Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
1978, DECEMBER 23. Subád шш я в Kellemes • XXIX. évfolyam 51. szám. • © földműves ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! Ara 1,— Kčs 1 Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja ^ És sebei műit kornak — mélyemben mennyi tátong azonnal összeforrnak * a hó-szűznek csókjától. A föld és képzeletem álmodjon nyár hevéről, mindkettőből teremjen dús kalász, kincset érő. — 6, bárcsak közel-távol e sebek hegednének a hó-szűznek csókjától, esókjától a békének ... Hall a hó nesztelen, szállong a magas égből. Agon, háztetőn, megpihen, amihez ér, megszépül. Ártatlan gyengédséggel simul mezőre, rétre. Szemem már oly rég kémlelt, megengedik-e végre ott fenn a mese-honban, hogy megcsókolja földünk — attól tán azon nyomban hő tűnik s remény zöldül. jAROSLAW IWASZKIEWICZ; Nem égy röppen le ránk, ahogy galamb, nem úgy, miként tavasz a télbe, nem ügy, ahogy villámra égi hang a földi béke. Nem szülheti csupán az akarat, akár a sebből vérünk sötétje, igyekvésünkből apránként fakad a földi béke. Nein termi meg hatalmas 81 virág, szivárványként se hajlik fölénkbe, felhőkből sem cikázza tűznyilát a földi béke. A munkánkból szökken ki, mint a láng, nyújtott kezünk, ha cselekszik végre, ha minden élő ember így kiált: jöjj, földi béke! A béke és a szeretet egymástól elválaszthatatlan édestestvér. Mindkettő a szocializmus éltető eleme. Nélkülük nyugodt, sikeres építőmunkáról nem beszélhetünk. A rombolás, a népek, nemzetek, nemzetiségek egymás ellen uszítása pedig nem lehet a mi társadalmi rendünk célja. Köztudott, nagy müvek, maradandó alkotások létrehozására csakis egymást szerető, becsülő emberi közösségek képesek. Csakis békében juthattunk el a fejlődés mai lépcsőfokára, s lehettünk formálói, cselekvő részesei annak a gyors ütemű előrehaladásnak, amely hazánkban a Februári Győzelem kivívása óta végbement. Népgazdasági sikereinkre — amelyeket a forradalmi munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk elért — méltán lehetünk büszkék. A béke és szeretet ünnepén, a gazdagon díszített karácsonyfa alatt, meghitt légkörben jóleső érzés eltűnődni azon, mennyire megújhodtak szeretett hazánk városai, falvai. Rangos családi házak tízezrei, teljesen új lakónegyedek épültek, közintézmények, gépesített termelőüzemek sokasága létesült. A lakáskultúra, az egészségvédelem, a szociális gondoskodás olyan magaslatra jutott, amelyről valamikor álmodni sem mertünk. Életszínvonalunk? Ország-világ tudja, az ilyen jómódúságnak és műveltségnek a megalapozására, a dolgozó milliók alkotóképességének az Ilyen kiteljesítésére csakis a szocialista társadalmi rend képes. ■ Boldogan summázhatjuk: könnyebb, derűsebb, valóban emberhez méltó az életünk; nem olyan, mint a felszabadulás előtt. Az akkori nyomorúságot, megaláztatást és féktelen kizsákmányolást vajon ki sírja vissza? A szegény- és középparasztság sorsa sem volt ekkor irigylésre méltó. A földműves a föld rabja volt. Gürcölt éjt is nappallá téve, végül mégis eladósodott, ingó és ingatlan vagyonkájára a mindenható bank tette rá a kezét, vagy az egyház, a dúsgazdag vásárolta fel. S akik nem erre a sorsra jutottak, azok földparcellái Is törvényszerűen keskenyedtek. Ennek az áldatlan állapotnak Is egyszer végeszakadt. Harminc évvel ezelőtt alakultak az első szövetkezetek. Ezt követő bőnapokban, években lelkes agitátorok hintették szét a szövetkezeti gondolat magvát: a kommunista párt Iránymutató szavait. Ezek az okos, előremutató szavak döbbentették rá a rögszeretőket, nincsteleneket arra: másként, újszerűep Is lehet élni. Közösen, szövetkezetekbe tömörülve, jobban boldogulhatnak, megszabadulva az ínszakajtó, hátgörnyesztő robottól. A párt szava, ha lassan is, egyre több megértőre talált. S végül — a szövetkezeti gazdálkodás fölénye miután kézzelfoghatóan bebizonyosodott —, a mezőgazdaság szocialista átépítése Is befejeződhetett. Harminc év szövetkezeti gazdálkodásának kimagasló eredményei bizonyítják magasabbrendüségét az elavult, régi gazdálkodási formával szemben. Joggal mondhatják a szövetkezetekben: „Egészen más emberek vagyunkl Másként gondolkozunk...“ Mondhatják, hiszen kitárult előttük a világ. Módjukban áll meggyőződni arról, hogy a létbizonytalanság igenis a kapitalista országokban veti meg a lábát. Dolgozók tízezrei kerülnek egyik napról a másikra a gyárakból, s más gazdasági szférákból az utcára, gyarapítva a nyomorgó, nélkülöző milliók számát. Mit törődnek ezzel a tőkések...?! Kizárólag a saját érdeküket tartják szem előtt, semmitől vissza nem rettenve. Az 1968—69-es zűrzavaros években is ármányt szőttek, a jobboldali opportunista elemekkel összefogva, a szocialista rendszerünk vívmányait becsmérelték, s a szövetkezeti parasztságot is szerették volna a rendszer ellen hangolni, majd a rendszert megdöntőm. Ez az aljas tervük szerencsére kudarcba fúlt. Szövetkezeti parasztságunk sikerrel állta ki a tűzkeresztséget — nem adta be a derekát. A szocializmusba, a közös gazdálkodásba vetett rendíthetetlen hittel, buzgalommal fáradozott azon, a munkásosztálylyal szoros szövetségben, hogy rend teremtődjék széles e hazában, helyrebillenjen a népgazdaság egyensúlya, s a zavartkeltők szavainak ne legyen hitele, foganatja a tömegek körében. Az azóta elsuhant tíz év alatt szövetkezeti parasztságunk méginkább megedzödött, nemcsak anyagilag, szellemibben is gazdagodott. Van ereje hadat üzenni a fejét fel-felütő önzésnek, kapzsiságnak, az előrehaladásunkat lassító felületességnek, hogy tiszta lelkiismerettel vallhassa, teszi azt, ami kell: a munkásosztállyal vállvetve építi a fejlett szocialista társadalmat. Mint valami visszapillantó tükörbe, a szeretet és béke ünnepén legyünk bátrak szembenézni önmagunkkal, nézzünk kicsit a bensőnkbe. Vessük él magunktól a beidegződött rossz szokásokat, még következetesebben üldözzük hibáinkat. Legyünk igényesebbek önmagunkhoz és dolgozó társainkhoz. Jobban védelmezzük a közösség és a társadalom, a nép vagyonát. Vizsgáljuk felül cselekedeteinket. Nagyobb összeforrottságra, egymás segítésére buzdítsunk a családban, a munkahelyen. A békés munkahelyi légkör, a családi fészek melege feledteti az apró-cseprő gondokat, boszszúságokat. Megszépült életünket tükrözi a gazdag karácsony, az ajándékozás is, ami szilárdítja, nemesíti emberi kapcsolatainkat. Legyen uralkodóvá a békés egyetértés, az emberszeretet ott is, ahol eddig hiánya mutatkozott. A viszálykodás az emberiség legrútabb cselekedeté, átka. Győzzön az összetartásra, szeretetre buzdító józan ész, a példás emberi magatartás, a békét sugalló nemes szándék. Ez sokszorozza meg alkotó erőnket, teremt a békés építőmunkánkhoz kedvező előfeltételeket. Szocialista társadalmunk erőssége abban is megnyilvánul, hogy segítjük a fejlődő országok népeit. Azokat a népeket, amelyek hasonló célokat tűztek maguk elé, mint ml a felszabadulás után, s a tartós világbékéért szállnak síkra. Nekünk is mily jőlesett, amikor a szovjet nép önzetlenül segített a munkás-paraszt hatalom megerősítésében, gazdasági nehézségeink leküzdésében, élelmezési gondjaink enyhítésében. Majd pedig, amikor a szocialista rendszerünk léte, megannyi vívmánya forgott veszélyben, a többi szocialista országgal együtt teljesítette Internacionalista kötelességét, meghiúsítva ezen összefogással az ármánykodők vérmes reményeit, terveit. A szocializmusba, még örömteljesebb jövőbe vetett hittel valljuk: a tartós világbékő híveinek, a szocialista világrendszer összefogása, állhatatos, szívós küzdelme álljt parancsolhat a fegyverkezésnek, az imperialista reakció békét veszélyeztető mesterkedésének. De a békét nem elég óhajtani! Kemény elvi harccal, a munkahelyeken való derekas helytállással, a haza gazdasági bázisának szüntelen gyarapításával, Egységes fellépésünkkel tehetünk érte a legtöbbet. Hazafias helytállásunkat a mindennapi példás cselekedeteink bizonyítják a leghívebben. Tudatosítsuk tehát, a békeharcunk eredményességének alfaomegája: még hatványozottabban, még nagyobb áldozatkészséggel küzdeni a többért, jobbért — a társadalmunk minden posztján. N. KOVÁCS ISTVÁN ANDRE? PLÄVKA: szeretet Béke, egyetértés,
