Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-29 / 30. szám
t 1378. július 29. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Jobban ki keli használni a lehetőségeket! „Nálunk a kerületben levő többi tejgyárhoz viszonyítva magas a gépesítés színvonala. A munkafolyamatokat kivétel nélkül nagy teljesítményű, s zömükben 'külföldről Importált gépek végzik. Ráadásul olyan a termelés jellege is, hogy egyik-másik gép viszonylag rövid stagnálása is súlyos következményekkel járhat. A termelésnek az év 365 napján szünet nélkül kell folynia. Itt nincs ünnepnap, nincsen vasárnap. Ilyen körülmények között a gépek, berendezések karbantartása, működtetése roppant felelősségteljes, nagy szakmai tudást és leleményességet igénylő feladat. Ennek ellenére üzemünk szakembergárdája sikerrel hidalja át a nehézségeket.“ Bodnár Árpáddal, a rožňavai (Rozsnyó) tejfeldolgozó üzem igazgatójával, beszélgetünk. A csarnokokban tökéletes tisztaság, a falakon körös-körül csempeburkolat. Fehérköpenyes munkásnők. Az egyik gép mellett megállunk. Ez az a bizonyos vajcsomagoló, NDK gyártmányú. A munkásnő elmondja, hogy naponta három tonna vajat csomagolnak be. Az egész munkafolyamatot, töltéstől a csomagolásig egyetlen nő végzi. Néhány lépéssel odébb a tejföladagolőt vesszük szemügyre. Naponta 2500 fóliazacskőt töltenek meg tejföllel. Az idegen is észreveszi, hogy rengeteg a bonyolultnál bonyolultabb külföldi gép és berendezés. — Nálunk még alkatrészhiány vagy egyéb technikai nehézség miatt komoly fennakadás nem volt — mondotta az igazgató. — A problémákat naponta oldjuk meg. Ez elsősorban a főkarbantartónak, Albert Gyulának, továbbá Galo Jánosnak, a csomagológépek karbantartójának, Griger Andrásnak, az automata berendezések karbantartójának, valamint Garbos István villanyszerelőnek és Szanyi Bélának, a hűtőközpont karbantartójának az érdeme. — Mit mondjak magamról? — kérdezi Albert Gyula géplakatos. — Ügy érzem, itt megvalósíthatom elképzeléseimet. Igaz, szűk határok közt, de annál örvendetesebb eredménnyel. Néha olyan szakmai feladatokat oldunk meg, hogy magam is csodálkozom. Persze nem minden rajtunk, karbantartókon múlik. Az igazgató, Bodnár elvtárs, kitűnő tejipari szakember és nagyszerű technikai érzéke van. Számos megoldást együtt tundálunk ki. Az új gyár gépi felszerelései majdnem kizárólag importból származnak. A cserealkatrész-ellátás nehézkes, Így hát kizárólag a mi leleményességünkön múlik a munkamenet. A sűrítőtelepek pumpáinak perselyei például hatalmas felületi kopásnak vannak kitéve, bármivel próbálkoztunk, a megoldás csak időleges volt. Hosszú kísérletezés után aztán megtaláltuk a megfelelő anyagot. Pedig voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, hiábavaló az erőlködés. Sokszor két műszakot is végigdolgoztunk egyvégtében, s végül megszületett a megoldás. Érzem, hogy az üzemnek szüksége van rám, helyemen vagyok, s egy szakember akarhat többet? MEG FÜST SINCS Szanyi Bélát általában „hűtő-fűtő főnöknek“ tisztelik. Kezdetben csak a hűtőközpontot vezette, mindenekelőtt azért, mert ezzel a részleggel volt a legtöbb baj. Később a fütőközpont karbantartását is rábízták. Azóta jó eredményeket érnek el az energia- és fűtőanyag-megtakarításban. — Szívesen jöttem ide dolgozni s a számításomat is megtaláltam — mondotta. — Természetesen kedvvel dolgozom, s munkatársaimmal együtt mindent megteszünk a zavartalan üzemelésért. Legújabban felülvizsgáltuk az összes hűtő- és fütővezeték szigetelését. Gázzal fűtünk. Nálunk jóformán nem is lehet észrevenni, mikor működnek a kazánok és mikor nem ... füst sosincs. — Nagyon komoly felszerelése van az üzemünknek — dicsekedett Griger András karbantartó. — Kényelmes, tiszta munkát végez az ember. Persze kezdetben itt is voltak nehézségek. Ugyanis azokban az országokban, ahonnan a gépeket vettük, más az állami szabvány, a gépeket az ott szokásos nedvességtartalomra állították be. S roppant bonyolultak ezek a berendezések. Mindenki azt mondta, nem is érdemes nekifogni az átállításnak, csak tönkretesszük az egészet. Megpróbáltuk, g bár sok kínlódással, de sikerült. Sikerülnie kellett, mert azokat a gépeket is emberek csinálták. Csak néhánnyal beszélgethettünk el azok közül, akiket az üzem vezetői figyelmünkbe ajánlottak. Többen vannak, jóval többen azok, akik munkájukkal, a szakma szeretetével, önnön képességeikbe vetett hitükkel, áldozatkészségükkel lehetővé tették, hogy a tejfeldolgozó üzem fennakadás nélkül termelhessen. A továbbiakban a tejgyár termékeinek minőségéről és néhány megoldásra váró problémáról beszélgettem Bodnár Árpád igazgatóval. — Naponta a gyár kapuján — mondotta az igazgató — 80 ezer liter tej jön be, de csúcsidényben eléri a százezer litert is. Ebből a mennyiségből 35 ezer liter tejet csomagolunk napi fagyasztásra, a többi feldolgozásra kerül. Nagyon jó felszereléseink vannak, ki tudnánk elégíteni bármilyen fogyasztói igényt. A termékeket az ipari központtól meghatározott egységes előírások szerint gyártjuk, jelenleg kilenc nagy termékcsoportból tud választani a fogyasztó. Olyan termékeink is vannak, amelyeket szlovákiai méretben csak mi gyártunk. — Mégis kevés az áru az üzletekben, vajon miért? — A megrendelőnk, vagyis a kereskedelem valószínűleg tárolási nehézségek miatt, esetleg kényelemszeretetből is fél nagyobb mennyiségű árut átvenni. Ezért történik meg, hogy a délutáni órákban az üzeletekből gyakran hiányzik a friss tej, tejföl, tejszín. A termékeink minősége általában jó. De romlik azáltal, hogy a gyár kapuján kívül megszakad a megfelelő hőmérsékleten való tárolás lehetősége, s ez télen kisebb, nyáron azonban nagyobb minőségi károkat okoz. — A zacskós tej nagyon ötletes dolog. Nem kell cipelni az üveget. Csak az a baj, hogy aránylag sok zacskóból folyik a tej. Mi ennek az oka? — kérdeztem az igazgatót. — Hogy miért folynak a tejeszacskók? A csomagolást, a ragasztást olyan gép végzi, amely nagyon igényes a csomagolóanyag minőségére. Sajnos a fólia minősége nem mindig felel meg a követelményeknek. Ha a fólia előírt méretű, vastagságú és minőségű, akkor a hőforrasztásos ragasztás is tökéletes. — A mezőgazdasági üzemek milyen minőségű tejet szállítanak? — Noha az utóbbi időben sokat javult a tej minősége, néhány szövetkezet szállítmányával azonban még mindig elégedetlenek vagyunk, jó minőségű tejet kapunk a vlachovói, plešiveci (Pelsőc), hrhovi (Görgő) és a Gemerská Poloma-i szövetkezetekből. Még mindig elég rossz minőségű a roštári szövetkezet és a Rozsnyói Állami Gazdaság szállítmánya. Befejezésül csupán annyit: nem gondolják a rozsnyói járás kereskedelmi szervei, hogy a közellátás javítása céljából jobban ki kellene használni a tejfeldolgozó üzem által kínált lehetőségeket? S hogy a rendszeres piackutatással, vagyis a lakosság igényeinek felmérésével termékei választékának bővítésére kellene ösztönözni a feldolgozó üzemet? Az érdekelteknek tudatosítaniuk kellene, hogy a termékfejlesztés lebecsülésével nemcsak a vásárlók étlapját szegényítik, hanem a feldolgozóipar és a kereskedelem forgalma is szegényesebb lesz. ILLÉS BERTALAN Az Agrokomplex ’78 országos mezőgazdasági kiállítás ünnepélyes megnyitására három hét múlva kerül sor, de a kiállítás területén már napjainkban is nagy a sürgés-forgás, hogy minden a legnagyobb rendben várja a látogatókat. (ben) Öntözési híradó A viharos hullámokban érkező csapadék a napokban főleg Kelet-Szlovákiában és a Duna mentén zavarta a munkát. Bratislava, Trnava, Piešťany és Nitra környékén a nedvességtartalom 20 mm-rel csökkent, míg a Bratislavától nyugatra eső vidékeken, valamint Pohronský Ruskov, Lučenec és Rimavská Sobota körzetében a hőség előrejelzésének ellenére a nedvességtartalom hiánya 15 mm körüli. A cukorrépa, a kukorica és az évelő takarmányok hozamára ez az időszak döntő hatású lehet. Ezért az igényes aratási munkák mellett is folytatni kell az öntözést!!! A vályogtalajokon a gazdaságosság szempontjából is ajánlatos az 50 mm-es öntözési adag. A könnyebb és szélsőségesen agyagos talajokon pedig elegendő a 30—40 mm-es vízmennyiség. Oto Brežný mérnök, CSc. CSAPADÉK tS VÍZSZÜKSÉGLET Meteorológiai állomás csapadék Vízszükséglet mm lucerna cukorrépa kukorica Ivanka pri Dunaji 2,3 27,7 27,2 28,4 Malacky 7,1 25,1 23,1 21,8 Gabčíkovo 13,0 21,8 20,4 19,7 Králová pri Senci 23,7 25,7 23,7 22,9 Žiharec 23,2 17,9 16,8 16,8 Pohronský Ruskov 7,8 20,5 19,2 18,7 Nitra 1,1 23,9 22,0 21,4 Piešťany 5,4 22,3 ' 19,9 17,9 jaslovské Bohunice 1,5 25,2 22,5 20,3 Lučenec 6,4 21,3 19,3 17,4 Rimavská Sobota 2,5 18,9 17,3 15,6 Košice 10,7 15,0 14,1 12,7 Trebišov 17,8 18,2 14,4 12,9 Somotor 27,9 20,8 18,6 16,7 A késés már behozhatatlan? Egy, a mezőgazdaság szempontjából fontos, építkezés elodázásának okai Kasza alá érett a gabona, és a táblákon egyre több aratógép, korszerű, nagy teljesítményű kombájn vágja az aranyló kalásztengert. Nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó szövetkezeteink, mezőgazdasági üzemeink célratörő igyekezete most vizsgázik abból a tételből, mennyire sikerült teljesíteni a CSKP Központi Bizottsága által kitűzött feladatot — az önellátás szintjére növelni mezőgazdaságunk egyik fontos ágazatának termelését. Bizonyítani kívánja, hogy mindent megtett a gabonaprogram sikeréért, a gabonatermesztés mennyiségi és minőségi fokozásáért. Az eredmény szemmel látható, hiszen évről évre emelkedik a gabonafélék hektártermése a termőterület csökkenése ellenére Is. Néha ugyan az időjárás dugába dönti a leggondosabban kidolgozott terveket, de ez sem állíthatja meg azt a fejlődési folyamatot, melynek végső célja a növénytermesztés átütő sikerének elérése. Egyre nagyobb a betakarított gabona mennyisége. Örömteli érzés ez szocialista mezőgazdaságunk minden dolgozója számára. A jól végzett munka feletti öröm érzetével tölt el mindenkit. Sajnos azonban, hogy az örömbe hívatlan vendégként üröm is vegyül. Az elért eredmények értékét csökkentő és elszomorító az a tény, hogy a megtermelt, verejtékes munkával learatott gabonát, az évente növekvő gabonamennyiséget nem tudjuk megfelelően, a megtermesztésére és betakarítására kifejtett erő-ráfordítással adekvát módon úgy tárolni, nehogy értékéből veszítsen. Egy szó mint száz, nagyon hiányoznak a minden követelményt kielégítő, nagy befogadóképességű, jól gépesített gabonasilók. Habár az utóbbi esztendőkben gombamódra nőttek hazánk legkülönbözőbb vidékein a gabonasilók, számuk mégis kevés. Szlovákia egyik legproduktívabb mezőgazdasági járásának központjában, Dunajská Stredán (Dunaszerdahely) vagy két évvel ezelőtt kezdték meg a vasútállomás mögött már messziről látható két hatalmas gabonasiló építését. A betonfalak már állnak, de az építmény küldetését még sokáig nem fogja teljesíteni. Vajon miért? — tettük fel a kérdést a beruházót képviselő Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üzeme műszaki igazgatóhelyettesének, Plesinszky Lajos elvtársnak. — Az építkezést, amelynek befejezését 1980 júniusára irányozta elő a kidolgozott és jóváhagyott terv, bizony csak jelentős időeltolódással — előreláthatólag és a pillanatnyi helyzet alapján ítélve, ha minden jól megy egy évvel később vehetjük majd használatba. Az építővállalat, a Bratislava! Stavoindustria, objektív nehézségekre hivatkozva nem tudja az eredetileg kitűzött határidőt betartani. Pedig egyáltalán nem haragudnánk, ha a gabonasilókat már az Idei gabonatermés tárolására is felhasználhatnánk. Ennyit az építtető képviselője. Tehát gyerünk tovább a hiba és a lemaradás forrásához. Mit mond az építkező vállalat? A gabonasilók építési vezetője, Hruška elvtárs, az esetleges pontatlanságok elkerülése végett nem volt hajlandó az ügyben állást foglalni, vagy részletesebb tájékoztatással szolgálni. Rövid úton központjukhoz utasitott. Irány az építővállalat, a Stavoindustria illetékes üzemegységének igazgatósága. A kérdés megválaszolására ki is lenne a hivatottabb, mint a termelés minden útvesztőjét ismerő vezető főmérnök. Első látogatásom eredménytelen volt, mivel Božek Emil mérnök éppen valamelyik építkezésükön tartózkodott. De legalább megtudtam azt, mikor találhatom munkahelyén. Második látogatásom alkalmával már személyesen beszélhettem BOžek elvtárssal, a probléma megvitatására azonban mégsem kerülhetett sor. Sürgős elfoglaltságára hivatkozva csak egy későbbi időpontban volt hajlandó a silóépítés kérdésében valamit is mondani. Hát igen, az újságírót rendszerint akkor fogadják örömmel, ha van mivel dicsekedni, ha kiemelkedő eredményről, sikerről számolhatnak be. Viszont kevésbé elragadtatva, ha kényelmetlen kérdéseket is feltesz. De az élet már ilyen, mindig akadhat zökkenő, gátló körülmény, amely u legjobb igyekezetét is dugába dönti. S így van ez a dunaszerdahelyi silóépítés esetében is. Beszélgetésünk során Bo>žek főmérnök a helyzet tisztázása érdekében előrebocsátotta, hogy üzemük számos, igen fontos építkezést végez. Említést érdeme] például a nagyszabású lakásépítkezés Bratislavában, a rádió, a televízió, a film-műtermek, a Matador Üzem építése Szlovákia fővárosában. Megannyi, a kormány által is figyelemmel kísért építkezés. Tehát elsősorban ezekre kell minden erejüket, minden munkaerőt és kapacitást összpontosítani. De másutt is sok folyamatban levő építkezés köti le erejüket. Csupán Dunaszerdahelyen — az érdeklődésünk középpontjában álló silóépítkezés mellett — tizenkét lakásegység, a korszerű húsüzem, a répaszelet-szárftó egység építését is üzemük végzi. Boížek elvtárs kimutatásokat vett elő. Számok tömkelegét sorakoztatja fel állításainak alátámasztására. Dunaszerdahelyen a silók építésének befejezését 1980 júniusára tűzte ki a terv. Ezt a határidőt azonban képtelenek betartani. Az indoklás: az előbbiekben említett kapacitáshiány, a munkaerők hiánya, a silók acél konstrukciójának késedelmes leszállítása, a projektumok megkésett átadása. Az üzemnek jelenleg is a tervezettnél vagy ötvennel kevesebb dolgozó áll rendelkezésére, félszázzal kisebb a munkaerő létszáma, jelentős a fluktuáció, a munkaerővándorlás, amit sehogyan sem tudnak megakadályozni. Üjból magam előtt látom a dunaszerdahelyi vasútállomás mögött magasodó hatalmas, szürke betonsilókat. De jó lenne, ha már az idei termésű gabonát is itt tárolhatnák, biztonságosan, korszerűen. Erre azonban még sokáig kell várni. A harmincnyolcmillió korona tervezett költségből eddig vagy húsz és félmilliót már beépítettek, felhasználtak. Gyenge vigasz, mivel az építkezés jelenlegi állása mellett a silók átadásának előrelátható eltolódása legalább egy esztendő. Ezek szerint csupán az 1981-es évben vehető majd használatba. A nyers építkezés befejezte után a technológiai berendezés szerelése egymaga huszonkét hónapot igényel, a befejező munkákra pedig legalább további két hónapot kell számítani. Tehát ilyen a helyzet a dunaszerdahelyi silók építése körül. A lemaradás szinte behozhatatlan. Božek főmérnök elvtárs véleménye szerint e késésből azért valamit le lehetne faragni, ha sikerülne dolgozóik létszámát legalább a tervezettre kiegészíteni, feltölteni. Nagyon kellene minden dolgos kéz, akár szakmunkásé, akár képesítés nélküli dolgozóé. Ebben a dunaszerdahelyi járási nemzeti bizottság munkaerő-ügyosztálya hatékonyabb segítséget nyújthatna üzemüknek a munkaerő-toborzás eredményesebb megszervezésével. A kérdés csupán az, vajon van-e a járásban ilyen munkaerő-tartalék? E- zen múlik, ezen áll vagy bukik a kérdés, mikor veheti használatba e korszerű gabonasilókat a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üzeme, hogy földműveseink, szövetkezeteink igyekezetének gyümölcseként kitermelt egyre nagyabb mennyiségű gabonát szakszerűen és biztonságosan tárolhassák. OBENAU KAROLY
