Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-25 / 47. szám

1978. november 2S. SZABAD FÖLDMŰVES. Évadnyitás előtt Tudom, ilyenkor ősszel senki sem beszél szívesen a következő évről, inkább azon szorgos­kodik, hogy — a gondtalan szilveszterezés, a tiszta lelkiismeret végett — behozza az eddig elmulasztottakat. Persze nem mindenki vélekedhet így, történetesen egy dal- és táncegyüttes vezetője sem. Ugyanis már nagyon is megérett az idő arra, hogy teljes ütemben összpontosít­son az új évadra, s a meglevő terveket a tagok közreműködésével realizálja. mi üjsAg a szőttesben? m Kvittner Jánosnak, a népművészeti csoport vezetőjének évzárás előtt rendszerint meggyűlik a dolga. Nem elég az, hogy szervezi a próbák me­netét, a fellépéseket, készül a csoport­tal az új évadra — az adminisztrációs munkák java része is rá hárul. Persze mindezt töretlen lendülettel, lelkese­déssel végzi. Ezt igazolják szavai is: — Az 1979-es év­re való felkészülé­sünk minőségileg is pozitívabb, mint az elmúlt években. Nem véletlenül. U- gyanis a Szőttes jövőre ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt mintegy hatszáz egész estét betöltő előadást tartot­tunk. Az elért szép eredményeket to­vább sorolhatnám. Persze ehelyett in­kább a felkészülés­iéi folytatom, mely­nek fő meghatáro­zója a jubileum. Amint ezt szak­értők véleményé­ből, s az előadá­sonként ismétlődő tapsorkánból is megállapíthattuk, táncszínházunk Szerelmek és nászok című — nyolc képből álló — darabja olyan sikert aratott, hogy kár lenne a jövő év műsorában teljesen mellőz­ni. Ehelyett a műsor hiányos részeit korrigáltuk, s új elemekkel színesítet­tük. Ezenkívül az Cjra itt vagyunk című műsorunkkal készülünk, ami tu­lajdonképpen válogatás az elmúlt évek legsikeresebb összeállításaiból. A har­madik fő előadássorozat az Apró- Szőttes fellépése lesz. Ezzel a gyere­kekből álló csoporttal nagy terveink vannak, hiszen bennük látjuk együtte­sünk „aranyalapját“, jövőjét. A jubileumi bemutatóra mikor és hol kerül sor? — Ezt a nagyszabású műsort Brati­­slavában szeretnénk bemutatni — jú­nius elején. Habár a pontos műsorról még nem számolhatok be, ennek elle­nére előrebocsájtom: a népművészetet kedvelő nézők a fellépés láttán jó ke­resztmetszetet kapnak a Szőttes mun­kájáról. Ugyanis sokrétű műsor előké­szítésére törekszünk, s már most csi­szoljuk, formáljuk a már előadott da­rabokat is, melyeknél korábban hiá­nyosságokat észleltünk. — Egy félhivatásos dal- és tánc­­együttesnél rendszerint gondot okoz a tagok természetes cserélődése. Ez olykor befolyásolja az előadások mi­nőségét is. A jövő évadra mennyire van kihatással ez a tényező? — A „népvándorlás“ nálunk Is fenn­áll. Hogy ezt egy' statisztikai adattal is alátámasszam, az együttesnek csak egy alapítótagja van. Neve Pereszlényi Margit, aki hivatásos színvonalon még jelenleg is fellép. A többi szereplő ja­varésze csak néhány éve tagja a Szőt­tesnek. Ha már a kérdésben színvonal­ról is szó esett, megemlíteném, hogy jelenleg már nem rendelkezünk olyan nagy ének és táncos egyéniségekkel, mint korábban. Ez alatt nem szabad azt érteni, hogy bajok vannak a pró­bák körül, gyengült a felkészülés mi­nősége. Korántsem. Egyszerűen nem rendelkezünk olyan „emberanyaggal“, mint a múlt években. Persze a megkö­vetelt színvonalat annak ellenére is igyekszünk tartani, hogy az említett­­„tagvándorlás“ sokszor okoz gondot. Számunkra például „földrengést“ je­lent az, ha egy szólótáncosunkat az élet elszólitja Bratislavából. Sokszor jó ideig nem sikerül a helyére olyan embert állítani, mint ő volt. S ez bi­zony hátrányára van sokszor egy egész estét betöltő tánc-centrikus mű­sornak is. AZ IFJÜ SZIVEK INDULÁSRA KÉSZEN Egy kívülálló nem is gondolná, mi­lyen nagy fokú előkészületet, ügyinté­zést kíván az, ha egy népművészeti csoport külföldön lép fel. Amikor a Kiváló munkáért érdemrenddel kitün­tetett Ifjú Szívek magyar dal- és tánc­­együttes Igazgatóságán jártam, lázas telefonálgatások, ügyintézések foly­tak. Nem véletlenül, mivel az együttes állami megbízatás révén bulgáriai fel­lépésen vesz részt. Habár Kulcsár Ti­bor igazgatónak minden perce be volt osztva, együtteséről, sikerekről, gon­dokról szívesen beszélt. Együttesetek sokat szerepel. Ho­gyan teremtitek meg a fellépések és a próbák közötti összhangot, mikor jut idő például az új évadra való fel­készülésre? — Pontosan kidolgozott munkaterv szerint dolgozunk, melyet a körülmé­nyekhez mérten bé is tartunk. Ezt a „körülményekhez mértent“ azért hangsúlyoztam nyomatékosabban, mi­vel fellépéseink száma, helyszíne sok­szor hetek alatt változik. Igénnyel ugyanis minden nap, minden héten hozzánk fordulnak, amit igyekszünk kielégíteni. Együttesünk — köszönet az egyes művészeti csoportok vezetői­nek és a tagoknak — rendszeresen, fegyelmezetten végzi a munkáját. Persze a gyakorlat azt mutatja, hogy nemcsak a próbák, de maguk a soro­zatos fellépések is nagyban hozzájá­rulnak az előadások színvonalasságá­­nak a növeléséhez. Egy új évadra való felkészülés rendszerint nagy-nagy izgalommal, mérlegeléssel, tervezgetéssel jár. Ho­gyan, s milyen programmal készültök az 1979-es évre? — Lehet, kissé korainak tűnik — az 1980-ban lezajló — fennállásunk 25. évfordulójáról beszélni, de ez szoro­san hozzátartozik a jövő évre való fel­készüléshez. Vezetőségünk ugyanis leszögezte: ahhoz, hogy ezt a méltó negyedszázados jubileumot a jelenleg tevékenykedő gárda megfelelő tudás- és műsorszínvonal mellett ünnepelhes­se a nagyközönséggel egyetemben, már most fel kell készülni. A jövő év lesz a „főpróba“ éve, amely sem szín­vonalban, sem az előadások számát véve figyelembe, nem maradhat el az 1980-as évtől. Mivel az idén tagjaink soraiban nagy változás nincs — Jövőre a tizen­hat fiatal táncosunkat már a „nagy­csapatba“ soroljuk —, így az egyes műsorainkkal — személyi változások miatt — nem lesznek problémáink. A jövő évadra több — már meglevő vagy felújított — előadással készü­lünk. Megemlíteném itt a Hazai tája­kon című tánc- és daljátékunkat. Az egész estét betöltő előadáson együtte­sünk majdnem minden tagja szerepel. Sikeres összeállításnak merem ezt az előadást nevezni, melyet nemcsak a nagyközönség, de a szakemberek is elismernek. A Dallal, tánccal, muzsi­kával című vegyesműsorunk kisebb, harminc szereplőt foglalkoztató elő­adás, amely a népművészet több ágá­ból ad ízelítőt az értő közönségnek. A népdaltól az áriáig című műsorunk­nak nemcsak szórakoztató, de főleg oktató szerep van. Az ének különböző eredetét, formáját, előadásmódját mu­tatjuk be hallgatóinknak. A dalokat, áriákat úgy válogattuk, hogy necsak egy „zenetanár“, de a dalt kedvelő laikus is el tudja magában rendezni az egyes énekstílusokat. Az Idejöttünk muzsikálni című műsor kedves, „jó­kedvű“ előadás. A szólista és a kis népi zenekar a népdalok sokszínűsé­gével, változatos témáival és dallam világával ismerteti meg a műsor iránt érdeklődőket. Az említett összeállítá­sok műsorskálája elég széles, ami ter­mészetesen minden színvonalas együt­tesnek célját kell hogy képezze. Az utóbbi tízévben jártatok Hollan­diában, Ausztriában, a Német Demok­ratikus és Szövetségi Köztársaságban, Bulgáriában, Olaszországban, a Szov­jetunióban, Magyarországon és még több más országban. Egy új évadra való felkészülésnél, új műsorok össze­állításánál bizonyosan értékesítitek az itt gyűjtött tapasztalatokat, isme­retanyagokat. — Természetesen. Persze csakis az értékes ismeretanyagot használjuk fel, mivel az egyes országok népművészet­hez való hozzáállása különböző. Sok olyan külföldi együttessel találkoz­tunk, ahol a fő irányvonal eléggé kommersz, ahol nem a népművészet, inkább az üzleti szellem imponál. Per­sze ez a vélemény nem általánosítha­tó. Csodálatra méltóak például a szov­jet népművészeti csoportok. A tiszta népi forrásokból gyűjtött dal- és tánc­anyag, a leírhatatlan lelkesedés — valóban magával ragadja a közönsé­get. Tőlük nemcsak mi, de sok-sok más együttes is tanulhatna. KvoCák József, az Ifjú Szívek lelkes koreográfusa vallja: „Az új témák, új kifejezési formák bátor keresése — még annak ellenére is, ha nem mind­egyik jár sikerrel — csak elősegíti a népművészet fejlődését. Az útkeresés­ben persze nemcsak a divatot kell szem előtt tartani, hanem a népművé­szet kifejezési formáinak bővítését, mely ugyanúgy, mint a többi művé­szeti ág a szocialista embertípus neve­lését szolgálja“. Ezt a megállapítást az írás zárószavaként is használhat­nánk, amelyet egy-két szóval kibőví­tünk. A két különböző adottságokkal, és lehetőségekkel rendelkező nemze­tiségi dal- és táncegyüttes tagjait munkájuk, az új évadra való felkészü­lésük alatt fütse, melegítse a követke­ző gondolat: A népművészetbe vetett hitüket, önfeláldozó munkájukat úgy a magyar ajkú, mint hazánk többi — népi hagyományt tisztelő — állampol­gára becsüli, értékeli. Ez nagy szó, mivel az értő közönség elismerő tap­sával tesz hitet a tetszésnyilvánításá­nak. KALITA GÄBOR Volgográdban nemcsak a hivatalos küldöttségek, hanem az odalátogató csehszlovák turistacsoportok is rendszeresen megkoszorúzzák a hősök emlékművét. Fotó: -tť-A MATESZ és a Thália színpadának decemberi játékterve 2. szombat: 8 péntek: Veiké Trakany (Nagytárkány) — Szerelem (19.00) Komárno (Komárom) — A hazug (19.30) Prešov (Eperjes) — Sirály (19.00) 12. kedd: Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — A hazug (19.00) 14. csütörtök: Dunajská Streda (Dunaszerdahely) — A hazug (13.30, 19.00J 15. péntek: Vojnice (Bátorkeszi) — A hazug (19.00) 16. szombat: Svodin (Szőgyén) — A hazug (19.00) Nyelvében él a nemzet A barátnőmnél voltam. Tizenhat éves fia és tizenöt éves lánya a má­sik szobában magnőzott. Üvöltött a beat-zene. Alig értettük egymás sza­vát. — Az édesanyjuk kopogott az ajtón és kérte őket, hogy csendeseb­ben vigadjanak. — Amikor uzsonna közben beszélgettem a gyerekekkel, megkérdeztem tőlük, hogy hallgat-* nak-e néha népi zenét, népdalokat, magyar nótát. Azt felelték, hogy csak kényszerből, amikor a szüleik vagy a nagyszülőik hallgatják, mert ők nem szeretik. Nem is annyira a zené­jét, mint inkább a szövegét, mert abban annyi Ismeretlen szó van. Na­gyon elcsodálkoztam, és megkérdez­tem, hogy mit nem értenek. A kis* lány válaszolt: például ml az a dol­mány, a pitykés gomb, a suba, amit ráterit a babájára, ml az a tarsoly, a párta stb. — Nagymamátok bizo­nyára tudja, miért nem kérdezitek meg tőle? Ma, amikor mindenütt felelevenítik a népi hagyományokat, amikor a nép­művészet az érdeklődés középpontjá­ba került és a divatbemutatókon, a divatlapokban népviseleti elemekkel díszített ruhákat láthatunk, nem árt, hogyha a hajdani magyar öltözet egyes darabjainak elnevezését, illetve jelentését Ismerik a fiatalok. Minden nemzet és nemzetiség büszke ősi népi hagyományaira és elődeinek népviseletére, tehát nekünk sem kell szégyenkeznünk miatta. Most csak arra a néhány kérdésre szeretnék válaszolni, amit barátnőm gyermekei tettek fel. — A dolmány a magyar értelmező szótár szerint: testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony. — A pityke =* füles fém­gömb, rendszerint férfiruhát díszí­tett. — A tarsoly ■■ vállra vethető, lapos táska (értelme: valamit tarto­gat). A suba = a pásztorok visele­té. Gyapjas juhbőrből készült, ujj nélküli hosszú köpényféle. A mente = prémes, bélelt, zsinóros, régi ma­­gyáros rövid felsőkabát. A ködmön = gyapjas birkabőrből készült rövi­­debb-hosszabb ujjas felsőkabát. Ä szűr = ujjas, de rendszerint vállra vetve viselt, bő, köpenyszerü, posztó férfifelsőruha. A rátéttel vagy hím­­zésssel gyönyörűen díszített magyar szűrt cifra szűrnek is nevezték. A bekecs = derékba szabott, bélelt, rövid szőrmés télikabét, olyan, mint a ködmön. (A XVI. században élt Békés Gábor hadvezérről nevezték el.) Az ujjas — háziszőttes vászon­ból készült ujjas ing, amelynek táj­jellegű népi hímzés díszítette. A vá­szongatya = durva vászonból var­rott, térden alul érő, bő szárú, alul rojtos, közvetlenül a testen nadrág­ként viselt férfi ruhadarab. A süveg = magas, hengeres vagy csúcsos, rendszerint karímátlan vagy felhaj­tott peremű férfi fejfedő — régi vi­selet. (Ezzel kapcsolatos az a mond­­dás, hogy „megsüvegel“ valakit.) Ä párta = régi magyar viselet. Haja­don lányok korona vagy félhold ala­kú féjéke. (Innen a mondás, ha nem ment férjhez valaki, „pártában ma­radt“.) A magyar férfiak öltözékét sok esetben sarkantyú egészítette kL Ez a lábbeli sarkára erősített fém­eszköz, amellyel a lovas a lovát sar­kallta, tánc közben meg szépen pen­gett. A régiek azt tartották: „nyelvébefl él a nemzet". A nagyszülők és szülők feladata, hogy valóban tovább éljen. A szülők talán nem Is gondolnak arra, hogy megrövidítik gyermekei­ket, ha nem tanítják meg őket arra a nyelvre, amelyet őseik beszéltek és anyanyelvűknek vallottak. így azon a hosszú láncon, amely az egymásra következő nemzetdékekből fonódott össze — elszakad egy szem... Parraghy Johanna Hulló falevél suttogva beszél... Gondolatokba merülve nézem a sliaCí parkot és az út két oldalán sétáló fürdőlátogatókat, akik most az őszi napsugár csalóka fényében szeretné­nek üdülni, de egyúttal gyógyulni Is. Mt, emberek, már ilyenek vagyunk! Könnyed, szórakoztató, han­gulatos perceket keresünk, mert így a gyógyulás is biztosabb. Lelkiszemeim előtt régmúlt órák emléke lebeg, amikor fiatalon mindent kíváncsi szemmel néztem. Kedves, rég nem látott tájak varázsképe éled föl bennem, s benne az akkori sétáló emberek. Életünk tulafdonképpen egy hosszú évekig tartó séta, amely akkor kezdődik, amikor édesanyánk ragyogó szemmel nézi, mint indulunk első sétánk­ra... Izgalmas élményei tárulnak elénk, az állati négykézláb mászásból fölegyenesedve indulunk el sorsunk ösvényén. Elejétől végig az édesanya min­dent meglátó lelke vonul át életünkön, vigyázva ránk életünk sétáin. S olykor, ha sorsunk rosszra fordul, megkínzott szíve dobban, rosszallva az ég­bekiáltó igaztalanságokat... Hallgatom a csend muzsikáját. Gyönyörű parkrész ahol ülök. jobboldalt az őszi lombszíneződés telfes pompájában a tölgyek, alat­tuk juharfák díszlenek. Mintegy közéjük ékelve a legszebb ezüstfenyők ékeskednek. Ez a kép az ősz sajátos hangulatát idézi. Az őszt lombszínezödés egyik legjellemzób képviselője, a nyárfa — sárga, vagy bíborvörös leveleivel — varázslatosan szép. Ebben a környezetben futott eszemben: milyen jó nekünk, mérsékelt égövieknek; részesei va­gyunk a váltakozó négy évszaknak, és örömittasan élvezzük szépségeit. Tavasszal nem tudom, milyen nemzetiséghez tar­tozom, de talán a japánokhoz, mert ók megünnep­­lik a cseresznyefa-virágzást, s ilyenkor én ts délre vonulok — ahol nagy gyümölcsösök vannak —, hogy a cseresznye- és az almafák rendkívül gaz­dag virágpompájában gyönyörködhessek. 'A virágzó barackfák pedig külön színfoltjai a tavasznak. E fákat virágzásuk idején tömegesen lepik el a méhek — ez pedig külön élmény. Ha már nem is méhészkedem, de dongásuk a munkát juttatják eszembe. Elkalandoztam, a tavaszban járok, pedig az avar zizeg a lábam alatt. Ugyan mit érne az élet május havának szépsége nélkül? Most, így mélázva szeretném a természetet virágzó és illatozó mezövé varázsolni, szeretném visszaidézni a természet hangulatát, csábító titkát, egész mélységét és sejtelmességét. Az őszutó délutánjának kékje derűsen mosolyog rám, a hangulatot egy hulló falevél zavarja meg. Fölocsúdom és tisztelettel, megadással veszem tu­domásul, hogy ttt az ősz — az én késő Őszöm is. Hulló falevél suttogva beszél.., Ján Habrovský ■■■ti HHIIfl■l■■H■Ш■■вввввp

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom