Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
Borkóstoló a Zobor alatt A Nitra folyó egyik mellékfolyójának partján, melyet a környékbeli falvak Céténykének neveznek, fekszik Nagycétény (Vefký Cetín) község. A falu középnagyságú, lakosainak száma 3 ezer körül van. Körülbelül 18 km-re fekszik Nitra városától délre. Határából szép kilátás van a Zobor hegység hullámos alakjára és a várost körülölelő lakótelep hatalmas épületeire. A faluhatár másik oldaláról a szőlőhegy tőkéi és fái mosolyognak gazdáikra, s a sürfl zöld lombokból mint piros gombák világítanak itt is ott is a borospincék. A faluban ugyanis hagyományos a szőlőtermesztés. A történelemben kutatva megtaláltuk, hogy a szőlőtermesztés ezen a vidéken nagyon hosszan nyúlik vissza a múltba. Már 1113-ból találtunk adatokat, a melyek feljegyezték a vidék szőlőtermesztését. Ez lassan fej lődve a lakosság fő foglalkozó sává vált. Az utolsó századforduló idejében sem csökkent a falu borter melő híre. Erről tanúskodik egy kis epizód is, amely a Szlová kiai Gyümölcsészek és Kískertészek Szövetsége helyi szervező tének tagjaival történt egy há rom évvel ezelőtti kirándulás alkalmával Budapesten, egy vendéglőben. A pincér tájszólásukról azonnal felismerte, hogy vidékiek. Érdeklődött, hogy honnan jöttek, s amikor megtudta, hogy Nagycétényből, elgondolkozott. Végül rájött, hogy a vendéglő emlékkönyvébe háromszor van aranybetűvel beírva Nagycétény község neve, ugyanis három ízben nyert díjat országos viszonylatban a nagycétényi bor. A község idős lakosainál meg is találhatók az elismerő oklevelek, egy közülük Prestnszky János bácsi borospincéjét díszíti. A gazdag hagyományokkal rendelkező község lakossága ma is tevékeny társadalmi életet él. Különböző szervezetek működnek, melyek közül az SZGYKSZ helyi szervezetét emelném kt. A szervezet hatvan tagból áll. A szervezeti munka néha bizonyos nehézségekbe ütközik, mert egyesek távol dolgoznak lakóhelyüktől, s nem járnak naponként haza. A szervezet vezetősége Igyekszik tagjainak mindenben a segítségére lenni. Megteremti a fölösleges zöldség- és gyümölcsmennyiség felvásárlását, gondoskodik a vegyszerekről, a műtrágyákról, s gyümölcsfákat rendel. A szervezet vezetősége nemcsak munkát biztosít a tagoknak, hanem a szórakozásról is gondoskodik. Április elseje a néphagyományok szerint a tréfa napja. Mindenki igyekszik megtréfálni szomszédját, barátját. A falu Szlovákiában egyro bővül a korszerű szőlőültet vények területe, s ami még örvendetesebb, állandóan javul az ültetvényekről való gondoskodás (talajmüvelés, vegyszeres gyomirtás és növényvédelem) színvonala is. Foto: —bor Több évtizede foglalkozom " gyümölcstermeléssel, az átoltást illetően bizonyos tapasztalatokkal is rendelkezem, ezért szeretnék hozzászólni a „Magas törzsű fából törpefa“ című Íráshoz. Szerintem idősebb magas törzsű fából átoltással nem lehet törpefát nevelni. Erre a célra csakis a fiatal fa alkalmas, amelynek a héja még sima és nem repedezett. Ha a fa vadkörte alanyon lett beoltva, az oltás nagy erővel növekedik. Ha ilyenkor a fát metszéssel kurtítanánk, csak nyomorítanánk a fát, amely esetleg ki is száradna. Nekem korábban 20 fajta körtefám volt, s ezekből a nyáron érőket fokozatosan későn érőkre oltottam át. Az átoltást az alsó ágakon végeztem el. A- zokon az ágakon, amelyeken tavasszal nem eredt meg az oltás, ősszel alvó szemzést végeztem, mert a levágott ágakon szép új hajtások nőttek. Ahogy az oltás fejlődött, úgy vágtam le a korábbi fajta ágait. Egy felfelé növő ágat azonban mindaddig meghagytam, amíg tz átoltott fa termőre nem fordult. Ezt azért alkalmaztam így, mert ellenkező esetben a fa — a nagy csonkítás következtében — kiszáradhatott volna. Kezdetben ezek a fák nem magasak, de mivel vadkörte volt az alany, pár év elteltével újra magas fává fejlődnek. Csak példaként említeném a Diel vajkörte és a Vilmos körtefáimat, amelyek kezdetben alacsony törzsüek voltak. A jelenleg már 20—22 éves fák akkorára nőttek, hogy nem tudtam őket bepermetezni. Ezért már két ízben levágtam a fák tetejét. Köztudott, hogy ezeknek a fáknak a gyökérzetük igen szétágazó, messzire elnyúlnak a föld alatt, sok tápanyagot vesznek fel a fa fejlődéséhez. Törpefát körte, alma vagy birsalma alanyon lehet nevelni. Nekem a piros Vilmos körte és a Starkrimson almafám van birsalanyra oltva, amelyek igen lassan fejlődnek, de rendszeresen teremnek. Kis fa, kis hozam, ez nem gazdaságos, aminek én nem vagyok a híve. Inkább a vadkörte alanyon beoltott fákat kedvelem. A birsalma alanyra oltott fákhoz azok a gyümölcsészek ragaszkodjanak, akik kis telekkel rendelkeznek és többféle gyümölcsöt szeretnének termelni. A kajszibarack átoltására a kék vagy a piros ínyrobalan szilvaalanyt használhatjuk. Űszszel szemzés, tavasszal pedig átoltás formájában. Ha az átoltás megeredt és szépen fejlődik, akár alacsony törzsűre is nevelhetjük. Ilyen esetben kivágjuk a fa közepét és csak az oldalsó ágakat hagyjuk meg. Az így nevelt fa sokáig alacsony törzsű marad, de később terebélyesedni kezd, mert felfelé nem növekedhet. Az ilyen fának az egyéves ágait a felére vagy háromnegyedére kell visszavágni. Többet nem érdemes lemetszeni, mert a fa ezeken az ágakon is nevelhet ter.mörügyeket. VEHOVSKÝ PÄL, Štúrovo A gyümölcsfák átoltásáról kultűrházában is nagy volt a sürgős-forgás ezen a napon, da itt nem tréfára készültek, hanem a szervezet évzáró taggyűlésére. Az időpont ugyan már késői volt évzáró taggyűlésre, de komoly okok miatt lett így, elhalasztva. A gyűlést hagyományos borkóstolóval egybekötött népmulatság követte. A szervezet elnöke, Szőke Kálmán, aki már évek óta vezeti a szervezetet, ismertette a borkóstoló szabályait, majd három fürge kislány hozzáfogott a borgyűjtéshez. Ez a következőképpen történt: Minden borfajtából a tulajdonos megtöltött egy félliteres üveget, a lányok megszámozták, s ugyanazt a számot a tulajdonos is megkapta. A bor tehát inkognitóban jelent meg a zsűri előtt, amely 12 tagból állt, a legjobb borszakértőknek vélt szervezeti tagokból, akik már szintén évek óta foglalkoznak szőlő-, illetve jortermeléssel. Mivel igen sok /olt a borminta, a zsűrire nehéz feladat hárult, s az eredmény gén meglepő lett. Hét borminta írt el azonos pontszámot, éspelig a legmagasabbat. Ez csakis ízt bizonyítja, hogy őseink hagyományait híven ápoljuk és bizonyára ma sem vallanánk szégyent egy nagyobb szabású borversenyen sem. Az első helyet egyébként a következő bortermelők érték él: Varga Mihály, Dudás Ferenc, Cifra József, Dudás József, Krizsan István, Sztruhár Imre és Kurcsa Pál. Utánuk következtek a második és harmadik helyezettek. KURCSA PÄL, Velký Cetín itCSERE-' LBERE* Tóth Szerén (925 72 Selice č. 1055, okr. Galante) szívesen cserélne laskatökmagot más magvakért, de elsősorban nagy virágú, színes tulipánhagymákért. Ötvös Teréz (04912 Gemerská Hôrka č. 246, okr. Rožňava) kardvirág és dáliagumókat kínál évelő szegfű vagy ikrizantén ellenében. Dusza Ilona (04912 Gemerská Hôrka č. 310, okr Rožňava) szívesen cserélne piros futó szegfűt, boldogasszony-tenyerét (Chrysanthemum balsamita), rozmaringot (Rosmarinus officinalis) és llomot (Lilium), cserébe szílvarózsa (Prunus triloba), hóbogyó (Symphoricarnus albus), lila akác (Wisteria sinensis) és bazsarózsa (Paeonia officinalis) cserjét kér. Idősebb őszülő halántéka, ráncokkal barázdált arca, nehéz munkában kérgeseden keze elárulja: Hamran Károly elmúlt már hetven éves. Szemében, mozdulataiban azonban van valami fiatalos tűz, élénk tenni akarás. Amíg az idős nyugdíjast csupán látásból ismertem, magamban a fenti jellemzést fogalmaztam meg róla. A jellemzés bevált: a hetvenegy éves nyugdíjas kőművesmester még ma is aktív galambász, s emellett komoly tisztséget tölt be a kisállattenyésztők levicei (lévai) helyi szervezetében. A teljes embert igénylő gazdász funkciót tölti be. Találkozásunk alkalmával galambtenyésztői tevékenységéről beszélgettünk. — Minden állatbarátnak — kezdte mondanivalóját Hamran bácsi — vannak kedvencei. Engem gyermekkorom óta a galambok vonzottak, s még a mai napig is szívesen emlékszem az indulásra. Szinte hihetetlen, hogy Léván annak idején menynyien foglalkoztak galambte-Inyésztéssel. Így aránylag könynyű volt kezdenem, hiszen utcabeli szomszédjaim, Lehoczky korban is Pista bácsi, Mátéfi és Bártfai bácsi elláttak mind tenyészgalambokkal, mind jótanáccsal. Galambállományom idővel kialakult, s komolyabban 1950 májusában kezdtem foglalkozni ezekkel a kedves, ragaszkodó madarakkal. A dátumot azért említem ilyen pontosan, mivel ekkor alakult meg Léván a galambtenyésztök szövetsége melynek alapító tagja voltam A városbeliek jól tudják, hog\ Hamran Károly ereje a posta galambok nevelésében, tenyész tésében mutatkozott meg légin 'kább. Sok országos versenye: részt vett, szép eredményeke! ért el. De erről beszéljen ín kább a lelkes tenyésztő: — A korábbi években körűi belül negyven postagalamb tar tozott állományomba. Ezekbő' válogattam ki a legjobb adottsa gokkal rendelkezőket, melyek kel aztán a hosszan tartó, ala pos „edzés“ után indultam a kii lönbözö versenyeken. Eperjes— Kassa—Osti nad Labem távokon versenyeztek szekreten galamb jaim. Ezeket a távokat körülbelül 6—8 óra alatt tették meg. A számos siker persze olykor sokaktívan sok keserűséggel járt. Lehet, kívülállónak ez furcsán hangzik, de olyan esetben, amikor egy európai viszonylatban is kitűnő adottságukkal rendelkező versenygalambom nem érkezett vissza, vagy napok után raga-Hamran Károly galambtenyésztő. dozó madarak martalékaként láttam viszont, bizony nagyon rosszul esett. Hogy hány versenyen vettem részt, jóformán már magam sem tudom, persze némi képet negyven elismerő oklevelem, számos plakettem azért mégis nyújt. Ma már nem foglalkozom postagalambtenyésztéssel. A múlt évben adtam el az utolsó példányokat. Koromnál fogva már nem nekem való a versenyeken való részvétel. Habár Hamran bácsi postagalamb-tenyésztéssel már nem foglalkozik, díszgalambjai még nindig szép számban vannak, /állomása erről tanúskodik: — Mivel három lányom van ; több kisunokám, nálunk nagyon kelendő lett a galamb. A kiselejtezett galambokat lányaimnak adom, akik finom levest főznek a csemetéknek. A gyerekek számítása szerint vente ‘körülbelül száz gálámat ajándékozok nekik. Persze Hz unokák élve jobban szeretik, mint főzve. Amikor látogatóba iönnek, nem győzöm nekiik a :alambokat mutogatni. Nem is ’liszi el, mennyire jólesik az nekem, mikor látom: a galambok iránti szeretet ott lakozik bennük is. Kalita Gábor
