Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-15 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 15, 14 • VADÁSZAT • VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT # VADÄSZAT # VADÄSZAT # VADÄSZAT # VADÁSZAT # Mit kell tudnunk az ölyvekről? A réce Vadászati szempontból Jelentős szerepet töltenek be a középtermetű ragadozó ölyvek. Jellemző rájuk a zömök test, a laza tollazat és a behúzott nyak. Fejük valósággal a testükbe olvad. Behúzott nyakkal, lomhán, varjúszerűen repülnek. Jellemző még rájuk a széles szárny és az aránylag rövid, röptűkben szétterjesztett farok. Az Északi-, Déli-sark és Ausztrália kivételével az egész világon megtalálhatók. Hazánkban különböző területeken élnek. Leggyakoribb ölyvünk az egerász ölyv (a képen). Fácán nagyságú, szélesen lekerekített farkú és tekintélyes szárnyú ragadozónk ez. A barna szín különböző árnyalataiban fordul elő. Hasa fehérrel, sárgával tarkázott, világosbarna. Csüdje félig gatyás. Válla és felső szárnyának fedőtolla barnás, szürkével szegélyezett. Alsó oldala szennyes színű, sárgásfehér alapszínén a begy táján és a toroknál hosszanti, a mellen és hason barnásfekete harántsávokból rajzolatot látunk. Combja, gatyája barna vagy harántcsíkos. A fiataloké cseppfoltosan hosszanti csíkozású. Farka felül szürkésbarna, 8 — 12 harántsávval. Melle sötétbarna vagy barnássárga. A testhez képest a lábak aránylag gyengék és sárgák. Hegyi és síkvidéki erdeink leggyakoribb szárnyas ragadozója az ölyv. Hazánk területén számos példánya él. Csallóköz ismert madara ez. Április— májusban öreg fákon fészkel a na gyobb kiterjedésű erdőkben. Tojásainak száma 4—5, kotlási ideje 28 nan, A fiatalok hathetes korukban repülnek. Táplálékának legnagyobb része a mezőgazdaságra káros emlősökből, egérből, pockokból áll. Nem veti meg a nagyobb bogarakat, hernyót, szöcskét, sőt a békát és a csigát sem. Hosszú tél idején, amikor vastag hó takarja a földeket (február végénJ, gyakran tesz kárt a legyengült fogolyállományban, de kártétele ríem múlja felül azt a hasznot, melyet az egerek és a különböző kártevők irtásával tesz a mezőgazdaságnak. A gatyás ölyv valamivel nagyobb az előbbinél. Testsúlya eléri a 800—1520 g-ot. Csüdje végig gatyás, de hátul újjnyi szélességben csupasz. Fehér farkának végén egy széles vagy több keskeny, fekete harántszalag látható. Színezete a többi ölyvekéhez hasonlóan nagyon változó. Világos alapszínen sötétbarna vagy fekete színnel hosszanti csíkozású. Háta barna, evezői sötétbarnák. A melle fehér, barnásfekete pettyekkel pontozott. Északi fészkelő. Hazája Észak-Eurőpa, Ázsia északi területe és Észak-Amerika. Nálunk csak téli vendég. Október végén érkezik és legfeljebb márciusig marad nálunk. Főleg a mezőgazdaságban kártevő rágcsálókkal táplálkozik, de néha a vadállományban is károsít. A darázsölyvre jellemzők a csőr végén levő apró, kemény pikkelyszerű tollacskák, valamint a keskeny, erős csőr. Az öregek háta barna, az evezők felső zászlói fehéresek, 2—3 sötétebb harántszalaggal. Farkuk felső oldala barna, 3 széles fekete csíkkal. Alsó farkfedői a has színéhez és rajzolatához hasonlók. A síkságon és a kisebb hegyek környékén fordul elő legyakrabban. Európa nagy területén és Nyugat-Ázsiában honos. Megfigyelhető hazánk egész területén. Szereti a ligetes erdőket és a homokos talajt, ahonnan könnyen kikaparhatja a földben fészkelő darazsakat. Megeszi a békát, gyíkot, egeret, ritkábban a madárfiókákat s a tojást is. Költöző madár. Április végén érkezik és októberig marad nálunk. A kígyász ölyvre jellemzők óriási sárga szemei, pzéles feje és laza tollazata. Európában a Pyreneusi félszigeten, Franciaország, Olaszország, Magyarország, hazánk, Lengyelország, Románia valamint Szovjetunió és a Balkán területén, továbbá Ázsia különböző részein honos. Az ölyvek száma a többi ragadozóhoz az utóbbi időben a kemizáció és a lőfegyverek rohamos elterjedése következtében jelentősen csökkent, ezért az ornitológusok, természetbarátok s nem utolsó sorban a vadászok elsőrangú feladata e madárfaj védelme és életfeltételeinek biztosítása. Szokol Dezső Minden vadászatnak megvan a varázsa. így vagyunk a récézéssel is. Vadászata a nyári hónapokra esik. Hoszszabb pihenő után tehát sörétes fegyverünket ismét vállunkra vehetjük. A récével egyidőben vadászható a szárcsa, sárszalonka s a vízityúk. Récevadászatra sor kerülhet náddal benőtt nagyobb tavakon, kisebb állóvizeken, tocsogókon, patakok, folyók vagy csatornák mentén. Nagyobb tavakon kiterjedt nádfoltok vannak. Azokból csónakon sem lehet kihajtani a récét. Egyidejűleg több csónak használata javíthat az eredményen, de ez sem sokat. Nagyobb tavon ezért az egyéni vadászatnak nincs sok értelme. Ehhez vizsla kell! Ezzel a vadászat nagyon eredményes. Engedjék meg vadásztársaim, hogy egy javaslatot tegyek: egyrészt fékezzék lőszenvedélyüket récevadászaton. Jól nézzék meg, melyik réce lőhető. A lőhetők közül is a díszesebb tollúakat keressük, ezek a gácsérok. A tojó szürkébb. Ezeket a jövőre való tekintettel lehetőleg kíméljük. Igazán nem lenne értelme megfontolás és körültekintés nélkül lőni mindenre, ami repül, mert a lelőtt kacsák többsége olyan helyre zuhan, ahonnan kutya nélkül kihózni lehetetlen. Általában a lelőtt kacsáknak több mint 50 %-a vész el vadászkutya hiányában. Az ilyen vadászat pedig vadpusztítás és tölténypocsékolás. Kisebb állóvizeken, tocsogókon egyénileg úgy récézünk, hogy a zsombékos. nádas vízbe magunk megyünk bele. Így zavarjuk fel a nád vagy zsombék között meghúzódó récéket. Ehhez azonban megfelelő öltözék kell. Használatos a hosszúszárú gumicsizma. Ez azonban amilyen előnyt jelent ismert mélységű vizekben, olyan nagy hátrányt ott, ahol a szárba felülről befolyhat a víz. Folyók, patakok, csatornapartok récézése úgy helyes, ha a parton igyekszünk a vizen vagy a nádban levő kacsák lőtávon belüli belopására. Csakis olyan helyen eredményes ez, ahol töltés, domb vagy egyéb takarás mellől közelíthetjük meg a vízpartot, tehát amikor a pihenő csapatot meglephetjük. Nyílt parton a récét megközelíteni lehetetlen, mert hamar felkerekedik. A vízben való mászkálástól mentesítheti magát a vadász, ha a hajtót küldi a vízbe. Amilyen előnyt jelent az, hogy nem kell magunknak a vízben járni, olyannyira hátrányos a szárnyra kelt récéket távolról lelőni. Még talán annyit, hogy földön, vagy vizen ülő madarat lőni nem szabad. Szárnyasvadat levegőből, röptében illik lelőni! J- M. Habrovský Vadászverseny A Vojka nad Dunajom-i (vajkai) vadásztársaság az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megrendezte Kyselicán (Keszőlcésen) a nagy érdeklődéssel várt vadászversenyt. A versenyen nemcsak a helyi szervezet tagjai, hanem a környező falukból érkező vendégvadászok is részt vettek. Az időjárás nem nagyon kedvezett a versenyzőknek, de a vadászok ennek ellenére is kitartóan harcoltak a legjobb eredményekért. A legügyesebbeket értékes díjakkal jutalmazták. Azok a vadászok, akiknek nem kedvezett a szerencse, kellemesen eltöltött délutánnal lettek gazdagabbak. Kovács Gabriella Egy vadászbálról A közelmúltban a vadászat hónapja alkalmából a milanovcei (nagykéri) vadásztársaság megrendezte hagyományos „vadászbálját“. A rendezvényt nagy várakozás előzte meg, hiszen a bálon kapható volt friss őzgulyás és más ínyencség is. Este „Diana kedveltjei“ felidézték a vadásztörténeteket, s érthetően jól érezték magukat a nagyszerűen sikerült vadászbálon. —szp— HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A dévérezés Amikor á dévérekről, a síkvidék lassú vizeinek „iakóirői“ írok, átfut az agyamon a számtalan szórakozással teli élmény, amit ennek a halfajtának köszönhetek. Azt lehet mondani, a dévér állandó hala a fűzfákkal szegélyezett lassú folyóknak, s a tavaknak. Majdnem mindenütt megtaláljuk. Ezt annak köszönhetjük, hogy nem igényes a víz tisztaságával szemben, jól alkalmazkodik az adott körülményekhez. Folyóinkban dévér szép számmal akad és elég tekintélyes méretet ér el, tehát megakasztása szórakoztató. A sporthorgászok azonban bizonyos fenntartással néznek e halra. A dévérező sporthorgász néha nevetség tárgya, a cseh országrészekben azonban más a szemlélet. Minden második horgász a keszegezést tartja a legszórakoztatóbbnak. A félkilós és a kilós dévérek nem tartoznak a ritkaságok közé, főképpen a Dunán, vagy a dunai holtágakban. Két kilósnál nagyobb példány is horogra akad. A utóbbi időben gyakran feltettem a kérdést, miért tartják a keszeget horgászaink értéktelennek? Ennek nem is nehéz a megfejtése. A síkvidék vizeiben még ma is akadnak, ha nem is kapitális, de szép harcsapéldányok, süllők, csukák és pontyok. Ezen nemes halfajták bizony háttérbe szorítják a keszeget. Ha végigmegy az ember a Duna mentén, a horgászok legtöbbje főleg ragadozó halra horgászik, esetleg pontyoz. így van ez folyóink többi szakaszain is. A halastavakon pedig a pontyot horgásszák, gyakran eredménytelenül. Néha engem is elfog a pontyfogás láza, de gyakran eredménytelen marad a törekvés. Ezt nem kesergésképpen mondom, hanem azért, 'hogy a keszegek javára billentsem a mérleg nyelvét. Hiszen jó a tavakon horgászni, ha más megoldás nincs. Nekem a tavakon olyan az érzésem, mintha meg volnék kötve. Amikor elnézem a halastavak partján üldögélő horgásztársakat, azt látom, hogy szabad mozgásban nagyon is korlátozottak. Folyóink mentén, ahol szabadon barangolhat az ember, ez más érzést vált ki. Ha az egyik hely untat, bármikor _ továbbvándorolhatok, újabb norgaszhelyre. Ha felsért a gally, nem számít, hiszen az is a szórakoztató horgászathoz tartozik. Amikor jó pár kilométeres gyaloglás vagy kerekezés után hazatérek, a kellemes fáradság után jólesik a pihenés. Térjünk azonban vissza a dévérekhez. A dévérezés szórakozást nyújt annak is, aki ismeri ezen hal szokásait és természetesen horgászati módját. Ha a pontyot rafinált halnak tartjuk, nem kevésbé rafinált a dévér sem. Sok mindent tudni kell, ha eredményt akarunk elérni. A dévér társas életet élő hal. Legtöbbször csoportokba verődve vándorol, élelem keresése közben. Ahol gyakran talál élelmet, oda vissza-visszatér. így helyhez szoktatható, s ezen a helyen jó fogásra számíthatunk. Az „étlap“ nagyon szerény és aránylag könnyen beszerezhető vagy elkészíthető. Rákap a lárvára, trágyanyűre (ez a legeredményesebb csalim), ősz felé az apró tejeskukoricára. Elég jó eredményt lehet elérni a tésztafélékkel. A csalik eredményessége attól függ, hogy melyik fajtára szoktattuk őket. A fogás eredménye gyakran összefügg a felszereléssel és a horgász leleményességével. Ha be akarjuk csapni és horogra kapni a rafinált óvatos halfajtát, ehhez bizony sok tapasztalat szükséges. A felszerelés érzékenységétől és az éles hatos vagy nyolcas horogtól sok függ. A szilonból is elég a huszas, esetleg a huszonötös. Az ilyen szilonnal a négy-öt kg-os dévér is szépen a parthoz vontatható. Amennyiben a felszerelés megfelelő, leggyakrabban ott csúszhat be a hiba, hogy mindenki két horoggal akar horgászni. Ennek aztán az a következménye, hogy két hal helyett egyet sem fogunk, mert rendszerint elkésünk a bevágással. A dévérezésnél jó reflex szükséges. Máskülönben eredménytelen marad a fáradozás. Ha jó a kapás, ilyenkor célszerű csak egy horoggal horgászni. A másik horgot nyugodtan félretehetjük, esetleg ha van kéznél kishal, letehetjük csukára, azt úgysem kell annyira őrizni. Mivel a dévérezés gyakori módja a fenekező horgászat, a legjobb eredményt úgy érjük el, ha egy horoggal, azt kézben tartva, horgászunk. Ha kapásjelzőt használunk, jól észlelhető a kapás. Nagy, hibát követünk el akkor, ha arra várunk, hogy a hal folyamatosan húzza a szilnnt. Ilyen esetekben előfordul, hogy elkésünk, a bevágással, s csak az üres horgot húzzuk ki a vízből. Ha észrevesszük a rántást a horgon, jól sikerülhet a bevágás, ezután rendszerint meglazul a szíton, majd újra feszül. Ha ezt a pillanatot választjuk a bevágásra, a legtöbb esetben a horgom ficánkol a dévér. Dévérezésnél ritkábban alkalmazzuk a dugózást, de ha megvan rá a feltétel, azzal is jó eredmény érhető el. Itt is feltétel a felszerelés érzékenysége, hogy elkerüljük a hal gyanúját. Meg kell kedvelni a dévérezést, mert horgászata szórakoztató. Horgászaink körében sajnos gyakori az a nézet, hogy inkább a csuka, mint egy fél zsák keszeg. Talán ez az oka annak, ha nem sikerül a csukázás, egyesek reményt vesztve és bosszúsan térnek haza a horgászatról. Adamcsik Ferenc llllHIWII Tevékeny Az SZHSZ LuCénecl (losonci) Helyi Szervezete szép múltra tekint vissza. Hiszen 1972-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. S most, amikor Kollár Károly, a szervezet pénztárosa visszaemlékezik az 1922-ben alakult egyesületre, megállapítja, hogy akkoriban mindössze huszonnyolc-harminc tagot számláltak. — Ma már hétszáztíz tagunk van — világosított fel Kapec Rudolf, a helyi szervezet titkára. — Igaz, ebből ötvenkettő úttörő, akikkel Losonczy Árpád külön foglalkozik, tanítja, oktatja őket a horgászat módozataira, szabályaira. Ezen a szervezeten kívül a járásban még Kokava n/Rimavicouban is van helyi szervezet. A járás többi horgászai a losonci szervezethez tartoznak — mondotta Badik Mihály elnök. A helyi szervezet ma már — a Hviezdoslav utca 30. szám alatt — saját székházzal rendelkezik, ahol iroda, tanácskozó és társalgó is rendelkezésére áll a tagoknak. A ladói víz-Egy versenyről A közelmúltban több mint négyszáz horgász mérte össze képességét az ötvenöt hektáros Veľký Grob-i halastó partján. A kora reggeli órákban olyan hűvös volt, hogy a horgászok dideregtek, de a pontyok is lapultak a tó fenekén. Hiába tűzték a versenyzők horgaikra a legfinomabb csalit, semmi sem segített. A hideg vízben megdermedt az élet. A verseny féiegykor végződött. A négyszáz versenyzőből tizenöten fogtak egy-egy pontyot. A legszerencsésebb Richard Novák, a seredi szervezet tagja volt, aki az utolsó percekben egy 2,89 kilós pontyot fogott, s ezzel az első díjat nyerte. A halakat lemérték és a jókedvűek már távozni készültek, amikor ketten a horgászok közül azzal mentek be a hideg vízbe, hogy ők még kézzel is fognak pontyot. Ebből azonban semmi sem lett. Krajcsovics Ferdinánd szervezet tároló mellett saját erőből takaros üdülőház is épül. A titkártól megtudtam, hogy az ez évi felajánlást — a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére — az első negyedévi kiértékelés alapján 101 százalékra teljesítették. Az üdülőház munkálatainál 620, a Hviezdoslav utcai székháznál pedig 120 órát dolgoztak le társadalmi munkában. A Tugár patakon 40, az Ipolynál, a gátak szilárdításánál pedig 42 órát dolgdztak le. Veľká nad Ipľomon (VilkénJ az Ipolyon januárban és februárban a jégen szellőztető nyílásokat vágtak a halak részére, több mint negyven óra társadalmi munkában. Ez évben négyezer óra ledolgozását vállalták, s ennek jó részét a ladói üdülőháznál dolgozzák le a vízvezeték- és villanyszerelésnél. A háromszázezer korona értékű, saját erőből készült üdülőházban tizenhat ágy áll a tagok rendelkezésére. Sólyom László Pontyszaporítók A képen levő pontyot nem horoggal fogták, hanem hálóval. Nem kerül eladásra. Áthelyezik egy másik halastóba. Még nem is olyan régen a stupávái Állami Halászat vizeiben tenyészett, onnan került a galántai „Šárd“ halszapnrító-telepre. Ott minden tavasszal felfogják a vizet és ősszel leengedik ezt. Az SZHSZ galántai szervezete több ízben dicsérő oklevelet kapott a szövetség felsőbb szerveitől a halszaporítás példás munkálataiért. Néhány nappal ezelőtt a közel kéthektáros vízmedencében tizenöt mázsa egy- és kétéves pontyot helyeztek el. Ezeket ott etetik és ősszel majdnem harminc mázsa lesz belőlük. A szaporítás érdekében húsz darab 3—4 kilós pontyot helyeztek a vízbe. Ezek itt ívnak majd le. Űsszel áthelyezésre kerülnek az apró, s a nagyobb pontyok. Innen halasítják az ötvenöt hektáros Veľký Grob-i (nagygurabi) és a többi halastavat. A galántai szervezet évente tíztizenöt mázsa kispontyot szállít más szervezeteknek. Ez Laternyik Sándornak, a szervezet halgazdájának az érdeme. Ebben szívesen segítenek neki a tagok is, akik vállalták, hogy ebben az évben egyenként tíz órát dolgoznak le társadalmi munkában. (kf)
