Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
1 197B. jtilins 22. .SZABAD FÖLDMŰVES. „A történelem fel fog menteni...“ A santiagói Moncada laktanya neve örökre bevonult a történelembe. Negyedszázada, 1953. július 26-án, a kubai forradalmárok megrohamozták a hírhedt Batista diktátor uralmának fellegvárát. Támadásuk jeladás volt a népnek a fegyveres forradalmi harc megkezdésére. A támadók egy része elesett az egyenlőtlen küzdelemben, másokat Batista pribékjei halálra kínoztak. Egy további csoportot, melyhez Fidel Castro is tartozott, egy sűrű erdőségben fogott el az üldözésükre mozgósított katonaság. Beszállították őket a laktanyába, s a mellette levő kórházépület egyik kis szobájában rövidesen összeült a vészbíróság. Fidel Castro — jogász lévén — maga látta el saját védelmét. Védőbeszéde négy óra hosszat tartó vádbeszéd lett. „Az önök ítélete nem sokat számít. A történelem fel fog menteni...“ Tizenöt évi börtönre szólt a hadbíróság ítélete. A történelem azonban nemcsak felmentette, hanem igazolta és hatalmora juttatta Castrót, aki a népi forradalom kibontakozásának eredményeként 1959. január 8-án seregével bevonult Havannába. Megszűnt Batista rémuralma, mely ezrek életét követelte áldozatul. A forradalmi kormány rendeletére a Moncada laktanyában iskolát rendeztek be, amely nemcsak neves oktató-nevelő intézmény, hanem a forradalom hőseinek emlékmúzeuma Is. A Moncada elleni támadással negyedszázada a forradalmi küzdelem új fejezete kezdődött Kuba történelmében. A forradalom győzelmét a szocialista társadalom építésének korszaka követté. A nép kezébe vette nemzeti kincseit, államosította a hazai és külföldi bankokat, a tőkés üzemeket és ültetvényeket. Megszületett a nyugati félteke első szocialista állama. Az amerikai imperializmus kezdeti tétlenkedés után aktivizálódott, mert rá kellett eszmélnie, hogy Kubában szocialista átalakulások zajlanak, ezt pedig meg akarta akadályozni. Az imperialisták ellenforradalomban bízva partraszállást kíséreltek meg, de a kubai nép egységes és szilárd maradt: a támadók kétnapi elkeseredett harc után véres fejjel visszavonulásra kényszerültek. A szocialista Kuba óriási munkát végzett a gazdaság helyreállításában. Egyszerre kellett megoldania a közélelmezést, a betegségek leküzdését, az írástudatlanságot. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük Csehszlovákia is minden gazdasági, politikai, erkölcsi támogatást megadott Kubának. Gépekkel, különleges berendezésekkel látták el a cukornádat feldolgozó ipart, Kuba kulcsiparát. Az utóbbi években rekorderedmények születnek a cukorgyártásban és az ipari növények termesztésében. Kuba 1972 óta tagja a KGST-nek, tevékenyen részt vesz a szocialista országok gazdasági integrációs programjának megvalósításában, a szocialista nemzetközi munkamegosztás minden előnyét élvezi. A testvérországok segítsége folytán nagy távlatok nyílnak a kubai nikkelipar előtt. Kuba példájával követendő utat mutat Latin-Amerika és más földrészek elnyomott népeinek. KANIZSA 1STVÄN Barátaink ünnepe A szocialista Lengyelország népe ma ünnepel: az 1944. július 22-i kiáltvány megjelölte azt az utat, amely a náci hódítók kiűzése után a megújhodott ország népét fokozatosan elvezette a szocialista jelenig. Az első nagy siker az volt, hogy Lengyelország a legendás Phönix madárként újjáéledt poraiból. A fasiszták mindenütt romhalmazokat, tömegsírokat hagytak maguk után. Már a csodaszép lengyel főváros, Varsó példája igazolja, mire képes egy hazaszerető nép energiája a szocialista viszonyok között. Meg kell mondanunk, a lengyelek hazájának újjáéledésében, virágzó fejlődésében, a háborús veszteségek kiküszöbölésében oroszlánrésze volt a testvéri Szovjetuniónak és a szocialista közösség többi országának, elsősorban hazánknak. A lengyel nép, bár nehézségekkel küszködve mindmáig, szocialista testvérei segítségével nemcsak a gazdasági újjáépítésben és építésben ért el vitathatatlan sikereket, hanem külpolitikai téren is megerősítette tekintélyét. Ennek egyik legfényesebb bizonysága az NSZK-val megkötött békeszerződése, amely elismerte a második világháború utáni változásokat, szentesítette a határokat, el<2 Az atomőriilet megszállottjainak veszélyes üzelmei. (I- Szmirnov rajza) Ai Afrikai Egységszervezet csúcs” értekezletét viharos vita előzte meg az előkészítő külügyminiszteri értekezleten. A legvitatottabb kérdés talán a Párizs által különösen szorgalmazott afrikai közös hadsereg felállítása volt, amelyet a nyugati hatalmak és uszályhordói afrikai csatlóskormányaik a shabai események hatására javasoltak. Korántsem nyilvánult meg a szervezet egysége olyan mértékben, mint annak idején a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszer elítélésekor. Noha bizonyos nézeteltérések mindenkor előfordultak, sohasem rajzolódtak ki olyan élesen, mint most. Polarizálódás az AESZ-ben hárította az akadályokat a két ország kapcsolatai békés fejlődésének útjából. Különösen szívélyes kapcsolatok alakultak ki hazánk és Lengyelország között. Ez a lengyel párt- és kormányküldöttség legutóbbi látogatásakor is bizonyítást nyert. Az egykori kétoldalú kapcsolatfejlesztésről áttértünk a sokoldalú együttműködésre s különösen a tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésére. Száznál is több lengyel és csehszlovák vállalat közvetlen szoros együttműködést folytat a termelési kooperáció és szakosítás terén, közös kutatást és fejlesztést végez. Az együttműködésnek csupán egyik fontos szakaszát, a mezőgazdaság területét nézve is képet kapunk az együttműködés méreteiről. A brnói Zbrojovka és a lengyel Agromet, Ursus nagy teljesítő képességű mezőgazdasági gépek és traktorok kifejlesztése és gyártása terén folytat elmélyült együttműködést. Együttműködésünk méreteire jellemző, hogy országainkat jelenleg kormányszinten megkötött, 1980-ig érvényes 34 szerződés köti. —ör— Példa rá a vendéglátó szudáni kormány, a gaboni küldött álláspontjának szöges ellentéte a benini küldöttével az ún. afrikai hadsereg kérdésében. A másik szembetűnő jelenség: a francia jelenlét feltűnő megnyilvánulása, amit Párizs leplezetlenül presztízskérdésként kezel. Íme a konkrét példák: a francia idegenlégiósok dicstelen shabai (zaire-i) szereplése, a francia hadsereg beavatkozása a csádl ' polgárháborús viszályba, a nyugatszaharai Polsario felszabadítási szervezet ellen küzdő országok támogatása. A francia jelenlét nem korlátozódik csak egy bizonyos területre, mondjuk Nyugat-Afrikára és a más nyugati szövetséges NATO-hatalmakkal együtt végrehajtott hadműveletekre, hanem valamennyi területre, mely egykor Párizs gyarmaturalma alá tartozott. Nyilván ezért is kellemetlenül érintette Párizst, hogy az AESZ miniszteri értekezletének megnyitásakor — zárt ajtók mögött — hosszú vitára adott okot a Comore-szigetek Köztársaság kormányának képviselete. Mint ismeretes, a Comore-szigetek Franciaország régi gyarmata volt. Négy fő szigete, elsősorban Mayotte nagyszerű stratégiai megfigyelőhely, amolyan ellenőrző pont Afrika és Madagaszkár között. Ez a szigetcsoport a Holdról kapta nevét — az arab kambr. azaz hold jelentését őrzi a neve. Ennek az a magyarázata, hogy a vulkáni eredetű szígetcsport holdbéli tájra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy éghajlata kellemes, növényzete paradicsomi. Amikor a szigetlakók hosszú szabadságtörekvését 1975-ben siker koronázta és a Comore-szigetek a teljes önkormányzat után függetlenségét is elnyerte, ez a függetlenség sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt teljes. A francia kormány a helyi burzsoázia megvesztesgetésével elérte, hogy Mayotte szigetének lakossága nem kívánt függetlenséget s inkább Franciaországhoz csatlakozott, mint a független Comore Köztársasághoz. Francia katonai készültség gondoskodott róla, hogy ne történjék zavargás. Egy hónappal a függetlenség kikiáltása után már lezajlott az első államcsíny: Abdallah Mohamedet, a helyi nagyburzsoázia nagy szónoki tehetségű képviselőjét, nagykereskedőt, az elnöki székben egy európai műveltségű szakember, Ali Szoilih váltotta fel, aki szavai szerint elkötelezte magát a szocializmus mellett. Ali Szoilih kormánya nem egészen három év alatt sokat tett a nép felemeléséért, különösen a franciáktól való részleges főggőség béklyóinak lerázásáért. Ez Párizsnak nem tetszett. Szoilih ellen szította a hangulatot és kapcsolatba hozták őt a maóístákkal is. Párizsban nyilván úgy gondolták, így hamarabb lejáratják a tehetséges fiatal politikust. A francia kormánykörök türelmetlenek voltak. így nem volt meglepetés, hogy egy május reggelen furcsa turisták érkeztek Moroni repülőterére. Ott volt köztük a Kongót is megjárt Bob Denar zsoldos vezér is. Francia és belga egységek a comore-i lázadó fegyveresekkel karöltve könnyűszerrel megdöntötték a kormányt. A letartóztatott All Szoillhet pedig régi recept szereint „menekülés közben“ agyonlőtték. Eddig a szigetvilág drámája. A Khartúmban felvetett kérdés: jogos képviselőbe országuknak a szigetköztársaságban direktórium élén ismét hatalomra került Abdallah Mohamed küldöttei? A nézetek bizony nagyon megoszlottak. Párizs pillanatnyilag elégedett a történtekkel, a helyzettel. Nem vágták el a Comore-szigetek az egykori anyaországhoz fűző köldökzsinórt. A 2171 négyzetkilométer területű és 280 ezer lakosú szigetország Párizs terveiben a bázisállam szerepét hivatott teljesíteni. —rl— Harminc éve a barátság útján Románia és hazánk barátsági, együttműködési és segítségnyújtási szerződésének 30. évfordulójára emlékezünk. Fontos okmány volt ez abban az időben, amikor a kelet-európai országok felszabadult népe a szocializmus alapjainak lerakásával foglalkozott. Országaink barátságának fontos tényezője lett a gazdasági együttműködés. Románia külkereskedelmében például a harmadik helyen állunk. Ez jelentős tény, mert ez RSZK 110 országgal folytat gazdasági együttműködést. Arucsereforgalmunk meghaladta az 1 milliárd 340 millió rubel értéket. Az RKP és a kormány az ntóbbi időben behatóan foglalkozott a gazdasági tervezés és irányítás hatékonyságának fokozásával, több plenáris ülésen kereste a bajok orvoslásának módjait. Intézkedései a gazdasági ágazatok eredményes munkájának fokozására irányulnak, s a szocialista testvérországokkal folytatott együttműködés javítását és fokozását is szorgalmazzák. Így például nagyon jó együttműködés bontakozott ki magasabb szinten hazánk és Románia között a gép- és vegyipari szakosításban, tudományos és műszaki együttműködésben. Az utóbbi időben éppen erre tevődik át a súlypont. Országaink életében nagy jelentőségük van a vezető testületek képviselői látogatásainak. Párt- és kormányküldöttségünk két év előtti látogatásakor például hat fontos megállapodást, szerződést, illetve gazdasági együttműködési jegyzőkönyvet Írtak alá. E- meliett a csúcstalálkozók során vezetőinknek alkalmuk van országaink szocialista külpolitikájának egyeztetésére, a nézetek azonosítására vagy közelítésére fontos nemzetközi kérdésekben. Az eltelt harminc év igazolta barátságunk szilárdságát és eredményességét, ezért a jövőben még mélyebben fogjuk ápolni. —In— Külpolitikai kommentárunk 7 Párizs szaharai dilemmái Amióta a gyarmati és függő országok zöme felszabadult, megszokottá váltak az időnként ismétlődő, sokszor értelmetlen puccsok. Általában vagy a fiatal országok fejlődési zavaraival, "mondjuk gyermekbetegségeivel függnek össze, vagy olykor az egykori anyaországok haladásellenes beavatkozásáról van szó. A múlt héten Mauritánia szolgált meglepetéssel. Az egymillió négyzetkilométer területű, de csak másfél millió lakosú iszlám köztársaságban a hadsereg megbuktatta Moktar Ould Daddah elnököt. A puccsot irányító Mueztafa Ould Mohamed Szalek dandártábornok, vezérkari főnök feloszlatta parlamentet, a kormányt s az egyetlen politikai pártot, a Mauritániái Néppártot. A puccs híre megrökönyödést váltott ki Párizsban. Daddah elnök a franciák nagyon használható, engedelmes eszköze volt. Mind az afrikai egységszervezeten belül, mind más nemzetközi szervezetekben valamennyi vitás kérdésben Párizs malmára hajtotta a vizet, eleve elhatárolta magát az afrikai szabadságtörekvésektől. Egyetlen természeti kincsének, a vasércnek kitermelésén, feldolgozásán és értékesítésén is a franciák nyerészkedtek. így érthető, hogy az ország szociális állapotai nagyon elmaradottak voltak. A mauritánlai tisztikar megmozdulását „belső problémákkal“ magyarázták az első hivatalos jelentések. Ez különféleképpen értelmezhető, s rövidesen kiderült: a hadvezetőség sokallta, hogy Daddah már három éve tartó hadiállapotba sodorta országát a nyugat-szaharai konfliktussal kapcsolatban. Gyors megoldást sürgettek az elnöktől, aki erre képtelen volt. Ezért a tisztikar cselekedett. A puccsal egyidőben azonban szavát hallatta egy Illegális szervezet Is, a Mauritániái Hazafiak Tömörülése, mely Daddah megbuktatásától a szaharai háború beszüntetését reméli. Ez az, ami Párizsban nyugtalanságot keltett. Mauritánia névtelenségbe vesző ország maradt volna, ha 1975-ben nem vetődik fel a szaharai kérdés. Nemcsak afrikai, hanem spanyol körökben is ma már úgy tekintenek a kérdésre, mint a haldokló Franco utolsó rossz tréfájára. A- agg diktátor ugyanis politikájának kudarcait és a helyzet tarthatatlanságát látva úgy döntött, hogy egyszeriben szabadjára engedi országa gyarmatát, és semmilyen kötelezettséget nem érez a szaharai nép sorsának alakulásáért. Ezzel bizonyos terhektől igyekezett szabadulni. Nos az egykor Spanyol Szaharának nevezett 300 négyzetkilométernyi területű, 60—100 ezer lakosú sivatagi rész, melynek foszfátgazdagságát világméretben az első helyen tartják nyilván, ádáz marakodás tárgya lett. Amint Madrid teljesen és feltétlenül lemondott róla, nyomban jelentkezett az „örökségért“ a viszonylag erős Marokkó, mely szövetségül nyerte meg Mauritániát. Az előbbi a terület északi, az utóbbi pedig déli részét foglalta el fegyveres erővel s tartja mindmáig megszállva. A harc azonban folytatódik, mert Nyugat-Szahara népe egységes politikai szerevezete, a sokat emlegetett Polisario vezetésével megmegújuló sivatagi harcot viv a területrablók ellen. A pillanatnyi helyzetre a bizakodás jellemző. A Polisario tűzszünetet rendelt el, Ideiglenes és egyoldalú tűzszünetet. Errre vonatkozó nyilatkozatában megállapítja: „A szaharai nép ellen Indított területszerző háború az oka a térség minden problémájának. A népek nem törődhetnek bele hosszá ideig sorsukba és nem viselhetik a nemzetellenes vezetők konokságának költségeit. Az új mauritániai vezetőknek most módjukban áll, hogy felülvizsgálják a megdöntött vezető bűnös álláspontját, mert Mauritánia tényleges felemelkedésének ez az egyetlen feltétele“. A mauritániai válasz egyelőre szűkszavú és nem egészen világos: „A Spanyol Szahara felosztásában érdekelt másik országgal, Marokkóval szoros együttműködésben azon munkálkodunk, hogy véget érjen a jelenlegi háború“. Kérdés, hogyan? Sem ff. Hasszán, :em Szalek ugyanis nem gondol a szaharai nép önrendelkezésének biztosítására. L. L.
