megszűnéséig. A gyógyszeres kezelést naponta készer megismételhetjük.

■ AZ EGZOTIKUS MADARAK már a második fészkeiéshez készülődnek. Az előző fészekből kirepült fiókákat eltávolítjuk a szülőktől és tovább etetjük őket a nevelő eleséggel. A különböző fajtájú, de azonos takarmányozáson levő madarakat égy közös röpdében helyezhetjük el. Mivel így a madarak megszokják az idegen fajták közelségét, a teleltetésük is könnyebb lesz.

A kanárimadarak a szülői teendők lerovása után megkezdik a vedlést. A fiatal madarak 8 hetes koruk után kezdenek vedleni. A vedlés körülbelül két hónapig tart. A vedlés alatt az állatok érzékenyek a hidegre, a huzatra és a gyenge minőségű takarmányozásra. A vedlő madaraknak célszerű hetente legalább kétszer főttojást is adni. Mageleségiiket lenmaggal, kendermaggal és hántolt zabbal gazdagíthatjuk. A madarak igen kedvelt csemegéje az útilapu kimagzott kalásza és a kettéhasított uborka. A vedlő madarakat lehetőleg olyan helyiségben tartsuk, ahol a bőmérséklet lényegesen nem változik. Naponta tiszta ivó- és fürdővizet biztosítsunk számukra. Balázs Ferenc

♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *•* *** *1* '!* ♦♦♦ ♦♦♦ »!♦ í* ♦♦♦ *1* *** *1* •** *1* *2

A virágok között. Július — magas hőmérséklettel és általában a legkevesebb csapadékkal — a legjellegzetesebb nyári hónap. Ezért elsősorban az öntözésre kell nagy gondot fordítani, amit célszerű fejtrágyázással egybekapcsolni. A talajt rendszeresen porhanyítjuk.

A hónap elején, amikor a tulipánok levelei elszáradtak, a hagymákat kiszedjük, megszárítjuk, megtisztítjuk és osztályozzuk. Az a nézet, hogy a tulipán egy helyen néhány évig is termeszthető, csak néhány fajtánál érvényes. A tulipán ugyanis általában 2—3 év után már nem virít annyira, vagy egyáltalán nem virít és csak leveleket növeszt.

A többi virágok hagymáit Is kiszedjük a talajból, de a válogatás és osztályozás, esetleg egy hetes szárítás után újra kiültetjük őket a feljavított talajba. Így járunk el például a sáfrány (Crocus), a nárcisz (Narcissus), a csillagvirág (Scilla), a hóvirág (Galanthus) a tőzike (Loucojum), a gyöngyvirág (Convallaria) stb. esetében. Ha nem rendelkezünk megfelelő nagyságú állandó hellyel, a hagymákat egy kisebb ágyasba is kiültethetjük, ahonnan a begyökeresedés után szeptemberben szétültethetők.

A júliusi és augusztusi hónap a legalkalmasabb időszak a rózsa félék szemzésére, szapotennivalók

rítására. Ha bokornagyságú rózsát szeretnénk termeszteni, az alanyt a gyökérnyakba oltjuk be. A fás növésű rózsaféléket a törzsükön, 90—100 cm magasságban szemezzük.

A rőzsafélék ágyásait gyommentesen tartjuk, a talajt rendszeresen porhanyítjuk, öntözzük. A lisztharmat és a levéltetvek ellén rendszeresen permetezzünk. Az Slvirított virágokat levágjuk. A metszés mélységével szabályozhatjuk a

virágzást, Illetve a virágok nagyságát. Ha csak a virágot vágjuk le, a rózsafélék korábban virítanak, de a virágok kisebbek lesznek. Ellenben, ha a virággal együtt 2—3 levelet is eltávolítunk, hosszabb hajtások fejlődnek, kevesebb, később virító, de nagyobb virágokat nyerhetünk. Ha a hajtáson több rügy képződik, célszerű csak a legerősebbet meghagyni (főleg a tearózsáknál).

A rózsafélék fejtrágyázására szilárd (például Cererit, Hortus) vagy cseppfolyós halmazállapotú (például Herbapon, Hortus, OBM) műtrágyákat is használhatunk. Egy árnyi területre 20 gramm műtrágyát adagolhatunk. A fejtrágyázás után minden esetben öntözzünk.

Mivel az egynyári és az évelő virágok ebben az időszakban teljes virágzásban vannak, ezekre is nagy gondot fordítunk. Gyomlálunk, öntözünk, fejtrágyázunk, lecsipkedjük az oldalhajtásokat és eltávolítjuk a beteg növényi részeket.

A kiültetett georginát karéhoz kötjük, megvédve ezzel a

szél hatásával szemben. Hasonlóképpen járunk el a kardvirág (Gladiolus) és más egynyári virág esetében.

Július a szabadságok hónapja Is, ezért még az elutazás előtt gondoskodni kell a szobanövényekről. Ha távollétünk csak néhány napig tart, elég, ha a virágcserepet egy nagyobb, vízzel ellátott edénybe tesszük, hogy a talaj jól átnedvesedjen. Ezt követően a virágcserepet kivesszük az edényből és a vírágföld felszínét nedves mohával betakarjuk. Egy másik lehetőség lényege az, hogy a virágcserép alján levő nyíláson egy olyan zsineget vezetünk be a virágföldbe, illetve a vizet tároló edénybe, amely jól szívja és vezeti a nedvességet. A kisebb hordókban vagy a nagyobb faládákban termesztett virágokat — hosszabb időre — olyan formában láthatjuk el nedvességgel, hogv a földije alj nélküli üvegeket fúrunk be és ezeket megtöltjük vízzel, amely csak fokozatosan szivárog át a földbe.

Ketimannová Katarína mérnök