Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-16 / 50. szám
1878. december 18. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A barátság és kölcsönös megértés jegyében Ä Varsót Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága december 4-tól—7-íg Berlinben, az NDK fővárosában ülésezett. A tanácskozáson a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, valamint egyesített fegyveres erőik főparancsnoka és vezérkari főnöke vettek részt. Az ülésen Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere elnökölt. A bizottság megvitatta az egyesített fegyveres erők helyzetével és szokásos tevékenységével kapcsolatos kérdéseket, s ezzel kapcsolatban határozatokat fogadott el. A tanácskozás a barátság és kölcsönös megértés Jegyében zajlott le. Egyengetik a kapcsolatokat Micaraguában már négy hónapja polgárháborús légkör uralkodik. A társadalmi feszültség körülbelül egy éve érte el a robbanás fokát. A robbanás be is következett az esélyes elnökjelöltként és Washington embereként emlegetett Chamorro újságíró „rejtélyes“ meggyilkolása után. Temetése alkalmat adott a szenvedélyek kitörésére. Miután világossá vélt, hogy a gyűlölt diktátor, Anastasio Somoza nem hajlandó távozni elnöki posztjáról és az országból, az események előterébe léptek a fegyveresekbe Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front partizánjai, akik ma olyan tárgyaló partnerei a zsákutcába jutotťdiktátornak. mint a polgári pártok ellenzéki politikusai. a ,tni emberünkről“. Van rá oka, hisz az ifjabb Somoza igazán tengernyi bizonyítékkal szolgált rá annak bizonyítására, hogyan is festenek amerikai elképzelésben az „emberi szabadságjogok“. Gyilkosságok, törvénytelensé-; gek, kényszermunka, a hírhedt nemzeti gárda rémuralma — ez Nicaragua újkori története. Amióta a sandinista partizánok szeptemberben színre léptek és nyílt harcot kezdtek a diktátor megbuktatására, Nicaraguában is változott a légkör. A tömegeket inkább forradalmi elszántság, mint félelem jellemzi. Azt pedig mindenki biztosra veszi, hogy Somozának mennie kell. De mikor és hogyan? Ebbe már a washingtoni ügyintézők is belebonyolódtak. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a múlt héten fogadta Michael Blumenthal amerikai pénzügyminisztert és Juanita Kreps kereskedelmi minisztert, akik átadták Brezsnyevnek Carter elnök gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó üzenetét. Leonyid Brezsnyev állást foglalt a kapcsolatok ápolása mellett és hangoztatta, hogy következetes gyakorlati erőfeszítésekre van szükség a kapcsolatok kiegyensúlyozásához és továbbfejlesztéséhez. Megjegyezte, a Szovjetunió és EgyesUlt Államok normális kapcsolataitól és kölcsönös megértésétől nagy mértékben függ a béke, a népek biztonsága és jóléte, az egyetemes béke, vagyis százmilliók élete. Ez a felszabadítási szervezet, mint Ha sajnálja is a Fehér ház „régi kednevéből is kitűnik, Augusto Cesar San- vés emberét“, szívfájdalom nélkül fel-МшнИ meg, ki a barátod... Bevált úton A műit héten általános választásokat tartottak Venezuelában. Élénk nemzetközi érdeklődés kísérte a venezuelai tisztájitást, mert olajhatalomról van sző, mely mind regionális, mind világviszonylatban befolyásos tényező, másrészt pedig az idén Latin-Amerikában nem egy országban új vezetés került az állam élére — bol választással, hol puccsal. A hagyományosan haladé politikát folytató Venezuelában — különösen nagy szerepe volt a kubai kérdés rendezésében — a nemzeti burzsoázia két pártja versengett az elnöki szék megszerzéséért. LUIZ PINERUA ORDAZ a kormányzó Demokratikus Akció párt jelöltjeként indult és a szavazatok 41 százalékát nyerte el. Meglepetésként az ellenzék jelöltje győzött vele szemben. A keresztényszocialista LUIZ HERRERA CAMPINS a leadott szavazatoknak majd a felét szerezte meg (47 H), s ő vonul be az elnöki palotába. Az SS éves tapasztalt diplomata pirtja, a COPEI politikájáról nyilatkozva arra engedett következtetni, hogy külpolitikai téren nincs eltérés a két párt irányvonala között. Az új elnök megerősítette, hogy külpolitikájának fő célja továbbra is gyümölcsöző jő kapcsolatok ápolása a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, a barátság és jószomszédság politikája más országok irányában is, gazdasági és politikai együttműködés az ENSZ ben elfogadott elvek alapján. Venezuela politikájához híven különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy szorosan együttműködjék a szocialista Kubával, mely a közeljövőben ünnepli a forradalom győzelmének 20. évfordulóját és nagy országépítő feladatainak további szakaszába lép. A bonyolult választási rendszerben a választók zöme tíz elnökjelölt közül szemelte ki Campinst. Jól választottak, legalább is ezt bizonyítják az új elnök első megnyilatkozásai, amelyeket remélhetőleg konkrét tettek fognak követni. (1) A „Tájfun" lecsendesiil dino nemzeti hős forradalmi szellemét ápolja. Sandino tábornok 1926-ban nem volt hajlandó kapitulálni a beavatkozási céllal ismételten partra szállt amerikai tengerészgyalogosoknak, sőt megszervezte a fegyveres ellenállást. Kétezer főnyi partizánhadsereg élén 12 ezres túlerővel nézett szembe. Az amerikaiak 1933-ban szégyenszemre kénytelenek voltak kivonulni. A nép fiai erősebbeknek bizonyultak. Am az amerikaiak bosszút akartak állni és 1934 februárjában fegyverszüneti tárgyalások ürügyével Sandinót tőrbe csalták. Az akkori amerikai nagykövet egyetértésével bérgyilkos várta az elnöki palotába tartó gyanútlan tábornokot. Tíz lövés érte. Meggyilkolásának szervezőjét Anastasio Somosa „Tacho“-nak hívták. A gyilkos megkapta jutalmát — a kis közép-amerikai köztársaság elnöke, teljhatalmú diktátora lett, dinasztiát alapított, amely már 45 éves rettegett önkényura és hóhéra az országnak. Nem véletlen ez a történelmi viszszapillantás. A dinasztiaalapítő öreg Somozáról, aki 1956-ban egy ifjú hazafi golyójától halt meg, egykor így vélekedett maga a nagy elnök, Franklin Delano Roosevelt: „Ez a Somoza valóban egy kurafi, de ne feledjök, a mi emberünk“. Vajon hogy nyilatkozik az azonos nevű „kis Somozáról“, Tacitóról a mostani amerikai elnök, James Carter? Talán bölcsebbnek tartja, ha nem alkalmaz jelzőket és említést sem tesz A napokban emlékeztek meg a történelmi jelentőségű moszkvai ellentámadás 35. évfordulójáról. Az ellentámadás 800 kilométer széles frontszakaszon bontakozott ki. A fasiszta elitcsapatok, melyeknek a „Tájfun“ nevű második általános támadás-terv megvalósítását szánta feladatul a náci hadvezetőség, megfutamodtak és pánikszerűen menekültek. A szovjet hadsereg ellentámadása 100—250 kilométerrel vetette vissza Moszkvától a hitleristákat. A pontosan, aprólékosan előkészített hadművelet kudarca sokkolta a magabiztos fasisztákat, akik tizenkét nap alatt több mint 150 ezer embert, mintegy 800 harckocsit, sok repülőgépet és egyéb haditechnikát veszítettek. Persze, a szovjet hadseregnek is súlyos veszteségei voltak. A moszkvai védelem fő terhét viselő nyugati front csapatai nagyon megritkultak és a végtelenségig kimerültek, de nem engedték, hogy az ellenség áttörje a védelmet. A párt felhívásaitól lelkesülten, a mozgósított tartalékokkal erősödve, érezve a nép rendíthetetlenségét és támogatását, s ez nagy erőt adott nekik a Moszkva előtti harcokban. S talán ez volt éppen az oka annak, hogy a nagy önteltséggel szorgalmazott „Tájfun“ hadművelet kudarcba fulladt. A hitlerista vezetőség, természetesen, máshol kereste kudarcai okát. i Sőt, a burzsoá történetírás még ma Is keresi. Az egykori hitlerista tábornokok emlékirataikban különféle elméleteket eszelnek ki, hogy megindokolják moszkvai kudarcukat. Az „orosz sár“, „orosz tél“, a „Tél tábornok“ elméletei újra felelevenednek. Az igazság pedig az, hogy Moszkvánál a hadviselő felek azonos feltételek közepette néztek szembe egymással. Zsukov marsai akkori benyomásait, élményeit megörökítve röviden így jellemezte a szovjet emberek helytállását: „Szülővárosukat, hazájukat védelmezték. Ebben rejlett rendíthetetlen erkölcsi fölényük a hitlerista támadókkal szemben“. A hitleristák kezdeti magyarázkodását bősz kirohanások követték. Hitler tehetetlen dühében leváltotta a szárazföldi csapatok parancsnokának tisztségéből Воск tábornagyot, a Mitte hadseregcsoport parancsnokát, Guderian tábornokot, a 2. páncélos csoport parancsnokát, valamint más neves katonai személyiségeket, akiket a kudarc előtt lovagkereszttel tüntetett ki. Később saját magát nevezte ki a szárazföldi csapatok parancsnokává, remélve, hogy ez mágikus hatással lesz a náci csapatok harci erkölcsér?. A szovjet hadsereg sikerének titka az volt, hogy mellette állt az egész szovjet nép. JÁN MlCÁTEK lOOkm áldozza. A fejfájást inkább az okozza, ki legyen az utód. Az ugyanis egy cseppet sem kétséges, hogy Washington nem óhajt mélyreható változásokat Nicaraguában, ezért még mindig keresi a maga emberét. A sandinista front a leghatározottabb ellenzéki erő. Nem hajlandó kompromisszumokba bocsátkozni a diktátorral. Távozzék — és kész. Sajnos, a sandinista front sem egységes, legalább három irányzat képviselteti magát. A Széles Ellenzéki Front nevű polgári szervezetben viszont erős befolyása van bizonyos konzervatív erőknek, amelyek szintén nem szeretnék, ha Somoza távozása után mélyenszántó, forradalmi átalakulások kezdődnének Nicaraguában, a kubai példa esetleges megismétlődésétől tartanak. Éppen ezekkel az erőkkel keresi a kapcsolatot Washington. Somoza hallani sem akar azonnali távozásról. Közvetítések folytán, s lehet, hogy washingtoni nógatásra, újabban már beleegyezett, hogy az Amerikai Államok Szervezetének felügyeletével tartsanak népszavazást, maradhat-e még hivatalában 1981-ig, vagy pedig adja át tisztségét és távozzék. Somoza azonban még mindig feltételeket szab, olykor a megalkuvásra hajlamos polgári ellenzékiekkel szemben is. Az Egyesült Államok, továbbá Dominika és Guatemala segédkeznek a népszavazás lebonyolításában. A diktátor azonban exelnökként is szívesen maradna otthon. Talán reménykedik a jövőben. Ám az is meglehet, hogy technikai nehézségeket o'koz neki a családja által közel félszázad alatt összeharácsolt, 'összerabolt vagyon kivitele, márpedig üres kézzel még Carteréknál sem lehet kedves vendég. Népéhez viszont érzelmi szálak nem kötik. Az alkudozás, a sokszor meddő tárgyalás még folyik. Somoza bólint egyet, aztán megint megmakacsolja magát, s minden élőről kezdődik. A sandinista front közben átszervezte sorait és bevetésre készen figyeli a fejleményeket, a kibontakozást. —őr— Külpolitikai kommentárunk A spanyol nép igent mondott AZ AMERIKAI ÉLET HŰ KÍSÉRŐI. (A Palm Beach Post rajza) A spanyol belügyminisztérium kissé megkésett a népszavazás végleges eredményének bejelentésével, a lényeg azonban már előtte is nyilvánvaló volt: a választásra jogosultak zöme Igent mondott az új demokratikus alkotmányra, hallgatva a demokratikus és baloldali haladó pártok tanácsára. Adolfo Suarez kormánya ezt megelégedéssel tudomásul vette s énnek az alkotmánynak értelmében fogja kérni a nemzetgyűléstől, hogy erősítse meg őt hivatalában. Alternatíva csak új választások kiírása volna, de ez teljesen fölösleges. A 25 millió 609 ezer 222 választásra jogosult, tehát 18 évnél idősebb személynek mintegy kétharmada járult az urnákhoz. A választóknak csak mintegy 8 százaléka mondott nemet. Sokan a terrorista incidensektől való félelmükben tartózkodtak a szavazástól. Viszonylag nagy volt a távolmaradóik száma Baszkföldön, ahol még a nacionalista propaganda is szította a szembeszegülést a népakarat kifejezésével. A népszavazás tehát lényegében úgy végződött, ahogyan felltételezték: kedvezett a kormánypárt és más főbb pártok által kidolgozott alkotmánynak, mely jövőben együttműködési politika alapja lehet. Lehetnek ugyan fogyatékosságai az új alkotmánynak, ám vitathatatlan tény, hogy sötét évtizedek után ez az első demokratikus alapokmánya Spanyolhonnak. A jelent, a forradalmi változásokat rögzítő és a demokrácia fejlődését tekintve jövőbe mutató okmány. Most a népakarattól megpecsételve, kell, hogy fontos eszközzé váljék a fasizmus visszatérésének megakadályozására. Nem véletlenül jegyezte meg Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke a népszavazásról, hogy „a spanyol nép visszahelyezte jogaiba a demokráciát . Ügy tűnne, a népszavazás kitöltetlen csekket adott a kormánynak. Nincs egészen így. A jelenlegi kormány programjának alapvető tervezete a nemzeti megbékülés jegyében jött létre. Tehát létét bizonyos nemzeti öszszefogásnak köszönheti, s ebben a spanyol kommunistáknak és a szocialistáknak Igen nagy szerepük van. A politikai és gazdasági együttműködésben a kinduló pont az ún. Moncloapaktum volt, most ennek a szellemében kell kidolgozniuk magasabb szintű gazdasági együttműködést. Ez nem lesz egyszerű és könnyű, de az alapokat már lerakták. Kedvező körülmény, de nem szabad elfelednünk, hogy az új Spanyolország születését nem éppen társadalmi nyugalom kíséri. A népszavazás idején is hallattak magukról különféle zavarkeltő csoportok. Ultrabalos jelszavakat pufogtatő szájhősök, akik csak gáncsolják a baloldal törekvéseit, ugyanakkor az utóbbi időben a szélsőjobboldal, Franco diktátor szellemi örökösei is hallattak magukról. Hisz (SZÉLJEGYZET UNO Sok hűhó semmiért Aki a napokban a televízió képernyőjén Schmidt nyugatnémet kancellárt figyelte szokásos lezser magatartásával, mozdulataival rosszul palástolt bosszúságot fedezhetett fel rajta. Pedig a tervek szerint az ő nagy napjának kellett bekövetkeznie: íme megszületett az ECU, az új nyugat-európai pénzrendszer egysége, melynek szellemi atyja éppen a nyugatnémet kancellár volt. Ujjongj, Európai Csakhogy kilencen vannak a Közös Piac szervezetében, de az apaságot csak hatan vállalták. Anglia nemzeti érdekeire való hivatkozőssal tagadta meg az új valutaegység elfogadását, Írország valutáris szempontból túlságosan függ Angliától, Olaszország pedig óvatos, különféle megfontolásokból egyelőre csak tanulmányozza a kérdést. Nos, miről Is van sző. Arról, hogy a nyugat-európai országok a dollár erősen és szeszélyesen ingadozó árfolyama okozta nehézségek kiküszöbölésére új, saját pénzrendszert dolgoztak ki és fogadtak eb Természetesen, a tőkeerősek kezdeményezték, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság. A január 1-től érvényes nyugat-európai valutáris egység neve ecu, az european currency unit rövidítése. Ez a valutaegység 2,52 nyugatnémet márkának felel meg, ehhez igazítják a csatlakozó államok valutái-« nak árfolyamát is. Ha valamelyik tagország szorult helyzetbe kerül, illetve bajba kerül a pénzneme, rögtön összeülnek a tagországok és közös intézkedésekkel rendbe hoznak mindent. Legalább is így képzelik el elméletben és ideálisan. Sőt, az új pénzrendszerrel kapcsolatban a tagországoknak még amolyan biztonsági tartalékaik is vannak. Ezek szerint most már szembenézhetnek az amerikai nyomással? Zuhanhat a dollár, oda se neki?! Más a valóság. Mert egyes közös piaci államok annyira félnek az amerikai dollármumustól, hogy nem mernek besétálni a közelebbi pénzhiénák ketrecébe, mert azok éppen úgy felfalnák, mint az óceánon túli megtépázott dolláróriás. Valahogy így vélte ezt Callighan angol miniszterelnök is, Schmidt kancellár Európa-terveinek fő megvétőzőja .. i (1) néhány héttel ezelőtt lepleztek le egy fasiszta puccskísérletet, melynek célja Suarez miniszterelnök megbuktatása volt. A kísérlet eleve dugába dőlt, tervezőit ártalmatlanná tették, de az ördög nem alszik. A köztársaságnak résen kell lennie, hogy idejében meghiúsítson minden zavaró megmozdulást. Különösen nehéz örökség a baszk önállóság kérdésének rendezése. Sajnos, a nacionalista pártoknak erős a befolyásuk Baszkföldön, s az ETA folytatja terrorját. Tagjai még a népszavazás küszöbén is merényleteket követtek el, főként rendőrtisztek ellen. Nem ez a kérdés rendezésének módja, de hogy melyik a célravezető megoldás, még keresik, s megtalálni csakis közös erővel fogják. A kommunisták és a szocialisták ezt kívánják előmozdítani a kormánypolitika befolyásolásával. Madridnak más nehézségekkel is szembe kell néznie. Suarez miniszterelnök korábbi nyilatkozatában célzott is a követendő útra: a spanyol nemzeti érdekeknek megfelelően szorgalmazni fogják a spanyol—amerikai szerződés felülvizsgálását, viszont nem sürgetik az ország NATO-tagságának rendezését, örvendetes tény, hogy Suarez szavai szerint kormánya szeretné kibontakoztatni kapcsolatait a Szovjetunióval. Külpolitikai téren — a francéi passzivitás után — a volt Spanyol Szaharával kapcsolatban kíván kezdeményezni, hogy helyreállítsa a Marokkó és Algéria szaharai viszálya miatt felborult politikai egyensúlyt. A népszavazás, az alkotmány szentesítése után tehát a madridi kormányon a sor, hogy tettekkel bizonyítson. Lőrincz László
