Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
8. ■'1 ■ SZABAD FÖLDMŰVES 187«. december 28. Z. BARÖCSY ILONA: Az elsős Anita hazafelé ment az iskolából. A táskáját lóbálta. Egyszeresek észrevette kabátujján a kis katicabogarat. Tenyerébe vette és hazavitte. — Nézd nagymama! —, mutatta tenyerén az élettelen bogarat. — Találtam. De nem mozdul. — Szegényke! — mondta nagymama. — Csak tedd a meleg tenyeredre, hátha még feléled! Anita az ablakpárkányra tette a katicát. Ebéd után megnézte, de csak úgy feküdt mozdulatlan, ahogy otthagyta. Másnap reggelre eltűnt az ablakból. Jött a Karácsony, s a kislány egy nap látja, hogy Cila, a cica ész nélkül ugrabugrál a szobában. Majdnem elkapta a kis pettyes hátú bogarat. — Te csúnya Cila! Miért bántod azt a szegény kis bogarat? Milyen boldog volt Anitái Ha nem hozza haza, talán meg is fagyott volna! Odanyújtotta neki az ujját: — Gyere idei A katicabogár az ablakról átmászott a meleg kis kézre. Anita Cilához fordult: — Nézd Cila! A bogárkát nem szabad bántani! Értetted? — és megfenyegette a mutatóujjával. — Nyau... nyau... ez csak egy kis vacak bogár! Megfogni való! — Éppen azért ne bántsd, hogy kicsi. Cila szégyenkezve ült le a sarokba, Anita pedig bevitte Pettyeskét a másik szobába, ahol télen a cserepes virágokat tartották. Pettyeske körüljárt Anita tenyerén, aztán felemelgette két piros fedőszárnyát, amely alatt két kis hártyás szárny volt. Akárcsak egy apró csipkés, fekete selyem alsószoknyácska. Most szétterítette a kis alsószoknyát, körülröpködte a szobát, és leszállt egy falra akasztott futónövényre, amely mint egy zöld fátyol, simult a fehér falhoz apróleveles, hosszú száraival. Egyik levélről a másikra mászott, aztán hol fölemelte, hol leeresztette két fekete pettyes, piros fedőszárnyát ... — Itt fogok lakni! Ez jó hely — mondták a kis szárnyak, mért a bogarak így beszélnek. Anita, ha nem is volt bogár, megértette, mit akar mondani Pettyeske ezzel a szárnyjátékkal. Mert a szeretet minden nyelven, még bogárnyelven is ért. Egyszer megkérdezte édesanyját: — Mit eszik Pettyeske? Hiába teszek a tenyeremre kenyérmorzsát, cukrot, mézet, rá se néz. — Nem tudom, biztosan talál magának valamit... — felelt az anyja. Csak az a kópé Cila tudta, hogy mit, mert besurrant egyszer a másik szobába, hogy Pettyeskét elfogja. De az a virág olyan magasan lógott a falon... 6 látta, hogy Pettyeske a virág szárát, meg leveleit tisztogatja. De hát őt senki sem kérdezte meg. Teltek-múltak a téli napok, míg végre néhány türelmetlen, kalandvágyó tavaszi napsugár útnak Indult és elhozta a tavaszt. Pettyeske is nyugtalan lett. Ide-oda röpdösött, de legtöbbször az ablakon mászkált. Egy szép napon az ablak kinyílt, s ő két piros pettyes szárnyfedelét emelgetve elköszönt, és boldogan repült ki... ki... az új tavaszba. Tudnivaló, hogy az ablakot Anita nyitotta ki, és utánakiáltott a katicabogárnak: — Aztán, ha megint tél lesz és megfázol, csak gyere vissza hozzánk...! (Az eredeti szöveg rövidítve) ZENEIZSENI „És képzeljétek, ezt mindössze egy óra alatt tanulta!” L. boróka, rajta hóparókal — De pompás I — dicséri apróka anyóka. mT'. Kerek e Kerek asztal a mező, rajta fehér keszkenő, hóból készült sütemény, jégcukor a tetején. Németh Márta Szünidei iótanácsok A téli iskolai szünidő az az időszak, amelyre a szülök és gyermekek egyformán nagy izgalommal készülnek. Tervezgetnek jőelöre, hogy miképpen töltik szabad napjaikat. A szünidő elején ránk köszöntő eseménydús ünnepek ugyanis hamar elszállnak és az ajándékba kapott szép könyveknek is gyorsan a végére ér a szorgalmas olvasó. így azután néhány nap múlva az „édes semmittevés“ is teherré válik és mind gyakrabban fordul meg a fejekben a „mit csináljak?" gondolata. Erre a kérdésre adunk most néhány ötletet és jótanácsot. Ha igazán jól akarjuk érezni magunkat, akkor arra törekedjünk, hogy aktív pihenéssé változtassuk a téli szünidőt is. Ez persze nem mindig könnyű, de nem is megoldhatatlan feladat. Például akit érdekel a lakhelyének, szülőhelyének 'a múltja, kíváncsi a szükebb hazája történetéhez tartozó nevezetes személyekre és főbb eseményekre, az hasznos segítőre lel a helytörténeti kiállításokban vagy kiadványokban. Ha helyben nincsen ilyen intézmény, meglátogatható a legközelebbi múzeum is, ahol sok érdekes látnivalóban gyönyörködhetünk. Természetesen a szellemi tevékenység mellett a testmozgást se hanyagoljak el. Ha van a közelben fedett uszoda, akkor okvetlen keressük fel, hiszen az úszás télen is szükséges, mivel felfrissíti szervezetünket, javítja közérzetünket. A téli sportok — ha van hó — a szánkózás, síelés, a korcsolyázás szintén jő szórakozást nyújthatnak. Persze élmény lehet cgy-egy jól sikerült téli portya is. Ez esetben arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy ha kirándulásra indulunk, mindig az időjárásnak megfelelően öltözködjünk. Ne nehéz ruhát, hanem több réteg könnyű holmit vegyünk fel, lehetőleg pulóverbe bújjunk, amin ha szükséges, „lazítani" tudunk. Az elmondottakon kívül természetesen az iskolák, úttörőházak és a népművelési központok is sok szép műsort kínálnak rendszerint a szünidőre, amelyek terveinkbe jól beleilleszthetők. Az tölti el tehát igazán értelmesen, kellemesen és hasznosan a téli iskolai szünidőt, aki több érdekes, s változatos elfoglaltságot talál magának. (kanizsa) Á tmám iánál András jó kisfiú volt, mindenki szerette. De volt egy rossz szokása: válogatott az ételekben. Egy vasárnap délután elmentek a nagymamához, aki foszlós kalácscsal, kakaóval várta ókét. Odatette András elé a csészét, és azt mondta: — Idd meg, fiacskám, amíg meleg! Andris egy kortyot ivott, aztán félretolta a csészét. — Miért nem eszel? — kérdezte nagymama. — Nem jó, keserű — felelte András. — No, várj csak — szólt nagymama, aki tudta, milyen rossz evő az unokája —, van nekem egy varázskanalam. Ha azzal eszel, olyan íze lesz az ételnek, amilyet akarsz. — Igazán? — kérdezte kíváncsian a kisfiú. Nagyanyó már ment Is a konyhaszekrény felé, kihúzta a fiókot, és egy hosszú nyelű, szép, fényes kanalat vett ki belőle, és azt mondta Andrisnak: — Nézz csak ide, kisfiam, ha ezt a kanalat háromszor megforgatod a:: ételben, olyan finom lesz, hogy olyat még a tündérek sem esznek. Mert ez varázskanál, ügybizony — és ezzel beletette András csészéjébe a kanalat. A fiú csodálkozva nézte, hogyan keveri vele nagyanyó a kakaót.-— No, kisfiam, most kóstold meg a kakaót, olyan édes, mint a méz. Andris egy kortyot hürpintett belőle, majd ragyogó szemmel nézett nagyira, és azt mondta: — Ez igazán édes, és milyen finom! — Az utolsó csöppig megitta a kakaót, még jóízűen csettintett is a nyelvével, aztán azt kérdezte: — Nagymami, nekem adod a varázskanalat? — Hát perszeI Képzeljétek csak el, azóta minden ételt megeszik Andris, és 6 a legerősebb gyerek a faluban. Kérdezzétek meg a nagymamátokat, talán neki is van ilyen varázskanala, és odaadja nektek. Parraghy Johanna A fenyőfa és az ünnepi szokások IERESZTREJTVÉIY A karácsonyi ünnepünk egyik leg* szebb mozzanata a fenyőfa állítása, díszítése és a rajta levő gyertyák meggyújtása. Sokan ősrégi népszokásnak tulajdonítják. Történetéhez sok mende-monda fűződik. Feljegyzések szerint a XV. században az egyház tiltotta a fenyők kivágását és díszítését, mivel pogány szertartásra utalót látott benne. A régi irományok szerint valahol Strassburg környékén született meg a karácsonyfa állításának szokása. Itt már 1605-ben papírrózsékkal, almával, aranyfüsttel és cukorral feldíszített, a város főterén felállított fenyőfa körül, táncolva ünnepelték a téli napfordulót. A régi egyházatyák Krisztus születésének ünnepét a téli napfordulóra, Jaj, de szép a karácsonyfa, csupa álom, csupa pompa, csillogó angyalhajak, díszek, színes fonalak, zsinegen a színes gyöngyök, fenyőágon ezüst gömbök, szaloncukor, mogyoró, mézes füge meg dió. Csokoládé, piros alma, mennyi féle, mennyi fajta, a fa csúcsán csillag lángol, felvidulunk sugarától. Most valami felsziszeg s hull a szikrapermeteg, csillagszóró sziporkázik, ezer szikra karikázik, nézd csak, milyen csodaszép, szertehinti örömét, táncos szikra-fergeteg köszönti az ünnepet. ♦** ❖ ♦ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ *5» vagyis a pogány napisten újjászületésének időpontjára tették, hogy ellensúlyozzák annak hatását. A karácsonyfa állításával egyidejűleg egyéb karácsonyi szokások is kialakultak. Vallási misztériumjátékok Is; a fenyőfa a „tudás fáját" jelentette, s az Adám-Eva epizód kelléke gyanánt szerepelt. Ezért volt rajta alma. Az Idők folyamán a régi babonás hiedelmek, és az újabb keresztény szokások keveredtek, és kialakultak a nagyapáink által még ismert szokások. Ilyenek voltak: a karácsonyesti kürtölés, ostordurrogtatás, lövöldözés, zajongás, amelyek a rossz szellemek elriasztását célozták. A megalkuvásra és engesztelésre áldozatok szolgáltak, ebből aztán ünnepi vendégeskedés, ajándékozás, ajándékgyűjtő házaló éneklés, rigmusmondás, kántálás, koledálás stb. sarjadt. Ma már a szokások java részét, sajnos, a falvakban Is elfeledték. A karácsony a szeretet, az ajándékozás, a családi harmónia békés ünnepe. R. V« Kedves gyerekek! A Szabad Földműves 45. számában közölt fejtörő helyes megfejtése: pingvin, Antarktisz. Tehát a beküldött megfejtések nagy többsége helyes, amiért nyilvános dicséret jár: ifj. Csámpa Tibornak, Trhové Mýto (Vásárvámos), ifj. Hanuliák Gusztinak, Topolníky (Nyárasd), Hanuliák Zolinak (ugyanott), Huszár Gusztinak, Málas, Galgóc Györgyinek, Muzsla, ifj. Nemes Lacinak, Maié Dvorníky( Kisudvarnok), Bényi Darinának, Hronovce (Damásd), Lackovszky Mártának, Horné Túrovce (Nagytúr), Damkú Ilonának, Nižný Lanec (Alsólánc), Szászai Szidinek, Málas, Viszkoqs Arankának, lahodná (Pozsonyeperjes) és másoknak« VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 10. Knockout. 11. Elektromos töltésű atom. 12. A kamionok nemzetközi jelzése. 13. Rangjelző szócska. 14. Szeszes ital. 15. Egy németül. 16. Vagonrész. 18. Tagadó szó. 20. L. T. K. 21. Igavonó. 22. Nem mozog. 24. Szlovák jegyző. 26. A melléknév felső foka. 27. Nemesgáz. 29. Vörös fém. 30. Rovar. 31. U. S. 32. Arany — franciául. 34. Molibdén jele. 35. Szlovák szem. névmás. 36. Női név, 37. Magyar író. 38. Krajcár röv. 40. Szomszédos betűk az ábécében. 42. Róbert Nándor. 43. Személyes névmás« 44. Nagy európai félsziget. 46. Veszteség. 48. Fundamentum. 50. Becézett Emil. 51. Európai nép. 53. A szónak és a késnek is van. 54. Igen oroszul. 55. Gléda. 56. Geofizikában vani 58. Péter Kálmán. 59. Hiányos szín. 60. Római negyvenöt és egy. 61. Tova. 63. Gárdonyi regénye. 65. Laoszi népcsoport. 66. A technikai atmoszféra rövidítése. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 44. első két betűje. 2. Francia város i—y. 3. Sophia .......... olasz színésznő. 4. „N“ kiejtve. 5. Latin „és“. 6. Nem ér rá. 7. Érésben van. 9. A bratislavai autók jelzése. 10. Az idézet második része. 17. Mikoláš ..... cseh festőművész. 19. Jókai személyneve. 20. Betegség jele. 21. Szlovák nyár. 23. Paripa. 25. A harmadik dimenzió. 26. A mélybe, 26, Beülni operája. 30. 16 171 22 27 31 В 38 ЗЛ 44 50 54 61 ,_л 3 ' Testgyakorlat. 33. Szarvasfajta. 34, Férfinév. 39. Olasz város. 41. íme. 43, A láb része. 45. Igavonó. 46. Ékezette) betegség. 47. Fogaival szétmorzsol. 49. Folyadék. 51. Csúnya. 52. Szlovák festőművész. 55. Fontos belső szerv. 57. Állati lakok. 62. Végnélkül lóg. 64. Csehországi város (ék.hiány), 65. Kínai név. 66. Ad acta. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 10. számú sordk megfejtése. MEGFEJTÉS i— NYERTESEK Lapunk 48. számú keresztrejtvényének helyes megfejtése: A közművelődés eredményei váljanak a közgondolkodás eszközeivé. Könyvnyertesek: Vaculík Viktória, Havífov, Gömöry Imréné, Vinica (Ipolynyék), Pál Csaba, Nagybalog (Veľký ВШ).
