Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
1 S07B. december 23. .SZABAD FÖLDMŰVES. Ideológiai tanácskozás Szófiában A múlt héten Szériában 73 kommunista és munkáspárt képviselőinek részvételével nemzetközi ideológiai tanácskozás kezdődött. A vendéglátó testvérpárt nevében Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke felszólalásában a létező szocializmus szerepével és jelentőségével kapcsolatban megállapította, hogy a szocializmus építése a Szovjetunióban és a többi testvérországban a földkerekség társadalom fejlődésének fő irányát és élvonalbeli vívmányát, egyúttal a legfontosabb mozgató erejét jelenti. A szocializmus győzelme a világ bizonyos körzeteiben valósult meg, de jelentősége mégis egyetemes, mivel győzelme nem csupán a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nemzeti osztagainak, hanem az egész mozgalom által nyújtott támogatásnak köszönhetően vált lehetségessé, hangoztatta Zsivkov elvtárs, majd rámutatott a burzsoá propaganda legújabb egységbontó űzelmeire. Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára felszólalásában aláhúzta: A szocializmus néhány évtized alatt bebizonyította történelmi életerejét, és azt a képességét, hogy a legkülönbözőbb feltételek között fejlődjék. A szocializmus vitathatatlan vívmányai növelik a szocialista eszmék vonzerejét, különösen a tőkés rendszerrel összehasonlítva, amely képtelen az évszázad problémáinak megoldására. Ponomarjov leszögezte, hogy az SZKP támogatja a szocializmushoz vezető sajátos átmenet tézisét, de a szocialista fejlődés saját útjának keresése nem vezethet a létező szocializmussal való szembenállásra, és még kevésbé szolgáltathat ürügyet a létező szocializmus lejáratására. A guayanai dráma az amerikai élet görbe tükrében n mindennapi tömeggyilkosság szenátor vállalta a kivizsgáló sze Nem mindennapi tömeggyilkosság drámája rázta meg az emberiség lelkiismeretét. A páratlan arányú tömeggyilkosság nemcsak az áldozatok számával döbbenti meg a közvéleményt, hanem a történtek körülményeivel, eredőjével is, s talán ezzel leginkább. Most sem kerülhetjük el az amerikai életmód, életformák és a szokásos képmutató erkölcsprédikálás bírálatát. Mi is történt valójában? Az igazi színhely talán nem is a guyanai Jonestown, hanem az Egyesült Államok. Itt kezdődött ugyanis egyházi pályája jim Jones tiszteletesnek, itt érlelődött azzá, ami lett. "A félvér fiatalember annak idején szintén hadba szállt a társadalmi igazságtalanságok ellen, hogy kivívja a maga helyét az életben. Szárnyaszegetten összecsuklott, mint ezrek és százezrek a „bőség“ Amerikájában. A csüggedt, reményvesztett embereknek enyhülést jelent valamilyen ködösítés. Ki narkomániás lesz s így feledi a mindennapi gyötrelmeket, ki vallási túlzásokba, misztikus ködhajszolásba veti magát, s keres megoldást nagyon is földi gondjaira. Ilyen lett Jones is. Vagy húsz évvel ezelőtt régi vallási közösségéből kilépve több követőjével együtt létrehozta a Népek Temploma nevű szektát, melynek tanai — szakértők véleménye szerint a keleti vallások misztikus elemeit a kereszténység bizonyos tantételeivel keveredett elképzelések — arra voltak hivatva, hogy megnyugvást, amolyan földi üdvözülést nyújtsanak a társadalom kisemmizettjeinek. Az új szekta Kaliforniában kezdett terjedni. SzéD számú követőre talált Jones tiszteletes. aki később az Egyesült Államok további részeire is kiterjesztette működési helyét, aztán „szűknek“ bizonyult ez a terület, s így vagy ezernyi hívével átköltözött Guyanába. Pontosan tavaly. Csendben élhettek volna a guyanai őserdők peremén, ha nem érkezikegy-két panaszos levél az amerikai parlamenthez. Leo Ryan demokrata szenátor vállalta a kivizsgáló szerepét, és filmesek, újságírók kíséretében el is indult Guyanába, hogy megtekintse a szektások munkatelepeit, meggyőződjék életkörülményeikről. Egyébként is amerikai állampolgárokról volt szó. Az újságírók, fotóriporterek eleve sejthettek valami „különlegeset“, s talán ez volt a vesztük. Ugyanis a vizsgálat után több szektás telepes akart távozni a képviselővel és társaságával, de Jim Jones emberei automata fegyvereikkel valósággal lekaszabolták őket. A hallatlan incidenst természetesen a guyanai kormány közbelépése követte. A vizsgálatba az amerikai szerveket is bevonták. Hosszú kutatás után 923 holttestet szedtek össze az őserdőben. A szektavezér ugyanis a történtek után kiadta a parancsot híveinek: vegyék be a kiosztott mérget s mondjanak búcsút ennek a keserves árnyékvilágnak. Akinek nem volt elég bátorsága, a tiszteletes fegyveresei segítették át a másvilágra. Egyébként Jim Jones holttestére is rábukkantak. Valószínűnek tartják, hogy emberei végezlek vele'.;.' A rémdráma lezajlott, a tanulságot összefüggései adják. Jim Jones nemcsak kiábrándult a kőrengetegek Amerikájából, hanem ugyanakkor magáévá tette az amerikai társadalom egyik farkastörvényét — a harácsolást, megismerte a pénz hatalmát. Azokat a szerencsétleneket, akinek önhivatott lelki vezére lett, rabszolgaként alkalmazta a koncentrációs táborokként berendezett telepeken, svájci titkos bankszámláin milliók hevernek. Am máshonnan is jött a pénz. Állítólag szerepe volt a New York-i polgármester megválasztásában, ismeretségét befolyásos politikusok is keresték és felhasználták. Például levelező kapcsolatban állott Mrs. Carterral, az elnök feleségével. ÍME, az emberi jogok bajnokainak fellegvárában ezt nyújtották az élet elesettjeinek. Vérből dollár... EMBERI JOGOK — AMERIKAI MÖDON Az amerikai és más nyugati körök az emberi jogokról uónokolva továbbra is támogatják a fasiszta, fajüldöző és más reakciós rendszereket. Egy hét múlva beköszönt az új “ esztendő, mely a Nemzetközi Gyermekév jegyében zajlik le. Rendezvényei között tudományos értekezletek, összejövetelek, kiállítások s egyéb akciók szerepelnek. Világméretű rendezvény, melyet az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszaka határozott el, mozgósító céllal. Nagyon sokrétű problémákról van sző. Itt előrebocsátjuk, hogy a Nemzetközi Gyermekév rendezvényei eleve két síkon folynak. A szocialista társadalmi sendszerű országok számára a Nemzetközi Gyermekév alkalmat, lehetőséget jelent vívmányaik bemutatására, annak szemléltetésére, hogyan törődik a szocialista társadalom a legifjabb nemzedékkel, milyen anyagi, erkölcsi, politikai és egyéb lehetőségeket biztosít arra, hogy felnőve a jövő társadalmának értékes alkotó tagjaivá váljanak. így is mondhatnánk: van okunk és lehetőségünk mivel büszkélkedni. S ez nem szerénytelenség! Hisz a szocialista társadalomban az állampolgárral való törődés, a szó legszorosabb értelmében vett gyermekgondozás még az emberkéik világra jövetele előtt megkezdődik azzal a gondos orvosi ellátással, amelyben a várandós anyák terhességük idején, a klinikai szüléskor, majd később is részesülnek, már legifjabb polgártársunkkal együtt. Társadalmunkban a szülő anyák 26 hetes szabadságot, a magányos anyák és az ikreket szülő anyák 35 hetes szabadságot élveznek, s ez világviszonylatban páratlan valami. Nem véletlen: a szocialista állam gondoskodását tükrözi, mely szintén tervszerűen, a pártkongresszusok ha-A Nemzetközi Gyermekév küszöbén tározataiban kijelölt általános életszínvonal-emelési célokkal összhangban valósul meg és bontakozik ki. Az új esztendőben többször is alkalmunk lesz ezzel foglalkozni. Mindez társadalmi rendszerünk, felsőbbrendűségét bizonyltja, anélkül, hogy ezzel különösebben kérkedni akarnánk. Am mivel magyarázható az, hogy a gyermekek jövőjének kérdése nemcsak az egykori gyarmati területeken létrejött államokban, nemcsak a hagyományosan szegény országokban és a latinamerikai parancsuralmi rendszerekben katasztrofálisan problematikus, hanem az Egyesült Államok egyes részein és egyes nyugati „jóléti társadalmi“, fejlett ipari államokban sem rózsás. Ma világszerte másfél milliárd 15 éven aluli gyermek él. Az ENSZ statisztikai adatai szerint ezeknek kétharmad része annyira nélkülözi a rendes ellátást, hogy a legelemibb táplálékhoz is csak szűkösen jut hozzá. A következmény: 900 millió rosszul táplált gyermek, akik közül kétmillió az Egyesült Államokban és a fejlett európai tőkésországokban él. Vagy lássuk a tankötelezettséggel kapcsolatos problémákat. Egy öt év előtti viszonyokat rögzítő statisztika szerint két és fél millió iskolaköteles amerikai gyermek nem járhatott iskolába, mert szociális viszonyai ebben gátolták. Milyen szöges ellentét mutatkozik, ha az amerikai viszonyokat összehasonlítjuk azokkal az intézkedésekkel, amelyek a XV. pártkongreszszus határozata értelmében a hazai iskolarendszer további tökéletesítésére és az ifjúságnak a gyakorlati életrej való jobb felkészítésére történnek nálunk. Még egy területe van az ifjúsági kérdésnek, amelyen szocialista országok magabiztosan és utolérhetetlenül vezetnek. Ez az ifjúság foglalkoztatása, pontosabban a hat és 16 év közötti gyermekek bekapcsolása a munkafolyamatba. Nálunk ez nem létezik, a Munka Törvénykönyv vonatkozó szabályai és általában jogrendszerünk ezt eleve kizárja, lehetetlenné teszi. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint a tőkés- és fejlődő országokban a foglalkoztatott személyek 4 százaléka 10 és 14 év közötti gyermek. Egyes fejlődő országokban a dolgozó gyermekek száma a felnőttek harmadrészét is eléri. Ez a sorsa öszszesen 43 millió gyermeknek. Nagyon érdekes képet nyerhetünk a gyermekek és az ifjúság helyzetéről világméretben. Jövőre1 írásaink gyakori tárgya lesz ez a kérdés. A Nemzetközi Gyermekév minden bizonnyal a szocialista vívmányok további nagy. igazolása jegyében telik el és ösztönzést ad nemzetközi összefogásra, hogy a népek segítsék a legifjabb nemzedéken ott, ahol fejlődése és távlatai a leginkább veszélyeztetettek. —in— Kambodzsai változások Amióta a MAO utáni pekingi vezetőség fokozottan szorgalmazza Kina nagyhatalmi szerepének érvényesítését, paktál a tőkés Nyugattal, bonyodalmakat okoz a fejlődő országok körében, terjeszkedési terveivel pedig feszültséget szít a szomszédos ázsiai országokkal, az indokínai térségben előtérbe lépett Kambodzsa szerepe. Itt ugyanis az amerikai beavatkozás megszűnése után magához ragadta a hatalmat a POL PÓT és IENG SARY féle csojiort, mely Peking számára és buzdítására vállalta a faltörő kos szerepét a szocialista Vietnammal szemben. A vietnami—kambodzsai határ mentén már hónapok óta háborús állapotok uralkodnak, s Phnom Peng urai Hanoi többszöri rendezési javaslatai és békeajánlatai ellenére sem hagytak fel agresszív magatartásukkal. Pol Pót és leng Sary makacsságával lejáratta magát. Fény derült sok olyan vonatkozásra, amely nagyon megvilágítja a maoisták szövetségesének gyengéit és leleplezi a kambodzsai állapotokat. Az történt ugyanis, hogy Kambodzsa egyes részeiben rendszerellenes felkelés tört ki, és a 19 tartomány közül 16-ban, a felszabadított területeken a Nemzeti Egységfront szervezte meg a közigazgatást. A hivatalos Phnom Penh mindenképpen cáfolni próbálta a felkelés hírét, vietnami koholmánynak, majd később provokációnak állította. Csakhogy a tényekkel szembe kell nézni. £s tanúk is vannak, a vietnami hadsereg fogságába esett katonák, akik sokat vallottak a rendszer borzalmairúl és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a felkelőkkel együtt szeretnének harcolni a rendszer megdöntéséért. A felkelők, a rendszerrel elégedetlenek Nemzeti Egységfrnntja december elején alakult meg az ellenzék országos tanácskozásán. Neves személyiségek, értelmiségiek, katonák, ismert forradalmárok felhívással fordultak a közvéleményhez, fogjanak fegyvert Pol Pót és leng Sary rendszerének megdöntésére. A Nemzeti Egységfront 11 pontos programja célként szögezi le békeszerető, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett, a szocializmus felé haladó Kambodzsa megteremtését. Igen, jól hangzik a „szocializmus felé haladó Kambodzsa“ megalakításának szükségessége, mert amit Pol Pót és leng Sary művelt, az nem volt szocializmus. Kínai sugallatra olyan rendszert építettek ki, amely végül ia a khmer nemzet önpusztításához vezetett volna. „Radikális társadalmi forradalom“ címén lélektelen, kegyetlen falanszterrendszert vezettek be a lakosság kényszermunkatáborokba telepítésével, a felügyelők korlátlan, élet-halál urai jogával, kényszerházasságokkal, nemzetiségi elnyomással és fajirtással, a vallásszabadság teljes felszámolásával stb. Súlyos vádak terhelik a Phnom Penb-i rendszert, s a kambodzsai ellenzék szájából a legsúlyosabbnak hangzik az a vád, hogy testvérgyilkos háborúba akarták kergetni a nemzetet a vietnami szomszéd ellen. A Nemzeti egységfront zászlút bontott és tömeges követői vannak. Peking ázsiai terveit az első csapás érte. —ri— Külpolitikai kommentárunk Portugália iggjobbaiiiaiiMi kormánya — Emelje fel a kezét, aki az emberi jogok mellett van! (V. Ginukov rajza) A San Bento palotába, a portugál törvényhozás és a kormány székházába, új lakó költözött. Az Í974-es demokratikus forradalmat követően immár a 10. kormány feje, Carlos Alberto Mota Pinto, az ún. „független és pártonkívüli“ kormány elnöke lett a San Bento új lakója, miután a parlament a múlt héten elvetette a kommunisták bizalmatlansági indítványát és a programját előterjesztő kormány megkapta a bizalmat. Ez a fordulat megkímélte Eanes elnököt attól az alkotmányos szükséglépéstől, hogy feloszlassa a parlamentet és új választásokat írjon ki, amelyek aligha változtatták volna meg lényegesen a politikai erőviszonyok összképét, viszont eleve nagy politikai bonyodalmak közepette zajlottak volna le. Jól emlékszünk rá, hogy ősszel Nobre de Costa kijelölt „független és technokrata“ kormánya mondott csődöt s nem kapott bizalmat a parlamenttől. Programját bizonytalanság mellett számos negatívum, antiszociális intézkedés jellemezte. Logikus a kérdés, hogyan kaphatott bizalmat a most beiktatott kormány, melyet programja és összetétele miatt a legjobboldalibb és legkonzervatívabb portugál kormánynak neveznek? A magyarázat nem olyan egyszerű, de nem is olyan bonyolult, hogy ne látnánk a mozgató erőket. Ám lássuk magát a kormányt, összetételét és programját. Mota Pintot „apolitikus tudősembernek“ tartják. „Apoliticizmusa“ azonban nem gátolja őt abban, hogy ne tegyen kísérleteket a forradalom kezdeti vívmányainak felszámolására. Ennek megfelelően válogatta össze kabinetjének tagjait is. Különösen veszélyes személyiségnek tartják benne jacinto Nuüez gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettest és Váz Portugal földművelésügyi minisztert, aki már Caetano fasiszta kormányában is tárcát viselt, s a szövetkezeti mozgalom ádáz ellensége. Mota Pinto kormányalakításának kísérő jele volt a reakciós és fasiszta alvilág megmozdulása, melyet különféle merényletek jeleztek, melyekért a felelősséget természetesen a kommunistákra akarták hárítani. Ugyanakkor számos helyen, az ország legexponáltabb vidékein a nagybirtokosok megkezdték kisajátított földjeik visszafoglalását a szövetkezetektől. Erre törvényes alapot adott volna nekik a földreformtörvény beharangozott hatálytalanítása, vagy módosítása. A kommunista párt több felhívása tömegeket mozgósított, s tény az, hogy ennek jelentőségével még az új „apolitikus“ kormány is tisztában van, mert programjában a kérdést „szelídebben“ veti fel. Megígéri a földreformtörvény végrehajtásának folytatását, ugyanakkor kilátásba helyezi a kisajátítottak állami kárpótlását és térítést ígér azoknak a szövetkezeteknek is, amelyektől most.vették vissza földjüket a nagybirtokosok. Szóval ellenforradalmi és antiszociális intézkedések, amelyekkel a Mota Pinto-kormány eleve szembeállította magával a demokratikus és baloldali pártokat. Hogy kaphatott mégis bizalmat? Itt ismét a szocialisták kerülnek előtérbe, Mario Soares szocialistái, akik nagy szavak, ígérgetések mellett semmi konkrétumot nem tudtak nyújtani a jxirtugál társadalomnak, s most ők voltak azok, akik a szavazáskor tartózkodásukkal elősegítették, hogy Mota Pinto bizalmat kapjon. Soares pártja most is cserbenhagyta a kommunistákat, a portugál dolgozó nép egyetlen szószólóit és érdekeinek védelmezőit. A szocialistákkal kapcsolatban még egy fontos politikai tényező rajzolódik ki, mely nagy hatással van a helyzet alakulására, ez nemzetközi, külpolitikai tényező. A tőkés Nyugat nem tekinti Portugália belügyének az ország fejlődését, s minden lehetséges eszközzel beavatkozik, hogy gátolja a forradalom további kibontakozását. Ilyen irányú befolyást gyakorolnak a Szocialista Internacionálé pártjai, elsősorban a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt. Brandt pártelnök többszőrt világos célzása minden kétséget eloszlat azzal kapcsolatban, hogy a nyugati országok kormányai nem a Forradalmi Erők Mozgalma és a baloldali pártok elképzelése szerinti Portugáliát kívánják. Ami pedig a Nyugat konkrét terveit illeti, jellemző, hogy a legutóbbi brüsszeli NATO-tanácskozáson egyes szervek munkájába már Portugáliát Is bevonták, s távlatilag számítanak tagságára. Portugália közöspíact csatlakozása pedig a közeljövő kérdése, hisz a Mota Pinto kormány programjának belpolitikai része nyitott, mert közvetlen kapcsolatban van a Közös Piacba való integrálódás utáni feltételekkel. A teljes Integrálódást 1985-ig tervezik. Portugália beteg ország. Időt kellene nyernie, hogy kilábaljon öröklött betegségeiből, de a nép ellenségei nem hagyják. Egyébként a közöspiaci csatlakozással a Nyugat sem siet, hisz ezért nagy árat kellene fizetniük a tagországoknak: évi egymilliárd dollár gazdasági segélyt Igényel Portugália, hogy helyreállítsa pénzügyi mérlegét s bizonyos gazdasági kiegyensúlyozottságot érjen el. A Mota Pinto kormány átment a parlamenti szavazás kereszttüzén, de nem irreális a kérdés: melyik lesz a következő kormány? LŰRINCZ LÁSZLÓ r
